Népújság, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-13 / 267. szám
%y vetélkedő okán A Röpülj páva és a Heves megyei népművészet így kerültek az óvodások a műsorba? — Nemcsak így. Az új városrészek heterogén összetételű lakossága többé-ke- vésbé igényli a helyi tradíciók Ismeretét, és ebben az oktatási intézmények mellett a múzeum is tud valamit tenni. A múzeum oktató és nevelő funkciójában segit az óvodának a gyerekeket ránevelni a hagyomány, a népművészet érzékelésére. Az óvodások a múzeum restaurátorműhelyében tanulták meg az apró agyagedények megformálását és kifestését, s az eléjük rakott modellek régi fazekastermékek voltak. De ugyanez a folyamat játszódott le a népi hímzés megismertetésében is. A film utolsó jelenetében játszó gyerekek előtt egyikük egy rúdra erősített babát hordozott. A baba testét olyan vászoncsíkokból állították össze, amikre a gyerekek népi hímzéseket varrtak. Az a tapasztalat, hogy a hagyományba nevelődés- nek ez az útja járható és eredményes. A keresztelői lakoma hamis, ezeknek az embereknek semmi közük már a régmúlt idők szokásaihoz. Hogyan illeszkedik ez a jelenet a műsor egészébe? — A jelenet megírására Kis Török Józsefnét kértük fel, aki a mátraderecskei népi színjátszó csoport tagja és „házi szerzője”. Saját, egykori élményei teszik az előadás néprajzi hitelességét kétségtelenné az olyan apró részletekig, mint a csecsemő megrontását elhárító cselekvések, vagy a gyerekek házilag készített, kezdetleges játékai, amit előadás alatt a kezükben szorongattak. A produkció 'nem idegen a mától, nem öncélú múltba tekintés. Régen a mesélő szórakoztatta téli estéken a falu népét, de a mesemondó helyét, nemcsak itt, máshol is van erre példa, ezek a naív írók foglalták el, akik sokszor politikai töltései fogalmazzák meg mondanivalójukat a régi időkről, a régi társadalmi és gazdasági viszonyokról. És ezek a népi színjátékok élnek és hatnak, nemcsak a falu határain belül, hanem „tájolással” a szomszéd községekbe is eljutnak. A keresztelő tehát, mint műfaj, szerves folytatása, továbbélése a népmesének számos tartalmi és formai különbséggel, de főleg azzal, hogy a szóbeli ha- gyományozódást felváltotta az írásbeliség. Mert a népi alkotó immár eljutott odáig, hogy írásba foglalja a hagyományt és saját gondolatait. Hogyan kerül ide a névadó ünnepség, az anyakönyvvezető magyartalan, stílustalan szövegével? — A névadó beillesztését a műsorba két momentum indokolja. Az egyik egri óvoda gyerekei a szertartás alatt énekes-táncos népi játékot szoktak bemutatni, amivel színesítik, gazdagítják a névadó ünnepélyes aktusát. Ez esetben pl. a Fehér liliomszál kezdetű játékra került sor, de ez a legnagyobb sajnálatunkra filmtechnikai okokból kimaradt a műsorból. Az állami szertartás, a gyerekek szereplése és a népi játék hármas együttese figyelemreméltó példa egyrészt a hagyomány átadására, másrészt annak korszerű alkalmazására. Az anyakönyvvezető szövege nem sajátosan egri, úgy tudom, hogy általános. Ugyanezt mondják más településeken is. Ha más értéke, haszna nincs is ennek a filmnek, de annyi kétségtelenül van, hogy legalább egy magyar költő felfigyelt rá és ennek remélhetőleg következménye is lesz. De ez már nem Páva-ügy. — A névadó szerepeltetésének másik oka egy sajátosan Heves megyei mozzanat volt. A névadó végén pezsgőt isznak és ehhez a poharakat a parádsásvári üveggyár készíti és szállítja. Mi a filmben a ténylegesnél nagyobb szerepet szántunk az üvegnek, az .üveg .gyártásának, minthogy ez a Mátra legrégibb nagyipara, ami egyik részről művészi színvonalra törekszik, más részről pedig népi használatú tárgyakat készít. Mi értelme volt a divatbemutatónak olyan ruhadarabokkal, amilyeneket bárhol lehet az utcán is látni? — A népi textilművészet olyan értékeket hozott létre, amelyek leginkább alkalmasak a fennmaradásra, a korszerű alkalmazásra. Ez a népművészéti ág a hevesi palócoknál mindig virágzott, különösen a hímzések voltak sokfélék, változatosak. Heves nagyközségben lassan már harminc éve annak, hogy felismerték a népi textilművészetben rejlő lehetőségeket és meg is kezdték azok alkalmazását. A háziipari szövetkezet azóta is, mind magasabb színvonalon használja . fel mindazt a technológiát és motívumkincset, amit a falusi házak és a múzeumok őriznek. A divatbemutató ezt a folyamatot akarta érzékeltetni és annak csak örülni lehet, hogy a hevesi és más szövetkezetek működése nyomán a népi hímzés és szőttes már annyira elterjedt, hogy a modern ember ruházatán is lépten-nyomon feltűnik. Emellett azonban viseletben eredetiséget is láthatott a figyelmes néző. A gyöngyöspatai nők ruházata még hiteles, másolatoktól mentes népviselet, de ugyanígy a mátraderecskei asszonyok között az idősebbeké is. Sajnálatos, hogy az illetékes, az. anyagi kultúrában jártas szakértő nem értékelte. A további műsorok sikeres lebonyolítására a zsűrizés módján is kellene változtatni. Minden . tag valami- . lyen művészeti ág szakértője és úgy születhetnének igazságos, a tényekre támaszkodó döntések, ha. mindenki elsősorban a maga szakterületéről kiindulva bírálna. Hiányzik á zsűriből • a filmszakember is, talán egy rendező; A társadalmi zsűri véleményét . közvetlenül az egyes filmek lejátszása után kellene kikérni. Hatvan embernek feltétlenül van önálló véleményé akkor is, ha •nem •rrnrgr’árázzi'tk -meg neki, hogy mi a szép, mi a jó és mi az érték. És végül, hagyják szóhoz jutni a csoportok képviselőit, akik megmagyaráznák azt,' amit valamilyen okból a film bonyolultan, nem elég világosan fejez ki, esetleg annyira, hogy ez még a döntést' is befolyásolhatja. Bakó Ferenc November negyedikén a televízió esti műsora a Röpülj páva népművészeti vetélkedő elődöntőjének első fordulóját közvetítette. A sorsolás úgy hozta, hogy Veszprém megye versenytársa Heves volt és a bíráló bizottságok döntése következtében Heves megye csapata ebből a versenyből kiesett. A vetélkedő műsorának előkészítésében megyénkből mintegy háromszázan vettek részt — nyolc település lakói —, így a „vereség” sokak számára okozott csalódást és talán lehangolt olyanokat is, akiknek pedig további munkájára, segítő közreműködésére számítani kell. . De a nézőnek sem szabad megfeledkeznie arról, hogy a vetélkedőben részt vevő csoportok és személyek együttesével nem közvetlenül találkozik. A filmet nem ők készítették, csak annak nyersanyagát adták, amiből a szakemberek válogattak, egyes részeket hosszabban, másokat rövidebben mutattak be. És lehetnek egyéb körülmények is, amelyek megakadályozták egyes elképzelések, szándékok érvényre jutását. Az eddig elmondottak arra ösztönzik a műsor összeállítóját, néprajzi szakértőjét és egyben e sorok íróját, hogy újra feltegyük azokat a kérdéseket, amelyekkel a zsűri foglalkozott és megfogalmazzuk a magunk feleletét is. Ezzel nem a sikertelen műsort akarjuk mentegetni, csak feltárni azokat a körülményeket, amelyek ismeretét lényegesnek tartjuk — éppen a versenyzők, a nyolc község lakói miatt is. Írásunk másik célja a versenyszabályok, a bírálat módszereinek finomítása, hogy a most indult népművészeti sorozat minél nagyobb örömet okozzon. Ez a film olyan, mintha néhány filmhíradó lenne ötletszerűen összevágva, nincs szerkezete, szétfolyik az egész. Miért nem próbálták meg ezeket a jeleneteket szervezettebben összefogni? — Pontosan ezt akartuk elérni. Ügy gondoltuk, hogy az emberek unják már a dal, tánc, zene összefüggéstelen egymásutánját. Ezért a film szerkezetét úgy állítottuk össze, hogy a palóc népművészet fennmaradásra alkalmas és említésre érdemes értékeit az emberi élet nagy eseményeihez kapcsolódó szokásokkal együtt, arínak kereteit felhasználva mutatjuk be. A bölcsővel akartuk kezdeni és befejezni a siratóval, de az életciklus ezzel nem zárul be; az új generációval folytatódik. Hasonló ehhez a nemzeti hagyomány, a népművészet életsora, egyes elemei ennek is megmaradnak és korszerű formákban, új körülmények között tovább élnek. Van példa erre? Olyan, ami a filmjükben is szerepet kapott? — Több is. De belőlük csak egyet emelek ki. A paraszti társadalomban nagy szerepe volt régen a fogadott rokonságnak, a komaságnak, mát- kaságnak. A bodonyi kislányok tíz-tizenkét éves korban választottak mátkát és ez a kapcsolat a legtöbb esetben sírig tartó barátságot jelentett. Mintha évszázadokkal korábbi társadalmunk is ismerte volna a magányosság . szomorú fogalmát és ezt akarta volna ezzel az intézménnyel, a mátkasággal megelőzni, feloldani. A bodonyi lányok a műsor érdekében kutatták fel a ,régi szokást és elevenítették azt fel. De máshol is követésre talált a példa. Eger egyik új lakótelepén az óvodások miniatűr agyagedényeket készítettek, ezeket befestették, majd év végén kicserélték barátnőjükkel. Hí. .. november ÍJ., vasaruap 2. A főnök arca hivatalossá változott és majdnem sértődötten kérdezte: — Es nincs közöttük mérges gomba? Nagyon kellemetlen lenne ugyanis, ha teszem azt a professzor úr... — Tudja mit? — kapta fel a fejét Jani. — Csináltassa meg nekem! Profesz- szorokkal úgyis szűkében vagyunk, de ha egy bányász- szál kevesebb lesz, ki veszi észre? A professzor láthatóan élvezte a két ember szóváltását. — Jól van, jól! Csináltassa meg, kérem! Tojással kérném. Jó sok tojással, majd- nemhogy forrón... Sok szép napot hozott még azon az őszön a vénasszonyok nyara, és Ede bácsit, meg Janit legtöbbször együtt látták a beutaltak. Nagyokat sétáltak, kirándultak, itt-ott falusi italboltokba is betértek egy-egy pohár sörre. — Még egy pohárral, Ede bácsi! Szuszogós volt a part, ugyancsak megszomjaztunk. — Egye fene! Jólesik ez a sör. Tudja, Jani, hogy mikor ittam utoljára poharas sört? Legalább tíz éve! Tavaly még az orvosom is azt mondta, hogy ne igyák sört, mert puffaszt. És tessék! Kutya bajom! rák gyűltek a völgyekbe és naplemente után bőgni kezdtek a szarvasok. Egyik este, amikor hazafelé sétáltak, a turistaút mellett közvetlen közelről csattogtak az agancsok. A professzor önkéntelenül is Janiba kapaszkodott. — Ne tessék félni, Ede bácsi! Nekik egymással van dolguk és nem velünk, tőlük nem kell tartanunk. Az üdülőben, ahol az ember jól érzi magát, madárszárnyakon repül áz idő.. Így telt el ez a két hét is! Az utolsó nap a délelőtti séta útárt a professzor méghívta Janit egy pohár sörre. — A búcsúzásunkra. Jani! Meg aztán —, ha maga is úgy akarja — a találkozásunkra. Jani fenékig itta a korsót, és mint aki jól végezte dolgát, -az asztal lapjához koppantottá a kriglit. — Miféle találkozásunkra, Ede bácsi? A professzor krákogott, mintha hideg lett volna a sör, majd mereven Janira nézett. — Tudja, Japi, én úgy gondolom, hogy ezt a kellemes két hetet elsősorban magának köszönhetem. Az igazat megvallva, én olyan befelé . forduló ember ■ vagyok és — bevallom magának — ahogyan korosodom, egyre jobban félek a társaEstefelé mindig hűvös páTéma - a személyiség megismrríse Megjelent a Hevesi Művelődés legújabb száma Ez év márciusában országos tanácskozást rendeztek Egerben. A résztvevő pedagógusok, kutatók azt vizsgálták, hogy a tanulók személyiségét miként lehetne hatékonyabban megismerni. Ezenkívül szó esett a diákok jellemzéséről, teljesítményeik értékeléséről is. A közérdeklődésre számot tartó anyagot a Hevesi Művelődés legújabb számában közli. Dr. Ballér Endre írásában azt Vizsgálta, hogy a nevelés és oktatás új tervei miként szolgálják ezt a fontos célt. Dr. Illés Lajosné a szovjet tapasztalatokról tájékoztatja az olvasót. Az osztályfőnöki feljegyzéseket elemzi dr. Magyar János. A közösség meghatározó szerepét taglalja Rozsnyai Istvánná. A gyakorló pedagógusok is számos adalékkal egészítették ki a kérdéscsoportot. A hevesi Szikora Sándor az általános iskolai kollégium tevékenységét taglalja. Szilvá- si Lajosné az állami gondozott fiatalok pályairányításának sajátos útjait és módjait érzékelteti. Dr. Somos •Lajos nyugalmazott főiskolai tanár arra keresett választ, hogy valóban elégséges-é a kettes érdemjegy. Dr. Nagy Andor- né, az egri Gárdonyi Géza Gimnázium és Óvónőképző Szakközépiskolában szerzett megfigyeléseit csoportosítja. Megérte ezt a színvonalas anyagot közreadni, hiszen a megyénkben tevékenykedő tanárok mindennapi munkájuk során hasznosíthatják. Shankar 25 Gyermekrajzi verseny Indiában Ez év november 25-ig „Shankar” pályázat jeligével ellátva lehet beküldeni az indiai hagyományos Shanker gyermekrajzverseny nemzetközi pályázatára a festményeket, illetve rajzokat. Az Országos Pedagógiai Intézet címére (1406 Budapest, Gorkij fasor 17—21) várják azoknak a gyermekeknek a munkáit, akik 1968. január 1-e után születtek. A beküldött alkotások mellé csatolni kell a szülő, gondozó, vagy tanár nyilatkozatát, amely igazolja, hogy az alkotást a versenyző önállóan, segítség nélkül, ebben az esztendőben készítette. A résztvevők művük készítéséhez bármely anyagot felhasználhatnak, amelynek mérete nem lehet kisebb 30x40 centiméternél. Egy versenyző hat rajzot, illetve festményt küldhet be, bármely témában. A jelentkezéshez a képek hátoldalán angolul kell megadni az adatokat: a nevet, a lakcímet irányítószámmal, a születési időt, a nemzetiséget és a kép címét. Honfoglaláskori leletek Tolnában Tolna . ' .nagyközség központjában telefonkábel-fektetés közben egy honfoglaláskori magyar női sírra bukkantak. A sírból két nagyon szép sodrott bronzkarperec, egy gyűrű és több szívalakú csüngő bronz ruhadísz került napvilágra. A véletlen felfedezés fontos adalékot nyújt Tolna megye honfoglaláskori történetének kutatásához. Az. új lelet megerősíti azt a következtetést, hogy a honfoglaló magyarság a fontosabb víziátkelőhelyeknél, dunai gázlóknál, a jelentős stratégiai pontoknál telepedett meg elsősorban. A most megbontott sír is a régi Duna-meder mellett levő hajdani domb alján, a jelenlegi templom mellett volt. Ságtól. Féltem ettől az üdüléstől is! Már előre iszonyodtam a sok embertől, de ugyanakkor a magánytól is, amely óhatatlanul rászakad a magamfajta emberre. És aztán . mindjárt az első nap jött maga! Nem firtatott, nem kérdezett semmit, csak úgy egyszerűen és természetesen velem tartott. 'Jani éppen szólni készült, amikor a professzor leintette. — Nem, nem! Ne is szabadkozzon. Nem zavart, igazán nem volt alkalmatlan. Sőt! Jót tett nekem a maga jelenléte. Jót tett nekem, aztán — ha akarja vallomásnak is veheti — én tulajdonképpen igen-igen megkedveltem magát. A természetes észjárását, a találó, ízes, magyaros beszédét is ezért is nagyon kérem, látogasson meg mindig, ha Pesten jár. írjon levelet, szóval fogadjon barátjának. Jani az öregre csodálkozott úgy. mint amikor az ember azt gyanítja valakiről, hogy elment az esze. — Kérem, ne tartson bolondnak! Én valóban felajánlom magának a barátságomat. — Főúr! Még két korsóval! Jani hangja keményen koppant a kis hegyi kocsmában, ahol bizony ügyet sem vetett senki a két idegenre. A professzor mereven nézett maga elé a falra, ahol giccses betyárfigurák pattogtatták a karikást és forgatták a fokost. — Nézze, Ede bácsi! Én faragatlan, nyers ember vagyok, de a véleményemet nem szoktam eltitkolni. Ezért azt mondom, hogy én magam, is megszerettem Ede bácsit, hanem ez a barátsúg, amit kínál a jövőre nézve, nincs az ínyemre. Lehet, hogy ezért a szóért most megharagszik rám, az is lehet, hogy hülyének tart, hiszen tudom, hogy százan, meg ezren főnyereménynek vennék ezt az ajánlatot. — Látom, hogy nem értett meg — vágott közbe a professzor és rágni kezdte a kőkemény pogácsát, — Magának vannak, jobban mondva voltak barátai, Ede bácsi, csak hogy is mondjam ... Újra elő kellene venni őket. Nem biztos, hogy ők hagyták el Ede bácsit. Azután én, a magam egyszerű eszével úgy gondolom, hogy az élet délutánján az ember már ne keressen új barátokat, a régieket kell sokkal jobban megbecsülnünk! A professzornak égett az arca a kegyetlen beszédtől, meg az igazságtól, amit Jani a képébe vágott. — Két konyakot! — kiáltott a felszolgálónak. Jani is visszakérte a konyakot, aztán hazafelé indultak. Szótlanul lépegettek a levelekkel beszórt gyalogúban. —■ Találkozunk-e a búcsúesten, Ede bácsi? — kérdezte Jani, de inkább csak azért, hogy Valamit mondjon. — Ha megígéri, hogy Pesten meglátogat. De kezet kérek rá! Jani magyarosan megszorította a professzor kezét és vigyázzba vágta magát: — Ügy lesz. professzor úr! És — ha megnem sértem — majd viszek magammal egy jé ’ frissen szedett. jói-' trgánya gombát . . . < V égé) :