Népújság, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-09 / 238. szám
október öröksége III. Történelem, emberközelben Miért tanul oroszul? Az újságíró azt vizsgálta, hogy az ifjak tudatában hogyan él a világtörténelmi fontosságú, az emberiség sorsában döntő fordulatot jelentő 1917. emléke. Arra is választ keresett, miként lehetne ezt az örökséget az eddiginél is hatékonyabbá, szellem- és jellemformálób- bá tenni. Egy osztályban tájékozódott, így megállapításait, következtetéseit sem kiálthatja ki általános érvényűeknek. Idegen is volt tőle ez a szándék, hiszen a bonyolult valóságtól elrugaszkodó, rendszerint tévútra siklik, s legtöbbször légvárat épít. Tapasztalataira — ezt joggal vélheti — mégsem érdektelen felfigyelni. A megye egyik legrangosabb középiskoláját kereste fel, s ott is azt a negyedik e-t, ahol többnyire jeles és négyes jegyeket szerző tanulók gyarapítják ismereteiket. Azok, akik ritkán elégszenek meg az órán hallott és a könyvekben fellelhető információkkal. Jelentős százalékuk a különböző szakkörökben tevékenykedik, s néhá- nyan közülük televíziós vetélkedőkben szerepeltek — méghozzá nem is rosszul! — S országos díjakat nyertek. Ráadásul nyelvérzékük is fejlett, ugyanis német és orosz tagozatosként is helytálltak. Olyanok, akik nyíltan, kendőzés nélkül vallanak önmagukról, a világról alkotott véleményükről. Egyszóval: a legjobbak sorából toborzódtak. Gondoljunk most arra, hogy mennyivel negatívabb képet kaphattunk volna községi gimnáziumainkban vagy akár az iparitanuló-intéze- tekben. Félreértés ne essék: nem akarjuk rangsorolni az oktatási intézményeket sem település szerint. Egyszerűen arról van szó, hogy jellegükből fakadóan is mások a követelmények. Ezzel mint ténnyel feltétlenül számolni kell! Azt is kár tagadni, hogy Egerbe és a városokba elsősorban a jobb képességű, az alaposabban felkészült, nyolc általánost végzett gyerekek kerülnek be. Nem rájuk, hanem a többiekre gondolva adtunk ízelítőt a nehézségekből és az 11. Nem volt érzelgős. Józan érdekeit tartva szem előtt, audenciát kért gróf Tisza István miniszterelnöktől, akit pedig szívből utált és megvetett. Gyakran mondogatta róla: a gróf apja, Tisza Kálmán még úgy kormányozta Magyarországot, mint egy patriarchális alispán a vármegyét; Tisza István viszont úgy bánik az országgal, mint egy komisz főszolgabíró a járásával. Mégis eltökélte Ady, hogy ösztöndíjat kér párizsi tartózkodásához ettől a „komisz főszolgabírótól”. Fogadta a miniszterelnök, de kérését elutasította. Udvarias hűvösséggel bánt vele. Ady önérzetét súlyos seb érte. Szomorúan jegyezte fel újságíró noteszébe: „Istenem, tudják-e ezek a kegyelmes urak, hogy az ajtajukon alázattal kopogtató kis firkászok, hogy lenézik őket? .. .*• M77, október 9., vasárnap eredményekből egyaránt. Bízvást mondhatjuk: akad még tennivaló a logikai nevelés terén. A fiatalok nem mindig különböztetik meg a fontost, a mellőzhetőtől, s nem képesek arra, hogy meglássák, felfedezzék a leglényegesebb összefüggéseket, az alapvető történelmi törvényszerűségeket. Ezek felfogása, alkotó alkalmazása nélkül aligha érthetők meg e tudomány alapvető folyamatai. Biflázni időfecsérlés, de Ariadné-fonál nélkül sem igazodhatnak el a história labirintusában. A polgári forradalom feltételeiről beszéltek például a harmadik osztályban, amikor az angliai és franciaországi eseményeket taglalták. Megjegyezhették Marx és Engels legközkeletűbb elképzeléseit, tételeit, s ezek birtokában — még ha négy év során nem keveset felejtenek is — az oroszországi viszonyok se jelentettek volna számukra útvesztőt. De hát ezek mérlegelése annyi alkalommal elhangzott. Róluk beszéltek az ünnepi megemlékezésekkor, ezekről olvashattak a megyei és az országos lapokban, a nevezetes dátumot idézte a rádió és a televízió szépszámú műsorban. Különösképp napjainkban, amikor közeleg a hatvanadik évforduló. Mindez nagyszerű lehetőség, csak nem építenek rá tervszerűen, nem aknázzák ki. Természetesen — persze azért nem ez az általános! — kísértenek a sablonok s a gyengébb produkciók, rendezvények nem vonzzák, hanem riasztják az ifjúságot. Gondolatgazdag, ám az érzelmekre is ható alkotásokra, programokra van szükség. Ilyen a Leninnel foglalkozó jelentősebb munkák zöme. Az ifjak nem szobrok előtt hajtanak fejet, hanem az emberközelbe hozott, tetteikkel példát mutató kiemelkedő egyéniségek cselekvése és rokonszenves vonásai előtt. Ezt sugallják a róla készített színvonalas filmek is. Azt tisztelik bennük, amire maguk is vágynak, amilyenné ők is szeretnének lenni. A történelmi érettségi valóban nem kötelező. Kár, de Az 1903. év utolsó heteit szinte kizálólag otthon töltötte. Érmindszenti magányában szorgalmasan tanulta a francia nyelvet, s a minél alaposabb gyakorlás kedvéért franciául levelezett Nagyváradra Bíró Lajos meghitt íróbarátjával. A Lédától, illetve a Lédához érkező levelek is úgyszólván egymást érték, de ezek kivétel nélkül magyarul íródtak. E levélváltásokban minden alkalommal szerepelt a férj, Diósi Ödön, a barátság tehát a házastárs tudtával és helyeslésével szövődött. Hogy minél részletesebben tájékozódhassák Ady a párizsi viszonyokról, az ott zajló szellemi-irodalmi, művészeti élet részleteiről, Diósiné vastag köte- gekben küldte Érmindszent- re a Matin példányait. A sorsát más vizekre irányító költő ebben az időben egyetlen verset írt: „Elűzött a földem”. Akkori hangulatát tökéletesen rögzítik a költemény strófái. Utazása előtt Érmindszenten rendezte sajtó alá a Még egyszer kötetét. Otthon nem lelkesedtek tervéért, de nem is próbálták lebeszélni róla. Megszoka tényt vegyük tudomásul, céltalan keseregni emiatt. Jól fogalmazott a negyedik-e tanárnője, amikor kijelentette: A siker — bármilyen eredmény is, előbbre lépés — reményét vétek elvetni. A jó, a változatos módszerek alkalmazása, a színes, érzékletes előadásmód, ha nem is csodaszer, de mindenképpen javulást ígérő medicina. Nem tökéletes a tankönyv? Ügy véljük, ezt senki sem vitatja. F,z azonban nem gátja a cselekvésnek. A legtöbb a tolmácsoláson múlik. Ha magvas élményt kínálunk, akkor az esztendők utón sem kopik meg. így van ez a szellemi útravaló- val is. A Gárdonyi Géza Gimnáziumban arra is fény derült, hogy a fiúk-lányok fogékonyak, s jelentős részük készséggel átveszi, komoly értéknek tekinti, sőt tovább ' is akarja fejleszteni 1917 hőseinek hagyatékát. Pontosan tudják, kiket minősítsenek a ma forradalmárainak. Kevésnek találják a jól, az esetleg kiemelkedően végzett munkát s a mindennapok során, a gyakorlatban is megnyilvánuló állandó készenlétet, áldozatvállalást is követelnek tőlük. Hadat üzennek a szemellenzősség- nek, a szellemi tunyaságnak, a folyvást megalkuvásnak, a vélt, vagy valódi korlátok előtt meghunyászkodó gondolatnak. Az eszménykép és a személyiség nem azonosult még mindannyiunknál, de leg- jobbjaik — kétségkívül nincsenek sokan — ezt a mércét maguknak is állították. Mondjuk meg nyíltan: a többség még távol van ettől a szinttől, de jó néhányan elérhetik, eljuthatnak eddig. A nevelés varázslatával, mert a világra tárulkozó lélek a .jóra is igen hajlamos. Ezért éri meg újra meg újra okos és szép szóval,- a segítés nemes szándékával közelebb kerülni tizenéveseinkhez, akik nemcsak méltók lehetnek Október eszméihez, hanem a bennük lévő hittel felvértezve holnapjainkat formálhatják emberibbé .., ták, hogy a számukra különös hivatást művelő fiú úgyis keresztül viszi akaratát. Erejükhöz mérten, sőt erejük felett segítették előteremteni az úri igényeknek megfelelő útipoggyászt. Nem volt ez kis dolog. Sok egyéb mellett drága fehérneműk, még drágább öltönyök kellettek, ideértve az Érmindszenten ismeretlen frakkot, plasz- tront, lakkcipőt, cilindert. Helyi fogalmak szerint ekkor már majdnem gazdag embernek számított Ady Lőrinc, takaros majorja volt 100 hold földjéhez, de nagyobb összegű készpénz fölött soha nem rendelkezett. Mivel a birtokot az anya örökölte, az ő nevére kaptak kétezer korona jelzálogkölcsönt. Ekkora summa valóságos vagyont jelentett. Mégsem sajnálták az áldozatot, mert ha kútba is esett a jogászi karrierhez fűzött reményük, aggódó szeretettel óhajtották a szülők, hogy fiúk sikeres ember legyen a maga választotta életpályán. Kemény télben, 1904. január 27-én indult Ady Endre első párizsi útjára. Érmind- szentről' édesanyja és Lajos öccse kísérte el a nagykárolyi pályaudvarra, ahol a Budapest felé közlekedő gyorsvonatra kellett felszállnia. Elfogódott, szomorú hangulatban kocsiztak keresztül az Érmelléken. Hatalmas hó, csikorgó hideg. Nagykárolyba érve az állomás előtti téren koporsókkal megrakott társzekér keresztezte útjukat. Ady Lőrincné keserves sírásra fakadt. Útra készülő fia alig tudta megvigasztalni. A költő mókázott, jókedvet színlelt, szinte dicrckH'-’e bizonygatta, hogy azt a fát Az ember azt hinné, erre a kérdésre: miért tanul oroszul — valami szokvány szöveg érkezik válaszként. Hogy: mert gyerekkorom óta . . . mert ahány nyelvet beszél valaki... mert az eredeti szöveg olvasása... mert egy művelt európai... mert a beosztásomhoz. ..! Nem és egyik se nem, amikor dr. Turányik Béla, a gyöngyösi főiskola tanszékvezető tanára mondja a választ: — Nagyon keserves, verej- tékes dolog egy idegen nyelv megtanulása. De beszélni egy idegen nyelvet, az nagyon szép, nagyon jó, sok örömet szerez. Tessék mindezt besorolni a szokvány közé. Lehet? ★ Amikor Káliéban az általános iskola ötödik osztályában elkezdték az oroszt, egyáltalán nem lelkesedett érte. Tanulta, mert a tanára nagyon szigorú ember volt, és nem akarta, hogy megszidja, veszekedjen rá. Ilyen prózai oka volt akkor, 1955-ben az orosz nyelv iránt mutatott szorgalmának. — Középiskolában sem volt ez másként — emlékezik vissza azokra az évekre. — Ott az volt a fontos, hogy az orosz ne rontsa le a többi tárgy átlagát. Nekem könnyebben ment, mivel aránylag jó alapokkal érkeztem az általános iskolából. Az egyetemen is négy félévet töltöttünk orosszal, de nem hiszem, hogy ezzel arányosan nőtt volna az orosztudásom. Mégis történt valami, ami •miilthá''kilendítette volna a megszókottság egyhangúságából, Egy bulgáriai út, Russzéba, az ottani egyetemre, ahová ugyan tolmácsként a saját tanáruk is velük tartott, de hát „nem hivatalos” program is akadt, és nem is mindig csak csillogó fekete szemű bolgár kolléginák körében. Mimég el sem ültették, amelyikből az ő koporsója készül majd. Pedig az a fa már javában növekedett valahol. A nagykárolyi búcsúzkodás után csupán tizenöt évig élhetett. Egyik nagy titka Ady zsenijének, hogy soha semmiben nem kellett inaskodnia. Csak ahhoz volt kedve, amihez tehetsége, s amihez kedvvel fogott hozzá, azt azonnal értőként, rövidesen pedig magas fokú mesterként művelte. Ezzel magyarázható, hogy alig került ki Párizsba, sokkal hitelesebb, izgalmasabb, eredetibb tudósításokat küldött onnan, mint bárki más, aki az akkori világ nagy színpadáról tájékoztatta a hazai közvéleményt. Munkájához természetesen nem nélkülözhette a segítséget. Kezdetben Léda szegődött szellemi kalauzául, majd hamarosan mellette találjuk Bölöni Györgyöt, hogy aztán örökre Ady Endre barátjaként, harcostársaként tartassák számon a minden helyzetben hűséges segítő, a költő mellett jóban-rosszban kitartó földi. Bölöni György ugyanis szintén a Partiumból származott, az Érmindszent- hez közeli Szilágysomlyón született, és Ady Lajos osztálytársaként ugyanabban a zilahi református kollégiumban érettségizett, ahol Ady Endre. Amikor a nagyváradi poéta-zsurnaliszta kiderült Párizsba, ő már javában ismerte a franciaországi viszonyokat, szintén újságírós- kodott a Világ című budapesti szabadkőműves ú,;ság megbízásából. (Folytatjuk) lyen jól jött akkor az a vékonyka orosztudás. Az első élmény azóta is eleven. ★ — Hetenként két alkalommal két-két órát tanulunk együtt a főiskola lektorátusának tanárával, Pd! Imre kollégámmal. De legalább ugyanennyi időt töltök el otthon is a szótározással és a nyelvtani ismeretek rögzítésével. Ez nem kevés, de nem is sok. Idegen nyelvet másként megtanulni, szerintem, nem lehet. Nős, két gyerekük is született. A második még egészen fiatal, az édesanya tehát gyerekgondozási segélyen van otthon. Mit szólnak ők az apa különóráihoz? — Enyhe utalással már tett célzást a feleségem arra, hogy a tanulás, a kutatás is sok időt elvesz tőlük, de rosszallását nem fejezte ki. Tudomásul veszi, hogy nekem ilyen az érdeklődési köröm. Persze, érthető, hiszen a doktori cím elnyerése sem automatikusan következett be. De ennek a ténynek is van némi köze az orosz nyelvhez. Ügy kezdődött, hogy a mezőgazdaságban használatos gépek energetikai problémái keltették fel a figyelmét. Kiderült, hogy egy sor dolgot csak orosz irodalom útján ismerhet meg. Az orosz nyelvű irodalomban viszont mindent meg is kaphat. Hát akkor elő a szótárt...! Ahogy egyre inkább belemélyült a témába, felvillant előtte a lehetőség: mi volna, ha a doktori disszertációra is gondolna? Utóvégre ...! A szakmai érdeklődés vitte el az oroszhoz, onnan pedig természetes folytatásként a doktori cím elnyerése következett be. Ha meggondoljuk, nem rossz kapcsolatok ezek. ★ — Elhatároztam, hogy középfokú nyelvvizsgát teszek. Ha a terveim valóra válnak, akkor egy fél éven belül sor is kerül erre. Ennek segítségével lehetőséget kapok arra is, hogy akár egyéves ösztöndíjat nyerhessek el, akár rövidebb időre szóló tapasztalatcserén vegyek részt. A Szovjetunió? Még soha sem járt ott, nincs is küDelenként hosszú kígyózó sorok bizonyítják, hogy nagyon is elkelt már Egerben a Domus Áruház alatt megnyitott Expressz önki- szolgáló étterem. Azóta tudjuk, hogy nemcsak a szükség kényszeríti ide a vendégeket, hanem az ízletes, tisztességes adagokban kiadott étel is vonzerő. Ezért vállalják sokan naponta a néhány percnyi sorbanállást is, mert megjegyezhetjük bátran: a kiszolgálás valóban expressz gyorsaságú. Pár napja újabb színfoltra figyelhettek fel az étterem látogatói. Az eddigi ételajánlat mellett külön táblán diákebédet is kínál az étterem. Olcsóbb, de mindig választékos, jól összeállítható kétfogásos ebédet ajánlanak a diákoknak. Mindig kétféle levest, kétféle másodikfogást hirdet a tábla, s a végösszeg nem haladja meg a tizenhárom forintot. Azokon a gyerekeken segít ez az ajánlat, akik nem lönleges úticélja, de nagyon szeretne kijutni. Biztos benne, hogy bármelyik mező- gazdasági jellegű egytemen, főiskolán találna az őt érdeklő szakmai témához rengeteg érdekes anyagot. Hogy ez Moszkvához, Leningrád- hoz, Kijevhez vagy más városhoz kapcsolódik-e, egyáltalán nem döntő szempont. — Ha az ember belekóstol egy érdekes szaktémába, és sikerül is ebből doktori címet szereznie, akkor elkerülhetetlennek tartom, hogy messzebbre ne gondoljon. Igen, a kandidátusi minősítés ... persze, ez még csak valami messzi lehetőség, körvonalak nélkül, de ott lebeg valahol a távolban. Talán még ez i6. Remélem, még ez is. És ahhoz ismét nagyon kell majd az orosz nyelvtudás. Ebből az is következik, hogy a nyelvvizsga után sem záródik le az orosz nyelvvel való állandó kapcsolatom. A folyamat tehát állandó és önmagát erősíti. ★ A gépészeti tanszéken egészen kedvező a kép. Már vannak olyanok, akik nyelvvizsgával rendelkeznek, bár nem oroszból. De éppen most sikerült „megfertőznie” két újabb személyt is a kollégák közül, akik őt követve az oroszt választották. — Az intézet minden segítséget megad a nyelvtanuláshoz: ez is előny: De kifejezetten szorgalmazza is, hogy a* tanárok ' tóduljanak idegen nyelvet, vizsgázzanak belőle. A lehetőség és áz ösztönzés együtt nagyon serkentő tényező. Ez a, jó. Dr. Turányik Béla még fiatal ember, innen a negyvenen. Eddigi életútja nem ívelt egyenesen felfelé, a pedagógusi munkára is nagyon praktikus szempont késztette a rövid ideig gyakorló mezőgazdasági gépészmérnököt: a putnoki felsőfokú technikum — akkor még megvolt — helyben lakást ígért, nem kellett naponta ingáznia Kálló és a munkahelye között. Bár kezdettől fogva vonzódott a tanításhoz. Ez sem mellékes. A többi már „magától jött”, semmi más nem kellett hozzá, csak egy kis ambíció, no meg szorgalom-. Ennyi a recept. Tessék utána csinálni. kaptak menzai ellátást. A közeli 2. számú gyakorló iskolával már tavasz óta tart a kapcsolat. 13 forintért jegyet válthattak a szülök, s ezért a gyerekek szabadon válogathattak az étlapról — válogathatnak most is azt, ami az összegbe belefér. Az új tábla azonban újabb segítség: szakszerű táplálkozási szempontokat is figyelembe vevő ajánlás segít a válogatásban. Naponta változnak a kiírt levesek, gyakoriak a kalóriadús főzelékek, feltéttel. Hetente egyszer tésztaféleség is szerepel az ajánlásban. A gyerekek legtöbbje, sőt azóta már jónéhány főiskolás is elfogadja ezt a kínálatot. Az étterem egyébként újabb jelentkezőket is szívesen vár. Szolgáltatás ez a javából, s lám nem kell hozzá más, csak segitőszándék, ötlet és hozzáértés. —gh— (Vége) Pécsi István \ — Ady Endre élettörténete — G. Molnár Ferene Diákváros—diákebéd
