Népújság, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-20 / 273. szám
Kewesebbői több Fejlesztések, megrostálva „A népgazdaság: tő ágazatai közül az iparnak változatlanul meghatározó szerepe van. Az iparfejlesztésben mindenekelőtt a szelekció nagyobb mértékű érvényesítése szükséges”. (Az MSZMP Központi Bizottsága 1977. október 20-i ütéséről kiadott közleményből.) Indokolásként — s egyben magyarázatként is — foghatjuk fel a közlemény más helyén olvashatókat, ami így hangzik: „A gazdaságos export erőteljes növelése megköveteli, hogy szelektív iparpolitikával elsősorban a jelentős szerepet játszó, versenyképes termelőágakat fej- lesszük, és számottevően növeljük a magas feldolgozott- ságú termékek arányát.’’ Hat esztendeje. 1971-ben még 4026. tavaly már csak 1461 tehergépkocsi készült hazánkban. holott a közúti járműipar erőteljesen feilődött. Azután: fényképezték, dicsérték az itthon előállított Babonabetakarító kombáinokat. Amikor azonban a világ más országainak termékei begurulhattak határainkon belüre, kiderült; a gép nem állja a versenyt, teljesítménye kicsi, ára nagy; fölhagytunk a gyártással. Holott a mezőgépipar fejlődik. AT FT LENTMONDÁS CSUPÁN LÁTSZÓLAGOS, valóiában a realitásnak és a gazdasági célszerűségnek megfelelően érvényesült, működött a rosta. Ahogy a magas házban fölfelé igyekvő embernek emeleteket kell megjárnia, a gazdasági fejlődés is szakaszokra osztható. Ahol ma tartunk, ott a további haladás objektív feltételévé vált a szelektivitás előtérbe kerülése, azaz nem kedvünktől, belátásunktól függ, utat engedünk-e neki. A magyarázatot — az idézőjellel a viszonylagosságot érzékeltetve — a „kicsi” belső piachoz mérten „nagy” termelés adja. Egyszerűbben: nem kell, de nem is tudunk mindent magunk előállítani, mert megfizethetetlenül sokba jönne, azaz képesek sem vagyunk erre. Arra azonban igen, hogy például kiválasszuk a fényforrásgyártást, mert itt gazdag a szellemi háttér, a gyártási tapasztalat, az áru kelendő, anyagigénye relatíve csekély, a termék bármely piacon állja a versenyt. Megengedve a leegyszerűsítést: gabonakombájn helyett fénycsöveket, villamosizzókat, ezt mutatta a rostálás. Továbbá: egyre több haszonnal kecsegtet a kábelgyártó gépek kivitele, a kereslet a kábelek iránt világszerte folyamatosan és gyorsan növekszik. A könnyűiparban a kötöttárugyártáshoz fűzhetők jogos üzleti remények, s ennek jegyében míg 1975-ben az ösz- szes textilruházati anyagból 16 százalék készült kötött technológiával, 1980-ra az arány húsz százalékra emelkedik. Tapasztalatok és vizsgálatok egybehangzóan bizonyítják. kialakíthatók úgynevezett fejlesztési-blokkok is, így komplex egészségügyi rendszerek itthoni és külföldi eladásra. Amibe az injekcióstű és a röntgengép éppúgy beleértendő, mint a betegek adatainak számítógépes feldolgozása, vagy a hordozható elektronikus diagnosztikai eszközök. Ezen belül is lehet persze szelektálni, mi az, amit itthon állítsunk elő, s amit esetleg másutt érdemes — gazdaságos — legyártani. Lényeges mérlegelési szempont ugyanis a rendelkezésre álló anyagok minél értékesebb fölhasználása. Természetesen ha valamit kieme'ünk, akkor mögötte ott sorakozik az. ami átlagosan. azután az, ami lassú ütemben fejlődik — egyes ágazatokra ugyanúgy érvényes ez, mint termékcsoportokra —, sőt. akad olyan terület is, ahol a visszafejlesztés a cél. Ennek ismeretében már érthetőbbé válik, miért tapasztalunk a fejlesztés ütemében — szándékkal előírt — különbségeket. Az ötödik ötéves tervben például mérséklődik a vaskohászat részesedése az alapanyag-termelő ágazatok árukibocsátásából. holott fejlesztjük a vaskohászatot is. Ám úgy, hogy nála lényegesen gyorsabb lesz a szerves és szervetlen vegyipari termékek gyártásának növekedése. A gépiparban a híradás- és vákuumtechnikai ipar, a műszeripar lépésritmusa bizonyul szaporábbnak, a gépek és gépi berendezések gyártásáé relatíve lassul, de úgy, hogy ezen belül fokozódik az energetikai berendezések kibocsátása. A szelektivitás tehát nem merev, s főként nem örökös érvénnyel működtetett rosták rendszere, hanem — bár meglepően hangzik — A RUGALMASSÁG KIFEJEZŐJE. Rugalmasságunk egyik bizonyítója. ha megnő az úgynevezett követő fejlesztések jelentősége, azaz néhány gyártási területen az élenjáró technika, technológia kidolgozását vállalhatjuk reális célként, másutt viszont a külföldön már al- ka'mazott megoldások átvételét, meghonosítását állítjuk a középpontba. Ezt teszik ma a gyógyszeriparban, ahol a terméklistát szűkíteni kell, mert van termékcsoDort, ahol világviszonylatban jegyzett eredményeket mutathatunk fel, s olyan is, ahol nem jutunk ötről a hatra. Nem azzal egyenlő a szelektivitás, hogy a jót meg a rosszat szétválasztjuk — nagy baj, ha ezt értik alatta, márpedig vannak, akik így vélekednek —. hanem a jó és a még jobb, a rövidebb és a hosszabb távon értékes, hasznos közötti választás, vagy ha úgy tetszik, válogatás. A LÉNYEG A RÁFORDÍTÁSSAL ✓ ÖSSZEVETETT HOZAM, azaz lehet valami anyagvagy munkaigényes, attól még nem hull át a rostán, ha a ráfordítás és a haszon aránya kedvező. A szelektivitás: állásfoglalás. Annak kimondása, mit tekintünk a gazdaságban — távlataiban is — jónak, hatékonynak, társadalmilag értékesnek. Mészáros Ottó Az év vége előtt a visontai tsz-ben Ha valaki megmagyarázza,hogyan lesz több abból, amiből kevesebb lett, az varázsló. Pedig egy ilyen számtani feladványra bukkantunk a visontai Reménység Tsz-ben, amikor afelől érdeklődtünk milyennek látják a helyzetüket most, az év vége felé közeledve. Amiért ez a kérdés elhangozhatott, annak oka csupán egyetlen dolog: a jég. Ami nem is egyszer, hanem négyszer is végigverte a visontai határt, egyes helyeken alig hagyva maga után hírmondónak valót a szőlőből. Ki lehetett-e lábalni tisztességgel ennyi csapásból? Katvan mázsa odaveszett Nem akarjuk alibiként a jégverést emlegetni folyton, ha a mezőgazdaságot hozzuk szóba. Visontán azért kell visszatekinteni mégis, hogy a végeredmény annál beszédesebb legyen. Mert az egy cseppet sem mindegy, hogy a szőlőterületek nyolcvan százalékát dézsmálta meg a jég, a termésnek átlagban majdnem a felét vitte eL A tiszta számok sokkal többet fejeznek ki. Igaz, az átlagtermés az idén elérte a 83 mázsát hektáranként, de hol van ez a korábban 130 —140 mázsás átlagra becsült mennyiségtől. Nem csoda, ha még mindig csak sóhajtozva tudják emelegetni: Micsoda szép rekord lehetett volna! Ha vigasztalni akarjál^ magukat, akkor arra gondolnak, hogy az elmúlt évben csak háromezer mázsával szedtek le több szőlőt, mint az idén, a sok jég után. A nyitja pedig? Mentették a menthetőt. A jég után azonnal permeteztek, hogy megőrizzék a fürtöket. Amit pedig már úgy sem lehetett tovább hagyni a vesszőkön, azonnal