Népújság, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-30 / 281. szám

!

\

Hogyan kell kérdezni?

Ady Gárdonyiról l

Vendégségben egy rendhagyó pedagógus-továbbképzésen

A padokban nem diákok, hanem egri tanítók és tanárok ülnek. Akad köztük pályakezdő, s olyan is, aki évtizedekkel ezelőtt állt a katedrára.

Valamennyien tévét néznek, s a kénernvőn önmagukat láthatiák. Körülöttük öt gyerek, s őket faggatják egy- egy témáról.

Ebben az esetben azonban nem a tanítványok vizsgáznak. hanem a nevelők, s azt kell bizonyítaniuk, hogy milyen ötletesen kérdeznek.

Mondhatná valaki: ugyan, kérem, felesleges időpazarlás ez, hiszen a szakma megany- nyi fortélyát réges-régen elsajátították, mert nap mint nap gyakorolják.

Aztán kiderül: nem is

olyan egyszerű dolog ez. Az értékelés során egyre-másra hangzanak a bíráló megjegyzések.

— Nehézkes a fogalmazás, túl tekervényesek, hosszúak a mondatok.

— A céltalan ismétlést is el lehetne kerülni. Ezzel egyébre hasznosítható másodperceket nyerünk.

— Hiányzik a gördülékeny- ség, a monoton előadásmód unalmat szül.

— Tilos a körülményeskedés, a stílus is számít. A tanuló figyel, s a rossz legalább úgy rögződik, mint a jó.

Aztán újra játsszák a műsort, majd újra érvelnek, vitatkoznak. Aki a végső szót kimondja: Erdész Ede, a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola önálló oktatástechnológiai csoportjának vezetője.

Öt bízták meg azzal, hogy irányítsa ezt a rendhagyó továbbképzést. A tizenkét jelentkező kéthetenként három órát tölt az I-es számú iskolában, s a tanítás műhelytitkaival ismerkedik.

Akár a pilóták

A szakember így mutatja be ezt a sajátos vállalkozást.

— Az egyetemi, a főiskolai hallgatók tanulmányaik során lélektani, pedagógiai, módszertani tudnivalók regimentjével vértezik fel magukat, azaz elméletileg kitűnően tájékozottak, ám amikor belépnek az osztályba, akkor úgy érzik magukat, mint az, akit úgy dobnak a mély vízbe, hogy nem tud úszni. Bizonytalankodóak, zavartak, s általában vívódásaikból okulva szerzik meg a

szó nemes értelmében vett rutint. Rendszerint ösztönösen cselekszenek, s nem érzik mit, miért tesznek. Fura ügy ez, hiszen a pilótát se ültetik azonnal repülőgépre. Csak akkor bízzák rá az utasok életét, ha minden fogás vérévé vált. A pedagógusok sajnos kivételek. Pedig mennyit jelent, ha valaki mestere az érdeklődés felkeltésének, ébren tartásának, ha bravúrosan bánik hangjával, mozdulataival, mimikájával. Csak így bilincselheti le a figyelmet. Az ilyen egyéniség óráiról száműzi az unalmat. Ez a rátermettség nem mindenki erénye. Elkeseredni még sem kell, ugyanis valamennyien magukévá tehetik, ha részt vesznek a mikro- tanításban, ahol épp ezeket a rangos tulajdonságokat plántálják beléjük.

Kiss István, a megyei továbbképzési kabinet munkatársa, egyéb részleteket is említ.

— Ezzel a formával mintegy tíz esztendeje próbálkoztak először a kaliforniai Stanford Egyetemen. A sikernek hamar híre ment, s a követők száma egyre gyarapodott. Kollégáimmal együtt úgy láttuk, hogy ezt a már évek óta praktizáló nevelők is hasznosíthatják.' Ha elvégzik a tanfolyamot, írásos minősítést kapnak, s ezt az igazgatók értékelik is. Nemcsak erkölcsileg, hanem előléptetésekkor, jutalmazásokkor is.

Kamerák

kereszt (özében

Az elkövetkező hetekben szó esik majd mindazokról az elemi készségekről, amelyek nélkül nevelő aligha boldogulhat. Az eredmény nem is marad el, ha töretlen a türelem.

Igyekezetben nincs hiány. Ezt hangsúlyozza dr. Kovács Vendelné, a főiskola Il-es számú gyakorló általános iskolájának nevelője is.

