Népújság, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-27 / 279. szám
Ruházati termékeink a világpiacon A textil- és ruházati külkereskedelem tavalyi és idei tapasztalatai alapján már pontosabb adatokkal rendelkezünk a tervidőszak hátralevő részének megítéléséhez. Hogyan látják most a lehetőségeket, a gondokat a Hun- garotexnél — erről beszélgettünk a külkereskedelmi vállalat vezérigazgatójával, Szabó Józsefnéval. — Kezdjük talán azzal, milyen körülmények köj, zött dolgozik a vállalat exportpiacain? — A szocialista piacokon kivitelünkben — a tervhez képest — nincs változás, hiszen a mennyiséget és a fő árucsoportokat is ötéves államközi szerződések rögzítik. A különböző árucsoportokban azonban sajátos átrendeződés tapasztalható. A szocialista országokból érkező megrendelőink évről évre magasabb igényekkel lépnek fel. A minőséggel kapcsolatos kívánalmak ma még elsősorban az áruk tartósságára, műszaki adatokkal kifejezhető tulajdonságaira vonatkoznak, ám akárcsak nálunk, a KGST- országokban is nőnek a szebb, divatosabb termékek iránti igények. — És mi a helyzet a tőkés piacokon? — Tavaly az év elején kedvező konjuktúra bontakozott ki. Néhány hónap után azonban kiderült, hogy a fellendülés átmeneti jellegű volt. Emellett a fejlődő országok textiltermelésének növekedése és általános piaci terjeszkedése folytán a fejlett tőkés országokat olcsó tömegáruval árasztják el. Ráadásul a tőkés országok textil- és ruházati üzemei saját versenyképességük javítására is importálnak olcsó arat, míg maguk főként a magasabb minőségű igényeket kielégítő divatosabb termékek gyártására rendezkednek be. A textil-világkereskedelemben tehát a piaci kereslet széthúzódásának lehetünk tanúi. — Hol helyezkednek ei ebben az összképben a magyar áruk? — A magyar textil- és ruházati ipar termelését minőség és választék tekintetében a két kategória — az olcsó tömegáru és az igényes, divatos termék — egyikébe sen* sorolhatjuk. Ez mutatja, hogy exportunk árszintje a távol-keleti tömegárut szállítók árai felett van. Gondot okoz viszont, hogy a divatot nem tudjuk elég gyorsan követni, ezért a kevésbé divatérzékeny, úgynevezett klasszikus árukat exportáljuk. A tömegáru és a klasszikus termék értékkülönbségét azonban a piac a ráfordítási költségeknél kisebb mértékben honorálja. Eladott termékeink árát erősen mérsékelik az idehaza is tapasztalható szállítási késedelmek, a szerződési fegyelem lazaságai. .. , Mindehhez még hozzá kell venni azt, hogy a beruházások, s ennek nyomán a termelés bővítése a vártnál és a szükségesnél lassúbb ütemben valósul meg, ami azt a veszélyt rejti magában, hogy az V. ötéves tervidőszak végére egyszerre nő meg az ipar által kínált árualap mennyisége. — Mindebből sejthető, sok nehézséggel küszködik a textil- és ruházati külkereskedelem az idén is. —- Az eddigi tapasztalatok szerint a szállítások ütemessége javult, de e területen még mindig sok a tennivaló. A vállalatok elmaradtak az első félévben az időarányos tervteljesítéstől, ami elsősorban termelési és munkaerőgondjaikra vezethető vissza. Annak ellenére így van ez, hogy exportmegrendelésekkel nem álltak rosszul, hiszen az idei szocialista kivitel 90 százalékát az elmúlt év végéig lekötöttük és a tőkés üzletkötések is nagyjában- egészében leterhelték a vállalatok termelőkapacitását. Az első hat hónap exportjának alakulása mind a szocialista, mind a tőkés piacon a tavalyinál kedvezőbb. A rubel- és a dollárelszámolású exportterv egyaránt dinamikus növekedést ír elő, az első félévben az export értéke a szocialista piacokra 25, a tőkés piacokra pedig 14 százalékkal magasabb az elmúlt év hasonló időszakáénál. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy dollárelszámolású exportunkban a 14 százalékos növekedés a kívántnál kevesebb, a népgazdaság a textil- és ruházati ipartól 1977-re ennél nagyobb mértékű exportnövekedést vár. Az exportfeladatok teljesítése érdekében a szállítások meggyorsítására, és mindenekelőtt a kívánatos eredményekkel kecsegtető export- árualapok megtermelésére van szükség. A tisztánlátást és a tartalékok feltárását hátrányosan befolyásolja azonban, hogy több vállalat most bevezeti olyan termék gyártását, amely régebben nem tartozott profiljába; nem törődve azzal, hogy az áru piaci értékesítése elő van-e készítve vagy nincs. Mindemellett gondjaink fő oka mégsem abban kereshető, hogy kevés exportáru- alap áll rendelkezésünkre, s nem is az imént vázolt bizonytalan tőkés piaci helyzet miatt fő a fejünk. A legnagyobb baj, hogy kedvezőtlen az exportunk szerkezete. A struktúrajavításban 1976- ban ugyan előreléptünk, egy- egy árucsoporton, árufajtán belül azonban a gyártmányszerkezet még mindig nem megfelelő. Két nagy árucsoport — a pamutszövet és a ruházati konfekció — jellegzetes példákkal szolgál arra, hogy a közepes minőségű áruösszetétel, továbbá a termelői alkalmazkodóképesség hiánya akadályozza a gazdaságos exportot. Konfekcióru- ha-gyártási kapacitásunk egy része például kabátokra, felöltőkre, klasszikus férfiöltönyökre korlátozódik. így aztán nem jut elég erő a sport- és szabadidő-ruházat, az ingek és egyéb keresett ruházati konfekciótermékek gyártáséira. — Ebben a helyzetben mi alapozhatja meg az ágazat exportterv-telje- 1 sítését? — Az idei program feszí- tettsége, az 1978ras elképzelések megalapozása, sőt a középtávú terv egészének teljesítése szorosabb együttműködést igényel a külkereskedelmi és az ipari vállalatok között. Ennek tartalma túlmegy az elszámolási formákon, lényege az ipari vállalatok közvetlenebb érdekeltsége a gazdaságos export fokozásában. K. Ny. J. Nemcsak a tíz év jogán Kis üzem nagy lehetőségei Vörösmaj'orban A különleges keménységű darabolják. A hegesztéseket őszintén szólva, ma már nem túlságosan lelkesedünk azért, ha a megye községeiben, városaiban új munkahelyeket hoznak létre. Hadakoznak is az ilyenek ellen az illető területek vezetői, hiszen koncentrálni kell a ke. vés munkaerőt, oda irányi, tani, ahol a nagyobb értékeket termelik. A meglévő üzemeket is — mint az már ismeretes — feladatkörük alapján rangsorolták és meghatározták, melyik toborozhat munkaerőt, melyiknek kell csökkentenie létszámát. Kivétel, apelláta nincs, a döntés szigorú! Ezért is lepett meg külö. nősen, amikor a Csőszerelő- ipari Vállalat selyp—vörös- majori üzemében haUottam: módosítják a besorolást és ez az üz*m is a létszámot aya- rapítók közé kerül, egy kategóriával följebb, mint eddig. A vörösmajori üzem nemrégiben ünn°nelte iuhúeu- mát, éppen tíz éve alapították.' Nem hisszük, hogv ennek iogán kapott volna lehetőséget a mnnkaerőfns^ges körzetben további lé*számhő_ vítést>ez. Fgv azonban biztos: tíz pszt^nHő alatt az itt dolgozó kollektíva bizonyította az üzern létjogosultságát, rangot vívott ki magának ezen az iparvidéken. Az elmúlt évek sikerei is kellettek acélcsövet hajlitás előtt felröntgennel kell ellenőrizni. A vörösmajori üzem ezzel és más munkáival a lakás- építési programban vállalt fontos szerepet. Itt készülnek például a hőközpontok úgynevezett fogadótelepei; ezek a blokkok a lakóépületekben veszik át a hőt és tovóbbít- iák a lakásokba. Megannyi bonyolult, magas szakmai felkészültséget igénylő feladat. Ahogy az itteni vezetők többször is elmondták már; olyan üzemmé kell fejlődnie a vörösmajorinak, amely profiljával korszerű ipari hátteret biztosít az építkezéseknek. Előregyártott szerelvényeket adni magas műszaki felkészültséggel; ezeket a helyszínen már csak a helyükre kell állítani. Ha az elképzelés megvalósul, akkor már lehet beszélni hatékonyságról, gyorsaságról. Egyelőre éppen ez a háttér hiányzik az építőiparban. Csak többes