leszedték. Több mint másfél ezer mázsa szőlőt szüreteltek le kényszerből. Azt mondják a legidősebbek is, hogy soha olyan jég nem verte még el Visonta határát, mint az idei. Az ugyan előfordult a korábbi években, hogy ősszel lajtok- ban hordták a vizet, hogy a kiszáradástól megmentsék a tőkét, de az is más volt. Most ősszel kapott esőt a határ, de annyi napfényt már nem, hogy a bogyókban a cukorképződés fokozódhatott volna. Október 20. körül is csak egy-másfél cukorfokkal mértek többet, mint egy hónappal korában. Még ez is... A jég is aratott Amikor a szántóföldi növénytermesztésre terelődik a szó, ott is a jeget emlegeti Hacsavecz Béla, a tsz elnöke. Hektáronként legalább öt mázsát a jég aratott le a kalászosok közül. A megyei átlagnál is több mint tizenöt mázsával takarítottak be többet. De még a tavalyi termésnél is két és fél mázsával lett nagyobb átlagban a kenyérnekvaló. Most 35,5 mázsa jutott egy hektárnyi területre. Eddig is megadtak mindent a földek, ami kell a jó terméshez, most sincs másként. hangsúlyozzák, amikor a mázsák kerülnek szóba. Jól tudják, jegyzik meg, hogy a nagyobb terméshez nagyobb gondossággal kell a földdel is bánni. Ha még az időjárás is segíti őket, mint most őszszel a vetésnél, hogy a földbe juttatott magot mindjárt meg is öntözte az eső, akkor vidámabban néznek ők is a jövő elé. Ha pedig tanulhatnak mástól, azt is szívesen veszik. A2 egri borkombinát szakembereit ezért hallgatják meg, amikor felkeresik a tsz szőlőskertjeit. Miniig az ember Akár a gép, akár a módszer áll a vizsgálódásaink középpontjában, mindjárt azt is hozzáteszik, hogy a legfontosabb tényező mégis maga az ember. A szorgalmáról ismert visontai ember, akik közül ötvenen a növénytermesztő brigádnak a tagjai, köztük is Teremtő nyugtalanság akik tettekkel emberségüket. bizonyították Hetvenhárom éves. Ilyen korban majd mindenki pihenésre vágyik, s családja körében, emlékeit idézve tölti napjait. Dr. Somos Lajos nyugalmazott főiskolai tanár e tekintetben nem átlag egyéniség. Nem szemlélődő alkat, nem a múltba kalandozik, hanem a jelenben tevékenykedik a jövőt jelentő ifjúságért. Méghozzá épp olyan energiával, mint évtizedekkel ezelőtt. Az eszteridők súlyát nem érzi. Nemcsak hadat üzent az időnek, hanem úrrá is lett felette. Életeleme a munka, a másokért töprengés. Szeretné sokszorosan visszaadni azt a segítséget, amelyet egykor azoktól a nevelőktől kapott, Tanyáról indult, a Szat- már megyei Pusztateremről. Itt még iskola sem volt, ezért a dohánycsomózóban oktattak, ha megüresedett a helyiség, s akadt tanító is. — Hiányzott az elemi végzettséget igazoló bizonyítvány. Ezt Fábiánházán állították ki, különben nem mehettem volna gimnáziumba. Erről álmodoztam, ám a hirtelen örömet hamarosan tartós keserűség váltotta fel. Akárcsak társaim, én sem boldogultam a matematikával. Tanárunk — sajnos nem mindenki lelkiismeretes pedagógus — ezzel mit sem törődött, hanem rendületlenül osztotta a szekundákat. Mi tagadás: jó néhányan búcsút mondunk az alma maternek, ha osztályfőnökünk, Mészáros Sándor nem karol fel bennünket. Korrepetálást szervezett, g magyarórái egy részét áldozta fel arra, hogy átvegye, megértesse velünk az anyagot. Neki köszönhetem, hogy később helytálltam. Nyolcadikosként Nyíregyházára kerültem, ám csak azért érettségizhettem, mert magántanítványt szereztek, s ingyen ebédet és vacsorát biztosítottak számomra. Az egyetemre is bejuthattam, hiszen megyei ösztöndíjat harcoltak ki nekem. Ezt élet* fogytig nem felejtem el. Amikor katedrára léptem — 1930-ban már az egri tanítóképzőben dolgoztam — a hozzám hasonló sorsúakért kardoskodtam, s a hátrányos helyzet felszámolásának lehetőségeit kutattam. Ezért kísérletezett, emiatt szorgoskodik ma is a Pedagógusok Szakszervezetének megyebizottságán, a pálya- választási tanácsadó intézetben. Erre ösztönzi kollégáit a Magyar Pedagógiai Társaság megyei tagozatának titkáraként is. Nem szólamokból épít légvárakat. A gyakorlati tapasztalatokat összegzi, ezekből von le következtetéseket. Olyan módszereket ajánl, amelyek bárhol hasznosíthatók. Magára, a hajdani ifjúra is gondol, amikor így fogalmazza meg hitvallását. — Nincs elveszett gyerek, ha gondjaira idejében figyel~ nek fel... E Régi osztályokról, tanítványokról beszélünk, azóta már korossá érett ifjak arcéle villan fel. A fáradtságot nem ismerő ember műhelytitkaiba avat. A képzőt dicséri. Azt az oktatási intézményt, ahová elsősorban a kispénzű iparosok és parasztok tehetséges, felemelkedni óhajtó fiai-lá- nyai jelentkeztek. — Egy alkalommal — én is ott voltam — az igazgatót felkereste az egyik nyurga fiatal. Panaszát tömören adta elő. „Albérletre nem futotta pénzemből, ezért november végéig az állomáson, a váróteremben aludtam, most azonban onnan is kitiltottak. Mit tegyek? Mi lesz velem? Ígéretes adottságait nem hagyhattuk kárba veszni, s ő szorgalmával, kitűnő eredményével viszonozta a figyelmességet. Makarenko eszméivel, elképzeléseivel gyorsan megbarátkozott. A befogadással azonban nem elégedett meg, hanem arra is kiváncsi volt: mit érnek ezek a gyakorlatiban. — Osztályfőnöke lettem annak a gárdának, amelyet a leggyengébb képességű diákokból verbuváltak. Kudarcot kudarcra halmoztak. Senki sem hitte, hogy valaha is magukra találnának. Akkori stratégiám lényegét így summáznám: felemelni őket legalább az átlagszintre. Előbb az önbizalmukat akartam visszaadni. Az egyetlen eminenst, Balogh Katit kértem meg: segítsen nekik matematikából. Ezt követően megállapodtunk abban, hogy az év végén háromnapos budapesti kirándulást szervezünk. Természetsen csak akkor, ha nincs bukás, ha mindenki részt vesz, s a pénzt is magunk teremtjük elő. A kitűzött, az elérhető cél összekovácsolta a meglehetősen széteső társaságot. Szombatvasárnaponként velük dolgoztam, facsemetéket kapáltunk. Nem torpantak meg, valóra váltották tervüket. Olyan közösséggé lettek, amelynek minden tagja megállta a helyét. Kati különben jelenleg az Eötvös Loránd Tudományegyetemen adjunktus. Szülei nem akarták, hogy továbbtanuljon, de addig győzködtem őket, amíg beleegyeztek. Ez a feladat a legszebb, mert az elkallódó tehetség mindannyiunk vesztesége lenne. s Á hátrányos helyzet ma is izgatja. Arra a tanyáról jött, bizonytalankodó fiúra emlékszik, akiből sosem válhatott volna országosan elismert — legutóbb a megyei tanács közoktatási díját kapta meg — elméleti és gyakorlati szakember, ha Mészáros tanár úr nem veszi észrej hogy válságba jutott. A szakszervezeti szakkörök tevékenységét irányítja. A siker töretlen bizakodását hitelesítette. Az eredményeket elemezte, s tartalmas cikkekben tette közzé. A lényeg érdekli, a megoldást keresi és találja meg. Nem szobatudós, nem híve a hangzatos okfejtésnek. — Szerettem a levelezésüket vizsgáztatni, őket valaha j a képzőben tanítottam. Nem tételeket, tananyagot kértem számon tőlük, hanem azt, hogy ott a katedrán miként csinálják. Ez a legfontosabb, ez szolgálja a gyerekek javát. Hetvenhárom éves, de pihenni egyáltalán nem óhajt. Tíz éve nyugdíjas, ám most foglaltabb, mint bármikor volt. Szerénysége csak az igazán kivételes egyéniségekre jellemző. Nem pózol, nem kinyilatkoztat, hanem beszédes adatokkal érvel. Vérbeli pedagógusként, akinek teremtő nyugtalansága emberséggel társul... Pécsi Istváffl negyvenen nők, egy szocialista brigád, a Hámán Kató pedig több mint félszáz tagot számlál. A szeszfőzde és a palackozó szorgos kezű munkásai ők. De még tőlük is többen vannak a gépcsoport Landler Jenőről elnevezett brigádjában. Nem könnyű ennyi embert egy csapatba úgy összefogni, hogy a szocialista cím elnyeréséhez szükséges hármas követelménynek mindegyikük megfeleljen. Ezért is má- sabb feltételek között versenyeznek ők, mint az ipari üzemek jóval kisebb létszámú brigádjai. De azt sem tehetik meg, hogy az egy helyen dolgozókat mesterkélten szétosszák kisebb csoportokba csak azért, hogy a feltételek változzanak. Ügy gondolják, az eredmény csak még becsesebb lesz attól, ha göröngyösebb út vezet el hozzá. A fáradságos munka után megérdemlik a visontai Reménység tagjai azt is, hogy kipihenhessék magukat. Aki üdülni akar, arra két-három évenként rákerül a sor. Nem is akárhogyan, hanem úgy, hogy Lengyelországba vagy az NDK-ba mehet — cserébe. Onnan pedig a debreceni üdülő fogadja az üdülésre érkezőket. Tíz éve folyik ez a gyakorlat. Még a nyugdíjasok is kérhetnek beutalót, ha dolgoznak a közösben a pihenés évei ellenére is. Ma már a helyek elosztása okozhatna gondot, nem pedig az, hogy legyen egyáltalán valaki, aki hajlandó két hétre elmenni a községből üdülni. Mint volt a kezdet kezdetén, Hövekcdtek a milliók Jég ide, jég oda, az idén a növénytermesztés kétmillióval fizetett többet, mint tavaly, a szeszfőzde pedig hárommal. így érik el, hogy annak megfelelő mértékű lesz a tagok jövedelme, amilyent az idei tervben szerepeltettek. Illetve: az a bizonyos százalékú növekedés sem marad el. Még csak arról sincs sző, hogy a tartalékokhoz kellene nyúlniuk. Jó tíz évvel ezelőtt nyolcmilliót tettek biztonsági tartalékba, és csak azért van most kevesebb ebből, mert két szűk esztendő csípett le belőle kétmilliócs- kát. Az állattenyésztésük nem túlságosan nagy jelentőségű, hiszen összesen ötven tehenük van, azok is csökkentik a tejhozamot. Bár a tavalyihoz képest az idén már több mint tíz százalékkal fejtek átlagban többet, és ez már jelez valami változást. Hogy miért nem lépnek határozottabban előbbre, annak oka, hogy az állományuk tej- és húskeverék. Ügy gondolták, ez is, az is legyen, hátha úgy jobb lesz. Az idén csaknem negyven hízott bikát értékesítenek, tavaly harmincnál kevesebbet adtak el. De ez a szakág is legalább félmillió forinttal hoz többet most, mint egy évvel ezelőtt hozott. Akárha ezt akarnák bizonyítani az állatok gondozói, hogy ők is ugyanúgy képesek a jobb, eredményesebb gazdálkodásra, mint a szövetkezet más ágazatának a dolgozói. Bizonyára ez az indíték adja a megoldást a szövetkezet egészére is vonatkoztatva, ha valaki azt szeretné megfejteni: hogyan lesz a kevesebből több a visonta. Reménység Tsz-ben az idén. G Mólnál Ferenc 1977. november 29„ vasárnap
