Népújság, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-30 / 306. szám

Csütörtök esti külpolitikai kommentárunk:

Tokiói dilemma

Tokióban nézetegyeztetési tanácskozások kezdődtek az uralmon levő Liberális Demokrata Párt különböző frakcióinak képviselői között a japán—kínai béke- és barátsági szerződést illetően. Pontosabban arról kell egyetértésre jutniuk az uralkodó párt korifeusainak, £ folytassák-e a Pekinggel másfél éve felfüggesztett tárgyalásokat a két ország közötti béke- és barátsági > szerződésről, valamint az aláírás feltételeiről. |

Mindenképp fogas kérdés ez, amiről többek közt az is tanúskodik, hogy az uralmon levő párton belül megoszlanak a vélemények. A pekingi vezetés ugyan* is a szerződéssel meg akarja kötni Japán kezét, s veszélyes vizekre taszítaná a szigetország hajóját. Kínai részről ragaszkodnak ahhoz, hogy a békeszerződésben helyt kapjon az úgynevezett „hegemóniaellenes” záradék. Látszólag ez utóbbi mindkét nagyhatalom — a pekingi szóhasználat szerint „szuperhatalom” —, az Egyesült Államok és a Szovjetunió ellen irányul. Ám a kínai vezetés szerint, miután az amerikai imperializmus hanyatlóban van, s Szovjetunió a „második” (fejlett ipari államok) és a „harmadik világ (fejlődő országok) „első számú ellensége” (!). Különben is elképzelhetetlen, hogy az Egyesült Államokkal szoros szövetségi viszonyban álló Japán — e záradék elfogadása esetén — Amerika-ellenes tartalommal töltené azt meg.

Nyilvánvaló, hogy Kína szovjetellenes célzattal szorgalmazza a hírhedt tétel felvételét a békeszerződésbe. De nem kevésbé az is, hogy ez nem vág össze Japán állami érdekeivel. Ezért is mondotta Szonoda Szunao külügyminiszter az LDP külpolitikai bizottsága előtt, hogy „Japán nem ül le Kínával a tárgyalóasztalhoz bármi áron”. A Peking által ez idő szerint megkövetelt ár ugyanis meglehetősen magas: szembeállíthatja Japánt hatalmas nyugati szomszédjával, a Szovjetunióval. Ez semmiképp sem erősítené az ország nemzetközi pozícióját és veszélyeztetné a Szov- ^ jetunióhoz fűződő jelentős gazdasági kapcsolatait.

A vita Tokióban nem zárul le egyhamar: azután is folytatódik majd, hogy Szonoda külügyminiszter visszatér január elejére tervezett moszkvai látogatásáról, ahol — saját szavai szerint — „megpróbálja megértésre hangolni a szovjet felet”. Ez azonban csak akkor sikerülhet, ha Szonoda megfelelő biztosítékokat nyújt arra, hogy a japán—kínai békeszerződés nem vezet a japán—szovjet jószomszédi viszony megromlására.

A Közel-Kelet hírei

ARAFAT

BAGDADBAN

Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke szerdán este Bagdadba érkezett, hogy — mint az INA iraki hírügynökség közölte — tárgyalásokat folytasson az ottani vezetőkkel a legutóbbi közel-keleti fejleményekről, különös tekintettel az iszmailiai találkozóra.

Arafat bagdadi útjával kapcsolatban az A1 Szafir című bejrúti lap annak a feltételezésnek ad hangot, hogy Arafat megkísérli rávenni Irakot a Szadat politikai kezdeményezéseivel szembeszegülő arab államok Tripoliban megalakított szövetségébe való visszatérésre.

Jól értesült arab körökre hivatkozva az A1 Szafir azt írja, hogy A1 Bakr iraki elnök kész felülvizsgálni a tri- poli dokumentum aláíróihoz viszonyítva szélsőségesebb nézeteit és kész egy új koalíció megteremtésére Szíriával és a PFSZ-szel.

A1 Bakr-nak ezzel az elhatározásával kapcsolatosak Asszad Szíriái elnökhöz, más arab vezetőkhöz, valamint Arafathoz szerdán küldött üzenetei is, amelyek Bagdadba szóló meghívást is tartalmaztak. Nem ismeretes azonban, hogy Asszad csatiako- zik-e Arafathoz az iraki fővárosban, — írja a bejrúti lap.

A BAATH-PÄRT

SZADATRÖL

„Az imperialista uralom

helyreállítása előkészítésének” nevezte Szadat egyiptomi elnök politikáját csütörtökön a szíriai fővárosban Abdullah al-Ahmar, a Szíriai Baath Párt főtitkár- helyettese. A damaszkuszi egyetem diákjainak tartott beszédében al-Ahmar kifejtette: Szadat annak a Car- ternek és .Béginriék ' az elképzeléseit akarja megvalósítani, akik az arab nemzet kapitulációját szeretnék és utat akarnak nyitni az izraeli uralom előtt.

