Népújság, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-25 / 277. szám
Csütörtök esti külpolitikai kommentárunk; SALT-esélyek NÉHÁNY NAP MtJLVA lesz három éve a vlagyi- /psztoki szovjet—amerikai csúcstalálkozónak, amelyen lefektették a hadászati fegyverrendszerek korlátozását szabályozó megállapodás, a SALT—2-nek az alapelveit. Az első SALT ugyanis öt évre szólt, s 1977. október elsején járt le. Hogy mégsem követte a SALT—2. az enyhüléshez jelentős mértékben hozzájáruló első megállapodást, ezért a felelősség teljes mértékben az USA kormányzatát terheli. A Vlagyivosztokban létrejött egyetértés kezdetben megfelelő alapnak bizonyult; két év alatt a két nagyhatalom szakértői kidolgozták a jövendő megállapodás leglényegesebb elemeit s — az amerikai fél beismerése szerint is — az 90 százalékban készen állt az aláírásra. Ez év tavaszán azonban a frissen hivatalba lépett Carter-kormányzat új javaslatokkal’állt elő. Ezek legfőbb hibája, hogy semmibe vették az egyenlő biztonság alapvető elvét. Ez annyira visszavetette a SALT-tárgyalásokat, hogy októberi határidőre nem sikerült tető alá hozni az új megállapodást. A megtorpanás csak a fegyverkezési hajszának — s nem kevésbé az amerikai kato- naiipar-komplexumnak — kedvezett; Washington bejelentette a hadászati rendeltetésű szárnyasrakéta kifejlesztését s mérlegelés tárgyává tette a cinikusan „tisztának” nevezett neutronbomba gyártását is. AZ UTÓBBI IDŐBEN tapasztalható a felek álláspontjának közeledése, a törekvés a kölcsönös megértés elérésére. Erről szólt egy minapi interjújában Carter amerikai elnök, s óvatos derűlátását Moszkvában is osztják. Az új fegyverfajták bevezetése lehetetlenné teheti a megállapodást a világ biztonságának érdekében, szükség van hát a SALT—2. egyezmény mielőbbi megkötésére. Pál fi Viktor Borotvapengék a cellában tJjabb alapos vizsgálat incinit a Stuttgart—stammhelmi különleges börtönben, ahol a nyugatnémet terroristák ve- z.etöit tartják fogva. Szerdán ugyanis négy borotvapengét találtak Croissantnak, a Baader—Melnhof csoport volt ügyvédjének cellájában. Croissant celláját éjjelnappal megfigyelés alatt tartják. Hazánk álláspontja a közel-keleti rendezésről Az ENSZ-közgyűlés 32. ülésszakán folyó közel-keleti vita felszólalói többségükben úgy vélik, hogy a térség népeinek érdekei, akárcsak a nemzetközi béke és biztonság megszilárdításának érdekei megkövetelik a közel- keleti konfliktus igazságos és tartós rendezését. Mint az NDK képviselője hangoztatta: az átfogó rendezést nem lehet különféle szakaszos diplomáciai manőverekkel, vagy különálló ügyletek megkötésével elérni. Lengyelország állandó ENSZ-képviselője leszögezte, hogy a közel-keleti rendezés csak akkor valósítható meg, ha az izraeli csapatokat kivonják az 1967-ben megszállt összes arab területekről. Nigéria, India, Katar, Szenegál delegátusai a genfi békeértekezlet mielőbbi ösz- szeliívását sürgették. Az ENSZ-közgyűlés közel- keleti vitájában felszólalt Hollai Imre nagykövet, Magyarország állandó ENSZ- képviselője is. Rámutatott arra, hogy az arab országok és Izrael közötti konfliktus egyik fő kérdése az arab területek izraeli megszállása. — Az izraeli vezetők nyilatkozatai nem hagynak kétséget afelől, hogy nincs szándékukban visszavonni csapataikat 1967- es határaik mögé, éppen ellenkezőleg- hatékony lépéseket tettek e területek bekebelezésére A magyar álláspont szerint a Közel-Keleten csak akkor érhető el tényleges béke. ha visszavonják az izraeli csapatokat az 1967- ben megszállt területekről — mondotta — A közel-keleti konfliktus másik eleme — folytatta Hollai Imre nagykövet — a palesztin kérdés. Megfelelő megoldást jelentenének ebben a tekintetben az eltelt években elfogadott ENSZhatározatok, helytelenítjük, hogy ezeknek a határozatoknak a megvalósulását bizonyos államok megakadályozzák. Ugyanennyire helytelenítjük azokat a kísérleteket, amelyek — a genfi konferencia összehívását késleltetve — az arab népek megosztására törekednek a palesztin képviselet ügyében. Ezután leszögezte, hogy a magyar kormány álláspontja változatlan; a közel-keleti békéhez vezető út a genfi konferencia. Meggyőződésünk szerint a konfliktusnak a genfi konferencia megkerülésével történő rendezésére adott különféle biztosítékok és ígéretek a valóságban külön megegyezésekhez vezetnek és késleltetik az általános rendezést. A magyar ENSZ-nagykövet végezetül hangoztatta, hogy' kormányunk támogatja a közel- keleti rendezésről október 1- én kiadott szovjet—amerikai nyilatkozatot. Líbia „mini csúcstalálkozót" szervez Az izraeli kormány csütörtök délelőtti, több mint háromórás rendkívüli üléséről kiadott közleménye szerint, a tanácskozáson semmilyen döntés sem született a genfi konferencia eljárási kérdéseire vonatkozóan. A Szadat egyiptomi elnök je- ruzsálemi látogatásának szentelt kormányülésen Begin kormányfő, Jadin miniszterelnök-helyettes, Mose Dajan külügyminiszter és Weizman hadügyminiszter részletesen beszámolt a Szadattal folytatott eszmecserékről. A nagy érdeklődéssel várt közlemény semmi konkrétumot sem tartalmaz, csupán azt hangoztatja, hogy folytatódni fognak a tárgyalások az Izrael és szomszédai közötti békekötés érdekében, és ezzel öszefüggésben méltatja az egyiptomi elnök jeruzsá- lemi látogatásának jelentőségét. A bejrúti lapok nagy terjedelemben foglalkoznak az egyiptomi elnök izraeli látogatása nyomán az arab világban megindított politikai és diplomáciai mozgással. Az Asz Szafir című lap úgy tudja, hogy Líbia „mini csúcs- találkozóra” szóló, hivatalos meghívást juttatott el Szíriának, Iraknak. Algériának, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaságnak, a PFSZ-nek és más palesztin szervezeteknek. A találkozót Tripoliban, a legközelebbi napokra tervezik. Szadat egyiptomi elnök ie- ruzsálemi tárgyalásait kommentálva, a Moszkovszkaja Pravda című szovjet lap megállapítja; „A jeruzsálemi találkozó a süketek párbeszéde volt. A legfontosabb benne nem is, amiről beszéltek, hanem az. amit elhallgattak. Szadat gondosan elkerülte, hogy a Kneszetben elmondott beszédében megemlítse a Palesztinái Felszabadítási Szervezetet. Begin lényegében ugyanezt tette, kijelentve ugyanakkor, hogy a felek a PFSZ elismerésének kérdését akadálynak tartják a békés rendezéshez vezető úton, s igyekeznek megkerülni azt. Más szóval, csak arról beszéltek, hogy miként találjanak külön megoldást az őket érintő kérdésekben.” Schmidt Gdanskban A hivatalos lengyelországi látogatáson tartózkodó Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár a Lengyel Tudományos Akadémián előadást tartott az enyhülésről. Beszédében Schmidt rámutatott: az enyhülés nem végcél abból a szempontból, hogy az ideológiai ellentéteket, az alapvető ellentmondásokat nem oldja fel, de megóvja a világot az atomháborútól, és lehetővé teszi a békés együttműködést. Az előadás egyik fontos vonása volt, hogy a kancellár méltatta a lengyel és nyugatnémet történészeknek a tankönyvekre vonatkozó közös ajánlásait, az ezek alapján kiadott első ■ nyugatnémet tankönyvet ugyanis élesen támadta az NSZK szélsőséges sajtója, Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár csütörtökön reggel Piotr Jaroszewicz miniszterelnök kíséretében megtekintette Krakkó óvárosát, majd továbbutazott vidéki körútja következő állomására, Gdyniába. Itt megtekintette a lengyel hajóépítés fellegvárát, a párizsi kommün nevét viselő hajógyárat. A program szerint a vendég a délutánt Gdanskban töltötte. Strougal bécsi útja Közös közleményt adtak ki csütörtökön Bécsben dr. Lu- bomir Strougalnak, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szövetségi kormánya elnökének látogatásáról. Strougal dr. Bruno Kreisky osztrák szövetségi kancellár meghívására november 22— 23. között tett hivatalos látogatást Ausztriában. Bruno Kreisky és Lubomir Strougal az őszinte, baráti légkörű tárgyalásokon áttekintette a két ország kapcsolatainak fejlődésével, valamint a nemzetközi helyzettel összefüggő időszerű kérdéseket. Svédek Finnországban, provenszálok francia földön Nemzeti kisebbségek Nyugat-Eurépáhan Rhodesiái agresszió A rhodesiai fegyveres erők szerdán újabb agressziót követtek el Mozambik területe ellen. A fajüldöző rendszer katonai egységei, bombázó repülőgépeket és helikoptereket bevetve. Manica tartomány központja, Chimoio közelében támadtak. A mozambiki népi felszabadító erők (FPLM) egységei a támadást visszaverték. Földrengés és alomkísérlet Szomorú kép tárult a nyu- gut-argenünai San Juan tartományt, a szerda hajnali földrengés színhelyét repülőgépről megtekintő újságírók szeme elé: több város valóságos romhalmazzá változott A legsúlyosabb károkat szenvedett, mintegy 30 ezer lakosú Cauceteben a lakóházak 85 százaléka romba dőlt. A földrengés, amelyet Chilében. Uruguayban, Peruban és Brazíliában is észleltek, egy svéd földrengéskutató intézet mérései szerint 8.2 erősségű volt a Richter-skálán mérve A „Razon” című esti lap a földrengésről beszámolva csaknem fél oldalas tudósításban ismerteti azt a tényt, hogy az argentínai földmozgással egyidejűleg — új-zé- landi bejelentés szerint — Franciaország újabb föld alatti atomrobbantást hajtott végre csendes-óceáni Mururoa szigetén QMmséa M«i» JfrüYcmUci 25., péntek Olasz irodalomtudósok hevesen tagadják ugyan, de (számos francia, spanyol, katalán irodalmár még ma Is hangoztatja, hogy annak idején Dante sokáig habozott, hogy provenszál, vagy olasz nyelven írja meg a Divina Commedia-t, az Isteni Színjátékot ... A XII. és XIII. században Európa jó része tanult a csodálatos provenszál kultúrától; ezen a nyelven szólalt meg a dal az olasz, katalán és francia városokban és falvakban és az akkoriban születő portugál meg német irodalom is ebből a költészetből tanult. Száz meg száz bizonyítéka van annak, hogy a latin mellett a provenszál afféle világnyelv volt. Ma már kevesen beszélik ezt a nyelvet, talán egymilliónyian, de Franciaország déli részének egy jókora darabján érteni még legalább nyolcmillióan megértik a provenszál szót. Ott, ahol a térképen ma franciául. Toulon vagy Limoges van, a provenszált értő lakosság tudja, hogy ez Tolón és Lemodges. ★ A mintegy nyolcmilliónyi provenszál egy része annak a becslések szerint 40—50 milliónyi embernek, akik nemzeti szempontból tarka ösz- szetételű államok, a tőkés világ soknemzetiségű országai nem egyszer reménytelen küzdelmet, folytató kisebbségei. Csak néhány példa megvilágítja, hogy egyáltalán nem jelentéktelen problémákról van szó. Nagy- Britanniában például közel íatmillió skót, mintegy más- elmillió ír él. Spanyolor- zágban legalább ötmillió a katalánok, két és fél millió a galíciaiak, és talán egymilliónál éppen csak néhány ezerrel kevesebb a baszkok száma. A provenszálok mellett Franciaországban a többi között legalább 1,1 millió breton él, hogy a többi nemzeti kisebbségről ne is beszéljünk ... A kommunisták mindig is nagy figyelemmel fordultak a nemzeti kisebbségek küzdelme felé, hiszen Lenin annak idején számos munkájában figyelmeztetett arra, hogy a kapitalizmus idején változatlanul jelen van a legkülönbözőbb nemzeti konfliktusok lehetősége, hiszen „a nagy nemzetek közül mindegyik elnyom idegen nemzeteket, a gyarmatokon és saját országában.” A gyarmati korszak végének lettünk kortársai — de „saját országában” még mindig elnyomóként lép fel a kisebbségekkel szemben a tőkés „nagy nemzet”. ★ Három évvel ezelőtt 1974. júliusában az ENSZ főtitkára az Ohridi tó partjára, Jugoszláviába hívta össze a „nemzeti, etnikai és más kisebbségek jogairól” tárgyaló világszervezeti szemináriumot. Alighanem történelmi jelentősége lehetett volna ennek a szemináriumnak, ugyanis az ENSZ-ben hosszú ideig nem fordítottak kellő gondot a nemzetiségi, kisebbségi problémák valóban létező tömegére. A harmincnégy meghívott államból azonban csak huszonhét fogadta el a meghívást! Franciaország el sem küldte képviselőit, és az angol kormány által kinevezett, küldöttség vezetője. Lady Gaitskell a felmerülő problémák nagy részében rendkívül határozott véleményt nyilvánított — az angliai kisebbségi problémákat azonban meg sem említette. Mindössze néhány szava volt az esztendők óta oly sok vért, szendvedést jelentő észak-írországi fegyveres konfliktusról. Alighanem a politikai és polgári jogokra vonatkozó ENSZ-egyezmény 27. cikkelyének a megfogalmazását kell elfogadni a nemzetiségek alapvető jogainak kérdésében. A cikkely így szól: „Azokban az országokban, ah',1 etnikai, vallási vagy nyelvi kisebbségek élnek, nem szabad megvonni e kisebbségek tagjaitól azt a jogot, hogy csoportjuk más tagjaival közösen saját kulturális életüket éljék, saját vallásuk mellett tegyenek hitet és azt gyakorolják, vagy saját nyelvüket használják”. Nemrégiben egy osztrák lap, a Die Presse éppen erre a cikkelyre hivatkozva említette meg: „Az észak-írországi katolikus lakosság helyzete látszatra vallási kisebbség helyzetéhez hasonló. A valóságban a társadalmi státusz problémái okozzák az, ellentéteket. Noha a svájci államszövetség stabil, sok- nemzetiségű állam, amely modellnek is tekinthető, a franciául beszélő juraiak nyugtalansága azt mutatja, hogy ez a közösség sem találta meg végleges belső struktúráját.” Bármerre nézünk tehát azokban- a fejlett tőkés országokban, ahol az osztálykonfliktusok éleződése és a társadalmi feszültség fokozódása közepette nemzetiségek is élnek, mindenütt a problémáik kiéleződésével találkozunk. A téCIAKO rrucín------UVfD n oíIvéüiaS ATLANTI• ORSZÁG 'fSZAX/. ,nagy: Mitannia fitt FRANCIA' Sí ANYCX-FÖLDKÖZI- TCNGCA Nemzeti kisebbségek Nyugal-Európában (TERRA-térkép nyék azt mutatják, hogy a „teljes jogú nemzetek” uralkodó burzsoáziája a kisebbségek által lakott területeken még gátlástalanabb a profitszerzésben, mint másutt. Másszóval: a nemzeti elnyomás összefonódik a társadalmi elnyomással — a két elnyomás lényegében elválaszthatatlanul jelentkezik. Igaz persze, hogy mivel a nemzeti, kisebbségi mozgalmakban a legkülönbözőbb társadalmi erők vesznek részt, előfordul, hogy soviniszta túlzás, kispolgári türelmetlenség torzítja el küzdelmüket. — KS) A tőkés körülmények között csak nagyon ritkán sikerül érvényre juttatni a nemzetiségek alapvető jogainak egy részét. A finn alkotmányban az áll, hogy „Finnország a területén élő finnek és svédek közös állama”. Pedig a finnországi svédek számaránya csupán kerek hét százalék. Mégis Turkuban svéd nyelvű egyetem van, Helsinkiben pedig az egyetemen mindkét nyelven tanítanak és a professzoroknak nyelvvizsgát kell tenni a másik nép nyelvéből is... Gárdos Miklót
