Népújság, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-17 / 296. szám

A könyvesboltok slágerei A Kapcsoskönyv „eredetiben” - Cooper és May Károly - Lemezek Haditól a Fonográfig Közelednek az ünnepek, s ez a könyvesboltokban — ugyanúgy mint a többi üz­letben — egyet jelent a csúcsforgalommal. Az idén úgy tűnik, külö­nösen sok ajándékozó kíván­ja szeretettéit egy-egy tar­talmas olvasmánnyal; ver­ses, vagy prózai kötettel meglepni. Legalábbis ahogy az egri Gárdonyi Géza Könyvesboltban megtudtuk, már most jóval nagyobb a forgalom, mint az elmúlt esztendőben, közvetlenül a karácsony előtti napokon. Lássuk, mi kerül a vásár­lók kosarába. Az ifjúságnak szánt olvasmányok közül, különösen népszerűek a ka­maszok számára készült Fiúk és Lányok évkönyve, valamint nem kevésbé a sok rajzzal illusztrált Kisdo­bosok évkönyve. Örömmel veszik a szülők a gyűjtemé­nyes mesekönyveket is, mint például a Grimm testvérek, vagy Tolsztoj által írottat. Mint minden esztendőben, az idén ismét slágernek szá­mítanak Cooper és May Ká­roly történetei, akárcsak a tanulmánvos történelmi ifjú­sági regények Az újonnan megjelentek közül érdemes még kiemelni a kicsiknek Ünnepek előtt megsok szorozódik az eladók munkája (Fotó: Tóth Gizella) készült mulatságos Milyen a világ, iszkiri? című mesét, melyet Tarbay Ede írt s Gaál Éva rajzolt. Az irodalom idősebb bará­tai közül sokan választják a 30 év sorozat legújabb köte­tét, Németh László drámáit éppúgy, mint Illyés Gyula összegyűjtött verseit. Vitat­Eredményes kulturális munka J a BÁÉV egri munkásszállóján (Tudósítónktól): A Heves megyei Állami Építőipari Vállalat komolyan vette a közelmúltban megje­lent közművelődési törvényt és dolgozóinak rendszeres művelődési lehetőséget bizto­sít Kiemelten foglalkozik a munkásszállók lakóival, hi­szen ezek a dolgozók itt töl­tik szabad idejük jelentős részét. Az egri Lenin úti munkás- szállónak több mint 200 lakó. ja van. A vállalat szakszer­vezeti vezetése jelentős támo­gatást biztosít a kulturális munka eredményes végzésé­hez, A tervezett 200 ezer fo­rintból mintegy 70 ezer fo­rintot a szálló programjai­nak megvalósítására költe­nek. Ez lehetővé teszi, hogy rendszeres, színvonalas mű­sorok, előadások résztvevői legyenek a dolgozók. Gyakran járnak közösen moziba, s bérletük van az egri Gárdonyi Géza Szín­házba is. Néhány irodalmi összeállítással pedig maguk a színészek jelentkeznek egy- egy évforduló, ünnep alkal­mával. Olyan együttesek, csoportok keresték fel a munkásokat, mint a dél­amerikai zenét népszerűsítő budapesti Láma-együttes, az Egri Szimfonikus Zenekar, a Megyei Művelődési Központ társastáncklubja, az Építők Kórusa és az „Egri Csilla­gok" Mg Tsz Röpülj Páva kö­re. Nagy sikere volt a kisná- nai citerásoknak, az egész­ségügyi és a dolgozókat érin­tő jogi előadásoknak. A kulturális tevékenység mellett nem feledkeznek meg a sportrendezvényekről sem. Volt már asztalitenisz-, sakk- és rexbajnokság. de tervezik más sportág népsze­rűsítését is. Együttműködési szerződé­sük van a Megyei Művelő­dési Központtal, több eset­ben segítik egy-egy program megszervezését és lebonyolí­tását. csoportjaik pedig mind többször keresik fel műsora­ikkal a munkásszállót. Még ebben az évben ven­dégül látják a Gyöngyösi Mű­velődési Központ két — ki­váló címmel kitüntetett — csoportját, u Játékszínt és a Vidróczki