Népújság, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-30 / 281. szám

Ke'*'* esti külpolitikai kommentárunk: Gierek Rómában „A SZOVJETUNIÓ ÉS AZ EGYESÜLT ÁLLA­MOK párbeszéde mellett más országoknak is nagy lehetőségük kínálkozik ahhoz, hogy kezdeményezé­seket tegyenek az enyhülés elmélyítésére... ” — jelentette ki Rómában Edward Gierek. Körülbelül ez a mondat az alaphangja azoknak a tárgyalások­nak, amelyeket a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára folytat ven­déglátójával, Giulio Andreottival, az Olasz Köztár­saság kormányfőjével. A szocialista országok diplomáciai naptárára vetett egyetlen pillantás is meggyőzi a szemlélőt arról: hisznek abban, hogy az enyhülési folyamat olyan szőttes, amely ezernyi szálból áll és minél sűrűbb a „szövése” ahnál tartósabbnak ígérkezik. A Lengyel Népköztársaság lehetőségeihez mérten kiveszi a részét ebből a rendkívül konst­ruktív tevékenységből. Alig hagyta el Varsót a Német Szövetségi Köz­társaság kancellárja, a levegőbe emelkedett Ed­ward Gierek reoülőgépe. Varsó és Róma viszonya talán nem olyan nagyságrendű, mint az Európában hagyományosan oly fontos lengyel—nyugatnémet kapcsolatok, de Olaszország Lengyelország egyik legfontosabb ke­reskedelmi partnere és a tárgyalásokon — mint mindkét fél hangsúlvozta — megkülönböztetett szeredet kapnak a gazdasági kérdések. Éopen a Gierek-féle idézet fényében nyilván­való, hogy a tárgyalásoknak a kétoldalú kérdések önmagában is fontos megvitatásán túl is megvan a maga jelentősége. Végül is nem kevesebbről van szó. mint arról, hogy az egyik legnagyobb európai szocialista ország legmagasabb rangú képviselője találkozik az egyik legfontosabb európai NATO- állam kormányfőjével. GIEREK MONTECASINOBAN megkoszorúz­ta azoknak a lengyel katonáknak a sírját, akik a második világháborúban estek el Olaszország náci megszállói ellen vívott harcban. A háború, a fasiz­mus keserű emléke olyan közös alap, amire lehet építeni. Harmat Endre Tárgyalás a közel-keleti helyzetről A közel-keleti helyzetről tárgyalt kedden délelőtt Moszkvában Andrej Gromi- ko szovjet külügyminiszter, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának tagja Abdel Ha­lim Khaddam szíriai minisz­terelnök-helyettessel és kül­ügyminiszterrel, az Arab Újjászületés Pártja vezetősé­gének tagjával. Khaddam hétfőn este érkezett a szov­jet fővárosba, baráti mun­kalátogatásra. A megbeszélésükről kia­dott rövid közlemény sze­rint Gromiko és Khaddam eszmecserét folytatott a kö­zel-keleti helyzet legújabb fejleményeiről, az igazságos rendezés megvalósításának lehetőségeiről, továbbá a két ország barátságának és együttműködésének további elmélyítéséről. Agresszió Mozambik ellen ^WWVWVWWVVV\AAA/VSAAAAAAAAAAA/VWVWVVVVVVVVWVWW\WAA Zavargások soanvol földön Az ETA baszk terrorszer­vezet, által szombaton Pamp- lonában végrehajtott rendőr­gyilkosság újból kiélezte a feszültséget Navarra tarto­mányban, ahol a meggyilkolt rendőrtiszt temetése után a jobboldal heves baszk-elle­nes tüntetéseket rendezett és megnehezítette a baszk auto­nómiáról kidolgozott komp­romisszumos rendelettervezet jóváhagyását és életbe lénte- tését. A tervezet egyik leg­kényesebb pontja az, ame­lyik a baszk tartományok mellett a baszk autonómia hatáskörébe sorolja Navar- rát is. Ennek jobboldali, sőt kormánypárti kénviselői a tartomány snanyol és nem baszk jellegét hangsúlyozzák. A rendőrgyilkosság követ­keztében nagymértekben fo­kozódott az ellenállás a tar­tománynak Baszkföldhöz va­ló csatolása '■"sn. A merényletet különben minden baszk politikai párt, köztük a legjelentősebbek, a Baszk Nacionalista Párt, (Euzkadi) Baszk Kommunis­ta Párt és a Spanyol Szocia­Albánia ünnepe TIRANA: November 28., Albánia függetlensége kikiáltásának 65., illetve november 29., az ország felszabadulásának 33. évfordulója alkalmából Tira­nában ünneni gyűlést rende­zett az