Népújság, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-05 / 234. szám
Kevés, sok, törékeny A TELEVÍZIÓ JÓVOLTÁBÓL nagy divat a vetélkedő, így akár találós kérdésként is fölfoghatjuk cikkünk ciánét. A teljes kérdés pedig így hangzana: az egyikből kevés, a másikból sok van, de mindkettő törékeny, mi az? A tégla és a cserép. A baj az, hogy nemcsak az áru törékeny, hanem előállításának módja, hogyanja is. A tégla- es cserépipar a közelmúltban újabb átszervezésen esett át — az egyesülés helyébe a tröszti felépítés lépett. A következő esztendők adnak választ arra, csupán a forma változott-e, vagy vele együtt a tartalom is. Jelentős készletek halmozódtak fel cserépből, holott a gyárak termelői képességeiket már korábban sem használták ki maradéktalanul. Ugyanakkor hiány van kisméretű — ún. hagyományos — téglából, az üzemek nem tudnák annyit előállítani, amennyire vásárló lenne. Ellentmondás. Nem az egyetlen. A legutóbbi esztendőkben az iparterület gyarapodását olyan egységek jelezték, mint a mátraderecskei, a bátaszéki cserépgyár, a solymári tégla- és cserépgyár, az őrbottyáni téglagyár. Igenám, de ezeknél a fejlesztéseknél, valamint a rekonstrukciós jellegű beruházásoknál a technikai eszközök, a technológiai eljárások összhangja olykor hiányzik, magas a selejt aránya, gondok vannak az alapanyag minőségével, a berendezések némelyike a várt teljesítménynek csak részletét nyújtja. A tégla- és cserépipar termelőegységeinek túlnyomó része pedig elöregedett, korszerűtlen eszközökkel, módszerekkel dolgozik. Tavaly mindössze 0,1 százalékot tett ki a tégla- és cserépipar termelésnövekedése, s ha hosszabb távon vizsgálódunk, még szembetűnőbb a — süllyedés. Hat év alatt, 1971 és 1976 között az égetett cserép kibocsátása ötvenmillióval, a tégláé 150 millióval csökkent, igaz, ugyanakkor az azbesztcement tetőfedő pala termelése a kétszeresére nőtt. Az szintén igaz, hogy blokktéglából, vázkerámiából folyamatos a kínálat, ám ezek előnyei — például a tökéletesebb hő- és hangszigetelés — teljesen ismeretlenek a vásárlók előtt, s az építőmesterek sem rajonganak az újdonságokért. KÖZVETLENÜL A LAKOSSÁG vásárolja meg — a kiskereskedelem hálózatában — a téglatermelés hetven, a cserépgyártás kilencven százalékát. Mivel minden száz új lakás közül ötven ún. hagyományos anyagokból épül — azaz tégla is, cserép is kell hozzá, — nem mindegy miként tevékenykedik az építőanyagipar e sokáig mostohagyermekként kezelt területe.. Mert az tagadhatatlan, hogy mostoha- gyermek volt, a mai gondok azokra a hosszú esztendőkre vezethetők vissza, amikor a termelés szinten tartásához is alig került anyagi fedezet, a fejlesztés pedig távoli álom maradt. Ennek ismeretében már érthetőbb — bár az építkezni kívánó számára nem vigasz —, hogy a tégla- és cserépipar 140 gyárának csupán egyharmada dolgozik korszerű szárító- és égetőberendezésekkel. s még mindig sok helyen lelni szabadszárítókat, Hoffman rendszerű körkemencéket. Ez utóbbit éppen egy évszázada kezdték alkalmazni... Nem az a baj, hogy csökken a tégla- és cserépgyártás súlya. A negyedik ötéves terv végén az építőanyagipar teljes termeléséből 17,4 százalékkal részesedett a tégla, cserép- és tűzállóanyag-ipar, ez az arány 1980-ra 14,8 százalékra csökken. Helyes; nyíljék tág út a korszerű anyagoknak, de ne akadályozza a lakosság építési terveinek valóra váltását áruhiány! Azaz bizonyos építőanyagok termelésének dinamikus fejlesztése mellett a lényegében szinten maradó cserépgyártás adjon jó minőséget és választékot, a téglatermelés pedig tükrözze a kereslet lassú változását a mennyiséggel éppúgy, mint a minőséggel,' méretválasztékkal. Amihez nem elég a jobb hírverés a blokktéglának, a vázkerámiának, az is szükségeltetik hozzá, hogy a korszerű üzemek valóban azok legyenek. Ne szakadjon meg a technológiai lánc, ne ékelődjenek be a friss technikai eszközök közé — mint napjainkban is — az elavultak, a szerény termelékeny- ségűek, ne kelljen automaták szomszédságában manufakturális eszközökkel végezni — például — az anyagmozgatást. EGY ÉV ALATT 6,3 millió tonna építőanyagot, törékeny árut állít elő ez az iparterület, s hogy mennyire törékeny körülmények között, azt érzékelteti: a tégla- és cserépgyárak gazdasági eredménye a négyszázalékos eszközarányos veszteségtől a tízszázalékos eszköz- arányos nyereségig terjed, azaz túl nagy határok között ingadozik. Vannak ennek objektív okai — az agyagbányák milyensége, a technikai eszközök állapota stb. —, de szervezés- és irányításbeliek ugyanúgy. Előbbieken a hárommilliárd forint értékű beruházás — két új gyár felépítése, s tizenként üzem rekonstrukciója — módosíthat. utóbbialnn viszont a vezetés — a tröszttől a telepekig — kötelme a jobbítás. A mostohagyermek sorsnak vége. Az új szervezeti forma: lehetőség. A hárommilliárd forint: szilárd alap. A keretek tehát megteremtődtek ahhoz, hogy a hazai ipar e patinás területe megfeleljen a változó igényeknek. Veress Tamás Október 12—20. Kazincbarcikán, a Borsodi Vegyi Kombinátban évi 150 ezer tonna PVC előállítására alkalmas üzemet építenek. Az építő vállalatok kollektívái a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére felajánlották, hogy határidő előtt befejezik a termelőberendezések szerelését és így november 7-re megkezdhetik a termelést. (MTI fotó — Erezi Gyula) Betakarítás Mátraballán Lengyel diákok a demjéni szőlőkben Az Egri Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet meghívására szakközépiskolai diákok érkeztek Zakopá- néból; a lengyel fiatalok három napig a demjéni Haladás Termelőszövetkezet vendégei lesznek, segítenek a szüret munkáiban. Az intézmények közötti kapcsolat jegyében szervezett mostani kirándulás már nem az első, s ez a kapcsolat tovább szélesedik a termelőszövetkezettel való együttműködés révén. A munka befejeztével, a hét végén, a vendégek tiszteletére szüreti mulatságot rendeznek a szakmunkásképzőben. (Tudósítónktól.) Javában tart az őszi érésű növények betakarítása a Mátra északi részén is. Mátraballán, a helyi Üjbarázda Termelőszövetkezetben 12 hektáron már végeztek a burgonya szedésével. Mint Csepregi Béla mezőgazdász tájékoztatott, a tervezett hektárankénti 170 mázsával szemben 210 mázsás termést takarítottak be. Hogy a kedvező időjárást kihasználva sikerült 20 vagon burgonyát felszedniük a ballai- aknak, azt elsősorban a mátraderecskei és a mátra- mindszenti általános iskolások segítségének köszönhetik, akik 180-an vettek részt naponta ebben a munkában. A termelőszövetkezetben az almaszüretet szeptember közepén kezdték, melyben azóta rendszeresen 150—200- an vesznek részt. A jégverés miatt baj van az alma minőségével, így a leszedett termésnek csak a felét, válogatás és osztályozás után küldik exportra. A többi a hazai fogyasztókhoz kerül majd. Szűcs Ferenc Az Idegenforgalmi Újságírók és írók Nemzetközi Szervezetének kongresszusa Budapesten Az Idegenforgalmi Újságírók és írók Magyar Szövetségének meghívására a FIJET, az Idegenforgalmi Újságírók és írók Nemzetközi Szövetsége Budapesten tartja 21. kongresszusát. A kongresszust a MUOSZ szekcióját képező AHJET, valamint a nemzetközi szervezet kiadóvállalata, a VT Tdegenforgalmi Propaganda- és Kiadó Vállalat szervezi. A kongresszus fő témája az ifjúsági turizmus és az ezzel kapcsolatos újságírói feladatok megvitatása íesz. A kongresszusra és a közgyűlésre Budapesten a Hilton Szállóban kerül sor. A FIJET 21. kongresszusára hazánkkal együtt 23 ország képviselői jelentették be részvételüket. A meghívott vendégeken kívül 165 kongresszusi delegátus vesz részt a tanácskozáson. A turizmus, mint világ- jelenség, egyre jelentősebb szerepet tölt be a szabad idő ésszerű kihasználásában, a különböző országok, népek megismerésében. Az idegen- forgalom mint a népek, országok közötti kapcsolatok jelentős tényezője nagy szerepet játszik a he'sinki szerződés megvalósításában. A nemzetközi béke és barátság gondolata hatja át a magyar kormány, valamint az MSZMP döntéseit, határozatait is, amikor a kongresszusi határozatokban és az V. ötéves tervtörvényben külön helyet szentelnek az idegenforgalom fejlesztésének. A turizmus számszerű növekedésével és tartalmának minőségi változásával növekedik az idegenforgalmi újságírás szerepe és jelentősége is. A FIJET, az Idegenforgalmi Újságírók és írók Nemzetközi Szervezete az újságírók jobb felkészítését, szakmai ismereteinek gyarapítását tűzte feladatul. A FIJET több mint két évtizedes múltra tekint vissza, státusza szerint az UNESCO B-kategóriájához tartozik, mint nem hivatalos nemzetközi szervezet. A szervezet alapokmánya kimondja: a benne tevékenykedő újságírók és írók, valamint filmesek és fotóriporterek közös céljuknak tekintik, hogy munkájuk a békét és a népek egymás közötti barátságát szolgálja. Az eddigi kongresszusok is érdekes, jelentős témákkal foglalkoztak. Csakhogy néhányat említsünk: „A motorizáció szerepe a turizmusban”, „A modern turisztikai újságíró munkája”, „A műemlékek szerepe a turizmusban”, „A folklór szerepe a turizmusban”. Magyarország már másodszor kapta meg a kongresszus rendezésének jogát. 1967- ben Siófok volt a kongresz- szus színhelye. A Magyarországon eltöltött napok és a látottak hatására igen sok cikk jelent meg Magyarországról, a különböző tájakról, a magyar turizmusról. Állatorvosok tanácskozása Export és higiénia A két — talán kissé méltatlanul elfeledett — tudósról, Breuer Albertról és Semmsey Gézáról, a modern élelmiszerhigiénia vizsgálati módszerének, módszereinek kidolgozóiról nevezték el négy évvel ezelőtt az ország állatorvosainak tudományos tanácskozását. A Breuer—Semmsey-napokat ezúttal harmadik alkalommal hívták össze, Egerben. Az állategészségügyi hálózat szakemberei az élelmiszer- ipar egyik legaktuálisabb témájáról, a múlt évben megjelent élelmiszertörvényről tanácskoztak, s megvitatták, hogy miként segítheti a szakma az V. ötéves terv célkitűzéseinek megvalósítását. NEM MINDIG PÉNZKÉRDÉS Amióta jelentősen megcsappantak az élőállat eladásának lehetőségei, mind több szó esik arról, hogy a világpiacon csak feldolgozott hússal és húsipari termékekkel maradhatunk versenyképesek. Itt viszont a követelmények számunkra szokatlanul magasak. Gondoljuk csak el: az országban mindössze négy olyan húsüzem' működik, amely exportképes termékeket gyárt. Ezért is kezdtek többen jegyzetelni, amikor dr. Székely Kálmán, a MÉM állategészségügyi osztályának munkatársa az exporthigiéniai követelményekről tartotta meg előadását. — Néhol elég erős kifejezéseket használt. — Pedig igyekeztem nagyon pontosan fogalmazni. A húsüzemek jó részében ugyanis, ha exportkövetelményekről esik szó, azonnal ceruzát fognak, s számolják, mennyi pénzbe kerül ez majd nekik. Pedig az exportképesség nem feltétlenül pénzügyi kérdés. Jóízű, húskészítményt- kellő mennyiségben ugyanis képes iparunk előállítani. Az áruk minősége helyett azonban a külföldi vásárlók elsősorban az ország járványtani, egészségügyi, higiéniai helyzetéről érdeklődnek. Egyszóval, nemcsak az árut kóstolják meg, hanem az állatartástól kezdve, a szállításon keresztül a feldolgozás, csomagolás utolsó mozzanatáig ellenőrzik az előállítás folyamatát. S ha trágyalében álló marhát, koszos ólban tartott disznókat, rendetlen, piszkos vágóhidakat lát az üzletkötő, már fordul is vissza. Hogy ez megváltozzék, az nem feltétlenül anyagi kérdés, mint ahogy az sem, hogy egy élelmiszer- iparban dolgozónak tiszta-e a köpenye, vagy rossz ránézni. A nagyobb exportképességhez valahol itt kell hozzányúlni. A legtöbb nyugati ország rendszeresen küldi minőségi előírásait, higiéniai követelményeit, tehát ők vásárolnának örömest, most már rajtunk a sor, méghozzá sürgősen — mondta végezetül Székely dr. VAI,AMIVEL ELŐBBRE TARTUNK A tanácskozás két külföldi résztvevőjéhez egyazon kérdés szólt: — Mit vittek magukkal a kétnapos ankétről? Dr. Marjan Milohnoja professzor Ljubljanából érkezett: — Hosszú időn át nem volt kapcsolatunk magyar kollégáinkkal. Mintegy három éve kezdődött meg a két ország állatorvosai között a rendszeres információcsere. így ezúttal nagyon sok új, érdekes dologról hallottam az előadásokban. Különösen érdekelt és tetszett az önöknél működő élelmiszerhigiéniát ellenőrző rendszer, mivel saját tudományos kutatómunkám is ehhez kapcsolódik. Lesz miről mesélni majd az otthoni kollégáknak is. Dr. Edmund K. Prost, a Lengyel Állatorvostudományi Társaság elnöke: — Három pontban foglalnám össze az élményeimet. Ami a tudományos ülést illeti, az élelmiszer-ellenőrzés rendszere keltette fel a figyelmem. A világ mezőgazdaságának és élelmiszer- iparának egyik legfontosabb kérdése ma, hogy miként lehet a korábbinál nagyobb mennyiségű húst termelni, feldolgozni, s hogy hogyan lehet a fertőzéseket, járványokat a minimálisra csökkenteni, vagy , teljesen kiküszöbölni. Ezért is készültem különös érdeklődéssel erre a tanácskozásra, mivel több ilyen jellegű téma került napirendre. Egyébként Breuer és Semmsey professzoroknak régi tisztelője vagyok. A másik, hogy a két ország között nemcsak földrajzilag, de gondolatilag is nagyon rövidek a távolságok, s ennek jegyében dolgozunk a még szorosabb kapcsolatok megteremtésén, amit a tanácskozás igen jól szolgált. A harmadik igazán nagy élményem Eger, es mi tagadás, a nagyon finom, csak kissé erős bor. Hasznos lesz összevetni majd a két ország módszereit, szervező munkáját, s így könnyebb saját munkánk javítása, korrigálása is. E gondolatok jegyében készül majd az a hivatalos jelentés is, melyben magyarországi tapasztalataimról számolok be — mondta a lengyel professzor. Egy ilyen tanácskozáson a házigazdával hosszasan beszélgetni szinte lehetetlenség. Dr. Csépányi Nétusz, a Heves megyei Állategészségügyi Állomás igazgatója is csak néhány percet tudott szakítani számunkra, amikor is a két. nap rövid értékelését körtük. — Az előadók nagy része maga is gyakorló állatorvos volt, így a laboratóriumi munka a mindennapos gyakorlattal nagyon szerencsésen találkozhatott. Sok olyan új dologról, tapasztalatról hallottunk, melyeket feltétlenül alkalmaznunk, vagy sok esetben az iparral, kereskedelemmel alkalmaztatnunk kell. Nekünk, rendezőknek azért egy kissé jó érzés volt hallgatni az előadásokat, hiszen — talán szabad ezt így mondanom — jó munkánk tükre is volt. A nyolc év alatt elvégzett egymillió-kétszáz ezer laboratóriumi vizsgálat, a vágóhidakon, tsz-ekben tevékenykedő átlatorvosoK révén Heves megye talán egy kissé előbbre tart már. Csak egyetlen példa: öt éve nem volt húsmérgezés a megyében. Ez önmagért beszél. Az is természetes viszont, hogy dolgozhatunk még jobban és eredményesebben is, hiszen itt a két nap alatt mindenki hallhatott bőven megszívlelni valót. Cziráki Péter Hínríitüíi A 1977. október. 5., szertta
