Népújság, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-08 / 237. szám

Szovjetunió új alkotmánya A (Folytatás az 1. oldalról.) Ez az állam a forradalmi vívmányok védelmének, a szocializmus és a kommu­nizmus építésének eszköze volt. Az országban a forra­dalom óta mélyreható társa­dalmi és gazdasági változá­sok mentek végbe. Egyszer s mindenkorra véget vetettek a kizsákmányolásnak, az osz- tály^Uentéteknek, a nemzeti­ségi e'-mségeskedésnek. A szovjet köztársaságok egye­sülése a Szovjetunióban, megnövelte az ország erejét, lehetőségeit a szocia­lizmus építésében. Az alkotmány bevezetője megállapítja: a Szovjetunió­ban bevezették a termelési eszközök társadalmi tulajdo­nát, megvalósult az igazi de­mokrácia a dolgozó tömegek számára. Az emberiség tör­ténelme során első ízben szü­letett meg a szocialista tár­sadalom. Ma már ez fejlett szocialista társadalom, a ha­talmas termelőerők, az élen­járó tudomány és kultúra társadalma, olyan társada­lom, amelyben növekszik a nép anyagi jóléte, egyre ked­vezőbb feltételek jönnek lét­re az egyén sokoldalú fejlő­déséhez. Valamennyi osztály és társadalmi réteg közeledé­sének, valamennyi nemzet és népcsoport jogi és tényleges egyenlőségének, testvéri együttműködésének alapján az országban történelmileg új emberi közösség alakul ki: a szovjet nép. A szovjet állam legfőbb célja: az osztály nélküli kom­munista társadalom felépí­tése. Az alkotmány első része a Szovjetunió társadalmi rend­jének és politikájának alap­jait foglalja össze. Hangsú­lyozza, hogy a szovjet társa­dalom a dolgozók társadal­ma. A Szovjetunió össznépi szocialista állam, amely a munkások, a parasztok, az értelmiség, valamennyi nem­zetiség és népcsoport tagjai­nak érdekeit és akaratát fe­jezi ki. A Szovjetunióban minden hatalom a népé. A nép az államhatalmat a népi küldöttek tanácsai (szovjet­jei) útján gyakorolja. Az alkotmánynak ez a ré­sze összefoglalja a szovjet állam szervezetének és tevé­kenységének demokratikus elveit: valamennyi hatalmi szerv, aduiról fölfelé, vá­lasztott. A hatalmi szervek beszámolásra kötelesek a népnek. A széles néptömegek részt vesznek az állami kér­dések megoldásában. Az ál­lami élet legfontosabb kér­déseit nyilvános vitára, illetve népszavazásra bocsátják. A szovjet társadalom ve­zető és irányító ereje, a po­litikai rendszer magva a Szovjetunió Kommunista Pártja — hangsúlyozza az al­kotmány. A párt a népért van és a néűet szolgálja. A kommu­nista párt a marxista—leni­nista tanítással felvértezve meghatározza a társadalom fejlődésének fő perspektívá­it, a Szovjetunió bel- és kül­politikai irányvonalát, terv­szerű, tudományosan meg­alapozott jelleget ad a szov­jet nép harcának, amelyet a kommunizmus győzelméért vív. Valamennyi pártszerve­zet a Szovjetunió alkotmá­nyának keretei között fejti ki tevékenységét. Az alkotmány rögzíti a szakszervezetek és más tár­sadalmi tömegszervezetek fontos szerepét is. A szovjet politikai rendszer fejlődésé­nek fő iránya a dolgozók egyre szélesebb körű részvé­tele az állam és a társada­lom ügyeinek irányításában. Ezzel kapcsolatban az al­kotmány —■ a beérkezett HÍPjiíiivSfí 1977. október 8.. szombat nagyszámú javaslat alapján — szélesebben tükrözi a munkáskollektivák szerepét és jelentőségét. Leszögezi, hogy ezek a kollektívák részt vesznek az állami és a társa­dalmi ügyek megvitatásában és megoldásában, a termelés és a társadalmi fejlődés ter­vezésében, a káderek képzé­sében és elosztásában, a dol­gozók munka- és létfeltéte­leinek javításában. Az alkotmány következő fejezete a Szovjetunió gaz­dasági rendszerével foglal­kozik. A Szovjetunió gazda­sági alapját a termelési esz­közök szocialista tulajdona alkotja. Ennek két formája van: állami tulajdon —össz­népi tulajdon — és a szö­vetkezeti-kolhoztulajdon. Össznépi tulajdonban van a föld, annak kincsei, a vizek, az erdők, valamint az ipar­ban, az építkezéseknél és a mezőgazdaságban használt alapvető termelési eszközök, a bankok, az állami tulaj­donban levő kereskedelmi vállalatok, továbbá a váro­sok lakásalapjának alapvető része. Ezzel egyidejűleg lé­tezik a kolhozok és a szö­vetkezetek tulajdona. A kol­hozok által elfoglalt földte­rületet az állam ingyen és örökös használatra adja át nekik. Mindaz, amit ezen a földterületen előállítanak, s ami munkájuk elvégzéséhez rendelkezésre áll, a kolho­zok tagjainak kollektív tu­lajdona. Az alkotmány új­ra leszögezi a szovjet embe­rek jogát a személyi tulaj­donra. Munka útján szer­zett jövedelmük személyi tu­lajdont képez. Az állampol­gárok személyi tulajdonhoz való jogát, az ilyen tulaj­don örökléséhez való jogot a törvény védi. A Szovjetunió új alkotmá­nya leszögezi: a szovjet tár­sadalomban az egyes ember helyzetét a társadalmilag hasznos munka és annak eredménye határozza meg. A szocializmus elve: min­denki képességei szerint — mindenkinek munkája sze­rint. Az alkotmány e részének harmadik fejezete a társa­dalmi fejlődés és a kultúra kérdéseivel foglalkozik. Ez a fejezet hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió társadalmi alapját a munkások, a pa­rasztok és az értelmiség megbonthatatlan szövetsége alkotja. Megszilárdul a tár­sadalom szociális egynemű­sége, elmosódnak az osz­tálykülönbségek, megszűn­nek a lényeges különbségek a város és a falu, a szelle­mi és a fizikai munka kö­zött. Létrejönnek a feltéte­lek az egyén sokoldalú fej­lődéséhez és a Szovjetunió valamennyi nemzete és nép­csoportja egymáshoz való kölcsönös közeledéséhez. An­nak a kommunista eszmény­nek megfelelően, hogy „min­den egyén szabad fejlődése feltétele mindenki szabad fejlődésének” az alkotmány célul tűzi ki, hogy bővítik a reális lehetőségeket az alko­tóerő, a képességek és adott­ságok kibontakoztatására, az egyén sokoldalú fejlődésére. Külön fejezet foglalkozik az alkotmányban a Szovjet­unió külpolitikájának cél­jaival és elveivel. A Szov­jetunió, következetesen foly­tatva a lenini békepolitikát, síkraszáll a béke és a né­pek biztonsága megszilárdí­tása, a széles körű nemzet­közi együttműködés mellett. A Szovjetunió külpolitiká­ja arra irányul, hogy bizto­sítsa a kedvező feltételeket a kommunizmus felépítésé­hez az országban, védje a Szovjetunió állami érdekeit, szilárdítsa a világszocializ­mus pozícióit. Ez a politika arra irányul, hogy támogas­sa a népek harcát a nem­zeti felszabadulásért és a ársadalmi haladásért, elhá- ítsa az agresszív háború­dat, következetesen megva­lósítsa a különböző társadal­mi rendszerű államok békés egymás mellett élésének el­vét. A Szovjetunióban tilos a háborús propaganda. Az országos vita eredmé­nyeként ezt a részt azzal a fontos tétellel egészítették ki, hogy a Szovjetunió az általános és teljes leszerelés megvalósítására törekszik. A Szovjetunió alkotmá­nya, az egész világon egye­dülállóan, magába fogtálja a Helsinkiben aláírt záróok­mányban megfogalmazott tíz elvet. Az alkotmány második részének címe: az állam és az egyén. A Szovjetunió állampol­gárai származásuktól, szo­ciális és vagyoni helyze­tüktől, faji és nemzeti ho­vatartozásuktól, nemüktől, nyelvüktől, a valláshoz va­ló viszonyuktól és más kö­rülményektől függetlenül egyenlőek a törvény előtt. Külön cikkely szögezi le, hogy a nők és a férfiak egyenlő jogokat élveznek, s ebben — kiegészítésként a tervezetet — megnövelték a dolgozó anyák jogait. A Szovjetunió állampolgá­rainak joguk van a biztosí­tott munkához, a munka mennyiségétől és minőségé­től függő munkabérrel, amely nem lehet kevesebb a meg­állapított minimumnál. Az alkotmány külön leszögezi az állampolgárok jogát szak­májuk. foglalkozásuk meg­választására, hivatásuknak, képességüknek és képzettsé­güknek megfelelően. Az alkotmány részletesen tárgyalja és leszögezi a pi­henéshez, az ingyenes orvo­si ellátás útján történő egészségvédelemhez, a nyug­díjhoz való biztosított jbgot is. Külön cikkely szögezi le az állampolgárok jogát a la­kásra. Ennek érvényesítését a nagyarányú lakásépítési program és az alacsony lak­bér biztosítja a Szovjetunió­ban. Az új alkotmány leszögezi a szovjet emberek jogát a tanulásra. A Szovjetunióban az oktatás minden fajtája ingyenes. Kötelezővé válik az ifjúság általános középis­kolai képzése. Mindenkinek joga van arra, hogy tanul­mányait anyanyelvén folytas­sa. A tanulók és az egyete­mi és főiskolai hallgatók ösztöndíjat kapnak. A Szovjetunió állampolgá­rainak joguk van részt ven­ni az állami és a társadalmi ügyek irányításában. Az al­kotmány biztosítja a szólás-, (Folytatás az 1. oldalról) hogy a maga szerény esz­közeivel elősegítse a fegy­verkezési verseny jgiegfé- kezését, újabb leszerelési intézkedések kidolgozását. Kormányom aggodalommal szemléli a fejlett tőkés or­szágok egyes köreinek pró­bálkozásait, amelyeknek cél­ja a fegyverkezési hajsza új­bóli felszítása. A NATO-or- szágok fegyverkezési kiadá­sainak szüntelen, növelése, az új fegyverek gyártásával kapcsolatos tervek károsan befolyásolják a leszerelés egyes problémáiról folyó tár­gyalásokat és általában a nemzetközi légkört. A nukleáris háború kocká­zatának csökkentését segíte­né elő, ha a helsinki értekez­let résztvevői elfogadnák a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé tavalyi, bukaresti -ülésszakának javas­latát, hogy a helsinki záró­okmányban részes államok vállaljanak szerződéses nem­zetközi kötelezettséget: egy­más ellen elsőként nem al­kalmaznak nukleáris fegy­vert. Sajnáljuk, hogy a NA­TO e javaslatot elutasította, pedig az komoly tanulmányo­zást érdemel. a sajtó-, a gyülekezési és felvonulási szabadságot. Biz­tosítja a lelkiismereti sza­badságot, vagyis bármely vallás követését, illetve az ateizmus jogát. A vallási szertartások megtartása és az ateista propaganda egy­aránt szabad, a vallással kapcsolatban tilos az ellen­ségeskedés és a gyűlölet szí­tása. A Szovjetunióban az egyház el van választva az államtól, az iskola az egy­háztól. Az alkotmány biztosítja a személyi sérthetetlenséget és a lakás sérthetetlenségét. Bí­rósági döntés, vagy ügyészi határozat nélkül senki sem tartóztatható le. A törvény védi az állampolgárok ma­gánéletét, a levéltitkot, a te­lefonbeszélgetések és a táv­irati közlemények titkossá­gát Az alkotmány a jogok mellett megjelöli a szovjet állampolgárok kötelességeit is a társadalom iránt. A Szovjetunió minden állam­polgára köteles megtartani az ország alkotmányát és törvényeit. A jogok és a sza­badság érvényesítése nem okozhat kárt a társadalom és az állam érdekeinek, más állampolgárok jogainak. Minden munkaképes em­ber kötelessége az, hogy a maga által választott szak­mában társadalmilag hasz­nos tevékenységet végezzen. Minden állampolgár szent kötelessége a haza védelme. Mindenki köteles tiszteletben tartani az állampolgárok nemzeti méltóságát, szilár­dítani a soknemzetiségű szovjet állam nemzeteinek és népcsoportjainak barátságát. Az alkotmány a szovjet emberek kötelességévé teszi azt, hogy gondoskodjanak gyermekeik neveléséről. Ezt a cikkelyt a tervezethez ké­pest azzal bővitették ki, hogy ugyanakkor a gyerme­kek kötelesek gondoskodni idős szüléikről, segítséget nyújtani nekik. A szovjet állampolgárok kötelelességei közé tartozik, hogy gondoskodjanak a ter­mészet védelméről, a törté­nelmi műemlékek és egyéb kulturális értékek védelmé­ről. Az alkotmány harmadik fő része a Szovjetunió nem­zeti-állami felépítését sza­bályozza. A Szovjetunió egy­séges, soknemzetiségű állam, amely az egyenjogú szovjet szocialista köztársaságok ön­kéntes egyesülésének ered­ményeként jött létre. A szö­Várakozással tekintünk a közgyűlés leszereléssel foglal­kozó rendkívüli ülésszakára. Ügy véljük, hogy ez a fórum a világ közvéleményére gya­korolt hatása révén kedvező­en befolyásolhatja azokat az államokat, amelyek különfé­le megfontolások miatt jelen­leg távol tartják magukat a leszereléssel kapcsolatos erő­feszítésektől. Szólt a dél-afrikai fajüldö­ző rezsimeket övező imperia­lista „védőgyűrű” széthullá­sáról, majd így folytatta: A magyar kormány fon­tos jelentőséget tulajdonít az emberi jogok széles kö­rű érvényesülésének. Mi azt tapasztaljuk, hogy egyesek az emberi jogokat enyhén szólva sajátosan ke­zelik. Mélységesen hallgat­nak például olyan alapvető emberi jogokról, mint a munkához, az egészségügyi ellátáshoz való jog, hallgat­nak a faji megkülönbözte­tésről, az emberek, például a nők egyenjogúságáról, és az olyan elsőrendű jelentőségű emberi jogról, mint a béké­hez, a biztonsághoz, az élet­hez való jog sem sokat be­szélnek. Nem kell bizonygat­ni, hogy ezek biztosítása nél­kül a politikai jogok elvesz­vetségi köztársaságok száma 15, mindegyiknek joga van arra, hogy kilépjen a Szov­jetunióból. A negyedik fő rész a népi küldöttek tanácsairól, a ta­nácsok (szovjetek) megvá­lasztásának rendjéről szól. A tanácsok munkássága az új alkotmány előírásai szerint a felmerült kérdések kollektív, szabad és érdembeli megvi­tatásának és megoldásának alapjára épül, a nyilvánosság, a lakosság előtt rendszeres beszámolás, az állampolgá­rok széles körű bevonása alapján. A népi küldöttek valamennyi tanácsának tag­jait általános, egyenlő és közvetlen választói jog alap­ján titkos szavazással vá­lasztják meg. A tervezethez képest ezt a részt azzal egé­szítették ki, hogy meghatá­rozták a választók megbíza­tásának kezelését. A dolgo­zók egyes csoportjainak, az egész társadalomnak konk­rét érdekeit tükröző kíván­ságok teljesítése az államha­talmi szervek munkájának fontos része. Az alkotmány további fő ré­szei meghatározzák a legfel­sőbb és a helyi államhatalmi és igazgatási szervek szerkeze­tét, funkcióit, mind a Szovjet­unió egészét, mind az egyes köztársaságokat tekintve. A legfőbb államhatalmi szerv a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa, a legfelsőbb végrehaj­tó és irányító szerv a Szov­jetunió kormánya, a minisz­tertanács. Minden egyes szö­vetségi köztársaságnak meg­van a maga legfelsőbb ha­talmi szerve, a köztársaság legfelsőbb tanácsa, valamint köztársasági kormánya, mi­nisztertanácsa, minden szö­vetségi köztársaságnak saját alkotmánya van, amely össz­hangban van a Szovjetunió alkotmányával és figyelembe veszi az adott köztársaság sajátosságait. Az alkotmány befejező ré­szei az igazságszolgáltatási rendszerről, a döntőbírásko­dásról, az ügyészi felügyelet­ről, valamint a Szovjetunió címeréről, zászlajáról, him­nuszáról és fővárosáról in­tézkednek és meghatározzák az alkotmány módosításának rendjét. A módosításhoz a képviselők legalább kéthar­madának szavazata szüksé­ges. tik tartalmukat, érvényesülé­sük illuzórikussá válik. Ez világossá teszi az emberi jo­gok kérdésében folytatott szé­les körű kampányok politikai céljait. Az ENSZ tagállamai akkor tesznek eleget az emberi jo­gok kérdésében vállalt kötele­zettségüknek, ha közös erőfeszítéssel véget vetnek az emberi jogok tö­meges és durva megsérté­sének, ha felszámolják a gyarmati rendszer maradványait, a fa­ji megkülönböztetést, ha se­gítenek az emberi jogok helyreállításában Chilében, Dél-Koreáhan, Dél-Afriká- ban és az Izrael által meg­szállt arab területeken. Az ENSZ hatékonyságának növelésére az alapokmány számos, még kellően ki nem aknázott lehetőséget nyújt. Közös feladatunk, hogy eze­ket — az alapokmány szel­leméhez és betűjéhez híven — gyümölcsöztessük. A Ma­gyar Népköztársaság tovább­ra is síkraszáll olyan intéz­kedések kidolgozásáért, ame­lyek az ENSZ szerepének erősítését szolgálják az alap­okmány módosítása nélkül. (MTI) PÁRIZS Giscard d’Estaing francia köztársasági elnök pénteken az Elysée-palotában több mint egyórás megbeszélést folytatott Huang Hua kínai külügyminiszterrel, aki az ENSZ-közgyűlésről hazaté­rőben szakította meg útját Párizsban. A kínai külügyminiszter nyilatkozatában kölcsönös érdeknek nevezte a francia —kínai kapcsolatok folya­matos erősítését és emlékez­tetett arra, hogy Teng Hsziao-ping miniszterelnök­helyettes 1975-ben Párizsban tett hivatalos látogatást, Bar­re miniszterelnököt pedig a közeljövőben várják Kíná­ba. GENF Pénteken Genfben ülést) tartottak a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy- Britannia küldöttségei, ame­lyek az atomfegyver-kísér­letek általános és teljes be­tiltására vonatkozó szerző­dés kidolgozását célzó tár­gyalásokon vesznek részt. ÜJ-DELHI Üj-Delhi fellebbviteli bíró-; sága pénteken — helyt adva a kormány kérésének — úgy döntött, hogy tárgyaláson vizsgálja meg, vajon helyes volt-e az a bírósági utasítás, amelynek értelmében Indira Gandhi volt miniszterelnököt szabadlábra helyezték. Mint Ismeretes, Gandhi asszonyt» korrupció vádja miatt tar­tóztatták le, majd 16 óra múlva bírói utasításra sza­badon bocsátották. A döntést indokolva az in­diai főügyész kijelentette: a volt miniszterelnök szabad­lábra helyezését elrendelő vizsgálóbíró túllépte hatás­körét, amikor a vádak megr alapozottságát mérlegelte. (MTI)' ■ C ' ~rr NEW YORK Az Egyesült Államok és a Szovjetunió „igen közel van”, egy újabb SALT-megállapö- dáshoz — jelentette ki Ave- rell Harriman, az ismert amerikai diplomata szemé­lyes véleményeként, újság­írók előtt Washingtonban. Harriman, aki évtizedek óta játszik fontos szerepet az amerikai—szovjet kapcsola­tokban, demokratapárti és Carter elnök támogatói közé tartozik. A nagykövet Carter megválasztása után nem­hivatalos látogatást tett Moszkvában, ahol fogadta Leonyid Brezsnyev is. Harri­man szerint elhamarkodot­tak voltak Carter elnök ez év eleji, a hadászati fegy­verkészletek radikális csök­kentésére vonatkozó javas­latai, azokat megfelelő elő­készítés nélkül adták át Moszkvában. Az NDK-ban jártam című riportsorozatunk befejező ré­sze anyagtorlódás miatt mai számunkból kimarad. Utazzon a Szovjetunióba! KOSICE—MUNKÁCS— UZSGOROD 3 nap autóbusszal. Részvételi díj: 1250 Ft Jelentkezni lehet: COOPTOURIST UTAZÁSI IRODA, EGER Púja Frigyes felszólalása az ENSZ-ben

Next

/
Thumbnails
Contents