Népújság, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-18 / 271. szám

Beteggyártás, vagy megelőzés! Összehangolt orvosi szűrővizsgálat Korion Két hete felbolydult méh­kas a község. Naponta szá­zak és százak törekszenek a művelődési otthon felé, amelynek előcsarnokában Il­ledelmes úttörők fogadják az érkezőt. — Arra tessék, balra az első ajtót Az altó mögött „reakti­vált” egészségőr. Krajcsik Lászlóné és fiatal nővérek kis csapata várla a karton­nal, vizeletmintával belépő falubélieket. Hogy miféle adatok kerülnek a lap rub­ri álba? Először a vizelet- vizsgálat eredménye, ami gyors laborálás nyomán születik meg. Maid vérnyo­másmérés következik. A negyven éven felüli férfiak -innen a következő vizsgáló­ba mennek, éspedig azok­kal a nőkkel, fiatalabb fér­fiakkal együtt, akiknek bár­minő panaszuk van. A vég­állomás mindenkinél a tü­dőszűrés, Hort község 4600 polgárából 3200 teszi meg ezt az utat a két hét alatt. Az átfogó, egy egész tele­pülést és kéttucatnyi egész, ségügyi szakembert meg­mozgató szűrővizsgálat egye­dülálló a maga nemében, s célja összetett. — Tulajdonképpen sze­rencsés véletlenről van szó, mert korábban tervezett ér­rendszeri vizsgálódásunk esik egybe a horti körzeti orvo­sok vállalkozásával, ök az évi, rendszeres tüdőátvilágí­tás mellé a magas vérnyo­más, valamint a cukros megbetegedések feltárását kapcsolták. Mi az érszükü- letes, visszeres, végbél- és prostatadaganat-gyanús egyéneket szűrjük ki — mondja dr. Frelli Géza, a hatvani kórház sebészeti osztályának adjunktusa. — Ezt a munkát egyébként még a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 00. év­fordulójára vállaltuk és minden orvos, minden asz- szisztens napi feladatán túl tesz eleget ennek a szép, hasznos kötelezettségnek. ★ A szűrés szervezésében nemcsak a horti körzeti or­vosok, vöröskeresztesek, ha­nem a helyi tanács is ala­pos munkát végzett Ennek tulajdonítható, hogy a köz­ségbeliek vonakodás, okta­Ülést tartott a KISZ megyei bizottsága Csütörtökön délelőtt tar­totta ülését Kiss Sándornak, a megyei KISZ-bizottság el­ső titkárának vezetésével a KISZ Heves megyei Bizott­sága, ahol egyebek között szó esett a káderhatáskörök­kel kapcsolatos kérdésekről. Ugyanezen az ülésen bízták meg a VIT előkészítésével kapcsolatban azt a munka- bizottságot, amely a VIT- vetélkedősorozat lebonyolí­tásával foglalkozik. l 1071. november 18„ péntek lan szemérmeteskedés nél­kül vállalják a sokrétű vizs­gálatot. Tudják: érettük van. S hogy miféle követ­keztetés vonható le majd a vizsgálati kartonok gazdag adattárából? — Az összegezés kimutat­ja, hogy milyen Hort la­kosságának a százalékos megbetegedése, de ugyanígy következtethet a szakember a község egészségügyi ellá­tására — válaszol kérdé­sünkre az adjunktus. — Szo­ros szakmai értelemben ugyanekkor bizonyos össze­függésekre is fény derül, vagy éppen téves feltétele­zést tisztázhatunk. Sokan jöttek már hozzánk ízületi bántalmakkal, s mihamar beigazoltuk, hogy a panaszt érszűkület okozza, ez pedig a nikotin következménye. A tesztlapok örökléstani vizsgálódásra, felderítésre szintén lehetőséget nyújta­nak. Cukorbeteg szülők kis­gyermekét rendeltük be, s noha még panaszmentes volt, rögtön feltártuk az öröklött