— Az újdonság vonzott, a technikai lehetőség, az, hogy külső szemlélőként mérlegelhettem önmagamat. Ilyenkor az ember észre veszi modorosságait, s meg is szabadulhat tőlük. Egy-egy blokkot többször is végignézünk, s ha kedvünk tartja, újra felveszszük. Öröm látni: miként

formálódik mind jobbá. A javított változat bennünk él tovább, s egy-egy hasonló helyzetben már nem tévedünk. A részek idővel egész- szé ötvöződnek, s majdan az értelmi, az érzelmi ráhatás teljes fegyverzetével nyerhetjük meg a fiatalokat. Érdekes a kamerák kereszttüzében dolgozni. Olyan ez, mint amikor a színművészek aprólékosan készülnek fellépésükre, s a cél érdekében kidolgoznak minden mozzanatot.

Vidékiek hátrányban

Kísérletek igazolják, hogy a fáradozás nem hiábavaló. Amerikai kutatók különböző alkalmakkor vették képmagnóra a pedagógusok óráinak részleteit: tanfolyam

előtt, ennek zárásakor, hónapok és esztendők után. Bebizonyították: a kérdezési készség örvendetesen fejlődött.

Ezt hangsúlyozzák a hazai vizsgálódások is. Csoda-e, ha a jelentkezők szívesen jönnek a foglalkozásokra?

Már aki teheti, ugyanis a vidékiek hátrányos helyzetbe kerültek: részükre nem indítottak ilyen kurzust. A jövőben vajon gondol-e rájuk a továbbképzési kabinet?

— Egyelőre nem, mert kevés a kamera, a képmagnó. Ez sajnos anyagi kérdés. Kellemetlen, hiszen sok kartárs óhajtana ötleteket gyűjteni munkájához.

Jelenleg a főiskolán nincs mikrotanítás, pedig a tanárjelöltek igényelnék leginkább a segítséget. Megérdemelnék, hiszen, ha hamarabb válnak képességeiket tudatosan hadba vető nevelőkké, akkor tanítványaik szellemi szintje is gyorsabban emelkedne ...

Vass Levente;

(Befejező rész)

— Egyszer az ember a saját útját kell megtalálja, aztán kereshet közösségi utat. ha lesz még ideje.

— Mi közös útról beszéltünk. Harcolni akarunk ezért.

— Zúgolódni nem kell, nem szabad semmiért, mert azzal csak rombolod az idegeidet, márpedig romlott idegekkel élni nem lehet, csak égni. De a reménytelenség: gyávaság. Remélni még akkor is kell, amikor minden veszni látszik, mert remény nélkül az élet megszűnik.

Kicsapódott az ajtó. Óvodáskorú gyermek lépett be, odaszaladt az öreghez, felkapaszkodott a székre, és a fülébe súgott. Felálltunk.

— Mennem kell ebédelni. A leányom szereti a rendet.

— Köszönjük szépen a tanácsokat, jó egészséget kívánunk Áron bácsinak.

A kapuból utánunk szólt:

— Mindig hallgass lelkiismeretedre, amikor nagy dolgokról, nagy cselekedetekről van szó, s csak kisebb dolgokért kérj tanácsot mástól.

★

Cs. városban lefeküdtünk a parkba, akkor odajött egy ember, valami igazolványt mutatott, s elvitt a legolcsóbb szállodába. A kulcsot, mikor leadtuk, a kapus azt mondta:

— Aztán lányok ne jöjjenek, mert tiltja a szabályzat

Megnyugtattuk, hogy nincs semmi ilyesmi a dologban, csak egyszerűen vacsorázni megyünk. Borjúsültet ettünk mártással, utána én szódavizet, barátom fenyővizet ivott. Fáradtan néztem körül a vendéglőben. Barátom még egy pohárral rendelt. Azután

Ady Endre születésének 100. évfordulóját ünnepelte az ország, de kevesen tartják számon, hogy e nyáron pontosan nyolcvan éve Pestről jövet benyikorogtak Egerbe a Gárdonyi bútorait szállító szekerek, hogy az író kereken egy negyedszázadig remetéskedett itt, s hogy október 30-án öt és fél évtizede költözött végső nyughelyére a Dobóék-védte vár bástyájára, a Bebek-torony- ra.

E jubileumsorozat adja az ötletet: megmutatni, hogyan vélekedett Ady Gárdonyi írói képességéről, munkásságáról. Mert van rá anyag. A költő prózai írásműveit lapozva nyomon követhetjük véleményformálódását.

A nagyváradi Szabadság 1900. május 5-i számában

Ősbemutató Eger

r

(elszabadulásának

évfordulóján

Ünnepi hangverseny a Gárdonyi Géza

Színházban

Eger felszabadulásának 33. évfordulója tiszteletére ünnepi hangversenyt rendeztek kedden este a Gárdonyi Géza Színházban.

A koncerten ősbemutatóként elhangzott Szokolay Sándor Kossuth-díjas zeneszerző „Archaikus nyitány — az egri hősök emlékére” című műve, a szerző dirigálásával.

