Népújság, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-30 / 281. szám
Nehezen megvalósítható terv Megyén!: élelmiszer-gazdaságának kiemelt programjai Eger, 1977. november 30.: a város fölszabadulásának 33. évfordulóján. (Fotó: Perl Márton) Hogy jobb és több teremjen...! Az újítómozgalom kérdőjelei a hatvani Leninben Kedden délelőtt Egerben, a megyei taná.s épületében ülést tartott, a megye terv- gazdasági bizottsága. Első napirendi pontként Heves megye tanácsai jövő évre szóló költségvetési és fejlesztési alapjainak javaslatát tárgyalta meg, majd tájékoztatót hallgatott meg az élelmiszer-gazdaság kiemelt programjainak helyzetéről. Harmadik napirendi pontként a tervgazdasági bizottság 1978. évi munkatervét vitatták meg. Megyénk élelmiszer-gazdasága hűen tükrözi az egész ország mezőgazdaságának, élelmiszer-gazdaságának gondiait, arányaiban mintegy kicsinyített mása a népgazdaság e fontos ágazatában kialakult jelenlegi helyzetnek. Nálunk is a III. és TV. ötéves terv időszakában a fejlődés mellett feszültségek keletkeztek a zöldség- és szőlőtermesztésben, s hasonló helyzet alakult ki a szarvasmarha-tenyésztésen belül is. Az elmúlt KÉT TERVIDŐSZAK ALATT jelentősen csökkent a megyében a zöldség- és a szőlőtermő terület, a tej- és hústermelés stagnált. Heves megyében a zöldség termőterülete 1965—71-ig több mint 1500 hektárral csökkent, a szőlőterület több mint háromezer hektárral fogyatkozott. A tehénlétszám pedig ez alatt az időszak alatt csaknem ötezerrel lett kevesebb. Mivel a jelenségek nem szűk megyei viszonyokat tükröztek, hanem az egész ország hasonló gondokkal küzdött, a feszültségek feloldására a kormány 1971-ben határozatot hozott. Az intézkedések eredményeként a IV. ötéves terv utolsó esztendejében a csökgek körében folyó eszmeipolitikai nevelő munkának nemcsak célja, hanem legjobb eszköze is, a politikai gyakorlat. Társadalmunk ideálja a tudatosan tevékeny kommunista ember, aki megérti a társadalmi szükségleteket, feladatokat, aki nem fél szemtől szembe kimondani a kellemetlen igazságokat is, aki nyíltan ostorozza a ma. radiságot, a könnyelműséget De a mi gyárainkban, termelőszövetkezeteinkben, intézményeinkben és hivatalainkban a kommunistáknak van még egy fontos jellemvonásuk: mindig van bennük hit, bizalom és erő. amelyből azoknak is jut. akik olykor elcsüggednek, elvesztik önbizalmukat. Párttagjaink döntő többsébe bátran hirdeti, meggyőződéssel magyarázza politikánkat. A TÖMEGPOTJTTKAI munka alanvető követelménye, hogy őszintén, reálisan mutasson rá a társadalom valóságos problémáira. Nem pánikkeltésre, vagy • siránkozásra van szükségünk — ez egyenesen káros volna —. de nvíUan kell szólnunk a fejlődés ellentmondásairól, ezek természetéről, okairól. Az új üzemek új munkásai szempontjából különösen jelentős, hogy kezdettől érezzék munkahelyükön a párt- szervezetek jelenlétét. Több új munkahelyen nyomon követhető a pártszervezet aktivitása, az üzem életének legfontosabb kérdéseiben tanúsított állásfoglalása. De sok helyütt még nagyon hiányos a pártszervezet nevelő és felvilágosító tevékenysége. Nem elvont eszmefuttatásokra gondolunk, ez nem hiánycikk! Egyszerűen arról van Szó. hogv a kommunistáknak meg kell ismertetniük az űi munkásokat valóságos jogaikkal és kötelességeikkel, hogv bei"°szkedhessenek an, nak az újfajta közösségnek az él ««be, a.melvnek második otthonukká kpll válnia. Az eszmei ,.no]iti kai munkáról szóló jelentések egyértelműen megái’anítiák, hogy politikánk osztályjellekenés