Népújság, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-06 / 235. szám

Jó a termés szőlőből, búzából Kiegyensúlyozott gazdálkodás Ostoroson A szabadság mártírjai Tábornokok voltak. Az 1848—49-es forradalom és szabadságharc főtisztjei. Sor­suk, neveltetésük különbözött. Egy azonban összekötötte őket: mindannyian hittek ab­ban, hogy Magyarország nemcsak a polgári haladás útjára lépet, hanem meg is szabadulhat a Habsburg-igá- tól. Ezért küzdöttek, ezért vezették győzelemről győze­lemre a honvédseregeket. Ha­zafiaknak vallották magukat, s ezt nem kinyilatkoztatták, hanem tettekkel bizonyítot­ták. Felkészültségüket, kato­nai tudásukat az emberibb létre szomjazó milliók javá­ra kamatoztatták. Ök tizenhármán mindenki másnál jobban tudhatták, hogy megváltoztak a nemzet­közi viszonyok, s a túlerő­ben levő ellenség, a mind dühödtebben támadó osztrák és orosz hadak ellen nem so­kat tehetnek. Értelmük, ér­zékük jelezhette a vég köze­ledtét. Mégsem álltak félre, nem mentették önmagukat. Tovább mentek azon az úton, amelyet maguknak válasz­toltak. Nem vágytak mártí- romságra, hiszen otthon mindannyiukat család, barát, ismerős várta, de félreállni, meghunyászkodóan fejet hajtani mégsem akart egyi­kük sem. Az aradi vértanúk a nem­zet halottal lettek. Az utókor nem feledte hősiességüket, legendák születtek róluk. Történetek, amelyeket a nagyapák adtak tová.bb uno­káiknak. Méltatásuk sosem maradt el, mégis ez a tiszte­letadás az igazi, mert milli­ók kegyeletét tükrözi. Ma is fejet hajtunk emlé­kük előtt. Nem hűvös ésszel mérlegeljük áldozathozatalu­kat. Nem azt emlegetjük — pedig így igaz —, hogy a jö­vőért viaskodtak halált meg­vető bátorsággal. Nem ki­mért szavakat keresünk, csak azok nagyságát csodál­juk, akik egy nemes ügyért a legtöbbet adták: az életü­ket ... A Hevesi Háziipari Szövet­kezet szövő- és himzőasszo- nyai több mint negyedszáza­da, szövetkezetbe tömörülve végzik hagyományos, művé­szi munkájukat. Az átányi parasztminták­kal és palóc motívumokkal díszített szádák, szőttesek, blúzok, női ruhák távoli or­szágokban is kelendőek. A szövetkezet tavaly húszmillió forintot fölülmúló export­munkát végzett. 1980-ig — jobb munkaszervezéssel, s je­lentősebb beruházás nélkül — harmincmillió forint fölé akarják emelni exportbevé­telüket. A munka jobb meg­szervezésében nemcsak saját tapasztalataikra, elképzelé­seikre támaszkodnak, hanem munka- és üzemszervező szakemberek, az OKISZ La­bor munkatársainak segítsé­gét is igénybe veszik. A fel­adat megoldása a sok tapasz­talattal rendelkező szakem­Emlékezetes dátum Ostoro­son az augusztus 19-e. Az Egyetértés Termelőszövetke­zet szőlőit érésben verte el a jég, s ha hozzátesszük, hogy a közös gazdaságban az egyik legfontosabb növény a szőlő, akkor nagyon is érthető volt a gazdák, a vezetők rossz hangulata. Szerencsére azon­ban a kárt nem követte újabb, mert a jégverés után kedvezőre fordult az időjá­rás, s nem lépett fel olyan erővel a rothadás, mint azt korábban gondolták. Most, hogy a szüret felénél tartanak, már sokkal nyu- godtabb, de úgy is fogalmaz­hatnánk, hogy optimistább a hangulat. Bakacsi Ernő főmezőgaz­dász és Bartók Kálmán alap­szervezeti párttitkár elmond­ja, hogy az idén búzából 35, szőlőből pedig 80 rrpzsás hektáronkénti átlagtermést terveztek. Ez az a szint, amit szinte feltétlenül „hoznia” kell a gazdaságnak, mert a szabályozók annyira „szigo­rúak”, hogy ennél kevesebb termés esetén bizonytalanná válhat a gazdálkodás. Nos, ebből a két fő növény­ből, amely alapvetően meg­határozza a tagság jó, vagy rossz hangulatát, az idén úgy látszik, elegendő termett, il­letve terem. A 820 hektárt kitevő búzaterület több mint 40 mázsás átlagot produkált, s bár a szüret még nem fe­jeződött be, úgy néz ki, hogy a tervezettnél a szőlő is töb­bet terem. Az eddigi eredr mények ugyanis biztatóak. Most már csak a kedvező időjárásra van szükség, hegy zavartalanul végezhessék a nehéz munkát. bereknek is sok fejtörést okozott, miután — háziipar­ról lévén szó — itt különle­ges értéket képvisel a kézi munka. A szervezett terme­lés azonban folyamatosságot, szalagszerű gyártást kíván. Hosszú helyszíni vizsgálódás után megállapították, a ha­gyományok megsértése nél­kül, csak a ruhák megvar- rásanál lehet erről szó. A cé­lok meghatározása után sor került a megvalósításra. A ruhavarrók munkájának minden egyes fázisát apró részeire bontották, majd a feladatokat, a végzés sor­rendjében egymáshoz kap­csolták, csoportosították. Ek­kor következett a munka szervezettebbé tétele. Eddig, minden munkadarabot egy varrónő készített el elejétől végéig. Ezentúl mindenki csak egy munkafázist végez. Más készíti az oldalvarráso­kat, más a gallér bevarrását, De nem csupán a két fő növény termése ad okot a bizakodásra, hanem az is, hogy az idén terven felül „hozott” az őszibarack, jó termést várnak kukoricából is, mintegy hektáronkénti 45 mázsát, s ha szerényebben is, de az állattenyésztés is hoz­zájárul a gazdaság forintjai­hoz. A közelmúltban eppen 160 bárányt adtak el Francia- országba, egyenként mint­egy 1200 forintért. S bár a zárszámadó közgyűlés még jóval később lesz, már most megállapítható, hogy a két község — Ostoros és Novaj — határát magába' foglaló Egyetértés tagságának nem lesz oka a panaszkodásra. Az eredményeket azonban nem volt könnyű elérni. Hi­szen, ha csupán a búzát vesszük figyelembe, akkor is elmondható, hogy a hegyes- völgyes területen negyven mázsás átlagot elérni bizony nem kis dolog. Hiszen jó né­hány síkvidéki gazdaság is- szívesen megelégedne ilyen eredménnyel. Bakacsi Ernő főmezőgaz­dász elmondja, hogy már több éve annyi műtrágyát szórnak ki a táblákra, amennyi ilyen terméshez szükséges. Emellett természe­tesen időben és jó minőség­ben végzik a talajmunkákat is, kellő fajtákat alkalmaz­nak, és igen nagy gondot fordítanak a betakarításra is, hogy kevesebb legyen a szemveszteség. Az idén pél­dául két hét alatt végeztek az aratással. De az okszerű, megfontolt gazdálkodás pél­dájaként említhetjük az úgy­nevezett levélanalízist is. En­nek lényege az, hogy a szőlők leveleit különböző időszakok­a ruha ujját, övét. így az egyes feladatok elvégzői na­gyobb gyakorlatra tesznek szert, megtanulnak olyan munkafogásokat, amelyek könnyebbé és gyorsabbá te­szik a munkát. A folyamatosság biztosítá­sára, a kiszabott ruharésze­ket és kellékeket úgyneve­zett egységcsomagokban min­denkinek a varrógépe mellé szállítják — így a varrónők­nek a munka átvétele végett nem kell elhagyniuk a mun­kahelyüket. A szalagszerű munka azonban egyhangúvá válhat, különösen, mert ezek az asszonyok a múltban a sokirányú tevékenységet szokták meg. Az egyhangúság elkerülésére ezért az egyes munkafolyamatok elvégzését cserélgetik: aki az oldalvar­rást készítette, egy idő után galléroz, vagy ujjat varr, a másik szintén más munkát kap. bán tudományos vizsgálatnak vetik alá, s ebből következ­tetnek vissza a talaj táp­anyagtartalmára. A két korábbi termelőszö­vetkezet egyesülése során ki­alakult gazdaság azonban természetesen gondokkal is küszködik. Ilyen például a tejtermelés. Az idén mintegy 2600 liter körül alakul az egy tehénre jutó átlag. S bár ez lényegesen több, mint ta­valy volt, de még mindig igen gyenge. Éppen ezért a következő években kiselejte­zik a kevés tejet adó tehene­ket, s helyettük jobb egye- deket állítanak be. Csak így érhető el a nagyobb tejho­zam, s vele együtt a gazda­ságosabb termelés. Az állat- tenyésztés másik ágának, a juhászainak a fellendítését is tervezik. Az elkövetke­zendő években a duplájára, kétezerre növelik az anyaju­hok számát, s ennek követ­keztében több bárányt is le­het majd értékesíteni. Ész­szerű vállalkozásnak látszik, ez, hiszen a gazdaság jelen­tős legelőterülettel rendelke­zik, amelyet más célra nem tudnak hasznosítani, más­részt azért is, mert juhból szinte nem lehet ma annyit eladni, amennyit meg ne vá­sárolnának. A közel-keleti, de a nyugati országokban is egyre nagyobb a kereslet iránta. Korábban az ostorosi ter­melőszövetkezet elég sok gonddal-bajjal küszködött. Az elmúlt három-négy esz­tendőben viszont a nyugodt­ság, a kiegyensúlyozottság, az előrelátás, a megfontolt gaz­dálkodás jellemző a szövet­kezetre. Ezt mutatják az el- -ért eredmények, de az is, hogy a vezetők és a gazdák között jó a kapcsolat, köl­csönösen bíznak egymásban, A közelmúltban az egri járási párt-végrehajtóbizott­ság napirendre tűzte a párt- alapszervezet gazdaságszer­vező, irányító és ellenőrző tevékenységét. A pártmunka értékelése kapcsán természe­tesen szóba kerültek a gaz­dálkodás fő kérdései is. A testület is megnyugtatónak, biztatónak ítélte meg a szö­vetkezet helyzetét, és az is megfogalmazódott, hogy a gazdaság a jövőben még jobb eredmények elérésére is képes. Egyrészt a gazdál­kodás tartalékainak további feltárásával, másrészt a fej­lesztések révén. A 3700 hek­táron gazdálkodó szövetkezet tehát ma is és a jövőben is jó megélhetést tud biztosí­tani a két község mezőgaz­dasági lakosságának. Kaposi Levente Palóc blúz —üzemi módra Menésről Első a szakmájában A napokban •— mint la­punkban hírül adtuk már — Gyöngyösön és Visontán került sor a szénbányászat 30 éven aluli villanyszerer lőinek országos vetélkedőjé­re. Utóbb értesültünk arról, hogy a Ki minek mestere? című versenyen ragyogó Heves megyei — egészen pontosan: visontai — ered­mény született, mivel Me­gyeri György, . a Mátraalji Szénbányák Thorez-üzeme 3-as műhelyének dolgozója került a „dobogó legfelső fokara”. A győztes — jól megter­mett. erős alkatú, magas fiatalember. Ám. ahogyan kiderül, sem a sportban, sem pedig más területen nem versenyzett még. Mond­hatni : merő véletlen, hogy az idén — éppen csak in­nen a harmincon — rá­szánta magát... — Az első, az üzemi „ösz- szecsapáson” harmadik let­tem — beszéli —, a válla­lati döntőt pedig megnyer­tem, amire persze nem szá-’ mítottam! Ez az utóbbi ver­seny egyébként mások szá­mára is hozott meglepetést, hiszen az üzemi. elsőnk pél­dául vállalati utolsó, míg második helyezettünk az ötödik lett. Az üzemi ne­gyedik pedig közvetlenül utánam végzett,.. Szinte még fel sem ocsúdtam első csodálkozásomból, amikor máris az országos próbákra kellett összpontosítanom a figyelmemet. Körülbelül egy hónap állt rendelkezésemre a felkészüléshez, s mondani sem kell, hogy ugyancsak iparkodtam kihasználni a/ időt! Igyekeztem felidézni gimnáziumi, szakiskolai is­mereteimet, munkahelyi ta­pasztalataimat, s könyveket bújtam, amikor csak tehet­tem. Elméleti és gyakorlati részből állt az országos ver­seny, amelyben 21 ifjú kö­zött kellett helytállnia. Az előbbi alkalmával szakmai, biztonságtechnikai és politi­kai kérdésekre kellett írás­ban — totó formájában — illetve szóban válaszolni, valamint speciális témákban kívánták az eligazodást. Az­tán pedig hibás műszaki rajz kijavítására volt kíván­csi a zsűri s egv elektro­mos kapcsolótáblán kérte rövidre zárt háromfázisú motor csillag-delta indítá­sát. — Nos. sikerült ez is — mondja boldogan a visontai fjúmunkás, de gyöngyösi il­letőségű fiatal. Megnyertem a négyezer forintos első di­jat, / egyben pedig jogot kaptam a nehézipar verse­nyén való indulásra! Kap­tam pénzjutalmat az üzemi és a vállalati helyezéseim alapján is, így összesen 8500 forintos, jóval több, mint kéthavi különkeresethez ju­tottam. ami nem megveten­dő! Ügy. hogy most már őszintén bánom, amiért nem versenyeztem eddig, s mi­után néhány nap múlva be­töltőm a 30. évemet: a jö­vőben nem is indulhatok hasonló vetélkedőkön! — Mire számit a befeje­ző küzdelmekben? — Nem indulok vérmes reményekkel. Mindenesetre: természetesen, szeretnék nyerni! A kitűnő ifjú villanysze­relő az üzem kiváló dolgo­zója, a villamos próbaterem szocialista brigádjának ve­zetője. Már az sem kevés — amit eddig elért. S a pálya vége: még mesz- sze van! (— ni) Gyöngyösi leányka az üvegekben Javában tart a szüret a Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaságban. A határból érkező szőlőt a karácsondi úti borászati üzem feldol­gozójában préselik. A szom­szédos teremben viszont még a múlt évi termésből palackoznak óborokat. Két és fél esztendeje he­lyezték üzembe az NDK gyártmányú félautomata gé­pet, amely egy menetben mossa az üvegeket, aztán megtölti borral, majd lezár­ja és címkével látja el a palackokat. Jelenleg egyli­teres üvegekbe töltenek gyöngyösi leánykát, amely az Állami Gazdaságok Ke­reskedelmi Irodájának irá­nyításával kerül a hazai üz­letekbe. A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 60. évfor­dulója tiszteletére már tel­jesítették idei exportvállalá­sukat. Kétmillió 230 ezer palackba töltöttek kiváló minőségű olaszrizlinget, vei- telinit, debrői hárslevelűt, melyeket a MONIMPEX út­ján a Szovjetunióba szállí­tottak. Az egyliteres leánykán kí­vül a hazai üzletekbe is jut a hétdecis üvegekbe töltött olaszrizlingből, hárslevelűből és domoszlói muskotályból. Siska Lászlóné a dugózógépet irányítja A palackokra cimke kerül. A gép munkáját Szabó László­né ellenőrzi A raktárban a műanyag re­keszekbe pakolt, borral te" üvegek szállításra várnak. Mmm€\ (Fotó: Perl Márton) 1977. október 6., csütörtök J

Next

/
Thumbnails
Contents