Albán Munkapárt Központi Bizottsága, az Al­bán Szocialista Népköztársa­ság Minisztertanácsa, az Al­bán Demok-atikus Front fő­tanácsa, valamint a párt ti­ranai területi bizottsága. A gyűlés elnökségében párt- és állami vezetők fog­laltak helyet A résztvevők között ott voltak a vezető szervek, a fővárosi vállala­tok, a kulturális, művészeti, oktatási és tudományos in­tézmények képviselői. lista Munkáspárt baszkföldi szervezete is határozottan el­ítélte. MAPUTO (MTI) A rhodesiai fajüldöző rend­szer újabb agressziót hajtott végre a Mozambiki Népi Köztársaság ellen. A légierő támogatásával helikopterről számottevő deszanterőket dobtak le Tete tartomány­ban, és támadták a zimbab­wei menekültek Embue hely­ségben levő táborát — je­lentette be a Mozambiki Né­pi Felszabadító Fegyveres Erők (HPLM) vezérkara. Az FPLM egységei a népi milícia támogatásával visz- szaverték az ellenséget. Az agresszor veszteségeket szen­vedett. A mozambiki fegyveres erők egységei meghiúsították a Manica tartomány két te­lepülése ellen nehéztüzérség­gel és légierő bevetésével in­Willy Brandt moszkvai útja Bonnban ismeretessé vált, hogy Willy Brandt, a szoci­áldemokrata párt (SPD) el­nöke december közepén — úton Tokióba, a Szocialista Internacionálé tanácskozásá­ra — rövid időt tölt Moszk­vában és ott szovjet vezetők­kel találkozik. ditott támadást is. A helyszínen járt külföldi tudósítók beszámolói szerint a rhodesiai csapatok és a köz­tük levő, Nyugaton toborzott zsoldosok, a táborlakó asz- szonyok, gyerekek és öregek százait gyilkolták meg. (TASZSZ) Karamanlisz esküje Konsztantin Karamanlisz a múlt vasárnapi görögországi vá­lasztásokon syőztes Ú.i Demokráciái Párt vezére, min*"zter- elnök, letette a hivatali esküt Szeraheim érsek előtt. (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) Burundi Afrikában, az Egyenlítőtől délre helyezkedik el a válto­zatos felszínű, trópusi éghaj­latú, 27834 négyzetkilométer területű ország, a Burundi Köztársaság. A csaknem 4 milliós lakos­ság 86 százaléka a bantu nyelveket beszélő hutu, 12 százaléka hamita tuszi, mint­egy 2 százaléka hatva nem­zetiségű. A XVI—XVIII. szá­zadban az Etiópiából jött tu­szik az őslakosságot leigázták és feudális királyságot alapí­tottak. 1890-től a német gyar­matosítók Ruanda-Urundi néven Német-Kelet-Afriká­hoz csatolták a Livingston által feltárt területet. Az első világháború után népszövet­ségi mandátum, a második világháború után ENSZ- gyámság alá került az or­szág. Burundi 1962. július 1-én független alkotmányos mo­narchia, 1966. november 29- től köztársaság. Elmaradott agrárország, területének felén mezőgazdasági termelés fo­lyik, amellyel a munkaképes lakosság 90 százaléka foglal­kozik. A hutu nemzetséghez tartozó kapás földművelők főleg maniókát, babot, borsót, kukoricát, földimogyorót, do­hányt termesztenek. A tuszi állattenyésztők szarvasmar­hát, juhot, sertést és kecskét tartanak. Bányászatában és az iparban jelentős a külföldi — . főleg belga — tőke. Kevés ónércet, kaolint, ezüstöt bányásznak exportra. Ipara kávéfeldolgo­zásra, cement- textil- és szap­pangyártásra korlátozódik. Külkereskedelmi forgalmát főleg Belgiummal, az Egye­sült Államokkal, Japánnal és az NSZK-val bonyolítja. Kivitelét főleg a kávé ,80 százalék) és gyapot (10 szá­zalék) szolgáltatja. Bel.o-a- talában ipari termékek és élelmiszerek szerepelnek. —TERRA — GMmisü 197í. november 30., szerda Az új pártoktatási év elején Emberformáló munka Az MSZMP vezető szerepének érvényesítése párttagságunk eszmei, politikai, szervezeti és cselekvés} egységén alapul. Ép­pen ezért dicséretes vállalko­zásnak tartjuk, hogy számos nagyüzemi, intézményi párt- bizottság — páratlanul széles körben gyűjtött tapasztalatok alánján — ismételten naDi- rendre tűzte és nanirendre tűzi a párttagság eszmei-politikai nevelésének, cselekvési egysé­gének konkrét kérdéseit. A PÁRTTAGSÁGI köny­vek cseréjét megelőző beszél­getések, majd az MSZMP KB 1976. október 26-i ülése a pártoktatás és a propaganda- munka időszerű kérdéseiről, s a KB határozatát követő eszmecserék egész sora ismé­telten felpezsdítette a párt­életet. Növekedett az érdek­lődés párttagságunkban a marxizmus—leninizmus taní­tása, az élet által felvetett ideológiai kérdések iránt, egyúttal nőtt az ellenállás a szocializmustól idegen néze­tekkel szemben. Ám a növek­vő érdeklődés és aktivitás na­gyobb felkészültséget kíván. Ezért mindenekelőtt azt vizs­gálják, hogy párttagságunk és alapszervezeteink be tud­ják-e illeszteni közvetlen környezetük problémáit, cél­jait a társadalom fejlődésé­nek fő folyamatába, céljaiba. Az ilyen vizsgálódásoknál Igyekezni kell a konkrét kér­déseket megfogalmazni. Ter­mészetesen konkrétnak ítélt kérdéseknek konkrét elméle­ti-ideológiai hátterük van Több alapszervezetben kite jezetten azt vizsgálják: mi lyen a kommunista jártassága és áttekintöképessége a hely ügyekben, az ország és a vi lág dolgaiban. Ez persze ősz szefügg egy másik kérdéssel azzal, hogy az egyes párttá gok tudják-e úgy érzékelni é megérteni szűkebb közössé günk dolgait és törekvéseit hogy közben ne maradjanak meg a köznapi gondolkodás szintjén, hanem önmagukat is, társaikat is a napi csele­kedeteken és a partikuláris érdekeken túlmutató távo­labbi célokra is ösztönözzék. A látszat politikai kérdé­sekben is nemegyszer megté­veszti a fel nem készült em­bereket. Népi demokráciánk történetének például volt olyan szakasza, amikor túl sokat beszéltek, de annál ke­vesebbet tettek a párt eszmei, politikai, cselekvési egysége érdekében. Ma vi­szonylag kevesebb szó esik erről, de meggyőződéssel állíthatjuk, hogy gazdasági, társadalmi, ideológiai életünk minden területén — a viták ellenére, sőt a viták eredmé­nyeként is — végső fokon erősödik a kommunisták cselekvési egysége. A napirendre tűzött kérdésnek mégis van aktua­litása, mégpedig azért, mert a politikai tisztánlátás, a cse­lekvési egység nem minde­nütt és nem minden kérdés­ben jelentkezik egyenlő mér­tékben. Számunkra az a fon­tos, hogy a lényeges politikai, gazdasági, ideológiai kérdé­sekben párttagságunk egysé­ges nézeteket valljon és hir­dessen. Bizonyos termelési-gazda­sági foyamatokat ma már számítógépekkel mérnek fel. Párttagságunk tudati állapo­tát azonban a legbonyolul­tabb technikai eszközök serr képesek mérlegelni. A MÉRCE MINDENEK ELŐTT az lehet: hogyan ál’ helyt a párttagság a párt po bikájának végrehajtásában gyekezni kell helyesen álta lánosítani a tapasztalatokat ; elkerülni hogy egy-egy szél­sőséges véleményt egész ré­tegek véleményeként kezel­jünk. És minthogy a párt eszmei-politikai helyzete so­hasem független a párttag­ság létszámától, összetételé­ben is érvényesül. Pártszerve­zeteinkben együtt él, dolgo­zik, összeforrva harcol a for­radalmárok három nemzedé­ke: a veterán harcosoké, a középkorúaké, és az if jobba­ké. örvendetesen javult a vezető tisztségeket betöltő kommunisták marxista— leninista műveltsége, szak­tudása. Sokan a fárasztó napi munka mellett középiskolát, egyetemet végeztek, mások az MSZMP KB Politikai Fő­iskoláján tanultak és tanul­nak. Az eszmei-politikai neve­lés helyzetének megközelíté­se elképzelhetetlen anélkül, hogy számot ne vetnénk az­zal : párttagságunknak csak­nem kétharmada 1956 óta lé­pett a pártba. Szinte vala­mennyien a kiváló dolgozók közül, a társadalmi és tö­megszervezeti aktivisták kö­réből kerültek sorainkba. Fi­gyelemre méltó, hogy párt­tagságunk kezdeményező a munkában, aktiv a közélet különböző fórumain. Nagy számban vesznek részt a kommunisták a szocialista brigádokban, szervezői és tá­mogatói a munkaverseny- mozgalomnak; állásfoglalá­saikkal segítik a munkahelyi demokrácia fejlődését, érvé­nyesülését. Sokan végeznek példamutató társadalmi munkát a tanácsokban, a munkásőrségben, a társadal­mi szervezetekben. Azok a gazdasági, politikai js társadalmi erőfeszítések, amelyeknek az utóbbi évek­ben tanúi voltunk, ékesen di­csérik a kommunisták és rinden tisztességesen dolgozó ember szorgalmát, munkáját, és hozzájárultak ahhoz, hogy a megye párttagsága tisztáb­ban lássa a párt politikai irányvonalát, ezen belül is c párt gazdaságpolitikáját. Vé leményünk szerint az embe­rek eszmei-politikai színvo­nalát, érettségét, meggyőző­dését nem annyira azon mér­hetjük le, mit mondanak — bár ez is fontos —, hanem főként azon, hogy mit tesz­nek, hogy milyen tényleges szerepet játszanak a gyakor­latban a politikai, gazdasági, ideológiai feladatok megol­dásában Ha a kommunista példa- mutatásáról szólunk, akkor általában olyan emberekről beszélünk, akiknek ma nem a munkaidő, hanem inkább a munkabírás szab korlátokat. Olyan emberekről, akik ugyan nem vonják és von­hatják ki magukat az anya­gi és erkölcsi ösztönzés hatá­sa alól, de akik önként és tuda­tosan igyekeznek szolgálni a társadalmi érdekeket. Nem azért beszélünk a kommunista példamutatásról, — mintha itt dicsérgetésre lenne szükség. Nem aKarunk glóriát vonni senki feje köré, annál kevésbe, mert nem va­gyunk szentek és nem va­gyunk aszkéták sem. De — különösen azok, akik a legif­jabbak közül valók — tar­tozunk azzal, hogy elismer­jük: párttagságunk többsége az elmúlt két évtized alatt minden nagy társadalmi ak­cióban maximális terhet vi­selt. Jóllehet szocialista fej­lődésünknek ezt a korszakát általában a kiegyensúlyozott­ság jellemzi, nem volt men­tes bonyodalmaktól, feszült­ségektől, nehéz helyzetektől sem. Pártszervezeteinkben sokszor es még sokáig fog­juk emlegetni például a me­zőgazdaság szocialista át­szervezésének időszakát, mert az valóban történelmi fordu­lat volt az ország életében. A fordulatot a parasztság haj­totta végre, benne érlelődött meg az elhatározás. Mégis mindez elképzelhetetlen lett volna odaadó, szervezni tudó és elvhű kommunisták ezrei­nek állhatatos, meggyőző munkája, politikai segítsége nélkül. A PART Fö EREJE esz­méinek igazságában és a tö­megek támogatásában van A párt XI kongresszusa és a Központi Bizottság 1976. október 26-i állásfoglalása az eddiginél nagyobb követel­ményeket támaszt a tömeg- politikai munkával szemben. Politikánk képviselete, célja­ink hirdetése valamennyi alapszervezetünk, minden kommunista elemi kötelessé­ge. Ezt a feladatot szolgálták az országos és a helyi agitá- ciós és propagandaeszközök, elsősorban a párt lapjai és folyóiratai Központi Bizottságunk — ismerve azt a hallatlan erőt, amely a sajtóban rejlik — szükségesnek tartja, hogy a szóban forgó újságokat es folyóiratokat valamennyi pártszervezet és kommunis­ta figyelmébe ajánlja. Külö­nösen fontosnak tartjuk, hogy a megyei sajtó kísérje figye­lemmel •a pártszervezetek po­litikai légkörét, a párttag ág véleményét, a lakosság egyes rétegeinek problémait, állás­foglalásait. Arra ösztönözzük a párttagokat, hogy rendsze­resen olvassák a párt lapjait és folyóiratait, valamint a szervezeti szabályzatba fog­lalt kötelességüket teljesítve, kellő agitácios és szervez > munkával minél szélesebb körben terjesszék azokat a pártonkívüliek között is. Lenin — akinek párttagsá­gi könyvében foglalkozás­ként ez a bejegyzés áll: új­ságíró — a párt és a töme­gek közötti kapcsolat egyik legfontosabb eszközének tar­totta a párt lapjait. De gon­doljunk haladó hazai hagyo­mányainkra. A sajtó közvéle­ményformáló, mozgósító, az ország és a világ dolgaiban eligazító szerepét ma sem fo­galmazhatjuk meg világo­sabban, mint annak idegén Kossuth: „Hírlapjaink leg­szebb feladata a közélet ne­vezetesebb jeleneteit az ol­vasókkal tudatni, s ezáltal anyagot nyújtani a gondol­kodásra, amelyből aztán tet­tek fejlődnek ki..Mert — még egyszer hangsúlyozzuk — a párttagság, és a törne-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents