Népújság, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-25 / 277. szám

Csütörtök esti külpolitikai kommentárunk; SALT-esélyek NÉHÁNY NAP MtJLVA lesz három éve a vlagyi- /psztoki szovjet—amerikai csúcstalálkozónak, ame­lyen lefektették a hadászati fegyverrendszerek korlá­tozását szabályozó megállapodás, a SALT—2-nek az alapelveit. Az első SALT ugyanis öt évre szólt, s 1977. október elsején járt le. Hogy mégsem követte a SALT—2. az enyhüléshez jelentős mértékben hozzá­járuló első megállapodást, ezért a felelősség teljes mértékben az USA kormányzatát terheli. A Vlagyivosztokban létrejött egyetértés kezdet­ben megfelelő alapnak bizonyult; két év alatt a két nagyhatalom szakértői kidolgozták a jövendő megál­lapodás leglényegesebb elemeit s — az amerikai fél beismerése szerint is — az 90 százalékban készen állt az aláírásra. Ez év tavaszán azonban a frissen hiva­talba lépett Carter-kormányzat új javaslatokkal’állt elő. Ezek legfőbb hibája, hogy semmibe vették az egyenlő biztonság alapvető elvét. Ez annyira visszavetette a SALT-tárgyalásokat, hogy októberi határidőre nem sikerült tető alá hozni az új megállapodást. A megtorpanás csak a fegyver­kezési hajszának — s nem kevésbé az amerikai kato- naiipar-komplexumnak — kedvezett; Washington be­jelentette a hadászati rendeltetésű szárnyasrakéta kifejlesztését s mérlegelés tárgyává tette a cinikusan „tisztának” nevezett neutronbomba gyártását is. AZ UTÓBBI IDŐBEN tapasztalható a felek ál­láspontjának közeledése, a törekvés a kölcsönös meg­értés elérésére. Erről szólt egy minapi interjújában Carter amerikai elnök, s óvatos derűlátását Moszk­vában is osztják. Az új fegyverfajták bevezetése le­hetetlenné teheti a megállapodást a világ biztonságá­nak érdekében, szükség van hát a SALT—2. egyez­mény mielőbbi megkötésére. Pál fi Viktor Borotvapengék a cellában tJjabb alapos vizsgálat in­cinit a Stuttgart—stammhelmi különleges börtönben, ahol a nyugatnémet terroristák ve- z.etöit tartják fogva. Szerdán ugyanis négy borotvapengét találtak Croissantnak, a Baa­der—Melnhof csoport volt ügyvédjének cellájában. Croissant celláját éjjel­nappal megfigyelés alatt tart­ják. Hazánk álláspontja a közel-keleti rendezésről Az ENSZ-közgyűlés 32. ülésszakán folyó közel-keleti vita felszólalói többségük­ben úgy vélik, hogy a térség népeinek érdekei, akárcsak a nemzetközi béke és bizton­ság megszilárdításának érde­kei megkövetelik a közel- keleti konfliktus igazságos és tartós rendezését. Mint az NDK képviselője hangoztatta: az átfogó ren­dezést nem lehet különféle szakaszos diplomáciai manő­verekkel, vagy különálló ügy­letek megkötésével elérni. Lengyelország állandó ENSZ-képviselője leszögez­te, hogy a közel-keleti ren­dezés csak akkor valósítható meg, ha az izraeli csapatokat kivonják az 1967-ben meg­szállt összes arab területek­ről. Nigéria, India, Katar, Sze­negál delegátusai a genfi békeértekezlet mielőbbi ösz- szeliívását sürgették. Az ENSZ-közgyűlés közel- keleti vitájában felszólalt Hollai Imre nagykövet, Ma­gyarország állandó ENSZ- képviselője is. Rámutatott arra, hogy az arab országok és Izrael kö­zötti konfliktus egyik fő kér­dése az arab területek izraeli megszállása. — Az izraeli ve­zetők nyilatkozatai nem hagynak kétséget afelől, hogy nincs szándékukban visszavonni csapataikat 1967- es határaik mögé, éppen el­lenkezőleg- hatékony lépése­ket tettek e területek beke­belezésére A magyar állás­pont szerint a Közel-Keleten csak akkor érhető el tényle­ges béke. ha visszavonják az izraeli csapatokat az 1967- ben megszállt területekről — mondotta — A közel-keleti konflik­tus másik eleme — folytatta Hollai Imre nagykövet — a palesztin kérdés. Megfelelő