Népújság, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-27 / 279. szám
V Heti külpolitikai összefoglalónk 4 HÉT CÍMSZAVAKBAN: ft£TFO: Karamanlisz pártja megtartja többségét, de előretör a bal- ' oldal a görög választásokon — Szadat befejezi jeruzsáleml , látogatását, az arab világban kiéleződnek a belső viták — ! Vance dél-amerikai körútja KEDD: Az ENSZ közgyűlésében megkezdődik a közel-keleti vita • — Schmidt kancellár lengyelországi útja — A csehszlovák ; miniszterelnök Bécsben SZERDA: A KGST Végrehajtó Bizottságának ülése Moszkvában: „ tagállamok egyeztetik az 1990-ig szóló energetikai terveket! — Tárgyalások az új spanyol alkotmányról — Üjabb ősz- ' szetűzések Dél-Libanonban CSÜTÖRTÖK: Budapestre érkezik Georges Marchais. az FKP főtitkára, ' megkezdi tárgyalásait Kádár Jánossal — Az MSZMP kül- I döttsége, Biszku Béla vezetésével több latin-amerikai or- ; szagot keres fel PÉNTEK: A NSZEP Központi Bizottsági ülése Berlinben — A Benin I ellen elkövetett támadás a Biztonsági Tanács előtt — ; Szovjet—amerikai megállapodás: megbeszéléseket folytatnak a fegyvereladások korlátozásáról szombat: Az MPLA kongresszus előkészületei Angolában — Az ; egyiptomi elnök beszámol a parlament előtt, újabb bírálatok az arab országokban A hét 3 kérdése A negyven óra, amelyet Szadat Jeruzsálemben töltött, nem rengette meg a világot, de annál súlyosabb bonyodalmakat idéz fel a Közel-Keleten. Miközben egymást érik a hírek, álhírek és cáfolatok, hogy esetleg még az idén, december 20-a után összeülne a genfi béke-' értekezlet, az arab világ minden eddiginél megosztottabb képet mutat. Fennáll a reális veszélye annak, hogy összehívják ugyan a konferenciát a svájci városban, de az egész lépés igazából karikatúrája lenne a valódi „genfi szellemnek”, s többen távol maradnának a közvetlenül érdekeltek közül. 1. Milyen visszhangot váltott ki az arab világban Szadat utazása? Már a két esztendővel ezelőtti, 1975 szeptemberében megkötött sínai megállapodás is valóságos vízválasztónak bizonyult az arab világban, miután Egyiptom tulajdonképpen kivált a frontál- lamok köréből. Ettől kezdve hiába hangzottak el önmagukban talán nem kifogásolható nyilatkozatok Kairóban. az Egyiptom által vállalt feltételek jelezték: még akkor sem lennének képesek a szolidaritás jegyében fellépni. ha történetesen ilyen szándékuk lenne. A jeruzsálemi látogatással pont került a mondat végére, lényegében befejeződött ez a hosszabb ideje tartó folyamat. Szadat nyílt támogatóinak tábora viszonylag szűk: az Arab Liga huszonkét tagja közül Szudán. Marokkó és Omán helyeselte fenntartás nélkül az egyiptomi államfő döntését. Igaz, számolni lehet azzal, hogy Tunézia is az óvatos támogatók közép lép és Szomália, amely annak idején szembefordult a sínai alkuval — az új helyzet, s az Etiópiával vívott háború miatt —, ugyancsak csatlakozik. Felemás nyilatkozatok látlak napvilágot Szaúd- Arábiában. A legbefolyásosabb olajállum, s egyúttal Egyiptom egyik fő hitelezője, egyrészt örül annak, hogy a Pax Americana, az amerikai recept szerinti békerendezés előrehalad. másrészt viszont az iszlám szent helyeinek fanatikus őreként, nem nézhette derült tekintettel, amint az egyiptomi elnök. puszta jelenlétével szinte szentesíti az izraeli jelenlétet Jeruzsálemben, a muzulmánok Mekka és Medina utáni harmadik, legszentebb városában. A bírálók közé sorakozott fel Líbia, Algéria, Szíria, Dél-Jenien. Irak és természetesen a Palesztin Felszabadí- tási Szervezet. A legmesszebb Líbia jutott, ismét szakítás történt, sőt Tripoli az egyiptomiak kizárását követeli az arab államok szervezetéből. Felvetődött annak gondolata, hogy az „elutasítók” hívjanak össze külügyminiszteri értekezletet, ezt azonban Szíria és Irak viszálya mindeddig lehetetlenné tette. Az arab világban tehát megszaporodtak a törésvonalak és ha Szadat — a valódi eredmények híján — azt emelte ki, hogy javította az Egyiptom és Izrael közötti „pszichológiai légkört” —, annál súlyosabbá vált a bizalmi válság az arab országok között. 2. Mi a jelentősége a nyugatnémet kancellár lengyelországi látogatásának? Varsó és Bonn viszonyának jelentőséget ad az a tény, hogy a héten bizonyos átrendeződés kezdődött a nyugatnémet ellenzék soraiban, Strauss bejelentette nyílt igényét a jobboldal kancellárjelöltségére. Ez any- nyit jelenthet, hogy az uniópártok (CDU—CSUjr a még terméketlenebb állásfoglalások felé sodródnak a külpolitikában. Ezért valóban kontinentális érdek az NSZK keleti politikájának folytatódása, s főként következetessége. E téren már korántsincs minden rendjén, s az NDK fővárosában, a NSZEP központi bizottsági plénumán joggal hívták fel a figyelmet arra is, hogy a demokratikus német állam tárgyalási kezdeményezéseit nem mindig fogadják építő szándékú megközelítéssel az NSZK- ban. 3. Hogyan alakul a ' helyzet Dél-Európában? A közvélemény-kutatók ezúttal nem fogtak mellé a görög választási előrejelzések során, csaknem százszázalékos pontossággal előrevetítették az eredményeket. Karamanlisz pártja megőrizte abszolút parlamenti többségét, noha a szavazatoknak csupán 43 százalékát szerezte meg. Jelentősen előretört a baloldal: Papandreunak. a NA- TO-tagságot ellenző pánhel- lén mozgalma és a Görög Kommunista Párt. A rendkívüli választások indokai között előkelő helyen szerepelt a ciprusi probléma. A dél- európai áttekintés jogos kérdés tehát, hogy miután Athénban lebonyolódott a választás — Törökország egy papírvékony többséggel rendelkező kabinettel rendelkezik — és Cipruson februárban járulnak az urnák elé. történhet és történik-e valami előrehaladás? A mediterrán térség másik végén, az Ibériai-félszigeten több szinten is folynak a tárgyalások. Spanyolország és Portugália között arról, hogy korábban két diktátor, a Franco és Salazar által kötött ibériai paktumot új szerződéssel váltják fel; London és Madrid Gibraltár jövőjéről tanácskozik; de viták folynak Spanyolországon belül az új alkotmányról s a gazdasági rendszabályokról, valamint Portugáliában, ahol a kormány kétségbeesett erőfeszítéseket tesz megrendült helyzetének könnyítésére. A Dél-Európa középpontjában elhelyezkedő Olaszországban pedig a hatpárti megállapodás realizálása van napirenden, nem kevés nézeteltéréssel, hiszen — a régi közmondás igazsága szerint — az ördög mindig a részletekben búvik meg. Dél-Európa frontjai mindenképpen mozgásba jöttek ezekben a napokban, s a jóslás kockázata nélkül is megállapíthatjuk: a közeljövőben sem várhatók errefelé unal- map hetek ... Réti Ervin Dél-Afrika fegyverkezik Jelentem, a Vorster—Ku-KluxKlan tpusú rakéták elkészül- tek. (A Krokodil karikatúrája — KS.)----------------------------------------1------------------------------------------------H írügynökségek jelentik TOKIÓ: Fukuda Takeo japán kormányfő szombaton reggel a televízió által is közvetített sajtóértekezletén bejelentette, hogy hazájának a háború után mind ez ideig legsúlyosabb külső és belső gazdasági nehézségei miatt átalakítja kormányát és az uralmon lévő liberális demokrata párt vezetőségét. Az átszervezésre már hétfőn sor kerül. A miniszterelnök szerint, aki egyben az LDP elnöke is, e lépésre azért van szükség, hogy az új kabinet képes legyen megbirkózni a jen nagymértékű felértékelődése és az ország hatalma és külkereskedelmi és fizetési mérlegtöbblete következtében előállt problémákkal. Emellett a döntést külpolitikai szempontok is diktálták. PORTO: Észak-Portugália öt városában összesen tizenegy bomba robbant. A kisebb terrorakciók járműveket rongáltak meg és ablakokat törtek be, de személyi sérülést nem okoztak. A rendőrség húsz embert őrizetbe vett. NEW YORK: Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára fogadta az Egyesült Államok-beli látogatáson tartózkodó Santiago Carrillót, a Spanyol Kommunista Párt főtitkárát. NÁPOLY: Nápolyban megkezdődött a per Guido de Martinonak, az Olasz Szocialista Párt egykori vezetője, Francesco de Martino fiának elrablói ellen. A 16 vádlottat, akik között bár- és háztulajdonosok vannak, emberrablásért, felhajtásért, bűnrészességért, s a váltságdíj fejében kapott pénz felhasználásáért vonják felelősségre. Az ítéletet az év végére várják. November 29. A jajcei törvény szellemében November 39. kiemelkedj jelentőségű dátum Jugoszlávia történetében. 1913-ban ezen a napon a Népfelszabadító Ahtifasiszta Tanács nagy fontosságú döntésekről tárgyalt. A festői szépségű boszniai kisvárosban, Jajcéban, az új Jugoszlávia alapjait lefektetve mondták ki, hogy „Jugoszláviát demokratikus, föderatív alapon, az egyenjogú népek államközösségckcnt kell berendezni”. Két esztendővel később, Jugoszlávia teljes felszabadulása után, az alkotmányozó nemzetgyűlés a jajcei törvény szelleméhez híven cselekedett, amikor kikiáltotta a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságot. Ma. amikor nemzeti ünnepükön, a köztársaság napja alkalmából köszöntjük a testvéri Jugoszlávia népeit és nemzetiségeit, azokat a nagyszerű eredményeket is méltatjuk, amelyeket az eltelt több mint három évtized során, a szocializmus építésében. az ország gazdasági, kulturális és tudományos életének fejlesztésében elértek. A szocialista tulajdonban levő termelési eszközökkel a társadalmi össztermék több mint nyolcvan százalékát termelik meg. Az ipari temetés a háború előtti színvonalhoz képest tizennégyszeresére, a mezőgazdasági pedig kétszeresére emelkedett. A magyar—jugoszláv !ó szomszédi kapcsolatok minden területen eredményesen fejlődnek. A kölcsönös árucsere-forgalom az elmúlt ötéves tervidőszakban elérte t 800 millió dollárt, a mostaniban pedig — az előzetes becslések szerint — már a másfél milliárd dollárt is meg fogja haladni. A két ország vezetőinek rendszeres találkozói is a gyorsan fejlődő együttműködést tanúsítják. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt első titkára, legutóbb szeptember utolsó harmadában járt a szomszédos baráti országban és gyümölcsöző megbeszéléseket folytatott Joszip Broz Tito államfővel, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének elnökével. A találkozón mindketten megerősítették a két párt és a kft nép sokoldalú együttműködésének fejlesztésére irányuló törekvésüket. K. M. QMwjm Hitlernek fia avagy „keveseket ’ megható történet egy megtalált gyermekről j Í977. november 27.. vasárnap Karácsony felé járunk, s az egyebek mellett abból is látható, hogy a nyugatnémet könyvpiacon megjelent a legeslegújabb Hitler-életrajz. Az amerikai John Toland írta, aki azt állítja szenzációsnak szánt művéről, hogy „ennyi részletet még senki nem tárt fel Hitler magánéletéről”. Szó is esik ebben a könyvben sok mindenről, beteljesült és beteljesületlen führer! szerelmekről, hölgyekről. akikért Hitler hiába rajongott, amikor még nem volt diktátor és olyan dámákról, akik hiúba rajongtak Adolfért, amikor már vezérként, kancellárként pompázott. Hogy mi igaz ezekből az intimitásokból, mi nem — John Toland orrhosszal győzni látszott az életrajzírók sorában. A szabad verseny világában azonban a vetélytársak csak úgy nem adják meg magukat. S Werner Maser, egy ugyancsak „sikerhez szokott Hitler-életrajzíró” — a hamburgi Spiegel jellemzése — előjött a maga adujával. Nemcsak egy új Hitler-sze- relmet „talált”, hanem megtalálta ennek a „szerelemnek a gyümölcsét" is. A „kicsike”. 59 esztendős, hét gyermeke van és Jean Lőrét néven a francia köztársaság polgára. Egyébként olyan szegény, mint a templom egere, hosszú idő után ez lesz számára az első gazdag és ezért boldog karácsony, mert az érdeklődés nyomán csak úgy dől hozzá a pénz, az élete folyamán mindig lapos pénztárcájába. Hát hogyne dőlne, amikor a történet annyira megható. Egy szegény francia szolgálólány szerelmes lesz az egyébként annyira gyűlölt német katonák egyikébe, egy még fiatal, de már akkor bajúszos őrvezetőbe. A 16-os bajor gyalogezred, ahol az őrizető szolgál, Franciaországban állomásozik. Hol erre, hol arra a frontszakaszra vezénylik, de a szolgálólány semmivel nem törődve követi őrvezetőjét tűzön-vízen, frontszakaszokon át. Mert az őrvezető nemcsak szeretni, hanem festeni is tud: portrét fest szerelméről, a szép és ifjú Charlotteról. Igaz, hogy az első világháború idején készült festményről mind ez ideig senki nem sejtette, hogy az Hitler gyermekének anyját ábrázolná. Maser mester azonban a zsenge és rossz Ili tier-festményt összehasonlította Lőrét úr édesanyjának fényképével és az arcvonások hasonlósága szerinte „bizonyíték”. Legalábbis azoknak, akik a dolog iránt nagy érdeklődést tanúsítanak. Más bizonyíték? Hát az is van. Maga Lőrét állítja, hogy édesanyja — aki egyébként meglehetősen szabados életet élt ifjú korában, vagyis az első világháború idején — halálos ágyán megvallotta a fiának, hogy apja senki más nem volt, mint Hitler Adolf. Hogy a mamu miért éppen akkor vallotta volna be a dolgot, amikor egyebekben nem nagyon titkolta ügyeit, csak azzal lehet magyarázni, hogy amit valaki négyszemközt meggyón a halálos ágyán, azt később nem cáfolhatja meg senki sem. Lőrét ezt a módot találta ki, hogy feltűnést keltsen és pénzhez jusson. Az angol „Sunday Times” nyomtatta ki először a „szenzációt”, hogy egy nyugatnémet történész Hitler fiának nyomára jutott. Az „indiszkréció” nyomán Maser aztán „nem hallgatott tovább”, s így ma már alig van magazin a világon, amely ne foglalkozna a nagy hírrel, megtalálták a dicstelen végű'diktátor fiát. A baj csak az, hogy Jean nagynénje, Alice néni nem Adolf papa és állítólagos gyermeke nagyon érti az egész ügyet, s unokaöccse világhírénél többet ér számára a család becsülete. Az őt is megkereső riportereknek kijelentette: igaz, hogy húgának 1917-ben valóban viszonya volt egy német katonával. Az illető azonban nem őrvezető volt (egy olyan jó családból való lány, mint az o nővére dehogy adta volna le magát legénységiekkel), hanem egy valóságos alhadnagy. S nemcsak hogy nem Hitler volt.de még egy cseppet sem hasonlított a későbbi diktátorhoz, egy igazi magas, széles vállú, jóképű fiatalember volt. nem olyan kripliforma. Ezt á tiszt urat Alice tanti jól ismerte. s ezért Jeant ostoba, feltűnésre vágyó fajankónak, képzelődő hülyének tartja, aki hagyja magát a németektől beugratni. Mindez azonban a „kuta-. tókat” nem zavarja. Most keresik azt az ágyat, ahol a hitleri gyermek fogantatptt. A szállodát, ahol 1917. júliusában a „szerelmesek” utolsó, de következményekkel terhes találkozója lezajlott, mar állítólag meg is találták. De az is lehet, hogy nem szállodában. hanem valahol a búzamezőkön történt. Vagy ott sem. Hát nem gyönyörű történet? Meg kell p szívnek ha-’ sadni p. i. A
