Népújság, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-02 / 283. szám
( Derűs vagy szigorú Iskola? Milliókat érő mész Jövedelmező melléküzemág Felsői árkányban Juhász Pál, Rozsnaki Rafael és Dakondl József a mcszkőhegy talpát fúrják Készül a b«fc«si az boo mázsa mészkő kerül a henger alakú építménybe. Juhász Rudolf, Hesrvi Antal és Bóta Lajos az utolsó simításokat végzi. (Fotó: Tóth Gizella) Nem lehetne-e okosabban nevelni ? — teszi fel a kérdést a szülő ilyenkor, iskolaév elején. Talán fölidézi magában Lengyel József egyik I novellájának professzorhősét is, aki az egyetemi tanterembe lépve ,,szigorúan körülnézett, amire, elképzelése szerint, az elsőéveseknél feltétlenül szükség volt... Az volt a véleménye, hogy a diák inkább az első évben válasszon más pályát”. Amikor azonban a harmad- és negyedéveseknek adott elő, „már nem mutatott szigorúságot, itt már személyes ismerősök közt érezte magát... akikben útódját kereste”. Persze, az általános iskola, de még a középiskola sem egyetem. Az általánost el kell végezni, nem lehet „más pályát” választani. Tanulásra, jellemre, életre itt kapja a diák szinte a legdöntőbb hatásokat. A példa Nemcsak tanári, hanem emberi bölcsesség is kell ahhoz, hogy a gyerekben a pedagógus „utódját keresse”. Könnyebb szólamokat ismételgetni a „jövő nemzedékről”, semmint a mindennapi gyakorlatban eszerint élni. Aligha fér kétség ahhoz, hogy a jó nevelő vonzó és ható egyéniség is. De ha nincs elegendő pedagógus egyéniség az iskolában, kielégítő-e azzal vigasztalni magunkat, hogy helyüket majd átveszi a pedagógus közösség? S valójában van-e ilyesmi? Ugyan mikor nevezhető közösségnek a tanári kar? Ritka adomány, ha valaki nevelőnek születik, ha tudása, embersége, szenvedélye, módszere egyaránt példaképp vonzza a diákjait. Segíti-e az ilyen pedagógusok számának gyarapodását, ha mind több és több előírás, adminisztráA liszt ömlesztett szállításának megoldására nagyszabású anyagmozgatási program megvalósításán dolgozik a gabonaipar Idén már több üzem alkalmazza a fizikai munkát kiküszöbölő és gazdaságos új eljárást Külön’eges tartályautók szállítják az alapanyagot a fővárosi ferencvárosi malomból a lágymányosi és a csepeli kenyérgyárba, ahol elégedettek az egyenletes minőséggel. Vidéken sorra állnak át a malmok és a kenyérgyárak az ömlesztett szállítmányok átadására, illetve fogadására. A törökszentmiklósi és a karcagi malom már így látja el alapanyaggal a környékbeli sütőipari üzemeket, Pécsett az új kenyérgyárba szintén tartálykocsikkal érkezik a liszt. A programba be- kancsolódva, ömlesztve kapja a lisztet a békéscsabai és a kalocsai üzem, s jövőre folytatják az átállást; a fővárosban a budai malomból indítanak maid tartálykocsikat a kenyérgyári fogadóállomásokhoz. s sok vidéki városban is feleslegessé teszik a zsákolást és a rakodást. Az új módszer bevezetését költséges beruházás előzi meg. A malmokban a liszt „pihentetésére” — ami minőségi követelmény — tárolókat építenek és tartály fel töltő berendezéseket szerelnek fel. A nagyóbb malmokban a korszerű szállításhoz 100 millió forintos műszaki fejlesztésre van szükség, további 30—40 millió forintba kerül egy-egy nagy kenyérgyár fogadóállomásának kialakítása. A zsákos szállítás, ami a kenyérgyárak ellátásánál jelenleg még 'meghatározó, csak fokozatosan szorul majd vissza. ciő, sablon köti meg a tanár, a nevelő kezét? Túlterhelésről panaszkodni a diák esetében szinte divat