Népújság, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-02 / 258. szám

Kedd esti külpolitikai kommentárunk: Lisszaboni november PORTUGÁLIÁBAN MARIO SOARES miniszterelnök szocialista pártjának „egyszínű” kabinetje kormányoz. A parlamenti erőviszonyok következtében — ez a kormány állandóan veszélyes szirtek között lavírozik. A nemzet­gyűlési matematika egyszerű törvényei alapján elmélet­ben bármikor megtörténhet, hogy a jelenlegi portugál ve­zetést megbuktatják. Az alkotmány értelmében erre akkor kerül sor, ha a kabinetet bármely kérdés kapcsán egy hónapon belül két ízben bizalmatlansági indítvánnyal leszavazzák. Ezt eddig a jobboldal sem merte megkockáztatni — ehhez túl­ságosan fenyegető a kormányzati káosz kísértete. A kom­munisták ugyanakkor már régen figyelmeztették Soarest, hogy a szüntelen rögtönzés, a különböző csoportok ke­gyeinek keresése a parlamenti voksok reményében — hosszabb távon tarthatatlan magatartás. A PKP már a kezdet kezdetén baloldali egységfront kikovácsolását javasolta, ez a parlamentben is megköny- nyítené a kormány helyzetét. A válasz mindeddig „nem” volt. A LEGÚJABB HÍREK SZERINT a helyzet valame­lyest megváltozott. A Soareséktől jobbra álló, Sa Carneiro által vezetett szociáldemokrata párt a napokban először lengette meg a bizalmatlansági indítvány Damoklész- kardját. Javaslata kimeríti az ultimátum fogalmát: csak akkor hajlandó „eltekinteni” a kormány megbuktatásá­nak kísérletétől, ha az összefog a jobboldallal — viszont kizárja mindenfajta együttműködésből a kommunista pártot. Portugália — és a világ — érdeklődéssel várta, mi lesz a válasz erre a politikai zsarolásra. A nagy tekintélyű államfő, Eanes eleve kijelentette: helyteleníti a fenyegetés formáját és tartalmát, elítéli a kommunista párt bojkottjára szóló felhívást. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy Soares kijelentse, nem hajlandó engedni ilyen nyomásnak, viszont hajlandó közös prog­ram kidolgozására a többi párttal, köztük a kommunis­tákkal is. A VÁLASZBÓL ÜGY TŰNIK: elkerülhető, vagy legalábbis elodázható a belpolitikai robbanás. A helyzet azonban arra figyelmeztet: a baloldali erők összefogására nagyobb szükség van, mint valaha. Harmat Endre Megoldódnak-e a portugál nemzeti problémák? Küldöttségünk moszkvai programja Alvaro Gunhal, a Portugál Kommunista Párt főtitkára kedden megerősítette pártja készségét arra, hogy közös platformot dolgozzon ki a szocialista párti kormánnyal a nemzeti problémák megol­dására. Ugyanakkor a kor­mány előző nap erről ki­adott nyilatkozatát Cunhal A francia hadügyminiszté­rium koholmánynak minő­sítette és kategorikusan cá­folta kedden azokat a híre­ket, amelyek szerint katonai szállítógépeken francia de- szantegységeket és hadfel­szerelést irányítottak volna Mauritániába, vagy Marok­kóba. „meglehetősen zavarosnak” minősítette, jelezve, nem ért egyet annak számos megálla­pításával. A Szociáldemokrata Párt „összetettnek” nevezte a kor­mánynyilatkozatot, míg a konzervatív CDS véleménye az volt, hogy a nyilatkozat „pozitív”. a nyolc eltűnt francia ál­lampolgár ügyében Francia- ország testvérszervezete ve­gye fel vele a kapcsolatokat. „Csak a francia Vöröske­resztnek van rá joga, hogy Mauritániában, vagy másutt francia állampolgárok után kutasson” — szögezte le az elnök. (Folytatás az 1. oldalról) köztük a Népszava egykori számaival, amelyek az Oroszországi Szociáldemok­rata Munkáspárt kongresszu­sáról és az 1905. évi orosz forradalom eseményeiről ad­tak hírt. Az egyik teremben rövid dokumentumfilm-ösz- szeállítást vetítettek le — a régi filmkockákon megele­venedtek 1919. május elsejé­nek es.eményei, feltűnt a fil­men a moszkvai Vörös téren Lenin társaságában Szamu­ely Tibor is. Egy másik egy­kori híradórészleten Kun Bé­la látható, amint a Magyar Tanácsköztársaság győzelmes napjaiban egy tömeggyűlésen beszédet mond. A múzeum tárlóiban sok olyan becses dokumentum is sorakozik, amely tükrözi, hogy a magyar népben mé­lyen élnek a lenini eszmék és hogy az Októberi Forrada­lom kitörölhetetlen hatást gyakorolt Magyarország dolgozó tömegeire. Ezt jelké­pezi az a vörös selyem zászló is, amelyen arannyal hímzett betűkkel a Csepel Vas- és Fémművek neve áll — a lobogót az SZKP XXV. kongresszusának küldte ajándékként a csepeli gyár­óriás munkáskollektívája. Egy másik zászlót a Lenin Múzeumnak küldték a for­radalom nagy vezére szüle­tésének 100. évfordulóján a Lenin nevét viselő magyar A Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság kormánydelegációja kedden Szófiában aláírta a két or­szág közötti, 1978. évi áru­csere-forgalmi és fizetési jegyzőkönyvet. A jegyző­könyvet magyar részről Tor- dai Jenő külkereskedelmi miniszterhelyettes, bolgár részről Krsztju Popov külke­reskedelmi miniszterhelyet­tes írta alá. A tárgyalásokat a kölcsönös megértés jelle­mezte. Az aláírt jegyzőkönyv a két ország közötti árucsere­forgalom további növekedé­sét irányozza elő a következő évre, A tervezett érték meg­haladja a 200 millió rubelt. Ez az 1977. évi árucsere-for­galomhoz képest jelentős nö­vekedést jelent, s megterem­ti az 1976—1980. évi, hosszú lejáratú árucsere-forgalmi és fizetési megállapodás további sikeres teljesítésének feltéte­leit. A gépek és berendezések jelentős helyet kapnak a két ország közötti külkereskede­üzemek. Látható a kiállítá­son az a szoborkompozíció is, amellyel az MSZMP kö­szöntötte a XXV. kongresz- szust: az alkotás a Téli Pa­lota megrohamozására indu­ló munkásokat és katonákat ábrázolja, szép és beszédes jelképként. Az egyik teremben kedves jelenet tanúi. lehettek a mú­zeum magyar vendégei: ün­neplőbe öltözött apró fiúk és lányok sorakoztak föl, hogy letegyék az úttörőesküt és megkapják életük első vörös nyakkendőjét. Fogadalmuk­ban arra tettek ígéretet, hogy méltóak lesznek Lenin em­lékéhez. A látogatás végén Kádár János a következőket írta a múzeum díszes vendégköny­vébe: „A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom hatvanadik évfordulója — közös nagy­ünnepünk — alkalmából el­jöttünk e gazdag, nagy mú­zeumba. hogy tisztelegjünk a halhatatlan Lenin emléke előtt”. Az emléksorokat Ká­dár János mellett a magyar delegáció többi tagja is alá­írta. Ezt követően a magyar párt- és kormányküldöttség a Vörös téren a kíséretében levő szovjet személyiségek­kel együtt felkereste Vla­gyimir Iljics Lenin mauzóle­umát. A mauzóleum falán hatalmas vörös rózsakoszorút helyeztek el, szalagján a ma­lemben. Részesedésük az összforgalmon belül megkö­zelítőleg 67 százalék. Az gyár és orosz nyelvű felirat­tal: „A nagy Leninnek — a magyar párt- és kormány- küldöttség.” A mauzóleum belsejében, ahol örök álmát alussza a forradalom lánglel­kű vezére, némán tiszteleg­tek Lenin emléke előtt. Innen az ismeretlen katona sírjához vezetett a küldött­ség útja. A Kreml falának tövében levő, nemesen egy­szerű emlékmű, amely előtt állandóan ott ég az emléke­zés lángja a második világ­háborúban a népek szabad­ságáért, a szovjet hazáért életét áldozott sok millió szovjet katonának állít em­léket. „Dicsőség az elesett hősöknek” — ez a felirat áll a koszorún, amelyet Kádár János és a küldöttség többi tagja gyászzene hangjai' közben helyezett el a sírnál. A kegyeletes aktuson részt vett Vlagyimir Szerih altá­bornagy, Moszkva város ka­tonai parancsnoka is. Lconyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára, a Szc'jet'unió Legfelsőbb Tanácsa Elnök­ségének elnöke kedden a Kremlben átnyújtotta az Októberi Forradalom Ér­demrendet Erich Honecker- nek, a Német Szocialista Egységpért Központi Bi­zottsága főtitkárának, a Né­met Demokratikus Köztár­saság Államtanácsa elnöké­nek. összforgalom mintegy 40 százalékát a szakosított ter­mékek alkotják. A fe^TTerrendszerek eltiltásáról Magyar felszólalás az ENSZ-ben Az ENSZ-közgyűlés Poli­tikai Bizottságának héttői ülésén a leszerelési kérdé­sek általános vitájában fel­szólalt dr. Domokos- Mátyás nagykövet, a magyar kül­döttség tagja, aki beszédé­ben sürgette a vegyi fegy­verek fejlesztésének, gyár­tásának és felhalmozásának eltiltásáról szóló nemzetkö­zi egyezmény mielőbbi el­fogadását. Javasolta, hogy a közgyűlés hozzon határoza­tot a tárgyalások meggyor­sítására. Az új tömegpusztító fegy­verek és fegyverrendszerek eltiltásának fontosságát hangsúlyozva rámutatott ar­ra, hogy ezek nemcsak a nemzetközi légkör további javítását akadályozhatják, hanem új területekre ter­jesztik ki a fegyverkezési versenyt is, pazarolják az emberiség rendelkezésére ál­ló erőforrásokat. A neutron­bomba gyártásával kapcso­latos nyugati tervekről szól­va hivatkozott arra, hogy világszerte, hazánkban is egyre növekvő felháborodás tapasztalható e különös ke­gyetlenséggel gyilkoló új fegyverfajta ellen. Az ENSZ-közgyűlésnek — mondta a magyar küldött — el kell ítélnie ezeket az embertelen terveket és olyan nemzetközi egyezmény mi­előbbi életbe léptetését kell elősegítenie, amely elejét ve­szi mindenfajta új tömeg­pusztító fegyver kifejleszté­sének és gyártásának. Az Egyesült Államok. Nagy-Brltannia és Franciaország megvétózta az afrikai országok előterjesztését a Biztonsági Tanácsban és ezzel megaka dályozta, hogy szankciót hoz­zanak létre a fajüldöző pretoriai rezsim ellen. Képünkön: a Biztonsági Tanács üléster­me. (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) Cáfolnak a franciák Mii keresnek a , Új magyar—bolgár árucsere-forgalmi jegyzőkönyv A helyzet péntek óta vál­tozatlan — hangoztatta a nyilatkozat —, csupán a had­sereg intervenciós egységei­nél rendeltek el riadóké­szültséget. A hadügyminisz­térium ugyanakkor sem megerősíteni, sem cáfolni nem volt hajlandó azokat a lapértesüléseket, amelyek szerint a francia haderő Mi- ragé IV. típusú felderítőgé­pei keresik Nyugat-Szahara területe felett a Polisario front támaszpontjait. A nyugat-szaharai Vörös- kereszt elnöke az algériai hírügynökségnek adott nyi­latkozatában javasolta, hogy Bizottsági ülések Belgrádiján A belgrádi találkozó részt­vevői kedden munkabizott­ságokban folytatták tanács­kozásukat. Ezúttal mind az öt bizottság ülést tartott. A gazdasági kérdésekkel foglalkozó munkacsoport vi­tájában felszólalt Zoletnik Sándorné, a magyar küldött­ség tagja, aki rámutatott ar­ra, hogy a hosszú távra szó­ló együttműködési forma szi­lárd kapcsolatok kialakítását tételezi fel. rUlPnuisSű Í977. november 2-, szerda Oroszország mindent kimondott 12. „Az Ideiglenes Kormányt megdöntöttük...*’ Október 24-én este Lenin úgy döntött, elhagyja azt az illegális lakást a viborgi vá­rosrészben, ahol Finnország­ból való hazatérése óta rej­tőzött és elmegy az esemé­nyek központjába, a forra­dalom akkori főhadiszállá­sára, a Szmolnijba. „A biz­tonság kedvéért — írja Eino Ralija régi bolsevik — el­határoztuk, hogy kimaszkí­rozzuk. Amennyire lehetett, kicseréltük a ruháját, bekö­töttük az arcát egy megle­hetősen piszkos kendővel, mintha a foga fájna és öreg sapkát tettünk a fejére...” így érkezett meg munka­társaihoz az a férfi, akiről néhány óra múlva mindenki másnál többet írt nemcsak az orosz, hanem a világsaj­tó is. REGGELRE ELDŐLT Ezen az estén tíz óra kö­rül Levickij tábornok a ve­zérkar képviselőjével folyta­tott telefonbeszélgetés során így fogalmazott: „Az a be-' nyomása az embernek, mint­ha az Ideiglenes Kormány egy olyan ellenséges állam területén volna, amely be­fejezte a mozgósítást, de még nem kezdte meg az ak­tív tevékenységet. S éppen az a tény, hogy a boisevi- kok, bár gyakorlatilag ré­gen megvan a lehetőségük arra, hogy valamennyiünk­kel leszámoljanak. mégis ennyire határozatlanok, fel­jogosít arra a feltevésre, hogy nem mernek ujjat húz­ni velünk ...” Körülbelül ugyanezekben a percekben küldte szét az Ideiglenes Kormány „Min­denkihez" címzett rádió­táviratát, amelyben közli, hogy nem adja meg magát és katonai segítséget kért a főhadiszállástól, amely „át­írok is indított egy különít­ményt”. Október 25-én, az új idő­számítás szerint november 7-én, éjjel két órakor mű­ködésbe lépett a történelem legjobban előkészített és vi­tathatatlanul legnagyobb horderejű fegyveres felkelé­sének gépezete. Nem a meg­indult osztagok létszáma — háromezer matróz, pár ezer vörösgárdista, mintegy húsz század elitkatona — döntött, hanem a tökéletes tudatos­ság, mind katonai, mind po­litikai értelemben. A lényeg az volt, hogy az akciót gya­korlatilag végrehajtó kato­nai ököl mögött minden vo­natkozásban lebírhatatlan erő állt: a világ legnagyobb országának népe, amelynek forradalmi akaratát immár a leghaladóbb politikai cso­port vezette, egy új világot álmodó-teremtő géniusszal az élén. Reggelre gyakorlatilag el­dőlt a harc és délelőtt tízkor Lenin megírta a Forradalmi Katonai Bizottság Kiáltvá­nyát: „Az Ideiglenes Kor­mányt megdöntöttük. Az ál­lamhatalom a petbográdi proletariátus és helyőrség élén álló Forradalmi Kato­nai Bizottság kezébe ment át.” CSAK A TÉLI PALOTA... A fordulat olyan gyors, hogy sokan egyszerűen nem hiszik el, amit hallanak. Október 25-én 23.40 órakor Balujev tábornok, a nyugati front főparancsnoka telefo­non kérdezte Cseremiszov tábornokot, az északi front főparancsnokát, igazak-e „a Petrográddal kapcsolatos hí­resztelések”. Cseremiszov: „Az Isten szerelmére, ezek nem híresztelések, hanem megbízható tények! Az Ide­iglenes Kormány nem léte­zik, Kerenszkij miniszterel­nök elvesztette hatalmát, a hatalom és Petrográd tel­jes egészében a forradalmi tanács kezén van..." Csak a Téli Palota állt még. John Reed ott volt azok között, akik rohamra indul­tak ellene. „Vezényszavak hangzottak, majd a sötét­ségben láthattuk a közele­dő tömeget. Csendben jöt­tek, csak a léptek ütemes zaja és a fegyverek csörgése hallatszott. Csatlakoztunk az első sorokhoz. Mint valami széles fekete folyam, áradt a néma tömeg a Vörös Ka­pun. Egy előttem haladó vörösgárdista halkan meg­szólalt: — Vigyázzatok, elv­társak! Ne bízzatok bennük. Biztos, hogy lőni fognak.” „Amikor átjutottunk a kapun, elkezdtünk rohanni, meghajolva, szorosan egy­más mellett. Ám a Sándor- oszlopnál hirtelen megtor­pantunk, — Hányat öltek meg közületek? — kérdez­tem. — Nem tudom. Körül­belül tízet... Átmásztunk n tűzifából emelt barikádon és a túloldalon ujjongva pil­lantottuk meg a tisztiisko­lások eldobált fegyvereit. A főbejárat tárva-nyitva, az ajtókon át fény szűrődik ki és a hatalmas épület néma, mint a sír.” „FELÁLLT LENIN ÉS...” „Besötétedett — mondja el élményeit a Szoldatszkij Go­losz 1917. október 27-i szá­mában egy tiszt, aki a Téli Palotát védte a felkelőkkel szemben. — Az Auróra cir­kálóról és még valamerről megkezdődött a tüzelés és ez erősen befolyásolta a Té­li Palota helyőrségének han­gulatát. Legelőször a kozá­kok soraiban mutatkoztak a csüggedés sorai... de senki sem óhajtotta a vérontást...” 1917. október 25-én (no­vember 7-én) este 10 óra 45 perckor — tudósítanak a. történelmi krónikák — meg­nyílt a Munkás- és Katona­küldöttek Szovjetjeinek II. Összoroszországi Kongresz- szusa, amelynek 649 tagja közül immár 390 volt a bolsevik. Felállt az az em­ber, akinek oroszlánrésze volt e megváltozott arány — és az egész helyzet — ki­alakulásában; felállt Lenin és hivatalos határozati ja­vaslat formájában előter­jesztette harcos élete három nagy, megvalósuló álmát: a három dekrétumot — a föld­ről, a békéről és a szovjet­hatalomról. Az éljenzés, kiáltozás, tapsvihar közepette, élete — és az emberiség története — e nagy pillanatában egy­szerűen, pátosz nélkül tet­te, amit mindig: megfogal­mazta, amit a tömegek akar­nak. Az orosz tömegek, aki­ket elvezetett a győzelemig és a többiek, a holnapok győztesei. Harmat Endre ÍVégé)

Next

/
Thumbnails
Contents