megoldást jelentenének eb­ben a tekintetben az eltelt években elfogadott ENSZ­határozatok, helytelenítjük, hogy ezeknek a határozatok­nak a megvalósulását bizo­nyos államok megakadályoz­zák. Ugyanennyire helyte­lenítjük azokat a kísérlete­ket, amelyek — a genfi konferencia összehívását kés­leltetve — az arab népek megosztására törekednek a palesztin képviselet ügyében. Ezután leszögezte, hogy a magyar kormány álláspontja változatlan; a közel-keleti békéhez vezető út a genfi konferencia. Meggyőződé­sünk szerint a konfliktusnak a genfi konferencia megke­rülésével történő rendezésé­re adott különféle biztosíté­kok és ígéretek a valóságban külön megegyezésekhez ve­zetnek és késleltetik az álta­lános rendezést. A magyar ENSZ-nagykövet végezetül hangoztatta, hogy' kormá­nyunk támogatja a közel- keleti rendezésről október 1- én kiadott szovjet—amerikai nyilatkozatot. Líbia „mini csúcstalálkozót" szervez Az izraeli kormány csü­törtök délelőtti, több mint háromórás rendkívüli ülésé­ről kiadott közleménye sze­rint, a tanácskozáson semmi­lyen döntés sem született a genfi konferencia eljárási kérdéseire vonatkozóan. A Szadat egyiptomi elnök je- ruzsálemi látogatásának szentelt kormányülésen Begin kormányfő, Jadin miniszter­elnök-helyettes, Mose Dajan külügyminiszter és Weizman hadügyminiszter részletesen beszámolt a Szadattal foly­tatott eszmecserékről. A nagy érdeklődéssel várt közlemény semmi konkrétu­mot sem tartalmaz, csupán azt hangoztatja, hogy folyta­tódni fognak a tárgyalások az Izrael és szomszédai kö­zötti békekötés érdekében, és ezzel öszefüggésben méltatja az egyiptomi elnök jeruzsá- lemi látogatásának jelentősé­gét. A bejrúti lapok nagy terje­delemben foglalkoznak az egyiptomi elnök izraeli lá­togatása nyomán az arab vi­lágban megindított politikai és diplomáciai mozgással. Az Asz Szafir című lap úgy tud­ja, hogy Líbia „mini csúcs- találkozóra” szóló, hivatalos meghívást juttatott el Szí­riának, Iraknak. Algériának, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaságnak, a PFSZ-nek és más palesztin szervezetek­nek. A találkozót Tripoliban, a legközelebbi napokra ter­vezik. Szadat egyiptomi elnök ie- ruzsálemi tárgyalásait kom­mentálva, a Moszkovszkaja Pravda című szovjet lap megállapítja; „A jeruzsálemi találkozó a süketek párbeszéde volt. A legfontosabb benne nem is, amiről beszéltek, hanem az. amit elhallgattak. Szadat gondosan elkerülte, hogy a Kneszetben elmondott be­szédében megemlítse a Pa­lesztinái Felszabadítási Szer­vezetet. Begin lényegében ugyanezt tette, kijelentve ugyanakkor, hogy a felek a PFSZ elismerésének kér­dését akadálynak tartják a békés rendezéshez vezető úton, s igyekeznek megke­rülni azt. Más szóval, csak arról beszéltek, hogy mi­ként találjanak külön meg­oldást az őket érintő kérdé­sekben.” Schmidt Gdanskban A hivatalos lengyelországi látogatáson tartózkodó Hel­mut Schmidt nyugatnémet kancellár a Lengyel Tudo­mányos Akadémián előadást tartott az enyhülésről. Be­szédében Schmidt rámuta­tott: az enyhülés nem végcél abból a szempontból, hogy az ideológiai ellentéteket, az alapvető ellentmondásokat nem oldja fel, de megóvja a világot az atomháborútól, és lehetővé teszi a békés együtt­működést. Az előadás egyik fontos vonása volt, hogy a kancellár méltatta a lengyel és nyugatnémet történészek­nek a tankönyvekre vonatko­zó közös ajánlásait, az ezek alapján kiadott első ■ nyugat­német tankönyvet ugyanis élesen támadta az NSZK szélsőséges sajtója, Helmut Schmidt nyugatné­met kancellár csütörtökön reggel Piotr Jaroszewicz mi­niszterelnök kíséretében megtekintette Krakkó óváro­sát, majd továbbutazott vi­déki körútja következő állo­mására, Gdyniába. Itt meg­tekintette a lengyel hajó­építés fellegvárát, a párizsi kommün nevét viselő hajó­gyárat. A program szerint a vendég a délutánt Gdansk­ban töltötte. Strougal bécsi útja Közös közleményt adtak ki csütörtökön Bécsben dr. Lu- bomir Strougalnak, a Cseh­szlovák Szocialista Köztár­saság szövetségi kormánya elnökének látogatásáról. Strougal dr. Bruno Kreisky osztrák szövetségi kancellár meghívására november 22— 23. között tett hivatalos láto­gatást Ausztriában. Bruno Kreisky és Lubomir Strougal az őszinte, baráti légkörű tárgyalásokon átte­kintette a két ország kapcso­latainak fejlődésével, vala­mint a nemzetközi helyzet­tel összefüggő időszerű kér­déseket. Svédek Finnországban, provenszálok francia földön Nemzeti kisebbségek Nyugat-Eurépáhan Rhodesiái agresszió A rhodesiai fegyveres erők szerdán újabb agressziót kö­vettek el Mozambik területe ellen. A fajüldöző rendszer katonai egységei, bombázó repülőgépeket és helikopte­reket bevetve. Manica tarto­mány központja, Chimoio közelében támadtak. A mo­zambiki népi felszabadító erők (FPLM) egységei a tá­madást visszaverték. Földrengés és alomkísérlet Szomorú kép tárult a nyu- gut-argenünai San Juan tar­tományt, a szerda hajnali földrengés színhelyét repü­lőgépről megtekintő újság­írók szeme elé: több város valóságos romhalmazzá vál­tozott A legsúlyosabb káro­kat szenvedett, mintegy 30 ezer lakosú Cauceteben a lakóházak 85 százaléka rom­ba dőlt. A földrengés, amelyet Chilé­ben. Uruguayban, Peruban és Brazíliában is észleltek, egy svéd földrengéskutató intézet mérései szerint 8.2 erősségű volt a Richter-ská­lán mérve A „Razon” című esti lap a földrengésről beszámolva csaknem fél oldalas tudósí­tásban ismerteti azt a tényt, hogy az argentínai földmoz­gással egyidejűleg — új-zé- landi bejelentés szerint — Franciaország újabb föld alat­ti atomrobbantást hajtott végre csendes-óceáni Mu­ruroa szigetén QMmséa M«i» JfrüYcmUci 25., péntek Olasz irodalomtudósok he­vesen tagadják ugyan, de (számos francia, spanyol, ka­talán irodalmár még ma Is hangoztatja, hogy annak ide­jén Dante sokáig habozott, hogy provenszál, vagy olasz nyelven írja meg a Divina Commedia-t, az Isteni Szín­játékot ... A XII. és XIII. században Európa jó része tanult a csodálatos proven­szál kultúrától; ezen a nyel­ven szólalt meg a dal az olasz, katalán és francia vá­rosokban és falvakban és az akkoriban születő portugál meg német irodalom is eb­ből a költészetből tanult. Száz meg száz bizonyítéka van annak, hogy a latin mel­lett a provenszál afféle vi­lágnyelv volt. Ma már keve­sen beszélik ezt a nyelvet, talán egymilliónyian, de Franciaország déli részének egy jókora darabján érteni még legalább nyolcmillióan megértik a provenszál szót. Ott, ahol a térképen ma franciául. Toulon vagy Limo­ges van, a provenszált értő lakosság tudja, hogy ez To­lón és Lemodges. ★ A mintegy nyolcmilliónyi provenszál egy része annak a becslések szerint 40—50 mil­liónyi embernek, akik nem­zeti szempontból tarka ösz- szetételű államok, a tőkés világ soknemzetiségű orszá­gai nem egyszer reménytelen küzdelmet, folytató kisebb­ségei. Csak néhány példa megvilágítja, hogy egyálta­lán nem jelentéktelen prob­lémákról van szó. Nagy- Britanniában például közel íatmillió skót, mintegy más- elmillió ír él. Spanyolor- zágban legalább ötmillió a katalánok, két és fél millió a galíciaiak, és talán egy­milliónál éppen csak néhány ezerrel kevesebb a baszkok száma. A provenszálok mel­lett Franciaországban a töb­bi között legalább 1,1 millió breton él, hogy a többi nem­zeti kisebbségről ne is be­széljünk ... A kommunisták mindig is nagy figyelemmel fordultak a nemzeti kisebbségek küz­delme felé, hiszen