A műsorban közreműködött Kocsis Albert Liszt-díjas hegedűművész, az Egri Szimfonikus Zenekar Farkas István vezényletével, valamint a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola női és vegyes kara. A kórusokat Csikós Andor, Szé- csényi Olivér és Tar Lőrinc dirigálta.

még eggyel. A végén két liter bort vett, hóna alá csípte, úgy mentünk az úton. Lehet, hogy a fáradtságtól — minden abszurdnak tűnt, félszeg álomnak. Nem volt kedvem beszélgetni vele. Egyenesen mentem szállásunk felé, tudtam, hogy jön mellettem. Egyszer megállított.

— Megisszuk ezt a két litert, majd bemegyünk.

— Ott nem tudjuk meginni?

Leült a járda szélére. Kinyitotta az üveget.

— Én nem iszok. Én soha se iszok. Nem jó.

— Akkor várj meg.

Nekidőltem a villanyfának. Nem jártak sokan az utcán.

— Segítesz valamin, ha iszol?

Nem válaszolt. Mereven nézett a falon zümmögő neonkígyókra.

— Csak magadnak ártasz vele.

Néha egy-egy autó suhant, a csend lassan elözönlötte a várost.

— pillanatokig tudod elkábítani magad. Ebben az életben józan emberekre van szükség. Csak így lehet megállni a hídon.

Felállott. Megindult visszafele.

— Te nem tudsz megérteni. Nekem inni kell.

Rácsos kerítés villant föl háta mögött, éreztem, kezem ajkára, majd torkára csúszik: arca eltorzult. Lélegzetvisszafojtva szaladtam.

A kapusnak azt mondtam, a barátom mindjárt jön.

— Tudom, valami nő van a dologban, de tudja meg, ide nem hozzák, mert tiltja a szabályzat.

Ady Marcell Prevost Figa- ro-beli vezércikk köszöntésén tűnődik el. A vezércikk azért íródott, mivel a kitűnő író belépett a lap szerkesztőségébe. Innen már csak egy lépés a költő számára, hogy a honi állapotokra pillantson. „Nekünk is vannak Prevost-jaink, nekünk nem kisebbek, mint a franciáknak az övék.” De kinek jutna eszébe hasonló módon ünnepelni őket? ’’Hogyisne! Hír, koszorú, név és — vezércikk a skrib- lereknek! Tán Gárdonyi Gézának? Termeljen káposztát és dinnyét Egerben, ha unja az írást...”

Később változik a költő véleménye, értékelése Gárdonyiról. A Zéta budapesti nemzeti színházi bemutatójáról Ady kritikát ír a Budapesti Napló 1905. december 18-i számában. Pár idézet az írásból, mely nem ment holmi cinizmustól sem. „Gárdonyi Géza kiváló és előkelő író. Minél rosz- szabbak az írásai, annál kiválóbb és előkelőbb lesz.*' Majd: „Fanatikus ember, s ez nekünk szerencsénk. Mert hiába fohászkodunk hozzá. Nem hinné el úgyse nekünk, hogy nem haragszunk reá. Bárcsak az volna ő, aminek megtették: eredeti és nagy magyar író.” Azután: „lró

— erején felül. Ezt mi már sokan és régen valljuk Gárdonyiról. Hogy érdekes és értékes író a maga kis zugában? Ezt viszont szintén valljuk.”

Az elmúlt hét végén ismét versenyeztek a rádióamatőrök. Szombat éjjel egy órától hétfőn éjjel egy óráig zsongott az éter a morzejelektől. Negyvennyolc órán keresztül tartott az év legnagyobb versenye, a CQ WW DX. Ez magyarra fordítva annyit jelent: a világ összes rádióamatőrének versenyre hívása.

Derékig vetkőztem, s kiálltam a folyosóra, mely ablakaival a kapu felé nézett. Nekidőltem az üvegnek, néhány fénycsík fonnyadozott az udvaron. A szomszéd szobából nevetés szűrődött ki. A csillagok mereven csüngtek a sötétben. A lányok sokszor nyitogattak, kíváncsian nézték meztelen hátamat. Később, mikor szobájukban üldögéltem, tisztán hallottam a vonatok sikoltozását, s valami nagyon mélyen meghasadt bennem.

Reggel valaki megverte az ajtót. Kábultan nyitottam ki, s leültem az ágyra. A barátom állva maradt.

— Nem értem, minek kellett fojtogass Megittam volna azt a kicsit, s jöttünk volna haza Nem bírtam tovább. Kimentem a főtérre, földhöz vágtam az üveget, ordítoztam, nem emberi hangon, értsd meg, itt mindenütt

neonvérűek a jegenyék, a

sínről bennem a vonat a semmibé fut, s fájva rikácsol a toronyóra. Valakik letépték ingemet, csupa kék a hátam, menjünk innen, most menjünk.

A nap még nem jött fel, de már világosság volt. Kongó utcákon át kijutottunk a városból . Teherautóval zö- työgtünk az első faluig. Leültünk az út szélére.

— Látod, mondtam, semmi értelme az egésznek.

— Nem tudsz hallgatni?!

— Nem, most nem akarok hallgatni. Mindenben meg kellene keresni az értelmet. Így nem tudunk semmit csinálni.

— Hallgass!

— Azonos szempontok szerint lehet csak, nem baj ha különböző nézetekkel...

Még sokáig beszéltem meg- könnyebülten. Arra gondoltam, mi lenne, ha átmennék az út másik felére, és végeznék ezzel a barátsággal.

Aztán jött egy autó. Felbújt a nap, és vörösen izzó sugarak simultak előttünk a végtelen útra.

A hűséges barát, Révész 1 Béla leírja az „olvas.' Ady* nak azt a szokását, 'u 'gy a szereplő, vagy öregeuj író-’ kát időnként újraolvasta, el ha friss benyomásai elütött tek a korábban vallottól* nem röstellte ezt is megír-« ni, s közzétenni. Így foglal-i kozott Révész szerint „jó-] ideig” Gárdonyival, s telje-! sen megváltozott róla a véleménye Vegyük a talán legfrappánsabb részét a „fölfedezésnek”, amely a Nyugat 1912. december 16-i'szá- mában ,Jíz új Gárdonyi’1 címmel jelent meg.

„Nem akarok fárasztó és útálatos meakulpázást végezni csupán, de tartozom valamivel a magam jobb belátásának, s a Gárdonyi nagyszerű íróságának, szóval megint és önzőn önmagámnak. Most látom és tu~ dóm, hogy Gárdonyi látva és tudva most „érkezett be”, s hogy üdvözölni őt és megkövetni nem is olyan nagy szégyen... Soha és senki ilyen könnyen, ilyen összetett filozófiával, ilyen kedvesen magasról, ilyen poétasággal nem mesélt, mint a legújabb Gárdonyi, Tudom, hogy szerénységében bántom meg, ha Dickens nevét írom ide, de ő mégis egy szentségesen primitív, de magyar, de új Dickens, vagy legalább bölcs derűjében hozzá hasonló. Boldog vagyok, hogy a Nyugatban s éppen a Nyugatban írhattam meg ezt Gárdonyiról.”

Kiss Gyula

Az Egri Rádióklub amafő-' rei hetek óta készülődik 2 nagy eseményre, mind íz öt rövidhullámú amatőr- sávra új antennákat készítettek. (A rádióamatőrök rövidhullámon a 80, 40, 20, 15 és 10 méteres

sávokat használják.)

A verseny során a HA S KVB hívójelű egri állomás sok pontot gyűjtött össze. Volt időszak, amikor néhány perc alatt öt világrész amatőréivel sikerült összeköttetést létrehozni. Kapcsolatot teremtettek az európai országokkal, a Szovjetunió valamennyi köztársaságával, Japánnal, Iránnal, Indiával, Ausztráliával, Új-Zélanddal, Kanári-szigetekkel, Kuwait- tal. Haitivel, Grönlanddal, Kanadával, az USA sok körzetével, Puerto-Ricóval, Argentínával, Brazíliával, Venezuelával, Mexikóval és sok más országgal. Az öt sávon összesen 192 országgal teremtettek kapcsolatot az 1390 összeköttetés során.

A versenyzők egymást váltva küzdötték végig a két napot.

A végeredményt az összeköttetésekért járó pontok, valamint az elért körzetek es országok számainak szorzói adják. Az utolsó órákban nagy volt az öröm, amikor újabb országok növelték a szorzók számát. A verse- .1 készült jegyzőkönyvet a . zetközi Rádióamatőr Szövetség versenybizottságai fogják értékelni.

Ifúsági és gvermek- kíadók konlerenciá a

A ma szocialista társadalma előtt olyan fontos íe.a.latok állnak, mint a kommunizmusba való átmenet előkészítése, a szocializmus világméretű győzelmének előmozdítása. Ifjúságunk felkészítése e küldetésre össztársadalmi ügy, s ebben megkülönböztetett szerep jut az iskoláknak, az ifjúsági szövetségeknek, továbbá az ifjúsági és gyermekkiadóknak — hangsúlyozta Barabás János, a KISZ Központi Bizottságának titkára a Gellért Szállóban megkezdődött négynapos nemzetközi konferencián, amelyen a szocialista országok húsz gyermek- és ifjúsági könyv- és lapkiadójának képviselői találkoznak.

Érdekes olvasmány

(Fotó: Szántó György)

Pécsi István

Összeköttetés öt világrésszel — néhány perc alatt