SCHMIDT RIADNÁL

Háromnapos hivatalos egypitomj tárgyalásainak befejeztével Helmuth Schmidt nyugatnémet kancellár csüPárizs: afrikai fordulatok

Algéria külügyminisztere az Afrikai Egységszervezet összehívását követelte. Az ok: az algériai álláspont szerint egyre nagyobb méreteket ölt Franciaország gyarmati típusú intervenciója a Szaharában; annak is egy különösen lobbanékony vitás területén.

CA TiSTHC

munkamegosztás

Mi áll a francia magatartás hátterében ? Megfigyelők megállapították, hogy Franciaország és az Egyesült Államok között 1977 folyamán sajátos munkamegosztás körvonalai bontakoztak ki az afrikai földrészen. Fekete- Afrikában leglátványosabb példája volt ennek a Zaire (a volt Belga-Kongó) területén kitört felkelés. Ennek letörésére Franciaország marokkói katonák szállítására légióidat szervezett. A beavatkozás lényegében az amerikai stratégiai érdekeket szolgálta. Köztudott ugyanis, hogy Mobotu, Zaire államfője egyértelműen az amerikaiak embere.

Már ez az akció jelezte, hogy Párizsban a hatalom csúcsain szakítanak De Gaulle és utódja, Pompidou Afri- ka-politikájával. A két előző elnök tartózkodásával ellentétben Párizs ma hajlamosnak látszik arra, hogy — mint hajdani gyarmatosító és jelenlegi középhatalom —

1977. december üt)., péntek

aktívan beavatkozzék az afrikai ügyekbe.

De Gaulle és Pompidou mindig őrizkedtek attól, hogy konfliktusba keveredjenek a fegyveres és politikai harc során felszabadult Algériával. Arra törekedtek, hogy Franciaország és a volt észak-afrikai gyarmatok (Marokkó, Tunézia, Algéria) közötti kapcsolatokban fenntartsák a kényes egyensúlyt és a függetlenné vált államok esetleges konfliktusaiban legfeljebb közvetítő, békítő szerepet vállaljanak. Most pedig úgy tűnik, hogy a francia politika jelenleg egyoldalúan támaszkodik Marokkóra és Mauritániára

— azzal a nem is titkolt céllal, hogy korlátok közé szorítsa Észak-Afrika legjelentősebb és politikailag leghaladóbb országának, Algériának a befolyását.

A SZAHARA-AFFÉR

Ezt a politikai változást, amely szervesen beleillik Párizs Afrika-politikájának módosulásába az úgynevezett Szahara-konfliktus erőteljesen kiélezte. A Nyugat-Sza- hara, Spanyolország hajdani gyarmatbirtoka lett a francia—algériai ellentétek gyújtópontja. Ezt a területet

— Algéria tiltakozása ellenére, de a párizsi kapcsolatait ápoló Spanyolország segítségével — felosztották Marokkó és Mauritánia között. Válaszként Algéria támogata a Nyugat Szahara önállóágáért küzdő Polisario nevű gerillamozgalmat. A legutóbbi napokban a helyzet tovább mérgesedett, miután a

Polisario bejelentette: francia repülőgépek egyik alakulata ellen napalm- és íosz- forbombás támadást intéztek. A francia hadügyminisztérium cáfolta és Mauritánia „lovagiasan” magára vállalta a támadást. De sem a cáfolat, sem a lovagiasság nem volt meggyőző. így került sor végül arra, hogy Algéria az Afrikai Egységszervezet összehívását követelje.

Mint e vázlatos összefoglalóból is kitűnik: az incidens mögött valójában Franciaország egész Afrika-politikájának lassú, de félreérthetetlen módosulása áll.

választás előtt

Mindez pedig a Franciaországban kibontakozó választási harc időszakában zajlik. Márciusban tartják a választásokat és Giscard elnök, valamint a kormány hónapok óta próbálkozott a Polisario gerilláinak fogságában levő 8 francia túsz kiszabadításával. Most közölték, hogy karácsony előtt a túszokat szabadon engedik. Ám a közlést akkor hozták nyilvánosságra, amikor Marchais, a francia KP főtitkára látogatást tett Algériában, közbenjárt az ügyben, s egyben hevesen bírálta Franciaország Afrika- politikáját, különösen az Algériával szemben tanúsított párizsi magatartást. Ilyenformán a szaharai ügy és ezen túlmenően Franciaország egész Afrika-politikája a kibontakozó választási harc c;gyik kérdésévé vált.

— i —- e

törtökön tanácskozást folytatott Mahmud Riaddal, az Arab Liga főtitkárával közel-keleti helyzettel összefüggő kérdésekről.