számban... Harmad ízben választották meg az egri 60-as számú választókörzet tanácstagjának Danyi Ferencet, a Gárdonyi gimnázium gazdasági vezetőjét. — Tulajdonképpen véletlenül lettem tanácstag — mondotta —, már amennyiben véletlennek nevezhető, hogy a kettős jelölés után én kaptam a több szavazatot. Az biztos, hogy ismernek a környéken, ott születtem, s ott élek a mai napig. A 60-as számú körzetet kö- . rülbelül a Vörösmarty utca vége, a Sertekapu utca, a Hatvanasezred utca, valamint a Kisvölgy és a Bocskay utca határolja. Annak idején Felső-Lajosvárosnak is nevezték a régiek. — A felszabadulás után. eltekintve a közelmúlt évektől. eléggé elhanyagolt terület volt ez. tele régi apró parasztházzal, szeszélyes és egyr« veszélyesebb pincelabirintussal. Közmű, a villanyt kivéve, nem volt. — Mit sikerült elérni az utóbbi években? A tanácstag a fejlegyzései között lapoz, aztán sorolja a legfontosabbakat: — Több utca vizet kapott, ahol megoldották a szennyvíz elvezetését is. Tekintélyes járdahálózat épült, s többfelé megjavították az utakat. Bizony, sokat kellett ezért talpalni, szervezni, érvelni, amíg megoldottuk. —, „Megoldottuk”: e2 többes számot jelent... — így is van, hiszen egyedül nehéz lett volna. Szerencsére jó kapcsolat alakult ki a tanáccsal, ugyanakkor választóim is megértették, mire van anyagi lehetőség, s mihez kell önerőből, társadalmi munkában is hozzájárulni. A kölcsönös segítséget kiegészíti a megfelelő tájékoztatás, s ez nagy lépést jelentett a kölcsönös bizalom felé is! A társadalmi munka nem lényegtelen. Előfordult, hogy az idősebbek helvett is felajánlották a lakók kétke- zük munkáját, s nemcsak a saját, hanem a közösség érdekéért is sorompóba álltak, így rendeztük például nemrégiben az óvoda környékét. — Mi foglalkoztatja most a tanácstagot? — Természetesen ugyanaz, ami a választókat. Itt van például a 25-ös út építése. Ez a munka érinti a Vörösmarty, a Kilián és a Sasvár utcát a körzetben. A szanálásokkal kapcsolatban még mindig nem alakult ki határozott álláspont. Ugyanakkor szeretnénk, ha az út építésével együtt megoldódna végre a környék rendezése. Foglalkoztat a Bocskay út beszakadásával keletkezett probléma. A Sasvár utca olyan állapotban van, hogy a gépkocsik nem tudják bevinni a tüzelőt, elszállítani a szemetet, s az itt lakók zömmel idős emberek, messzire járnak vízért. Szeretnénk felújíttatni és tovább bővíteni a vízvezeték-hálózatot. Tervezzük. hogv társadalmi munkában a Kisvölgv utcában pihenő parkot építünk a nyugdíjasoknak. .. Szóval: van mit tennünk még a környéken. — Az idők folyamán bizonyos egyéni módszer alakul- hat ki a tanácstag munkájában. Elárulná az ön módszerét? Elmosolyodik: — Nincs benne semmi különös. Az, hogv itt élek, hogy szinte mindenki ismer és én mindenkit ismerek, sokat jelent. Fogadóórára tulajdon- kéopen nincs is szükség, találkozunk az utcán, vagv eljönnek hozzám, de gvakran magam is felkeresem a családokat. s beszélgetünk a közös gondokról. Nemrégiben például a közműfejlesztési hozzájárulással kapcsolatban közösen beszéltük meg, kit javaslunk a részletfizetés kedvezményére, a szociális helyzetétől függően. Nem közömbös az sem, hogy két másik körzettel vagyunk határosak, s az ottani tanácstagokkal — Kovács Ferencnével és Marmohf Sándorral — együtt beszéljük meg a „határproblémákat”. Egvébként a tanácstagi beszámolókat is közösen tartjuk; erre legközelebb december 12-én kerül sor. A lakóbizottsággal a párt- és a népfrontkörzettel ugyancsak jó kapcsolatot tartunk. — Ez a munka egyik része... — Igen, ami a körzetben folyik. A tanácsüléseken (ezért már kaptam megjegyzést) nemigen szólalok fel. Úgy érzem eredményesebb, ha az ötletekkel, javaslatokkal közvetlenül felkeresem a szakosztályokat, s véleményegyezés esetén részletes átiratot küldök. Erre később hivatkozni is tudok, ha szükséges. Megjegyzem itt, hogy nem ártana néha az ügyintézést gyorsítani, különösen, ha ésszerű javaslatról van szó, s a megvalósításnak sincs különösebb akadálya. Egyébként tagja vagyok a városi tanács közgazdasági bizottságának, ahol nemritkán igen alapos vita kerekedik egy-egy napirend előkészítésekor. Ahogy Danyi Ferenc elmondta, munkahelyén elismerik és értékelik társadalmi munkáját, de értékelik másutt is. így például tavaly megkapta az Eger városért kitüntető plakettet. Elismerést jelentett néhány éve a Munka Érdemrend bronzfokozata, az idén pedig a kiváló dolgozó, kitüntetés. — Ügy érzem — mondta, — szeretnek, megbecsülnek a választókörzetben és itt a munkahelyemen is. Természetes hát, hogy egyetlen célom: megfelelni a bizalomnak. Hátai Gábor Bonyolult csőlabiríntus: gadóblokkjai. ahhoz, hogy a jövő biztosított legyen. Mit vár a jövőtől ez a gyermekkorból alig kinőtt kisüzem? Az elmúlt tíz évre visszatekintve — meg kell mondani — hosszú ideig csak any- nyi szerepe volt ennek a gépállomásból kialakult telepnek, hogy amit Budapesten a nagyvállalat többi munkahelye nem bírt elvégezni, azzal gyorsan az ittenieket bízták meg. Nem tudták egyik hónapban, mi lesz a dolguk a következőben. Önköltség, termelékenység nemigen volt érdekes. — Még három-négy éve sem voltunk úgy ellátva munkával, hogy előre programozhattunk volna — emlékszik vissza Tóth József üzemvezető-helyettes. — Ezen kellett változtatnunk, hogy egyáltalán fejlődhessen ez az üzem, s ma már rossz- indulattal sem lehet azt mondani róla, hogy afféle kis vidéki kóceráj. Valóban. sokat áldozott fejlesztésre itt a vállalat. Több korszerű üzemcsarnok sorakozik már egymás mellett, a terület egvengetését még el sem végezték a legutóbb befejezett építkezésük körül. Az idén kaptak új fürdőt, öltözőket az itt dolgozók. Az anvagtárolók fölött darupályák húzódnak. A sokféle kisegítő jellegű megbízás után már az üzem profilja is kezd végleg kialakulni. — Ezekben az új üzemcsarnokokban, amelyek nemrég készültek el, a legfontosabb munkát, a csőhailítást végezzük — kalauzol az üzemvezető-helvettes. — Mindenféle hajlított cső itt készül már, mégpedig korszerű berendezésekkel. Meglehetősen bonyolult feladat ez, különösen a nagy átmérőjű csövek meghajlítása úgv. hogv közben az anvag minősége ne változzon. Idáig özeket nvugati imnortbói VíPc-yorPTTii c ha a soV ppíilő Ínlrófcílona^ g” nrcnntríofin c* o-rolr Vpn'í"7or0ií ryv *$ r*í c IpfVjJltÓ is'”’ sok dollárt megtakarítunk. készülnek a hőközpontok fo« (Fotó: Szabó Sándor) ” — Autószerelő-lakatos voltam, amikor idekerültem —- mondja Kasza Béla, az üzem egyik alapítója. Az a pár ember, akikkel kezdtünk, pesti üzemekben gyakorolt néhány hétig, úgy vettük tel itt a munkát. Most sem vagyunk sokan, de ezekkel a gépekkel, meg a munkakörülmények gyökeres megváltozásával, termelni is többet tudunk. Egész sor minősített hegesztő dolgozik már itt, jó brigádok vannak a csőhaj lí- tásnál. Én magam sajnos már könnyebb munkára kényszerültem, kiálltam a többiek közül. Erre az anyagmozgató gépre kerültem a lábam miatt. Hogyan gondoskodnak az utánpótlásról? Erre a jó’ felszerelt tanműhely adja a választ. A szakmájával most ismerkedő 73 tanuló többsége hegesztő, lakatos. A szomszédban az ipari szakmunkásképző, minden egy helyen az oktatáshoz. Jelentkező a megye határain túlról is szép számmal akad — tájékoztat Kepes István tanműhelyvezető. A tízéves kis üzemben ahol még nem dolgoznak háromszázan, ma már automata berendezésekről, saválló acélt is daraboló plazmavágóról, programozott csőhajlítóról beszélnek, s nem is a távoli jövő terveiben. Tízféle- gyártmányukból ket- tőt-hármat hagynak jövőre — ez is a korszerűség feltétele. Ide valóban jó helyre kerülnek a munkáskezek... Hekeli Sándor Jlmüsöi } 1977. november 27„ vasaroafi
