Népújság, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-22 / 300. szám

Szubjektív szemüveggel Akik Bolívián keresztül a sportágat Argentínába Juttatták Már jó néhányat alud­tak a magyar szurkolók a nagy örömhullámot kiváltó mérkőzés után, amelynek színhelye novem­ber utolsó napján La Paz volt, az ellenfél pedig Bolí­via csapata. A budapesti 6— 0-ás győzelem tudatában, a piros-fehér-zöld színeket kép­viselő játékosok nyugodtan, de nem elbizakodottan küz­döttek a dél-amerikai együt­tes ellen, és idegen pályán, szokatlan környezetben is fö­lényt harcoltak ki. La Paz- ban, 55 ezer néző előtt: Ma­gyarország—Bolívia 3—2! A két győzelem új szakaszt nyit a hazai labdarúgás történeté­ben. A magyarok ugyanis 12 esztendős szünet után, ismét ott lehetnek a világbajnok­ság tizenhatos döntőjében. Elmúlt már tehát az első őröm, így most már higgad­tan fel lehet sorolni, be le­het mutatni azokat, akik a jelentős fegyvertényt kihar­colták. A névsor elejére kí­vánkozik Baráti Lajos kapi­tány neve. Ez az ősz hajú sportvezető végtelen türelem­mel, korát megcáfoló frisse­séggel kereste azokat a já­tékosokat, akikből az adott lehetőségekhez képest, a leg­jobb csapat alakulhat ki. Hat­vannégy esztendős. A peda­gógiai módszere az, hogy még a bosszantó hibák láttán sem mond semmi olyat, amivel megsérthetné a fiatal játéko­sok, így például Törőcsik András vagy Nyilasi Tibor önérzetét Fegyelmezi magát még akkor is, ha belül olyan, mint a kitömi készülő vul­kán. — Előfordult, hogy mér­kőzés közben idegesen a ci­garetta égő felét vettem a számba — mondja Baróti Lajos kapitány. — De arra törekszem, hogy a labdarúgók minél kevesebbet tudjanak meg lelkiállapotomról. Baróti emberileg mindent elkövetett, hogy csapata el­jusson Argentínába, az 1978- as világbajnokság döntőjébe. Éveinek számát tekintve, pá­lyafutása vége felé jár, ami viszont tettrekészségét, élet­erejét illeti, még messze van a nyugalomba vonulás idejé­től. További terveit így ösz- szegezi: — Felemelt fővel szeret­nék visszavonulni... Argen­tínában, a világbajnokság döntő mérkőzésein magam mellé ültetek valakit a kis. padra, aki előbb vagy utóbb átveszi tőlem a stafétabotot. Csapatunkról csak annyit, még messze vagyunk attól, hogy a mérkőzésnek mind a 90 percét olyan tempóban bírják a játékosok, amint ez a Bolívia elleni mérkőzés el­ső félidejében történt, amikor öt gólt rúgtak. Nehéz lenne a játékosok között rangsort felállítani. El­sősorban azért, mert a világ- bajnokság tizenhatos döntő­jébe jutást a magyarok nem egy vagy két sztárnak kö­szönhetik, hanem a jó csa­patmunkának. Más kérdés vi­szont, hogy a közönség a gól­lövők teljesítményéért álta­lában hálásabb, jobban is emlékezik erre, mint a vé­dők bravúrjára. Schlosser, Sárosi György, Cseh II., Zsen- gellér, Kocsis, Hidegkúti, Puskás, Tichy. Bene vagy Al­bert hálóba tartó „mesés” lö­véseit, fejeseit, ki is tudná elfelejteni? Törőcsik András és Nyilasi Tibor egyre inkább kibontakoztatja nem közna­pi tehetségét, mégis, talán igazságosabb, ha betartjuk az összeállítás sorrendjét. Ve­gyük csak alapul a Bolíviá­ban győztes magyar csapatot. Gujdár Sándor védte a ka­put Bolíviában. Két gólt ka­pott, de nem ludas egyikben sem. Szegedről került a Bu­dapesti Honvéd együttesébe. Játékostársai „Golyó”-nak nevezik. Ez célzás arra. hogy ő is, akárcsak a kapusok Csak röviden... Ozdon országos női II. osztályú tőrverseny zajlott. Az Eger SE vívói közül Nagy Mária a 3. helyet sze­rezte meg. Danes Katalin­nak sem sok hiányzott a döntőbe kerüléséhez. A ver­senyt — amely megfelelt a minősítési kritériumoknak — a szegedi Benczédy nyerte. ★ December 20-án avatták Mátraszentistvánon a Gaga­rin Hőerőmű Vállalat KISZ- bizottsága kezdeményezése nyomán épített 320 méter hosszú, sífelvonóval ellátott sípályát. ★ A megyei KISZ-bizottság, a megyei művelődésügyi osz­tály, a megyei labdarúgó szövetség és a hatvan városi sportfelügyelőség közös ren­dezésében december 28-án és 29-én serdülő labdarúgó tornát rendeznek nyolc csa­pat részvételével a hatvani városi sportcsarnokban. ★ Az egri járási sportfelü­gyelőség vezetője mint il­letékes kivizsgálta és meg­állapította, hogy Szabó Jó­zsef, az Istenmezeji Bányász 12. F.-tárkány IS S 2 8 18-41 8 13. A.-tálya 13 3 1 9 18-54 7 14. Noszvaj 13 2 — 11 14-41 4 Megjegyzés: x=két büntetőpont levonva. xx=hat büntetőpont levonva. ★ A labdarúgó NB. II. őszi idényének befejezése után az edzők szavazata alapján ösz- szeállították az idény tizen­egyét. A csapatban helyet kapott Barta, az Eger SE játékosa is. Az egri gárdá­ból még Kakas, Zsidai, Pat- varos, Galántai és Dudás T. neve szerepelt az edzők csa­patában. Az őszi idény leg­jobbjának Varga István, a Vasas Izzó középcsatára bi­zonyult. ★ Hétfőn, karácsony más­napján érdekes asztalite­nisz-műsor lesz a prágai te­levízióban. Erre meghívást kapott Jónyer István há­romszoros világbajnok, és Gergely Gábor, aki 1977-ben a legeredményesebb magyar férfijátékosnak bizonyult. ★ Anyagtorlódás miatt ked­di lapszámunkból kimaradt az NB Il-es bajnoki táblázat. Ezúttal közöljük: NB. II. állása: SK elnöke a szabályok ki­játszásával súlyos sportsze­rűtlenséget követett el. Ezért 1978. junius 30-lg el­tiltotta mindennemű sport- tevékenységtől. Az Istenme­zeji Bányász felnőttcsapatá­tól hat büntetőpontot levon­tak. Az egri járási labdarúgó-baj­nokság I. osztályának őszi végeredménye a következő­képpen alakult: 1. M.-derecske 13 12 1 — 46-10 25 2. Egerbakta 13 9 2 2 43-19 20 3. Makiár 13 8 1 4 37-17 17 4. Tarnalelesz 13 7 1 5 29-22 lő 5. PAKÜSE 13 5 3 5 39-28 13 6. Bekölce 13 5 3 5 34-32 13 7. Istenmezeje xx 13 8 2 3 37-21 12 8. H.-aranyos 13 5 2 6 21-24 12 9. Verpelét 13 5 1 7 33-40 11 10. E.-Szalók X 13 5 1 7 38-43 9 11. E.-Szólát 13 3 2 8 14-29 8 QJ/émsöi 1877, december 22., csütörtök 1. V. Izzó 20 12 3 5 36-15 27 2. SBTC 20 11 4 5 34-19 26 3. Eger 20 10 6 4 36-23 26 4. Dorog 20 11 4 5 24-16 26 5. K.-barcika 20 9 6 5 37-25 24 6. Volán 20 7 10 3 28-21 24 7. Vác 20 10 3 7 26-23 23 3. SZMTE 20 7 7 6 31-22 21 9. Komló 20 8 5 7 25-24 21 10. BTASK 20 7 7 6 19-21 21 11. DVSC 20 9 3 8 20-25 21 32. Fűzfő 20 9 2 9 32-36 20 13. Kanizsa 20 7 5 8 28-24 19 14. Budafok 20 6 6 8 28-26 18 15. KKFSE 20 4 10 6 30-36 18 16. BKV Előre 20 6 5 9 21-28 17 17. BVSC 20 3 8 9 20-30 14 13. MÁV DAC 20 5 3 12 25-41 13 19. Vároalota 20 4 3 13 22-44 11 20. Szekszárd 20 3 4 13 18-41 10 A labdarúgó NB. I. szerdai fordulóiának eredményei: MTK-VM—Tatabánya 2—0, Zalaegerszeg—Vasas 0—0. MÁV Előre—Rába ETO 2—1, Haladás—Pécsi MSC 1—0, Újpest—Diósgyőr 0—0. Duna­újváros—SZEOL AK 4—1, Békéscsaba—Ferencváros 0—0, Honvéd—Kaposvár 2—1, Csepel—Videoton 2—2. többsége, idegember. Érzéke­nyen reagál mindenre. A mérkőzések előtt izgatottan járkál, jön-megy az öltöző­ben, mintha keresne vala­mit. Erről szó sincs, csak ép­pen nem tudja leplezni „ver­senylázát”. Csak akkor válik hidegvérűvé, ha a pályán az első nehéz labdát macska­ügyességgel meg tudja kapa­rintani. Martos Győző jobbhátvéd. A Ferencváros játékosa, ott nőtt fel az Üllői úton, olyan szívemberek a példaképei, amilyen valaha Toldi Géza, Rudas Ferenc és Dékány Fe­renc volt. Ügy szeret futbal­lozni, mint egykor a Pál ut­cai fiúk szerették a grundot. Szorgalmas az edzéseken. Csendes. Hangos, indulatos szót nem hallani tőle. Meg­bízhatóan teljesíti a pályán ß.zt a feladatot,, amit Baróti kapitány rábíz. Kocsis István, ö a közép­hátvéd. Ezt a szerepet Bálint Lászlótól vette át. aki ma már nem olyan gyors, mint azelőtt. A Bp. Honvéd játé­kosa, korábban a legnagyobb pécsi klub labdarúgója volt. Minden olyan erénnyel ren­delkezik, ami nélkül a válo­gatott középhátvéd elképzel­hetetlen. Villámgyors. Jól fe­jel. Mindkét lábbal biztosan rúg. Rendkívül lelkes. Kereki Zoltán. Ahogy a futball fura nyelvén megha­tározzák a szerepét, ő a „be. állós”. Szombathelyen kezd­te a pályafutását, a Haladás játékosa. Ahogy a .költő nem lesz, hanem születik”, az ő különleges adottsága is ilyen. Hogy hová kell helyezkedni a pályán, azt megtanulni nem lehet. Ehhez rendkívüli ösztön, megérzés kell. Ö ilyen képességgel született. Látszólag szürkén játszik, de egyszer csak ott terem, ahon­nan történetesen gólt lehet fejelni az ellenfél kapujába. Ez a képessége jelenleg a magyar pályákon egyedülál­ló. Váratlan gólt ő tud fe­jelni a legjobban. Tóth József. Balhátvéd, pá­lyafutását Mosonmagyaróvá­ron kezdte, maid Pécsre ke­rült, most az Újpesti Dózsa labdarúgója. Roppant lelkes és olyan kemény, akárcsak a beton. Gyengéje, hogy nem tudja elviselni, ha az ellen­fél valamelyik játékosa ki­cselezi, becsapja, elviszi mel­lette a labdát, ilyenkor el­veszti a nyugalmát és sza­bálytalanságokra ragadtatja magát. Lobbanékony termé­szetű tehát. Hibája az is, hogy csak bal lábbal tudja biztosan megrúgni a labdát. (Folytatjuk.) Molnár Károly Üjsághlr: A NOSZF 60. évfor- dulója alkalmából a Testneve­lés és Sport Érdemes Dolgozó­ja kitüntetésben részesült Viczián Zoltán, a megyei lab­darúgó szövetség elnökségi tagja. Az 1928-as születésű Viczi­án Zoltán is azok közé tarto­zik, aki a felszabadulás után nyomban bekapcsolódott az ifjúsági mozgalomba. Az ál­talános, a közép- és szakmai iskolai tanulmányait Kiste- renyén és Salgótarjánban vé­gezte. Vasöntő és autószerelő szakmát sajátított el. Először a salgótarjáni tűzhelygyár­ban, majd az acélgyárban dolgozott. Diákkorában ke­rült kapcsolatba a labdarú­gással. Mint ifivezető Szúpa­takon szervezte a labdarúgó­csapatot és a kultúrcsopor- tot... 1950-ig a jó hírű bag- jasaljai együttesben rúgta a labdát. Sorállományú katonai szoglálat után örök hűséget esküdött a Néphadseregnek. Sikeresen vizsgázott a mű­szaki katonai főiskolán. Ezt követően polgári védelmi törzsparancsnokként került vissza Salgótarjánba, ahol egy ideig a helyi Petőfi SC- ben kergette a labdát, majd az ifjúsági gárda szakmai munkáját irányította. 1969- től csapathoz került, tíz évet töltött le különböző egységek­nél, felelősségteljes beosztás­ban. Ebben az időszakban kapcsolódott be először He­ves megye labdarúgó-életé­be. Néhány esztendőt annál az egységnél is szolgált, melynek sportköre a Honvéd Gáspár SE. Viczián Zoltán Mennyit kell sportolnunk? ; BIZONY KELL! A sport­tevékenység hozzátartozik a helyes értelemben vett élet­vitelhez. Ezt az igazságot századunk második felében fedezte fel a tudomány. Természetesen, ha a tudo­mány felfedez valamit, az már azt is jelenti, hogy be­bizonyított dologról van szó. Ebben az esetben is rendel­kezésünkre áll a teljes bizo­nyítási anyag arról, hogy minden korosztály számára szinte létkérdés a rendsze­res testedzés. Ennek ellenére sem mondhatjuk el, hogy társadalmunk minden tagja átérezné a sporttevékenység fontosságát, sőt nem kevés azoknak a száma, akik elő­ítéletet táplálnak az aktív sportolással szemben. Nagyon sok ember él úgy, hogy a szerencsére bízza életét, nem törődik fizikai ál­lapotával. Legfeljebb pa­naszkodik, legrosszabb eset­ben orvoshoz jár. Pedig lé­nyegében mindenki számára hozzáférhető öntevékeny mó­don is a rendszeres tested­zés, amely biztosítja az ál­landó jó közérzetet, de ezen túlmenően jelentősen késlel­teti a szervezetben létre­jövő öregedési folyamatokat. De még egyéb előnyöket is megszerezhetnek azok, akik gondoskodnak testi állapotuk folyamatos karbantartásáról. Így például kevésbé lesznek hajlamosak az elhízásra, nö­vekszik munkabírásuk. A sportolás, a testedzés valódi eredménye nem a re­kordokban jelentkezik. A csúcsteljesítményeket csak behatárolt korban, megfele­lő tehetség mellett és renge­teg munkával, áldozatvállal- lással lehet elérni. A fiatal­ság legnagyobb része, a kö­zépkorú és idősebb embe­rek nem az élsport csúcsaira törekszenek, hanem a sport- eredményeiket a saját testi állapotukon keresztül mér­hetik. Felmerült azonban mind­ezzel kapcsolatban néhány alapvető kérdés. így minde­nekelőtt az, hol lehet spor­tolni és kinek mit kell ten­nie és mennyit. AKI ARRA VAR, hogy szerte a városokban annyi tornatermet, uszodát és sportpályát építenek, hogy azokon egész lakosságunk kényelmesen elférjen, — az nem kíván testedzéssel