Népújság, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-30 / 306. szám
Legértékesebb természeti kincsünk Interjú dr. Soős Gábor MÉM-á83am!ifkárraJ w- ■* A múlt évben a földtulajdon, -használat, -forgalom és a földvédelem kérdéseiben többi magás szintű jogszabály jelent meg. Megkerestük dr. Soós Gábor államtitkárt: mi a helyzet, mi várható a jogszabályok végrehajtása nyomán? — Mennyi termőföldünk volt, mennyi van, hová lett a különbség és mi az irányzat? — Az ország mezőgazdaságilag művelt területe az elmúlt negyven évben csökkent. 1935—1975 között 762 ezer hektárral — kereken 10 százalékkal. Legnagyobb mértékű a , szántóterületünk csökkenése volt, kereken 600 ezer hektár, amely mintegy 17 százalékot jelent. Ennek keretében azonban a felszabadulás óta 413 ezer hektáron tudatosan és tervszerűen erdőt telepítettünk. Így az erdők aránya az ország területén 11,8 százalékról 16,3 százalékra növekedett. Társadalmi és gazdasági életünk fejlődése során az ipartelepitéi; urbanizáció, ütés . ■ Vasúthálózat bővítése, vízügyi, kommunális létesítmények és különböző mezőgazdasági beruházások céljára, ■ összesen mintegy 3f,.0 ezer hektár termőföldet vettek- igénybe. A föld kivonását a • mező- gázdasági hasznosításból az ország társadalmi és gazdasági szerkezetének változása bizonyos mértékben szükségessé tette. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a nagyarányú csökkenés nem teljesen indokolt. Különösen a felszabadulás utáni első kef évtizedben a földfelhasz- nála.; terén sokszor pazarlás történt. Valójában szükséges létesítmények elhelyezéséhez igen gyakran az indokoltnál nagyobb földet vettek igénybe, másrészt a mezőgazda- sági termeléstől számos esetben jó minőségű földeket vontak el. Az 1961. évben alkotott földvédelmi VI. törvény hálására némileg csökkent a mezőgazdasági termelésből kivont terület nagysága, de még az utóbbi időszakban is, évente mintegy 6000 hektár föld kivonására, más célú felhasználására került sor. Ebnek jelentős része jó minőségű szántóföld. A közelmúltban a népköztársaság Elnöki Tanácsa a XI. kongresszus iránymutatásának megfelelően, módosította és korszerűsítette a korábbi földvédelmi törvényt. Az új rendelkezések egyrészt jelentősen korlátozzák a legértékesebb földek igénybevételét, másrészt differenciáltabban állapítják meg a földért járó fizetési kötelezettségeket is. Mezőgazdasági földek csökkenésével azonban a jövőben is számolni kell. Ez elkerülhetetlen és együtt járó jelensége gazdasági fejlődésünknek, új ipari, közlekedési, lakásépítési terveink megvalósításának. — Tudjuk-e külföldi példákhoz hasonlítani a mi fealfzetünket és az összehasonlításból milyen következtetés adódik? — A termőföld felhasználására és a csökkenés mértékére vonatkozó összehasonlításra alkalmas teljes körű külföldi adatokkal nem rendelkezünk. Van azonban ismeretünk arról, hogy valamennyi környező baráti állam szigorú szabályokban fogalmazta meg a földvédelemmel kapcsolatos feladatokat. Az egy hektár földért járó térítés mértéke pl. az NDK-ban, Csehszlovákiában vagy Bulgáriában több, mint a nálunk megállapított leg- magasab kártalanítási ösz- szeg. Hasonló a helyzet egyes tőkés országokban is. Például Svédországban a kormány állami területfelhasználási tervet dolgozott ki és hagyott jóvá. Ebben az egész ország területét leltárba vették és meghatározták a mezőgazdasági termelést szolgáló, ipartelepítéssel nem terhelhető területeket. Kijelölték az ipartelepítésre használható területeket is. A termőföldek fokozottabb védelme mellett — különösen a sűrűn lakott és iparilag fejlett államok — világszerte nagy erőfeszítést tesznek és nagy anyagi áldozatot hoznak a termőterületek visszanyerése érdekében. Nagyarányú rekultiváció (a termőterület visszaállítása) folyik. Csehszlovákia, az NDK, Svédország és az KS?K külszíni, bányászattal feldúlt területein. Svédországban pl. bányanyitásra a. tulajdonos csak akkor kap engedélyt, ha rekultivációs tervekkel rendelkezik és a végrehajtáshoz szükséges összeget letétbe helyezi. — Mi indokolja a termőföld kivonását a mezőgazdasági termelésből? — Településeink