már. A túlterhelést olykor szó szerint kell érteni: a tankönyvek például, mondhatni, osztódással szaporodnak. Egyetlen tárgyhoz néha kell egy „alapkönyv”, meg egy afféle „olvasókönyv”, aztán példatár, meg munkafüzet, s ha kettős a tárgy, mint például a „nyelv és irodalom”, vagy a matematika, és geometria, könnyen előfordulhat, hogy a diáknak mindig az összes könyvet magával kell vinnie, sosem lehet tudni, melyikre lesz szükség. Gyakran egyikre sincs. Mert a sok mindenféle között elmaradt az, hogy a diákkal megkedveltessék a tanulást, mi több: a tudást, hogy rákapjon a könyvre, az olvasásra Az önkéntes tovább- kíváncsiskodásra, a búvárkodásra. Ledarálni a leckét jól- rosszul, a többi nem érdekes — ez a rosszul alkalmazott szigor gyakori következménye, a szigoré és az adminisztratív értelemben felfogott nevelő munkáé is. Az érdemjegy Érdemes lenne például őszintén felülvizsgálni azt, hogy bizonyos évfolyamokban nincs osztályzás, nincs bizonyítvány. Azért nincs, hogy így is letörjön az osztáiyzat- kozpontúság, oldódjék a kalkulus tulértekelése, félelme. De valóban ez történik? Az érdemjegy túlértékelése talán onnét ered, hogy — kell, nem kell — a legtöbbször mégiscsak átlagszámítással kaiKuláiják ki, összeadják a feleleteket, dolgozatok osztályzatát, beleszámítják a netán büntetésül adott jegyeTöbb száz kisebb sütődében és üzemben, valamint a kisebb malmokban nincs is lehetőség a szállítási-anyag- mozgatási program megvalósítására, mert nem kifizetődő a töltő- és fogadóállomások, tárolók felszerelése és a gépkocsik alkalmazása. 1980-ig az országos szintszükséglet 8—10 százaléka „utazik” majd futárkocsikban. Néhány éve még a november végi első hó figyelmeztetés volt a mezőgazdasági üzemeknek, hogy igyekezniük kell az őszi munkákkal. Sok helyütt volt még ilyenkor töretlen kukorica, elmaradt szántás, trágyázás. Az idén az átlagosnál is kedvezőbb őszi időjárás — és persze az egyre javuló műszaki színvonal révén — a napokban lehullott vékony hótakaró már mindenütt a befejezett, lezárt vetéseket boríthatta be, és már csak mintegy 8—10 napos munkája maradt az ekéknek is. Lényegében befejeződött a növénytermesztésben az idei év. Most már a számvetés, a mérlegkészítés napjai következnek, s ezzel szinte egyidő- ben kezdődött meg a 73-as tervek összeállítása is. Az elmúlt három hónapbar több mint 67 ezer hektúroi került földbe a jövő évi gabona, s ebből mintegy 54 és fél ezer hektárt tesz ki a megyében az őszi búza. A tovább növekvő terméseredmények egyik fő biztosítéka, két is, elosztják — kész a bizonyítvány. Pedig a jó pedagógus tudva tudja, hogy — mondjuk — négyes és négyes között mekkora a különbség. Például akkor, ha egyébként ötös tanuló, s ha egyébként hármas tanuló kapja. De ezt nem az érdemjegy tükrözi, ezt a jó tanár a fejében és a szívében tudja. önállóságra kellene nevelni a diákokat, önáiló munkára. Már elkopott szinte annak idézgetése, hogy amit megtalálni a könyvtárban, kár azzal a fejet tömni. S amit viszont — mint nélkülözhetetlen alaptudást — mégiscsak a fejekben kell elraktározni, nem könnyebb-e kedvvel, s értelemmel? A család Sok szó esik arról is, hogy az iskola csak a családdal együttműködve érhet célt. De szó esik arról is, hogy a szülői ház elmulasztotta nevelési feladatokat magára vállalja az iskola. Jól teszi? Aligha. Még ha tudná, sem pótolhatná azt, ami a szülői ház, a család dolga a nevelésben. Ám, ha segíteni akar az iskola a szülőknek a nevelésben, miért oly felületesek, merevek, adminisztratívak gyakran a szülői értekezletek? Értekezletek! Olykor ítélethirdetések, parancsosztások, ahelyett, hogy meghitt beszélgetések volnának! Már megint abban szigorú az iskola, amiben derűsnek kellene lennie! S abban meg derűs, amiben szigorúbb lehetne, kivált önmagához: amikor például feladatokkal látja el a szülőket, amikor félmegoldásokkal megelégszik, amikor iskolán és nevelésen kívül, fölösleges feladatokkal, munkával, igénybevétellel sújtja q diákot és a szülőt. És ezt derűsen teszi, s elvárja, hogy azok is jókedvűen tegyék. Abban mindenki egyetért, hogy valamit tenni kell a jövőben az iskola jobbítására. Eleget töprengünk-e azon, hogy mit, mi mindent kell tenni? S talán elsősorban arra a mérlegre kellene földobni minden problémát, fölismerést, javaslatot, elképzelést, hogy tágul-e a szakadék vakáció és tanév között, vagy éppen ellenkezőleg, elmosódik a határ a kettő között. Végképp elképzelhetetlen, hogy a gyerek annak is örüljön, ha iskolába jár, s ne csak annak, ha itt a vakáció? hogy a gazdaságok háromnegyedrészt új, magasabb biológiai értékű vetőmagot használtak jel, s a műtrágyafelhasználás is tovább növekedett. (Bár ez a növekedés sajnos nem minden termelőszövetkezetre volt jellemző.) Főleg a kukorica termését csökkentette a tavaszi belvíz és a szeptember 19-i fagy, így Heves megyében a 30 ezer hektárról 40 mázsán aluli átlagtermést takarítottak be, ami elmarad a várakozástól. Ugyanakkor a tervezettnél sokkal jobbak voltak a napraforgó hozamai, mivel a korábbi 10—12 mázsával szemben 14,5 mázsát adott egy-egy hektár. A megyében sehol nincs már a földben cukorrépa, s a prizmákba rakott termést folyamatosan szállítják a cukorgyárba. Sikeres volt az idei szüret is, amit elsősorban a magas termésátlagok mutatnak. A megvei 60 mázsás átlaggal szemben a nagviizemek 70 mázsánál is több bornakEgy kis szövetkezet, amely jövedelmező melléküzemi tevékenységével hívta fel magára a figyelmet. Egy kis szövetkezet, amely hosszú évek óta eredményesen kihasználja adottságait. így ismerik az Egertől alig néhány kilométerre levő felső- tárkányi Dózsa Termelőszövetkezetet. A Bükk lábánál kis területen, mindössze ezer hektáron gazdálkodnak. Megterem a búza, a kukorica, a fontosabb takarmánvnövé- nyek az állattenyésztés kiszolgálására a megye legkisebb nagyüzemében. Am a jövedelem nagyobbik hányadát a mészkőbányászat és a mészégetés adja. A község határában húzódó bükki előhegvek régóta jó minőségű mészkövet rejtenek. A geológ-ai feltárások arra utalnak, hogy a hegvek „gvomrában” levő mész hosszú távon jelentős bevételi forrása lesz a szövetkezetnek. Baloghi László elnökhelyettes az idei eredményekéről beszél: — Felsőtárkányban nagy múltja van a kőbányászatnak. Miután szűkös a szántóföldünk, ezért a jobb megélhetés érdekében az adottságainkhoz igazítottuk a termelés szerkezetét. Szövetkezetünk még a hatvanas évek közepén átvette a mai bányánkat az Érc- és Ásványbánva Válla’aHól. A nehéz fizikai munkát a valamikori csákány helyett gépek segítik. A kőfejtés nagvimemi módszerrel, fúrókkal, illetve robbantással történik. A kitermelt mészkövet pedig rakodógépekkel valót szedtek le minden hektárról. A tervezést rendre meghatározza az előző év eredményessége, vagy eredménytelensége, . egyszóval a múlt év tapasztalatai. Ennek megfelelően továbbra is jelentős szerepet kap a zöldségtermelés. Várhatóan megmarad a hét és fél ezer hektáros termőterület, ami az idén csaknem 80 százalékkal adott több termést, mint az elmúlt, 76-os évben. A termékszerkezetnek azonban jobban kell alkalmazkodnia a piaci igényekhez, és szükséges a műszaki-technikai feltételek további javítása is. A zöldségkereskedelemnek és -feldolgozásnak is lesz a jövőben bőven pótolnivalója. Az előzetes becslések szerint a mezőgazdasági termelés növekedése Heves megyében a kitűzött 8—10 százalékkal ellentétben csak 5—fi százalékos volt a közismerten avenge tavalyi évhez képest. Persze ebben döntő része van annak is, hogy az pakolják a szállítójárművekre. Az idén 50 ezer tonna követ termeltünk főleg útépítéshez, és csaknem 20 000 tonnát pedig mészégetéshez. A kőbánvászat megközelítőleg 3 millió forint árbevételt jelent gazdaságunknak. A falu szélén és a bánya ko-ül égetőboksák sorakoznak. összesen 12 kemence van, amely most a korai tél ellenére is folvamatos munkát ad a tagoknak. — A bányából ideszállított mészkövet ezekben a kemencékben égetjük — mondja Szántósi Rafael, a elemi kár értéke az idén elérte a 400 millió forintot. így született meg a megyei vezetés határozata is, hogy az ötéves terv hátralevő részében az országosnál dinamikusabban kell növelnie a termelést a megye mezőgazdaságának, s az exportigényekhez is jobban kell alkalmazkodni a jövőben. Az azonban már vitatható álláspont, hogy a termelés szerkezetének további változtatására már nincs szükség. Hiszen a kedvezőtlen termőhelyi adottságú termelőszövetkezetekben éppen ez lenne az egyik legsürgetőbb feladat. Amennyit eddig meg lehetett tenni a jövő év jó termése érdekében, azt megtették a gazdaságok. Raktárbar a termés, elvégezték a tala előkészítését, a vetést. Amennyiben a tervek az irányelveknek mefelelően, a saiá.t és a népgazdaság érdekeit összehangolva készülnek 1978-ra, akkor már csak » időjáráson a sor... (cziráki) szövetkezet elnöke. — Az esztendő első felében na_ gyobb volt az igény és sokan vásároltak tőlünk égetett meszet. Az Észak-magyarországi TÜZÉP Vállalat a legnagyobb megrendelőnk, de jöttek Heves, Bor- sod-Abaúj-Zemplén és Szolnok megyei szövetkezetekből és vitték a meszet Az év második felében valamelyest csökkent a szállítás, de így is év végéig 720 vagon meszet értékesítünk, ami kilenc és fél milliós árbevételhez juttatta szövetkezetünket. A kőbánvászat, a mészégetés és a fuvarozás 18 millió forintot hoz ebben az évben a felsőtárkánviakn»k. A nem mezőgazdasági tevé- kenvsípöől származó iö”ede. lem a 25 és fél milliós árbevételnek tehát jelentős hányadát adía. A kőbánvászat azonban további korszerűsítésre szorul. Ahhoz, hogy a terme1 és. továbbra is zavartalan le- gven, szeretnék egvszerűsí^ teni a munkát. Ennek érdekében másfél, kétmilliós költséggel kőtörő és -osztályozó művet énítnek. Hamsu rosan lebontok a község szélén levő hét mészé<mtő kemencét, melyeket egv he- lyen, a bánya mellett értsenek tel. így még kozeie^bi kerül em/máshoz a termelés és a teldolro/'ás. Űgv tervezik, hnov lövőre a boksákban 650 vagonnvt mennyiségű meszet égetnek. A megye legkisebb szib' vetkezetében tehát a következő években is fontos szerepe lesz a melléküzemági tevékenységnek. A mezösaz- dasági termelésen túl sokat várnak a milliókat ielen’ő mészkőbánvászattól és a raészégetéstő! <mentusz) Mmüsm 19?7„ december Z.t péntek Új szállítási anyagmozgatási program a malmokban Zay László Még nyolc-tíznapos munka van hátra Zárszámadási előkészületek