fog­lalkozni. A közgazdászok számítása szerint ugyanis még a következő évszáza­dokban sem lesz egyetlen ország sem olyan gazdag, hogy ezt a luxust megenged­hesse magának. A lakosság általános testedzésének te­hát nem a sportlétesítmé­nyek adják meg az alapját, hanem az egyének igénye, el­határozása. Tisztáznunk kell azt is, hogy lényegében négy fő te­rülete lehet a kondicionáló öntevékeny testedzésnek. Ezek a futás, a gimnasztika, az úszás és a természetjárás. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy a lehetőségekhez mérten mással ne foglalkoz­hatnánk. Jó módszer lehet például a rendszeresen űzött teniszezés, tollaslabdázás, a súlyemelés, vagy más spor­tok. Tudnunk kell azt is, hogy valamennyi sportág kellék­tárában megtalálható a futás és a gimnasztika. Ugyanis a gyorsaság az állóképesség, a fizikai erő megszerzésében ezek döntő szerepet játsza­nak. így például a labdarú­gók, vagy a teniszezők a na­pi edzések folyamán nem­csak az illető sportág tech­nikai elemeit gyakorolják, hanem futnak és gimnaszti- káznak is. Ezért az öntevé­keny kondicionáló testedzést is erre kell építeni, s ezt le­het kiegészíteni más sport­mozgásokkal. Aki tehát úgy határozott, hogy jó erőben, frissen, kel­lemes közérzettel és vidáman kíván élni, az futással és gimnasztikával induljon el a sikerhez vezető úton. NÉHÁNY SZABÁLYT azonban be kell tartani, mert ha ezek közül bármelyiket megszegjük, akkor a kívánt eredmény elmarad. Az első követelmény a rendszeresség, a második pe­dig a fokozatos terhelés. Csak alacsony szintről indul­hatunk és igen lassan fokoz­hatjuk a terhelést. Ha meg­szakítjuk a munkát, akkor a következőkben mindent élő­ről kell kezdeni. A terhelés mértéke akkor jó, ha az!, másnapra teljesen kipihen­jük. Terhelés nélkül nem ju­tunk előre, de a túlterhelés veszélyes. A rendszeres testedzést végzők több fehérjét és ke­vesebb szénhidrátot fogyasz- szanak. Fehérjét a tejtermé­kek, a tojás, fehérhúsok tar­talmaznak nagyobb mérték­ben, míg a cukor, a liszt, a burgonya a főbb szénhidrát­féleségek. Rendkívül fontos a napi alvásszükséglet kie­légítése. Ha testedzési fog­lalkozásunk mellett keveseb­bet alszunk a kelleténél, ron­gáljuk a szervezetünket. Az edzések terhelése az élet­kortól is függ. A fiatalok ter­mészetesen nagyobb terhelé­seket vállalhatnak. A szabály viszont minden korosztályra egyaránt érvényes: csak ara­nyit végezzünk, amennyit ki tudunk pihenni. Az idősebb testedzők lassabban emeljék a terhelési szintet. Az öntevékeny testedzés bizonyos türelmet is igényel. Ne várjunk néhány nap alatt csodákat. Az első ered­mények csak igen lassan je­lentkeznek. Rendszeres mun­kavégzéssel, jól megállapí­tott terhelési szintekkel, mintegy két-három hónap múlva kezdjük érezni ma­gunkon a változásokat. Ez­után azonban már felgyor­sul a folyamat. Ha elértük a kedvező testi állapotot, az nem jelenti azt, hogy abba­hagyhatjuk az edzéseket Ugyanis jóval gyorsabban gyengülünk, mint erősödünk. Vagyis hónapok eredménye vész kárba néhány kihagyott nap alatt. HA KITARTÓAK VA­GYUNK, az öntevékeny test­edzés örömtelivé teszi éle-, tünket. Sakkvilágbajnoki elődöntő Belgrádban ma a függőben maradt 10. játszmával tovább' folytatódik a Korcsnoj—Szpaszkij sakkvilágbajnoki előde .tő. (Népújság telefotó — AP—MTI—KSl< A sportmunka kitüntetettje Viczián Zoltán ott-tartózkodása idején dön­tő érdemeket szerzett a lab­darúgócsapat szervezésében és a sportlétesítmény fej­lesztésében. Mint ismeretes, a megyei II. osztályból az NB III-ba küzdötte fel magát a csapat. Az MNK-ban pedig a legjobb 32-ig jutott el a piros-fehér gárda... 1969-ben került a megye- székhelyre, az egri járás pol­gári védelmi törzsparancsno­ka lett. Itt is hű maradt a labdarúgáshoz. Az Egri Dó­zsa SC labdarúgó-szakosztá­lyának vezetőségi tagjává választották. Az akkori NB I-es gárda tartalékcsapatá­nak az intézője lett. Hama­rosan a megyei labdarúgó­szövetség elnökségében is bizalmat kapott. Hat éve tölti be az ifjúsági bizottság el­nöki tisztségét. — Milyen célkitűzései vol­tak, amikor az ifjúsági bi­zottság élére került? Mit si­került elérniük? — kérdeztük Viczián Zoltántól. — Mindenekelőtt a bizott­ság vezetőségének a megszi­lárdítását és a tehetségek fel­kutatását helyeztem előtérbe. Ügy érzem, ez nagyjából si­került,., Varallyai Miklós, Turóczy János, Benkő János,' Szabó Béla és Szász Sándor közreműködésével előbbre lépett megyénk ifjúsági és serdülő korosztályú labdarú­gása, ami a különböző szintű labdarúgótornákon is beiga­zolódott. Ifjúsági válogatot­tunk a megyék közötti tornán nem szerzett ugyan csoport- elsőséget, de a csapatoknak már méltó ellenfele tudott lenni. Az utóbbi két évben versenyben voltunk a tovább­jutó helyért is. A fiatalabb korosztályú válogatottunk pedig kellemes meglepetésre második lett az Agria nem­zetközi labdarúgótornán. Si­kernek számít az is, hogy az öt megye serdülőtornáján másodikok lettünk. Annak is örülhetünk, hogy Jánossy, Huszár és Horváth J., a ma­gyar ifiválogatott keretében is helyet kapott — Ügy tudjuk, hogy to­vábbra is a tehetségek felku­tatása és az utánpótlás-neve­lés a vesszőparipája, s erre meg is van az elképzelése. — Az általános iskolások körében kezdjük a toborzást. A művelődésügyi osztály il­letékeseivel már fel is vettük a kapcsolatot. A felmérőfüze­tek alapján a legjobb ered­ményeket elért hét és nyol­cadik osztályosokat gömb- érzékpróba alá vetjük. Akik itt is kitűnnek, azokat labda­rúgó-szakosztályokhoz irá­nyítjuk, s rendszeresen fi­gyelemmel kísérjük fejlődé­süket. Viczián Zoltán alezredes a haza, a szocialista rendszer érdekében kifejtett eredmé­nyes munkájáért több magas kitüntetésben részesült. Meg­kapta többek között a Mun­ka Érdemrend bronz fokoza­tát és a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Érdemrendjét a fasizmus felett aratott győ­zelem 30. évfordulója alkal­mából. Legutóbb pedig 23 éves eredményes sportvezetői munkásságának elismerésé­ül vehette át a bevezetőben említett sportkitüntetést. / Szigetváry Jósét „J v

Next

/
Thumbnails
Contents