fejlesztése, új városok létrehozása, az ipartelepítés, a közlekedés bővítése és korszerűsítése, a vízügyi és kommunális létesítmények, a környezetvédelem, a mezőgazdasági beruházások, új korszerű majorok, állattartó telepek megvalósítása mind-mind területfelhasználással jár. A földigénybevétel csak- nerp minden esetben mező- gazdasági üzemet, nagyüzemi művelésre kialakított táblákat és nagyon sokszor jó minőségű szántót érint. Egyes beruházások helyhez- kötöttsége vagy egyéb igénye miatt gyakran kényszer- helyzetben vagyunk, és értékes szántóföldjeink fel- használásához. majorok megszüntetéséhez kell hozzájárulnunk a beruházás érdekében. Példaként említhető a jelenleg folyamatban levő két nagyberuházás: a Bicske térségében létesülő hőerőmű és a Ferihegyi repülőtér fejlesztéséhez , szükséges földigénybevétel. Mindkét nagy- beruházás megvalósításához maidnem ezer-ézer hektár földterület szükséges, ennek nagy többsége jó minőségű szántóföld. Megértjük, hogy néngaz- dasági terveink megvalósításához szükségszerűen termőföld felhasználása is indokolt. A telepítés helyének kiválasztásánál azonban még kel’ követelnünk, hogy az engedélyező hatóságok és tervező intézeteink kíméljék a termőföldet, a beruházásokhoz csak a legszükségesebb mértékű és a termelés szemoontiából kevésbé értékes földeket vegyék igénybe. Ezeket a követelményeket elsősorban a nem helyhez kötött beruházások telepítési helyének kiválasztásánál kell érvényesítem. .. ; — Mennyibe kerül ma a kisajátított föld a beruházónak és ez az összeg hogyan aránylik egyéb költségeihez? — Az új kisajátítási jogszabály az 1976. évi 24. sz. tvr. az értékarányos kártalanítás elvén alapszik. Rendelkezései lehetőséget adnak arra, hogy a tulajdonos (használó) kisajátított földjéért az eddiginél magasabb összegű, megfelelő kártalanítást kapjon. Különböző tényezőknek megfelelő szorzószámok alkalmazásával egy hektár földért a beruházó jelenleg a föld minőségétől függően 20 ezer Ft-tól 240 ezer Ft-ig terjedő kártalanítást fizet. A földért járó kártalanításon kívül meg kell téríteni a földön levő beruházások értékét, az elvégzett munkát és az egyéb ráfordításokat, az üzemátszervezéssel, vagy áttelepítésével kapcsolatos költségeket is. Tapasztalatunk szerint a mezőgazdaság részére megállapítható kártérítés ösz- szege a beruházások összes költségének még mindig csak kis hányadát képezi. Attól függően, hogy milyen jellegű beruházásról van szó, a mezőgazdasági kártalanítás összege a beruházás költségelőirányzatának mintegy 0,5—5 százalékát teszi ki. Az új földvédelmi jogszabályok további fizetési kötelezettséget írnak elő. Az új rendelkezések szerint ugyanis a föld termelésből való kivonásáért külön térítést kell fizetni. Tehát 1978. január 1-től a beruházónak a kisajátítási kártalanításon felül az I—V. minőségi osztályú .’fold igény bevétele esetén magas összegű — a kataszteri tisztajövedelem 4—8-ezerszeres szorzata — külön térítést is kell fizetnie. Ha a termőföldet engedély nélkül, vagy az engedélytől eltérő módon vonják ki a mezőgazdasági termelésből, a térítés háromszoros összege fizetendő. A leggyengébb minőségű földekért a kisajátítási kártalanításon felül nem kell külön térítést fizetni. A kisajátítási és az új földvédelmi. rendelkezések alapján a föld termelésből való kivonása esetén megállapítható térítések együttes mértéke 1978-tól kezdve lényegesen magasabb lesz. Ez azt jelenti, hogy a jó minőségű, vagy öntözésre berendezett szántóföld esetén hektáronként a 400 ezer Ft-ot, ültetvény (szőlő-gyümölcsös) esetén pedig a 600 ezer Ft-ot is meghaladhatja. E rendelkezések célja a beruházók gazdasági ösztönzése, hogy a. beruházás megvalósításához a gyengébb minőségű és csak a feltétlenül szükséges földet igényeljék. Ennek következetes betartása a jövőben az államigazgatási szervektől, elsősorban a tanácsi szakigazgatási szervektől és a földhivataloktól fokozottabb körültekintést és a vonatkozó jogszabályok szigorú betartását követeli meg. — Hogyan történhetett, hogy az új cukorgyárat, a kábáit jó földre telepítették, noha néhány kilométernyire található