Neptáncegyüttest. A munkásszálló könyvtára mini egy 2300 kötettel rendel­kezik így az irodalmat ked- v. ’ők bőségesen válogathat­nak az állományból Készül jVwmm ‘77. december 17., szombat az 1978. évi kulturális mun­katerv is. Mint Korsós Lász­ló, a szálló kulturális felelő­se elmondta, ez több újdon­ságot tartalmaz majd az új esztendőre. Szeretnék meg­rendezni az amatőr fotósok első kiállítását, meghívják az egri, már-már világhírnevet kiérdemelt Harlekin báb­együttest és a szintén nagy rangot kivívott debreceni Hajdú Néptáncegyüttest is. Természetesen nem mon­danak le az eddig is sikeres ismeretterjesztő formákról, a szakmai ismeretbővítés kü­lönböző lehetőségeiről sem. , Burányi Imre hatatlan siker az Európa Kiadó gondozásában megje­lentetett Kahána Mózes re­gény, a Nyugtalan esztendő, valamint a Nőstény kentaur című kötet, amelyet antik írók prózáiból válogattak össze. Bár télen kevesen gondolnak hosszú utazásra, mégis majd utolsó darabig elkelt már az Útikönyvek sorozat két legutóbbi darab­ja, az Indiáról és a Spa­nyolországról szóló. Szintén egzotikus tájakra kalauzol, — igaz, nem útleíróként — L. Sz. Vasziljev Kultuszok, vallások és hagyományok Kínában című könyve, ame­lyet a Gondolat Kiadó jelen­tetett meg. És végül a legnagyobb slá­gerek egyike Arany János Kapcsoskönyve, amelyet az eredetit hűen követő kiadás­ban kaphatnak kézhez a könyvbarátok. A lemezek közül e napok­ban szintén sok talál gazdá­ra. A klasszikus muzsika hívei változatlanul Bachot, Beethovent és Mozartot ke­resik legsűrűbben, a fiata­lok pedig az új Fonográf és a Generál nagylemezt szán­ják a fa alá. 80 éve született Sallai Imre „Kötél vár az elfogott kommunista vezetőkre!’’ — harsogta Az Est 1932. július 24-i számának címfelirata, egybehangzóan szinte az egész polgári sajtóval. A kö­telet az illegálisan működő KMP három vezetőjének — Sallai Imrének, Fürst Sándor­nak és Karikás Frigyesnek — készítették, akiket a pán irodáján, Budapesten, a Vili. kerület, Thék Endre utca 32 számú házban fogtak el Hor­thy rendőrnyomozói, öt nap­pal később, július 29-én kivé­gezték az akkor 35 éves Sal­lai Imrét és a 29 esztendőt Fürst Sándort, akik utolsó sza­vaikkal a pártot, a világfor­radalmat éltették. A nemzet­közi közvélemény felemelte szavát az ítélet ellen, tiltako­zott több világhírű író, mű­vész, itthon tízezren írták alá a József Attila fogalmaz­ta röpiratot, mely a dolgozó polgárokhoz. munkásokhoz, gondolkodó emberekhez for­dulva és az ő nevükben kö­vetelte az igazságügyminisz­tertől az ítélet megmásítását. ,,Nálunk még mindig akasz­tanak azért, mert emberek nem bírják az éhséget, mert a társadalmi berendezések javítását, vagy megváltozta­tását kívánják. Ma kommu­nisták életét akarják kioltani ... holnap más politika vál- hatik halálosan veszedelmes­sé a mai viszonyokra, s akkor mások kerülhetnek akasztófa alá. A politikai ellentétek kö­téllel való megoldása ellen ma és bármikor minden ér­zésünkkel és idegszálunkkal tiltakozunk”— írták a röpirat szerzői. Mindhiába, az ítéletet végrehajtották. Ki volt Sallai Imre, akitől ennyire féltek, akit ilyen na­gyon gyűlöltek Magyarország akkori urai? Egy korabeli személyleírás így rajzolta meg alakját: „Sovány, 178 cm magas, barna szemű, ki­álló arccsontú, szemüveges, barna hajú, nyírott bajszú. Beszél magyarul, németül és oroszul.” Harmincöt éves volt akkor, s immár másfél évti­zedes politikai. mozgalmi múlt állt mögötte. 1897. december 17-én szü­letett Erdófülén, Udvarhely megyében. Apját, aki falusi szatócs volt, kétéves korában vesztette el, s néhány hónap-, pal azután anyja is meghalt. Mindketten tüdőbetegek vol­tak. Szülei halála után apai nagyszülei nevelték Miskol­con, később anyai nagyszü­leihez került, az Udvarhely megyei Homrod-Oklándra. Az elemi iskola hat osztályá­nak elvégzése után a Három­szék megyei Bárót község polgári iskolájába íratták be. majd Budapesten a felsőke­reskedelmi iskolában érett­ségizett, 1916-bart. A kitűnő tanulót az iskola ajánlatára a Magyar Leszámítoló és Pénzbeváltó Bank Rt. fölvet­te tisztviselői közé. Ez a „ki­váló szorgalmú és minden te­kintetben elsőrangú hivatal­nok” — ilyennek jellemzi a bank egyik. 1918. elejéről kelt minősítése —, nem sok­kal azután, hogy megkezdte polgári, kenyérkereső pályá­ját, olyan tanításokkal és né­zetekkel kötött ismeretséget, amelyek messze eltérítették attól a munkától, amit 1916 tavaszán még életcéljának vélt. Az alig húszesztendős Sal­lai 1917-ben a Galilei-kör ha­landó antimilitarista diákjai­nak maroknyi csoportjában, Szabó Ervin mellett ismerke­dett meg a szocialista esz­mékkel. s kezdte meg politi­kai tevékenységét. Háború­ellenes röpcédulák terjeszté­séért 1918 májusában bör­tönbe került, ahonnan az őszirózsás forradalom szaba­dította ki. Alapító tagja volt a Kommunisták Magyaror­szági Pártiának, munkatársa a Vörös Újságnak, szerkesz­tője a Vörös Katonának. A proletárdiktatúra idején a Belügyi Népbiztosság politi­kai osztályán dolgozott, mint Korvin Ottó helyettese. Je­lentékeny szerepet játszott az ellenforradalmi összeesküvé­sek felderítésében. A Tanács- köztársaság veresége után, mint emigráns a párt és a kommunista ifjúsági mozga­lom újjászervezésén munkál­kodott, Bécsben. Előadásokat tartott, cikkeket írt, dolgozott az osztrák és az Ausztriában kiadott magyar nyelvű kom­munista sajtó szerkesztésé­ben, ugyanakkor az illegális mozgalommal való kapcsolat- tartásnak, a különféle akciók, összejövetelek megszervezé­sének „aprómunkájában” Is S2ALAY ISTVÁN 2. — Kerüljenek beljebb. — Itthon van-e a fia, La­jos bácsi? A barátságosabb szóra a molnár is engedett. — Van pálinkám, amellett mindent megbeszélhetünk. Igaz, egy kicsit büdös a le­vegő. mert az asszony cuk­rot csinál. — Füstölni való van-e? A molnár elnevette ma­gát. — Lisztért, korpáért még dohány is kerül. . Mindnyájan rágyújtottak, de a fiút megköhögtette a füst. — A tanítóképzőben bizto­san úri cigarettát szívtál, — évődött az egyik vendég. — Csak Leventét, meg Szimfóniát, nagynéha. — Kaptál-e már értesítést az iskolától? — Egy sort sem. így az­tán itthon segítgetek az apámnak. A könyveim oda­vesztek, júniusban meg ké­pesítőznöm kellene. — Ajánlok én neked ad­dig jobb munkát, Lajcsi, — fújta maga elé a vastag füs­töt a bőrkabátos. — Szedd össze a gyereke­ket, aztán kezdd el a tanítást A kántor valahol fogságban van, a kisasszony meg eluta- zott a szüleihez. — Diploma nélkül? — Azzal most úgyis ki tó rölhetnéd a fenekedet, ha­nem az iskolát be kell indí­tani. Ez a szovjet parancs­nokság rendelete. — Itt a karszalag is. Oro­szul van rajta a felírás. Az asszony még egyszer megbuggyantotta a pálinkás­üveget, kenyeret, szalonnát is tett az asztalra. — Azt mondják, maga oro­szul is, tud, Lajos bácsi. — Ha mondják, biztosan tudok — húzta ki magát a molnár és újságpapírba do­hányt csavart. — Hallotta-e, hogy meg­alakult a kommunista párt? — Mit hallok én itt? Víz­csobogást, malomzörgést, meg káromkodást, ha időre nin­csen készen a liszt. — Nemzeti bizottságokat szervezünk! Földosztás lesz a tavasszal! A báró elmenekült, minek neki a föld ... . — És ha visszajön? Csend lett egy pillanatra, csalt a melasz Totyogott a fazékban a tűzhelyen. — Plakát is van már! Néz­zék meg! A kommunista párt plakátja! Meg a felhívás. Holnap kiragasztjuk minden faluban. A molnár tanító fia kiterí­tette a plakátot — Világ proletárjai, egye­süljetek ! — Jobb életet akarunk! Érted? Le a burzsulyokkal' Vesszenek a bitangok! — Kik azok a proletárok? — A kisemmizettek. A há- ommillió koldus. — Akkor mi nem tartó sunk közéjük. Az én apám rak van ez a kis vízimalma — De nem burzsuly az apád! Maga dolgozik, nem zsákmányol ki senkit... Ahogyan fogyott az üveg­ből a pálinka, úgy tüzeltek az arcok. — Én nem bánom, ha ki­osztjuk a földet, de ha a bá­ró visszajön, — gáncsosko- dott a molnár. — Földet vissza nem adunk! — tüzelt a két já­rási. Az öreg arca elkomorult. — Tudjátok, az én bátyám tizenkilencben kommunista volt. Tagja volt a direktóri­umnak! Ö is efféléket be­szélt, aztán pofozás, véresre verés, börtön lett a vége. — Az akkor volt, — csa­pott, az asztalra az öklével a bőrkabátos, úgy, hogy a po­hárból kilöttyent a pálinka. — Jól van, jól! Mondom, benne vagyok, meg aztán a molnárra a kommunizmus­ban is szükség lesz. Legföl­jebb ha megsajnáltok, hogy egyedül gürcölök itt parancs­szóra. hétről hétre, éjjel nap­pal, csak azért, hogy legyen kenyere a népnek, akkor majd adtok egy inast, vagy segédet mellém ... öreg éjszaka lett, amikor az országúton elhalkult a motor hangja. Az egyik hen­ger csöngetett, mert a garat­ból kifogyott a búza. — Az istenit neki! Üresen iár a valszni, — kiabált a molnár és felszaladt a kő­padra, hogy felöntse a kö­vetkező porciót. Amikor visz- -zajött, megkérdezte a fiát' — És te? — Beindítom az iskolát! Holnap reggel kidoboltatom a kisbíróval. — Kinek a nevében? — Nem hallotta, apám? A szovjet parancsnokság nevé­ben! III. (Mezsgyékét) őlyorsan elolvadt a hó és kiöntött a patak. A gróf rétje olyan volt, mint a tenger és néhol még a makadámútra is kicsapott az ár. A malom kereke fél vízzel is vidáman röpítette a három hengert, meg a tisztítót. A molnár csak lopva aludt, néhány fél­órácskát. mert mindenkinél híjával volt a liszt, meg a kenyér. Reggel felé a búzászsákok tetején bóbiskolt, amikor be­köszöntek. — Jó reggelt, elvtárs! Morcosán ugrott le a zsákokról és öklével álmo­san dörzsölte a szemét. — Mi az isten van vele­tek? Nem tudtok aludni, en­gem meg nem hagytok? — Földet osztunk. Lajos bá­csi! Érti? — Nem vagyok süket, — lökte fel homlokán a csirízes kalapot és kézfogásra nyúj­totta a kezét Rádónak. Amikor kilépett az ajtó elé. már akkor látta, hogy a párttitkár nincs egyedül, ti­zenöten, húszán is áesorog- nak a malom körül. Mérő­láncokat, fából készült ölet, kapát, ásót cipeltek a vállu­kon. — Aztán melyiket oszt­játok? — A Kelemenest, a Vere­best, meg a Baglyost. A rétet is, ha majd leszalad róla a víz... A molnár megdöbbent egy Pillanatra, mert a gróf ősi birtokainak a lelke volt mind a három tábla. — Felébredt-e már a tani. ló úr? (Folytatjuk.) nagy odaadással és hozzáér­téssel vett részt. Precizitása, szervezőképessége, konspirá- ciós érzéke már ekkor meg­mutatkozott. A húszas évek elején még­is más feladatkör jutott szá­mára osztályrészül. 1924-ben a Szovjetunióba kérült, ahol a Marx—Engels—Lenin In­tézet tudományos munkatár­sa, majd osztályvezetője lett. Pontossága, rendszeretete a marxizmus klasszikus művei­nek összegyűjtése és feldol­gozása során — ami az inté­zet feladata volt — szintén nagyon jól kamatozott. De a magyar kommunista mozga­lom sem nélkülözhette tehet­ségét: 1928-ban rábízták a párt budapesti illegális nyomdájának működtetéséi. Szigorú illegalitásban, laká­sából alig kimozdulva állítot­ta elő itt a párt lapjának pél­dányait: egymaga készítette a stencilt’, végezte a sokszoro­sítást, javított a kéziratokon és írta meg némelykor a hi­ányzó cikkeket is. 1929-ben újból Bécsbc, majd a Szovjetunióba került, ahonnan 1931. tavaszán téri ismét haza. Ekkor már tagja a KMP Központi Bizottságá­nak, mely két részből állott: a Külföldi Bizottságból és az itthon illegalitásban tevé­kenykedő Titkárságból. A két szerv tagjai negyedévenként váltották egymást. Sallaira a legnehezebb, a legtöbb gond­dal járó munkaterületek — a munkanélküliek mozgalma, a szakszervezeti ellenzék, a fa­lusi szérvezkedés, a KIMSZ — politikai irányítása hárult. „Kipróbált és állhatatos munkatárs”-ként jellemezte a Komintern végrehajtó bi­zottságának szóló jelentése­ben Huszti Ferenc, a KMP Külföldi Bizottságának akko­ri vezetője, s hozzátette: „Az egész párt legtehetségesebb konspirátora, aki a központi apparátust eddig nem látott magaslatra emelte”. A párt tevékenysége akko­riban fellendült, az addig nem Ismert' mélységű gazda ­sági válság, az általa okozott tömeges munkanélküliség, a nyomor fokozódása fogé­konnyá tette a munkás- és szegényparaszt tömegeket u kommunisták szava iránt. Fokozódott a tüntetések, megmozdulások száma. A válságtól és következmények­től megrettent uralkodó kö­rök az erőszak fokozásában kerestek kiutat. Ürügyként használva a biatorbágyi vas­úti híd felrobbantását, statá­riumot hirdettek, mely az úgynevezett „kommunista bűncselekményekre” is kiter­jesztette a rögtönbíráskodás hatályát. Sallai Imre ebben az idő­ben már sokat betegeskedett, szervezete nehezen birkózott, a néhány évvel korábban ka­pott malária következmé­nyeivel, nemegyszer 40 fo­kos lázzal ment el az illegá­lis megbeszélésekre. Kér­hette volna, hogy újra emig­rációba mehessen gyógyke­zeltetésre. De ő fontosnak tartotta, hogy a magyar mun­kásosztály harcának fellen­dülése idején személyes ré­szese lehessen e küzdelem­nek. Horthyék politikai rendőr­sége nagy erőket vetett be, hogy rajtaüthessen a KMP vezetőin, s 1933. nyarán sike­rült is nyomára bukkanniuk a Titkárság tartózkodási he­lyének. Itt fogták el július 15-én Sallai Imrét. A legke­gyetlenebb brutalitással, vá­logatott kínzásokkal igyek^„- tek őt és társait vallomásra bírni, de hiába. Pártkapcso­lataikról nem vallottak, sem a rögtönítélő bíróság előtt. „Sallaira és Fiirstre emlé­kezz, proletár!" — hangzik az ismert munkásmozgalmi in­duló szövege. A telszabadult magyar munkásosztály, dol­gozó népünk híver őrzi a nyolcvan esztendeje zületett Sallai Imre emléké g ly. Mi I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents