Népújság, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-06 / 262. szám
A növekedés üteme lassúbb volt a tervezettnél Heves megye mezőgazdasága és a népgazdasági helyzet A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának Titkársága október 10-én tárgyalta Heves megye mezőgazdaságának helyzetét. Lapunk munkatársa, Szigethy András az MSZMP Heves megyei Bizottságának első titkárát, Vaskó Mihályt kereste fel, aki válaszolt a Népújság kérdéseire. — Vaskó elvtárs! örülünk, hogy sor kerülhetett erre a beszélgetésre, amely minden bizonnyal segít eligazodni a mai viszonyok között megyénk és az ország gazdasági ügyeivel kapcsolatban. Első kérdésünk, hogy miért tárgyalta a KB titkársága a megye mezőgazdasági helyzetét? — Először is ez munka- módszer. Tudniillik az, hogy a párt vezető testületéi rendszeresen visszatérnek a korábbi határozatokra. Ellenőrzik a végrehajtást. Így történt ez ebben az esetben is, megvizsgálták, hogyan halad a párthatározat gyakorlati végrehajtása Heves megyében. Ha a mai világgazdasági viszonyok között a magyar népgazdaság alakulását vizsgáljuk, akkor rögtön a mezőgazdaság felé terelődik a figyelem. A mezőgazdasági termékek ugyanis nagyon fontos helyet foglalnak el kivitelünkben, kivitelünktől — exportunktól — pedig döntő mértékben függ fizetési mérlegünk aránya, egész egyensúlyi helyzetünk. Mezőgazdasági és élelmiszer- ipari termékeink nagyobb há-, nyada kiállja a próbát nemzetközi összehasonlításban is, ' á termékek előállítása gazdaságos. Mezőgazdasági termelésünknek stratégiai tartalékai vannak, adottságaink, — mind az országé, mind a megyéé — jók, vétek lenne nem kihasználni azokat. A mezőgazdaság tehát megkülönböztetett figyelmet érdemel. Mivel a megye is kedvező adottságokkal rendelkezik, ilyen tekintetben ér- delemte ki ezt a megkülönböztetett figyelmet, — Az ötödik ötéves terv célkitűzései között fontos helyen szerepel; hogy a mezőgazdasági termelést 16—18 százalékkal kell növelni. Milyen célkitűzései vannak a megyének, és mit hozott az 1977-es gazdasági év? \ — Az elmúlt tervidőszakban évenként négyszázalékos volt a mezőgazdasági termelés fejlődése megyénkben. Az idei esztendőben az országos növekedési ütem hét-nyolc százalékot kívánt elérni,, He-» vés megye 13 százalékkal tervezte növelni termelését. A terv reális volt, de nem sikerült elérni ezt. Jelenleg az a helyzet, hogy a 13 százalékos növekedési ütem helyett 5—6 százalékos növekedést érünk el. — Mi ennek az oka? — A megyei pártbizottság úgy értékeli a kialakult helyzetet hogy a szerényebb eredményekért nem az üzemek a felelősek. Az idei jó közepes termés úgy alakult ki, hogy a mezőgazdasági kultúrákat súlyos elemi, természeti csapások érték. A tavaszi belvizek, a későbbi szárazság, majd pedig a szőlőket sújtó jégverés mintegy nyolc- százalékos kiesést, veszteséget okozott. Hogy jobban lehessen érzékelni a veszteség nagyságát, megemlíthetem, hogy az olyan gazdaságokban, ahol nem volt jégverés, 100—120 mázsás hektáran- kénti átlagot adott a szőlő. Ez bizony jelentősen túlszárnyalja az eddigi rekordnak szá- Otttó tavalyi 73 mázsát. De ahol jégverés volt, ott még ezt a tavalyi szintet sem érték el. A lényeg tehát az, hogy a tervezett 13 százalékos növekedés benne volt a megye mezőgazdaságában. Sajnos, csak öt-hat lesz meg belőle. — Nem veszélyezteli az ötéves terv megyei célkitűzéseit ez az eredmény? — Nem. A megye mező- gazdasági helyzete olyan, hogy az ötödik ötéves terv célkitűzései teljesíthetők. — Tehát bitosítottak a fejlődés műszaki-technikai, valamint káderpolitikai feltételei. — Itt azért álljunk meg egy pillanatra. Ez bonyolult és szerteágazó kérdés. Általánosságban és összességében igen, rendelkezünk azzal a műszaki és szakemberállománnyal, hogy lehetséges legyen a további fejlődés, de azért el kell mondani a gondjainkat is. Legelsőként talán azt említeném, hogy rendkívül alacsony szintű megyénkben a közgazdasági szemlélet, néhány téesz kivételével teljesen hiányzik az alapvető elemző, értékelő munka. Szintén gondot jelent, hogy esetenként még a meglevő eszközök sincsenek jól kihasználva, s nem kielégítő ütemű a műszaki fejlesztés sem. Az is igaz, hogy általában drágák a műszaki, technikai eszközök, de a termelőszövetkezeteknek is többet kellene fordítaniuk a fejlesztési alapra. Vannak például teljesen érthetetlen jelenségek is. Itt van a kompolti kutató intézet. Nagyszerű eredményeket értek el az általuk nemesített őszi árpával, de a megye üzemei alig érdeklődnek iránta. Pedig itt van a megyében. Érthetetlen. De említhetnék mást is. Ez ugyan nem szorosan műszaki, technikai kérdés, ám valahogyan mégis oda tartozik. A gondolkodás. Ma már egyre inkább nem szabad csak üzemi méretekben gondolkodni. Az üzemi határokat mi tiszteletben tartjuk, de egy-egy nagyobb méretű beruházást, távlati fejlesztést szinte bűn mesterséges korlátok közé zárni. Ezért szorgalmazzuk mi a különböző társulások kialakulását. Példának említhetném a hevesi zöldségtermesztő társulást. Tény, hogy nagyobb ütemben haladhatnánk előre mind a társulások, mind a termelési rendszerek elterjedésével. — Kevesebb szó káderkérdésről. esett a — Igen. Ezzel a kérdéssel szorosan összefügg egy másik is. Mégpedig az, hogy miért alakul ki azonos adottságú üzemek között meglehetősen nagy különbség. Hát itt szakember- és káderkérdésről van szó. Ezeket a különbségeket elsősorban a vezetési hiányosságok okozzák. Amikor az előbb azt mondtam. hogy rendelkezünk megfelelő szakember- állománnyal, akkor ez alatt természetesen a vezetőket is értettem. A mezőgazdasági üzemek vezetőivel szót tudtunk érteni, többsésük véze- tő! felkészültté^“, masatar- tásuk — szakmai és emberi — szintén jó. Igaz, voltak kirívó esetek is, hogy egy vezető saját érdekében, személyes haszna miatt még törvénytelenségekre is képes volt. Nem csupán vezetői állásából kellett megfosztani, de a pártból is kizárni. Ismétlem, ez kirívó eset. Könnyen is felfedezhető. Az már nehezebben tetten érhető, ha valaki ugyan nem követ el ilyen hibákat, csak éppen nem fordítja teljes erejét, tudását a munkára. És így alakulnak ki az azonos természeti adottságok mellett a különböző eredmények. Ezekre jobban oda kell figyelni. — Szóval a vezetői magatartásban ig vannak még tartalékok? — Igen. — Egyébként Heves megye mezőgazdaságamilyen stratégiai tartalékokat rejt magában? — Ha a feldolgozó kapacitást magasabb szintre emeljük — ez feltétlenül szükséges —, akkor az egész termelés újabb lendületet vesz. Mindenből többet termelünk, mint amennyit elfogyasztunk. Az ország bortermésének körülbelül tíz százalékát adjuk. Ez rendkívül nagy arány. Az idén több mint tízezer vagon zöldséget termeltünk meg. Ez nem csupán az országos ellátásban, de az exportrészesedésben is jelentős. Egyáltalán nem mindegy, tehát egész népgazdaságunk szempontjából sem, hogy miként használjuk ki lehetőségeinket. Ismételten le kívánom szögezni, hogy jó lehetőségeink vannak. A mezőgazdasági termelés pedig stratégiai jelentőségű nemcsak a megye, de az egész ország szempontjából. Ezért is érdemel különös figyelmet. — Olvasóink nevében is köszönjük a beszélgetést. A párt soraiban Ez nem feladat,-hivatás „A pártnak, a kommunistáknak megtisztelő feladatuk, hogy a harcban, a munkában elöl Járjanak, példát mutassanak. Ez nagyfokú fegyelmet, önzetlenséget, elvhűséget, határozottságot és öntevékenységet. , kezdeményezést vár a kommunistáktól.” (Kádár János) Dr. Hrabe.cz József, a filozófiai tudományok kandidátusa, a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola tanára, a Marxista—Leninista Esti Egyetem szakosító tagozatának oktatója. Ahogy o fogalmaz: propagandista, pártmunkás. — Hrabecz elvtárs, ön hogyan került kapcsolatba a párttal? — Egészen fiatal koromban, 1946-ban bekerültem a Salgótarjáni Acélárugyárba acélöntő-formázó tanulónak. A gyárban több ezren dolgoztak, de azt hiszem, az öntödében talán a legszervezettebb munkások közé kerültem. Nagyon gyorsan bevontak az ifjúsági mozgalom munkájába, s többek között olyan feladatokat kellett megoldanunk, mint például azt, hogy az ifjúmunkások rendszeresen plusz ételadagot kapjanak, aztán harcolnunk kellett a régi szokások ellen. S még nem voltam egészen tizenhat éves, amikor beléphettem a párt tagjai közé. Roppant sokat tudnék beszélni az akkori feladatokról, munkámról, de csak annyit említek meg, hogy maga a gyár, maga a város meghatározó élmény volt számomra, elveim akkor alakultak ki, s ma legfeljebb csak a tudatosság szintjét illetően mások, mint abban az időben. — Az ön életútja rendkívül mozgalmas volt. Tizenöt évig hivatásos pártmunkásként dolgozott különböző posztokon, több felsőfokú intézményben volt oktató, egyidő- ben a Pártélet rovatvezetöje- ként működött, de említhetem azt is, hogy elvégezte közben az SZKP Társadalom- tudományi Akadémiáját. Tevékenységének különböző szakaszaiban mi volt az az általános vezérelv, amely egységbe foglalta, illetve foglalja munkáját? — Elsőként azt említeném, hogy kommunista vagyok, tehát bármilyen területen dolgoztam is, mindig a párt ügyének szolgálatát tartottam és tartom a legfontosabbnak. Másrészt viszont azt mondhatom, hogy mindig különös kedvet éreztem az ideológiai munka iránt, s bárhol is voltam, mindig propagandistának tartottam magam. Ezt főként úgy értem, hogy sohasem arra törekedtem, hogy egyszerűen csak ismereteket közvetítsek, hanem arra, hogy az ismeretek elsajátításával mások is a párt propagandistáivá, agitátorokká váljanak. Természetesen most is ez a célom, s ezért is mondom el, hogy mostanában kialakulóban van egy vizsgacentrikus álláspont, melynek lényege az, hogy minél jobb vizsga- eredmények szülessenek. Nos. a vizsga funkciójára ügyelni kell. de véleményem szerint igen nagy hiba a hallgatókat csak a vizsgára felkészíteni. A marxizmust nem szabad tanórává szűkítenünk. nem szabad hagynunk, hogy az anyagot, a hallgatók passzívan sajátítsák el, hiszen pontosan az a célunk, hogy propagandistákat képezzünk. S azt is nagyon lényegesnek tartom megemlíteni, hogy a párton belüli oktatásban az egyenlőség mozzanatának kell érvényesülnie. azaz a lényeg az, hogy az asztal mindkét oldalán pártmunkások ülnek. — Élete során, éppen talán a nagy mozgalmasság következtében, bizonyára adódtak kritikus helyzetek. Nem érezte-e néha, hogy egyedül maradt? — Természetesen az én életemben is, mint azt hiszem, mindenkiében, akadtak kritikus pillanatok. Azonban sohasem éreztem, hogy egyedül maradtam volna. Mindig magam mellett éreztem a kommunista kollektíva, de kü- lön-külön is az egyes elvtársak segíteni akarását, és ezt nagyon fontosnak tartottam, akkor is, most is. Ugyanis, ha az ember egyedül marad, akkor veszti el a legkönnyebben a barátságát, viszont, ha egy kollektíva áll mögötte, az igen nagy tartást adhat. Ez igen lényeges, nem kevésbé fontos, mint az elvi szilárdság. — Ezt miként érti? — Kritikus helyzetről volt szó. Nos, a kritikus helyzetben nagyon fontosnak tartom az elvi szilárdságot. Ugyanis, nekünk, kommunistáknak a legnehezebb helyzetekben is az ügyet kell szolgálnunk. — Mi a véleménye a kompromisszumról? — Nem tudok többet mondani a lenini koncepciónál: az ügy érdekében szabad csak kompromisszumot kötni, az ügy ellen irányulót azonban el kell ítélnünk. A megalkuvást, a lakájkodást sohasem lehet megideológizál- ni. Azonban azt feltétlenül meg szeretném említeni, hogy az ügy érdekében folytatott vita során sohasem szabad a személyi elemeket előtérbe tolni, illetve meggyőződésem az, hogy minél magasabb szintű, alaposabb valaki tudása, annál egyre kevésbé játszanak szerepet a személyes elemek. — Melyek azok a tulajdonságok, amelyeket ön — különösen a pártmunka gyakorlatában — elítél? — Nehéz lenne most mindent felsorolni. De elítélem ^^TESTVÉRMEGYÉK—TESTVÉRVÁROSOK Klt.Ier Téríttet AS2SZJU Autonóm Síoviet SrneuJisti AtitírasAt xá TjTf w m 1 í/ Testvei megyek ? éU Testvérvárosok |(T például a sablonokhoz való ragaszkodást, a beosztással való visszaélést, az egyen- lősdit, azt, ha valaki maga körül mesterségesen kultuszt, alakít ki, elítélem, ha valaki kedvencekkel, rokonokkal veszi körül magát. Ez természetesen nem az én személyes ellenszenvem bizonyos jelenségek iránt, hanem a kommunista ítélete a pártmunkában ésetenként található hibák iránt. — S mit tart. nagyon jelentősnek a pártmunka gyakorlatában? — Első pillantásra lehet, hogy furcsának tűnik, — az információt. Itt nem csupán arra gondolok, hogy az emberek legyenek tájékozottak a világ, az ország, a megye eseményeiben, hanem arra is, hogy ha mondjuk egy intézményben, gyárban a munkatársak egy részét kirekesztik az információból, akkor majdnem azt érik el, mintha a levegőtől zárnák el őket. Az információ korlátozásával az embereket fizikailag és főként politikailag el lehet szigetelni a közösségtől. Éppen ebből következik, hogy az információ a politikai tevékenység lényeges eleme. S ha valaki ezt nem kapja meg simán, akkor harcolni kell érte. Hiszen az információ mindannyiónk számára létszükséglet. — Arra kérném, hogy sorolja fel: a mai viszonylatunkban mit tart a párttagok néhány legfontosabb tulajdonságának. — Hát valóban csak címszavakban. Nos, nagyon lényegesnek tartom, hogy erősítse kapcsolatát a párton- kívüliekkel. Hatást kell gyakorolnia másokra, de jó. ha őrá is hatnak. Vegye a párttag komolyan, hogy hatalmon levő nárt tagja, hiszen ez egyáltalán nem előnyt, hanem inkább nehézséget jelent meggyőződésem szerint. Ugyanis mindenkinek személyesen felelősséget kell vállalnia a hatalomért. Ezen túlmenően, a párttag legyen elvileg szilárd, de az elvek megvalósításában rugalmas.' Továbbá nagyon fontosnak tartom, hogy a konkrét helyzetet mindig konkrétan elemezzük, és sohasem sémákban gondolkozzunk. Hiszen mások sorsa függhet a mi ítéletünktől. Továbbá lényegesnek tartom, hogy a haza-- fiság és az internacionalizmus ne szólamokban, hanem tettekben és a másokhoz való viszonyban valósuljon meg. Aztán említhetem, hogy bármilyen munkaterületen dolgozzunk is — ne dolgozni j ár-: junk csupán, hanem legyünk gazdái az adott területnek. S végezetül egyet említenék még: politikai szempontból sohase legyünk közömbösek, ha kell, merjünk igent, de ha kell, akkor nemet is mondani. S ez sohase romboló, hanem mindig alkotó legyen a közösség szempontjából. — Befejezésül még egy kérdést hadd tegyek fel. Az ön számára mit jelent a párthoz való kötődés? — Talán hasonló érzelmi töltésű ez a kötődés a hazához, a szülőföldhöz? Ne haragudjon, hogy én is kérdezek, de roppant nehéz rá válaszolni. Talán a munkás- osztályhoz való viszonyhoz hasonló? Nem, annál is több! Nem is tudom pontosan megfogalmazni. Csak annyit tudnék mondani, hogy számomra mindennél többet jelent, Kaposi Levente MMkMQ 1977. november &> yasu»u*j)