kisebb értékű, szikes terület is? — Jogos a kérdés. Az új cukorgyár telepítési helyének kiválasztása az Élelmiszer- ipari Gazdaságkutató. Intézet, valamint a Városépítési Tudományos Tervező Intézet által készített tanulmány alapján történt, több variációs lehetőség (püspökladányi, kábái, hajdúszoboszlói balmazújvárosi, berettyóúj falui) figyelembevételével Mivel a cukorgyár telepítésénél, amely a terv szerint évente 600—800 ezer tonna cukorrépát dolgoz fel, a szállítási költségek döntően a meghatározók, ezért a cukorgyárat Kaba térségében, a közúthoz és a vasúti pályatesthez közel eső területen kellett elhelyezni. így az ipartelep közlekedése mind a közúti, mind a vasúti nyomvonalról, sőt a vasúti pályaudvari fogadással is kedvezően megoldható. Ez a mérlegelés eredményezte azt, hogy a cukorgyár létesítéséhez szükséges kb. 450 hektár föld fele része jó minőségű szántó, a többi terület jórészt legelő. Azt is meg kell azonban jegyeznem, hogy az eredeti igénnyel szemben 45 hektárral csökkentettük a jó minőségű szántó igénybevételét. Megemlítem, hogy a termőtalaj védelmét szolgálja az az intézkedés is, hogy a jó minőségű szántó felhasználása során az építési munkáknál a termőtalajréteget részben a helyszínen, részben pedig Kaba térségében más területek megjavítására hasznosítják, a kábái cukorgyár telepítési helyének kijelölésével kapcsolatban tanulságként mégis azt kell mondanom, hogy a jövőben a területkijelöléseknél mindenképpen még nagyobb körültekintéssel kell eljárnunk. — Az új rendelkezések nyomán számithatunk-e javulásra? — A jogszabályok következetes végrehajtásától várható, hogy megszűnik a termőföld pazarlása. Ezen túlmenően számítani lehet arra is, hogy nemcsak a terü- letfelhasználás tekintetében, hanem a termőföldek hasznosítása terén is megszilárdul a fegyelem. Várható még az is, hogy területeket nyerünk vissza a mezőgazdasági termelés számára. A módosított jogszabályok — megítélésem szerint — alkalmasak a termőföldek hatékonyabb védelmére. A kívánt eredményt azonban csak úgy érhetjük el, ha növekszik a tervszerűség és ésszerűség legértékesebb természeti kincsünkkel, a termőfölddel való gazdálkodásban, és következetesen alkalmazzuk is e rendelkezéseket. Földeáki Béla Jövő a feledben Óév végén. új év előtt a KIEV egri gváráhan A MEGYESZÉKHELY egyik dinamikusan fejlődő ipari üzeme: a Könnyűipari Gépgyártó Vállalat — a „KAEV” — gyára. Mi sem jellemzőbb erre, mint az, hogy a tavalyi 124-gyel szemben az idén már 148 millió forint értékű termelést terveztek, ám az év végéig várhatóan — túlhaladják a 167'et is. Egyszerűen hangzanak e számok az irodaépületben — valójában azonban igen komoly erőfeszítéseket takarnak. Beszélgetés közben többször is emlegetik a helyi munka- és üzemszervezést. A terület gazdája, Szombathy Kálmán az elismerő szavakat szerényen elhárítja, s őszintén mondja, hogy a gyári kollektíva igyekezete nélkül igazán minden fáradozása kárba veszhetett volna. Mert hiába a jó elképzelés, a hasznos tanács, ha nincs, aki végrehajtsa! Az üzemmérnök egyébként — mint kitűnik — másfél esztendeje munkálkodik a szervezői poszton. S első feladata erre a másfél évre szóló operatív tervnek a kidolgozása. — Milyen ez a program? — kérdezzük, miközben a gyárat járjuk. — Jelentős része a tervnek a félkészgyártás szabályozása — válaszolja. — Az volt a kiindulás alapja, hogy szakítanunk kell a korábbi gyakorlattal, nem szabad „tisztán” csak rendelésre termelnünk. Addig ugyanis, amíg egy-egy megbízás eljut hozzánk, meglehetősen sok idő eltelik „tétlenségben, üresjáratban”, ami nyilvánvalóan megengedhetetlen. Sokkal célszerűbb, ha bizonyos kockázatvállalással még a megrendelések előtt hozzákezdünk az évek óta gyártott, különböző típusú berendezések olyan részegységeinek készítéséhez, amelyeket valamennyi változatnál felhasználhatunk így aztán — a konkrét megbízások után — már csak a speciális kiegészítésekkel kell foglalkoznunk. Szóval: az előregyártód előnyével elértük, hogy a kész gyártmányok régebbi 5—6 hónapos átfutási ideje ket-három hónapra csökkent. Ami — mondani sem kell — lényegesen bővítette kapacitásunkat, növelte a termelést ... Az idén került átdolgozásra a gyár szervezeti és működési „sémája”, szabályoztuk a gyártóeszközgazdálkodást, a gyártási folyamatokat, s intézkedések történtek — több más mellett — az anyagmozgatás további korszerűsítésére is. A szervezési programhoz Nyomtatott áramkörök a VILA Tl-ból A kqrszeiű tern elől ’rendezések ma mái elképz "11'életlenek a technika legújabb eredményeinek — egyebek között a nyomtatott áramkörök — alkalrrazinélkül. — A VIT.AT egri gyáregységében az elmúlt négy évben fokozatosan ne vélték ezeknek a fontos „tartozó1'' -a'c” a gyártását Ké vünkön a rendkívüli pontosságot ioé tő munka egyik fázi sót örökítettük meg, a szemelő: Ferenc Ildikó. ■ (Fotó: Tóth Gizella) eredményesen kapcsolódott s jubileumi munkaverseny, amelyben például öt csákózó gépet ígértek és adtak terven felül a gyáriak. Kállai Ferenc szerelőbrigádjának „háza tája” — ahol néhány hete, hónapja szinte alig lehetett mozdulni az ide zsúfolódott berendezésektől — ismét „kitágult”. A munkaterület kitakarítva, a satupadok leseperve. — Nem volt könnyű, — sóhajt megkönnyebbülten Lázár Jószef, a brigád egyik tagja —, hiszen tavaly fele ennyi gépet sem csináltunk! Öt változat adott munkát, s ha már nem is volt szükség annyi „hórukk !”-ra, számos új, ismeretlen technológiát megoldás megizzasztott bennünket „menet közben" Mindegy. Az a lényeg, hogy sikerült! A csapat tagjai — halljuk Tárnái Tamástól — az év végére meglehetősen szétszóródtak. Néhányan szabadságra mentek — jól megérdemelt ünnepi pihenőre — mások pedig az üzem legkülönbözőbb területein foglalatoskodnak a jövő esztendei feladatok előkészítésével. Hasonló munkát végez a gyár több brigádja is. Talán csak Szederkényi Istvánék kínlódnak még mindig idei programjukkal... — Röstelljük is — mondja a brigádvezető, társai közül felegyenesedve az éppen próba alatt levő egyik gyártmány mellől hiszen tulajdonképpen jubileumi versenyvállalásról van szó.,. Tudjuk, hogy aranykoszorús szocialista brigádunktól szokatlan az ilyenféle késés, de hát igazán mindent megtettünk, nem rajtunk múlt... Az az igazság, hogy terven felüli „0”-szériás termékről van szó, s a hozzávaló alapdokumentáció sok kínos meglepetéssel szolgált. Kerül-fordul hiányosságokkal találkoztunk: a Pestről kapott terveken módosítanunk kellett, a szereléshez szükséges importelemek helyett hazaiakat voltunk kénytelenek keresgélni. Ügy, hogy sajnos az ígért november vége helyett mégis csak december utoljára végezhettünk munkánkkal ... Csupán az vigasztal bennünket, hogy végtére is új termék született a kezünk alatt, s a három tonnás kapacitású „Hypla” nevű hidraulikus emelőszerkezetekből az idei tíz helyett jövőre már 25-öt gyárthatunk a mostaninál sokkal köny- nyebben — s negyedéven~ ként...! A termék gazdaságosnak ígérkezik, különösen pedig ha I980-ra „felfutunk”, az évi 300-as szériára! Az óesztendőben is az újat - emlegetik már mind több helyütt a KAEV-nál. 1978-ra emlékeztet az idei II. félévtől épülő újabb, kétezer négyzetméteres alapterületű csarnok, amelyben — ahogyan Veréb József igazgató újságolta — a jövő év második felében már csupán tőkés exportra 50 milliós értéket termelnek. Az üzem egyébként az országos vállalat ne~ hézgép-vázgyártó bázisa lesz. — Egyidejűleg egy további, ezer négyzetméteres csarnok építésére is előszerződést kötöttünk már a kivitelezővel — magyarázza az igazgató — s ha elkészül a létesítmény, itt folytatjuk majd azoknak a — holland licenc alapján megvalósuló — klimatizáló berendezéseknek a gyártását, amelyek közül az első négyhez a jövő év első negyedében kezdünk ... Jövőre különben összesen 176 millió forintos árbevételt, s 50 milliós üzemi eredményt tervez* tünk. Mrjor László műszaki osztályvezető még hozzá teszi: a jövő évben is folytatódik a gyártmányfejlesztés. Teljesen új termékkel nem számolnak, de korszerűbb változattal feltétlenül! A csákózó gépek két típusát is megváltoztatják: az egyiknek a kivágó teljesítményét növelik több mint háromszorosára, míg a másikat nagyobb méretű „te- •ítékek’ kivágására teszik alkalmassá. Gyóni Gyula
