Népújság, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-04 / 260. szám
Gépek szemléje a közúti igazgatóságnál Kevés terület van az országban, ahol annyi gondot, okoz a közutak folyamatos forgalmánál} biztosítása télen is. mint Heves megyében. A Mátrában, Bükkben hamar válnak járhatatlanná a kanyargós hegyi utak, az A1 földön pedig állandó a hófúvás veszélye. Az útfenntartás költségei a téli hónapokban meghaladják a tízmillió forintot; körülbelül kétmillióba kerül a hóeltakarítás és nyóle-kilenc millióba a síkosság elleni folyamatos védekezés. Háromezer 300 tonna sót és 25 ezer köbméter salakot szórnak szét télen a megye útjaira. Állandóan készültségben kell tehát lenini embernek, gépnek az útügyieteken; készen arra, hogy nagyobb mennyiségű csapadéktól is gyorsan megtisztíthassák az utakat. A gépek felkészüléséről csütörtökön általános ; gépszemlén győződtek meg a KPM Egri Közúti Igazgatóságának vezetői közösen a minisztérium közúti főosztályának munkatársaival. Az egri, a gyöngyösi és a hevesi üzemmérnökségen „bevetésre készen” felsorakoztak a téli feladatokra előkészített gépkocsik: hóekék, sószórók, sa- lakozók, s a korszerű hómarók, amelyekből egyelőre három dolgozik az igazgatóság útjain. A szemle az egri üzemmérnökségen kezdődött; Kálmán István főmérnök és Balázs Géza, az üzem- mérnökség vezetője kalau- zota a vendégeket. Az egriek feladata a mátrai utak egy részén és a 3-as főúton a forgalom biztosítása, s a szakemberek véleménye szerint az idén jobb a gépek műszaki állapota, elegendő számban is állnak rendelkezésre. Természetesen a szerződéses megállapodások szerint, ha rendkívüli az időjárás, a termelőszövetkezetektől is bérelnek gépkocsikat. */ szárító * Horton Szemlére sorakoznak a gépek. Az igazgatóság gépészeti osztályának szakemberei — Tóth Lajos és Balázs András — a gépek kezelőivel beszélik meg a tennivalókat. , (Fotó: Perl Márton) A tudományos egyesületek felajánlása Kiállítás a megye brigádmozgalmáról Emlékeznek-e még arra, melyik volt az első brigád Heves megyében? A mozgalom 1959. februárjában az egercsehi bányatelepen kezdődött,-az első „szocialista munkabrigád’’ megalakulásával. Szecskó Ignác, Mellnik Lajos és Horváth Nándor, a három alapító akkor még nem adott nevet az alakuló kollektívának, de közös terveikkel, munkájukkal, programjaikkal példát mutattak az őket követőknek. Azóta ketten már nyugdíjasok. Horváth Nándor pedig a szakszervezeti, mozgalomban dolgozik: az SZMT osztály- vezetője. Az ő kezdeményezésükhöz hamarosan csatlakozott két másik csapat a bányaüzemben, s őket követték aztán a megye többi üzemében, vállalatánál alakuló brigádok. Fokozatosan terjedt a mozgalom, bizonyítva létjogosultságát, s a benne rejlő mozgósító erőt, amelynek legutóbbi nagyszerű példája éppen a jubileumi vállalások sikere volt. Mindezekről egy hónapon át láthatnak dokumentumokat, fényképeket az érdeklődők az egri Technilia Házában, majd a kiállítás tovább vándorol két-két hétre Gyöngyösre, Hatvanba, Hevesre. A műszaki hetek ünnepélyes megnyitásával egyidőben november 9-én nyílik a bemutató. Méltó felajánlás volt ez az évforduló alkalmából: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jubileuma tiszteletére a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Heves megyei Szervezete vállalta e kiállítás anyagának összegyűjtését, a bemutató megrendezését. 