Népújság, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-03 / 259. szám

Uj termék vagy újabb termék Sok vállalatnál a műszaki fejlesztés eredményességét az új termékek számával mérik. Az új termékek szá­ma azonban nem jelent fel­tétlenül ..minőségi” változást, legalábbis ebben a statiszti­kai adatban nem. Az „új” jelző ugyanis könnyen csak „újabbat” jelent. Olyan ter­meket.. amelyet eddig nem gyártott a vállalat, de hasz­nálati értéke, műszaki szín­vonala semmiben sem kü­lönbözik az eddig is gyártot­taktól. HtevnYuylató statisztika Ennek az „újabbnak" leg­feljebb más a színe, vagy a formája, vagy nem kapcso­lóval indul, hanem nyomó­gombbal, vagy éppen for­dítva (mindkét megoldásnak megvan az előnye, hátrá­nya. ami jól reklámozható), továbbá esetleg nem szögle­tes, hanem kerek a beleépí­tett műszeróra, nem fénnyel jelez, hanem hanggal, vagy kombinálva, mindkettővel (ami újból csak jól reklá­mozható) és nem oldalt kell beletenni valamit, hanem fe­lülről, s nem alul esik ki va­lami, hanem .oldalt és így tovább. Tehát csupa lényeg­telen műszaki változás és mégis megtelik a statisztika „új termék” rubrikája, min­denki megnyugtatására. Egyszerű lenne pedig ki­szűrni a valódi újdonságokat a kevésbé valódiak közül. Csupán meg kellene nézni, hogy mennyit költött a vál­lalat az új termékek megje­lenésének időszakában a gyártási eljárásokra, vett-e új gépeket, korábban nem használt anyagokat, stb. Többnyire ugyanis az a hely­zet,, hogy a használati érték­ben, műszaki színvonalban valóban újat hozó termék gyártása ritkán lehetséges — legalábbis gazdaságosan — a régebbi technológiával, az el­avult gépeken. Az új gyártmány beilleszkedése lla viszont ebből indulunk ki — tehát, hogy egy „igazi” újdonság valóban komoly változásokat követel a gyá­raktól, akkor már el kell fo­gadni a szakembereknek azt az intését, miszerint minden új gyártmány bevezetését csak igen alapos, körültekin­tő számítások. elemzések után szabad elkezdeni. Egy „valódi” új terméknek két „környezetbe” kell jól és magától értetődően beillesz­kednie. Bele kell „simulnia” a vállalat belső műszaki, gazdasági adottságai közé, másrészt a reménybeli meg­rendelők lehetőségei és igé­nyei közé is. A fejlesztés eredményeként születő, vagy licenc alapján készülő új gyártmány csak akkor felel­het meg egy vállalat — s az egész népgazdaság érdekei­nek, — ha azt i technológu­sok megalkuvások és zökke­nők nélkül képesek sorozat- gyártásra fogadni. Ha az új termék ..ráillik” a gépekre, megfelel a vállalatnál dolgo­zók képzettségének, műszaki ismereteinek és gyakorlatá­nak, továbbá megfelel „szá­mára” a termelés szervezett­ségi színvonala és a gyártá­sához szükséges anyagok, al­katrészek megfelelő áron beszerezhetők. Sok pénzbe kerül Ha egyetlen új gyártmány érdekében valamennyi már kialakult feltételt gyökeresen meg kell változtatni, akkor az — felesleges is monda­nunk — túl sok pénzbe ke­rül, s kérdéses, hogy az új termék árbevétele képes-e mindezt fedezni? S akkor itt van a másik körülmény: nevezetesen, hogy az új termék felhaszná­lására felkészültek-e már a megrendelők, illik-e az új gyártmány az ő műszaki-gaz­dasági lehetőségeik és szük­ségleteik közé? Egy-egy vál­lalat kialakult műszaki-gaz­dasági-szervezettségi és szakmai színvonala bizonyos újdonságot azonnal, vagy ki­sebb változtatások után ké­pes fogadni, mások alkalma­zását viszont nem teszi lehe­tővé. Kiolvasható a konstrukcióból Egy új termék megalkotá­sában tehát távolról sem elégséges az adott szakma műszaki szempontjait érvé­nyesíteni. Az új gyártmány felhasználhatóságát meg­szabja a vállalat, sőt egy egész ágazat (olykor egy egész nemzetgazdaság) el­ért műszaki színvonala és fejlesztési lehetőségei is. Ha mindezek az adott gyárt­mány konstrukciójában nem kerülnek összhangba, akkor fordul elő többnyire az. hogy a fejlesztés eredményét csak évek, olykor évtizedek múl­va hasznosítja a termelés. A magvar iparban a követ­kező években kulcsfeladat a gyártmányválaszték korsze­rűsítése. megújítása. Ez egy­részt a futó gyártmányok fo­lyamatos fejlesztését, műsza­ki színvonaluk karbantartá­sát jelenti, másrészt a hazai vagv külföldi fejlesztési eredmények hasznosításával a merőben új gyártmányok, termékcsaládok meghonosí­tását. Különösen az utóbbi fel­adat végrehajtása során (de az előzőnél is) tehát egy­részt mellőzni kell a beve­zetőben említett ún. statisz­tikai „újdonságokat”, mert ezekből — legalábbis a nem­zetközi piacokon — nagyobb bevétel aligha származije. A termékváltás érdemi munká­ja közben pedig el kell ke­rülni a felesleges áldozato­kat, nehogy egy-egy vállalat és annak partnerei ma még esetleg teljesíthetetlen fel­adatok elé kerüljenek. Gerencsér Ferenc Heves megyei internacionalisták a Nagy Októberért TV. Pogonyi Antalt, az 1967- ben elhunyt egri internacio­nalistát itthon is kevesen is­merték. Szolikamszkban lé­pett be a Vörös Hadseregbe, és fogságba került. Negy­venüket — köztük három magyart — hajón Csedriny- be irányították. Ütközben egyiküket egy kozák agyon­verte. Pogonyi és társa éj­jel rábeszélte az őrt, hogy dob­ja őket is a Kámába. Partra úsztak és egy erdei tanyán földművesként dolgoztak. Po­gonyi a visszavonuló Kol- csak-hadsereg útjába került és egy tiszt Krasznojarszk- ban leadta a hadifogolytá­borban. Miután egy elesett zászlós haiálcédulájával iga­zolta magát, a tiszti táborba helyezték el. Bekapcsolódott a városban működő, bolsevikokkal kap­csolatot tartó tisztek moz­galmába. Az Ember és a Jenyiszej című, kézzel írt újságot jelentették meg, va­lamint szemináriumokat is tartottak. Tagja volt ennek a körnek Zalka Máté is. 1919. július 30-án a katona­városban a szibériai lövész­ezred katonái fellázadtak, de a lázadást leverték. Felme­rült a gyanú, hogy a láza­dás előkészítésében részt vet­ték a hadifoglyok kommunis­ta érzelmű tisztjei is.' Tizen­egy tisztet végeztek ki, s ezeknek a szovjet emlékmű­vet emelt. Pogonyinak és Zalkának is sikerült elrejtőz­niük a legénységi táborban. A Vörös Hadsereg bevonu­lása után a hadifoglyokból szeryezték meg, a III. interna­cionalista ezredet, amelynek a parancsnoka Varga István lett. 1918-ban a kazáni el­lenforradalom a szovjet ál­lam aranykészletét Kolcsak kezébe juttatta. Veresége után Kolcsak ezt az arany- készletet is magával vitte. Irkutszk előtt a cseremho- vói bányászok és partizánok közölték a Kolcsakot és az aranyvonatot kisérő cseh lé­gionistákkal, hogy csak Kol­csak és az aranyvonat átadá­sa ellenében adnak a mene­külők szerelvényének sze­net. A légionisták elfogadták a feltételt. Kolcsak megszö­kött. de Irkutszkban elfog­ták és kivégezték. Így került vissza a legendás hírű arany­vonat a szovjet hatalom bir­tokába. Az aranyvonat már Acsinszkban volt, amikor a III. internacionalista ezred azt a parancsot kapta, hogy induljon oda és vegye át a vonat kíséretét. Erről Pogo­nyi elvtárs a következőket mondta: „Lenin utasítására Ir­kutszkban a forradalmi bi­zottság megbízható őrséget szervezett. A 30. lövészhad­osztály 262-es krasznoufimsz- ki lövészezredének 3. zászló- alja látta cl az őrséget, mert az ezred nagyon kitüntette magát. Alekszandr Afanasz- jevics Koszuhin elvtársat ne­vezték ki a vonat parancsno­kának. A vonat március 23- án érkezett Zima állomás­ra, ahol 11 napig vesztegelt, amíg az Hja folyó hídját rendbe nem hozták. A híd csak ideiglenes volt és nem bírta volna el a roppant sú­lyú szerelvényt, s ezért a vö­röskatonák és a munkások a csikorgó hidegben egyen­ként tolták át a hatalmas vagonokat a hídon. Ugyan­ezzel a módszerrel vitték át a szerelvényt az Uda és a Birjuza folyók hídján is. Acsinszk állomáson vettük át a vonat őrzését és kíséretét az említett 3. zászlóaljtól. Koszuhin elvtárs itt elbúcsú­zott a katonáitól, mert ő to­vábbra is velünk maradt. Az aranykészlet átvételéről ké­szült jegyzőkönyvet én szer­kesztettem, és azt aláírták: Varga István ezredparancs­nok, Koszuhin elvtárs, és a vonatot kísérő banktisztvi­selők ... Régebben megje­lentek különböző sajtóközle­mények, amelyek úgy tün­tették fel Zalka Máté elv­társat, mint az ezred és az aranyvonat parancsnokát. Ezek a közlések tévedésen alapultak, mert amint a jegy­zőkönyv is igazolja, a vonat parancsnoka Varga István volt. Zalka elvtárs a vonat kíséretében mint zászlóalj­parancsnok vett részt... A nevezetes jegyzőkönyv erede­tijét a Magyar Néphadsereg Hadtörténeti Intézete és Mú­zeumának ajándékoztam.” Kazánban Pogonyi széles körű tevékenységet fejtett ki. Orosz nyelvű újságokat for­dított magyarra, s az egyik pártiskola előadója volt. 1921. májusában a moszkvai központ rendelkezésére bo­csátották, ahol tolmácsként működött, s közben fordított és az agitátorképző iskolá­kon előadóként is szerepelt. Működéséről Horthy rendőr­Oleg Kosevoj-dombormü A Fővárosi Emlékmű Felügyelőség megbízásából László Péter szobrászművész elkészí­tette Oleg Kosevojnak, a legengás hírű krasznodári Ifjú Gárda vezetőjének dombor­művét. Az alkotás az Oleg Kosevoj nevét viselő Ganz-MAvAG gyári szakmunkásképző intézet falát díszíti majd rövidesen. (MTI fotó — Fényes Tamás felv. — KS) Felkészült az élelmiszer-kereskedelem a hétvégére A hosszú hétvégére, a Belkereskedelmi Minisztéri­um tájékoztatása szerint a fővárosi és a megyei taná­csok a szállítókkal és a kis­kereskedelmi vállalatokkal együtt megfelelően szervez­ték meg a lakosság szükség szerinti ellátását, gondos­kodtak elegendő áruról, a folyamatos utánpótlásról és a vásárlási lehetőségek ja­vításáról is. Mindenütt a helyi követelményeknek megfelelően határozták meg az élelmiszerüzletek hét vé­gi nyitva tartási idejét. November első hetében országszerte a tavalyinál 22 százalékkal több, összesen 650 vagon húst és húské­szítményt hoznak forgalom­ba. Szükség esetén tartalék is áll a kereskedelem ren­delkezésére, • és gondoskod­tak arról is, hogy jövő ked­sége még a következőket de­rítette fel: „1921. szeptemberében a a központi iroda földalatti munkára Becsbe küldte, ahol a Proletár szerkesztőségében kellett jelentkeznie. Ellátták egy öltöny ruhával, ezenkí­vül selyempapirosra kiállított gépírásos1 igazolványt ka­pott, amely a következő szö­veggel volt ellátva: Ezennel igazoljuk, hogy Pogonyi An­tal elvtársat a bécsi köz­pontnak a rendelkezésére ve­zényeltük. 1921 szeptemberében a szállítmánnyal hazaindult. Ö Stettinben leszállt és saját költségén a Hilden nevű né­met városkába utazott, ahol állítólag egy volt hadifogoly ismerősét látogatta meg. 1922. február elején érkezett Eger­be. Előadása szerint akarat­tal kerülte el Csótot, mert félt. hogy az oroszországi sze­repléséről itt tudnak és így den azonnal feltöltsék a bol­tokat. A tejipar is hiánytalan ellátásra készült fel, vala­mennyi üzeméből még szom­baton legkésőbb 15 óráig a megrendelt tejet és tejter­méket is kiszállítja, de — ha a vállalat, érte megy — még ez után is teljesíti a pótmegrendeléseket. Pénte­ken és szombaton 122 -va­gon kenyér áll a boltok rendelkezésére, a vendéglá­tóipar Budapesten 90, vidé­ken 320 helyen november 6-án és 7-én is árusít tejet és pékárut. A sütőipar és a tejipar a két munkaszüneti napon is kiszolgálja azokat a vállalatokat, amelyek az előzőleg megrendelt meny- nyiségen felül kérnek tejet és saját szállítóeszközzel mennek érte. Zalaegerszegre internálják, annál is inkább, mert Orosz­országban figyelmeztették a magyarországi fehérterrorra. A nyomozás során más ter­helő adatot beszereznem nem sikerült, az eljárás érdeké­ben, további intézkedésig őrizetbe helyeztem. Csóttábor, 1922. június hó 8- án. Kotoff Olivér sk. ál­lamrendőrségi detek­tív.” Persze Pogonyi nem kö­tötte Kotoff úr orrára, hogy Hildenben egy illegális cso­porttal vette fel a kapcsola­tot. 1958-ban a Zrínyi Kiadó jelentette meg: A tízes zár­ka, 1961-ben a Kossuth Ki­adó jelentette meg: Ketten a sok közül című könyvét, és 1966-ban a Kossuth adta ki a Végrendelet című, Ligeti Ká­rolyról írt művét Dancza János ■ ■ Ünnep előtt... Reggelenként immár tej- fehér köd takarja be a iáját, és hideg szél vetkőzteti meg­színesedett leveleitől a fá­kat. Beköszöntött az igazi ősz. Ügy tartja a mondás, hogy az ősz a szomorúság ideje az évszakok sorában. Am. aki mostanában járja a vidéket, falvakat és városokat, az öröm színeit, jeleit láthatja mindenütt. Az ünnepi ké­szülődés jeleit. Mert ünnep­re készülődünk, világtörté­nelmi esemény, a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forrada­lom 60. évfordulójának kö­szöntésére. A gyárak, üzemek, intéz­mények. középületek hom­lokzatán vörös és nemzeti­színű zászlókat lobogtat a szél. Öles transzparensek feliratai hirdetik a halha­tatlan Lenin emlékét, a Nagy Október győzedelmes, vi­lágunkra szétsugárzó eszmé­it. S az utcák, lakóházak is sorra zászlódíszbe öltöznek nemes ünnepünk közeledtem Járásról járásra, faluról falura, mindenütt a készü­lődés serény szorgalmát lát­ja. tapasztalja az ember, j Változatosak, szépek, ötlete- J sek Nagy Október ünnepé­nek díszei. Dicsérni lehet szinte valamennyit, kivétel nélkül. Am a legtöbb dicsé-' retet ezúttal a hevesi járás érdemli, hiszen példás gaz- , dagsággal. sok-sok új ötlet­tel. s az ünnepi készülődés­ben másokat is megelőzve jártak elől. A zászlók, transzparensek természetesen a külsőség je­lei. Ám ugyanilyen értékes­nek minősíthetők az ünnep láthatatlan jelei, azok a je­lek, amelyeket önmagunk­ban hordunk. Ugyanilyen ér­tékes mindaz a lelkesültség, amely a mindennapi terme­lő, alkotó munkában meg­mutatkozik. Gondolnunk kell itt elsősorban a Csepel Mű­vek kezdeményezte és nem­zetközi méretűvé szélesedett jubileumi munkaverseny eredményeire. Gondolnunk kell a határidő előtt átadott új lakásokra, létesítmények­re, a kommunista műszakok munkasikereire. Mindezek kellő biztosítékai annak, hogy méltóan köszönthessük az emlékezetes, történelmi sorsfordulót, a Nagy Októ­ber ünnepét. (pataky) 1977. november 3., csütörtök (MTI) Pogonyi Antal és Németi Lajos Lenin dolgozószobájában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents