Népújság, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-30 / 281. szám

Az Expresszel—Csehszlovákiában Egy jutalomutazás morzsái Levél Uszty-llimszkből Címzett: Népújság Legutóbb arról számoltam be a lap ifjú olvasóinak, hogy miként készültünk a Nagy Októberi Szocialista Forradalom megünneplésére itt, sok ezer kilométerre a hazától. Most arról küldök tudósítást — igaz, a levél hosszú utazása miatt kissé megkésve —, hogy az évforduló tiszteletére az Uszty- llimszk-i vízi erőmű építői, szerelői teljesítették a vállalá­sukat: határidő előtt átadták a 15., s egyben az utolsó áram- fejlesztő egységet, amelyet 1977. október 25-én délelőtt 7 óra 10 perckor bekapcsoltak az egységes szibériai energiarend­szerbe. Az új blokk ettől a pillanattól az új esztendő kez­detéig 1 milliárd KW/óra energiát ad terven felül. Az erőmű — amelynek az építésében közvetve részt vesznek a magyar szakemberek is — ezzel elérte a 3 millió 600 ezer KW-os évi teljesítményt, ez a szám egyébként az elkövetkezendő időben 21,7 milliárd KW-os energiaterme­lést ér majd el. Az Uszty-llimszk-i létesítmény új egységének ünnepé­lyes átadására meghívták a magyar építőket is. Velünk együtt több ezer ember volt tanúja az eseménynek, amely egy újabb állomása a nagy építkezésnek. Szibériai jó egészséggel, 27. X. 1977-én: KOBZ1 FERENC Négy égtáj ifjúsága „Szabadsággal a szivemben ébredtem ma reggel...” ojsisblr: Az ifjúsági mozga­lomban végzett munkája jutal­mául több mint negyven He­ves megyei fiatal utazott Cseh­szlovákiába. Dolny Smokovec mesésen szép völgyében húzódik meg a CKM ifjúsági tábora, amelynek a tátrai környe­zethez alkalmazkodó, alpesi stílusú kőházaiban kaptunk szállást az utazásunk során. Az egymástól azonos távol­ságra épült házak egy jókora teret fognak körül, amelynek közepén a táborban éppen lakó nemzetek ifjúsági moz­galmainak zászlóit lengeti a friss hegyi szél. A tér másik oldalán, az A-épület közelé­ben található a központi ét­terem, ahol a csinos felszol­gálólányok kedves mosollyal hozzák a főétkezéskor elma­radhatatlan knédlit, az egyik nemzeti eledelt, hozzá pedig a híres — és valóban finom — cseh sört... Nem messze a tábor bejá­ratától Vináren, azaz borozó csalogatja az este szórakozni, táncolni vágyókat. A pince­bárból kiszűrődő szlovák zene minket is becsalogat, a vál­tozatos, magyar fülnek kissé szokatlan dallamok hamar ismerőssé válnak, s napokig az ember fülében csengenek. A szomszéd asztalnál a tá­borban továbbképzésen levő csehszlovák fiatalok szóra­koznak önfeledten, az sem za­varja őket, hogy fel-felcsen- dülnek a legszebb magyar népdalok. Aztán valaki „vált”, a nótakezdő hangjához mind többen csatlakoznak, pattog­va szól az ismert mozgalmi dal: „plesebb legyél a kés­nél, harcosabb a szenvedés­nél. ..” S ekkor ér bennünket a meglepetés, a szomszéd asz­talnál hirtelen feláll az egész társaság és — rázendít ugyanerre az énekre, termé­szetesen anyanyelvén. Jobb összekötő kapcsot, mint ezt a dalt, találni sem tehetett volna. ★ Amikor itthon autóbuszra ültünk, nyoma sem volt a hónak. Az igazi tél fenn, a Tátra gyöngyszeménél, a Csorba-tónál köszönt ránk. A máskor csendesen fodrozódó víztükör most egyetlen össze­függő jégtábla. A sétautat befútta a hó.Vs ahogy egy kes­keny csapást vágunk benne meg-megroppan a lábunk alatt. Felsétálunk a síugró sánchoz, ahonnan — ez per­ceken belül kiderül — bizony egyikünk sem indulna el le­felé a két vékony lécen. Mi a hagyományos téli „sportot” kezdjük űzni helyette, a hó­golyózást. Egy fél óra múlva aztán már nem lehet kiderí­teni, hogy ki mitől havasabb: a hógolyózástól-e, vagy a hir­telen támadt hóvihartól? A szél váratlanul csapott le az Álmok völgyére, sietni