Népújság, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-18 / 271. szám

^AAAAAAA/Wv»v Csütörtök esti külpolitikai kommentárunk: . , Latin-amerikai látogatás A MAGYAR DIPLOMÁCIA idei fokozott aktivitását legutóbb Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének két latin-amerikai országban, Mexikóban és Ecuadorban tett látogatása példázza. 'Mexikóvárosban Losonczi Pál széles körű eszmecserét folytatott Jose Lopez Portilló- vai a Mexikói Egyesült Államok elnökével, amelyből ki­tűnt hogy a legfontosabb nemzetközi kérdéseket illetően azonos, vagy közel áll egymáshoz a két ország kormá­nyának az álláspontja, A tárgyalópartnerek kifejezték országaik eltökéltségét, hogy továbbra is segítik az eny­hülés megszilárdítását, az általános és teljes leszerelés ügyének az előmozdítását, valamint a világbékét veszé­lyeztető konfliktusok tartós megoldását. A kétoldalú kapcsolatokról, megállapították, hogy azokat az együttműködsi készség, a kölcsönös megértés és tisztelet jellemzi. Természetesen, a tárgyalópartnerek tovább is léptek e téren: konkrét lépésekben állapodtak meg az árucsere-forgalom, az ipari és műszaki-tudomá­nyos együttműködés fejlesztésére. A tárgyalásokról kiadott közös közleményben hangsúlyozták, hogy a kulturális cse­rének — melynek szélesítésére megvan a kölcsönös kész­ség — nagy jelentősége van a mexikói és a magyar nép további közeledésében. A Mexikóvárosban zajló magyar kulturális hetek művészeti rendezvényei nagy sikert arat­tak, s jövőre már Magyarországon üdvözölhetjük az ősi hagyományokban gazdag mexikói kultúra képviselőit, al­kotásait. Az Elnöki Tanács elnökének következő állomása Quito, a dél-amerikai Ecuador fővárosa volt. Itt szívélyes, baráti légkörben tárgyalt Alfredo Poveda Burbanóval, a legfelsőbb kormányzó tanács elnökével, míg a magyar delegáció szaktagjai — köztük dr. Bíró József külkereske­delmi miniszter — ecuadori partnereikkel munkabizottsá­gokban folytattak megbeszéléseket. Kölcsönös óhaj nyil­vánult meg, hogy a jelenlegi szerény alapokból kiindulva további lépéseket tegyenek az együttműködés kiszélesíté­sére. E célból több egyezményt készítettek elő. A felek ki­fejezésre juttatták ama szándékukat, hogy — egyező néze­teikből adódóan — együttesen lépnek fel a nemzetközi élet nagy fórumain a béke és az emberiség jövője szem­pontjából fontos ügyek előbbrevitele érdekében. A KÉT TÁVOLI LATIN-AMERIKAI ORSZÁGBAN tett látogatás minden szempontból eredményesnek mondható: növelte egyrészt hazánk nemzetközi tekinté­lyét, másrészt pedig a baráti szálak erősítését, a kölcsö­nösen hasznos együttműködés szélesítését szolgálta. Polli Viktor Szadat holnap utazik. Fahmi lemondott Szadat szombaton érkezik Izraelbe és vasárnap szólal fel az izraeli parlamentben, Begin miniszterelnök elha­lasztja a hét végére terve­zett angliai útját — jelen­tették a nyugati hírügynök­ségek csütörtökön délután. A hírt maga Menahem Begin jelentette be Izrael­ben tartózkodó amerikai kongresszusi képviselők cso­portja előtt. A tervek sze­rint Szadat szombaton este, helyi idő szerint fél nyolc­kor érkezik és hétfőig ma­rad Izraelben. Begin bejelentését meg­előzően a damaszkuszi láto­gatásáról hazaérkezett Sza­dat elnök Iszmailában fo­gadta Herman Eilts-t, az Egyesült Államok kairói nagykövetét, aki átnyújtot­ta neki az izraeli miniszter- elnök írásos meghívóját. Rö­viddel ezután a MENA, a hivatalos egyiptomi hírügy­nökség közölte: Szadat el­fogadta a meghívást és né­hány napon belül Izraelbe látogat. A Khaled Mohieddin ve­zette egyiptomi baloldali párt, a nemzeti haladó szer­vezet közleményben helyte­lenítette Szadat izraeli láto­gatását. A csütörtökön este Kairóban közzétett doku­mentum rámutat: az egyip­tomi elnök lépése gyengíti az arab pozíciót, engedmény Egyiptom részéről, anélkül, hogy