nemcsak, hogy megszűnt, de 1975-re már kismértékű terület- és TERMÉSÁTLAGNÖVEKEDÉS következett be. Az elmúlt tervidőszak végére a nagyüzemek már jelentős területen termeltek korszerűen gépesített technológiával konzervipari zöldborsót, zöldbabot, hagymát és gyökérzöldséget. Az V. ötéves tervben újabb lendületet vett a zöldségtermesztés, tovább növekedett a szántóföldi zöldség vetésterülete. Az idén már 7500 hektáron 38 százalékkal nagyobb területen termeltek gazdaságaink zöldségnövényeket mint 1971-ben. A vetésterület növekedése mellett jelentős nagyságú, 54 ezer négyzetméternyi fűtött fóliatelepet hoztak létre a közös gazdaságok. A zöldségtermesztés eredményei jók voltak. ebben az esztendőben inkább a bőség zavarával kellett megküzdeni. Az eddigi eredmények alapján a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium megyénk bárom mezőgazdasági terme- IőszövetVozetét és két állami gazdaságát zöldségtermelő, illetve zöldségvetőmag-ter- meló modellgazdasággá jelölte ki. Az V. ötéves tervvel egy- 1 dobén életbe lénett közgazdasági szabályzók nem adtak újabb lendületet az üzemeknek a szőlőtelepítéshez, s a zöldségtermelő terület növeléséhez is csak az egy év múlva meghozott módosítások hozták meg a nagyüzemi gazdaságok kedvét. A mesve termelőszövetkezetei a IV. ötéves tervi 845 hektáros szőlőtelepítéssel szemben a jelenlegi tervidőszakban csaknem 1700 hektárt terveznek «leníteui, s ebből a tervből tavaly és az idén már 677 hevtóron került sor az úi telepítésre. gét — vagyis a munkásosztály vezető szerepét — a kommunisták általában helyesen látják és értelmezik, de a párttagság egysége ebben az alapvető kérdésben sem automatikusan, hanem időről időre megújuló viták során jött létre. Milyen kérdések köré csoportosíthatók a korábbi viták, mire kell összpontosítani az eszmeipolitikai nevelésben? Elvtársaink egy része — bár ezt nyíltan nem hangoztatja — még mindig nem érti. hogy mit jelent a munkásosztály vezető szerepe, és azt sem, hogy lényegében miképpen érvényesül ez a szerep. A helytelen és zavaros nézeteknek a forrása a történelmi látásmód hiánya. A népi hatalom megteremtéséért vívott küzdelemben és a hatalom megszerzésének első szakaszában döntő kérdés volt, hogy nagyrészt munkások — közülük is a legöntudatosabbak, a kommunisták — foglalják el a hatalmi, az irányító funkciókat. Néhány — főként idősebb — kommunista szavaiból szinte egyöntetűen az az elképzelés csendül ki, hogy csak azokon a területeken érvényesül a munkásosztály vezetése, ahol az irányitó nosztokon számszerűleg is a kétkezi munkások vannak túlsúlyban. Holott akkor sem kizárólag a munkásoknak a vezetésben való szemelve* részvétele volt az egyedüli eszköz a proletariátus vezető szerepének biztosításához. Amikor azt kérdezik pártmunkásainktól, hogv hol és hogyan érvényesül a munkásosztály vezető szerepe, ők rendszerint visszakérdeznek: hol és miért nem érvényesül’ Mert szerintük — nagyon helyes vélemény -— a oárt vezető szerepe csak ott nem érvényesül, ahol nem helyesen értik, vem helyesen hajt iák végre pártunk politikáiét, amelynek révén realizálódnak a. munkásosztály érdekei. És ebben a munkás- osz'ály nem mondhat le a szakemberek közreműködéséről. Fel kell lépnünk a munkásosztály vezető szereA - szarvasmarha-tenyésztésben kialakult gondok elhárítása érdekében 1972-ben született meg a kormány- program. E határozat, a tejtermelés növelését, a marhahústerme'és fokozását, AZ EXPORTE EHETŐSÉGEK JOBB KIHASZNÁLÁSÁT tűzte célul. A program meghirdetését követő másfél évben átmeneti fellendülést lehetett tapasztalni, a tenyésztői munka javult, nőtt az állomány, a termelés fokozódott. Az 1973. évi eredmények után azonban újabb visszaesés következett be, melyet nem utolsósorban oktalan szakmai viták is előidéztek. A viszonylagos tejfelesleg, a húsirányú szakosodás gyorsítását váltotta ki, s ezt 1974-ben minisztertanácsi határozatban is megerősítették. A szarvasmarhatenyésztésben 1974 után mindenekelőtt a közgazdasági környezet kedvezőtlen alakulása miatt megtorpanás következett be. Az V. ötéves terv eddig eltelt időszakában kedvező tendenciák tapasztalhatók. amelyek az idén erősödtek. A gazdaságok érdeklődése növekedett a szarvasmarha-ágazat iránt. Ezt jelzi. hogy az AGROBER-nél folyamatban van a zagyvaszántói 500 férőhelyes, a detki 800 férőhelyes, a tar- namérai 600 férőhelyes szakosított telepek tervezése, illetve beruházási alapokmányának elkészítése. Tervezik a tiszanánai szakosított telep rekonstrukciós bővítését is. Elgondolkodtató viszont, hogy a megve legjobb nénz- iigyi helyzetben levő néhány gazdasága továbbra is vonakodik ezektől a beruházásoktól, s ezzel veszélyeztetik a megye V. ötéves tervének szarvasmarha-tenyésztésre vonatkozó célkitűzéseit. Szigethy András pének bármilyen oldalról jövő megkérdőjelezése ellen. PARTUNK ALAPVETŐ feladatnak tartja, hogy növeljük a munkások aktivitását, az eddiginél fokozottabban és tervszerűbben foglalkozzunk nevelésükkel, képzésükkel. Többek között ezzel magyarázható, hogy az elmúlt években jelentékenyen nőtt pártszervezeteinkben a munkások aránya. De azzal már nem tudunk egyetérteni, ha a párt munkásjellegének egyetlen kritériumát a munkásoknak a pártban elfoglalt számaranyán mérik le. Igyekszünk jobban megértetni a párttagság széles köreiben a párt szövetségi politikáját is, azt, hogy azok a döntések, amelyek a munkásosztály szövetségeseinek érdekeit szolgálják, végső soron egybeesnek a munkásosztály érdekeivel is. A munkásosztály vezető szerepét és szövetségi politikáját a maga egységében kell szemlélnünk. „Azt, hogy üsd az ellenséget, vedd el a tőkéstől a gyárat, ossz földet a parasztságnak — ebben a megyében minden magamfajta ember jól értette. De ha nem azt mondom, hogy ennyivel meg annyival kell növelni a termelékenységet, csökkenteni a pazarlást, valahogyan kevesebb fantáziát látnak benne a mi embereink...” — hangozhatta egy propagandista. Gyakran elhangzik az a kérdés, hogy mire kell összpontosítani az eszmei-politikai nevelésben. Sok feladattal egyszerre kell birkózni A kommunisták tudatában — csakúgy, mint a társadalmi tudatban — nincs légüres tér. Vagy a mi világnézetünk tölti be azt. vagy más nézetek hatnak rá. Elveink, politikánk terjesztésével, léid aadó tettekkel lehet é* kell növelni a szocializmus vonzerejét. immár 31 esztendő tapasztalatai mutatják, hogy min dig akkor került közelebb a ml társadalmi, rendünk a politikai kérdések iránt csak hétköznapi módon érdeklődő milliók gondolkodásmódjáA szakvezetők kezdetben bizakodtak, s valamennyien örültek annak, hogy a Lenin Termelőszövetkezetben is megalakult a háromtagú újítási bizottság. Azt gondolták, végre lesz, aki törődjön ezzel a fontos kérdéssel, s a két tag: Pete János termelési főmérnök, Dénárt Gyula üzemgazdász, valamint a vezető Tóth János gépészmérnök, arra serkenti majd az embereket, hogy mind sűrűbben jelentkezzenek ötleteikkel, a jobb és több termést segítő javaslataikkal A bizottság igyekezett is megfelelni hivatásának. A gazdaság különböző területen dolgozó szakembereit meg kívánták nyerni a nemes ügynek. S joggal reménykedtek, hiszen legtöbbjük gazdag gyakorlati tapasztalattal bír. Ösztönzés és képviselet Egykori elképzeléseiket így sorolja Tóth János: — Az ösztönzésre és a törvényes képviseletre vállalkoztunk. Fel szerettünk volna karolni minden ígéretes hoz, szívéhez, amikor tudatosan törődött ezzel a vonz- erővel, s nem bízta pusztán a társadalmi rend fejlődéstörvényeire és a hatalom adta lehetőségekre az emberek véleményének, vágyainak alakítását. Mégis akadnak, akik a politizálást holmi harmadrendű tényezőnek, taktikai szükségességnek tartják. A POLITIZÁLÁSNAK a mi fogalmaink szerint a mindennapok valóságához kell igazodnia. Nem lehet csak úgy általában, elvontan politizálni. A mércét az üzemi, intézményi pártmunkában is magasabbra kell emelni. Sajnos, nem egy alapszervezetünk taggyűlésén még mindig a felsőbb szervek határozatait ismételgetik szinte szóról szóra, anélkül, hogy megmondanák, a kommunistáknak, mit kell tenni üzemükben a határozat valóra váltásáért. Ezt egyetlen pártszervezet sem engedheti meg magának. Ha megkérdezik a vezető pártmunkásokat, hol ver legélénkebben politikai életünk pulzusa, egyértelműen azt felelik, hogy a műhelyekben, sőt a még kisebb közösségekben, a brigádokban. Ezzel kapcsolatban egy másik tsz-elnöknek az a véleménye: „Falun is csak politizálva építhetjük tovább az újat. És a politizálás nemcsak a párttitkár hivatása, hanem a kommunista brigádvezetőé, az agronómu- sé és a pedagógusé is. Minden emberé, aki hivatottnak érzi magát arra, hogy új értelmet adjon a falusi ember életének. Több fórumon elmondtam már a faluban, hogy egyazon csónakban ül itt mindenki”. Az új pártoktatási év kezdetén szinte mindenütt és minden eddiginél tüzetesebben számba vették alapszer- vezeteink a pártoktatásban ■lőttünk álló feladatokat. Világos, hogy csak ott szűnik meg a lemorzsol 5dás, csak ott érzik a hallgatók, hogy minden összeiövetelen gazdagodtak tudásban és felkékezdeményezést. . Elhatároztuk: kardoskodunk ' azért, hogy mindenki bátran rukkoljon elő meglátásaival. Oldódjék a tartózkodás, nyújtsák valamennyien képességeik legjavát. Elmondtuk törvényes képviselőik leszünk, s érdekeikért kiállunk. Az anyagi elismerés sem ma~ rád el, mert a szövetkezetnek is érdeke, hogy új eljárásokat dolgozzanak ki és köny- nyebbé, hatékonyabbá formálják a munkát, a technológiát és technikát. Nyugodtan állíthatom, jó légkörben rajtoltunk. Ezért keserített el bennünket a későbbi érdektelenség. Sajnos tavaly hárman, az idén is csak négyen kopogtattak nálunk különböző újítási javaslattal. Bizony ennél többre számítottunk. A bizottság természetesen mérlegelte a javaslatokat, s a pályázóknak kétszáztól ötezer forintig terjedő eszmei díjat adott. Mi tagadás, a kisebb horderejű újítások uralták a terepet. Az annyira óhajtott minőségi ugrás emiatt nem következhetett be. De vajon mi magyarázza szültségben, ahol gondoskodnak arról, hogy a tanfolyamok, a viták mindig érdekesek és vonzóak legyenek. Gondoskodni erről pedig csak úgy lehet, ha a különböző szintű pártszervek élnek az önállóság lehetőségeivel, ha bátran felvetnek a tananyaggal összefüggésben olyan kérdéseket, amelyek ott helyben, az üzemben, vagy a lakóhelyen foglalkoztatják az embereket, s ha nem csupán az oktatás szervezésének, hanem mindinkább a tartalmi munkának is gazdáivá válnak. Különösen fontos, hogy a pártszervezetek figyelmét sohase kerülje el: az oktatás nemcsak kötelességeket ró a pártszervekre, hanem nagy erőt is adhat ahhoz, hogy a szervezetek élete élénk, politikailag aktív legyen. Az oktatás különböző formáiban részt vevő pártonkívüliek pedig ilyen úton is közelebb kerülhetnek a párthoz, annak eszméihez és céljához, és általuk tovább erősödhetnek a pártszervezetek. A KÖZPONTI BIZOTTSÁG 1976. október 26-i ülésével összefüggésben lehetne idézni számos esetet, amikor a kommunisták legszebb pártmunkájukról, propagandista- tevékenységükről nyilatkoznak. Több nevet említhetnénk. olyan emberekét, akiket ők neveltek kommunstá- vá, készítettek fel különféle vezetői tisztségekbe, s akik így kerültek az ismeretlenségből a mozgalom, a közélet, a termelés jelentékeny posztjaira. Életútjuk minden sikeres mozzanatában, jellemükben. emberségükben, helvtállásnkban jelen van azoknak a féltő condia, ne- velőmunkáia, akik elindították őket. Nagyon is érthető kát, hogy a megkérdezetlek ezt az emberformáló munkát érzik a legszebbnek abból a sok-sok önzetlen munkából, amelyeket a párt szolgálatában végeztek. Kőszegi Frigyes az MSZMP KB politikai munkatársa a viszonylagos közömbösséget? Az egymás közti beszélgetések, viták során erről is szó esett. — Nem a szellemi tőkével van baj — emlékezik a disputákra Tóth János. — Dolgozóink hosszú esztendők óta keresik, sőt az esetek zömében meg is találják az új, az eddiginél tökéletesebb megoldást. Komoly nehézségeken lesznek úrrá, s a vérbeli erőpróbát igénylő feladatokkal is megbirkóznak. Ahhoz azonban nem volt és nincs türelmük, kitartásuk, hogy alapos műszaki leírást adjanak, s a kivitelezésre szintén időt fordítsanak. Márpedig az utóbbi sem mellőzhető feltétel! Hol a propaganda? A jelenlegi helyzetbe természetesen nem nyugszanak bele, s már jó néhányszor megvitatták a bizottságban, mit tegyenek a kilábolás érdekében. Az is kiderült, hogy az alapos elemzés sohasem hiábavaló. — Egy kissé leértékeltük a propagandát, megfeledkeztünk tennivalónk úttörő jellegéről. A műhelygyűléseken általában felhívtuk a figyelmet az újítási mozgalomra, s ezzel nem zárult be a kör. Az üzemvezetők támogatására is alapoztunk. Kértük őket, támogassanak bennünket, keltsék fel beosztó t- taikban az alkotás vágyat. Hiszen a siker nemcsak az egyén, hanem az egész gazdaság javát is szolgálja. Akkor egyetértettek! De a meggyőzés valósága elmaradt, illetve lagymatagon folyt. Van elég dolguk. A témát nem a legfontosabbak közé sorolták. A {elzárkózás reménye A továbblépés — ezt mindenki érzi — sürgető. Sürgetőbb, mint valaha is volt. A januári egyesülést követően a csaknem tízezer hektáros szövetkezetben különösképp szükség lesz a jó ötletekre. Remélhetőleg a pályázók köre is bővül, hiszen a másik két gazdaságban, Boldogon és Heréden, szintúgy tevékenykednek jól felkészült műszaki emberek, termelési irányítók. A lehetőséget nekik is meg kell ismerniük. — Szervezettebben munkálkodunk majd. Az előbb említett gyakorlatot fejlesztjük tovább. Az üzemvezetők jelzik nekünk, hogy hol szorít a cipő. milyen újítást, módosítást kívánnak saját szakterületükön. Eizeket mérlegelve dolgozunk ki feladattervet, amit hirdetőtáblákon közzé is teszünk. Termesze-, tesen feltüntetve, hogy miért, milyen összegű jutalom jár. Azt hiszem. ígv révbe érkezünk. Minden kezdet gonddal, bajjal ötvöződik, S valljuk be, más az újítómozgalom egy ipari üzemben, ahol a munkások évtizedek óta foglalkoznak vele Ettől függetlenül hiszem, idővel felzárkózunk hozzájuk . (moldvay) Mmisöí Cí I 1977. november 30.. szerda
