Népújság, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-18 / 297. szám
Diplomás segédmunkások M S.-nek „priusza” van. A hat munkahely annak számít a rövid négy esztendő alatt, amióta kezébe kapta az oklevelét Végzettsége — felsőfokú végzettsége szerint — energetikus. Jelenleg az épülő autósztrádán dolgozik, mint kubikos, Persze, lehetne szebben is fogalmazni, de ő azt mondja: „kubikolok diplomával a zsebemben .. — És tudja miért kerültem idáig? Mert azt mondták rám, uogy karrierista vagyok. — Nagyobb karriert is el tudok képzelni! — Amikor az első munkahelyemen kezdtem, olyan papírmunkát bíztak rám, amihez teljesen felesleges volt oklevelet szereznem. Ezt meg is mondtam az igazgatónak. Az öreg kopasz nem sokat teketóriázott, ha nem tetszik, keressek más helyet Kerestem Azt az osztályvezetőmet soha nem felejtem el. Nagy tudású és ráadásul bölcs ember is volt Amikor elmondtam neki hogy szeretnék magasabb szinten dolgozni, rágyújtott elmaradhatatlan szivarjára és nyugodtan, még talán azt is mondhatnám, atyai jó indulattal kioktatott, hogy ő három év múlva úgyis nyugdíjba megy és én fogom átvenni a munkakörét, addig ne ugráljak, legyek szépén csendben, majd ő mindent elintéz. De addig három év elveszik, Pista bácsi, nekem is meg a népgazdaságnak is. Ugyan, fiam — mosolyodott bele kesernyés szivarfüstjébe — annyit kibírt már ez a népgazdaság és még annyi mindent ki fog bírni. — Szóval, onnan is eljött? — El. A következő négyről is. Mindenhol azt hitték, hogy rögtön főnök akarok lenni és sehol nem értették meg, hogy nekem nem magas beosztás kell, hanem olyan munka, amiért tanultam, és ne azt bízzák rám, hogy új kartotékrendszert vezessek be a központi raktárba, hogy a műhelyeknek áttekinthetőbbé tegyék az igénylést. — És most mi lesz? — Hat munkahellyel mögöttem? Nehéz. Nem azt fogja nézni egyetlen személyzetis sem, hogy honnét, miért jöttem el, hanem azt, hogy eljöttem. Nem érte volna meg egy pici türelem? — Ezt maga türelemnek nevezi? Le lehetne írni, hogy milyen testre simuló pulóverben van, hogy hasonlít Ra- quel Welshez, de a legröviCÉPÉSZMÉRNÖK ISMERŐSÖM szabadságát Észak- Magyarországon töltötte, megfordult Lillafüred, Miskolc-Tapolca szórakozóhelyein, s hazatérve elégedetten újságolta: na, most aztán kitomboltuk magunkat, csöndben maradhatunk néhány hónapig. Élvezte a szállodák, az üdülők nyüzsgő, éjszakai életét, feleségével hajnalig ropta a táncot, néhányszor elhúzatta a nótáját a cigánynyal, s valósággal bérszakértő lett Szóval, elengedték magukat Régóta ismerem, tudom róla, kivaló szakember, a jónak sohasem elrontója, legfeljebb azt furcsállom, hogy a nyilvános helyeket Észak- Magyarországon ilyen bátran látogatta. Otthon, a járási székhelyen ilyet nem enged meg magának soha. Szűk a társasági köre, s a kikapcsolódást, ha nagy ritkán beiktatja, kiváncsi szemektől távol, majdhogynem zárt ajtók mögött koccintgat, elvégre környezetében ő a komoly ember, akit táncolni még soha nem láttak. Mondom is neki nyomban: ha vannak zugivók, akkor most élménybeszámolódból arra következtethetek, hogy te „zugduhajkodó” vagy. Nem sértődött meg, nem hagyott faképnél, komoly arccal mondta, hogy szerinte ez egy valós problé1871. december IS., vasarnap debben azt lehet mondani, sex bomba Igen, ez volt a baj a vállalatnál is. Az olvasó most bizonyára hatalmas szerelmi történeteket vár, megcsalásokkal tarkítva. De V. Gy.-néről meg lehetne mintázni a hűség szobrát V. Gy.-nének a kezében nem a titkos találkák miatt remeg a cigaretta. De kezdjük az elején. V. Gy -né a hivatal kedvence volt Nemcsak a férfikollegák tartották jó munkaerőnek, hanem a kolléganők is. Az a ritka kivétel volt, akiket a kolléganők sem tudtak megverni valóban dekoratív megjelenése miatt. Nem kisérték ellenséges megjegyzések a folyosói oeszélgetese- ken. Főnökei biztatták, tanuljon, niszen kevés már manapság a nyolc általános még egy gépirónőnek is. És V. Gy.-né nekifogott tanulni. Leéreitsegizett, majd magyar-népművelés szakon megszerezte tanári diplomáját. A tanulás jobban sikerült, mint ahogy gondolta, mint ahogy gondolták volna. Ahogy közeledett az államvizsga, úgy növekedett az ellendrukuerek tábora. Mikor zsebében a diplomával előállt — nem követelőzve —, hogy képesítésének megfelelően szeretne más munkakört betölteni, akkor közölték vele, hogy a hivatalnál minden poszt be van töltve megfelelő emberekkel, ha akar, maradhat továbbra is, mint gépíró, de természetesen jobb lenne, ha hivatását, új szakmáját gyakorolná. Tulajdonképpen ezen a beszélgetésen derült ki, hogy a hivatalnak, mint dekoratív „bútordarab” jó volt, és mindenki abban reménykedett, hogy úgysem tudja elvégezni a főiskolát. V. Gy.-né még másfél évig gépelt, mert nem tudott olyan munkahelyet szerezni, amely elérhető közelségben lett volna a családi otthonhoz. Másfél év. Semmi az egész tulajdonképpen — legyint elegáns, karcsú ujjai közé fogva a cigarettát. Ez alatt a másfél év alatt minden ajtócsukódást sziszegő megjegyzés kísért: „hogy van a diplomás gépírónő? Mindennap megfordult a fejében, hogy talán jobban tette volna, ha nem tanul. Sokkal nyu- godtabb volt addig az élete. K. I. nem hajlandó megnyilatkozni. Egymás után rakja fel a rekeszeket a vagonba. Mozdulatai olyanok, mint valami automatáé. Karja a lehető legrövidebb utat ma, és érdemes lenne egyszer megfelelően foglalkozni vele. Kifejtette: részéről egyszerű önvédelemről van szó, barátjára hivatkozott, aki temperamentumos, éietsze- rető ember, s aki az egyetemről kikerülve a maga módján élt, viselkedett. Eszébe se jutott a képmutatás. A munkáját becsülettel ellátta, ám amikor ideje, kedve, pénztárcája megengedte, bebeült a presszóba, kisvendéglőbe, olykor nótázott is. S mi lett a természetes viselkedés vége? A helybeli értelmiségiek egyike-másika kikerülte, főnöke pedig figyelmeztette, rossz vége lesz annak, hogy nem nézi meg, kivel és hol szórakozhat, hozzá mégsem a tehenészek valók. Hamarosan hírbe hozták, iszákosnak, züllöttnek bélyegezték, az ilyen vádak kivédhetetlenek. Ezen túlmenően egyáltalán érdemes-e magyarázkodni ott, azoknak, akik összekeverik a társaság- szeretetet a természetes jókedvet a részegeskedéssel, a lealacsonyító tivornyázással. MEGGYŐZŐ ÉRVEKKEL bizonygatta a mérnök, hogy mindenfajta lealázó, kellemetlen tortúrát kerülni akar, •szórakozásban, kikapcsolódásban az alakítást választotta. Ilyenformán munkahelyén nem esett csorba rangján, b-’^sületén, tekintélyén. Amikor elviselhetetlenül teszi meg két holtpont között. Azt mondják róla, fantasztikus fizikuma van, évek óta tartó alkoholizmusa sem tudott benne kárt tenni. Amikor éveKkel ezelőtt jelentkezett munkára, a személyzetis megkérdezte tőle: miért hagyta ott testnevelő tanári állást, ennyi választ kapott: 1 „mi köze hozzá.” Egyszer, a ki tudja hányadik rum, sör között azt mondta, hogy nő miatt Kellett neki a pénz. Az akkori ezernyolcszáz forintos fizetését cserélte fel hat és fél ezres keresetre A nő azóta elment. Maradtak a vagonok, a rum és a sör. A Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskola gyengeáramú karán szerezte üzemmérnöki képesítését. T. M. megyei nagyvállalatnál dolgozik. A főnöke villanyszerelő, de jól pedálozik. Magyarul : elvtelen karrierista, mindent megtesz azért, hogy a képzettségét megna- ladó beosztásban maradjon. Más kérdés, hogy kik és miért hagyják. T. M. üzemmérnök néha elveszti türelmét és kiabál, amikor elavult műszaki megoldásokkal készítenek el egy-egy berendezést. Hiába bizonygatja a félvezetők és az integrált áramkör előnyeit, a főnöke még a relék világában tanulta ki a szakmáját és ma is azt alkalmazza. T. M.-re pikkel a főnöke. Kábelfektetési munkához osztja be, árkot ásat vele. Nagy néha — ez ritka kegy — felfestheti valamelyik előtétlapra a kapcsolási rajzot. Ehhez persze nem kellene üzemmérnöknek lenni, elég lenne a cím- festői szakma is. T. M. üzemmérnök tudása elveszett, eltűnt a személyi viták füzében. A népgazdaság számára a mai kiélezett gazdasági helyzetben döntően fontos, hogyan használjuk ki azokat az értékeket, amelyeket a tanulással szereztek meg az állampolgárok. A szellemi tőke a legnagyobb termelőerők egyike. Persze el lehetne most mondani, hogy nem a fenti példák nálunk a jellemzőek. Nálunk általában megbecsülik az értelmiséget és az is önmagát Csak éppen az „általában és összességében” szemlélet túltengése fed el néha mélységes szakadékokat. Szigethy András fullasztónak érzi a „zugszórakozást”, feleségével beül a kocsiba és elmegy a legközelebbi városba, ahol nem ismerik, s nem kell félnie a megszólástól. Végighallgatva őt azt kérdezem magamtól: valóban kötelező a munkahelyeken, a lakóhelyeken az alakítás, magyarul az alakoskodás? Attól tartok, hogy Igen. Ismerem a becsületes, a betegeiért minden áldozatra kész körzeti orvost. Ennek az embernek nincs tekintélye, s éppen ezért nincs, mert hajthatatlan. A maga tisztességes normái szerint él és dolgozik. Es éppen azzal járatja le magát, hogy nem akar különb lenni a falu lakóinál. Szeret jószággal foglalkozni, disznót hizlal, baromfit tart, s szabad idejében kapával a vállán, munkaruhában vonul a hobbikertjéba Ezt sokan nem bocsátják meg neki. A doktor úr viselkedjék úriemberhez illően. Az a baj, hogy természetesen, egyszerű emberként Viselkedik? Igen. AZ .ALAKOSKODÁSRA KÉSZTETŐ helyzetek számtalan változata közül itt van Z. Anna 27 éves munkásnő esete. Részt vett a brigádvacsorán, férjek és feleségek körében, ahol jól érezte magát, táncolt, nevetgélt, s elfogadta a férjes emberek lovaglás bókjait. Nem szerette Kötelező az „alakítás”? Közúti emlékmúzeum Kiskőrösön van Magyarország és Közép-Európa egyetlen közúti, útépítési emlékmúzeuma. Az útépítés eszközeit, történetét és intézményeit bemutató kiállítást, Lcvárdi Imre kiskőrösi gyüitő anyagának felhasználásával létesíteíte a KPM. A római kori Pannónia útépítési módszereitől napiaink technikájának bemutatásáig, gazdag anyagot tár a látogatók elé a múzeum. Képünkön az egykori gépek láthatók. (MTI fotó — Karáth Imre felv. — KS) Kun-tanyai krónika Kun-tanya... Ne gondoljon senki riasztó, elhagyatott, isten háta mögötti helyre. Ahol Kovács András után tudakozódom, csak a nevében őrzi a tanyaságot. Valóban szövetkezeti major: a karácsondiak közös gazdaságának szárító- és keverőüzeme található itten. Előttünk sűrű nyárfaliget rejti az épületeket, mögöttünk a szélesen elterpeszkedő nagy falu házai füstölögtetik kéményeiket a havas téli időben. Két éve jártam itt utól- szor. Kovács András, az üzem vezetője akkor egy vaskos átírótömböt nyomott a kezembe: — Ha lesz ideje, olvasson bele ezekbe az írásokba. A magam készítményei. Aztán, ha újra erre jár, majd visz- szaadja a.füzetet-. A füzetben verseket találtam, olvasatlan asztalomra tettem, ahol a könyvek, újságok nagy összevisszaságában szépen félrekallódott Nemrég a kezembe akadt, beleolvastam, így esett aztán, hogy annyi idő után ismét itt vagyok a Kun-tanyán. — Mióta ir verseket? — Apró korom óta. Csalt senkinek nem mutogattam. — Restelkedett talán miatta? volna, ha azt mondják rá, hogy besavanyodva ül, rontja a társaság hangulatát Másnap, harmadnap megkapta a magáét. Félreérthetetlenül tudtára adta néhány asszony, hogy hová távozzék az a vénlány, aki a munkahelyi bulikon a családos, nős férfiakat csábítgatja. A „megszóiás” fegyelmező, nevelő és visszatartó erejét bátran elismerhetjük. De a felszínes ítélkezésnek, a kitalációnak, a képzelődésnek, a gonoszkodásnak ehhez semmi köze. A túlzásba vitt italozás miatt munkatársunkat, barátunkat szemtől- szemben figyelmeztetni kötelesség. Ezzel szemben egy társaságkedvelő embert, olyat, aki szabad idejében beül a kisvendéglőbe — gonoszság hírbe hozni, iszákosnak, züllöttnek nevezni. Sajnos, ezért kényszerülnek igen sokan arra, hogy eltakarják igazi arcukat, ne mutassák igazi énjüket Mert ki ne ismerné azt a típust aki a világ legrendesebb emberének mutatja magát „felfelé”, bezzeg egészen más a viselkedése, a magatartása, amikor tisztes távolban tudja azokat, akiktől tartania kell Művészi tökély- lyel gyakorolja a sokarcúsá- got, s kihasználja az ebben rejlő előnyöket. Szerepeit véletlenül sem téveszti el. BÍZOM BENNE, hogy mérnököm az alakitás „magasiskoláját” nem járja ki, elvégre akárhogy nézzük, az alakoskodás a gyávák kenyere. J_ __,_ Szekulity Péter — Ügy-úgy... Kemény életet éltünk mi, nehéz örökségünk csak a szegénység volt, az éhezés. Szüleim hatodik gyermekének születtem én. Korán dolgoznunk kellett. Voltam kétkezi munkás .napszámos és sok más is. Huszonegy éves voltam, amikor elvégezhettem a hetedik és nyolcadik osztályt. Szereztem négy középiskolát is, de az érettségiig már nem juthattam el, mert megházasodtam, gyerekünk született, aztán pedig házépítésbe fogtam. Feleségem is öttagú családból való. Mi megbecsüljük azt, amit elértünk. — Karácsondra való? — Kicsit odébb, Visontán, a kistelepi tanyán születtem. Huszonhat éves koromban jöttem el a faluból. Előbb a domoszlói állami gazdaságban dolgoztam, s onnét kerültem az itteni tsz-hez. — Versesfüzetének azt a címet adta: Életünk történelem. — Családunk történetét írtam meg ebben, s természetesen az én negyven évemet is beleszőttem. — Mire emlékszik legszomorúbban? — Az éhezésekre. Arra, hogy tulajdonképpen sohasem tudtunk úgy istenigazában jóllakni gyerekkorunkban. Édesanyám mesélt, mesélt és gyermekeivel szenvedett... És Itt Kovács András versre vált. Nem papírról olvassa. Tudja kívülről. Nagyon nehéz sorsa, lassan már a vérét Eszi az öt gyerek, hatodik a méhét Homlokán a felleg nyit égi csatornát, Vízesésként könnye zuhog orcáján át A sűrű haskorgás, s mezítlábas lábak. Dermesztik eleiét, csoda-e hogy fáradt? Letörli záporát két kisebb lányáról. Fáradt szendergé*sel mesél jobb világról Felépiti várát a tátongó szájnak, Kik mezitlen, éhen dőlnek újból ágynak.,. Megáll egy pillanatig, majd folytatja az éhes gyerekek újabb sirámaival. Egyikük síráma egyenesen szíven üti az embert: „ Jó Anyám, ha nem mást, add ide a kezed: Szűnik gyomrom éhen, ha nézem a szemed... I Az édesanya azon töri fejét, hogy van két ezüst foga, azt viszi el a korához. Miközben „Gondjai röpdösnek, mint gólya a réten, / Hogy terítsen asztalt, laktasson egy héten” belép a képbe ä magát szesszel zsongító apa is. Mintha földindulás zúdúlna a házra, Hajlott gerendáját igencsak megrázza. Nagy hatalmas zörej megtöri a csendet, Sikoltja az asszony: „Mennykő hozza kendet? Hol jártál jó uram? Merre botlott lábad, Hogy ily durva szemed, szesz büzli a szádat? Mért késtél, családod oly epedve várt rád. Hátha kenyérmorzsát bújtatgat a táskád? ...Óh, jaj! Óh, jaj! Óh. jaj! Gyógyíthatatlan baj!. Óh, jaj! Oh, jaj! Óh, jaj! Elmondhatatlan baj! Hallgatom Kovács András verssorait. Golyóstollat írta ezeket, de írja ceruzával, s a papírban se, nagyon válogat. Messze idők népköltőjét látom benne A papír, az írószerszám csak a memóriáját segíti. Legtöbb strófáját kívülről tudja. S néha olyan jelekkel rögzíti, ami eszébe jut, hogy azokat a jeleket igazán jól csak ó tudja megfejteni. — Miért, ir verseket? — Muszáj leírni, amit kigondolok. És nemcsak muszájból teszem. Szeretem is a verseket... Itt, a fiókomban őrizem Petőfi összes költeményeit. Fertelmetesen szeretem olvasgatni Adyt és Kosztolányit is. A írás mesterségéről ilyen sorokat másolhatok ki ön- önéletrajzöból: „Kocsma helyett inkább papol az otthonba’ / Nem szabdalja kedvét, s nem részeg, otromba. .S egy másik szép megfogalmazás családjáról: „Soha nem törekszünk alattomos verere i Tiszta erkölcsünktől minden mocsok messze.” — Tehát elégedett a sorsával? — Az ember, amíg él mindig törekednie kell előbbre és előbbre. így teljesen nem lehet elégedett a sorsával Ezt ítélje meg más. Van szép házam, két szép fiam, feleségem. Én magam párttag vagyok és munkásőr is. — így a riport végén szokás megkérdezni, hogy mire készül ezután, mik a tervei? — Mik a tervek? Továbbra is írok, olvasok verseket Szeretném felnevelni gyermekeimet, hogy minél becsületesebbek és tisztességesek legyenek. Dolgozok, amíg csak mozdulni tudok, élem és írom naponta Kun-tanya krónikáját. Sokatmondóan néz rám,' amikor búcsúzásnál kezet szorít. Szavak nélkül Is értjük egymást Kovács Andrással. Pataky Dezső
