Népújság, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-20 / 273. szám
Egy lottómillionios hagyatéka Félmilliós márványtábla A tábla pontosan félmilliót ér. Nem a vésett híradást őrző márvány, hanem ami mögötte van. Lényegében ez a fontos ... Az egri városi tanács elnöke igencsak meglepődött, amikor az egyszerűen öltözött ember bekopogtatott az irodájába és előadta jövetele célját. Nem a látogatás volt a meglepő, hiszen nagyon is forgalmas az az elnöki iroda, sok panaszt és kérést öntöttek ott már szavakba. Csakhogy ez a vendég nem panasszal érkezett, nem kérni jött. adni inkább. Nem is kevesebb, pontosan félmillió forintot. Ezek után az olvasó is elismerheti: nem mindennapi esetről van szó. A váratlan látogatónak két feltétele is volt. Az egyik: az öregek megsegítésére, istá- polására fordítsák a félmilliót, a másik pedig: nyilvánosság kizárva, különösen a sajtó, vagyis haláláig titokként kezeltessék az adományozás. Mindezt hivatalos írásba foglalták, majd az adományozó átadta a betétkönyvet,, az egészségügyi osztály pedig gyorsan határozott: az öregek napközi otthonához használják fel a félmilliót. A titok pedig sokáig titok maradt, hiszen mindez még évekkel ezelőtt történt. A városi tanács betartotta a megállapodást. Az ünnepélyesen átvett összeget a fejlesztési alapra utalták, a Marx Károly utcában felépült az öregek napközije, amelynek falán emléktábla őrzi a nemes cselekedetet. A márványba vésett sorok arról tudósítanak, hogy: „Az intézmény Sereg Ferenc egri lakos hozzájárulásával épült. Emlékére állíttatta Eger város Tanácsa 1977.” Felfedhették már a titkot, mert 63 évesen örökre eltávozott az adományozó. Akinek pedig olyan jó szíve volt... ■ Ilyen az élet. A temetőben egy szerény fakereszt, a napközi otthon falán pedig egy tábla őrzi a nevét. De mit tudunk róla, magáról az emberről? Mit mondhatunk, ha valaki kérdezi, ki volt ez a Sereg Ferenc? Bizony nem sokat. Pedig itt élt Egerben, jómagam is többször találkoztam vele, talán ismertem is. A Lenin úton lakott, az építőipari munkásszálóban. Portás volt, hozzá fordultam, ha kerestem valakit, ő kedélyesen eligazított, majd kifelé jövet megkérdezte: na, sikerült a riport? Most már tudom, vele kellett volna riportot csinálni. A portással, aki korábban segédmunkás, .még korábban kereskedő volt,, aki szerette az embereket és az életet, iszogatott, is közben, és segített mindenkin, akin csak tudott. A munkásszáló lakói szerették a kissé köpcös embert, aki naphosszat ült őrhelyén a portásfülkében és teendői mellett totót és lottót is árult. Egyszer száz szelvényt vett saját készletéből, majd kitöltött még egyet. Ez a plusz egy aztán beütött, kétmilliót hozott az ötös találat, így mondják. Lehet, hogy a körülmények nem éppen pontosak, de a kétmillió, az holtbiztos. S az is bizonyos, hogy Sereg Ferenc nem volt filozofikus alkat. Nem elmélkedett a hatalmas lottónyeremények társadalmi • veszélyéről, a munka nélkül szerzett milliók káros voltáról, lehet, hogy nem is olvasta az e témában meditáló újságcikkeket. Amikor nyert, amikor sok pénzhez jutott, a maga módján oldotta meg a dilemmát. Család nélkül élt, ezért a rokonait segítette jelentős összeggel, azt mondják ismerőseinek is adott a nyereményből, meg a Fradi- pálya építésére is. Amikor nyugdíjba ment, kétszobás lakást vásárolt, félmilliót pedig... Ezt már tudják, nem is említem többet, mert hivalkodásnak tűnne és vétenék az öreg akarata ellen. Lehet, hogy még a szerény márványtáblát sem tűrné el, vagy legalábbis eltüntetné róla a nevét, s fíelyette csak annyit vésne rá: egy portás bácsi. . A falak mögött barátságos melegben öregek trécsel- nek, olvasgatnak, kézimunkáznak, majd ebédhez ülik körbe az asztalt. Otthonos a hangulat. Mesélik, hogy a múltkoriban két napközis házasságot kötött... Márkusz László „Tanító múzeum’ pályázat 1978ra A „Tanító'múzeum” pályázatot jövőre is meghirdeti a Kulturális Minisztérium múzeumi osztálya, az Oktatási Minisztérium és a Szakszervezetek Országos Tanácsa. A hagyományos rendezvény- nyel a közművelődést, oktatást, a múzeumok és művelődési intézmények kapcsolatát elősegítő módszereket szeretnék feltárni. A felhívás népművelőknek, pedagógusoknak, múzeológusok- nak, könyvtárosoknak, valamint a pedagógiai főiskolák és egyetemek hallgatóinak szól. Ez ideig nem közölt, legfeljebb 30 oldalas művekkel vegyenek részt a pályázaton. A dolgozat témája lehet például az iskolai múzeumi jellegű gyűjtemények helye, szerepe az oktató-nevelő munkában, a múzeumok szerepe a közművelődésben. Pályázhatnak a Tájak-ko- rok-múzeumok című mozgalom résztvevői is, elsősorban pedagógusok. Leírhatják például egy iskolai osztály több évre szóló ország járási tervét. A könyvtárosok bibliográfiákat állíthatnak össze mozgalom programjához. Ajánlott téma a múzeumok baráti köreinek tevékenysége is. A pályázat eredményét az 1978. évi múzeumi és műemléki hónapban hirdetik ki. (MTI) Az első csodálkozás * Kiállítást rendezett az egri Finomszerelvénygyár év elején alakult fotóklubja. A helyi kultúrház nagytermében sorakozó fotók arról tanúskodnak, hogy szép számú híve van a fényképezésnek. A november 25-ig nyitva tartó kiállítás anyagából Vigh József Első csodálkozás című felvételiét mutatjuk be. Nyolcvan oldalon művészei, múlt. jelen Megjelent a Hevesi Szemle Megyénk. közművelődési folyóiratának, a Hevesi Szemlének idei negyedik, kibővített számát vehetik kézbe mától az olvasók. A tetszetős formátumú, képzőművé- 'I&Sfeti yáíkofáSöf&hlt ’ ■fö0kkal 'színesített ’ 4f6&hb'éíiy'' szám ' gazdag - válogatást közöl a csuvas irodalomból a múlt századtól napjainkig, az alkotók életének, munkásságuk jelentőségének rövid sum- mázásával együtt. Hasonlóan érdekes Galambos Ferenc írása a szovjet ex libris-művészet elmúlt hatvan évéről. A tudományos-fantasztikus irodalmat Szigethy András első kisregényének keresztmetszete képvisei. A vegacillin- akció pontos naplójából idézett részletek a regény egészéről adnak képet a fejezeteket bevezető vázlatos is- , mer|,etőkkel. A szociográfia 'köntösébe öltöztetett olvasmányos novelláját G. Molnár Ferenc. Andrea és a többiek címmel egy fiatal főiskolás lány életét, környezetét, útkeresését megrajzolva. Gyurim Gézától Hópelyhecske címmel közöl illusztrált riportot a Szemle. A Múltunk jelene rovatban a Nagy Október zászlóvivőiről szól Sereg József összeállítása. Sugár István Mark- hot Ferec munkásságát, Szecskó Károly pedig első megyei jellegű kommunista lapunkat, a Heves Népét mutatja be. A tanulmányok, közül Ady Endre születésének, századik évfordulójához ’'‘kötődik Bakos József Egy;-'szócsalád 'versbeli útja . című írása. Nagy Miklós a summásda- lókról, Köpf László a munkaverseny és a művelődés viszonyáról, Nagy József László az egri munkásmozgalom előtörténetéről. E. Nagy Sándor Remenyik Zsigmondiéi, Lökös István Mirosláv Krlezáról írt tanulmányt a Hevesi Szemle V. évfolyamának legújabb számában. Viszonzás az Agria napokon Magyar napok Lengyelországban Magyar napokat rendeznek november 24-től 27-ig a lengyelországi Premysl-ben. A Heves megyei múzeumok, valamint a premysli vajdaság hasonló intézményei ezúttal írják alá azt a szocialista együttműködési szerződést is, amelynek kapcsán szakemberek kölcsönös látogatására, kiállítások és kiadványok cseréjére kerül sor. A Heves megyei néprajzosok, történészek, régészek, művészettörténészek számára sok érdekességet kínál a dél-kelet lengyelországi történelmi Halics központja. Az egri Dobó István Vármúzeum elsőként az Országos Akvarell Biennálék anyagából összeállított tárlatát mutatja be a lengyel közönségnek. A kiállítás viszonzására az Agria napok keretében kerül sor. A háromnapos program- sorozat részeként bemutatkozik a boldogi néptáncegyüttes is. QjiUßsm V377. november 20., vasárnap Gyönyörű, felséges idő!... Enyheség. Ragyogás. Július. Nyár dereka. Valahol bátortalanul megszólal egy harang. Méltóságos, tiszta hangja átúszta a derűs mélységet, s elhalt a magasban. De nem bánatosan, nem. ... Van az emberekben, ezt észrevettem, egy furcsaság: szeretnek az ilyen szívet gyönyörködtető időben, mint ez a mai is, betérni a temetőbe, s ^elüldögélni ott egykét órácskát. Nem esőben, nem mord időben, hanem amikor — mint most is — meleg van a földön és békesség. Bizonyára megvan az oka ennek a furcsaságnak. De furcsaság-e egyáltalán ? Engem személy szerint nagyon is meghatározott vág}’ vonz a temetőbe: szeretek ott gondolkodni. Hirtelen tá„íaunak es szabadon szállnak a gondolatok 'ezek között a kis halmok között. És még valami: bármire gondol az ember, olyan mintha szakadék szélén lépkedne; félelmetes a lába elé nézni. Iramodik a gondolat hol oldalra, hol felfelé, hol meg lefelé, két méterre, De a keresztek, ezek a. kitárt fakarok féltve őrzik titkukat. Más furcsaság van itt: furcsa, hogy ide hallik az autók tülkölése, az emberek hangja... Furcsa, hogy mindössze kétszáz méterre van az utca, s ott újságot, bort, meg valamilyen amidopirint árulnak ... Egy ízben hallottam, amint a rendőrség lovas őrjárata vágtatott végig az utcán — hát ez a furcsa! .. . így ültem a temetőben, a nagyváros temetőjében, s eltöprengtem. Eltöprengtem, s nem hallottam, amint hátulról . odajött valaki-. A hangra figyeltem fel... — Mit keresel itt, fiacskám? Ez az én kis sírhantom. Felnézek, egy öreg néni áll , előttem, barátságosan néz. — Az én kis sírhantom — mondja mégegyszer. Felugrottam a zsámolyról. Égy kicsit zavarba jöttem. — Bocsánatot kérek ... — Ugyan... Ülj le. — Leült a zsámolyra, s odamutatott maga mellé- — Ülj le csak. Gondolom, talán ösz- szetévesztetted a sírokat. Leültem. — A'kisfiam van itt —pillantott az elhagyott sírhalomra.— A fiam. i.- Itt pihen.../—.Némán 'sírt egy kicsit,, ugyancsak némán megtörölte kendője sarkával 1 a; szemét,'' ésysóhajtott egyet. Mindezt olyan megszokottan csinálta... Látszik, hogy bánata régi, állandósult, s megszokta, hogy ezzel a bánattal éljen. — Hát te mért vagy itt? Neked is van itt valakid? . — Nem ... én csak úgy .. Csak úgy, betértem. Betértem pihenni. Az öregasszony kíváncsian és figyelmesebben nézett rám. — Itt másképp pihennek.. i — Dehát mi van abban? — Vigyáztam, nehogy véletlenül valami tapintatlanság csússzon ki a számon. — Olyan jó itt pihenni. Gondolkodni. — Persze, persze — hagyta rám az öregasszony. — Csakhogy tudod, miféle gondolat születik itt? Hogy nekem kéne ott feküdnöm, nem neki. — Ismét a sírhant felé fordult. — Nekem kéne ott feküdnöm, ö meg kijönne, és ülne itt — nekem is jobb lenne. De mennyire! Csak hát... ezt nem mi döntjük el, ez a baj. — Régen meghalt? — Régen. Hét éve már. — Betegeskedett? Erre nem válaszolt az öregasszony. Hosszan hallgatott, könnyedén ingatta fejét-Tejfel. Mikor később jobban megfigyeltem, észrevettem, hogy szinte szünet nélkül ingalja a fejét. — Huszonnégy évet élt szegénykém — mondta beletörődve, Megint hallgatott egy keveset. — Most kezdett volna élni ■ . , és ide került., Aki meg ittmaradtéljen, ahogy tud. — Ismét elsírta., magát, maja feiarotte köny- nyeit és felsóhajtott. Odafordult hozzám. — Helytelenül éltek ti, fiatalok, bizony helytelenül — mondta hirtelen, s rám nézett könnytől ázott szemének fénylő tekintetével. — Elmondok neked egy történetet, s az már rajtad áll, elhiszed-e, vagy se. Na, szóval, hallgasd meg és gondolkodj el rajta, ha már egyszer annyira szeretsz gondolkodni. Nem igyekszel sehová? — Nem. — Hát az úgy vöt, hogy itt mínálunk, Mocsissiben ■ ■. Te idevalósi vagy? — Nem. — Nem? Na, hát van itt nálunk egy külváros, Mocis- sinek hívják. Katonai városrész, katonák állomásoznak ott. Ott is van egy temető, de az már régi, oda manapság nem temetnek. Régebben még temettek. Szóval, őrségben van egy katona... Éjszaka van, vaksötét éjszaka. Szóval, ott áll a katona, ott áll, teljesíti a kötelességét. Egyszercsak hallja, hogy valaki sír a temetőben. Á hangjáról ítélve — nő. De milyen keservesen, milyen szívetté' pöen sír. A katona biztosan tudott volna telefonálni valahová, de nem telefonált, hanem megvárta azt, aki felváltja, a máéik katonát. Hallgasd csak, mondja neki, vagy lehet, hogy képzelődöm? Hallgatózik a másik — hát ő is hallja. Na, akkor az, akit felváltottak, elment, felébresztette a parancsnokot. Ez és ez történi, mondja, sír valami nő a temetőben. A parancsnok maga .ment az őrhelyre, s ö is hallja: sir. Elhagyja, majd újra kezdi,' (Folytatjuk) ;
