Népújság, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-09 / 238. szám
Egy gyenge kávé=ezer torint Revizorok bentről és fentről Az a bizonyos ezer forint •még egy jó kávéért is megfizethetetlenül sok. Hát még egy rosszért! A kereskedelmi felügyelőségnél pedig ez a tarifa: ezer forintra büntetik azokat, akik a koffeinelvonás módszerét alkalmazva min'.' • ’napi duplánkból ki- spóro-j-ú a kávét. Az udvarias pincér gyanútlannak, mi tóbb, szóra- kozottnak ítéli a vendéget, mire erősebben megnyomja ceruzáját, amelynek eredményeként tíz forinttal és négy szelet el nem fogyasztott kenyérrel többet számol. Am a szórakozottnak hitt vendégről kiderül, hogy ellenőr — mégpedig fentről érkezett! — és így a pincérnek kétezer forintjába kerül a „téves” számolás. Az egyik bisztróban felhígították a pálinkát, a minőség rontásért ketten is fizettek, mégpedig 2—2 ezer forintot. Vannak szabadkasszás büfék, vendéglők, amelyeknek vezetői nem elégszenek meg a kevésnek egyáltalán nem mondható tisztességes keresettel és rosszban mesterkednek : kiskereskedelmi áron vásárolt italt mérnek, természetesen vendéglátói áron, és „idegenből” szerzik a húst, amelyet kolbász formájában értékesítenek. A fentről jött ellenőrzés igen csak szigorúan kezeli az ilyen jellegű visszaéléseket: az egyik ÁFÉSZ- büfében 30 kiló sertéshús eredetét nem tudták igazolni, s ezért ötezer forint a kiszabott büntetés. A büntetések is jelzik, hogy a kereskedelmi felügyelőség határozott, szigorú, más szóval cseppet sem szívbajos, ha felelősségre vonásról, pontosabban a fogyasztók érdekeinek védelméről van szó. 3 17 vizsgálatot tartottak a Panoráma egységeiben, amelyet tíz felelősségre vonás és több mint 11 ezer forintnyi birság kiszabása követett. Az említett két hónap alatt egyébként 87 idegenforgalmi vizsgálatot tartott a felügyelőség a megyében, s bizony 36 bírságot kellett kiszabniok: ösz- szesen több mint 40 ezer forintot. Az sem megnyugtató, hogy továbbra is a vendéglátó- iparban a legmagasabb a fogyasztók • megkárosításának aránya: az összes felelősségre vonások több mint fele ugyanis vendéglátóipari dolgozót érint. Mert szabálytalanul alkalmazzák a haszonkulcsot, rossz a kalkuláció, hamis a számolás, rontják a minőséget, csonkítják az adagot, stb., stb. A próbavásárlások is azt bizonyítják, hogy a vendéglátóiparban és az élelmiszerkiskereskedelemben nagyobb részt a vevők kárára számolnak rosszul, s noha legtöbbször kis összegről van szó, hatásában mégis kedvezőtlenül érinti a kereskedelem és a fogyasztók kapcsolatát. S e tekintetben még az sem vigasztaló, hogy a szabálytalanságok nagy részét nem a jogtalan anyagi előnyökre való törekvés, hanem az árképzésre vonatkozó rendelkezések hiányos ismerete szüli. gések feltárására. Nem véletlen például, hogy a belső ellenőr a legritkább esetben deríti fel az „Idegen” árut. A lazaságok valamennyi forrását mégse varrhatjuk a belső ellenőrök nyakába. Nem, mert a házi revizorok munkáját vizsgálva számolni kell bizonyos érdekellentéttel és érdekazonossággal is. A belső ellenőrök fizetségüket vállalatuktól, illetve szövetkezetüktől kapják, s jövedelmük a nyereségtől is függ. Vagyis érdekük a több bevétel, a magasabb nyereség! Nem szólva arról, hogy a legképzettebb szakembereket más osztályok gyakorta elszippantják, sőt néhány szövetkezetnél még mindig nem az igazgatóság elnöke irányítja a belső ellenőrzést. A kápolnai ÁFÉSZ-nél pedig munkaerőhiányra hivatkozva három ellenőrt a hálózatba helyeztek egységvezetőnek. Pedig a fogyasztási érdekvédelem éppen Kápolnán a legrosszabb. 