Népújság, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-23 / 275. szám
Mezőgazdasáoi export Mi kell a világpiacnak? Most készült el egy tanulmány amely felvázolja a mezőgazdasági termékek külkereskedelmének távlatait egészen 1990-ig. E prognózis szerint 1990-ig évi három-négy százalékkal emelkedik hazánkban a mezőgazdasági termelés. Ha tartani akarjuk — és tartanunk kell — a mezőgazdasági export szerepét a népgazdaság egyensúlyának megőrzésében, akkor ennek a termelési többletnek mind nagyobb hányadát kell exportálnunk, vagyis a mező- gazdasági kivitel növekedését évente 7—8 százalékkal kell bővíteni. Ehhez nem szükséges, hogy az élelmiszereket a hazai lakosságtól vonjuk el. Minálunk ugyanis az iparcikkek, a tartós fogyasztási javak, a szolgáltatások, a lakások iránt fokozódik elsősorban a vásárlók érdeklődése. Most például, hogy jó a zöldségtermés és valamivel alacsonyabbak az árak, máris panaszkodnak a hentesüzletek vezeftői, hogy csökken a hús iránti érdeklődés. Többet is tudnának kínálni az üzletben, de nem veszik meg. Nagyobb távlatban tekintve tehát a hazai piac már szűknek bizonyul, nem lesz képes felvenni az évi 3—4 százalékos növekedésből származó többletet. Exportálni kell. A legbiztosabb pénz Exportálni kell, de mit? A szakemberek véleménye . szerint a szükséges dollár és rubel összegeket a legbiztosabban továbbra is az eddigi „nagy cikkeinkért” kaphatjuk meg. Tehát búzáért, kukoricáért, húsért, gyümölcsért, zöldségért. Ez azonban semmiféle kényelmet nem biztosít a termelőknek, a feldolgozóknak vagy kereskedőknek, sőt a központi irányításnak sem. Mert a látszólag jelentéktelen változtatások nagyon is jelentősek. Mindenekelőtt meg kell Változtatnunk az alapvető szemléletet. Eddig az úgynevezett „maradék elv” érvényesült Belföldi szükségletre termeltünk és ami maradt, azt igyekeztünk eladni külföldre. Fejlődésünk lehetővé teszi, hogy ezen változtassunk. Továbbra is alapvető feladat lesz a belföld ellátása, de a külkereskedelmi érdekeket már a termelés szervezésénél érvényesítenünk kell. A világpiacon éleződik a verseny. Ebben az tud helytállni — vagyis az ér el jó árakat —, aki állandó minőséget, pontos határidőre, tetszetős csomagolásban szállít és gyorsan alkalmazkodik az igényekhez. Jó vevőink Exportálni kell, de hova? Természetes vevőkörünk a szocialista piac. Kínálatunk felét veszi fel, ezt az arányt valószínűleg a jövőben is tartani tudjuk és erre hosz- szú távú szerződéseket köthetünk. A baráti országok jó vevők és az igényesebb cikkekért olyan értékes ellentételeket kaphatunk, mint a fenyőfűrészáru, gyapot, a nyersolaj. Búzát például nem is érdemes távolabbi vevőknek kínálni, mert akkor a szállítási költség bevételeinket 15—20 dollárral csökkenti tonnánként. Vagy egy másik példa: mi olyan rengeteg almát termelünk, hogy azt csak a szovjet piacon tudjuk elhelyezni, másik ilyen nagy vevő számunkra a világon sehol 6incs. Hagyományos élelmiszer- piacunk Európa, főként azok az országok, amelyeket most az EGK, Európai Közös Piac fogalma takar. Ezek az államok együttes önellátásra törekednek ugyan, de érdekük, hogy velünk is kereskedjenek. Bízunk tehát benne, hogy vevőink maradnak, de ezért sokat kell tennünk. Ezekben az országokban például az élelmiszer-kereskedelem egyre inkább az áruházakba, az ön- kiszolgáló pultokra tolódik át. Itt az árunak önmagát kell kínálnia, tehát döntő a küllem, a minőség, a csomagolás. És nagyon szigorúak az előírások. Próbálunk például a svédeknek nemes húsokat nyersen, fóliába csomagolva és hűtve szállítani, de nem megy. A legtöbb országban általában egy kamionból tíz mintát vesznek. A svédek megnéznek minden darabot és ha egynél picit hibás a csomagolás, visszadobják az egészet. Tehát a feltételeknek meg kell felelnünk. Követni az igényeket Harmadik lehetséges piacunk részben az igen kényes amerikai vagy japán piac, részben a Földközitenger környéki arab államok. Csakhogy ezek piacain például már megjelent a brazil és a kínai csirke is. A verseny elől nem térhetünk ki. Az igények változnak, ezt kell követnünk. Növekvő kukoricatermésünket például egyre inkább „bőrzsákban” kell eladnunk, azaz feletetni állatokkal és a piacon húst kínálni. Mégpedig egyre kevesebb élő állatot, egyre több darabolt húst, húskészítményt, konzervet. Megintcsak példának: már nem elégedhetünk meg azzal, hogy gyulai kolbászt és pick szalámit kínálunk. A megcélzott piacon vásároló háziasszonyok igényeihez mérten sokféleképpen fűszerezett, sokféle méretű töltelékárut kell kínálni. A nyugati piacokon nyers zöldség- és gyümölcskínálatunkhoz sok reményt nem fűzhetünk, mert a Földközitengerhez közel fekvő mediterrán államok éghajlata jobb, náluk minden korábban érik. És Görögországot, Spanyolországot, Portugáliát előbb vagy utóbb felveszik a Közös Piacba! A fő figyelmet fordítsuk továbbra is a hagyományos termékeinkre és hagyományos piacainkra, ha lehet rugalmasabban, ötletesebben, mint eddig, hogy a mezőgazdasági export továbbra is betölthesse mai, igen jelentős szerepét külkereskedelmünkben. Földeák! Béla Motorok egymilliárdért A Kismotor- és Gépgyárban az idén már több mint egymilliárd forint értékben állítanak elő speciális gépegységeket a járműipar, valamint kis teljesítményű benzin- és Dieselmotorokat, áramfejlesztőket a mezőgazdaság számára. Miután termékeik iránt nőttön nő a kereslet, az elmúlt tíz év során csaknem megháromszorozták a termelést. Képünkön: Dieselmotorok sorozatgyártása. (MTI fotó — Hadas János felv. — KS) Használatban próbálják ki az új fogyasztási cikkeket A könnyűipari miniszter rendelete A termelők maguk próbálják ki először az általuk előállított, újonnan bevezetésre szánt fogyasztási cikkeket, győződjenek meg arról, hogy megfelel-e a minőségi követelményeknek, hogyan válik be viselés közben, — valamennyi vállalatra, szövetkezetre kiterjedően erről intézkedik a könnyűipari miniszter most napvilágot látott rendelete. A fogyasztók és a termelők legsajátabb érdekeit szolgáló rendelkezés szerint azok az új cikkek, amelyeknek használat közbeni viselkedését műszeres vizsgálattal nem lehet megállapítani, a sorozat- gyártást megelőzően használati-viselési próbára adhatók ki. Ez a próba azonban nem pótolja a külön jogszabályban, vagy hatósági rendelkezésben előírt egyéb vizsgálatokat. A használati-viselési próbát az adott termék jellege szerint az illetékes könnyűipari minőségellenőrző szervnél, illetőleg ilyen lehetőség hiányában —, s a rendeletben foglalt megkötöttségek szerint — magánszemélyek bevonásával hajtják végre. Ez utóbbi esetben is viselési próbát a vállalatnak elsősorban saját dolgozói körében kell megszerveznie, s a próbát végző személyt tájékoztatni kell a termék használati, kezelési módjáról is. A próbák szabályait — csakúgy, mint az értékelés, továbbá a tapasztalatok hasznosítási rendjét — külön vállalati szabáyzatban kell meghatározni. A szabályozást és annak megtartását a minőség- ellenőrző intézetek is ellenőrzik. ' Végső soron a vállalat által végzett vizsgálatok és a próba eredményeinek együttes értékelésével döntik el, hogy az adott termék alkalmas-e a vele szemben támasztott igénynek kielégítésére. (MTI) A szocialista brigádok Füzesabonyért (Tudósítónktól): Füzesabony nagyközségben minden üzem és intézmény csatlakozott a csepeli felhíváshoz. Az üzemek és intézFinn békeharcos véleménye Helsinki és Belgrad „hídjan” Helsinki, Finnország fővárosánál! neve, az utóbbi években fogalommá vált világszerte. Ennek „mindössze” az a lényege, hogy ez az ország adott megfelelő helyet az európai békekonferencia lebonyolításához. Véletlen? El nem kötelezett országról van szó, s ez a tény a békés hétköznapok. illetve a politikai manőverek kereszttüzében egy nyugalmasabb pontot — nemzetközi archimedesi pontot — jelent. Annák idején éppen lapunk írt először arról. hogy Finnország kéri az európai biztonsági konferencia megrendezésének a jogát. Egy évvel később — ugyancsak még a konferencia előtt — e sorok írója Helsinkiben beszélgetett Mirjdm Virc Tuomin/>n asszonnyal, a Finn Békéharcosok Szövetségé főtitkárával, aki részletesen kifejtetté, miért kéri országa a rendezés jogát. A konferencia azóta lezajlott, s világméretű hatása ma is élénkén él, különösen, ha a leendő belgrádi folytatásra gondolunk. A minap megyénk vendége volt a Finn Békeharcosok Szövetsége, a finn békemoz- gaJom delegációja. A küldöttséget Eino Repo, a Finn Békeharcosok Országos Szövetsége vezetőségének tagja vezette.- aki rövid interjút adott munkatársunknak. Mindenekelőtt látogatásuk céljáról beszélgettünk. — A finn és a magyarországi béketanács között már hagyományosan jó a kapcsolat — mondotta Eino Répa —, s ezentúl a gyakori együttműködés is. Korábban, nem is olyan régen, nálunk járt egy delegáció, s ezt a látogatást viszonozzuk most. E két esemény között Prágában már találkoztunk, ahol megállapodtunk. hogy folytatjuk az alkotó, mindkét fél számára előnyös tapasztalatcserét.. Igen fontosnak tartom, hogy szinte napra készen ismerjük egymás munkáját, tapasztalatait, amely egyben kölcsönös segítséget is jelent mindkét nép békemozgalma számára. — Két határkő között vagyunk: Helsinki után és Bel- grád előtt. Mit várhatunk a kezdeményező Finnország véleménye szerint eme újabb találkozótól? — Feladatunk; mindenütt megismertetni a népekkel Helsinki állásfoglalását, a célkitűzéseket, népszerűsíteni és elfogadtatni az alkotó- an jó gondolatokat. Mindez szorosan összefügg a Békevilágtanács nemrégi munkájával, tehát egy pillanatig sem csak finn, va^y csak magyar kérdésről van szó, hanem — összeurópai kérdésről. Egy biztos, hogy a belgrádi konferenciától konkrét, elfogadható állásfoglalásók kidolgozását várjuk. — Mit jelentett a. finn bc- kemozgalom számára a helsinki konferencia és az utána következő időszak munkája? — Nálunk a békemozgalom nem hivatalos szervezet kereteben dolgozik. Több annál. A mozgalom pártállásra való tekintet nélkül mindenkire számít, aki magáénak érzi a béke eszméjét, aki tudja, mit jelent Európa és a világ számára a békemozgalom. Természetesen odahaza az a tény, hogy az első konferenciát nálunk tartották, igen nagy hatást jelentett és ösztönzést adott, melynek során növekedett a békemozgalom népszerűsége, s a tényeken alapuló szimpátia. Ebben a szellemben igyekszünk tovább dolgozni. Ami a folyamatot illeti, úgy érzem, Belgrádig egyenes út vezet, s éppen ezen az úton kerülnek reflektorfénybe azok a jelenségek, amelyek az enyhülés éllen munkálkodó erőket leplezik le. — Mit gondolnak, mi lesz Belgrádban az eddigi tapasztalatok után? — Erre mi is kíváncsiak vagyunk. Felelősen kíváncsiak. Itt van például az a bizonyos harmadik kosár, amelyet néhol olyan előszeretettel hangsúlyoznak. Az emberi jogokról ma még különböző formában és nagyon különböző szempontok szerint beszélnek. Mi a célunk? Az, hogy egy fronton beszéljünk erről a kérdésről is. Ha nem a történelmi folyamatosság, a történelmi logika szerint szemléljük a kérdéseket, könnyen hamis vágányra juthatunk. Erre vigyáznunk kell. — Említette, hogy önöknél pártállásra tekintet nélkül, mindenki tagja lehet a békemozgalomnak, aki elfogua- ja a célt... — Így is van. Sőt: a magam részéről például pár- tonkívüli vagyok, de ami a kérdést illeti, elsősorban a baloldaliakkal, közöttük pedig a kommunistákkal szimpatizálok. Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy funkciómban vezető vonalban dolgozom, s ami a munkámmal kapcsolatban előrevihet, ahhoz éppen a baloldaltól kapom a legtöbb támogatást. Ne értsen félre, ez nem jelent kuriózumot, hiszen nálunk a békemozgalom vezetése zömmel a kommunisták kezében van. A főtitkárnő például. Tuominen asszony, tagja a kommunista pártnak. Persze- függetlenek is dolgoznak a mozgalomban, mint például a szövetség elnöke, Paavo Rintala író, aki néhány éve Egerben is járt. Ami az elkötelezettséget illeti, ismeretes. hogy országunk semleges föld, s különösen érzékenyek vagyunk az európai békével, illetve biztonsággal kapcsolatban. Ugyanígy, mint kezdeményezők, nem tekintünk közömbösen a Helsinkit követő belgrádi konferencia elé sem. — Valahányszor az európai biztonságról beszélünk mostanában, mindig így fogalmazunk „Helsinki szelleme” ... — Mint finn állampolgár, büszkén és szívesen hallom ezt a kifejezést. Különösen azért, mert szerintem külpolitikánk a korábbi tehetetlenség után, a felszabadulást követő három évtized alatt, igen aktívan és jól dolgozott. Gondolom, ezt önök is tapasztalhatták. — Ügy tudjuk, hogy ön Kekkonen elnök személyes jó ismerőse... ? — Hát, igen... Urho Kekkonen, mint ember, igen szimpatikus jelenség, nem beszélve arról, hogy határozottan és következetesen jó politikus. Azt hiszem, Finnországban államfőként nehéz lenne jobbat találni. Már a hidegháború időszakában is olyan állást foglalt el, amely alapja volt hazánk jelenlegi politikájának. Nagyon népszerű ember odahaza, s ez a fontos: összhang a vezető és a nép között. Rátái Gábor mények 70,5 millió forint értékű terven felüli teljesítést vállaltak. A község területén dolgozó, 172 szocialista brigád várhatóan 85 millió forint értékű túltermelést ér el... Emellett 46 ezer óra társadalmi munkát végeztek, ebből nyolcezer órát a nagyközség fejlesztésére fordítottak. Lelkesedésük . mozgósította a nagyközség lakosságát is. akik a jubileumi évforduló tiszteletére, társadalmi munkában 2330 méter járdát építettek és több mint nyolc kilométer útszakaszon elvégezték a zúzott kő szétterítését. az utak sártalanítását, Munkájuk több mint hárommillió forinttal tette gazdagabbá a nagyközséget. Kimagasló eredményt értek el a Mátravidéki Fémművek füzesabonyi gyárának dolgozói, akik terven felül várhatóan 27 millió forint termelési értéket állítanak elő. Két kommunista műszak megszervezésével járultak hozzá a gyermekintézmények segítéséhez, a KlSZ-alapszerveze- tek támogatásához és a VIT- alap hozzájárulásához. A termelőszövetkezet szocialista brigádjai tevékeny részesei annak, hogy ez évben rekordtermést, 40,9 mázsát takarítottak be kenyér- gabonából hektáronként Kukoricából és napraforgóból a tervezett hozamon túl teljesítették tervüket, s a növény- termesztés valamennyi mozzanatát jó minőségben, határidőre elvégezték. Kiemelkedő munkát végzett a Petőfi Sándorról elnevezett műszaki szocialista brigád.. A költségvetési üzem Ság- vári Endre és Béke szocialista brigádjai is teljesítették vállalásukat. az évforduló tiszteletére elkészítették a nagy forgalmú Szabadság út felújítását. Szigetvárt) József MmsMQ 1977. november 23., szerda
