Népújság, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-06 / 235. szám

KIKXVA*»Wi*í*i>í*i*i*A^a*4a4A*aa>****AAAAAAAAAAAAAAiW^^^^ Szerda esti külpolitikai kommentárunk: Az üléstermen kívül AMIÓTA JEGYZIK a diplomácia történetét, arról is említést tesznek, hogy a diplomaták nemcsak hivatalos fórumokon folytatnak eszmecseréket, két- vagy sok ol­dalú tárgyalásokat. Egy-egy nemzetközi tanácskozás — mint például az ENSZ-közgyülése — kitűnő alkalmat nyújt arra, hogy a külpolitika különböző rangú irányí­tói: külügyminiszterek és nagykövetek a világszervezet New York-i székhelyén külön-külön is találkozzanak. Érdemes a közelmúlt napok krónikáját fellapozni, s abból csupán a fontosabb — nem a személyek, hanem a témák adnak alkalmat a rangsorolásra! — találkozó­kat szemügyre venni. Ahhoz nem férhet kétség, hogy korunk legfontosabb kérdése a szovjet—amerikai kapcsolatok alakulása. Sok egyéb ennek csupán függvénye: nyilvánvaló, hogy a nemzetközi helyzet kedvező irányú fejlődésére Moszkva és Washington lényegesen nagyobb befolyást gyakorol, mint más országok egymás közti kapcsolata. Nos, And­rej Gromiko szovjet külügyminiszter New Yorkba ér­kezése óta nemcsak Carter elnökkel, hanem Vance kül­ügyminiszterrel is tanácskozott. S aligha véletlen, hogy a közel-keleti rendezésről kiadott közös szovjet—ameri­kai állásfoglalás ezeknek az eszmecseréknek a végter­méke, pontosabban hű tükörképe. AZ SEM TARTOZIK a véletlenek körébe, hogy az USA elnöke az ENSZ-közgyűlésén mondott beszédében hangsúlyozta a szovjet—amerikai kapcsolatok javulásá­nak tendenciáját. Megfigyelők arra is rámutattak, hogy Carter erről a témáról sokkal derűlátóbban nyilatko­zott, mint azt megelőzően, hogy Gromikóval találkozott. Nem kevésbé fontos megállapításokat tett az elnök a készülő SALT-egyezménnyel kapcsolatban, utalva arra, hogy jelentős fegyverzetkorlátozási megállapodásra van kilátás. Az ENSZ székhelyén mindenesetre úgy értékel­ték, hogy az amerikai elnök jóval mértéktartóbban, békülékenyebb hangon méltatta a szovjet—amerikai kapcsolatokat a Gromikóval folytatott tárgyalások után, mint azt megelőzően. A hírügynökségek híven beszámolnak Púja Frigyes megbeszéléseiről is. Külügyminiszterünk is felhasználja az alkalmat a világszervezet székhelyén, hogy hazánk külpolitikai vonalvezetésének megfelelően kicserélje nézeteit más országok diplomáciájának vezetőivel. Részt vett azon a tanácskozáson, amelyet Gromiko hívott ösz- sze, s amelyen a szocialista országok külügyminiszterei egyeztették a közgyűléssel kapcsolatos álláspontjukat. Felsorolni sem könnyű, hány ország külügyminiszteré­vel találkozott ezt követően. Az azonban kitűnik a prog­ramból, hogy a hangsúly ezúttal a fejlődő országokra tevődött át, híven hazánk internacionalista külpolitiká­jához és nem utolsósorban gazdasági érdekeihez. Ennek keretében Púja Frigyes találkozott a többi között Líbia, Costa Rica, Afganisztán, Laosz, Mozambik és Jamaica külügyminisztereivel. KÉTSÉGTELEN, hogy a világszervezet közgyűlésén fontos határozatok születnek majd. Ám az sem közöm­bös, ami a színfalak mögött az üléstermen kívül törté­nik, a külügyminiszterek közvetlen és kötetlen eszme­cseréin kristályosodik ki. A kettő egymástól elválaszt­hatatlan! GYAPAY DENES Plenáris üléssel folytatódott a belgrádi találkozó Belgrádban szerdán dél­előtt nyilvános plenáris ülés­sel folytatta munkáját a 33 európai ország, valamint az Egyesült Államok és Kana­da képviselőinek földré­szünk biztonsága és együtt­működése kérdéseivel fog­lalkozó, nagyköveti szintű találkozója. A kedden délután elhang­zott öt felszólalás után ez­úttal újabb küldöttségek ve­zetői fejtették ki kormá­nyuk álláspontját a helsinki konferencia záróokmánya Munkáspárti követelés Nem kell a lordok háza Az angol munkáspárt kongresszusa szerdán elsöprő lelkesedéssel és csaknem egyhangú szavazással állást foglalt a lordok házának el­törlése, az egykamarás par­lamenti rendszer bevezetése mellett. A követelés minden bizonnyal bekerül a párt kö­vetkező választási program­jába. Jack Jones, a szállítómun­kások veterán vezére, a kül­döttek viharos helyeslése kö­zepette hangoztatta, hogy „a régi harácsolok utódait, a feudális múlt méltatlan ma­radványait ki kell iktatni ■ Anglia törvényhozásából”. megvalósításában elért ered­ményekről és a jövő fel­adatokról. Ezúttal elmaradtak azok, a méreteikben ugyan jelen­téktelen, de a találkozó lég­körét és munkáját is nega­tívan befolyásoló provoka­tív akciók, amelyeket az előkészítő találkozó előtt és annak ideje alatt is, külön­féle gyanús „társaságok” szerveztek szovjetellenes célzattal. A kedvezőbb légkörre utal Julij Voroncovnak. a szov­jet küldöttség vezetőiének a találkozó kezdete előtt új­ságíróknak adott rögtönzött nyilatkozata, amelyben meg­győződését fejezte ki, hogy a belgrádi tanácskozás fon­tos lépés lesz a béke és az enyhülés megszilárdításában, a jobb nemzetközi kapcso­latok megteremtésében. A felszólalások sorát egyébként Svájc nyitotta meg, amelynek képviselője beszédében elmondotta, hogy „az európai béke elvá­laszthatatlan más földré­szek békéjétől". A norvég küldött azt emelte ki, hogy „az enyhülés hosszantartó folyamat, amelynek megva­lósításában Belgrád fontos állomás lesz,” A portugál delegátus felszólalásában a külföldön dolgozó vendég- munkások „emberi jogai­nak” fokozottabb biztosítá­sáért szállt síkra. A tanácskozáson várható­an ma fejti majd ki az ál­láspontját a Szovjetunió és az Egyesült Államok képvi­selője. A magyar küldöttség vezetőjének, dr. Petrán Já­nos nagykövetnek a felszó­lalására előreláthatólag pén­teken kerül sor. A francia kommunisták stratégiájáról Párizsban szerdán össze­ült a Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága, hogy a baloldali „csúcstalál­kozók” kudarca nyomán elő­állt új helyzetben meghatá­rozza az FKP stratégiáját. A ma véget érő tanácskozáson a beszámolót Georges Marc­hais, az FKP főtitkára tartja. Berlinguer elutazott Belgrádból Elutazott Belgrádból Enri­co Berlinguer, az Olasz Kommunista Párt főtitkára, aki a JKSZ KB elnökségé­nek meghívására hétfő óta Jugoszláviában tartózkodott és megbeszéléseket folyta­tott Joszip Broz Titóval, a JKSZ" elnökével a két párt kapcsolatairól, a nemzetközi helyzetről, a nemzetközi kommunista és munkásmoz­galom időszerű kérdéseiről, valamint a jugoszláv—olasz viszony alakulásáról. 1. Végleg itthon vagytok? Milyen volt? Mit láttád? Mit tapasztaltál ? Mesélj...! Sorolhatnám a kérdések tömkelegét, amivel ismerő­sök, kollégák, barátok és hoz­zátartozók elárasztanak. Ezek jelzik, hogy élő és le nem zárt téma az NDK-ban tör­ténő munkavállalás. A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság közötti államkö­zi szerződés tíz esztendeje alatt mintegy 35 000 fiatal utazott ki NDK-s termelő vállalatokhoz. Három és fél éven keresztül voltak egy er­furti, nehézipari gyárban dol­gozó honfitársaim otthonve­zetője. Az ott szerzett tapasz­talatok birtokában feljogosít­va érzem magam, hogy írá­sommal hozzájáruljak a tisz­tább kép kialakításához e te­kintetben. Négyszáz magyar fiatal — csak fiú — dolgozik egy vál­lalatnál. Szinte mindennap volt valami kiemelkedő ese­mény. Állandóan történtek furcsaságok, jelentkeztek gondok és örömök. Szeret­ném megeleveníteni, s bemu­tatni, hogyan élnek ők az NDK-ban. Milyen eredmé­nyeket lehet ott elérni, me­lyek a legégetőbb, megol­dásra váró feladatok? Meg­próbálok választ adni arra a nagy kérdésre, hogy egyál­talán mi az értéke és haszna ennek a munkaerő-kooperá­ciónak? Mit jelent ma ki­utazni az NDK-ba? Nem tu- ristaútra gondolok, bár so­kan csak annyi időre marad­nak kint, mint egy IBUSZ- utazás. Röviden úgy fogal­mazhatnék: a kiutazás nem más, mint a becsületes mun­ka, a megdicsőülések, a bu­Az NDK-ban jártam,.. Az internacionalizmus gyakorlata Sípnfiitnn 1977. október 6., csütörtök kások és a tragédiák kaval- kádja! Hogyan lehetséges ez? Föltettük az újonnan érke­zetteknek a kérdést, miért és milyen céllal jöttek ki? — A válasz nem mindig egyér­telmű és meggyőző! önállóan élni, pénzt keresni, szakmát szerezni, világot látni — mondják. És gyakran igen bi­zonytalanul hozzáteszik: ja... és nyelvet tanulni! Volt egy nagyon őszinte fiú, aki lako­nikusan visszakérdezett: Tényleg, miért is? Mások úgy gondolták, három évig nem lesznek katonák, utána pedig majd alakul valahogy. Pedig azok, akik nem lát­ják maguk előtt a kitűzött célt, sok veszélynek teszik ki magukat. Előfordulhat, hogy egy-két héten belül félelme­tes honvágy keríti hatalmába őket. Akadt, aki meglátta azt a hatalmas gépet, amin dol­goznia kellett volna, sírva fakadt és azonnal hazauta­zott. Vannak, akik rosszul értel­mezik a szabadságot és ösz- szekeverik a szabadossággal! A sör valóban finom és ol­csó. Van, aki egyedüli meg­váltásnak az italt látja. Ba­rátok helyett ivócimborákat talál, s egymást rántják le a mélybe. Az alkoholtól erős­nek érzik magukat, és cso­portosan megbújva a téves hiedelem mögé, hogy „úgy­sem ismernek”, verekedésbe bonyolódnak. Megrázó tragédiák követ­keztek már be az „önmagam túlbecsülése” miatt. Két fia­tal erősen ittas állapotban, este lement fürödni a közeli sóderbánya vizébe. Egyikük . ott fulladt meg, a másik ha­zament, lefeküdt, s csak más­nap szólt, hogy a barátja el­tűnt. Ezután bánatában csak ivott, s a felelősségre vonás elől az öngyilkosságba mene­kült. Kiugrott a tizedik eme­letről! Sajnos, sok ifjú érkezik ha­za súlyos motorbaleset mara­dandó nyomával. Néhányuk számára az új típusú együtt­élés megoldhatatlan feladat. Hetekig nem takarítanak, nem mosogatnak, alig tisztál­kodnak, s ezzel szinte lehe­tetlenné teszik a kulturált la- kásközösség kialakulását. Minden esetben beigazoló­dott, hogy az első pár hónap a legkritikusabb. Le kell küzdeni az olyan visszahúzó erőket, mint a nagyváros szórakozóhelyei, a kétes ba­rátnők és barátok társasága. Egy tény: a vállalatok illeté­kes német vezetői és a lakó­otthoni magyar vezetőségek, mindent előkészítenek a cso­port fogadására, s arra, hogy az átállás zökkenőmentes le­hessen. Nincs semmi recept vagy csodaszer! Az NDK-ban dol­gozni jó. A munkát, a tanu­lást. az emberré válást kell magam előtt látni. Ez gyak­ran jár lemondásokkal. Egész egyéniséget kívánó feladat távol a hazától dolgozni. Sza­bad időnket úgy hasznosítani, hogy elsajátítsuk a nyelvet, megismerjük az embereket, kultúrájukat és az országot. Tréfás-komolyán mondogat­juk. hogy mindenki egy kis „berlini nagykövet!” Nem mindennapi, de gyakori eset a következő. Valaki munkás­ként jött ki. s ma vezetőként tevékenykedik a magyar me­gyei vezetőségekben, vagy a berlini nagykövetségen. Szor­galmára, emberi értékeire fölfigyeltek, s ma már a belgrádi, bécsi, vagy a brüsz- szeli magyar nagykövetség munkatársa. A kitartó nyelvtanulás ré­vén bárki első lehet az or­szágos nyelvversenyen juta­lomként, s részt vehet a moszkvai november 7-i ün­nepségeken. Megdicsőülés! Nagy szó ta­lán? Nem, nem az! Lehet-e magasztosabb valami, mint a becsületes helytállás, a jól végzett munka felemelő ér­zése. Jó hírnevet szerezni tet­teinkkel hazánknak. Bará­tokra lelni, akikkel gyakran egy életre szóló kapcsolat te­remtődik. Sok NDK-s mun­katárs keresi fel fiataljainkat évről évre itt Magyarorszá­gon, s ezzel is hozzájárulnak a két ország kapcsolatainak elmélyítéséhez! A hároméves munkaválla­lás pénzre át nem számítha­tó értéke az, hogy hétvége­ken kirándulva bejárhatjuk az ország nevezetes városait, vidékeit, hogy Berlin, Eise­nach, Drezda, Thüringia, a Harz-hegység, Szász-Svájc lenyűgöző szépségű tájai el­érhető valóságot jelentenek! Részesei lehetünk a felejthe­tetlen élményt nyújtó szil­veszternek, s az új év első perceit köszöntő, ezerszínű tűzijátéknak. Egy asztalnál ülve a német elvtársakkal ünnepeljük az ő és a mi ün­nepeinket. Alkotó sejtjei lehetünk a két állam közötti egyezmény­nek, mely az internacionaliz­mus gyakorlata. (Folytatjuk.) Koczka László A francia baloldal politikai naptára arra enged követ­keztetni, hogy miután a kö­zös program időszerűsítésé- röl folytatott tárgyalások szeptember 22-én félbesza­kadtak, mind a szocialisták mind a kommunisták önálló politikai vonalat dolgoznak ki és pillanatnyilag nincs alap a félbeszakadt párbeszéd so­rán megnyilvánult mélyre­ható nézeteltérések áthida­lására. Meghalt Korolovszki Lajos Mély fájdalommal közöl­jük, hogy munkatársunk, kol­légánk : Korolovszki Lajos újságíró, a Magyar Televízió külpolitikai szerkesztőségé, nek vezetője 1977. október 4-cn 62 eves korában bal­eset következtében elhunyt. Temetéséről később történik intézkedés. Magyar Televízió Magyar Újságírók Országos Szövetsége Eszmecsere az ÍSüK—mK kapcsolatokról Az NDK és az NSZK képviselői „egészen rövid időn belül” konkrét tárgya­lásokat kezdenek az állam­közi kapcsolatok kérdéseiről — jelentette be Hans-Jür- gen Wischnewski nyugatné­met államminiszter Michael Kohllal, az NDK állandó bonni képviseletének veze­tőjével szerdán folytatott tárgyalása után. A háromórás Kohl—Wisch- newski találkozó a negyedik volt a két német állam újabb tárgyalásait előkészí­tő megbeszélések sorában. Mint Michael Kohl újság­íróknak elmondotta, a szer-, dai eszmecsere „jól szolgál­ta” ezt a célt. Függetlenül a szakértői szintű találkozók­tól, a két politikus a közel­jövőben ismét tárgyalóasz­talhoz ül. Szadat—Arafat találkozó Szadat egyiptomi elnök (jobbról) Kairóban megbeszélést tartott Jasszer Arafattal, a Palesztinái Felszabadítási Szer­vezet Végrehajtó Bizottságának elnökével. A tanácskozás fő témája a közel-keleti helyzetről nyilvánosságra hozott szov­jet—amerikai közös nyilatkozat volt. (Telefotó — AP—MTI—KS) Nincs változás a Schleyer-iigyben A terrorista tevékenység­gel vádolt és Hollandiában letartóztatott Knut Folkerts nyugatnémet állampolgárt szerdán szembesítették olyan tanúkkal, akik bizonyítéko­kat szolgáltathatnak Folkerts NSZK-ban elkövetett bűn- cselekményeiről. A- Buback nyugatnémet főállamügyész meggyilkolá­sával gyanúsított férfit Ut- rechtben a rendőrséggel ví­vott tűzharc után vették őrizetbe. A szembesítést Bu­back utódja, Rebmann főál­lamügyész kérte egy 1959- es nemzetközi megállapodás alapján. Folkerts-t minde­nekelőtt egy holland rendőr megyilkolásáért vonják fele­lősségre, a bonni hatóságok ezért még nem is kérték ki­adatását. Szabadlábon levő három társa után a nyomo­zás egyelőre eredménytele­nül folyik. Bonnban Helmut Schmidt kancellár a Schleyer-üggyel foglalkozott. A kormányfő részt vett a kis szakértői csoport ülésén, majd pártja vezető tisztségviselői előtt kijelentette: az utóbbi na­pok híreszteléseivel ellentét­ben „sémmilyen lényeges változás” nem állott be a helyzetben. Schmidt elemezte a terro­rizmus elleni harc jogi vo­natkozásait is. Mint mon­dotta, meggyőződése, ho^y nincs szükség további tör­vények gyorsított ütemű el­fogadására.

Next

/
Thumbnails
Contents