Népújság, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-25 / 277. szám
Hogyan alakul ki a történelemszemlélet? kísérlet nyomán Karácsondon Egy-köztudomású, hogy az új tantervek előkészítése, végleges formába öntése alapos megfontolást kívánt. Az egyes elképzeléseket «emcsak töbt. szinten mérlegelek, vitatták, iianem a gyakorlatban is kipróbálták. Ez történt a történelem tantárgy esetében is. Az ország harminc általános iskolájában — megyénk községeiből, egyedül Karácsondon — összesen ezer diák részvételével indítottak négy évre szóló kísérletet. Dobróka Lászióné szívesen fogadta a megbízást, hiszen korábban is kereste, kutatta az új, a még hatékonyabb módszereket, s a járás pedagógusai számára rendszeresen tartott bemutató órákat. Régi gondok A kezdéssel kapcsolatban az egykori — ma már kevésbé erőteljesen jelentkeznek— nehézségeket említi. — A gyerekek ötödikesként szomjúhozzák a fordulatos, az érdekes történeteket. Figyelmüket szinte lebilincseli a színes előadásmód. A feladatokat tisztességgel elvégezték — két évtizede tapasztalom ezt —, s otthon se restkedtek, mert nagyjából elsajátították az anyagot. Az alapfogalmak, a legfontosabb törvényszerűségek azonban népi egykönnyen rögződtek bennük, holott ezek nélkül nem alakulhat ki valamirevaló történelemszemlélet. Ügy is fogalmazhatnék, hogy olykor nem látták a fától az erdőt. Ebbe természetesen nem nyugodtam bele, ám kötöttek az előírások. Mindig sejtettem: előbbre csak akkor léphetünk, ha a fiúk-lányok aktiv részesei lesznek a közös munkának, azaz velem együtt dolgoznak, s a szellemi felfedező körút során maguk bukkannak az összefüggésekre. Az így szerzett ismeretek maradandóak, hiszen a lényeget egyénileg ragadták meg. Ezért számítottam közreműködésükre, emiatt gyűjtettem velük a különböző használati eszközöket és tárgyakat, s ezeket ki is állítottuk. Ilyen előzmények után érthető, hogy örültem a kötöttségeket felszámoló lehetőségnek. Szabad kezet kaptam a négy esztendőre. Segít a munkafüzet A feltételek nem hiányoztak a lendületes rajthoz. Volt elég térkép, applikációs ábra, dia és rendelkezésre állt az írásvetítő. A munkafüzetet hamar megkedvelték a tanulók. — A sokrétű kérdések megmozgatták a fantáziát. A válaszadáshoz elő kellett venniük a tankönyvet, az olvasókönyvet, a Képes történelem című igen ötletes kiadványt. A kifejező rajzok az egyértelmű általánositást szolgálták. Nagy részük jól sikerült, s a vizualitásra alapozva a tájékozódást mélyítette el. Mindehhez társul a játékosság. A szerteágazó tennivalók száműzték az ‘917. november 25., péntek unalmat. A fiatalok felszabadultan tevékenykedtek, s én csak irányítottam őket. Az összefoglaláskor kiderült, hogy majd mindent megjegyeztek. Vázlatot nem írtam a táblára, ők se bíbelődtek ezzel. Így tulajdonképpen értékes perceket nyertünk, amelyeket az érdemi munkára használhattunk Jel. Évről évre érzékeltem a haladást, ezért nem bántam azt, hogy a felkészülés esetenként órákat rabolt el tőlem. Az eredmény kárpótolt a fáradozásért. Mindezt a gyakorlott nevelő észreveszi. Ez a meglátás mégis szubjektív szemléleten alapul. Megnyugtató képet kizárólag a körültekintő kontroll adhat. Karácsondon szerencsére ez sem maradt el. — Rendszeresen kitöltettem a feladatlapokat, s így szinte százszázalékos bi- tonsággal értékelhettem: honnan indultak és meddig jutottak el. Ezek a dokumentumok a szöveges megjegyzésekkel az Országos Pedagógiai Intézethez kerültek. Itt újabb összehasonlítás következett. Budapestre is felhívták a kísérletben részt vevő kollegákat, s együtt tárgyaltuk meg, hogy milyen szintet produkáltunk. Nagyra tartottuk ezeket a találkozásokat, mert a tapasztalatcsere újabb ötletekkel ajándékozott meg bennünket. Állampolgári ismeretek A nyolcadikban az órák száma heti kettőről háromra növekedett. Kellett is ez, mert az állampolgári ismeretekkel bővült a tanulniva- ló. Ennek keretében szó esett hazánk gazdasági életéről, a jövedelemelosztásról, a különböző társadalmi juttatásokról, az ipari, a mezőgazdasági üzemek felépítéséről, a munkahelyi jogokról és kötelességekről, a KGST szerepéről, a társadalmi közösségek rendszeréről, az országgyűlésről, az államigazgatás központi és helyi szerveiről, nemzeti szimbólumainkról, a tanácsi ügyintézésről, a szocialista demokratizmusról, a művelődésügy egyes kérdéseiről valamint korunk fő problémáiról. — Ez is új dolog volt, de a ma embere számára nélkülözhetetlen, hiszen iránytű ahhoz, hogy helyét találja a mindennapi életben. A diákok folyvást érdeklődtek, s mindig elmondták saját véleményüket. Ilyen alkotó légkört korábban remélni se mertem volna. — Eltelt a négy év. Mit mutat a végleges mérleg? — Az OPI érdekes ellenőrzési módszert talált ki. Nemcsak a vállalkozásban részt vevők teljesítményét kísérte figyelemmel, hanem harminc —harminc olyan osztályét is, ahol van, illetve nincs szak- tanterem, s a hagyományos elvek szerint folyik az oktatás. A versenyben a kísérletezőké lett a pálma, azaz mindenképpen megérte úttörő jelleggel szorgoskodni. S ezzel még nem zárult a kör. Most más helyütt próbálják ki a tapasztalataink nyomán megírt tankönyvet, s csak ezután készül el az utolsó változat, amelyet az 1980— 81-es tanévről forgathatnak a gyerekek. Jó érzés, hogy kimunkálásáért Karácsondon is tehettünk valamit Pécsi István CsSngiz Ajtmatov: A katona í. A moziban látta meg először az apját. Egészen kicsi volt még, ötéves lehetett. Az előadás a nagy fehér karámban volt, ahol minden évben a birkákat nyírják. Az anyjával jöttek ide. Anyja, Dzsejengül, telefon- kezelő volt a szovhoz központjában, és minden évben, amikor megkezdődött a nyírás, elszegődött kisegítő munkásnak a birkanyírók mellé. Ilyenkor vette ki a szabadságát, és ilyenkor kérte ki a szabadnapokat a túlórákért, amikor éjjel-nappal bent volt a telefonközpontban a vetési kampány, vagy a bárányok ellése idején. Egészen a birkanyírás végéig itt dolgozott. A nyírásért teljesítménybért fizettek, jól lehetett keresni. És neki, a katonaözvegynek nagy szüksége volt minden kopejkára. A fiát otthon nincs kire hagyni, ezért magával vitte a munkára. A gyerek egész nap ott futkosott maszatosan és boldogan a birkanyírók, pásztorok és bozontos juhászkutyák között. ö látta meg először, hogy a karám udvarára megérkezett a vándormozi, és elsőnek rohant, hogy mindenkivel közölje ezt a rendkívüli örömhírt: — Itt a mozi! Megjött a mozi! A filmet munka után kezdték vetíteni, amikor már besötétedett. Valóságos gyötrelem volt kivárni. De végül megérte: háborús filmet adtak. A fehér vásznon, amit két oszlop közé feszítettek ki a karám végén, megkezdődött az ütközet. A gépfegyverek meg úgy kattogtak, hogy a fiúnak elállt a lélegzete. Ez volt aztán a háború! Anyjával együtt hátul ültek, a gyapjúbálákon. Innen jobban lehetett látni, ö persze az első sorban szeretett volna ülni, közvetlen a vászon előtt, ahol a szovhoz- beli gyerekek ültek. Már szaladt volna hozzájuk, de az anyja visszatartotta: — Elég legyen, reggeltől estig szaladgálsz, maradj itt velem —.és a térdére ültette. A mozigép berregett, folyt a háború. Anyja sóhajtozott, néha ijedten megremegett, és erősebben magához szorította a fiát, amikor a tank egyenesen feléjük célzott. Ö különben nem nagyon félt, sőt, egyenesen tetszett neki, ahogy hulltak a fasiszták. És amikor a mieink kezdtek elesni, úgy vélte, hamarosan fel fognak kelni. Általában nagyon mulatságosnak találta, hogy az emberek a háborúban elesnek. Pontosan úgy, mint amikor ők játszanak háborúsdit. Ö is el tud így esni, futás közben, mintha a lábát találták volna eL Persze az ember megüti magát és az fáj, de Múzeumunk Keress remekbe faragott, klasszicista épületet a múlt századból — Pollack Mihály Nemzeti Múzeumára lelsz. Emelj ki emlékezetedből egyetlen, messzire ható történelmi képet — a márciusi ifjak forradalmi fellépése lesz az a múzeum lépcsőze- tének súlyos oldalfalain. Nézz egy idillikus pésti parkot, ahol helybéli vagy a fővárosba csupán felrándult, egyaránt szívesen nézelődik és megpihen — a Múzeumkertben találod magad. E sorok írója —szerencséjére — e példákba beleszületett. A pesti József-városban lakván, gyerekéveinek csatangoló, ifjúságának randevúzó, férfikorának nemegyszer merengő tere volt e bár jós park és mindmáig szívet melengető, felüdítő, újra, meg' újra: visszacsalogató hajléka ' a- múzeum* ■ Arany kényelmesen .elhelyezkedő bronzalakja; Berzsenyi, Kazinczy és a Kisfaludyák, s az alapító Széchenyi Ferenc gróf maradandó szobormásai nehéz időkben enyhet, a múzeumi termek nyugalmat árasztottak. Miért ez az akaratlanul is némiképp ünnepélyes felelefia semmi, felkelsz, . ismét támadsz, és elfelejted az ütés helyét. De ezek itt nem kelték fel többét. 7 Folyt a háború. A vásznon most megjelentek a tüzérek. Fergeteges tűzben, robbanások és füst közepette gurították ki a páncéltörő ágyút, és felfelé tolták egy szakadék oldalán. A mozgásukban, a külsejükben volt valami, amitől megdobbant az ember szíve, büszkeséggel telt meg, valami szörnyűnek és fenségesnek az előérzetével és fájdalmával. Heten voltak. A ruhájuk mocskos, szakadozott. Az egyik tüzér arca nem olyan, mint az oroszoké. Talán ka- zah volt, vagy burját, vagy valami más. Lehet, hogy a fiúnak fel se tűnik, ha nincs ott az anyja. De az ezt suttogta : . . . — Istenem, az apád... És ettől a perctől kezdve ő lett az apja; És utána már az egész film róla szólt, az apjáról Apa egészen fiatal volt,. mint a szovhozbeli legények, alacsony termetű, kerek arcú, gyors pillantású. A szeme dühödten villant elő piszoktól és füsttől fekete arcából, és egészében olyan fürgének és szívósnak látszott, mint egy macska. Most is, vállával tartva az ágyú kerekét, visszafordult és valakinek lefelé kiáltott: venítése letűnt időknek és személyes emlékeknek? Mert történelmünk becses napja a mai: a Magyar Nemzeti Múzeum 175. születésnapja. 1802. november 7-én, az imént említett Ferenc gróf — Széchenyi Istvánunk édesapja — könyvtárát, képszobor- és éremgyűjteményét a nemzetnek ajándékozta, s ezzel az ország első közgyűjteményének, a Magyar Nemzeti Múzeumnak és a később róla elnevezett nemzeti könyvtárnak alapját ve-/ tette meg. A kertben a már korábban elhunyt Batthyány József hercegprímás villája állt; átmeneti egyéb elhelyezések után, 1917-től ez szolgált a gyűjtemény otthonául. Ennek helyén épült fel aztán 1837- től 1846-ig a múzeum mai épülete, európai viszonylatban is kiemelkedő építészünk. Pollack Mihály tervei szerint. (Ne felejtsük, közben támadt a nagy pesti árvíz 1838-ban!) A múzeum' pedig Pollack gazdag életművének is a betetőzése, klasszicista építészetünk legtökéletesebb /alkotása. Nagy- ; szerű, oszlopsora mögött, az előcsarnokok, díszlépcsők, ünnepi hangulatú termek Következnék, amelyek máig kiválóan szolgálják gyakorlati céljukat. Azt már kevesebben tudják, hogy dísztermében ülésezett az ország- gyűlés 1848-ban és később is, Liszt Ferenc is adott itt *öbb koncertet, sőt bálok és szín',,Gyorsan! A lövedékeket!” És a hangja túlharsogta egy újabb robbanás dörejét. — Anya, az ott apa? — kérdezte Avalbek. — Mi? — az anya nem értette. — Légy szépen csendben, figyelj... .— De hát. te mondtad, hogy az ott apa! — ígéri, kisfiam. Csak ne beszélgess, ne zavarj másokat. * • Miért mondta? Minek? Lehet, csak úgy véletlenül, oda se figyelve, de lehet, hogy a háború képei felidézték benne a férjét, ö meg, a kis oktalan, elhitte. És megörült; és beleveszett ebbe a váratlan és neki oly ismeretlen örömbe, és gyermekmódra büszke lett rá, az apjára, a katonára. Ez aztán az igazi apa! Hiába mondják a gyerekek hogy neki nincs apja. Hát most megláthatják! Avalbek már a fiú szemével nézett a katonára. Az apa ott a vásznon mintha tudta volna, hagy a fia figyeli, és mintha arra törekedett volna, hogy ebben az ő tiszavirág mozi-életében a fia olyannak lássa, hogy örökké emlékezhessen és büszke is lehessen rá, az elmúlt háború katonájára. Ettől kezdve a fiú már nem látta érdekesnek a háborút, és semmi nevetséges nem volt már abban, ahogy elestek az emberek. A háború most már komoly lett. riasztó és szörnyű. Először kezdett félteni Valakit, egy közéli kedvest, azt, aki- mindig is hiányzott neki. (Folytatjuk) (Bozsán Pétét felvételei.) házi előadások színhelyéül ;s pompásan megfelelt, Magának a múzeumi gyűjteménynek változatos sorsát nem szükséges nyomón követni. A lényeg az, hogy mai, kiterjedt múzeumi szervezetünkben a Magyar Történeti Múzeum működik keretei között. Ennek 'osztályai találhatók az épületben; Valamint a könyvtár, amely majd felköltözik a helyreállított budai várpalotába. Talán még annyit: az impozáns épület, a szép narlc, a régi Pest magvábana fővárost díszíti; Valójában azonban az egész ország oe- csült és féltett kincsé, ékességé; otthon mindenki számára, aki nemzeti történelmünk emlékeit becsüli ~s jeles eseményeit kívánja felidézni. (balog) '■ i Szakoktatások a füzesabonyi r i.-i'i.v/' ■ üt járásban (Tudósítónktól) Több éves hagyományok: nak megfelelően a tanulásra, a továbbképzésre, az ismeretek felújítására hasznosítják a késő őszi és téli hónapokat a füzesabonyi járás termelő- szövetkezeteinek tagjai. Á szövetkezetek közművelődési bizottságai elkészítették oktar tási, továbbképzési terveiket; és hozzáláttak az egyes tanfolyamok, továbbképzési forr mák szervezéséhez. Mezőszemere, Mezőtárkány, és Sarud községek termelő- szövetkezetei szerződéseket kötöttek a TIT-tel növényi- termesztési előadások tartár sára. A szövetkezetek szakemberei által tartandó; elő-* adások az új technikai, termelési eljárások, termelési rendszerek lényegével, feladataival ismertetik meg a tagságot. Több előadás hangr zik majd el a műtrágyázás,' a növényvédelem, a gépesítés, a takarmány- és a zöldségtermesztés témaköreiből. Sarudon a mezőgazdaság! gépek vezetői és az állattenyésztésben dolgozók részére szerveznek továbbképző tanfolyamokat. Minden közös gazdaságban a tél folyamán1 kerül sor a közlekedésrendészeti és közlekedésbiztonsági előadássorozatok megtartású-, ra is. A Heves megyei Állat: egészségügyi Állomással történő megegyezés alapján az. állatorvosok vezetésével szerveznek tanfolyamokat, állategészségügyi előadássorozatokat a szövetkezetek. Ezeken szó esik a borjúnevelés, a fe- jés és tejkezelés kérdéseiről, a szarvasmarha-állomány gümőkór 'mentesítéséről. Tematikájukban szerepel a sertéstelepek járványvédelme és a baromfibetegségek elleni küzdelem témája. A készülő közművelődési tervekben tág teret kapnak a háztáji gazdálkodás segítségét célzó szakmai előadások is. Minden községben- 5—10 előadásból álló sorozat megtartása szolgálja majd a kis: gazdaságokban, házikertek-’ ben folyó termelőmunka eredményességét. Császár István ■