37 vállalat. üzem, intézmény, termelőszövetkezet küldte be anvagát, bemutatva a mozgalomban élenjáró kollektívákat, a kiemelkedő sikert elért dolgozókat. A bemutató büszkeségei természetesen a munkájukkal országos sikereket, magas kitüntetéseket elért közösségek: az állami díjas brigádok a borkombinátból, az Egri Dohánygyárból és a Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat íiatvani üzletéből; a népköztársaság kiváló brigádja címet nyert két kollektíva, s a szakma kiváló brigádja cím birtokosai. Mindennapi munkájukat, közös szórakozásukat, tanulásukat — életüket mutatja be ez a kiállítás, lelkesítő erővel a most alakuló kollektíváknak a holnap feladataihoz. Lapunk, a Népújság 1959. márciusában adott először hírt a szocialista brigádmozgalom kezdetéről, s azóta sokszor tájékoztathatott a közösségek helytállásáról. Mindezek szintén ott láthatók a dokumentumok között a kiállításon. (hekeli) Nemrégiben állt munkába a horti Kossuth Termelőszövetkezetnél a több mint hétmillió forintért épült Bá- bolna-rendszerű szemester- méuyszárító berendezés. Régi óhaja teljesült terme, löszövetkezetünknek — mondja Komjáthy Károly főkönyvelő. — Nagy problémát okozott mindig a szemes termény szárítása, de nem utolsósorban a raktározása is. Ez évben 400 vagon kukorica. 300 vagon búza. 100 vagon árpa volt a termés, a jégkárok ellenére Horton. Nem mindegy, hogy milyen a nedvességtartalma és hol tárolják a terményt. Ebben nyújt nagy segítséget ez a berendezés, amely a mellé épült 2x250 vagonos tárolóval tehermentesíti az úgyis elavulófélben levő magtárakat. S ha a kukorica beszállítása folyamatosan történik, más szövetkezeteknek is segítenek a betakarított termény szárításában a hortiak. A párt soraiban Munkásnak maradni „A pártnak, a kommunistáknak megtisztelő feladatuk, hogy a harcban, a munkában elöl járjanak, példát mutassanak. Ez nagyfokú fegyelmet, önzetlenséget, elvhűséget, határozottságot és öntevékenységet, kezdeményezést vár a kommunistáktól.” (Kádár János) Szabó Ernő, a Heves megyei Finommechanikai Vállalat egri FULL szervizének csoportvezetője, egyébként autóvillamossági szerelő, még valamit igazít a munkadarabon, aztán megismétli a kérdést. — Hogy más embernek érzem-e magam, amióta tagja vagyok a pártnak? Hát nem is, meg igen is. Annak idején, amikor kértem a tagfelvételemet, elmondtam, hogy én sokkal többet nem tudok majd produkálni, hiszen mindig szerettem dolgozni, és a társadalmi munkától sem riadtam vissza. Érzésem szerint a munkámat most sem végzem nagyobb lendülettel, vagy nagyobb akarással. Viszont más tekintetben úgy érzem, hogy változtam. Régen mit érdekelt engem, hogy egy- egy nemzeti ünnep alkalmából ki volt-e kellően de koráivá az üzem. vagy sem ? Most viszont úgv érzem, hogy kötelességem erre is odafigyelni. Nem azért kötelességem, mert szernél'' szerint én vagyok érte a felelős, hanem azért, mert mint kommunistának, erre is figyelnem kell. — Pártmegbízatásként ön az autószerviz műhelybizottsági titkára. Mennyire hallgatnak a többiek a véleményére? — Én, mint kommunista és műhelybizottsági titkár csupán csak meggyőzéssel érhetek el valamit. Nekem nincsenek hatalmi eszközeim, én nem adhatok ki utasítást, ez persze nem is baj, csupán azért mondom el, hogy a helyzetet érzékeltessem. Tehát, hogy hányán jönnek el egy kirándulásra, egy ünnepségre vagy éppen valamilyen oktatási formá- rá hányán iratkoznak be, az a szervezéstől, a meggyőzéstől függ. És attól, hogy az embernek milyenek a kapcsolatai. Ha hallgatnak rá, akkor nincs baj. Ha viszont valakinek nincs meg a kellő tekintélye, akkor beszélhet a levegőbe. Nekem olyan gondom nincs, hogy nem hallgatnak rám. Azt mondják, hogy senki sem lehet próféta a saját hazájában, de az én esetemben ez nem igaz. Jómagam 25 éve dolgozom ennél a vállalatnál, szinte itt kezdtem és azt mondhatom, hogy nagyon jólesik, amikor az idősebb munkatársak is mellém állnak, segítenek a szervezésben, a meggyőzésben. Különösen azért jó ez. mert közösen a fiatalokra is nagyobb hatást tudunk gyakorolni — Ügy érzi, hogy szükség van erre? — Igen. Nem azért, mintha a mai fiatalok valamivel is kevesebbet érnének/mint annak idején mi. Sőt. Én nagyon becsülöm a fiatalságot. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy az idősebbek átadják a tapasztalatukat és formálják a fiatalok szemléletét. — És hatékonynak tartja ezt a ráhatást? — őszintén megmondom, nem nagyon. Tudja, én a régi kommunisták közül sokat ismertem, illetve ismerek még ma is. Például a Dancza János bácsit, a Mu- csi Sándor elvtársat, vagy a Petruska Vilmost. Ezek az idős kommunisták, amikor én még fiatal voltam, igen nagy hatással voltak ránk. Kételkedés nélkül elfogadtuk, amit nekünk mondtak. Azt hiszem, mi nem vagyunk ilyen hatással a fiatalokra. Talán azért, mert mindig sietünk, de lehet, hogy más miatt. — Mire gondol? — Nem is tudnám megfogalmazni hirtelen. De ezek az emberek vitték a többieket, olyan lelkesedé«; volt bennük, hogy hihetetlen. — Miből fakadhatott ez? — Talán abból, hogy ők valóban a legnehezebb időkben is merték vállalni az eszmét, nem riadtak vissza som a veréstől, sem a börtöntől. ők igazán megedződtek. A beérkező kukorica nedvességtartalmának vizsgálatát Kovács Antalné végzi. (Szabó Sándor felvételei) — A mai korra vonatkoztatva, ön mit tart igen fontosnak azok közül a jellemvonások közül, amelyek az idősebbeket jellemezték? — Egyrészt az elvhűségét, amely ma legalább annyira fontos, mint az elmúlt időben. Másrészt azt a közvetlenséget, bensőséges kapcsolattartást, amit megvalósítottak. És amit a legfontosabbnak tartok, az az, hogy mindig önzetlenül cselekedtek, s az egyéni érdekeiket sohasem helyezték a társadalmi érdek elé. — Ezt miért tartja igén fontosnak? — Azért, mert mostanában igen gyakran találkozunk olyan emberekkel, akik vajmi keveset törődnek azzal, hogy a közösség előre megy-e, vagy hátra, nekik csak az a fontos, hogy meglegyen a pénzük, meglegyen a házuk, a kocsijuk. — A társadalom fejlődésével az egyének is gyarapodnak. — Ne értsen félre. Én nem a ház, nem az autó ellen szólok. Hanem azokkal nem értek egyet, akik nem törődnek azzal, hogy mondjuk az üzemben mi van, csak azzal, hogy maszekolja- nak, elérjék a saját céljukat. A másik meg, ami bosszant, az az, hogy sokan már az ésszerűség határán túl költik el a pénzüket. Mert mondja meg, mi értelme van annak, hogy valaki ötszobás villát épít és lent éli le az életét a szu- terénben? És sajnos, az is jellemző, hogy pont az ilyen emberek zárkóznak önma gokba, nem élnek közössé gi életet. nem olvasnak, nem látnak világot Azt is tudom, hogy az ilyesfajta magatartást törvényekkel. rendeletekkel nem lehet megváltoztatni. Csak lassan, főként a meggyőzéssel lehet eredményt elérni, de ez meg nagyon lassúnak tűnik. Illetve lehet, hogy én vagyok türelmetlen, de amikor azt hallom, hogy a szülők már azon törik a fejüket, hogy a gyereknek hol vegyenek lakást, holott a gyerek még csak általános iskolába jár, akkor bizony elfut a méreg. — Visszatérve a párttagságra, annak idején, amikor belépett, mi ragadta meg a legjobban? — Talán a fegyelmezettség. Az,* ami az öntudatból fakad. Nagyon szerény kis példa, de például a szak- szervezeti tagdíjbesorolásnál akadnak vitatkozók. A pártban ezt sohasem tapasztaltam. Ez volt, ami először szembetűnt nekem, de a legnagyobb élményem — ha jó erre az élmény kifejezés — az volt, amikor egy taggyűlésen ^először hallottam bizalmas, belső tájékoztatást a pártélet kérdéseiről. Azóta ez már jó néhányszor megismétlődött, de mindig jó érzés beavatottnak lenni a párt dolgaiba. Tudja, én harmincegy éve dolgozom, nem is akarok más lenni, mint munkás, mint autóvillamossági szerelő. S éppen ezért nagyon jó érzés, hogy mint munkás, mint kommunista, beleszólhatok a párt dolgaiba — és adnak is a szavamra. Kaposi Levente tNwmnii 1977. november 1„ péntek Hogyan készültek fel a télre?