A bonni kancellár az Arab Liga főtitkára által a tiszteletére adott ebéden ismételten leszögezte, hogy a közel- keleti rendezéshez az Izrael által 1967-ben megszállt arab területek kiürítésére van szükség, valamint arra, hogy tekintetbe vegyék a palesztinok nemzeti jogait — jelentette az AFP a ligához közel álló forrásra hivatkozva.

Mahmud Riad, az Arab Liga főtitkára válaszában úgy vélekedett, hogy az arabok közötti nézetkülönbségek, élességük ellenére, nem érintik az arab álláspont lényegét. Mint mondta, a lényeg a palesztin probléma és hozzátette: tényleges béke

nem érhető el a palesztin népnek és nemzeti jogainak, az önrendelkezéshez és az államalapításhoz való jogának elismerése nélkül.

HEJKAL

AZ EGYIPTOMI

TÁRGYALÁSOKRÓL

Jordánia határozottan támogatja az Izraellel való mindennemű együttműködést az olyan békekezdeményezésekben, amelyek a Begin- terven alapulnak — hangoztatja a ammani kormány szerda esti üléséről kiadott hivatalos közlemény. A kormány a legutóbbi közel-keleti fejleményeket vizsgálta meg az iszmailiai találkozó fényében.

Mohammed Hasszánéin Hejkal, az A1 Ahram egykori nagyhatalmú főszerkesztője, az AP-nek adott interjújában borúlátóan nyilatkozott az egyiptomi—izraeli tárgyalások Egyiptom számára várható kilátásairól.

Véleménye szerint az izraeliek előbb vagy utóbb, de belekényszerítik Egyiptomot a különbékébe. — Maga az a körülmény — mondotta —, hogy Egyiptom a jelenlegi rossz gazdasági helyzetében elszigeteli magát arab támogatóitól, (s itt különösen a kőolajtermelő államokon van a hangsúly, amelyektől 1973 óta összesen 11 milliárd dollárt kapott különböző formában) a szeparatív kiegyezés felé sodorja Egyiptomot. Nemkülönben az a tény, hogy a Szadat ígéretei által felcsigázott és illúziókba ringatott egyiptomi nép is gyors, az ország gazdasági helyzetét fellendítő megoldást vár az Izraellel folytatott tárgyalásoktól, arra kényszerítheti a'z elnököt, hogy látszatmegoldásként megkösse a különbékét, ami csak újabb bonyodalmakat okoz majd.

Hejkal kijelentette: Egyiptom képtelen megoldani belső és külső problémáit a többi arab ország segítsége nélkül „ha igaz az, hogy az arabok nem viselhetnek háborút Egyiptom nélkül, legalább annyira igaz, hogy Egyiptom nem teremtheti meg a békét az arabok nélkül ... a palesztinok nélkül” — vélekedik Hejkal.

Magyar vezetők üdvözlő távirata

NICOLAE CEAUSESCU Elvtársnak, a Román Kommunista Párt főtitkárának, a Román Szocialista Köztársaság elnökének;

MANEA MANESCU Elvtársnak, a Román Szocialista Köztársaság első miniszterének,

BUKAREST.

Kedves Elvtársak!

A Román Népköztársaság kikiáltásának 30. évfordulója alkalmából elvtársi üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük önöknek és Románia minden dolgozójának. A Magyar Szocialista Munkáspárt, a magyar nép nagy jelentőséget tulajdonit országaink együttműködése bővítésének, és barátsága fejlesztésének az élet minden területén, szocializmust építő népeink, a szocialista közösség, a haladás és a béke jaiiára. Ezúton is kívánjuk, hogy Románia népei további sikereket érjenek el a szocializmus építésében, a szocialista Románia felvirágoztatásában.

KADAR JANOS,

a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára;

LOSONCZI PÁL,

a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke;

LAZAR GYÖRGY,

a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke.

nehéz helyzetben

Szerda este óta Mario Soares portugál ügyvezető miniszterelnök immár hivatalos felkérésre kísérelheti meg az új kormány megalakítását.

Megfigyelők hozzáfűzik: a portugál belpolitikai életben bekövetkezett változás csupán az, hogy Eanes elnök kijelölte Soarest a jövendő kormányfő tisztségének betöltésére, továbbra sincs azonban túl sok remény a válság megoldására. Az ellenzéki politikusok úgy vélik, hogy hosszú időre lesz szükség, és az eddig sikertelen tárgyalások folytatása csak akkor lehet eredményes, ha Soares lemond arról az elhatározásáról, hogy csakis — szocialista párti,- illetve függetlenekből álló kormányt alakít.