ezért ellenszolgáltatást kapna. „A nemzeti haladó szervezet — mutat rá a közlemény — nem ellenzi a közel-keleti konfliktus poli­tikai eszközökkel történő megoldását, de ennek eléré­se csak bizonyos feltételek mellett lehetséges: nevezete­sen a megszállt arab terü­letek kiürítése, illetve a Pa­lesztinái nép nemzeti jogai­nak érvényesítése esetén.” Csütörtökön lemondott Iszmail Fahmi egyiptomi miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter. Szadat a lemondást elfogadta és Mo­hammed Riad külügyi ál­lamminisztert bízta meg külügyminiszteri teendők el­látásával. Iszmail Fahmi az egyipto­mi államfőnek irt levelében azzal indokolta lemondását. hogy az Egyiptomban és az arab világban az utóbbi időben kialakult rendkívüli körülmények miatt a továb­biakban nem képes ellátni feladatát, és ilyen körül­mények között nem osztoz­hat a felelősségben. Bár a levél erről nem tesz említést, hírügynöksé­gek biztosra veszik, hogy a külügyminiszter lemondása Szadat szombatra tervezett izraeli útjával függ össze. Új szakasz Belgrádban A biztonság megerősítése, az államok közötti kölcsö­nös megértés megjavítása, az enyhülési folyamat elmélyíté­se Európában — ezek a belgrádi tanácskozás fő fel­adatai —, mondotta a talál­kozó plenáris ülésén Julij Vo- roncov, a Szovjetunió képvi­selője, értékelve a fórum hat­hetes munkáját, A találkozó plenáris ülése­in és a munkacsoportokban most új szakasz kezdődött: áttértek az elhangzott szá­mos javaslat megvitatására, és a találkozó eredményeit összegző dokumentum kidol­gozására. Politikai terrorizmus Olaszországban Az olasz belügyminiszter csütörtökön a terrorizmus el­leni harcra kiképzett külön­leges alakulatokat irányított Torinóba, ahol az utóbbi hó­napokban különösen magasra csapott a politikai terroriz­mus hulláma. Milánóban csütörtökre virradóra isme­retlenek elrabolták Ludovi­co Zambelettit, az egyik leg­nagyobb olasz gyógyszergyár tulajdonosát. Olasz .politikai körökben nagy felháborodást' keltett a' Hétköznapok Fiatvárosban (2.) Munkanélküliség, politikai harc Torinó az utcákon, házfalakon politizál. A sarló és ka­lapács uralkodik, de az újfasiszták mázolta horogkeresztek sem ritkák. Nem ritkák a merényletek sem. A „Vörös Brigá­dok" és a .fegyveres Proletálosztagok” baloldalinak álcázott fasiszta terrorlegényei most a lábralövésre kaptak rá. 1. Második napja voltunk Torinóban, amikor a „Vörös Brigádok” egyik tagja a vá­rosi tanács egyik keresz­ténydemokrata tagjának láb­szárát lőtte szét. Az olasz terrorosztagok taktikája egy­becseng a nyugatnémet RAF-éval. Kérdésessé akar­ják tenni a demokratikus intézményeket, s megakadá­lyozni azt, hogy a valódi baloldal erői az adott hely­zet lehetőségeit felhasználva elérjék politikai céljaikat. Az olasz kommunisták ha­tározottan elítélik a me­rényleteket és a demokrati­kus közrend megerősítéséért állnak ki. A burzsoázia, a reakció természetesen öröm­mel általánosít: az OKP plakátjaira, az egész balol­dalnak szánt figyelmezteté­sül mázolták rá a nyugatné­met kommandóegység, a GSG—9 jelét. Hogyan ítélik meg Itália fiatalságának helyzetét ma­guk az olasz ifjúkommu­nisták? A kérdésre az Expressz- csoport tagjai három tori­nói egyetemistától kértek és kaptak választ. A beszélgetés nem köny- nyű doloe. Körülüljük az asztalt Partnereink nem csupán válaszolnak, de kér­deznek is. Az olasz ifjú­kommunisták gyakorlott mesterei a politikai vitá­QJBüfifiji 1977. november 18.. péntek nak, s nemcsak Itália, de Magyarország ügyeiről-doi- gairól is tájékozottak. Alig vannak túl a húszon, a fia­talok nemzetközi egyenru­háját viselik. Hajuk szőke — ez azt jelenti, hogy több nemzedékre visszamenően piemonteiek voltak őseik. Giulio negyedéves orvostan­hallgató, Mario filmtörténe­tet tanul, Sandro építész lesz. Mind a hárman akti­vistái ■ az olasz KISZ-nek. Egymás szavába vágva ma­gyarázzák helyzetüket, gond­jaikat: — Most az a feladatunk, hogy aktivizáljuk a fiata­lokat. Az egyik legnagyobb gondunk, hogy az egyete­misták jelentős része ápo- litikus, nem törődik saját létérdekeivel. Pedig ma az a helyzet, hogy a 650 ezer fiatal munkanélküli legtöbb­je éppen a fiatal értelmisé­giek közül kerül ki. Az egyetemeken végzett diplo­mások azok, akik hiába is rendelkeznek magas kép­zettséggel, mégsem tudnak elhelyezkedni. Mi tudjuk azt, hogy ez nem szükségszerű. A fiatal pedagógusok és or­vosok például azért nem kapnak állást, mert a bur- zsoá állam nem. vagy alig- olig épített iskolákat, kór­házakat. Politizálni kell és harcolni, együtt a munká­sokkal. Eddig Giulio beszélt, most Sandro vág közbe: — így például meg kell akadályoznunk azt, hogy a háztulajdonosok kiszorítsák a munkásokat Torinó köz­pontjából. Ezzel az amúgy is áldatlan lakáshelyzet csak tovább romlana, s a mun­kásokat további növekvő költségek terhelnék. Mario visszatér az eredeti témához: — Láttátok a falakon a sok jelszót, feliratot? Eze­ket többnyire a szélsőbalol­daliak festik. Nos, nekünk nem is velük van a legtöbb bajunk. Ezekkel ugyanis lehet beszélni, vitatkozni, sokakat meg is lehet nyerni a párt politikájának. A dia­lógus azokkal lehetetlen, akik magától a politikai harctól zárkóznak el. Ilye­nek az autonomisták, akik baloldali színt öltenek, de jobboldali eszközökkel tá­madják a haladó erőket. Aztán itt vannak a „nagy­városok indiánjai”, ezek szintén elzárkóznak magától a politikától. Giulio: — A párt most azt tart­ja a legfontosabb feladat­nak, hogv a társadalom leg­különbözőbb rétegeit meg­nyerje a demokratikus tár­sadalmi reformoknak. A válságot másképpen nem le­het megoldani. Ez a válság pedig minden tekintetben és elsősorban a fiatalokat érin­ti. Minket sújt elsőként a munkanélküliség, s a társa­dalom erkölcsi válsága az erőszak is ifjúsági kérdés... A beszélgetés a késő éj­szakába nyúlik. A fiúk min­denre szívesen válaszolnak és kérdeznek is. Mindenre kíváncsiak, ami a szocialis­ta Magyarországra vonatko­zik. Ketten már jártak ná­lunk a nyáron, de hót tu­ristaként nem tud meg min­dent az ember. Így aztán beszélünk az 1956-os ellen­forradalomról, és a mai ma­gyar gazdasági rendszerről. Világos dolog: ők hárman bíznak abban, hogy életük nagyobb részét már a szo­cializmust építő Itáliában élik le. Miklós Gábor (Folytatás következik) torinói La Stampa föszer- kesztőhelyettese, Carlo Casa- legno ellen elkövetett me­rénylet. Zaccagnini, a keresz­ténydemokrata párt főtitkára közölte, hogy a terrorizmus elburjánzása határozott fel­lépést követel meg a rend- fenntartó erőktől. Berlinguer táviratban vállalt szolidari­tást a torinói újságíróval és a kommunisták nevében a leghatározottabban megbé­lyegezte a merénylőket. •Cragi, .a- szQciali.sta‘ párt fő­titkára szerint számítani le- hét a kozrénd további romlá- I sárp, ha nem sújtanak le idő­ben a felforgatókra. Az OKP titkársága csütör­tökön közzétett határozatá­ban a provokátorok és a gyil­kosok elszigetelésére szólítot­ta fel a demokratikus erőket szerte az országban. A reak­ció tudatos eszközeinek ne­vezte a terroristákat. A párt „tömeges vitára” szólította fel az olaszokat annak érdeké­ben, hogy tudatosítsák a ve­szélyt, s hogy leleplezzék a terrorizmus és az erőszak va­lódi céljait. Az SPD hatalmon kíván maradni Pillanatkép a Német Szociáldemokrata Párt kongresszusáról: Max Frisch neves svájci író köszönti Willy Brandt-ot, a párt vezetőjét (Népújság telefotó —- AP—MTI-—KS)-A Német Szociáldemokrata Párt (SPD) hamburgi kong­resszusa csütörtökön a bel-, gazdaság- és szociálpolitikai munkabizottságok jelentései­vel, az alapszervezetekból beérkezett több mint 800 ha­tározati javaslat megvitatásá­val folytatódott. Az általá­nos érdeklődés azonban to­vábbra is Brandt pártelnök, Schmidt kar.mellár és Whener parlamenti frakcióvezető kedden és szerdán elhang­zott beszédeinek szólt. A csütörtökön megjelent nyugatnémet lapok kommen­tárjaikban kiemelik: az SPD minél tovább hatalmon kí­ván maradni, ezért a kor­mányfőt erőteljes támogatá­sáról biztosítja és megerősí­ti szövetségét a bonni koalí­ciós partnerrel, az FDP-vel is. Eközben azonban igyekszik megőrizni a párt politikai profilját is, hogy helytálljon a jövő évi tartományi vá­lasztásokon és a tavalyinál nagyobb többséget szerezhes­sen az 1980-as országos vá­lasztásokon.” Croissant: Ha meghalnék, az nem lenne öngyilkosság Klaus Croissant-t a Baa­der—Meinhof csoport védő­ügyvédjét, valamivel éjfél után átadták a nyugatnémet hatóságoknak. Croissant heli­kopterrel egy Baden-wür- tembergi tartományi börtön­be vitték. Sem a stuttgarti hatóságok, sem pedig a bonni igazság­ügyminisztériumi szervek nem voltak hajlandók meg­erősíteni azt a feltételezést, hogy a 'jogászt a Stuttgart— stammheimi börtönben tart­ják fogva, ott ahol védence: — Andreas Baader, Gudrun Ensslin és Jan Carl Raspee — október 18-án öngyilkossá­got követtek el. Rekord gyorsasággal járt el a francia kormány Klaus Croissant-nak a Baader-cso- port védőügyvédjének kiada­tási ügyében. A francia fel- lebbviteli bíróság délután há­romkor döntött úgy. hogy az NSZK hatóságai által körö­zött jogász kiadható, s noha védői azonnal a döntés meg­semmisítése érdekében nyúj­tottak be keresetet, este ki­lenckor már útnak is indítot­ták a foglyot a párizsi San- té-börtönből az NSZK-ba. Bár a Baader-csoport ter­rorakciói általában felhábo­rodást keltettek Franciaor­szágban, a védőügyvéd kiadá­sát a közvélemény széles ré­tegei ellenezték, mivel a vé­delem jogainak korlátozásá­ban a védők elleni bírósági eljárásban a szabadságjogok megsértését látták különösen azt követően, hogy Croissant politikai menedékjogot kért Franciaországban. így nem csupán a szélsőbaloldal szer­vezett tüntetéseket a nyugat­német jogász védelmében, hanem a francia ügyvédi szervezetek, az Emberi Jo­gok Ligája is. Ezek a szerve­zetek szerdán közlemény­ben tiltakoztak a vádhatóság döntése ellen, amely — sze­rintük — a védelem jogának és a menedékjognak súlyos megsértését jelenti, és „sza­kít a francia igazságszolgál­tatás hagyományaival”. Croissant védői a kiada­tás bejelentése után sajtóér­tekezleten tiltakoztak az el­len, hogy kész tények elé ál­lítva őkét az igazságügyi ha­tóságok megsértették a vé­delem jogát a semmitőszék és az államtanács igénybevé­telére. Az igazságügyminisz­térium este hatkor kiadott közleményében m g azt han­goztatta. hogy tarulniányoz- zák, milyen eljárást alkal­mazzanak a kiadatást lehető­vé tevő bírósági döntés után. Este 9-kor pedig Croissant-t már el is szállították — anél­kül, hogy a francia védőügy­védek találkozhattak volna nyugatnémet védencükkel. Robert Ballanger, az FKR nemzetgyűlési csoportjának elnöke, a parlament szerda esti ülésén tiltakozott Crois­sant kiadatása eilen. Maga Croissant a bírósági tárgyalás előtt írásbeli nyi­latkozatot adott át francia védőjének, és ebben hangot ad abbeli félelmének, hogy az NSZK börtöneiben meg­gyilkolják. „Noha ismerem az NSZK'beli politikai foglyok részére létrehozott speciális fogva tartási rendszert, amely­nek célja fizikai és lelkiere­jük megtörése, sohasem le­szek öngyilkos. Ha netán meghalnék egy nyugatnémet börtönben, az nem lesz ön- gyilkosság”. A nyilatkozat­hoz Croissant szóban hozzá­fűzte: amennyiben azt mon­danák, hogy szökni próbált és közben rálőttek, azt se higgye el senki: sohasem fog megszökni. MANNHEIM Klaus Croissant-ot a Stutt­gart—Stammheim börtönben tartják fogva — jelentette be csütörtökön reggel a védő­ügyvédje. *

Next

/
Thumbnails
Contents