Lenin an­nak idején számos munká­jában figyelmeztetett arra, hogy a kapitalizmus idején változatlanul jelen van a leg­különbözőbb nemzeti konf­liktusok lehetősége, hiszen „a nagy nemzetek közül mindegyik elnyom idegen nemzeteket, a gyarmatokon és saját országában.” A gyarmati korszak végé­nek lettünk kortársai — de „saját országában” még min­dig elnyomóként lép fel a kisebbségekkel szemben a tőkés „nagy nemzet”. ★ Három évvel ezelőtt 1974. júliusában az ENSZ főtitká­ra az Ohridi tó partjára, Ju­goszláviába hívta össze a „nemzeti, etnikai és más ki­sebbségek jogairól” tárgyaló világszervezeti szemináriu­mot. Alighanem történelmi jelentősége lehetett volna en­nek a szemináriumnak, ugyanis az ENSZ-ben hosszú ideig nem fordítottak kellő gondot a nemzetiségi, kisebb­ségi problémák valóban lé­tező tömegére. A harminc­négy meghívott államból azonban csak huszonhét fo­gadta el a meghívást! Fran­ciaország el sem küldte kép­viselőit, és az angol kormány által kinevezett, küldöttség vezetője. Lady Gaitskell a felmerülő problémák nagy részében rendkívül határo­zott véleményt nyilvánított — az angliai kisebbségi prob­lémákat azonban meg sem említette. Mindössze néhány szava volt az esztendők óta oly sok vért, szendvedést je­lentő észak-írországi fegyve­res konfliktusról. Alighanem a politikai és polgári jogokra vonatkozó ENSZ-egyezmény 27. cikke­lyének a megfogalmazását kell elfogadni a nemzetisé­gek alapvető jogainak kérdé­sében. A cikkely így szól: „Azokban az országokban, ah',1 etnikai, vallási vagy nyelvi kisebbségek élnek, nem szabad megvonni e ki­sebbségek tagjaitól azt a jo­got, hogy csoportjuk más tagjaival közösen saját kul­turális életüket éljék, saját vallásuk mellett tegyenek hi­tet és azt gyakorolják, vagy saját nyelvüket használják”. Nemrégiben egy osztrák lap, a Die Presse éppen erre a cikkelyre hivatkozva emlí­tette meg: „Az észak-íror­szági katolikus lakosság helyzete látszatra vallási ki­sebbség helyzetéhez hasonló. A valóságban a társadalmi státusz problémái okozzák az, ellentéteket. Noha a svájci államszövetség stabil, sok- nemzetiségű állam, amely modellnek is tekinthető, a franciául beszélő juraiak nyugtalansága azt mutatja, hogy ez a közösség sem ta­lálta meg végleges belső struktúráját.” Bármerre né­zünk tehát azokban- a fejlett tőkés országokban, ahol az osztálykonfliktusok élező­dése és a társadalmi feszült­ség fokozódása közepette nemzetiségek is élnek, min­denütt a problémáik kiélező­désével találkozunk. A té­CIAKO rrucín­------UVfD n oíIvéüiaS ATLANTI• ORSZÁG 'fSZAX/. ,nagy: Mitannia fitt FRANCIA' Sí ANYCX-FÖLDKÖZI- TCNGCA Nemzeti kisebbségek Nyugal-Európában (TERRA-térkép nyék azt mutatják, hogy a „teljes jogú nemzetek” ural­kodó burzsoáziája a kisebb­ségek által lakott területe­ken még gátlástalanabb a profitszerzésben, mint má­sutt. Másszóval: a nemzeti elnyomás összefonódik a társadalmi elnyomással — a két elnyomás lényegében el­választhatatlanul jelentke­zik. Igaz persze, hogy mivel a nemzeti, kisebbségi moz­galmakban a legkülönbözőbb társadalmi erők vesznek részt, előfordul, hogy sovi­niszta túlzás, kispolgári tü­relmetlenség torzítja el küz­delmüket. — KS) A tőkés körülmények kö­zött csak nagyon ritkán si­kerül érvényre juttatni a nemzetiségek alapvető jogai­nak egy részét. A finn alkot­mányban az áll, hogy „Finn­ország a területén élő finnek és svédek közös állama”. Pe­dig a finnországi svédek számaránya csupán kerek hét százalék. Mégis Turkuban svéd nyelvű egyetem van, Helsinkiben pedig az egye­temen mindkét nyelven taní­tanak és a professzoroknak nyelvvizsgát kell tenni a má­sik nép nyelvéből is... Gárdos Miklót

Next

/
Thumbnails
Contents