Népújság, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-10 / 264. szám

Szerda esti külpolitikai kommentárunk: A szaharai Voroncov a belgrádi talalkozórnl Létrejött egy megbízható „poggyász” háború ÜJ VÁLSÁGGÓC KÖRVONALAZÓDIK a helyi háborúktól amúgy is bőven sújtotta Afrikában. A hely­szín a kontinens nyugati csücske, a hajdani Spanyol- Szahara. Maga a konfliktus nerc) új keletű, ám bizonyos vonások új külsőt kölcsönöznek neki. A rendkívül rit­kán lakott, döntően sivatagi terület immár két éve Marokkó és Mauritánia fennhatósága alá tartozik. 197ö. november 14-én a távozó spanyolok, kijátszva a felsza­badító erőket tömörítő Polisario frontot, a két szomszé­dos ország kezébe adták Nyugat-Szaharát. A magyarázat felettébb egyszerű: a terület északi részén található a világ egyik legnagyobb foszfátbányája, évi termelése 10 millió tonna, megközelítően a világter­melés 15 százaléka. A bánya érdekeltségei spanyol, fran­cia és amerikai kezekben vannak. ‘Marokkót, amely egyébként a világ legnagyobb foszfáttermelöje, érthetően hajtotta a vágy, hogy bizonyos befolyást szerezzen e bá­nya felett is, a spanyolok pedig részesedésüket akarták megőrizni. A két évvel ezelőtti egyezség ezt tette lehető­vé. A Polisario teljes kisemmizése pedig még nyilván­valóbbá vált, amikor a déli területekre, elsősorban Nyu- gat-Szahara legfontosabb kikötőjére Mauritánia tette rá a kezét. Az 1973-ban alakított Polisario front, amely a terü­let függetlenségéért küzd, nem késett a válasszal. A fegyveres gerillaharc, amelyet korábban a spanyolok el­len folytattak. Marokkó és Mauritánia ellen fordult. Hogy e harchoz nemzetközi támogatásra is leljenek, 1976 elején kikiáltották a Szaharai Arab Demokratikus Köz­társaságot. Az új államot elismerte Algéria és Líbia, több fekete-afrikai ország, s a Polisario front jó kap­csolatokat tart fenn Kubával. A nyugat-szaharai válság, a gerillaharc az elmúlt két évben lényegében sohasem szünetelt, az utóbbi hó­napokban azonban új erőre kapott. A gerillák logikusan a gyengébb ellenfél ellen fordultak: több ízben hajtottak végre támadást Mauritánia fővárosa ellen, majd meg­támadták az ország legnagyobb vasércbányáját, ahol francia foglyokat is ejtettek. I A FRONT ERŐSÖDŐ TEVÉKENYSÉGE, marokkói helyőrségeket sem kímélő akcióira, váratlanul Francia- ország reagált. Párizs mauritániai és szenegáli támasz­pontjaira gerillaellenes harcra kiképzett alakulatokat szállított és Marokkóval karöltve fenyegetően lépett fel a Polisariot támogató Algériával szemben is. A francia nyilatkozatok, a fenyegető csapatmozdulatok azt jelzik, hogy Párizs, amely korábban semlegességét nyilvánította Nyugat-Szahara ügyében, most a területet birtokló Ma­rokkó és Mauritánia mellett kötelezte el magát. A hiva­talos magyarázat természetesen a túszok kiszabadításáról beszél, nem tévedünk azonban, ha Párizs fellépése mö­gött a francia foszfátérdekeltségeket is sejtjük. Zalái István Julij Voroncov, a belgrádi találkozón részt vevő szovjet küldöttség vezetője nyilat­kozatot adott M. Pucskovsz­kijnak, a Novosztyi (APN) szovjet sajtóügynökség Belg- rádba kiküldött külön tudó­sítójának és abban értékelte a fórum egyhónapos mun­káját. Voroncov rámutatott: a belgrádi találkozó munkája közepette érkezett a hír Moszkvából, hogy az SZKP Központi Bizottsága, a leg­felsőbb tanács, a szovjet kormány felhívással fordult a népekhez, parlamentekhez és kormányokhoz: tegyenek meg mindent a fegyverke­zési hajsza megfékezéséért, az új tömegpusztító eszkö- • zök létrehozásának eltiltá­sáért. a fegyverzet és a fegy­veres erők csökkentésének Izraeli légitámadás Hivatalos, de még nem teljes adatok szerint legke­vesebb 60 halálos áldozata és 82 sebesültje van a szer­dán Dél-Libanon ellen elkö­vetett újabb izraeli agresz- sziónak. Izraeli vadászbom­bázók a nap folyamán több hullámban támadták Tyr dél-libanoni kikötővárost, s a környéken levő 13 másik helységet, köztük három pa- lesztínai menekülttábort. A légitámadással egyidejűleg akcióba lépett az izraeli tü­zérség is, izraeli ágyúnaszá­dok pedig a dél-libanoni partmenti övezetet lőtték. A UPI amerikai hírügy­nökség tudósítója, aki szem­tanúja volt a Tyrtől délre fekvő Hazzieh nevű telepü­lés ellen intézett légitáma­dásnak, jelentette, hogy iz­raeli bombák porig lerom­bolták a helységet. Súlyos károkat okozott az izraeli bombázás Hanijeh faluban is. Az AP megjegyezte, hogy sem Hazziehben, sem Hani- jehben nincsenek Paleszti­nái táborok, noha Izrael azt állítja, hogy „megtorló tá­madásai” a palesztínai ge­rillák ellen irányulnak. megkezdéséért, a leszerelé­sért, a robbanásveszélyes konfliktusok haladéktalan és igazságos rendezéséért és minden feszültséggóc felszá­molásáért. Belgrad ban a találkozó gyakorlatilag valamennyi résztvevője úgy nyilatkozott, hogy az enyhülésnek nincs más alternatívája. „Lénye­gében azonban még csak a kezdetén vagyunk a helsin­ki záróokmányban foglalt elvek és ajánlások — az ál­lamközi kapcsolatok hosszú évekre és évtizedekre szóló programja megvalósításának útján” — jegyezte meg Vo­roncov. A szovjet küldöttség ve­zetője a továbbiakban el­mondotta, hogy a belgrádi találkozó egyhónapos mun­kája során konkrét javasla­tok hangzottak el az euró­pai kontinensen kialakult katonai szembenállás csök­kentése, a különböző terü­leteken megvalósuló, kölcsö­nösen előnyös együttműkö­dés fejlesztése érdekében. Ily módon létrejött egy olyan megbízható „pogy- gyász”, amely lehetővé te­szi, hogy már a legközeleb­bi években megkezdjék az előterjesztett javaslatokra vonatkozó megállapodás ki­dolgozását. Ügy véljük, itt az ideje, hogy a találkozó munkája a kölcsönösen el­fogadható javaslatok megvi­tatásának és megszövegezé­sének síkjára terelődjék, a fórum napirendjének meg­felelően — hangsúlyozta a szovjet delegáció vezetője. Abraszimov „világos válasza” „Világos válasznak” mi­nősítette a nyugat-berlini Die Wahrheit Pjotr Abra­szimov berlini szovjet nagy­követnek a Der Tagesspie- gelben megjelent, nagy fel­tűnést keltő nyilatkozatát „mindazoknak, akik az utób­bi hetekben semmit, de sem­mit sem hagytak ki, hogy aláássák, semmibevegyék, fi­gyelmen kívül hagyják, meg­sértsék a Nyugat-Berlinre vonatkozó négyoldalú egyez­mény betűjét és szellemét.” A Die Wahrheit hangsú­lyozza, hogy az 1971-ben megkötött négyoldalú egyez­mény „nagy előnyöket ho­zott” és „nagy lehetőséget teremtett, hogy Nyugat-Ber- lin a béke konstruktív ele­me legyen Európában. S éppen e magasztos és ne­mes célnak mindent alá kell rendelni”. Brczsnvev fogadta j ö az amerikai nagykövetet MOSZKVA Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­gének elnöke szerdán a Kremlben fogadta Malcolm Toont, az Egyesült Államok nagykövetét, az utóbbi kéré­sére. A nagykövet átadta Leo­nyid Brezsnyevnek James Carter amerikai elnök üze­netét. A beszélgetés során Leo­nyid Brezsnyev megjegyezte, hogy az utóbbi időben bizo­nyos jó iránvú változás mu­tatkozik a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsola­taiban és megerősítette: a Szovjetunió következetes irányvonala e kapcsolatok szilárd és konstruktív fej­lesztése a teljes egyenjogú­ság, a kölcsönös előnyök, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elvei alapján. Nyomatékosan hangsúlyoz­ta, hogy időszerű befejezni a hadászati támadó fegyver­zet korlátozásáról szóló új egyezmény előkészítését a nemrégiben megtartott tár­gyalások eredményeképpen létrejött elvi megállapodások alapján. Togói merénylet Kanadai fegyverkereskedő pénzelte a zsoldosokat LONDON Londoni sajtóértesülések szerint egy kanadai fegyver­kereskedő és egy angolok vezette nemzetközi zsoldos- különítmény állt a togói el­nök ellen szőtt októberi me­rényletkísérlet hátterében. Az angol külügyminisztérium azonban megneszelte a ter­vet, és bizalmas értesítésével — angol lapok szerint — fel­tehetőleg hozzájárult a puccskísérlet meghiúsításá­hoz. A Daily Express és a Gu­ardian egy zsoldosjelölttől Angliában úgy értesült, hogy egy gazdag kanadai fegyver- kereskedő több tízezer dol­lárt fektetett az államcsíny­kísérletbe. Olasz, amerikai, kanadai és angol zsoldosok­ból álló 12 tagú kommandót szervezett és fejenként tíz­ezer dollárt ígért nekik. A zsoldosok vezére David Da­vidson és John Pace volt, mindketten az angol légierő Észak-írországban is tevé­kenykedő hírhedt rohamosz­tagainak, a SAS-nak volt tagjai. A merényletet október 15-í én akarták végrehajtani, a togói kormány azonban már 13-án közölte, hogy leleplez­te az összeesküvést és kö­szönetét mondott bizonyos - „baráti országoknak” a hasz­nos információkért. Az angol külügyminisztérium szóvi­vője elismerte, hogy október elején tudomást szereztek a merénylettervről, de bővebb felvilágosítással nem szol­gált. Csupán annyi bizonyos, hogy a második lépcsőlsen Togóba utazó zsoldoskülönít­ményt az osztrák rendőrség elfogta, kihallgatta, majd Rijad kulisszái mögött Hosszú és bonyolult viták várhatók még a közel- keleti helyzet rendezésére hivatott genfi értekezlet előtt. A kulisszák mögötti bonyolult manőverekben egyre fontosabb szerepe van Szaúd-Arábiának, amely fokozatosan az arab világ egyik regionális nagy. hatalmává, egyben a Wa­shington számára is elfo­gadható rendezés szószóló­jává válik. Szaúd-Arábia körzeti nagyhatalmi pozíciója egye­dülálló, különleges jelenség a világpolitikában. Hiszen olyan országról van szó. amelynek lakossága alig nyolcmillió, s annak nagy része óriási területen szét­szórva, nomád életmódot folytat. Az országnak emlí­tésre méltó ipara nincs. Még fegyverkezési programjának hatásfoka is vitatható. Igaz: Szaúd-Arábia 1980-ig 25 milliárd dollárt szánt fegy­verekre, s ez a fegyverkész­let (vadászgépek, harcko­csik, rakéták) teljes egészé­ben az Egyesült Államokból származik. Az egész közel­és közép-keleti körzetben egyedül Irán fegyvervásárlá­si számlája hasonlítható eh­hez. Az óriási különbség az, hogy Irán — amely ugyan­csak körzeti nagyhatalommá óhajt válni — elvben ren- de'kezik ennek hagyományos feltételeivel. (Gyors ipari és technológiai fejlesztés, 30 léH. november 10., csütörtök millió körüli lakosság.) Sza­úd-Arábia voltaképpen még akkor sem képes a vásárolt fegyverek hatásos üzemelte­tésére, ha maradéktalanul végrehajtja fegyverkezési programját. DOLLARM1LLIÁRDOK SEGÉLYRE Ilyen körülmények között a szaúdi hatalmi szerep kul­csa az arab világban: csak­is az olajjövedelem. S ami a legkülönösebb: ebben a vi­szonylatban egyenesen ked­vez a szaúdi hatalmi törek­véseknek az, hogy az ország belső infrastrukturális, ipa­ri, katonai, programja nem képes felszívni az olajjöve­delmeket. Irán hatalmi tö­rekvéseinek megvalósítását éppen az lassítja, hogy a belső fejlesztési feladatok és az iparosítás az olajjövedel­mek jó részét felemészti. Szaúd-Arábia viszont sa­játos helyzete következtében óriási jövedelemfeleslegeket halmoz fel, s ezeknek igen tekintélyes részét hatalmi törekvéseinek finanszírozásá­ra fordítja. A jelenlegi öt­éves fejlesztési tervben 18 milliárd dollárt szán úgyne­vezett „segélyekre”, s ezeket az összegeket nagyrészt az arab országok politikájának közvetlen befolyásolására használja fel. A leglátványo­sabb példája ennek Egyip­tom esete, ahol a rendkívül nehéz gazdasági helyzetben levő ország belpolitikai és nemzetköz kurzusának jobb- ratolásában a szaúdi pénz igen nagy szerepet játszott. Döntő jelentősége van ezek­nek a pénzösszegeknek a körzet másik királysága, Jordánia helyzetének megszi­lárdításában, de érezhető volt a szaúdi befolyás a li­banoni polgárháború rende­zésének módozataiban: sót, áttételesen és ellentmondáso­san még Szíria politikai ma­gatartásában is. Szaúd-Arábiának ezt a sa­játos, kifejezetten pénzügyi alapra épülő körzeti hatal­mi szerepét az határozza meg, hogy a szaúdi rezsim a lehető legszorosabban együttműködik az Egyesült Államokkal és az egész kö­zel-keleti helyzet konzerva­tív megoldásában érdekelt Szaúd-Arábia természetesen arab ország, sőt, vallási szempontból a legszigorúbb és legbigottabb valamennyi közül. Izraellel szembeni ál­láspontja a felületes szem­lélő számára sokszor rend­kívül határozottnak, sőt me­revnek tűnik. A valóságos erőviszonyok következtében azonban Szaúd-Arábia szá­mára elfogadhatatlan min­den olyan megoldás — amely elfogadhatatlan Wa­shingtonnak. AMERIKAI MAFFIA Ennek számos, igen lénye­ges oka van. Az első az, hogy az olajkincs Szaúd- Arábiát valójában nem tet­te független országgá gaz­daságilag sem. Körzeti ha­talmi szerepének egyetlen alapja az olajjövedelem. Az olaj vásárlója, finomítója, szállítója és forgalmazója viszont az amerikai irányí­tás alatt álló nemzetközi olajkartell. Ráadásul: az óriási jövedelem feleslegek az Egyesült Államok bankháló­zatán keresztül jutnak a vl­lág gazdasági vérkeringésé­be. Ennek az alapvető kap­csolatban voltaképpen csak megjelenési formája az, hogy Szaúd-Arábia egész belső fejlesztési programja és fegy­verkezése az Egyesült Álla­moktól függ. Éppen ilyen megjelenési forma az, hogy Szaúd-Arábiát az úgyneve­zett „amerikai maffia” kor­mányozza. így nevezik Ri- jadban azt a hercegekből és a főnemesekből rekrutáló- dott nagyhatalmi csoportot, amelynek tagjai a nagy amerikai egyetemek nevelt­jei, s amely ténylegesen irá­nyítja Szaúd-Arábia politiká­ját. Az amerikai kapcsolaton túlmenően magának a rend­szernek az életérdekei is a konzervatív megoldást köve­telik. A gazdasági és tech­nológiai változásoktól elte­kintve Szaúd-Arábia alapjá­ban véve ma is törzsi-feu­dális állam, amelyet az öt­ezer tagú királyi család, an­nak kétszázötven legfonto­sabb hercege irányít. Nyil­vánvaló, hogy egy ilyen rendszer elemi érdeke min­den szocialista, vagy akár haladó jellegű megoldás megakadályozása a Közel- Keleten. így például Szaúd- Arábia a nemzetközi poron­don kiáll a palesztinok nem­zeti jogainak érvényesítése mellett. Ezen belül azonban nyilvánvalóan nem érdeke, hogy egy születő palesztin államban a haladó, prog­resszív erők kezébe kerül­jön a hatalom. Az elmondottak következ­tében Szaúd-Arábia hallat­lanul fontos hatalmi eszköz az Egyesült Államok kezé­ben. Egyben ez adja meg a szaúdi körzeti hatalmi tö­rekvések igazi értelmét és veszélyességét is. i — Gnassingbe Eyadéma togói elnök tervezett meggyilkolá­sa után egy másik zsoldos- kommandf repült volna To­góba a togói királyi család egyik tagjával, hogy át vegye a hatalmat. PÁRIZS A Francia Kommunista Párt Politikai Bizottsága nyi­latkozatot tett közzé a sza­harai válságról. A nyilatko­zat, amelyet a l’Humanité szerdai száma közöl, állást foglal a Polisario front által fogságba ejtett francia fog­lyok szabadon bocsátása mel­lett. Ugyanakkor bírálja a francia kormány katonai elő­készületeit és azt, hogy fel­függesztette a szahari köz­társaság megbízottaival meg­kezdett tárgyalásokat. A kormányzat által válasz­tott út, — hangsúlyozza a nyilatkozat — Franciaorszá­got a veszélyek eszkalációja felé vezeti. Azzal, hogy Ma­uritánia és Marokkó állás­pontját támogatja a Nyugat- Szahara megszállásának kér­désében, s katonai segítséget nyújt részükre, Franciaor­szág megkockáztatja a hábo­rús konfliktust az önrendel­kezéséért küzdő szaharai néppel és Algériával. Az FKP PB követeli a tár­gyalások felújítását a szaha­rai köztársaság küldötteivel, a szaharai nép önrendelkezé­si jogának elismerését, Fran­ciaország nyugat-szaharai ka-. visszatoloncolta Angliába. A zsoldosokat a londoni repü­lőtéren az angol biztonsági szolgálat emberei is kihall­gatták, majd a jelek szerint szabadon engedték őket. tonai elkötelezettségének fel­számolását, a francia szak­értőknek a harci övezetből való kivonását. DAR ES SALAAM A Daily News című tanzá­niai kormánylap szerdai ve­zércikke a Polisario front: tárgyalására szólította fel a-; afrikai országokat. A lap hangsúlyozza: a Polisari» front a szaharai nép igazi képviselője, ezért támogat­ni kell harcát, melynek az a célja, hogy kiűzze Marokkót és Mauritániát a nyugat-sza­harai területekről. A francia kormány katonai segítséget nyújt e két országnak és franciák harcolnak a mauri­tániai erők oldalán. A lap tudni véli: Franciaország kommandóakciót tervez, hogy kiszabadítsa a nyolc, állítólag Algériában — fogva tartott francia állampolgárt. A vezércikk végül leszögezi: az imperialista hatalmak gyengíteni akarják az afrikai haladó országokat, ezért Af­rika népeinek nemcsak tá­mogatniuk kell Nyugat-Sza­hara felszabadítását, hanem segítséget kell nyújtaniuk Algériának, amennyiben azt megtámadnák. j Francia kommunisták a Szaharai válságról i

Next

/
Thumbnails
Contents