0 3 A fogyasztók megkárosítását nemcsak a felügyelőség jegyzőkönyvei tanúsítják, tapasztalják ezt olykor maguk a vásárlók is. Vagyis sorozatos „tévedésekről”, kisebb- nagyobb minóségrontásról, súly csonkításról van szó. Ám ha ez így van — bizony így! — akkor az esetek többségében miért csak a fentről jött ellenőrök derítik fel a szabálytalanságokat? Miért nem veszi eszre egy üzletvezető, hogy „spórol” a kávéfőzője, hogy kicsi a bécsi szelet, vagy hogy erősen fog- a pincér ceruzája? És miért nem derítik fel mindezt a vállalatok, szövetkezetek belső ellenőrei? A belső ellenőrzés munkáját kérdőjelezte meg a megyei tanács végrehajtó bizottsága is, amikor a fogyasztók érdekvédelmét vizsgálva arra a megállapításra jutott, hogy: a fejlődés ellenére a vállalati és szövetkezeti belső ellenőrzés hatékonysága elmarad a külső ellenőrök tevékenységétől. A tömör megállapítás illusztrálására íme néhány bizonyíték: A vállalatok, szövetkezetek fontosnak tartják ugyan a fogyasztók érdekvédelmét — ez év első felében több mint 25 százalékkal növekedett az ilyen jellegű belső ellenőrzések száma — ám a felelősségre vonások aránya nem éri el az ellenőrzések két százalékát sem. Ugyanakkor a kereskedelmi osztály, illetve a felügyelőség vizsgálatainak majd 12 százalékát követte felelősségre vonás. A Panoráma belső ellenőrei fél év alatt 187 esetben vizsgálták a fogyasztói érdekvédelmet, de mindössze nyolc felelősségre vonás történt. Ennyire megnyugtató lenne a helyzet? Vagy netalán. ennyire elnézőek a belső ellenőrök? Válasz: a felügyelőség ellenőrei két hónap alatt A MpniiLton. 19*7. október 9., vasárnap Miért laza a belső ellenőrzés? Miért nem elég szigorú? Nem felmentést keresve jegyeztük fel, inkább mert így igaz: nem könnyű a belső ellenőrzés helyzete. A belső ellenőr amolyan házon belüli revizor, aki mindenkit ismer, és őt is szinte családtagként fogadják a hálózatban. Előfordul, hogy a belső ellenőr irányító, végrehajtó munkát is végez, ez a körülmény is befolyásolja tárgyilagosságát. Túlságosan jól ismeri vállalata, szövetkezete lehetőségeit, gondjait — a munkaerőhiányt is! — s ezért bizony megértőbb a hibák láttán, elnézőbb, vizsgálódásai csupán részjelenségek megállapítására szorítkoznak, s nem törekszenek az összefügTöbb mint 70 belső ellenőr tevékenykedik a megye tanácsi vállalatainál, szövetkezeteinél. Munkájuk szakszerűségét, ellenőrzéseik hatékonyságát sok minden befolyásolja. A fogyasztók érdek- védelmének vizsgálata azonban nem tűri el a lazaságot, a megbocsátó magatartást. Ezt a követelményt tükrözi a megyei tanács végrehajtó bizottságának határozata is. amely a vállalatok és szövetkezetek ellenőri szervezetének felülvizsgálatáról intézkedik. Bár csupán a kereskedelmet érinti a szóban forgó határozat, a szemlélet hatása bizonyára más területen is érvényesül. Ott, ahol ugyancsak van ellenőriznivaló ... Igaz, nem a mi megyénkről szólt-minap a Kék fény híradása, amelyből megtudtuk, miként rendezte be a köz pénzén házát egy tsz-fő- könyvelőhelyettes, akinek lánya lakodalmán önmagát látta vendégül a tagság. Történt pedig mindez a belső ellenőrzés szemeláttára... Márkusz László Épül a legnagyobb erőmű Bicske szomszédságában megkezdődött az ország legnagyobb hőerőművének építése. Az 1920 megawatt teljesítményű Dunántúli Gyűjtőerőmű első két energiatermelő egysége 1982-ben lép munkába. Az erőmű nagyságára jellemző, hogy teljes kiépítése után naponta 30 ezer tonna szenet „fogyaszt” el. ezért a környező szénmedencékben több új bányát nyitnak. Jelenleg a felvonulási cs az üzemi területen, valamint az 51 hektárnyi felületű víztároló helyén folynak a munkák. Az erőmű helyén 4,5 millió köbméter földet mozgatnak meg a gépek. (MTI fotó — Csikós Gábor) Elsők közt az országban Bizalmi küldöttek a Volán 4-es sz. Vállalatánál Mint. ismeretes, a Minisztertanács és a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége együttes határozatot hozott az üzemi demokrácia további fejlesztésére, arra, hogy a különböző vállalatok gazdasági vezetői irányító munkájukban a jövőben fokozottan támaszkodjanak a dolgozók közösségére. A dolgozóknak a vezetésbe való bevonását nemcsak az üzemi demokrácia szervezett fórumain, hanem ezenkívül a vezetés mindennapi gyakorlatában is szélesíteni kell. A határozat értelmében a Volán 4-es számú Vállaló, iánál az országban elsők közt választották meg a bizalmi csoportok küldötteit, akik a különböző munkahelyek — az egri forgalmi főnökség, a műszaki üzem, a gyöngyösi és a hatvani üzemegység — dolgozóinak képviseletében már meg is kezdték munkájúkat. A gyors reagálásra, amellyel a Volán 4-es számú Vállalatánál válaszoltak a Minisztertanács és a SZOT határozatára — felfigyeltek a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szak- szervezetének vezetői is. Képviseletükben Burger Péter, a szervezési és káderosztály munkatársa vett részt az egri bizalmi csoport megalakulásán, éa mint felszólalásában elmondta, a KSZDSZ igen íragyra értékeli a megalakulás során ismertetett feladatokat és kezdeményezéseket. A bizalmiak küldöttei egyébként már megválasztásuk után megkezdték közös munkájukat a vállalati {szakszervezeti tanáccsal, és 1977. október 1-től bérintézkedési tervet fogadtak el, melynek eredményeként a bérfejlesztés az eredetileg tervezett 5,8 százalékról 7,2 százalékra emelkedik. Ennek közvetlen hatását a nyereségrészesedés kifizetésekor fogják majd „kézzel foghatóan” érezni a Volándolgozói. Marabutoll Szokványos reggel. Készül a család. A gyerek nem találja az iskolaköpenyt, anyuka megbüvölve figyeli az óra percmutatóját, hogy ne rohanjanak a pillanatok, apuka a tükörbe mondja a, monológot a borotválkozás hamleti problémáiról, a rádió a kötelező reggeli de. rüvel kíván jó reggelt. jó munkát mindenkinek. A munkáról anyukának eszébe jut a munkahely, a munkahelyről a munkaidő és annak kihasználtsága, valamint a termelékenység és ettől még idegesebben figyeli a percmutatót, miközben reggelit készít, a gyereknek bepakolja az uzsonnát, ösz- szerámolja az ágyat. És ekkor a rádióban csilingelve, majd rejtelmes hangszínbe átcsapva megszólal a reklámokból jól ismert női hang: ismét kapható a marabutoll. A marabutoll nélkülözhetetlen... A szobában dermedt csend. A marabutoll nélkülözhetetlen. Pont most, ebben a reggeli műsorban, amikor a munkába induló anyák és apák fejében egyetlen gondolat forog; beérni pontosan a munkahelyre. Ahol a marabutoll minden bizonnyal nélkülözhetetlen. Jól megválasztották ennek a reklámnak a műsoridejét. Lehet, hogy a ma- rabutoll még a fejlett szó-- cialista társadalom építése közben is nélkülözhetetlen, ezt nem tudom eldönteni. Állítólag jól díszíti az estélyi ruhát ez a toll. De, hogy is szól a közmondás? Madarat tolláról, embert barátjáról. Nos. ez a toll. Hogyis mondjam csak, nem biztos, hogy a mienk. — szyA — Újjáéledi! szakma? Tanulók utcája... Hárman ülnek az asztal másik oldalán. Vidám, nyílt tekintetű gyerekek. Iskolából iskolába került fiatalok, pályájuk legelején: még köny- nyedén, gond nélkül beszélnek első benyomásaikról. — Az osztálytársaitok mit tudnak a ti szakmátokról? — Ó, nagyon keveset. Ha azt mondjuk nekik, nyomdász, azt válaszolják: az is szakma? Ha meg úgy mondjuk: betűszedő, ahhoz meg &emmit nem tudnak mondani. Nemigen ismerik, milyen is a nyomdászmesterség. Pedig, szerintem szép és van is becsülete. Az egri Bornemissza Gergely Szakmunkásképző Intézetben az idén, ha nem is önálló osztályt, de már külön tanulócsoportot alkotnak az első éves nyamdásztanu- lók. Beszélgetőpartnereim közülük valók: Berényi Mária, Pásztor Katalin, Németh Sándor. Az első kérdés szokványosnak tűnhet: „Hogyan szántad magad erre a mesterségre?” Ám az ő esetükben mégsem szokványos; mintha elfelejtett szakma lepne a nyomdászat, hagyományok nélkül vajó a tanuló- képzés is. Pásztor Katalin: — Egészen véletlenül kerültem én ide nyomdásztanulónak. Egri vagyok, a Gárdonyi Gimnáziumban akartam továbbtanulni, nem vettek fel. írtak nekem a szakmunkásképzőből, hová jelentkezhetnék, én is érdeklődtem a nyomdászat után, elmentem az egri nyomdába. Ott Bujdosó Lajos bácsi végigvezetett az üzemen, nagyon kedvesen fogadott, mindent megmutatott. Nem bántam meg, hogy nem a gimnáziumba kerültem. Németh Sándor: — Én Andornaktályáról járok be a szakmunkásképzőbe. Egy falumbeli asszony kéziszedő a nyomdában, ő mesélt nekem erről a szakmáról. Különben azelőtt semmit sem tudtam róla. Nyolcadikban hozzánk az Agria Bútorgyárból, a Csepel Autó egri gyárából jöttek el, bemutatták az üzemet. Az osztálytársaim közül elég sokan jelentkeztek is ezekre a munkahelyekre. Én ide jöttem, a nyomda volt az első üzem, amit belülről láttam. Berényi Mária: — Számomra szinte természetes volt, hogy ide jelentkeztem. Az én családomban sok a nyomdász: a nagyapám nemrég ment nyugdíjba, nagynéném, bátyáim itt dolgoznak. Sokat jártam már a régi nyomdában is, amelyik pedig nem volt ilyen lelkesítő, régi épület, rossz gépek. Az új üzem az már más, és ahogy halljuk, nagy a jövője is. szítenek már olyan munkákat, amelyeket egy esztendeje nemigen mertek volna elvállalni. — Ide szakemberek, jól képzett dolgozók kellenek, minél nagyobb számban — mondja Vilcsek János, a gyáregység igazgatója — Már az idei tanévben nagyobb arányban fel akartuk lendíteni a tanulóképzést, de lehet, hogy későn is fogtunk hozzá, meg az adminisztratív szabályozás is korlátozta a beiskolázható létszámot, így mindössze kilenc első éves tanulónk van. Már most, októberben hozzáfogunk viszont a következő tanév megalapozásához. Meghívtuk a Pályaválasztási Tanácsadó Intézet vezetőit és a 9-es iskola tanárait üzemlátogatásra. Az iskola önképző szakkört szeretne szervezni nálunk — örömmel fogadtuk. A jövőben minden csoport előtt nyitva állnak a kapuk, ismerjék meg minél többen ezt a foglalkozást. Eljárunk a szülői értekezletekre, s a jövőben egy ismertető füzetet adunk ki, ebben a fne- gyében levő nyomdászszakmákról olvashatnak a tanulók. Szeretnénk, ha önálló osztályunk indulhatna a jövő tanévben. mogatására szintén tud példát mondani az igazgató: tavaly szabadult fiatal szakmunkások közül négyen járnak Budapestre különböző iskolákba. Költségeiket az üzem vállalta. Az idei év végéig — hogy forintban is kifejeződjék a szakma nagyobb rangja — a gyáregységben húszszázalékos bér- fejlesztést hajtanak végre. Kicsi ez az üzem, 220-an dolgoznak itt mindössze. De a mostanira rá sem lehet ismerni az ötödik ötéves terv végén — állítják a vezetői. Ezért kell a sok új, friss szakember; hiszen egyúttal több. éves lemaradást is pótolni akarnak. — Még ma is az a gondunk, hogy ide hozzánk azok jönnek, akik valahonnan már kiszorultak — mondja Légrádi Péter, a tanulók egyik szakoktatója. — Ezért nagy a lemorzsolódás is. Messziről járnak be dolgozni, nem is tartotta mindegyik élethivatásának a szakmát — elmentek. Ezen az állapoton akarunk most változtatni.. amikor nagyobb kedvezményekkel, jobb körülményeket teremtve az oktatásban, igyekszünk gyökeres változásokat elérni a tanulóképzésben. mi együtt. Sok mindenre lennénk kiváncsiak, szeretnénk is, ha már valami komolyabb megbízatást kaphatnánk. mert még csak a kiszedett szövegeket osztjuk szét, a fiókokba is mások rakják vissza a betűket. Majd ha Pali bácsi visszajön, akkor már szedhetünk is, 6 megígérte... — Az üzem többi részével a következő hetekben ismerkedünk meg — folytatja Berényi Mária. — Mehetünk majd a gépterembe, az öntőműhelybe, a rotációs gépekhez. Én sokat hallottam már ezekről a nagyapámtól, de a valóságban még érdekesebb. — Sokan mondják, hogy ez az egészségre ártalmas szakma — mondja Németh Sanyi, amikor a lányoktól szóhoz jut. — Én azt hiszem, ez itt nincs így. Jó a szellőzés, meg ahogy hallottam, nem volt itt már régen ólomártalom. Persze, kezet gyakrabban kell mosni, de itt sem lehet veszélyesebb, mint mondjuk más üzemekben. Az egri gyáregységével nagy tervei vannak a Révai Nyomdának. Jövőre már az eddigiek mellett 24 másik lapot is itt nyomnak, s fokozatosan ebbe az üzembe kerül az ország legtöbb folyóirata. Ofszet és magasnyomású technikával jelenleg is kéA tanulókat gyakorló szakemberek mellé osztják be. anyagilag is érdekeltté teszik őket szakmai fejlődésükben Az elsőévesek már félévtől ösztöndíjat kapnak a vállalattól is. A továbbtanulás táAz elsősök ezekben a hetekben foglalkozásuk alapjaival ismerkednek. — A sok szakkifejezés, az nekünk egyelőre még nagyon idegenül hangzik — mondja Pásztor Katalin. — Nagy Pali bácsi, aki az irányítónk, igen sokat segít, magyaráz nekünk, s most nagyon hiányzik is, mert egy időre áthelyezték tőlünk. Ä szedőteremben van egy külön asztalsor, úgy hívják, a tanulók utcája, ott vagyunk Amikor a nyomdászképzésről kérdezem, Kameniczky Antal, a szakmunkásképző igazgatója arról tájékoztat, hogy jó néhány éve rendszeresen indítottak önálló osztályokat ebben a szakmában. Sokan kerültek az itt tanult fiataltík közül az élgárdába az ország különböző üzemeibe. Aztán megszakadt ez a folyamat, s legfeljebb egykét ide „irányított” gyerek ismerkedett a nyomdászattal. Közösen az üzemmel, most újjá lehetne éleszteni ezt a szakmát. Mert ha egyszer jól beindul, akkor már nem lesé gond az utánpótlás... j Hckeli Sándor J
