Népújság, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-14 / 242. szám
A magyar idegenforgalom (2.) A turizmus hatása és haszna AMIKOR AZ IDEGENFORGALOM elterjedéséről es fejlődéséről beszélünk, a tárgyi és technikai feltételek mellett egyenrangú, igen fontos tényezőként említjük a politikai tényezőket. A turizmus csak békés körülmények között, a háborús hisztéria oldódásával, illetve felszámolásával fejlődhet. Az emberek kapcsolatainak szélesedése, az a törekvés, hogy minél többet ismerhessenek meg egymás életéből, történetéről és kultúrájáról, csak békében valósulhat meg. A nemzetközi enyhülés és közeledés elősegítésére nyilvánította az ENSZ a béke évének például az 1966-os esztendőt, s adta ki a jelszót: „Az idegenforgalom útlevél a békéhez.” Nem véletlen, hogy az európai békéről és biztonságról szóló Helsinkiben aláírt egyezmény úgynevezett harmadik kosár tervében az idegenforgalom is nagy szerepet kapott. A turizmus segíti a két- és sokoldalú, politikai, társadalmi és gazdasági együttműködés bővítését, elmélyítését. Segíti a kölcsönös megismerést. Amikor 1957 után kezdett kiterebélyesedni a magyarországi idegenforgalom, az első Nyugatról érkezett turisták a „vasfüggöny” mögötti élet megismerésének izgalmával érkeztek. Kíváncsiak voltak egy szocialista országra. Az eltelt két évtized tízmilliókat győzött meg fejlődő, változó életünkről, növekvő életszínvonalunkról. A személyes tapasztalat és a szájpropaganda nagyban hozzájárult a rólunk terjesztett hamis vélemények eloszlatásához. KORMÁNYUNK ÉS PARTUNK külpolitikája világos. Megteremteni a békés egymás mellett élés feltételeit és lehetőségeit a tőkés országokkal, együtt dolgozni és fejlődni a -többi szocializmust építő testvéri országgal. Nyílt politikánk van. Célunk, hogy minél többen ismerjenek meg bennünket, B minél több országgal építsünk ki egyenlő feltételek mellett kulturális, gazdasági kapcsolatokat. A közeledés fontos láncszeme a turizmus. Ezért mondja ki hatá- rozatábán az MSZMP XI. kongresszusa: „Hazánkba sok külföldi látogat és száPANASSZAL FORDULNAK a felsőbb szervhez vagy az újsághoz emberek civódásuk ügyében. Vizsgálatot kérnek, mert — mint mondják — az illető munkahelyen igazságtalanság, méltánytalanság történt. S ki másnak is lenne igaza, ha nem a panasztevőnek? Az ügy a panaszos előadása alapján igen egyszerűnek látszik. A felsőbb szerv megbízottja, vagy az újságíró elindul, hogy ellenőrizze a tényeket. Beszél az érintet- tekkSIT-a tanúkkal, s minél mélyebbre hatol a vizsgálatban, a dolog annál bonyolultabb. Mégpedig a legapróbb, a legellentmondásosabb részleteket is meg kell vizsgálni, hiszen a szereplők számára minden — a kívülálló szemében mellékesnek tűnő körülmény is — lényeges, elvégre ők az érintettek, s a presztízst, az igent, azt meg kell védeni. Volt rá példa, hogy egy panaszos ügyét vizsgáltuk. Azzal vádolták meg a kollektíva előtt, hogy aláírásokat gyűjtött a vezetői ellen. Tény, hogy tett ilyen javaslatot egy baráti beszélgetés alkalmával, két kollégájának, de valójában hozzá sem kezdett az aláírásgyűjtéshez. S jóllehet, az igazgató a testület előtt úgy állította be a dolgot, hogy több személytől is érdeklődött, de az említett két kollégánál több tanút produkálni a vizsgálat alkalmával sem tudott. Elítélendő az aláírásgyűjtés módszere bármely munkahelyen, de az is helytemuk tovább növekszik. A többségükben szocialista országokból jövő látogatók itt-tartózkodása a kölcsönösen jobb megismerést, a kapcsolatok fejlesztését, bensőségesebbé tételét szolgálja. Az idegenforgalom hozzájárul, hogy a kapitalista országokból érkezők körében hazánkról a valóságot hűen tükröző kép alakuljon ki. Támogatni kell az idegen- forgalmi célokat szolgáló szállodák, intézmények bővítését. Segíteni kell a magyar állampolgárok kollektív és egyéni utazását.” Az idegenforgalom pénzbe kerül, de hoz is pénzt. Méghozzá nem is keveset. Kinek mennyit, azt országa válogatja. Függ a fogadó- készségtől, felkészültségtől, az ország természeti adottságaitól. Ausztriában a devizabevételek 40—45 százalékát, a bruttó nemzeti jövedelem 7—8 százalékát a turizmus szolgáltatja. Nálunk a devizabevételek 3— 4, a bruttó nemzeti jövedelmek kb. egy százalékát teszi ki az idegenforgalom. A gazdaságossági számításoknál nehéz a helyzet, hiszen gyakran változnak a devizaárfolyamok, más-más a szorzószám. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a viszonyításként alkalmazott ipari termék gyártásához milyen érdekeink fűződnek. A hazai —és természetesen a nemzetközi — tapasztalatok alapján mindenesetre megállapítható, hogy az idegenforgalom jövedelmező népgazdasági ágazat. A világ kereskedelmi forgalmának 7 százaléka az idegenforgalomból adódik. A vezető turisztikai országokban ez az ágazat tartja fenn a gazdasági egyensúlyt, sad munkaalkalmat az embereknek. Mi sohasem érhetjük el például Spanyorország, Olaszország, Görögország vagy akár Svájc idegenforgalmi eredményeit (nem is törekszünk rá), de így is hasznot hajtóan kamatoztatjuk a világturizmusból nekünk jutó bevételeket. A turizmust láthatatlan exportként szokták emlegetni. Ez azt jelenti, hogy gazdaságosabban szerezhető meg a deviza, mint az iparban, az áruforgalomban s főként az ebből eredő exportból. Itt is több variációs alap és lehetőség létezik. A számok arányaikban mégis hűek. Tavaly népgazdasági len, ha egy szándékot, egy javaslatot tetté minősítenek — bizonyítékok nélkül. Ha a vezető a valóságnak megfelelően tárta volna az ügyet a testület elé, s főként megengedte volna, hogy a többiek is véleményt mondjanak a kérdésről, a tényekről, aligha került volna sor a vizsgálatra, s ott helyben tisztázhatták volna az ügyet, még mielőtt olyan nagy hullámokat ver, s felbolygatja a munkahely békéjét. Hány és hány embert megkímélhettek volna a vizsgálattól, s nem »kényszerültek volna elrabolni' értékes idejüket. BONYOLULT AZ ÉLET — mondhatnánk erre. Tudomásul kell vennünk, hogy mindig voltak és lesznek is ilyen ügyek, elvégre, emberek vagyunk, érzékenyek, féltjük kenyerünket, nyugalmunkat, presztízsünket? Törődjünk bele, hogy így van, elvégre akkor szép az élet, ha zajlik? Vagy fogadjuk el, hogy minden ilyen, emberek közötti civódásnak megvan a maga haszna is, mert mégiscsak tanul valaki belőle? Nyugtasson meg, hogy az emberek előbb-utóbb megbékélnék, a tovatűnő hónapok, évek jelentéktelenné törpítik azt, ami ma óriási, s csak legyintünk arra. amiért tegnap még ölre mentünk volna? Van igazság' ezekben az „érvekben”. is, csakhogy átlagban 50 forintért termeltek meg egydollárnyi bevételt eredményező exportterméket, az idegenforgalom pedig 28—34 forintos költséggel hozta ki ezt az eredményt. A tavalyi turizmusból származó bevételek megközelítően olyan összeget képviseltek, mint például a híradástechnikai gépek exportja a rubelelszámolású országokba, vagy a növényi eredetű anyagok exportja a tőkés országokba. A KÜLFÖLDI LÁTOGATÓKTÓL származó bevételek nemcsak a külkereskedelmi mérleg javítását szolgálják. Devizaszegény országunk ebből fedezi a kiutazó magyar állampolgárok költségeit is. Minél több tehát a vendég, annál több hazánkfia látogathat el más országokba. 1976-ban például a tőkés deviza 49 százalékát, a rubelbevétel 57 százalékát kapták vissza a magyar turisták. S hogy ez sok, vagy kevés? Attól függ, hogy mihez vagy kihez hasonlítjuk. A magyar kiutazó —szaknyelven: passzív — idegen- forgalom (turizmus) méretei bizonyára sokakat meglepnek. Különösen azokat, akik keveslik az utazási lehetőségeket. Tavaly 3 millió 900 ezer magyar utazott külföldre, a felnőttkorú lakosság fele. Az európai országok közül Svájcból és az NSZK-ból évente minden második, Angliából minden negyedik lakos jut el külföldre. Ausztria és Franciaország minden harmadik állampolgára utazik, s most már ebbe a jó helyezést elért társasága sorolhatjuk Magyarországot is. (összehasonlításul: a dél-európai országokból csak kb. minden tizedik lakosra jut egy külföldi utazás.) A MODERN NÉPVÁNDORLÁS fokozódik. Politikai és gazdasági hasznát hazánk továbbra is igyekszik okosan, társadalmi érdekeinek megfelelően kamatoztatni. Erre utalnak Kádár János szavai is, aki bécsi sajtóértekezletén a következőket válaszolta az újságírók kérdéseire: „Mi folytatjuk a turizmus terén a nyitott ajtó politikáját. A turizmust azonban még nem tudjuk gazdaságilag kellően kihasználni, ezt még csak most tanuljuk.” (Folytatjuk.) Kapalyag Imre aligha nyugtathat meg bennünket. | Ugyanis ahány elmérgesedett ügy, annyi fék, akadály az eredményes munkában. Ahány vizsgálat, annyi tékozolt óra, nap az értékes munkából, idegőrlő, nyugtalanító percek nem egy embernek. Márpedig az emberek többsége dolgozni akar és nem civódni. Közelebrőí megvizsgálva vezetők és beosztottak, munkatársak egymás közötti perlekedését, kiderül, hogy a kilós aktatömegekben mérhető ügyek elburjánzásának legjobb ellenszere az őszinteség, a gerincesség, a szemtől szembe történő véleménynyilvánítás. Ilyen magatartással szinte az első percben elvághatjuk az útját annak, hogy az emberek között egyébként óhatatlanul előforduló nézeteltérések, az ellenségeskedések, perlekedések véget nem érő folyamatává dagadjanak. Aláírásokat akar gyűjteni valaki munkahelyének vezetői ellen? A javaslattevő szemébe kell mondania véleményét annak, aki ezzel nem ért egyet, nem pedig a háta mögött bepanaszolni. Mert mi történt? Mint a vízbe dobott kő hullámai, gyűrűzött végig a hír a kollektívában, s aki tudott vagy beszélt róla, az már valamiképpen belekeveredett az ügybe, szereplőjévé vált, így vagy úgy véleményt mondott. Márpedig hä egyszer Ügyek és tanulságok A Ganz-MÄVAG Szerszámgyárában automata célgépet készítettek Diesel motorok vízhűtőjének gyártására. A gép több mint 10 ember munkáját helye (esíti. Az így készült hütőtömbök jobb minőségűek, mint a korábbiak. A saját tervezésű gépet a vállalat zalaegerszegi gyárában állítják üzembe. (MTI fotó — Csikós Gábor) Kisköre lépcsői A falu kényelmesen elterpeszkedik a tágas, sík vidéken. Jellegzetes, Ő6öreg alföldi telep. Terjedelmes határát egyik oldalról a Tisza keríti. Amint régi anna- lesek említik, még Rákóczi birtokossága idején is az volt a helyzet, hogy „senki sem tudja, meddig terjed ez a faluhatár”. Sok dúlás rontotta, de mindannyiszor, újra és újra benépesült. Jó időn át nem voltak itt kiszabott telkek, a letelepedők ott építkeztek, ahol akartak. Csak egy nagyobb tűzvész után került sor arra, hogy az utcákat kimérjék, a portákat kiszabják. 1768. július 28-án röpült fel a vörös kakas, földig-porig leégetve 27 házat minden istállóval és egy gyermekkel, két házat kivévén. A püspöki prefektus minden károsultnak konyhára és kéményre 1200 égetett téglát rendelt, épületfát pedig a tárkányi és a szőlőskei erdőkből vágatott. „Remélem — olvashatni a prefektusi jelentésben —, hogy ezen kár által rendbeszedett falunk lészen s Kisköre így szebb lesz, hogysem annak- előtte volt." Különben a határt kerítő Tisza kezdetek óta átok és áldás volt az itten lábát megvető emberek életében. Átok volt, mert gyakorta partot lépett, elöntve a nehezen feltört szántófölddarabokat, víz alá merítve a réteket és legelőket is. Áldás volt pedig azért, mert a folyó mindenkor az élelmüket biztosította. Az élő Tisza és annak halas morot- vája, no meg »a szertezúdult víz nyomán támadt mocsárvalaki érintett egy ügyben, s kenyértörésre kerül a 6or, előássa a csatabárdot. S nem akadnak-e mindig fo- gadatlan prókátorok is? Hány és hány sorozatos kiszállásokkal, költségekkel, töméntelen időrablással járó kivizsgálást kerülhetnénk el, ha a szembenálló felek azonnal tisztáznák nézeteltéréseiket, egymás szemébe mondanák véleménvüket, s nem várnának arra, hogy újabb bizonyítékok gyűljenek össze tarsolyukban, ha az elvek és nem a presztízsérdekek alapján foglalnának állást. A MUNKAHELYI VEZETŐK feladata elsősorban, hogy nyíltsággal, a problémák elvszerű, azonnali i feltárásával és lezárásával olyan légkört teremtsenek, amelyben mindenki ezerszer megfontolja, mielőtt valamit kimond munkatársára. De ha már kimondja, mondja a szemébe, és ne a háta mögött, - ne keverjen a dologba olyanokat, akik ma még csak csendes szemlélői az ügynek, de holnap már akaratlanul is koronatanúi, vagy éppen vádlottai lesznek. Az emberek közötti nézeteltérések ilyenfajta lezárása is hozzátartozik közéletünk tisztaságához, demokratizmusához, a szocialista humánumhoz, s mindenekelőtt a zavartalan, eredményes munkához, amelyben valamennyien szívesebben veszünk részt, mint egy véget nem érő civakodásban, melynek gyakran akaratlanul is szereplőivé válunk. K. F. világ paradicsomi létet jelentett csikásznak, pákász- nak és halásznak. Paradicsomban éltek, amíg szabadon járhatták a vízivilágot. Azontúl, hogy a halászat jogát az 1740-es években a földesúr magához vette, a kifogott halaknak harmadrészét be kellett szolgáltatniuk. Nagy csapást mért rájuk a vármegye is, mikor összes csónakjaikat elkobozta, mivelhogy a pestissel fertőzött Tiszántúlról sokakat átszállítottak a vízen, jó fizetségért. Nagy-nagy esedezések és fogadkozások után kaphatták vissza az elszedett csónakokat. Csónak- bírát kellett választaniuk, aki lakat alatt tartotta a vízi járműveket,, s azokat csak halászatra használhatták gazdáik. Halászkodásukat bizonyítja 1783-ból fennmaradt községi pecsétjük is, amelynek címeralakjában a fűzérdísz és virág között, az ekevas mellett a hal is megörökítve van. Sok lépcsőfokon emelkedve jutott el mai állapotáig Kisköre faluja. Amerre járunk, többfelé építkezéseket látunk. Tán tíz éve lehet, sokan elköltöztek, menekültek innét. Aztán egyszerre megszaporodtak, hogy a Tisza II. vízlépcső munkálatai kezdődtek. A menekültek közül is többen visszajöttek. Üj hajlékok épülnek és sorra csinosodnak a régi, öreg épületek. Az építésről, a falu fejlődéséről kezdtük a beszélgetést Dóra Zoltán tanárral, a Hazafias Népfront községi titkárával, Molnár János tanácselnökkel és Bodor Ferenc vb-titkárral is. Legnagyobb jelentőségű építkezésük most az iskolai napközi otthon bővítése, megújítása. Mindenképpen kinőtték már a régi épületet, s főként a konyha nem bírta a nagyszámú diáksereg ellátását. Aprólékos bí- belődések után csak későn, július elején kezdődhetett a munka. így most iskolakezdet óta az áfész kisvendéglője gondoskodik a kétszáz napközis étkeztetéséről. Dicséretes ez a gondoskodás, hiszen olcsón, mindössze négy forintért adnak ebédet a tanuló gyerekeknek. S arra is vigyáznak, hogy az étkeztetést semmi ne zavarhassa; pl., amíg a napközisek ebédideje tart, csak üdítő italokat szolgálnak fel a betérő felnőtt vendégeknek. Az építkezéssel év végére lesznek készen, de úgy számítanak, hogy a belső munkákat a tsz építőbrigádja befejezi októberre, s a főzés-étkeztetés az épületben megkezdődhet. A költségeket — 950 ezer forint — a tanács biztosította fejlesztési alapjából. Nem kevés azonban az a társadalmi munka sem, amit a szülők, a helyi szocialista brigádok végeztek. Mind azt mondják a falu vezetői, lehet a pénz, az anyagi támogatás akármennyi: a helyi erők bevetése. összefogása nélkül nem képzelhető el semmilyen fejlesztés Kiskörén. Épül egy szolgáltatóházuk is — GELKA-szervizzel, Patyolat-átvevőhellyel. Ennek mecénása a megyei tanács. Több mint négymillió forintért építenek új utat a József Attila, a Béke és az Erzsébet utcákban Ezt azért is fontos kiemelni, mer! Kiskörének eleddig csak az az egy műútja volt, amely a falun átfut, s a többi — 25 kilométernyi hosszban — földút. Jövőre kezdik meg egy egészségügyi kombinát felépítését. Orvosi, fogorvosi rendelő, tanácsadó és két szolgálati lakás kap majd itt helyet. E létesítmény tervezett költsége 2,6 millió forint. És hadd említsünk még egy kiskörei újdonságot. A Gyöngyösi Ruhaipari Vállalat, a vízlépcső szomszédságában húzódó volt irodaházakat hasznosítva, korszerű termelőüzemet létesített. Két műszakban dolgozhat majd itt 140 falusi asszony, akiknek betanítását már meg is kezdték. Gondjaik közül a két legfontosabbat sorolták elő. Ivóvízkútjaik sekélyek, 60— 70 méter mélységűek, s a búvárszivattyúk legtöbbször a homokot is felszívják. Nem jut elegendő víz se a falunak, se a vízlépcsői lakótelepnek. Kellemetlenül magas a víz vastartalma is, emiatt színe sárgább, mint az érett szatmári szilvapálinkáé. Másik gondjuk a művelődési ház. Van és mégsincs. Életveszélyes állapotban leledzik immár három éve. Bármi esemény van, a „Tiszavirág” éttermet kell bérbe venni, ami elég távol fekszik a falutól. Kisköre országos hírét is lépcső adja — a Tisza 11. vízlépcső. Mi újat mondhatnánk erről, milyen „időszerűt”? A tervek országszerte ismertek. A Tisza vizéből táplálkozó majdani tározót szinte már mindenki az Alföld Balatonjaként emlegeti. Jelentősége ugyancsak közismert. Elég, ha a Tisza medre alatt forgó turbinák villamos áramára vagy a Tokajig biztonsággal hajózható „kék országútra” gondolunk. Elég, ha a nyugatra és .keletre elágazó két főcsatornára gondolunk, amely a Jászság, a Nagykunság mezőgazdasági területeire szállít éltető vizet. Elég, ha az Alföld megváltozó arculatára gondolunk, arra, hogy egymillió hektár termőföldet öntözhetnek majd ott, ahol aszály és szárazság volt az úr századokon át. Nyilvánvaló, hogy az Alföld Balatonja a tóparti települések életére is hatást gyakorol. Abádszalók, Poroszló és Tiszafüred mellett Kisköre is vár valamit a változástól. Kisköre a tározótól üdülő- központ rangot remél, s bizonyos, hogy ezt a rangot meg is kapja. Eldöntött dolog például, hogy itt csak a vállalatok kaphatnak telket, hogy üdülőket, szállodákat építsenek. Tíz- és tízezrek zarándokhelyét alakítják ki itt. Erre a szerepre készül már most is a megújuló ősöreg falu... Pataky Dezső MmsőtiCl 1977. október 1L>
