Népújság, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-25 / 277. szám

fiz ipar „ hátországa ” Az emberi a munka tette naggyá — a korszerű ipart pedig a munkamegosztás. A fejlett ipari országokban azt látjuk — különösen a köze­pesen vagy a kevésbé fej­lett gazdaságokhoz képest —, hogy rendkívül szerteágazó a gyárak közötti szakosodás és magas színvonalú a nemzet- gazdaságon, sőt egy-egy ipar­ágon belül is a kooperáció. A hazai iparban általában az összes nagyobb vállalat, amiben csak lehetséges, ön­ellátásra törekszik, Nyugat- Európában viszont ennek ép­pen az ellenkezője a gyakor­lat: a vállalatok, amit csak lehet, mástól vesznek meg. A készterméket kibocsátó vállalatok tulajdonképpen csak összeszerelnek, legfel­jebb egy-két — fontosabb ter­mékük lényegét hordozó — alkatrészt, főegységet gyárta­nak maguk. NINCS TMK-JUK. SEM TEHERGÉPKOCSI- PARKJUK 'A Külföldön nem ritka, hogy egyes ágazatokban — külö­nösen a szerszámgépiparban, a vegyiparban, a textilipar­ban — éppen a legnagyobb gyárak — még saját kar­bantartó (tmk) részleggel sem rendelkeznek. Már a karbantartást is specializált, korszerűen felszerelt, önálló­sult szakmai karbantartó vál­lalatoktól rendelik meg. A gyárakban általában nin­csenek szerszámkészítő mű­helyek sem. Az ipart több­nyire ugyancsak az önálló­sult szakmai szerszámkészí­tő vállalatok látják el egye­di és univerzális szerszámok­kal. Továbbá a szállításban a termelővállalatok nem vesz­nek részt, nem tartanak fenn sok tízezres téherautóparkot (amit nem is tudnának op­timálisan kihasználni): a szállítást is önálló, szakoso­dott cégek vállalják, sokkal olcsóbban, mintha a terme­lők saját maguknak fuvaroz­nának. Egy szóval, a fejlett ipari országokban közvetlen ter­melésnek, önálló, korszerű, szakosodott és mozgékony „hadtáp”-hálózata alakult ki. Ez persze a század elején még nem volt így, 40—60 év­vel ezelőtt, a technikai fej­lettség, a termelékenység és a szervezettség alacsonyabb szintjén, az európai nagyvál­lalatok többnyire még önel­látóak voltak. A fejlődés azonban nem tűrte ezt a „mindent házilag” vállalat- szervezési stílust. A gyors fejlődés igénye, a magas mi­nőségi követelmények ki­kényszerítették a szakoso­dást, a termelés ellátásával foglalkozó, önálló kisebb-na- gyobb vállalatok körének ki­alakulását. Az ipari fejlődés útján ezt a szakaszt olcsón semmi esetre sem lehet el­kerülni. _____ K EVESEBB EMBER, TSP JOBB TECHNIKÁVAL 1 A szakosodott, univerzális alkatrész- vagy szerszám- gyártás kézenfekvőén jobb hatásfokú, mint a minden vállalatnál külön-külön fo­lyó bütykölgetés. Egy-egy központi, ágazati karbantar­tó vállalat is akkora meg­rendelésekkel számolhat, hogy lényegesen korszerűbb gépparkot szerezhet be, mint amilyenre külön-külön a vál­lalati tmk-műhelyek gondol­hatnak. Szakosodott nagyvállalatok keretében kevesebb ember, jobb technikával, olcsóbban, jobb minőségű alkatrésszel, szerszámmal és karbantar­tással láthatná el az ipart vagy azon belül egy-egy al- ágazatot Ezeknek a más üzemek ki­szolgálására szakosodott vál­lalatoknak az érdekeltségük is másképp alakulna, mint jelenleg például a „kebelbe­li” szerszámmühelyeké. Ez a jobb érdekeltség megszi­lárdítaná a szerződéses fe­gyelmet is, ami napjainkban azért is gyengébb a kelleténél, mert a vállalatok többsége „sok lábon áll”, nem egy - a- lamiből él, hanem 20—30 fé­le termékből, szolgáltatásból. Ha egy vállalatnak abból kel­lene megélnie, hogy például vegyipari üzemeket javít, és semmi mást nem csinálhat, akkor ez a vállalat odafi­gyel arra, hogy a szerződé­ses kötelezettségeinek min­dig eleget tegyen, mert az esetleges kötbért nem tud­ná más tevékenységgel pó­tolni. Több minden mellett, ezek­re a lehetőségekre is érde­mes gondolni, ha a hazai ipar infrastruktúrájának, ki­szolgáló „hátországának” fej­lesztése szóba kerül. Ennek fontosságát, halaszthatatlan voltát pedig az MSZMP KB október 20-i határozata is hangsúlyozta. KEZDEMÉNYEZHETNÉK A VÁLLALATOK IS A termelőágazatok infra­struktúrájának korszerűsíté­séért vállalati körben is so­kat lehet tenni. Lehet kezde­ményezni például, hogy 4— 5—6 gyár közös karbantar­tó vagy szerszámgyártó rész­leget állítson fel; lehet kez­deményezni. hogy valame­lyik vállalat azonos profilú gyárak körében — csak al­katrészt gyártson, ellátva a többit, és így tovább. (Ehhez persze — egyebek mellett — igazítani kell valamelyest a jelenlegi szabályozókon, hogy a csak alkatrész-előállításra vállalkozó gyár érdekeltsége is megfelelő legyen.) Érdemes lenne kialakítani egy sor területen az ágaza­tok közötti pénzügyi együtt­működést is, azért, hogy az infrastruktúra gyorsabban fejlődhessen. Például a vegy­ipar és a kohászat közösen építhetne egy-két, nagy tel­jesítményű oxigéngyárat —a jelenleg épülő 4—5 kis tel­jesítményű helyett. 'Egy, óránként 15 ezer köbméter oxigént termelő üzemnek a létszámszükséglete épp akko­ra, mint egy óránként 50 köb­métert termelőé. Tessék szá­molni, mit jelent egy nagy gyár felépítése több kicsi he- helyett, csak a létszám meg­takarításában.) Az bizonyos, hogy az ipar korszerűsítése — a termék- és technológiaváltás a mai­nál lényegesen fejlettebb, jobban működő ipari szolgál­tatóhálózat megteremtését sürgeti. Gerencsér Ferenc II literesét Is e: tuínái adni Vásárló szemmel a gyárban A sok milliós beruházással újjáélesztett bútoriparban most, úgy tűnik, a bőség gondjai következnek. Innen is onnan is hallani a szakemberektől: nehéz az értékesítés a hazai pia­con, előre meghatározott * mennyiségek szerepelnek a szocialista országok megren­deléseiben, tőkés piacra pe­dig bejutni alig-alig lehetsé­ges. Túlzott lett volna tehát ez a nagyarányú országos fejlesztés? Aligha lenne ér­demes ezt vitatni. Ügy érez­zük viszont, hogy e gondok felsorolásakor kevés szó esik a rekonstrukció igazi céljá­ról: a bőséges választékot ” nyújtó, a vevő — éppenség­gel a divat — igényeinek változásait folyamatosan nyomon követő, ahhoz gyor­san alkalmazkodó bútoripar­ról. A sok szervezéssel, mun­kával, bajjal járó állandó al­kalmazkodásra eredményes­ségük érdekében kényszerül­nek a vállalatok; ez is célja volt a bútoripari rekonstruk­ciónak. S hogy találni már jó példákat, erről a BUBIV egri gyárának eredményei győztek meg nemrégiben. Állandóan kísérleteznek A nagyvállalat egri gyárát nemrég építették, s az itt dolgozóknak csupán az al­katrészgyártás volt az eredeti feladatuk. Ám ennél az élet ma már sokkal többet kö­vetel: önállóan ki kellett fej­leszteni más profilt is, a már említett igények szerint. Vermes Ferenc igazgató el­mondta, hogy 1975-ben lét­rehozták a prototípust gyár­tó csoportjukat, s mérnöke­ik, technikusaik irányításá­val, túlnyomórészt saját ter­vezésű, új termékekkel kí­sérleteznek állandóan. Per­sze, csak a nekik leggazda­ságosabb profilban. Olyan székeket, asztalokat egyszerű garnitúrákat gyártanak, ame­lyek divatosak, kelendőek. Ügy változtatnak formát, stí­lust, ahogyan a divat is vál­tozik. Itt már nemcsak a ha­zai ellátásról van szó: 1975--, ben 200 ezer dolláros üzletet kötöttek, egvévvel később 600 ezerre nőtt ez az összeg, s a tervek jövőre ennek a megduplázódását jósolják, Három község— egy szövetkezet A haszon kevés, a zöldség sok volt Az idén sok termett a leg­fontosabb zöldségfélékből. Nem volt fennakadás a pia­cokon az ellátással, akadt elég paprika, paradicsom, dinnye, gyökérzöldség, sőt az árak is kedvezően alakultak. Ösztön­zően hatott a gazdálkodásra a Minisztertanács által meg­hirdetett termelési program. Ennek ellenére néhány he­lyen jövőre mégis mérsékel­tebb ütemben fejlesztik a zöldségtermelést. Három község: Domoszló, Kisnána, és Vécs határát fog­lalja magába a Mátravölgye Egyesült Termelőszövetkezet. A több mint hatezer hektá­ros gazdaságban semmilyen múltja nincs a zöldségter­melésnek. Évtizedek óta fő növény erre a szőlő és mellé csatlakozik a málna, az őszi" és kajszibarack, valamint a szilva. Az idén húsz hektáron zöldségtermeléssel is foglal­koztak. — Az ösztönző kormányha­tározat alapján — mondja Király Imre, a szövetkezet elnöke —, vezetőségünk úgy döntött, hogy a kisnánai ke­rületben megpróbálkozunk a hagymatermeléssel. Erre mindenütt kötött a föld, így nem volt könnyű kiválaszta­ni a legalkalmasabb területet. Ott, Kisnánán a tóból öntöz­tük a hagymaföldet A növé­nyek szépen ki is keltek és megerősödtek. Aztán két al­kalommal: május 20-án és augusztus 19-én elverte a jég. Nagyon megritkította a hagymaállományt, így kevés lett a termés, összesen 110 mázsát tudtunk betakarítani, amiért 31 ezer forintot kap­tunk a ZÖLDÉRT-től. Az Állami Biztosító pedig 156 ezer forintot térített a jégkár miatt. — A három község ellátá­sára adtak hagymát? — Nem ‘volt rá igény. A domoszlói körzeti áfész-nek ugyanis Vécsen, Domoszlón és Kisnánán is van zöldség­boltja, a hagymát azonban más szövetkezettől vásárolták. Barackot adtunk el nekik, hagymát azonban nem ren­deltek. Szóval, kedvezőtlenül sikerült az első próbálkozá­sunk a zöldséggel. — Jövőre termelnek hagy­mát? — Miután a termelése sok kézi munkaerőt igényel, meg kell gondolnunk, hogy érde­mes-e vele foglalkozni, mi­után nálunk minden erőt le­köt a szőlő- és gyümölcs- termelés. Bár vezetőségünk még nem döntött, hogy ma­rad-e a hagyma, az bizonyos, hogy nem gazdaságos. Az idén például szőlőből és gyü­mölcsből hatmillió forint él* tékű ültetvényt telepítettünk, amit tovább folytatunk az ötéves terv végéig. Gyökér­zöldség ezen a talajon egyál­talán nem terem meg, a pri­mőrzöldség termelésére pe­dig nem vagyunk berendez­kedve. Az ehhez szükséges fóliasátrak, anyagok és kisgé­pek több milliós beruházást igényelnének, amit anyagi erő hiányában nem tudnánk megvalósítani. Minden forin­tunkat az új telepítésekre, illetve a műszaki fejlesztésre fordítjuk, ami hosszabb tá­von gazdaságos és kifizetődő. Viszneken, Domoszlóval ellentétben nagy hagyománya van a zöldségtermelésnek. A hatvanas évek végéig 80 hek­táron termeltek paradicso­mot, paprikát, uborkát, zöld­babot és dinnyét. Aztán a 70- es évek elején hirtelen meg­torpant a termelés olyannyi­ra, hogy négy hektárra csök­kent a terület. Az okokat Ádám Sándor, a Béke Termelőszövetkezet el­nökhelyettese sorolja: — Nálunk a zöldség a ta­laj adottságok miatt két hét­tel később érik, mint a szom­szédos, Heves környéki ho­mokháton. Ez a két hét idő­ben nagyon nagy kiesés, ami különösen a tavaszi primő­röknél értékesítési gondokat okoz. Gyakran nincs piaca az áruknak, mert mások is ak­kor szállítanak. Ezen azonban túlnéztünk és elhatároztuk, körültekintőbb szervezéssel mindent elkövetünk, hogy az árut értékesítsük. Az ösztön­ző kormányhatározat alapján az idén 21 hektárra növeltük a zöldségtermő területet. Ter­meltünk paprikát, paradicso­mot, uborkát, dinnyét, karfi­olt, kelkáposztát, karalábét, zöldborsót és zöldbabot. 15 vagon terményre szerződtünk a GYÖNGYSZÖV ÁFÉSZ- szel. Aztán a kedvező időjá­rás hatására több termett mindenből, a fogyasztási szö­vetkezet viszont nem tudta maradéktalanul átvenni az árut. Csak nagy nehézségek árán tudtuk máshol értékesí­teni. Ami előnyös volt, hogy az idén valamennyi termékre úgynevezett védőárat alakí­tottak ki, de az értékesítés mégsem volt zavartalan. Tóth Lajos, a szövetkezet főágazatvezetője: — Nemrég értékeltük a zöldségtermelés idei eredmé­nyeit. 380 ezer forint árbevé­telt jelentett szövetkezetünk­nek, ami a tervezett volt. Ezen felül egy forint nyere­séghez sem jutottunk. Így jö­vőre ugyan megmarad a 21 hektárnyi zöldséges, de csak néhány növényt termelünk, főleg zöldborsót, zöldbabot, paprikát, paradicsomot, ubor­Sorakozó” után irány Svédország. Fehér Zoltánné ellenőrzi a divatos vonalú székeket. (Fotó: Szabó Sándor) szocialista exportjuk állandó növekedése mellett is. A nyugat-európai nagy bútor- kereskedő cégek egymást kö­vetik ajánlataikkal; pillanat­nyilag úgy áll a dolog, hogy akár a kétszeresét is el tud­nák adni annak, amit most gyártani képesek. Persze, a m nősig... — Nem olyan egyszerű volt azért ez, mint ahogy most beszélünk róla, — mondta az igazgató. — A svéd vállalat képviselője pél­dául minden egyes széket to­lómércével ellenőriz, milli­méteres eltérés már nem le­het. Kikísérleteztünk egy olyan széktípust, amely tel­jesen szétszedhető, és egy la­pos dobozban lehet szállíta­ni. Itt a pontos illeszkedés alapfeltétel. Az első darabo­kat több mint két óra alatt tudtuk elkészíteni, s ez így nekünk nem volt gazdaságos. Most már 48 perc is elég egy-egy ilyen szék gyártásá­hoz. Vannak olyan munká­ink, amelyeket két évvel ezelőtt még nem mertünk volna elvállalni, ma pedig könnyedén elvégzik a műhe­lyek. Előfordul, s egyre in­kább ez a gyakorlat, hogy például a svéd vevő nagy vonalakban lerajzolja az igényét, s itt a fejlesztők dolgozzák ki a terveit. „Tud­játok hogyan kell” — meg­bízik bennünk. A fejlesztésre rá vagyunk kényszerítve, a kát és dinnyét. A munkákat igyekszünk úgy szervezni, hogy amit tudunk gépesítünk, persze csak a meglevő gépek­kel, beruházás nélkül. Le­szűrve az idei tapasztalato­kat, szeretnénk olyan szerző­dést kötni a kereskedelmi partnerekkel, ami értékesíté­si biztonságot teremtene a jövőre nézve, nem úgy, mint az idén. Ennek érdekében a GYÖNGYSZÖV ÁFÉSZ-en kívül a Heves megyei ZÖLD­ÉRT Vállalattal, a Hatvani Konzervgyárral, valamint a nagyrédei Szőlőskert Terme­lőszövetkezet hűtőházával ke­ressük a kapcsolatot. Gazda­ságunk továbbra is legfőbb feladatának tekinti a község zavartalan ellátását friss zöldséggel. Amit azon túl ter­melünk, annak igyekszünk biztonságos piacot keresni, mert csak így gazdaságos zöldséggel is foglalkozni. Ösztönzőleg hatott a gaz­dálkodásra a Minisztertanács által meghirdetett termelési program. Nehézségek azon­ban így is jócskán adódtak, főleg a nagy mennyiségű áru átvételénél. A zöldségfélékre jövőre is épp úgy szükség lesz, mint az idén. Ezt tudják a közös gazdaságok. A szer­ződéses fegyelem azonban a termelőkre és a felvásárlók­ra is egyaránt vonatkozik, mert az idei tapasztalatok alapján csak így csökkenthe­tők az ebből adódó nehézsé gek... Meatusz Károly kísérletezés pedig lehetős 5. günk. Ennek költségei ugyanis a több gyárat össze­fogó nagy vállalatnál nem jelentenek nagy terheke a egy gyártmány már nehez.n eladható, a kereskedők azon­nal jeleznek, hogy változta­tásra van szükség. Az igaz­gatótanács beszámoltat, ■ a gyártmányfejlesztés, az ..üar a mi saját feladatunk. Iámra, sa at is le emi A gyár háromezer köbmé-' tér import ienyót dolgom iel évente, de foglalkoznak itt minden fafajtával, ami JI bútor készíthető. A soku e fánál sok a hulladék, sok ér­ték ment idáig veszendőbe. A szigorú minőségellenőrzés például a legkisebb színeite- rést sem engedi, pedig ez ‘ többek között a fenyőnél gyakran előfordul. Ne legyen selejt, kitalálták, hogy fur­nér lemezekkel ragasztják le: a cipész szövetkezet készített nekik ötletes ragasztógépet. Nagy Lajos főművezető, a gyár egyik legrégibb dolgo­zója büszkén mutatta be a takarékosság jegyében szü­letett ötletek eredményeit. A hulladékfát például egy kü­lön e célra készített gépen feldarabolják, s ebből min­den mennyiséget nagy öröm­mel vásárol meg a FŰ­SZERT, ahol ládákat szögei­nek belőle. Mindenki jól jár, nem vész kárba a drága im­portanyag. Beszerelésre várva ott áll a gyár udvarán az új kazán, amelyhez az elszívóberende­zések csatlakoznak majd; a fűrészpor, amiből itt van ép­pen elég, a téli tüzelőanya­got helyettesítheti. Mitől lesz olcsó a termék, gazdaságos az üzem munkája? Hát ezek­től is. Apró ötletekkel millió­kat lehet megtakarítani. Ez a gyár 380 dolgozóval az idén már meghaladja a százmilliós termelési értéket. Közel jutott a felső határhoz, hiszen körülbelül 140 millió­nál a mostani kéretek köz üt és a létszám gyarapítása nél­kül nem igen tudhat többet. Igaz, a tartalékokat itt is keresik, elképzelések szület­tek már a szigorúbb techno­lógiai sorrend kialakítására, az anyagmozgatás egyszerű­sítésére. A korszerűen felsze­relt üzem, s a szervezet*--® bizalmat kelt a mindent ár­gus szemmel figyelő vásárló­ban. Mert erre is adni kell. Az már ugyanis természe­tes, hogy nem lehet minőségi reklamáció, hogy pontosan kell szállítani. S ezeknek a jó tulajdonságoknak hatr’-'k kell a hazai ellátást szolg^'ó termékekre is. Már itthon sem vesznek meg mindent, de hogy vásárlót azért lehet találni, arra az egri gyár pél­dája jó bizonyíték. Hekeli Sándor r HmüisM Q 1977. november 25., péntek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents