Népújság, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-13 / 267. szám
Kötelességek és lehetőségek „A gépiparnak döntő szerepe van a gazdasági fejlődésben, a külgazdasági egyensúly távlati megalapozásában”. (Az MSZMP KB 1917. október 20-i üléséről kiadott közleményből.) Nemzetközileg egyre sűrűbben támaszkodnak összehasonlító vizsgálataikkor a szakemberek új alappontra, s ez a mérlegelésbe bevont országok gépiparának fejlettsége. Tapasztalati tény: a gazdasági növekedés fokozza a gépipar súlyát, a termelő- ágazatokon belül, mégpedig úgy, hogy mind nagyobb szerephez jut a belső kooperáció, s a részvétel a nemzetközi munkamegosztásban. Jellegénél fogva elsősorban a gépipar a legkorszerűbb technika, technológia igénylője s egyben kitermelője, az itt megvalósuló gyártás- és gyártmányfeljesztés alapvetően befolyásolja más nép- gazdasági területek haladását. Tavaly hazánkban a szocialista ipar bruttó termelésének több mint 27 százalékát adta a gépipar, 1970- ben 25 százalékát; a növekvő részesedés siker és — újabb kötelésségek hordozója. Az ötödik ötéves tervben a gépiparnak 36—37 százalékkal kell növelnie az árukibocsátást. * BIZTATÓ KIINDULÓPONT Kötelességek és lehetőségek társítása — ma a gépiparban ez a munka vezérlő elve. A bruttó termelés 1970 és 1976 között 70 százalékkal növekedett, miközben a foglalkoztatottak száma mindössze nyolc százalékkal lett nagyobb; a termelésbővítés döntő részét tehát a termelékenység javulása fedezte. A kiindulópont ezek szerint biztató. Csakhogy ne feledjük: a termelési szerkezet eddig elsősorban a központi fejlesztési programok és a gazdaságtalan export visszaszorításának hatására változott. Igaz, a jövőben is nagy szerepet játszanak a központi döntések, de egyre nagyobb jelentősége lesz annak, mi történik a vállalatoknál. Továbbra is vezető terület marad a gépiparban a közúti járműgyártás, a számítástechnikai eszközök előállítása, az erősáramú termékek kibocsátása, de úgy, hogy itt is, a többi részterületen is mind bel-, mind külföldre magasabb műszaki színvonalú termékeket kell előállítani. A középtávú tervidőszakban a belföldi értékesítés a termelésnél lassabban növekszik, azaz a bevételi előirányzatok teljesítésének a kivitel dinamikus bővítése a feltétele. Ez pedig kemény próba minden gyártó számára, hiszen — például — a nem szocialista országokba történő szállításokat az 1975. évi kétszeresére kell bővíteni. AZ ÜDVÖSSÉGHEZ I KEVÉS Vélhetnénk, éppen elég ennyi teendő, s ekkora feladat. Valóban sok — ám az üdvösséghez kevés. Azért, mert a termelés, a kivitel mennyiségi vagy érték alapján számított bővülése elválaszthatatlan másfajta, szerteágazó teendők seregétől. Nagy tempójú fejlődésről tanúskodik például, hogy a számítástechnikai eszközök előállítása 60—70, az elektronikus alkatrészek kibocsátása 120—130, a szerszámgépek termelése 60—65 százalékkal növekszik a jelenlegi tervidőszakban, s 1980-ban már 25 millió gördülőcsapágyat vár a termelőktől a felhasználók tábora. Ezek az adatok azonban elvesztenék értelmüket, ha nem sikerülne a gépesítés programját végrehajtani, ha nem gyorsulna meg — főként az előregyár- tásban és az alkatrészek megmunkálásában — az automatizálás, ha nem csökkenne a fajlagos anyag- és energiafelhasználás. SPECIALIZÁLT ÜZEMEK Ma évente nyolc-tíz százalékkal emelkedik a gépiparban a gépek, berendezések érték alapján számított állománya. Ugyanakkor tavaly az értéktelenné nyilvánított állóeszközök több, mint a negyedét tették ki a teljes gépparknak; a fejlődés belső feszültségektől terhes. Ezek enyhítése csak akkor érhető el, ha a lehetséges ütemben kicserélik • a gépeket, és a korszerű eszközöknek megfelelő technológiát alkalmaznak. Ez a/ feladat olyan területeket /érint, mint — mások melett — a fényforrásgyártás, a szerszámgépek előállítása, a vákuumtechnikai gépgyártás, az orvosimű- szer-gyártás, a kábelgyártás. A jogos kérdésre, kifizetődik-e mindez, egyetlen, kiragadott példát: a fényforrásgyártás, a technológiai rekonstrukciónak köszönhetően háromszorosára növeli tőkés eladásait, s termékei ma is a leggazdaságosabban értékesíthető gépipari cikkek közé tartoznak... A technológiai rekonstrukcióhoz szorosan kötődik olyan specializált üzemek hálózatának kialakítása — így az integrált áramkörök, az elektronikus alkatrészek, a kötőelemek, a porkohászati alkatrészek, öntvények, kovácsolt áruk, szerszámok, törpemotorok előállításában —, amelyek termelékenyen, gazdaságosan, tehát nagy tömegben látják el a kívánt részegységekkel, alkatrészekkel az ugyancsak specializálódott, a komplett gépipari termékek gyártóit. Csupán vázlatos helyzetképet rögzít a papír, s mégis, bonyolultnak tűnik; a gépipar ilyen bonyolult kölcsönhatásban áll a gazdaság többi ágazatával, s ez magyarázza döntő szerepét a gazdasági fejlődésben. Érthető, indokolt csupán ezek ismeretében is a megkülönböztetés, a válogatás követelménye, azon gépipari területek előnyben részesítése, kiemelt fejlesztése, amelyek versenyképes termékekét állítanak elő, s ahol a fejlesztés tudományos, műszaki háttere szilárd. Lázár Gábor „Mindinkább országos párbeszéd” Megkezdték a falu- és városkörzeti gyűlések előkészítését A helyi tanácsok és nép- -ontbizottságok országszerte ozzákezdtek a falugyűlések lőkészítéséhez és szervezőéhez. Ahogy azt az elmúlt vek tapasztalatai is bizo- yították, a szocialista de- íokrácia közvetlen formáinak egyik fórumaként a ílugyűlések mindinkább or- zágos párbeszéddé szélesedek. S. Hegedűs László, a lazafias Népfront Országos 'anácsának titkára a szer- ezési feladatokról s a falu- yűlések ajánlott napirendéiről tájékoztatta az MTI íunkatársát: — A helyi közigazgatás nállóságát jelentősen ki- zélesítő tanácstörvény a özös tanácsú községekben rta elő a falugyűlések meg- artását. Az élet, a gyakorit tovább lépett, s a leg- itóbbi években ezeket aio- umokat már az ország zinte valamennyi községeién megrendezték. Sőt, új onásként mind több városi örzetben vitatják meg a anács, a népfront és a helyi izemek képviselői a lakosággal közös dolgaikat. — Nemcsak számszerűen, lanem tartalmukban is so- :at gazdagodtak a falugyű- ések. Az egykor jobbára sak a tanácsi fejlesztésről olyó vita kiterebélyesedett i tanácsi munka egészére, a alu életének mind széle- ebb területére. Olyan ionos, s az egész lakosságot irintő kérdések kerültek or- .zágszerte napirendre, mint i gyermekintézmények, az >ktatás, az egészségügy, a rereskedelem és a közleke- lés helyzete. — A lakosság tájékozott- ágának köszönhetően reálisabbak és a lehetőségeket, valamint a közösség érdekeit is mind jobban szem előtt tartók lettek a javaslatok. Nagymértékben a falugyűlések eredményeként tudhatjuk be, hogy Magyarországon évente 15—20 százalékkal nőtt a társadalmi munka értéke. Az idén decemberben kezdődő falugyűlés-sorozatra meghívják a megyei és a helyi tanácstagokat, a népfront-tisztségviselőket s az érdekelt országgyűlési képviselőket. A tanácskozásokon részt vesznek az adott terület vállalatainak, szervezeteinek vezetői is, erősítve a munka- és a lakóhely közötti kapcsolatot. A nagyobb lélekszámú községekben részfalugyűlések megtartását javasolják — A falugyűléseknek és a városkörzeti tanácskozásoknak, a tájékoztatás mellett az idén is fontos mozgósító és közvéleményt formáló napirendeket javasolunk — hangsúlyozta S. Hegedűs László. — A községek V. ötéves fejlesztési tervének időarányos értékelésekor célszerű áttekinteni a lakásépítés, a kommunális létesítmények, az óvodák, a bölcsődék és az iskolák építésének helyzetét. Növekvő fontossága és közérdekűsége miatt, másik napirendként a környezetvédelmi helyzet megvitatását ajánljuk. Jó, ha az előkészítés során a szakemberek, elsősorban a Vöröskereszt segítségével, állapottérképet készítenek a település jelenlegi környezetéről, tisztaságáról. Elemezzék a helyileg alkotott köztisztasági rendeletek betartását, a szemétszállítás, a szennyvízelvezetés, a parkosítás és a fásítás helyzetét. — A fórumok nyomán a falugyűlésen meghirdetik a tavaszi tisztasági és lomtalanítási akciót. Ugyancsak a tapasztalatok összegezése után kijelölhetik az élővizek és a levegőtisztaság megőrzését szolgáló feladatokat. * Ä becsületről is szó volt.., A hír — őszintén szólva — meglepett. Amikor utoljára júliusban beszélgettem a bányászokkal, ők ugyan állították, tudják, mit kell tenniük és hozzá is teszik a részüket, hogy meglegyen az egész. De a sok „ha ez nem, ha az nem”, a töméntelen feltétel, végül bennem is kétségeket hagyott. Győry Sándorral, a Mátraalji Szénbányák igazgatójával és Hatvani Ferenccel, a vállalat pártbizottságának titkárával ülök szemközt és sorolom ezeket az aggályokat. Az igazgató türelmesen végighallgat, majd ennyit mond: — Egyet felejtett ki az egészből. Hogy ezek az emberek bányászok. Amit ők egyszer vállaltak, azt teljesítik. Akármi is potyog az égből. Ilyen teljesítmény, ilyen munkasiker nem született még a visontai Thorez Kül- fejtéses Bányaüzemben. Pedig volt már néhány „hóruk- kos” hónap, amikor szinte szakadásig feszült ember és gép a vízzel elöntött bányamezőn. Mert ott ásít nem messze a hőerőmű örökké éhes torka, adni kell a szenet, az egész ország várja, Tulajdonképpen néhány számmal ki lehet fejezni a történteket. A bányaüzemnek kettős a feladata: kitermelni a szenet, illetve ahhoz, hogy kitermelhessék, el kell takarítani róla a meddőréteget. Pontos program szabja meg mindkettőt, évekre előre kiszámítva. Az idei meddőle- takarítás pontos ütemétől például az 1979—80-as évek széntermelése függ. Tavaly is lemaradtak egy kicsit ezzel, az idén meg aztán igen nagyra nőtt ez a lemaradás. A tervük 41 millió köbméter, s ennek arányos részéből már az év első öt hónapjában három és fél millióval maradtak el. Fogcsikorgatva született az elhatározás: utói kell érni magukat ebben az esztendőben — mert ha nem, néhány év múlva már szenet sem tudnak annyit adni, mint amennyi az erőműnek kell. Ám ebben az elhatározásban nem mindenki bízott. Hiszen elég nagy a létszám- hiány, rossz a gépek állapota, kemény a talaj, satöbbi. Nézem a napi gyorsjelentéseket. Egy-egy géplánc — kotró és a kiegészítő gépegységek — azelőtt 100—120 ezer köbméter földet mozgatott meg naponta. Július óta 200 —220 ezer köbmétert is lefaragtak a szén fölül egy-egy géppel 24 óra alatt. Októberre nemhogy bepótolták a lemaradást, de pillanatnyilag már félmillió köbméternyi a túlteljesítésük. ★ — Kimentünk délelőtt, délután, éjszaka — mondja Új forgácslapüze Felavatták Szombathelyen a Nyugat-magyarországi Fagazdasági Kombinát új cementkötésű faforgácslap üzemét. A 326 millió forintos beruházásból épült üzem modern automata gépei évente 30 ezer négyzetméter faforgácslapot állítanak elő. Az üzem három hónappal határidő előtt kezdte meg a termelést. (MTI Fotó: Rózsás Sándor felvétele — KS) az igazgató. ■— Mindennap megnéztük, hogyan teljesül az, amit közösen elhatároztunk, van-e valami akadálya a végrehajtásnak? Minden gazdasági vezető személy szerint felelős volt valamilyen részfeladat teljesítésében. Termelési tanácskozások, brigádértekezletek, pártalapszervezeti gyűlések napirendjén szerepelt ez a téma, néhány hét leforgása alatt. Ahol csak tudtunk, részt vettünk ezeken, s nagyon gyorsan igen sok információt kaptunk a dolgozóktól Szervezésről, munkafegyelemről, irányításról. Megbízhattunk ezekben, mert mindenki tudta: itt nagy tétre megy a játék, s a becsületünkről is szó van. Látszott, leghamarabb a gépek mellett dolgozók értették meg a feladatukat, s meg is tesznek mindent a sikerért. Én is elmondtam párszor ezeken a forró hangulatú megbeszéléseken; tekintet nélkül a beosztásra, félreállítjuk azokat, akik nem tartanak velünk teljes lélekkel. Éreztem, nem veszíthetünk. Sikerült. A bányászok nagyszerűen teljesítették minden vállalásukat. Hogyan sikerült? Hatvani Ferenc kitalálja az első érvemet és máris vitatni kezdi: — Nem elég megfizetni az embereket. Nagy bérfejlesztés történt az idén, különböző forrásokból, de ez magában nem oldotta volna meg a dolgokat. Hogy mivel bizonyítom? Az idei bérfejlesztésekhez már az év elején hozzákezdtünk, a félév végére jött össze mégis ez a tetemes lemaradás. Sok eső esett, nagyon nehéz volt a helyzet a bányában az első negyedévben, igaz. A sok „objektív” körülmény viszont hajlamossá teszi az embert, hogy mindent azzal magyarázzon. Hát változtatni kellett néhány vezető, középvezető szemléletmódján is. Ez nem ment könnyen. Annál örvendetesebb, hogy ezek után viszont mindenki egy akarattal tette a dolgát. Mert azért sok volt a „szubjektív” ok is és a legtöbbre a már említett termelési tanácskozásokon, taggyűléseken a dolgozók hívták fel a figyelmet. Én azt hiszem, külön is érdemes szólni a bányaüzem kommunistáinak helytállásáról: mozgatói, len- dítői voltak az egész akciónak. Júliusban a javítóműhely egyik szocialista brigádvezetője hívta fel a figyelmemet; „A nehéz körülmények —, mert azok mindig bekövetkezhetnek, hiszen nincs fölöttünk tető —, nem érhetnek fölkészületlenül bennünket, mint két évvel ezelőtt A szervezettebb munkára már mi is tettünk javaslatokat”. — 1974-ben visszaesett a termelés. A következő két év feladata az volt, hogy stabilizáljuk — mondja Győry Sándor. — Az idén az egyenletes szénfejtés mellett a jövő megalapozása a legfontosabb. Ezért is kellett ilyen szigorúan gyorsabb ütemre kapcsolni. Szervezési intézkedést azelőtt is többet hoztunk, de azt is tudni kell, mikorra időzítjük ezeket a döntéseket. A mostani akciót például azért terveztük a nyárra, mert akkor a legjobb az idő, a legnyugodtabb a hangulat. Ez is kellett a sikerhez. Amit a bányászok anyagi megbecsülésének javításáért az idén tettek, azért az is figyelemreméltó. Szerencsés István szb-titkár sorolja részleteiben: Ebben az esztendőben hat- százalékos bérfejlesztést tervezhettünk. Ez is a teljesítményhez kötött: alapbéremelésre két százalék, terv szerinti szénminőségért 2.2 százalék, és ha az a bizonyos meddöletakaritás sikerül, akkor használhatjuk föl a hiányzó 1,8 százalékot. Ez egyelőre még nem tűnik soknak, különösen nem volt még az júliusban, amikor három és fél millió köbméter volt a lemaradásunk. Ehhez azonban hozzá kell számítani a félév végén központi keretből biztosított felemelt műszakpótlékot. ami egész évre több mint tízmillió forintot jelent a bányaüzem dolgozóinak. Még néhány szám: tavaly 47 ezer 242 forint volt | az üzem átlagbérszintje, amely az idén várhatóan meghaladja az 53 ezer forintot — s ez köszönhető annak a nagyszerű lendületnek, amely itt az elmúlt hónapban tapasztalható volt. Egy dolgozónál 5800 forintos jövedelemnövekedés az idén! Vagyis ha a bányászokat nézzük, a folyamatos mű- . szakban dolgozók havi fizetése több mint ezer forinttal nő. Ez már ösztönző, ez már megbecsülés. S hogy méltóak erre a megbecsülésre, azt az idei, példa nélkül való munkasikerük is bizonyítja. Ugyanakkor az is biztos, érdemes volt meghallgatni a véleményüket. Például azt, amit az egyik gépláncnál , dolgozó fiatal brigádvezető, Barta Antal mondott beszélgetésünkkor: őt mint villanyszerelőt nem a kotrógép teljesítménye után premizál- 1 ják, pedig tőle is függ az hiszen ő hárítja el a villamosberendezések hibáit. A gépész és a villamos szakág elválik egymástól, pedig a munkások egy célért dolgoznak, ugyanazon a gépen. Jobban ügyelnek már erre is 1 a nyár óta, bár végleges megoldás még nem született — Hogy valóban biztunk-e mind a sikerben? Nem kezdtünk volna akkor ilyen erővel a munkához —válaszol Kálomista Imre üzemigazgató. — Igaz, a munkások bátrabban kimondták, hogy óta megteszik a feladatukat. A műszakiak között több volt az aggodalmaskodó, lehet hogy jobban látták az akadályokat is. A sikerhez szerencse is kellett, hiszen a nekünk legjobb időjárásban dolgozhattunk. — No és persze a munkaJ szervezés: ösztönzőbbek a dijak a gépláncok versenyében, érdekeltebbek a karbantartók a gépek jobb kihasználásában. Most már nem úgy van, mint korábban: „mi ledolgoztuk a nyolc órát, az elromlott gép a ti gondotok.” Az 1,8 százalékban a vállalat többi üzeme is érintett, ők sem kapnák meg, ha itt nem teljesül a terv. Drukkolnak, igyekeznek segíteni. Mi meg azért hajtunk, mert előttük is meg akarjuk őrizni a becsületünket. Már ott tartanak, hogy két kotrógépet, amelyek a sokat emlegetett 41 millió köbméterhez korábban még igencsak nélkülözhetetlennek látszottak, átadnak a tatabányai külfejtés nyitásához. A kezelő személyzet is a napokban utazik, együtt a gépekkel. Azt is vállalták, hogy a széntermelésben többletet adnak, pótolják a mélyművelésű szénbányászat lemaradását. Az idén megközelítik a hétmillió tonnát. E számok mögött emberek, bányászok nehéz munkája rejlik. Elsősorban most is rajtuk múlt a siker. Hekeli Sándor 1 Mnűki|0 1917. november 13., vasárnap