A három nagy ellenzéki párt változatlanul követeli e formula elvetését és más koalíciós elképzelések kidolgozását. Bár Eanes elnök szerdán késő este nyilvánosságra hozott bejelentésében azzal

érvel Soares jelölése mellett, hogy a nemzetgyűlésben képviselt öt párt nagyjából beleegyezett a döntésbe, a szociáldemokrata párt szóvivője például közölte: velük

senki sem konzultált. A szóvivő azt is hozzáfűzte, hogy Soares messze nem rendelkezik a kormányalakításhoz szükséges feltételekkel. A szociáldemokraták — Soares legelkeseredettebb ellenfelei — azt is nehezményezik, hogy a jelölést maga Soares jelentette be. és a megerősítés csak később érkezett Eanes részéről. A demokrata szociális centrum párt szóvivője úgy nyilatkozott, hogy „természetesnek” találják Soares kinevezését. A kommunista párt is elfogadja a döntést, mindemellett a kommunista párt szóvivője szerint változatlanul a politikai platform kérdésében történő megegyezést tartják a legfontosabbnak. „A kormány kérdése csak ezután következhet” — mondotta a szóvivő.

Chilei népszavazási színjáték

Váratlan fordulat állt be a Pinochet által elrendelt, és az egész világ által elítélt népszavazási színjátékban: szerdán Hector Humeres, a köztársasági főszámvevőszék vezetője törvényességi óvást emelt a népszavazást bejelentő rendelet ellen, s azt visszaküldte a belügyminisztériumba azzal, hogy a rendelet jogszerűségéhez a junta négy tagjának aláírása szükséges. Az eredeti rendeletet csupán Pinochet és Benavides belügyminiszter írta alá. A köztársasági főszámvevőszék feladata egyfajta törvényességi felügyelet lenne egy olyan országban, ahol

amerikai napilap az etióiiai— Szomáliái viszályról

A The New York Times csütörtöki cikke szerint „az amerikai külügyminisztérium úgy értékeli a helyzetet, hogy Etiópia Szomáliái fegyveres agresszió áldozata, s az Addisz Abeba-i kormánynak nyújtott támogatással a Szovjetunió nem sérti meg az érvényes nemzetközi diplomáciai egyezményeket.”

Az amerikai napilap csütörtökön az Afrika szarvában folyo háborúval foglalkozva kifejti: a Carter-kormánynak eddig „nem sikerült meggyőznie” az afrikai államokat, hogy közvetítsenek a két szomszédos ország közötti viszályban, s „nem tudta elérni az Etiópiának nyújtott szovjet és kubai segítség csökkentésit sem”. A The

New York Times diplomáciai forrásoktól szerzett értesülések alapján azt írja, hogy a washingtoni kormány most fontolgatja, milyen politikát folytasson a kelet-afrikai konfliktussal kapcsolatban, s hogy ez a politika milyen hatást gyakorolhat az Egyesült Államok és a Szovjetunió viszonyára.

Algéria és Líbia vezetői teljes támogatásukról biztosították az etiópiai forradalmat — jelentette ki Fisszeha Deszta, az etiópiai ideiglenes katonai kormányzó tanács közigazgatási és szervezési osztályának vezetője, aki küldöttség élén most érkezeit vissza hazájába Algériái n és Líbiában tett látogató ról.

az 1973-as katonai puccs óta a jogtiprás mindennapos gyakorlattá vált.

Pinochet a maga részéről Humeres rebellis fellépése után hivatalosan bejelentette, hogy a „néhány nappal ezelőtt lemondott és terv szerint január elsejével nyugállományba vonuló” Humeres helyébe a főszámvevőszék élére Sergio Fernandez eddigi munkaügyi minisztert nevezte ki. A törvényességi komédia végére így hamar pontot tehetnek, mivel a UPI hírügynökség szerint január 1. után Pinochet egyszerűen újból átküldi engedélyeztetés céljából a rendeletet — ezúttal a főszámvevőszék új vezetőjéhez.

Az események mögött azonban láthatóan nagyobb erők húzódnak meg, mint a ritkán emlegetett főszámvevő személyes ellenvéleménye. Megfigyelők az eseményeket kapcsolatba hozzák a junta vezetőségén belül} ellentétekkel. A rendelet aláírásától ugyanis tartózkodott például Leigh tábornok és Merino tengernagy is.

Az AP hírügynökség santiagói tudósítója most közli, hogy „megbízható forrásból” a birtokába került Leigh tábornok Pinochethez küldött levelének másolata. Ebben Leigh kijelenti, hogy a népszavazás nem fér össze azokkal a törvényekkel, amelyek alapján a junta kormányoz, és elutasítja a népszavazás tervét. Újságírók kérdésére válaszolva Leigh csak any- ■yit volt hajlandó elmondani, hogy „ez az időszak nem megfelelő a népszavazás kér. dcsegek me&vitatásáho*”