Népújság, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-17 / 296. szám
V Véget ért az országgyűlés téli ülésszaka (Folytatód az 1. oldalról) alakitson ki, amely elengedhetetlen a gazdálkodás hatékonyságának folyamatos növeléséhez, anyagilag és erköl. csileg ösztönzi a dolgozókat jobb munkára. A törvényjavaslat arra is kitér, hogy a dolgozókat be kell vonni a vállalat irányításába. Világosan kell látni hogy társadalmunkban a munkás, a vállalati dolgozó nem pusztán munkavállaló. Tulajdonosi I igái is vannak, s elő kell se- : f ’’teni, hogy szemlélete is en. ! rek megfelelően fejlődjön. A vállalati vezetők ne- esak a feladatok végrehajtásában támaszkodjanak a kollektívára, vonják be a I dolgozókat a döntések elő- í készítésébe is*. j i teremtsék meg annak felételeit, hogy a vállalat legfontosabb ügyeiben a dolgozók valóban el is tudjanak igazodni, a döntésekben alkotó módon részt tudjanak venni. Az igazságügy-miniszter végül bejelentette, hogy a készülő kormányi ntézkedés alapján a vállalatok felügyeleti szerveinek az alapító határozatokat 1978. június 30- ig a trösztöknek és a vállalatoknak pedig szervezeti és működési szabályzataikat szeptember 1-ig kell összhangba hozniuk a törvény rendelkezéseivel. Ez nem jelent valamiféle átszervezési kampányt, a feladatokat a rendes munka menetében kell végrehajtani. Vida Miklós (Budapest. 21 vk.), a Fővárosi Gázművek műszaki igazgatója, a törvényjavaslat bizottsági előadója elmondta, hogy a bizottsági vitában 11 módosítást terjesztettek elő. Az egyik módosító javaslat például az igazgató egyszemélyi felelős vezetésének megfogalmazása helyett elegendőnek tartja a felelős vezetés kifejezést. mivel maga a törvény- javaslat is utal a vezetés és az irányítás kollektív segítésének szerveire, személyeire, természetesen nem csorbítva az igazgató személyes hatáskörét és felelősségét. Az együttes bizottsági vitában olyan figyelemre méltó észrevételek is elhangzottak, amelyeket a törvény elfogadását követően is érdemes megszívlelni. Helyeselték a képviselők, hogy a vállalatokat felelősségre vonják szabálytalan vagy jogsértő tevékenységükért, ugyanakkor szükségesnek tartják, hogy a vállalatok jogvédelemben is részesüljenek a felügyeleti szerv esetleges olyan beavatkozásaival szemben, amelyek nem felelnek meg a törvény és a végrehajtását szolgáló jogszabályok előírásainak. A vita Födi Lászlóné (Csongrád megye, 2. vk.) csoportvezető nagy jelentőségűnek tartja, hogy a törvényjavaslat első ízben foglalkozik törvényszinten az üzemi demokrácia alapvető elveivel. Felhívta azonban a figyelmet arra, hogy a törvényjavaslat nem intézkedik az üzemi demokrácia fórumairól, megalakító, suk és működésük rendjéről. Javaslata szerint azt is meg kellene fogalmazni, hogy az üzemi demokrácia fórumait milyen időközönként kell összehívni, s hogy ellentétes vélemények esetén mi legyen a követendő eljárás. Sipos József (Nógrád m. 2 vk.) a Ganz-MÁVAG mátra- nováki gyáregységének elő- rajzolója helyeselte, hogy a törvényjavaslat az elkülönült egységekből álló vállalatok irányítási, elszámolási és érdekeltségi kérdéseit is szabályozza. — Olyan belső érdekeltségi rendszer kialakítása ajánlatos — mondotta —, amely a belső tartalékok gyorsabb hasznosítására, takarékos gazdálkodásra ösztönzi a vállalatokat. Nagy Márta felszólalása Tisztelt országgyűlés! \ E törvényjavaslat sokak között engem is közvetlenül érint, mint esztergályost, az Egyesült Izzó gyöngyösi gyárából. Amit a magam részéről rendkívül fontosnak tartok a törévényjavaslatban, az az üzemi demokrácia törvénybe foglalásával kapcsolatos: ez a törvényjavaslat ugyanis biztosítja a vállalatok dolgozóinak a vezetésben való részvételt. Világosan kitűnik az hogy a szocialista társadalom egyik legfontosabb feladata a szocialista demokrácia és ennek részeként az üzemi demokrácia érvényre juttatása, illetve további erősítése. Ezt jól szolgálják azok a SZOT- és minisztertanácsi határozatok, amelyek az üzemi demokrácia fórumainak létrehozásával, munkájuk továbbfej- .esztésével kapcsolatban születtek. Ezek fontos és mindenkire kötelező elvek. Ma még — folytatta a képviselőnő —, úgy gondolom, akadnak olyan vezetők, akik a fizikai dolgozók bevonását a vezetésbe nem tekintik a munkáshatalom gyakorlásának, az üzemi demokráciát felülről előírt követelménynek gondolják, amely ellentmond az egyszemélyi felelősségnek. Tapasztaltam, hogy az üzemi demokrácia fórumait, így például a termelési tanácskozásokat, az utasítások ismertetésére használják fel. A képviselőnő itt párhuzamot vont a munkások számára kötelező tervek és a .munkások termelési tapasztalata között. Ezután így folytatta — Bízom abban, hogy a törvényjavaslat sze'lemé- l -n navról napra valóra válik. a doloozók rés-ré*-le a ve—iéoiicu. •Az üzemi demokrácia kibontakoztatásában döntő feladatok várnak természetesen a munkásokra is. Ezt a meggyőződésemet hangsúlyozom akkor is, amikor a tapasztalataimról beszélek. Vajon elég erős-e valamennyiünkben az / az igény, hogy beleszóljunk közös dolgainkba? Napi munkámban tapasztalom, hogy nem. A képzettségtől a korosztályok különbözőségéig, illetve a városi és a vidékről bejáró, esetleg a törzsgárda és az új dolgozók közötti véleménykülönbségtől, a véleményazonosságig minden nagyon fontos a vállalati terv egyeztetésénél, megva- ' fásításánál.A dolgozóknak a vezetésben való részvétele során gondoltam azokra a vezetőkre is, akik a termelésben a közvetlen irányítás munkáját végzik, és e munka során, velünk, munkásokkal közvetlen kapcsolatban állnak. E kapcsolat céltáblája a művezető, akihez a termeléshez szükséges kérdésektől a személyes problémákig fordulhatunk, vagy fordulnunk kell. Ugyanakkor a művezető felelős a termelési feladatok teljesítéséért, a technológiai fegyelem betartásáért és általában azért, hogy minden rendben menjen. Munkájának eredményessége attól függ, hogy mennyire jó a kapcsolata a feletteseivel, de még inkább attól, hogy mennyire számíthat beosztottjai, a munkások bizalmára. A képviselőnő a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a vállalati művezető a munkások megbecsülését csak úgy tudja kivívni, ha szakmai hozzáértését naponta, akár váratlan helyzetekben is bizonyítja, ha magatartása, az emberekkel való kapcsolata jó, ■ és nem utolsósorban, ha van munka, és így biztosítható a jövedelem is. — A törvényjavaslattal kapcsolatban fontosnak tartom, hogy szóljak a művezetőkről azért, mert tudom, hogy ahol a művezetőknek nincs emberi és szakmai tekintélyük, ahol csak a felsőbb vezetők utasításait továbbítják, és ahol a művezetők csak javasolhatnak, s javaslataikat nem minden esetben súlyozzák annyira, mint azt a közvetlenül megismert problémák megérdemelnék, ott a művezetők és a munkások közötti kapcsolat sem lehet jó. Ez pedig véleményem szerint nagyban akadályozza az üzemi demokrácia megvalósulását, a vállalatok vezetése és a munkások közötti kapcsolat fejlesztését. Nagy Márta ezek után hangsúl' da, hogy a tájékoztatást mindkét oldalról igen fontosnak tartja. Egyrészt azért, hogy a vállalatok vezetői pontosan ismerjék a kollektíva véleményét, másrészt azért, hogy a dolgozók, a munkások is megfelelő tájékoztatást kapjanak az aktuális feladatokról. Befejezésül képviselőnőnk ezeket mondotta: — Tisztelt országgyűlés! Tudom, hogy ezek a gondok valamennyiünk előtt jól ismertek, és azt is, hogy megszüntetésükön sokan fáradoznak. A párt- és a kormányhatározatok segítik a demokrácia továbbfejlesztését, a jogaink gyakorlásához szükséges feltételek egyre nagyobb körének megteremtését. Meggyőződésem, hogy a tisztelt országgyűlés elé terjesztett törvényjavaslat azokat a gondokat is, amelyeket felsoroltam, segít megoldani és éppen ezért a törvényjavaslatot a magam részéről elfogadásra javaslom. Keserű Jánosné könnyűipari miniszter kiemelte a munkahelyi és a szociális körülmények fejlesztését, aminek a többségében nőket foglalkoztató könnyűiparban különösen nagy a jelentősége. Az iparágban öt év alatt 3—3,5 milliárd forintot szánnak a munkahelyi körülmények javítására és a szociális létesítmények bővítésére. Az eltelt két év tapasztalatai bizonyítják, hogy a vezetők minden tőlük telhetőt megtesznek e kötelezettségeik teljesítéséért. Minden nehézséget azonban nem lehet pénzzel megoldani, sokszor többet jelent a figyelmesség, a jó szó, a meggyőzés, s ennek elengedhetetlen feltétele, hogy bővüljön az üzemi demokrácia. A minisztériumi munka demokratizmusát is erősíteni kívánják. Egy- egy fontosabb döntés előkészítésébe, végrehajtásának megszervezésébe a vállalati, szövetkezeti, tanácsi szakemberek minél szélesebb körét igyekeznek bevonni. Ha kell, vitatkozva a társadalom érdekeit háttérbe szorító nézetekkel, kikérik a szakemberek véleményét, ugyanakkor a minisztérium kerüli a kicsinyes beleszólást, beavatkozást az olyan vállalati ügyekbe, amelyekben a következményeket is felelősen vállalva a helyi vezetésnek és közösségi fórumainak kell dönteni. Makkos Antalné (Győr m. 7. vk.), a Mosonmagyaróvári Kötöttárugyár pártbizottságának titkára a törvényjavaslatnak különösen azokat az előírásait méltatta, amelyek a vállalatok és a tanácsok fokozott együttműködését szorgalmazzák. Törő Sándor (Borsod megye, 24. vk.), a felsőzsolcai MEZŐGÉP vállalat mező- csáti gyáregységének igazgatója olyan jelenségek ellen lépett fel, amikor egyes vállalatok saját érdekeiket a népgazdasági érdekek fölé akarják helyezni. Pályi Sándorné (Veszprém m. 3. vk.), a peremartoni Ipari Robbanóanyaggyár üzemvezetője helyeselte, hogy a törvénytervezet értelmében az alapító szervnek kell ellensúlyozni azokat a gazdasági hátrányokat, amelyek a vállalatnak adott utasítások következtében keletkeznek. Fáik Miklósné (Bács m. 9 vk.) üzemvezető a nagyvállalatok gyáregységeinek problémáira hívta fel a figyelmet. Sörés István (Szabolcs m. 10. vk.) a Növényolajipari Vállalat nyírbátori üzemének művezetője rámutatott: az öntudatos munkások, műszakiak igénylik a határozott vezetést, de azt is fontosnak tartják, hogy a vezetők hallgassák meg az ö véleményüket. Ezzel a vállalati törvény- javaslatról szóló vita lezárult. Határozathozatal A vitában elhangzottakra válaszolva Korom Mihály elmondotta, hogy egyetért a parlamenti bizottságok által előterjesztett módosító javaslatokkal, s az országgyűlési vitában is elhangzott jó néhány olyan kezdeményezés, amelyet a kormánynak, a minisztériumoknak, a főhatóságoknak a végrehajtási rendeletek kidolgozásakor és a végrehajtás gyakorlati segítésében és ellenőrzésben feltétlen figyelembe kell ven- niök. Támogatja egyebek között azt a javaslatot, amely szorgalmazta: a kormány egy éven belül vizsgálja meg a trösztök helyzetét, s a törvény szellemében, azzal összhangban tegye meg a szükséges intézkedéseket. Ily módon meggyorsítható azoknak az ellentmondásoknak a felszámolása, amelyeket az ülésszakon több képviselő is szóvá tett. A miniszter egyetértett azokkal a képvisellők- . kel is, akik a törvényalkotás és a tudomány szorosabb együttműködését sürgették. Hozzáfűzte, hogy nemcsak a törvényalkotóknak, hanem a tudomány képviselőinek is aktívabbaknak kell lenniök, javaslataikat kérés nélkül is terjesszék elő, ezzel nagy seKépviselőink a szünetben ! (Fotó: Perl Márton) gítséget nyújtanak a jogalkotás számára. Az országgyűlés a vállalati törvényjavaslatot a bizott- sági módosításokkal együtt egyhangúlag elfogadta. Ezután interpellációkra került sor, amelyekre Ábrahám Pál és Madarasi Attila válaszolt Ezzel véget ért az ország- gyűlés téli időszaka. (MTI) (Munkatársunk telefonjelentése): Ha pénzről van szó, természetesen azonnal felfigyel az ember, olyan reflex ez, amit nehéz lenne egyhamar megszüntetni. így hát nem véletlen hogy a költségvetésről szóló beszámoló fölötti vita egy pillanatig sem bizonyult unalmasnak. A második napra is maradt felszólaló ehhez a témához A Heves megyei érdeklődők ennek kaocsán Nagy Mártát vették körül. A megnyugtató mondatok olyan hullámban lepték el hogy azonnal ideges lett. Nem beszélve arról. hogy a filmhíradó stábja a masa inkvizíciós módszerével kameravégre kapta a szünetben az úgynevezett ..szűzbeszédére”, tehát az első felszólalására készülő legfiatalabb képviselőnőnket Amikor kiszabadult a jupiter- lámpák bűvköréből, felsóhajtott: — Most már valóban ideges vagyok... Így utólag nézve nem volt oka rá. Sőt: mint képviselő- társai később közölték vele, hogy Kádár elvtárs — aki más jellegű elfoglaltsága miatt délelőtt nem vett részt az ülésszakon — éppen az ő felszólalása miatt jött vissza. A képviselők is emberek, tehát ebédszünet közeledvén, a figyelem már kissé megoszlik. Nagy Márta felszólalása alatt azonban érezhető szimpátiával telt csend uralkodott a teremben. Később a szünetben képviselő- társai, közöttük Vaskó Mihály, Vadkerti Miklósné, Komjáth Aladár és Fodor Istvánná így nyilatkoztak: — Szép, talpraesett és alapos felszólalás volt. Elvégre a mi lányunk...! S amit mondott, jól mondta. A szünetben Fodor Istvánná képviselővel találkoztam, akirőj korábban úgy tudtam, hogy interpellálni készül a munkaügyi miniszterhez a szilikózisban, vagy más foglalkozási megbetegedésben szenvedő dolgozók kártalanítása miatt. A recski körzete eddig erre a témára, sajnos okot adott. Fodor Istvánná azonban nem interpellált. Hogy miért? Egyszerűen csak azért, mert dr. Trethon Ferenc munkaügyi miniszter már jól ismerte a kérdést, sőt. alapos és elégedettségre okot adó felvilágosítással szolgált: az érdekelt társszervekkel együtt még ebben az esztendőben javaslatot tesz a Minisztertanácsnak, hogy a jövőben a foglalkozási ártalmak miatt megbetegedett dolgozók kiesett jövedelmének megtérítését ne peres úton, hanem a jogszabályoknak megfelelően rendezzék. Természetesen joggal felmerül az a kérdés, hogy mi tör. ténik a korábban foglalkozási betegség következtében rokkantsági nyugdíjba helyezett. illetve elévülés, vagy munkaügyi, valamint bírósági elutasítás miatt kártérítésben nem részesülő dolgozókkal. Ebben a kérdésben is előterjesztés készül. — Mindezek után — mondotta Fodor Istvánná —úgy látom, hogy az ügy intézése jó irányba halad, ezért energiámat, interpellációs lehetőségemet olyan téma elintézésére fordítom, ahol valóban szükség van az „indításra". ★ A napirenden szereplő, te-' hát a vállalatokkal kapcsolatos törvényjavaslat során felvetődő kérdések enyhén szólva is viharos véleményekre adtak okot. A törvényjavaslat bizottsági vitájában felszólalt például Sass Kálmán képviselő is, aki annak idején a tröszti és a nagyvállalati kérdésekben megfontolandónak tartotta, hogy a nagyvállalatokat külön vállalati típusként kezeljék, illetve a szervezeti egységek egymáshoz és az anya- vállalathoz való viszonyát szabályozzák vagy törvénnyel vagy pedig a végrehajtási utasítással. A javaslatban ez utóbbi mellett döntöttek. — Mi volt az indok a javaslat megtételénél? — Példaként említettem a cement- és mészipart ahol olyan nagy volumenű gyárak dől goznak, amelyeknek hely önállóságot kellene biztosíta ni, hiszen ezek a gyárak korábban önálló vállalatok voltak. Vita volt tehát bőven, különösen a folyosói beszélgetések során. Eperjesi Mii például elmondotta, hogy a Thorez külfejtés a szakmában országosan az egyik legfontosabb munkát végzi. Szerinte önálló vállalatként, ha a népgazdasági szempontokat is figyelembe vesszük^ még jobban dolgozhatnának. — Teszem azt — mondta a fiatal képviselő — a he'y- ismeretek birtokában jó határozat születik, de mi történik és ki vagy mi véd meg a tröszt távollevő központjának ezzel ellentétes határozataival szemben? Hevér Lajost, mint a MEZŐGÉP hevesi gyáregységének igazgatóját szintén a javaslattal kapcsolatban kérdeztem. — Lehet, hogy megelőztük a törvényt? Ugyanis, nálunk a demokratizmus a szó szoros értelmében kapcso d- dik minden tevékenységhez, s amit eddig tettünk, arra valóban valódi, törvényi garanciát kaptunk! Csak egy példa: igen fontos feladat végrehajtásáról volt szó. amelyhez dolgozóinktól plusz segítséget kértünk. Mint mindig, most is összeültünk velük, megbeszéltük a kérdéseket és a feladatokat, méghozzá: őszintén! A válasz? Ezt mondták: ..Értjük, főnök, megy a verkli!" A fogalmazás lehet, nem túl magyaros, de sokat jelent. Azt hiszem, ezt másutt is el lehet érni. ★ A téli ülésszaknak vége. Törvény született és határozat is. Azaz: megdolgozod a T. Ház azért, amiért megbízták. Amikor az elnök ’'-1- dog új évet kívánt. m° t hamarabb fejeződöd be v (hogy hamarabb kezdőd .1, az hemcsak a képviselő' ^ hanem természetesen - /álasztóknak is szólt Kátai Gábor