betegséget, amely ilyen korai stádiumban még kevéssé veszélyes... Időközben befejeződött a széles körű vizsgálódás, a horti és hatvani egészség- ügyi dolgozók összehangolt akciója, amelyet dr. Szabó László osztályvezető főor­vosnak, valamint dr. Szabó József helyi körzeti orvos­nak kijáró, kellő elismerés­sel fogadtak a település párt- és tanácsi vezetői. Na­gyobb vonalakban a „láz­görbét” is megrajzolhatjuk most már. Eszerint Horton feltűnően sok az érszűküle- tes, javarészt foglalkozási ártalmakból eredően. Ilye­nek például a folyton zöty- kölődő traktoristák. A köz­ség hétszáz megvizsgált, negyven éven felüli férfila­kosából ugyanekkor százöt­venet rendelnek vissza tü­zetesebb ellenőrzésre, éspe­dig prostata-megbetegedés- sel, aminek ilyen feltűnő gyakorisága a • viszonylagos tünetmentességgel hozható kapcsolatba. A magas vér­nyomás és a szívbántalmak túlnyomó része pedig a la­kosság általános jól- vagy éppen túltápláltságában gyökerezik. Egyébként a hatvani kór­ház sebészeti osztályának szakemberei a Horton gyűj­tött tapasztalatokat a kö­zeljövőben úgy dolgozzák fel, hogy azok publikáció formájában is eljussanak az egész orvostársadalomhoz. A mikrovilág így válik az egyetemesebb hasznára! De az is az összehangolt szű­rés feladataihoz tartozik, hogy bármely — nem a szorosan vett vizsgálati cél­hoz tartozó — rendellenes­ségre bukkannak az orvo­sok, a beteget rögtön kör­zetbe irányítják, illetve szakrendelésre utalásukat kérik. Aki szkeptikusan fogja fel a hatvani és a horti or­vosok vállalkozását, köny- nyen odavetheti: minek ez a „beteggyártás”, amikor nincs hozzá elegendő kórhá­zi ágyunk, továbbá megfe­lelő műszerezettségünk és gyógyszerfedezetünk! Döntő ellenérvként azt kell mon­djunk erre, hogy meglevő adottságaink is hozzásegíte­nek bizonyos kóros állapo­tok megelőzéséhez, s ugyan­ennyire gyógyszer például érszűkületeseknél, vérnyo­másos betegeknél a szük­ségszerű életmódváltás. Már­pedig, ha ezen az úton-mó- don embereket menthetünk meg, a humánum nevében dicsérettel kell szólnunk a két egészségügyi „stáb” min­den bizonnyal országos ér­deklődésre számító tévé-* kenységéről. Szeretet Moldvay Győző Vannak fogalmak, amelyek csodálatosan szép, magasz­tos bensőt takarnak, és vannak fogalmak, amelyeket már annyiszor meggyaláztak, besároztak, átmázoltak. Ilyen a. szeretet is. — Mi a szeretet? — A papok találták ki. — Legyen szíves, válaszoljon! Mi a szeretet? — Várjon csak! Ml is? Azt hiszem, szép emberi érzés.' Az anya szereti a gyermekét, a férj a feleségét Ez a sze­retet. Ugye milyen furcsa? Az emberek szeretnek. Mindennap gyakoroljuk a szeretetet, és amikor itt áll előttünk a kérdés, akkor... — Hány éves vagy? — Tizenhét. — Mi a szeretet? — A szerelmet érti? — Nem! A szeretetre gondolok. — Persze! A Katiba szerelmes vagyok, az apámat; anyámat szeretem. — És Katit nem szereted? — Dehogynem, vagyis... Szóval bonyolult téma Pedig szeretjük a Katit, az édesanyánkat, a menyasszonyunkat, feleségünket, a bará­tunkat, a munkatársunkat, a kedvenc futballistánkat, tánc- dalénekesünket és mégis. — Azt tartja, kényes témáról van szó? — Meglehetősen. Főleg most, karácsony előtt.;; — Tud nélküle élni? — Nem. Nem is akarok. Ez a legtisztább emberi érzés. Aranyos falusi nénike, csupa kedvesség. — Mi a szeretet, drága Julcsa néni? — A papunk mostanában mindig arról beszél. Nagyon szép, messzehangzó szava van. — Mit gondol, tudnak-e szeretni a kommunisták. Szörnyen elcsodálkozik. — Mondjuk a Gyuri fia, aki párttitkár Bareikán? Tanácstalanul az ölébe ejti a kezét. — Az én Gyurim igen. Gyuri nagyon szeret mindenkit! Engem is. Öt is szeretjük, szereti az egész üzem, tudja, egy­szer az igazgató... Az ember önkéntelenül is behunyja szemét és tűnődik; Ez a generáció — legalábbis az idősebbjei — már indul­tak háborúba a szeretet jegyében. Hajdan szeretetkará- csonyfák álltak a nagybirtokok udvarain, szeretetcsomagra szedtek pénzt a gazdagok, és közben hárommilliónak nem mindennap volt betevő falatja. A meggyalázott szeretet pe­dig zsúpfedelek alá költözött — Válaszoljon! Ml a szeretet? — Társadalmunk lényegéből fakad. Az embereknek le­hetőségük van boldoggá tenni egymást és önmagukat... Hamarosan kigyúlnak a karácsonyfák. A szeretet ünne­pén minden jóakaratú ember ünnepet A valódi, a meg nem csúfolt, a tiszta szeretet jegyében... Szalay István Szombaton, vasárnap Hatvanban: Arcok és sorsok Vitadélután, jubilaris tárlatnyitás Hagyomány immár Hat­vanban, hogy a város felsza­badulásának évfordulójához rangos képzőművészeti ese­mények kapcsolódnak. így lesz ez most is! Szombaton délután a tanácsháza dísz­termében Szokodi Ferenc, a 3. Közben besötétedett. A szőlőparcella felől kellemes illatot csapott az erősödő szél. Pista gyomra megkor- dult, nyálmirigyei működni kezdtek. Nem megyek haza vacsorázni, éjfélre meglesz a négy műszaknormám! — gondolta, majd a szőlőhöz lé­pett, kitapintott néhány für­töt és mohón evett. A raga­dós lé végigfoiyt az álián. — Nao, ízlik, ízlik? — sipí­totta valaki a háta mögött. — Maga az, Maris néni? — fordult hátra meglepetten ' Pista. — Szomjas voltam, meg éhes is, de nem akartam már itt hagyni ezt a kis da­rabot. — Igen? De kapálni nem jöttél el, addig is pénzt ke­restél! — nyelvelt szaporán a vénasszony, és gyanúsan vizsgálgatta szőlejét a trak­torlámpa fényénél. — Hát ez meg mi? — emelte fel az eltörött lécda­rabot — Ö te boldogságos- szűzmárjárni Mit csináltál? Tönkretetted ezt a jó kerí­tést, amit még szegény meg­boldogult uram faragott a két kezével, istenem, iste­nem! — sopánkodott a fejét fogva. — Az előbb véletlen hozzá­ért az ekém... — Véletlen? El is hinném, ha nem ismernélek! De jól tudom, mi lakik benned! A rosseb egye meg azt a vacak lécet, hagyja már ab" bal — Vacaaak? — rángatta fe­jét az öregasszony. — Azt hiszed, mindenkinek telik vasgáterre meg cirádás vas­kapura? Akad ám olyan is, akinek keservesen meg kell dolgozni azért a kis pénzért! Ügy bizony, minden fillért munkával kell megkeresni, nem gazemberséggel meg gyalázattal, mint olyik em­ber teszi! — Fogja be a száját, amíg jól van! — Nem én! Igazam van! — Azt sem tudja, mit be­szél! Hát én nem a két ke­zemmel kerestem meg, amim van? — Nézzenek oda! — csapta össze kezét az asszony. — Ügy tesz, mintha nem tudná! A gyalázatos! — Mit nem tudok én? Ma­ga vén bolond... — Te is tudod, hogy a fe­leséged a farával kereste meg a vaskapu árát! — riká­csolta kárörvendően, és für­gén bebújt a szakadt kerí­— Vén kurva! — üvöltötte Pista a sötétségnek, mert az asszony eltűnt. — Mondj amit akarsz! — hallatszott a szőlő másik vé­géből. Mindenki tudja, hogy az agronómus húzkodja a fe­leségedet. együtt járnak min­denhová! Te meg elnézel mindent, mert számolatlanul hordja haza a pénzt! Falu- alja! — Eceboca dög! Azt gon­dolja, elhiszem?! — lihegte remegve a férfi. — Menj haza, majd meg­tudod,' ha ugyan beereszte­nek! Igaz lenne? Nem, ez lehe­tetlen ! De hátha mégis... Vére a fejébe szaladt, szé­dült, forgott vele a világ. Fel­mászott a gépre, reccsenve kapcsolt, teljes gáz. Szágul­dott árkon-göröngyön. Sap­kája leesett, haja úszott, fe­jét megvérezte a vadul csap­kodó vezetőfülke. Miért csinálta volna Edit, hiszen mindene megvolt? Annyit dolgoztam, mint az állat! És pont a Hegedűs, ez a nyápic giliszta? Hát ő kü­lönb, mint én? A nyomomba se léphet! Én szerzek, gya- rapszom, ő pedig könyvekré, utazásra meg cifrálkodásra pazarolja el a pénzét. Vagy talán éppen ez a léhaság tet­szett ennek a fehérnépnek? Edit tizenötezer forintos prémiuma és a tizenötezer forintos vaskapu ... Igen, a vaskaput sokszor zárva talál­tam ... Két keréken fordult az ut­cába, a gödrös üt iszonyúan dobálta a traktort. A hálószobában hangulat­lámpa ég..., egy férfi kiha­jol az. ablakon, majd recs- csenve levágódik a redőny... A Hold előbújik és a kert vé­gében megcsillan Hegedűs kocsija... Pista felnyög, remegő fáj­dalom hasít végig egész tes­tén, és görcsbe rándul a gyomra... Forradásos te­nyerei a volánra tapadnak, egy rántás balra ... teljes gáz... és a cirádás vaskapu alaktalan roncsként csikorog a kerekek alatt. (VÉGE) pártbizottság első titkára kő-J szönti annak az esztétikai vitának a résztvevőit, ame­lyet a portré műfajról ren­deznek. Bevezető előadást dr. Pogány ö. Gábor, a Nem­zeti Galéria főigazgatója mond, s a felkért hozzászó­lók között találunk több fő­városi, vidéki kritikust, mű-* i történészt. Vasárnap délelőtt fél 13 órakor — e témakörhöz kap­csolódva — nyílik meg a Hatvani Galéria jubiláns, ötvenedik tárlata, amelyen — Arcok és sorsok cím alatt —* ötven meghívott festő, szob­rász, grafikus mutatkozik be reprezentatív munkáival. A festők sorát Bernáth Aurél, Miháltz Pál, Duray Tibor, Patay László, Németh Jó­zsef, Chiovini Ferenc, Ku- rucz D. István nyitja. A szobrászati anyagot Borsos Miklós, Mikus Sándor, Somo­gyi József, Ligeti Erika, Pa- pachristos Andreas, Szabó Iván művei fémjelzik első­sorban. Értékes éremanyagot mutat be Búza Barna, Csik- szentmihályi Róbert, Csért Lajos. Arcképgrafikákkal pe­dig Gacs Gábor, Decsi Ilona, Lacza Márta szerepel többek között. A megnyitó ünnep­ségen adják át az Arcok és sorsok biennálé kitüntetéseit is a szakmai zsűri által leg­jobbnak itélt müvek alkotói­nak. Feltétlenül említést érde-í mel, hogy a Magyar Bélyeg- gyűjtők Országos Egyesülete emléklapot bocsátott ki a Hatvani Galéria jubiláris tárlatára, s a kiállítás meg­nyitásakor a színhelyen pos­tahivatal működik, alkalmai bélyegzővel, ami nyilván ér­deklődést kelt a gyűjtők kö­rében. Az emléklapokat több címletű, más-más képzőmű­vészeti alkotást ábrázoló bé­lyeggel látják el. A kiállítás december Ili ig lesz nyitva.

Next

/
Thumbnails
Contents