kellett hát a biztonságos, me­leg buszhoz. A fiatalos kedv azonban senkit sem hagy el, megy a tréfálkodás, egymást követik az „aranyköpések”. A legtöbbet az út szervezője, Pataki Sándor, az Expressz megyei vezetője kap: — Ugye, Sanyi, ez a hóvi­har az Expressz különszol­gáltatása. ..? Nagy nevetés, aztán Sán­dor próbálja megvédeni a mundér becsületét. — Természetesen. Külön nektek rendeltük, otthon úgy­sem láttok havat! Akkor még nem tudtuk, hogy ugyanakkor itthon is ráborult a tájra a tél fehér leple... ★ Bármilyen hosszú is egy utazás, a végére mindig kide­rül, hogy „kevés” volt. Mit is mondhatunk mást, amikor búcsút véve a hólepte tábor­tól, mint azt: szép volt, jó volt, de — rövid volt. Ami viszont a konkrét buszutazást illeti, bizony egy kicsit elha- markodjuk a véleményalko­tást. Mert ez hosszúra sike­rül, de vidámra... Az út havas hegyoldalak között kanyarog, itt-ott alig látni a szakadék szélét jelző korlátot. A hó egyre nagyobb, néhol lépésben haladunk. Az egyik kanyarban egy magyar rendszámú Zsigulit pillan­tunk meg az árokban. Meg­állunk és amit nem tudott produkálni az ötvenhat lóerő, azt percek alatt elintézi a mi „hegyi mentőszolgálatunk”. A hálás zsigulis elmegy — mi maradunk! Az Ikarus ke­rekei pörögnek, forognak, a hatalmas test jobbra-balra csúszkál, csak előre nem megy egy tapodtat sem. — Toljuk meg, fiúk — jön az ötlet. S be is válik, a busz elindul felfelé a lejtőn. Mi meg — nem először ezen a szakaszon — futás utána a hegytetőig. Csúszik a talpunk, zilál a tüdőnk, végre előttünk — az ötödik kanyar után — az álló autóbusz. Felszállunk, s valaki Kiss Sándorhoz, a megyei KISZ-bizottság első titkárához fordul. — Sanyikám, láttál már ennyi KISZ-est így futni? Ez felér egy Edzett ifjúságért akcióval! Harsány nevetés hullámzik végig a buszban, majd Kiss Sanyi megígéri, hogy teljesí­tettnek tekinti a normát. Itthon szaván fogjuk, re­méljük, állja a szavát... Szilvás István Részlet Aneela Davis Életem című könyvéből ... A folyoson várakozó tö­megben valaki halkan dúdol­ni kezdett — egy néger spiri­tuálét. Aztán másvalaki csat­lakozott hozzá, ő mór a szö­veget is mondta: ,.Szabadság­gal a szívemben ébredtem ma reggel.” Egy perc sem telt be­lé, s már mindenki énekelt, anyám is. Johnson hadnagy, a tudósítók és a közönség ret­tegett mumusa kidugta a fe­jét, körültekintett, de — első ízben a tárgyalás történeté­ben — egy szó ellenvetése sem volt. A belépő esküdtek arcát fürkésztem, látok-e valamit, ami megnyugtatna. Egytől egyig kifejezéstelen tekintet­tel meredtek maguk elé, mint akik minden érzelmet oda­kint hagytak. Elöntött a ve­rejték, különös gyöngeség áradt szét bennem. Mrs. Ti­mothy arcán nyoma sem volt a jól ismert, meleg emberség­nek; hideg volt és kemény, mint a márvány. Delange sze­méből is kiveszett a csillogás, üres tekintettel nézett a sem­mibe. Leo jóslata, mint tö­rött hanglemezről, virszacsen- gett a fülemben: „Rögtön tudni fogjuk az ítéletet, rá lesz írva az arcukra...” Az ítélethirdetést megelőző jogi rituálé alatt magyaráza­tot próbáltam találni az es­küdtszéknek erre a hirtelen színeváltozására. „Bűnös!” — ez volt az arcukra írva. De hát ez lehetetlen, illogikus, képtelen! Hacsak nem a bo­londját járatták velem kez­dettől fogva, hacsak nem szándékosan vezettek félre bennünket ebben a há­rom hónapban, és mindig is ez a jeges tekintet bújkált álarcuk mögött, amelyet most, íme, félredobtak. A né­zőtérre akartam rohanni, hogy megmenekítsem anyá­mat a kérlelhetetlen követ­kezményektől. Ezek a kétség- beesés és értetlenség szülte zavaros gondolatok zakatol­tak bennem, akkora lármá­val, hogy alig-alig hallottam a jegyző hangját, aki olvasni kezdte az okmányt, melyet Mrs. Timothy nyújtott át a bírónak. A gyilkosság volt az első vádpont. — Ártatlan! — csendült harsányan, tisztán. Elcsukló zokogó' törte meg a pillanatra beállt csöndet. Franklin volt az. Ügy érez­tem, mintha mindnyájan egy­szerre, egy emberként szed­nénk az elfúló, súlyos léleg­zetet. Második vádpont: em­berrablás. — Ártatlan! — hangzott újra. Franklin még hangosabban zokogott. Érez­tem, nem bírom tovább. De l>átra volt még az utolsó vád­pont, az összeesküvés. Jobb kezem erősen szorította Kendra kezét, a bal Marga­rétát. — Ártatlan! — olvasta har­madszor is a jegyző. Felug­rottunk, sírtunk-nevettünk, kiáltoztunk, összeölelkeztünk __rá se hederítve a bírói ka­lapács dübörgésére. Arnason azzal a méltósággal próbálta befejezni a pert, amellyel mindvégig uralta a helyzetet. Felolvasott egy meglehetősen hosszú részletet G. K. Ches­terton Tizenkét ember-éből, gratulált a védelemnek, a vádnak és az esküdteknek, ez utóbbiakat fölmentvén szol­gálatuk alól, és lezártnak nyilvánította az 52613. számú, Kalifornia népe kontra Ange­la Y. Davis bűnügyet. M élyen átéreztem a pilla­nat gyönyörét, dédelgettem, ápolgattam jó érzésemet. Tudtam, nem lesz hosszú éle­tű. A munka, a harc görön­gyös útja nyújtózik előttünk. Nem ijedünk meg tőle... mi műsorok: RADIO KOSSUTH 8.57: Zenés képeskönyv. 9.24: Utazás az agy körül 9.42: Századunk kórusmű­veiből. 10.05: „Nyitnikék”. 10.40: Zenekari muzsika. 11.15: Válaszolunk hallga­tóinknak. 11.30: Bartók: II. vonósnégyes. 12.35: Táncze­nei koktél. 13.20: Üj falusi krónika. 13.40: Népdalok. 14.00: Ezeregy délután. 14.24: Grace Bumbry és Wolfgang Anheisser énekel. 15.10: Messziről — messzire. 15.50: Fúvószene táncritmusban. 16.10: Világhírű előadómű­vészek. 16.44: Mindenki is­kolája. 17.07: Kulturális vál­tozások Dákán. 17.32: Gri­eg: Peer Gy nt — kísérőze­ne. 18.15: Kodolányi János: Szív és pohár. 18.30: Esti magazin. 19.15: Elaltat a bánat, a harmat meg feléb­reszt... 19.52: Kodály-kóru- sok. 20.08: Csajkovszkij: A cárnő cipellője. 23.34: Nó­ták. PETŐFI 8.33: Népi zene. 9.00: Tölt­sön egy órát kedvenceivel! 10.00: A zene hullómhosz- szán. 11.33: A Szabó család. 12.00: Johann Strauss-mű- vek. 12.33: Zenekari muzsi­ka. 13.33: Decemberváró. 14.00: Kettőtől ötig... 17.00: Ötödik sebesség. 18.00: Mi­kor gazdaságos a gazdaság­talan? 18.10: Most érkezett... 18.33: Harminc perc rock. 19.08: Népi zene. 20.00: Ez is, az is. 22.00: Berki Géza szerzeményeiből. 22.33: Egy óra dzsessz. 23.33: Kreisler- művek. Szolnoki rádió 17.00-tól 18.30-ig. Miskolci rádió 17.00: Hírek, időjárás — Kapcsoljuk a Molnár Béla Ifjúsági- és Űttörőházat — 18.00: Észak-magyarországi krónika — Ülésezett Mis- kólc Város Megyei Tanácsa — A Hazafias Népfront a közművelődési tevékenység­ről. — Megszervezték a nö­vényvédelmi továbbképző tanfolyamot — A Neoton együttes felvételeiből — 18.25: Hírösszefoglaló, lap- és műsorelőzetes.. .-iAGYAD 8.00: Tévétorna. 8.05: Isko­latévé. 9.40: Wickie (NSZK filmsorozat). 10.05: Iskola­rádió. 10.20: Delta. 11.00: Volt egyszer egy ház... 1.2.15: Lehet egy kérdéssel több? 13.15: Iskolatévé. 16.45: Mit teszünk értük? 17.30: Melyiket az ötezer­ből? 17.50: Mi újság van? 18.25: Deltácska. 18.45: Szé­pen, jól magyarul 19 20: Tévétorna. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Fórum. 21.30: Családi kör. 22.20: Tv-híradó 3. 2. müso* 20.01: Zenés ajándékkosár. 20.55: Bajkeverő szellemek (rajzfilm). 21.05: Tv-híradó ; 2. 21.35: Párbaj a szigeteT (francia film). Szerelem 77 — Ne, Feri... ! Itt nem látja senki... ! (Bendó János rajza) A csoport tagjai Krasznahoika várának bejáratánál Gorái népviseletben Sgyálban (A szerző felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents