Népújság, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-30 / 256. szám
Negyvenötmilliárd sorsa Pulai Miklóstól, a Magyar Nemzeti Bank első elnökhelyettesétől az exportfejlesztő hitelek sorsáról érdeklődünk. Megkérdezzük: milyen tapasztalatokat szerzett a bank a hitelek odaítélésében, illetve a hitelek felhasználásában: a vállalatok miként teljesítik vállait kötelezettségeiket? — Az elmúlt esztendő jórészt a felkészülés jegyében telt el, s még az idén is javában kötöttünk olyan hitel- megállapodásokat, amelyek az export növelését célozták. Pontosabban: az 1977. első kilenc hónapjában megkötött szerződések több mint 40 százaléka a bármely piacon gazdaságos exportáru- alapok bővítését szolgálja. Fontos tapasztalat, hogy ezekben a beruházásokban — összehasonlítva másokkal —, a korszerű gépek és berendezések aránya lényegesen nagyobb, mint az építési hányad. Ez kedvező. Az idei engedélyezéssel együtt a 45 milliárdos exportfejlesztő hitelkeret több mint 90 százalékának kihelyezésére a bank szerződést is kötött. Ügy véljük, hogy ezzel pénzügyileg lehetővé vált, hogy a váll ltok fontos, népgazdasági érdekeket szolgáló fejlesztéseiket az ötéves terv közepétől gyorsuló ütemben, folyamatosan befejezzék. Az eredeti ütemezéshez képest gyorsabb a hitelek felhasználása is. Az év végéig előreláthatóan mintegy 3 milliárd forinttal több hitelt folyósítunk a tervezettnél, s ez a többlet teljes egészében az exportképesség fokozását szolgálja. Tavaly ugyanerre a célra 8 milliárdot fordítottunk, az idén összesen 12 milliárd forint folyósítást várunk. Az exporttermelés növelését szolgáló vállalati fejlesztési törekvések támogatása Iermészetesen indokolt, hiszen ez megfelel a népgazdaság érdekeinek is. — A szándékkal valóban nincs baj, a végrehajtásban azonban gondokról hallani. Továbbra is a késések, a költségek túlzott növekedése jellemzi a beruházások, vállalati fejlesztések jelentős részét. Ha pedig ez így van, akkor a népgazdaság érdekei — csakúgy mint a vállalatoké — csorbát szenvednek ... — Csakugyan, az ötödik ötéves terv harmadik évében kétségkívül nagyon sok múlik majd azon: a vállalatok hogyan teljesítik kötelezettségeiket. A minden piacon gazdaságos export árualapok fejlesztésére szolgáló hitelmegállapodások alapján 1978- ra a vállalatoknak mintegy 10—12 milliárd forint körüli többletexportra vonatkozó kötelezettség vállalását tartjuk nyilván. Helyesebb talán így fogalmazni: 12 milliárd- dal nagyobb tőkés exporttal számolunk. Erre a népgazdaságnak feltétlenül szüksége van, hiszen — a kormány hitelpolitikájának megfelelően — külföldi kölcsönöket is felvettünk, hogy meggyorsítsuk export célú fejlesztéseinket. Ezeknek a kölcsönöknek visszafizetésében pedig a várt exporttöbbleteknek igen fontos szerepük van. A Magyar Nemzeti Bank megkülönböztetett figyelemmel kíséri a hitelek felhasználását, a beruházások, fejlesztések menetét — s ahol erre szükség mutatkozik, sajátos eszközeivel be is avatkozik. A Magyar Nemzeti Bank — pénzügyi eszközeivel —, mindent elkövet annak érdekében, hogy a vállalatok exportfejlesztő beruházásai mind jobban haladjanak. Szükség van azonban arra, hogy az év hátralevő részében és jövőre az illetékes ágazati szervek, minisztériumok és főleg a vállalatok vezetői jobb szervező munkával hárítsák el a késedelmeket kiváltó okokat és különösen az exportfejlesztő beruházások határidőre történő megvalósítását. Nem az új jelentkezők kedvét akarom elvenni, de mégis hangsúlyoznom kell, hogy azokkal a vállalatokkal és szövetkezetekkel szemben, amelyek nem teljesítik a hitelszerződésben vállalt kötelezettséget, azaz nem produkálják a vállalt többletexportot, vagy nem érik el az ígért jövedelmezőséget devizában és forintban, kénytelenek leszünk hitel- és kamatszankciókat életbe léptetni. Reméljük, hogy erre csak elvétve kerül soi\ Mindemellett az MNB változatlanul várja a vállalatok és szövetkezetek ajánlatait exportárualapok bővítését segítő beruházásokra, hogy a hitelek nyújtásakor minél szélesebb körből választhassa ki a népgazdaság számára a legelőnyösebbet. A bank az eddigieknél is nagyobb figyelmet fordít a hitelkérelmek elbírálásában a fejlesztések előkészítésére, a termékek piac- és export- képességére, a befektetések jlevizában és forintban történő gyors megtérülésére. Matkó István Testvérvárosok koherenciája Poriban Helsinki szelleme a hétköznapokon Mit ragadhat ki az ember a sokfele élmény közül, amikor mindent olyan fontosnak érez? A sétákat, a kirakatokat, a tengerpart látványosságait vagy az épülő kórházat ugyanúgy, mint a magasröptű szakmai előadásokat? Erről is, arról is — egyszerre mindenről: valahogy így kezdődött a beszélgetésünk a nemrég Eger finn testvérvárosában, Poriban járt küldöttség tagjaival. Szakmai konferenciára utaztak, a fő dolog tehát a tapasztalatcsere volt, s ehhez kapcsolódott a vendéglátók által nagy CSAK FÖLIÁT! A kőbányai Könnyűfémmű a jövő évtől kezdve csak fóliagyártásra rendezkedik be. 900 millió forintos beruházással új aluminiumfólia-gyártó üzem épül. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére a gyár brigádjai vállalták, hogy az ez évi beruházást november 7■‘re, ' a folyamatos termelés mellett, teljesítik. (MTI Fotó: Hadas János felvétele — KS) Heves megyei internacionalisták a Nagy Októberért u. Miskolczi Sándor is egri internacionalista volt, aki egyszerű ember létére 71 éves korában — kérésemre — leírta a Vörös Hadseregben eltöltött 31 hónap élményeit. Taskentben érte a forradalom, amelyről így ír vallomásában : „Szólnak az ágyúk, dörögnek a krepuszi (tiszti iskola) gépfegyverek, rettenetes ordítások, füst és lángok hömpölyögnek, az állomásnál folyik a tűz mint a víz, mert az olajtartályokat szétlőtték. Látni sem lehet a füsttől. Kaszárnyánkba berobog négy kocsi, megpakolva fegyverekkel és lőszerrel. Hangzik különböző nyelven a kiáltás: megszűnt a fogolyélet, kapjátok a fegyvert, az ellenségetek ugyanaz, ami a miénk. Itt az idő, le kell számolni velük. Hurrá, elvtársak.” És a sok szenvedéstől elkeseredett fogoly szinte fanatikus dühvei veti magát a kadettiskolásokra, s azok leverése után a tüzérlaktanyára, s végül a menekülők utolsó ellenállási pontjára, a vasútállomásra. Szerelvényeket állítottak össze és üldözőbe vették a menekülőket. Még át sem gondolták az eseményeket, már a Vörösgárda, rövidesen a Vörös Hadsereg harcosai voltak. A taskenti elsöprő győzelmet Miskolczi elvtárs így magyarázza: „Sokan elképzelik azt is, hogy egy olyan hadsereget leverni, mint amilyen az orosz cáré volt, gondolkodásra kényszeríti az embert. Ez igaz. De a düh és a nagy akarat megtört mindent. Mi mindnyájan önmagunkat biztátva harcoltunk ...” A Taskentnél és a környékén szétvert csapatok három irányba: Orenburg, Szamar- kand-Buhara és Alma-Ata irányába menekültek. Ezt az utóbbi sereget üldözte a Po~ pov vezetése alatt álló első internacionalista lovassereg is, amelynek Miskolczi elvtárs is harcosa volt. Ekkor már tökéletesen beszélt oroszul. Egészen a mongol—kínai—orosz határ érintkezéséig üldözték az útközben újabb egységekkel gyarapodó ellenséget. „.. .Felszedték a síneket, a talpfákat elvitték vagy megégették. A síneket tevékkel összegörbítgették, s a hidakat felrobbantották. Korszerű páncélvonataik voltak, mi pedig közönséges vagonokat béleltünk ki gyapotbálákkal. A mozdonyokat is gyapotbálákkal burkoltuk be. Hát ilyen volt a mi páncélvonatunk. De a vörösöknek a szívük volt páncélos.” A harcok életre-halálra mentek, ahol nem fontolgatták a hodifoglyokról szóló nemzetközi egyezményt. Du- sák várost heves harcok után foglalta el a Vörös Hadsereg. Miután a fehérek a vasúti töltést vagy két kilométeren át szinte „szétkalapálták”, a csapat a sín végződésénél táborozott és szerelvényeik felszerelésért Mervbe ment vissza. A város biztosítására hét ágyút vagy 30 tüzért, 150 gyalogost, két gépfegyverrel és 75 lovast hagytak hátra. Ezt két szökött vasutas jelentette a fehéreknek, akik az éj leple alatt körülzárták a várost és meglepték a magyarokat. „A 150 gyalogost sikerült nesztelenül elfogni és lefegy- verezni. Ezt pedig mi, a lovasok és a tüzérek úgy tudtuk meg, hogy az összekötő járőreink vették észre, mivel idegen nyelven és oroszul beszéltek a sötétben. Gyorsan visszavágtattak hozzánk és jelentették, hogy baj van. De már hangzott is felénk a hurrá. Tüzéreink ágyúikat a mozdonyra akasztották és indultunk is. Az egyik szűk utcán valahogyan kijutottunk a határba és hajszoltuk a lovainkat... A parancsnokságnak Mérvben feltűnt a telefon hallgatása, és hajnalra 25 szerelvény érkezett tömve katonákkal, akik harcba indultak Dusák visszafoglalásáért. Dusáknál esett el Szaka- lov, Miskolczi egységének a parancsnoka, akit nagyszerű tulajdonságaiért szerettek harcostársai. Helyettesét, Kuznyecov Vologyát választották meg parancsnoknak, aki vakmerő ember volt. Rohamnál mindig azt mondta: Elvtársak, velem! Szamar- kand elfoglalása is az ő vakmerő lovas rohamának volt az eredménye, ahol nem várta meg a tüzérségi előkészítés befejezését, sem a gyalogság támadását, hanem egyetlen lovas rohammal szétverte az ellenséget. És ez a vakmerő lovasparancsnok mégsem harc közben, hanem egy orvgyilkos golyójától esett el. A Szamarkandtól 50 kilométerre levő Kizelávádnál jól felszerelt, tekintélyes haderő várta az eiónyomuló vörös csapatokat Mint később kitűnt, itt megsemmisítő csapást akartak mérni rájuk. Kuznyecov azonban annyira biztos volt a dolgában, hogy támadás előtt lovasokat küldött a vasútvonal megrongálására és a visszavonulások elvágására. Erről így ír Miskolczi Sándor: „Ezekben a harcokban szereztük a legnagyobb zsákmányt. ' Itt fogtuk el egyik tábornokukat, Kutylekovot, tíz magas rangú tisztjével. Kutylekov a páncélvonatból kilépve igyekezett átmenni a másik vagonba, ahol át akart öltözni szakácsruhába. De már erre nem volt ideje, mivel lovasaink a nyakánál fogva húzták ki. A parancsnokunk körül csoportosulók- hoz csatlakoztam, és az eseményekről beszélgettünk. Egy pisztolydörrenés és utána Vologya a lova nyakára dőlt. Nem esett le a lóról, de azonnal meghalt. Az egyik fogoly tisztnél pisztoly maradt és azzal lőtt Vologyára. Ilyen tragikusan vált meg tőlünk szeretett parancsnokunk.” Krasznovodszk elérése után Miskolcziék egységét áttették az orenburgi frontra. Az Aktyubinszk és Ak- bulák közti szakaszon Miskolczi elvtárs súlyosan megsebesült és Kazánba került, ahol 3 hónapig ápolták. Csapattestéhez botra támaszkodva tért vissza, és egy szakasz ellátóparancsnokává nevezték ki. 1921-ben tért haza. Itthon sem tagadta meg önmagát. A felszabadulás előtt 4 hónapig rejtegette Nikászó Ferenc szökött katonát. Felesége halála óta az öreg harcos az egri szociális otthonban él. Dancza János, gonddal szervezett, többi program is. A téma a közlekedés. Pori, amelynek Eger mellett svéd, norvég, dán, szovjet testvér- városai is vannak, közlekedési konferenciát rendezett e városok küldötteinek részvételével. Egerből hárman utaztak: Zámbori Ferenc, az egri városi tanács műszaki osztályvezetője, Berecz István, a KPM Egri Közúti Igazgatóságának igazgatója és Dér Béla, a megyei tanács ÉKV- osztályának osztályvezető-helyettese. BEMUTATKOZIK A TESTVÉRVÁROS — Jó alkalom volt ez a tanácskozás egymás jobb megismerésére — kezdi beszélgetésünket Zámbori Ferenc, a küldöttség vezetője. — A vendéglátók olyan témát találtak, amely egyformán érdekel mindenkit, egyformán gond mindenütt. Ez pedig a közlekedés. Beszéljük meg, vitassuk meg a tennivalókat, ismerkedjünk meg egymás szakmai eredményeivel; ez volt a konferencia célja. Pori vendégszerető városként mutatkozott be. Minden programunk példásan előkészített volt, s jutott paód külön egyéni kíváncsiságunk kielégítésére, így a várossal és több építészeti remekművel is megismerkedhettünk. — De térjünk vissza a konferenciára. Először a finnek mutatkoztak be több előadással. A 80 ezer lakosú város szétszórt lakótelepeken épült, nagy vasúti forgalma és repülőtere van. Ugyanakkor ezer lakosra 235 gépkocsi jut, így az ország egyik legsűrűbb gépkocsiforgalmú vidéke is. A tengerpart errefelé állandóan töltődik és a város épül, nyúlik a tenger után. A kikötő ugyanis a gazdaság alapja, itt dolgozik több üzem, közöttük az egyik tengeri olajkutakat fúró uszályokat gyárt A város most a megyeszékhely rangját szeretné megszerezni, rendelkezik is azokkal az intézményekkel, amelyek révén rangban előbbre léphetne. Ehhez persze megfelelő színvonalat kell elérnie a közlekedésnek is. A forgalmat többször korszerűsítették, átrendezték, igaz, kényszerültek is rá, mert Poriban az elmúlt évszázadokban többször volt már mindent elpusztító tűzvész: a faházak köny- nyen leégnek. Így aztán valóban korszerű településszerkezet alakulhatott ki. Hasonlóképpen, mint Egerben, itt is sok az egyirányú utca, s ahogyan nálunk, az állampolgárok ott semköny- nyen szokták meg ezt a sajátos forgalomirányítást. A VENDÉG VÉLEMÉNYE A belügyminisztérium ' — ott ehhez a tárcához tartozik a közlekedés — véleménye szerint Finnországban Pori élen jár a közlekedés tervezésében. Ezt itthon is olvashattuk a konferencia előadásaiból. Mit tapasztaltak a helyszínen a vendégek? — Zsúfoltság azért ebben a városban is van — válaszol Dér Béla. — A városi élet jellemzőjeként nagy az autóforgalom, hiszen több mint kétszerese ott az ezer lakosra jutó autók száma, mint nálunk. A konferencián is elhangzott persze, hogy nem az autók nagy tömege okoz elsősorban gondot, hanem a rosszul szervezett utcahálózat, a fölöslegesen kavargó forgalom. Poriban a szervezést egyirányú utcákkal, az átmenő forgalom elterelésével végezték el. Ezekben a városokban egyébként divat lett sétálóutcákat kialakítani. Igaz, az üzletek tulajdonosai először tiltakoztak a forgalom elterelése miatt, de kiderült, hogy a vásárlók száma nem csökkent, sőt nagyobb lett a környéken a nyüzsgés — Hasonlóképpen nagy gondjuk a gépkocsikkal parkolni. Ezért szigorúan meg-) határozzák a parkolási időt; s a díjakkal is ugyancsak szabályozták. Parkolóhely viszont bőségesen van minden üzlet, nagyobb forgalmú intézmény mellett. Aztán itt van a tömegközlekedési Nincsenek államilag támogat tott vállalatok, az utasok fuvarozása magáncégek szervezésével történik. Nem kapnak dotációt, így aztán a vi- teldíjak néhol meglehetősen magasak — ez az előadásokon is téma volt. Ugyancsak ott hallottuk, hogy mindent megtesznek a csúcsforgalom elkerüléséért. Felméréseik szerint ugyanis, az üzemeltetés költségei megkétszereződnek, ha a sebesség az átlag 25 kilométerről 15-re csökken. A csúcsforgalomban pedig ez a helyzet. PÉLDA LEHET — Hihetetlennek hangzik. különösen nekünk: 1973 óta csökken a balesetek száma, Finnországnak ezen a vidé-i kén — folytatja Berecz István. — Am azt is el kell mondani: amikor a repülőtérre mentünk teljesen nyílt úton, nagy teljesítményű kocsival, a vezető véletlenül! sem lépte volna túl az előírt maximális sebességet. Nálunk szinte természetes, hogy nem törődünk a sebességkorlátozással hasonló helyzetben! A közlekedési tábláknak nagyobb tekintélyük van — ezt is tapasztaltuk. Persze lehet; hogy logikusabb a közlekedést irányító rendszer, de szerintem nálunk is jó lenne azért egyszer eljutni oda; hogy a táblákra figyelve közlekedünk. Aztán annak is biztosan van hatása' a balesetek csökkenésében, hogy évenként rendelik műszaki vizsgára a kocsikat — A belvárosban, amit ml különösen figyeltünk, hiszen Egerben valami hasonlót szeretnénk elérni, nagyobb teret adnak a gyalogosoknak. De ez nem a gépkocsik tel-! jes luzárásával történik, ha-J nem a terület jobb elosztásával. ŐSZINTE EGYÜTTMŰKÖDÉS Az egri küldöttség vezetőjével hosszú interjút készítet? a helsinki rádió. Hogy őt választották, ebben kicsit a magyaroknak kijáró, külön megbecsülés is kifejeződött. A kapcsolatokról, a testvérvárosok együttműködéséről szólva, a helsinki záróokmányról is említést tettem — mondja Zámbori Ferenc. — Véleményünk szerint a tanácskozás is annak szellemében szerveződött, még ha ezt így, ilyen közvetlenül nem is jelentették ki. A: hétköznapokon ilyen módon lehet megvalósítani a záróokmányban foglaltakat. A! testvérvárosok kapcsolata, közös munkája jó példa lehet az őszinte együttműködésre; mi szakmai tanácskozásra mentünk, de egymást megismerni legalább annyira fontos volt, mint a szakmai tapasztalatcsere. — A testvérvárosok kapcsolata így lehet tartalmasabb — veszi át a szót Berecz István —, ha a munkában tudunk együttműködni. Az ilyen találkozókon sokat tanulunk egymástól Most már az lenne a feladatunk, hogy mi is rendezzünk hasonlót. Nagy élmény volt, sokáig lehetne még mesélni róla. Várjuk a folytatást... Hekeli Sándor ,NWÜSB£ 1977. október 39„ vasáru*#
