Népújság, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-10 / 264. szám
Szerda esti külpolitikai kommentárunk: A szaharai Voroncov a belgrádi talalkozórnl Létrejött egy megbízható „poggyász” háború ÜJ VÁLSÁGGÓC KÖRVONALAZÓDIK a helyi háborúktól amúgy is bőven sújtotta Afrikában. A helyszín a kontinens nyugati csücske, a hajdani Spanyol- Szahara. Maga a konfliktus nerc) új keletű, ám bizonyos vonások új külsőt kölcsönöznek neki. A rendkívül ritkán lakott, döntően sivatagi terület immár két éve Marokkó és Mauritánia fennhatósága alá tartozik. 197ö. november 14-én a távozó spanyolok, kijátszva a felszabadító erőket tömörítő Polisario frontot, a két szomszédos ország kezébe adták Nyugat-Szaharát. A magyarázat felettébb egyszerű: a terület északi részén található a világ egyik legnagyobb foszfátbányája, évi termelése 10 millió tonna, megközelítően a világtermelés 15 százaléka. A bánya érdekeltségei spanyol, francia és amerikai kezekben vannak. ‘Marokkót, amely egyébként a világ legnagyobb foszfáttermelöje, érthetően hajtotta a vágy, hogy bizonyos befolyást szerezzen e bánya felett is, a spanyolok pedig részesedésüket akarták megőrizni. A két évvel ezelőtti egyezség ezt tette lehetővé. A Polisario teljes kisemmizése pedig még nyilvánvalóbbá vált, amikor a déli területekre, elsősorban Nyu- gat-Szahara legfontosabb kikötőjére Mauritánia tette rá a kezét. Az 1973-ban alakított Polisario front, amely a terület függetlenségéért küzd, nem késett a válasszal. A fegyveres gerillaharc, amelyet korábban a spanyolok ellen folytattak. Marokkó és Mauritánia ellen fordult. Hogy e harchoz nemzetközi támogatásra is leljenek, 1976 elején kikiáltották a Szaharai Arab Demokratikus Köztársaságot. Az új államot elismerte Algéria és Líbia, több fekete-afrikai ország, s a Polisario front jó kapcsolatokat tart fenn Kubával. A nyugat-szaharai válság, a gerillaharc az elmúlt két évben lényegében sohasem szünetelt, az utóbbi hónapokban azonban új erőre kapott. A gerillák logikusan a gyengébb ellenfél ellen fordultak: több ízben hajtottak végre támadást Mauritánia fővárosa ellen, majd megtámadták az ország legnagyobb vasércbányáját, ahol francia foglyokat is ejtettek. I A FRONT ERŐSÖDŐ TEVÉKENYSÉGE, marokkói helyőrségeket sem kímélő akcióira, váratlanul Francia- ország reagált. Párizs mauritániai és szenegáli támaszpontjaira gerillaellenes harcra kiképzett alakulatokat szállított és Marokkóval karöltve fenyegetően lépett fel a Polisariot támogató Algériával szemben is. A francia nyilatkozatok, a fenyegető csapatmozdulatok azt jelzik, hogy Párizs, amely korábban semlegességét nyilvánította Nyugat-Szahara ügyében, most a területet birtokló Marokkó és Mauritánia mellett kötelezte el magát. A hivatalos magyarázat természetesen a túszok kiszabadításáról beszél, nem tévedünk azonban, ha Párizs fellépése mögött a francia foszfátérdekeltségeket is sejtjük. Zalái István Julij Voroncov, a belgrádi találkozón részt vevő szovjet küldöttség vezetője nyilatkozatot adott M. Pucskovszkijnak, a Novosztyi (APN) szovjet sajtóügynökség Belg- rádba kiküldött külön tudósítójának és abban értékelte a fórum egyhónapos munkáját. Voroncov rámutatott: a belgrádi találkozó munkája közepette érkezett a hír Moszkvából, hogy az SZKP Központi Bizottsága, a legfelsőbb tanács, a szovjet kormány felhívással fordult a népekhez, parlamentekhez és kormányokhoz: tegyenek meg mindent a fegyverkezési hajsza megfékezéséért, az új tömegpusztító eszkö- • zök létrehozásának eltiltásáért. a fegyverzet és a fegyveres erők csökkentésének Izraeli légitámadás Hivatalos, de még nem teljes adatok szerint legkevesebb 60 halálos áldozata és 82 sebesültje van a szerdán Dél-Libanon ellen elkövetett újabb izraeli agresz- sziónak. Izraeli vadászbombázók a nap folyamán több hullámban támadták Tyr dél-libanoni kikötővárost, s a környéken levő 13 másik helységet, köztük három pa- lesztínai menekülttábort. A légitámadással egyidejűleg akcióba lépett az izraeli tüzérség is, izraeli ágyúnaszádok pedig a dél-libanoni partmenti övezetet lőtték. A UPI amerikai hírügynökség tudósítója, aki szemtanúja volt a Tyrtől délre fekvő Hazzieh nevű település ellen intézett légitámadásnak, jelentette, hogy izraeli bombák porig lerombolták a helységet. Súlyos károkat okozott az izraeli bombázás Hanijeh faluban is. Az AP megjegyezte, hogy sem Hazziehben, sem Hani- jehben nincsenek Palesztinái táborok, noha Izrael azt állítja, hogy „megtorló támadásai” a palesztínai gerillák ellen irányulnak. megkezdéséért, a leszerelésért, a robbanásveszélyes konfliktusok haladéktalan és igazságos rendezéséért és minden feszültséggóc felszámolásáért. Belgrad ban a találkozó gyakorlatilag valamennyi résztvevője úgy nyilatkozott, hogy az enyhülésnek nincs más alternatívája. „Lényegében azonban még csak a kezdetén vagyunk a helsinki záróokmányban foglalt elvek és ajánlások — az államközi kapcsolatok hosszú évekre és évtizedekre szóló programja megvalósításának útján” — jegyezte meg Voroncov. A szovjet küldöttség vezetője a továbbiakban elmondotta, hogy a belgrádi találkozó egyhónapos munkája során konkrét javaslatok hangzottak el az európai kontinensen kialakult katonai szembenállás csökkentése, a különböző területeken megvalósuló, kölcsönösen előnyös együttműködés fejlesztése érdekében. Ily módon létrejött egy olyan megbízható „pogy- gyász”, amely lehetővé teszi, hogy már a legközelebbi években megkezdjék az előterjesztett javaslatokra vonatkozó megállapodás kidolgozását. Ügy véljük, itt az ideje, hogy a találkozó munkája a kölcsönösen elfogadható javaslatok megvitatásának és megszövegezésének síkjára terelődjék, a fórum napirendjének megfelelően — hangsúlyozta a szovjet delegáció vezetője. Abraszimov „világos válasza” „Világos válasznak” minősítette a nyugat-berlini Die Wahrheit Pjotr Abraszimov berlini szovjet nagykövetnek a Der Tagesspie- gelben megjelent, nagy feltűnést keltő nyilatkozatát „mindazoknak, akik az utóbbi hetekben semmit, de semmit sem hagytak ki, hogy aláássák, semmibevegyék, figyelmen kívül hagyják, megsértsék a Nyugat-Berlinre vonatkozó négyoldalú egyezmény betűjét és szellemét.” A Die Wahrheit hangsúlyozza, hogy az 1971-ben megkötött négyoldalú egyezmény „nagy előnyöket hozott” és „nagy lehetőséget teremtett, hogy Nyugat-Ber- lin a béke konstruktív eleme legyen Európában. S éppen e magasztos és nemes célnak mindent alá kell rendelni”. Brczsnvev fogadta j ö az amerikai nagykövetet MOSZKVA Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke szerdán a Kremlben fogadta Malcolm Toont, az Egyesült Államok nagykövetét, az utóbbi kérésére. A nagykövet átadta Leonyid Brezsnyevnek James Carter amerikai elnök üzenetét. A beszélgetés során Leonyid Brezsnyev megjegyezte, hogy az utóbbi időben bizonyos jó iránvú változás mutatkozik a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolataiban és megerősítette: a Szovjetunió következetes irányvonala e kapcsolatok szilárd és konstruktív fejlesztése a teljes egyenjogúság, a kölcsönös előnyök, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elvei alapján. Nyomatékosan hangsúlyozta, hogy időszerű befejezni a hadászati támadó fegyverzet korlátozásáról szóló új egyezmény előkészítését a nemrégiben megtartott tárgyalások eredményeképpen létrejött elvi megállapodások alapján. Togói merénylet Kanadai fegyverkereskedő pénzelte a zsoldosokat LONDON Londoni sajtóértesülések szerint egy kanadai fegyverkereskedő és egy angolok vezette nemzetközi zsoldos- különítmény állt a togói elnök ellen szőtt októberi merényletkísérlet hátterében. Az angol külügyminisztérium azonban megneszelte a tervet, és bizalmas értesítésével — angol lapok szerint — feltehetőleg hozzájárult a puccskísérlet meghiúsításához. A Daily Express és a Guardian egy zsoldosjelölttől Angliában úgy értesült, hogy egy gazdag kanadai fegyver- kereskedő több tízezer dollárt fektetett az államcsínykísérletbe. Olasz, amerikai, kanadai és angol zsoldosokból álló 12 tagú kommandót szervezett és fejenként tízezer dollárt ígért nekik. A zsoldosok vezére David Davidson és John Pace volt, mindketten az angol légierő Észak-írországban is tevékenykedő hírhedt rohamosztagainak, a SAS-nak volt tagjai. A merényletet október 15-í én akarták végrehajtani, a togói kormány azonban már 13-án közölte, hogy leleplezte az összeesküvést és köszönetét mondott bizonyos - „baráti országoknak” a hasznos információkért. Az angol külügyminisztérium szóvivője elismerte, hogy október elején tudomást szereztek a merénylettervről, de bővebb felvilágosítással nem szolgált. Csupán annyi bizonyos, hogy a második lépcsőlsen Togóba utazó zsoldoskülönítményt az osztrák rendőrség elfogta, kihallgatta, majd Rijad kulisszái mögött Hosszú és bonyolult viták várhatók még a közel- keleti helyzet rendezésére hivatott genfi értekezlet előtt. A kulisszák mögötti bonyolult manőverekben egyre fontosabb szerepe van Szaúd-Arábiának, amely fokozatosan az arab világ egyik regionális nagy. hatalmává, egyben a Washington számára is elfogadható rendezés szószólójává válik. Szaúd-Arábia körzeti nagyhatalmi pozíciója egyedülálló, különleges jelenség a világpolitikában. Hiszen olyan országról van szó. amelynek lakossága alig nyolcmillió, s annak nagy része óriási területen szétszórva, nomád életmódot folytat. Az országnak említésre méltó ipara nincs. Még fegyverkezési programjának hatásfoka is vitatható. Igaz: Szaúd-Arábia 1980-ig 25 milliárd dollárt szánt fegyverekre, s ez a fegyverkészlet (vadászgépek, harckocsik, rakéták) teljes egészében az Egyesült Államokból származik. Az egész közelés közép-keleti körzetben egyedül Irán fegyvervásárlási számlája hasonlítható ehhez. Az óriási különbség az, hogy Irán — amely ugyancsak körzeti nagyhatalommá óhajt válni — elvben ren- de'kezik ennek hagyományos feltételeivel. (Gyors ipari és technológiai fejlesztés, 30 léH. november 10., csütörtök millió körüli lakosság.) Szaúd-Arábia voltaképpen még akkor sem képes a vásárolt fegyverek hatásos üzemeltetésére, ha maradéktalanul végrehajtja fegyverkezési programját. DOLLARM1LLIÁRDOK SEGÉLYRE Ilyen körülmények között a szaúdi hatalmi szerep kulcsa az arab világban: csakis az olajjövedelem. S ami a legkülönösebb: ebben a viszonylatban egyenesen kedvez a szaúdi hatalmi törekvéseknek az, hogy az ország belső infrastrukturális, ipari, katonai, programja nem képes felszívni az olajjövedelmeket. Irán hatalmi törekvéseinek megvalósítását éppen az lassítja, hogy a belső fejlesztési feladatok és az iparosítás az olajjövedelmek jó részét felemészti. Szaúd-Arábia viszont sajátos helyzete következtében óriási jövedelemfeleslegeket halmoz fel, s ezeknek igen tekintélyes részét hatalmi törekvéseinek finanszírozására fordítja. A jelenlegi ötéves fejlesztési tervben 18 milliárd dollárt szán úgynevezett „segélyekre”, s ezeket az összegeket nagyrészt az arab országok politikájának közvetlen befolyásolására használja fel. A leglátványosabb példája ennek Egyiptom esete, ahol a rendkívül nehéz gazdasági helyzetben levő ország belpolitikai és nemzetköz kurzusának jobb- ratolásában a szaúdi pénz igen nagy szerepet játszott. Döntő jelentősége van ezeknek a pénzösszegeknek a körzet másik királysága, Jordánia helyzetének megszilárdításában, de érezhető volt a szaúdi befolyás a libanoni polgárháború rendezésének módozataiban: sót, áttételesen és ellentmondásosan még Szíria politikai magatartásában is. Szaúd-Arábiának ezt a sajátos, kifejezetten pénzügyi alapra épülő körzeti hatalmi szerepét az határozza meg, hogy a szaúdi rezsim a lehető legszorosabban együttműködik az Egyesült Államokkal és az egész közel-keleti helyzet konzervatív megoldásában érdekelt Szaúd-Arábia természetesen arab ország, sőt, vallási szempontból a legszigorúbb és legbigottabb valamennyi közül. Izraellel szembeni álláspontja a felületes szemlélő számára sokszor rendkívül határozottnak, sőt merevnek tűnik. A valóságos erőviszonyok következtében azonban Szaúd-Arábia számára elfogadhatatlan minden olyan megoldás — amely elfogadhatatlan Washingtonnak. AMERIKAI MAFFIA Ennek számos, igen lényeges oka van. Az első az, hogy az olajkincs Szaúd- Arábiát valójában nem tette független országgá gazdaságilag sem. Körzeti hatalmi szerepének egyetlen alapja az olajjövedelem. Az olaj vásárlója, finomítója, szállítója és forgalmazója viszont az amerikai irányítás alatt álló nemzetközi olajkartell. Ráadásul: az óriási jövedelem feleslegek az Egyesült Államok bankhálózatán keresztül jutnak a vllág gazdasági vérkeringésébe. Ennek az alapvető kapcsolatban voltaképpen csak megjelenési formája az, hogy Szaúd-Arábia egész belső fejlesztési programja és fegyverkezése az Egyesült Államoktól függ. Éppen ilyen megjelenési forma az, hogy Szaúd-Arábiát az úgynevezett „amerikai maffia” kormányozza. így nevezik Ri- jadban azt a hercegekből és a főnemesekből rekrutáló- dott nagyhatalmi csoportot, amelynek tagjai a nagy amerikai egyetemek neveltjei, s amely ténylegesen irányítja Szaúd-Arábia politikáját. Az amerikai kapcsolaton túlmenően magának a rendszernek az életérdekei is a konzervatív megoldást követelik. A gazdasági és technológiai változásoktól eltekintve Szaúd-Arábia alapjában véve ma is törzsi-feudális állam, amelyet az ötezer tagú királyi család, annak kétszázötven legfontosabb hercege irányít. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen rendszer elemi érdeke minden szocialista, vagy akár haladó jellegű megoldás megakadályozása a Közel- Keleten. így például Szaúd- Arábia a nemzetközi porondon kiáll a palesztinok nemzeti jogainak érvényesítése mellett. Ezen belül azonban nyilvánvalóan nem érdeke, hogy egy születő palesztin államban a haladó, progresszív erők kezébe kerüljön a hatalom. Az elmondottak következtében Szaúd-Arábia hallatlanul fontos hatalmi eszköz az Egyesült Államok kezében. Egyben ez adja meg a szaúdi körzeti hatalmi törekvések igazi értelmét és veszélyességét is. i — Gnassingbe Eyadéma togói elnök tervezett meggyilkolása után egy másik zsoldos- kommandf repült volna Togóba a togói királyi család egyik tagjával, hogy át vegye a hatalmat. PÁRIZS A Francia Kommunista Párt Politikai Bizottsága nyilatkozatot tett közzé a szaharai válságról. A nyilatkozat, amelyet a l’Humanité szerdai száma közöl, állást foglal a Polisario front által fogságba ejtett francia foglyok szabadon bocsátása mellett. Ugyanakkor bírálja a francia kormány katonai előkészületeit és azt, hogy felfüggesztette a szahari köztársaság megbízottaival megkezdett tárgyalásokat. A kormányzat által választott út, — hangsúlyozza a nyilatkozat — Franciaországot a veszélyek eszkalációja felé vezeti. Azzal, hogy Mauritánia és Marokkó álláspontját támogatja a Nyugat- Szahara megszállásának kérdésében, s katonai segítséget nyújt részükre, Franciaország megkockáztatja a háborús konfliktust az önrendelkezéséért küzdő szaharai néppel és Algériával. Az FKP PB követeli a tárgyalások felújítását a szaharai köztársaság küldötteivel, a szaharai nép önrendelkezési jogának elismerését, Franciaország nyugat-szaharai ka-. visszatoloncolta Angliába. A zsoldosokat a londoni repülőtéren az angol biztonsági szolgálat emberei is kihallgatták, majd a jelek szerint szabadon engedték őket. tonai elkötelezettségének felszámolását, a francia szakértőknek a harci övezetből való kivonását. DAR ES SALAAM A Daily News című tanzániai kormánylap szerdai vezércikke a Polisario front: tárgyalására szólította fel a-; afrikai országokat. A lap hangsúlyozza: a Polisari» front a szaharai nép igazi képviselője, ezért támogatni kell harcát, melynek az a célja, hogy kiűzze Marokkót és Mauritániát a nyugat-szaharai területekről. A francia kormány katonai segítséget nyújt e két országnak és franciák harcolnak a mauritániai erők oldalán. A lap tudni véli: Franciaország kommandóakciót tervez, hogy kiszabadítsa a nyolc, állítólag Algériában — fogva tartott francia állampolgárt. A vezércikk végül leszögezi: az imperialista hatalmak gyengíteni akarják az afrikai haladó országokat, ezért Afrika népeinek nemcsak támogatniuk kell Nyugat-Szahara felszabadítását, hanem segítséget kell nyújtaniuk Algériának, amennyiben azt megtámadnák. j Francia kommunisták a Szaharai válságról i
