Népújság, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-01 / 231. szám
Nemcsak az időjárás Gyorsmérleg a gyöngyösi járás gazdálkodási eredményeiről A tény az tény: nem lehet letagadni sem a tavaszi belvizet. sem a kétszeri jégverést. Ezeknek a számlájára tízmilliókat lehet írni a gyöngyösi járásban is. Mégse dugjuk fejünket strucc módjára a homokba. Nézzünk egy kicsit alaposabban széjjel a gazdaságok portáin és dűlőin. Hátha akad megszívlelni való tapasztalat, ami jól jöhet a következő idők tennivalóinak megszervezése során. Ellentmondó számok A tervekben ott szerepelt az idei évre megszabott 7—8 százalékos termelésnövelés. Nemcsak hivatalból tűztek maguk elé ilyen célt a gyöngyösi járás mezőgazdasági üzemei, hanem sajat érdekükből fakadóan is. Az is serkentette őket a nagyobb ütemű fejlesztésre, hogy az utóbbi két évben nem minden sikerült úgy, ahogy szerették volna. Volt tehát mit behozni. Az állami gazdaságok megfejelték még több mint két százalékkal a tsz-ek szintjét. A tavasz úgy kezdődött, hogy szinte esküdni mert volna mindenki, amit elterveztek, az valóra is válik. A rruinkakedv magasra szökött, serkentette az embereket az átlagosnál magasabb teljesítményekre. Az őszről elmaradt szántást időben sikerült bepótolni. A kalászosok jól teleltek. Még olyan gazdaságokban is, mint Domoszló és Csány, ahol az előző években gyengébb eredményeket értek el, most jelentős fejlődésre mutatkozott lehetőség. Aztán jött a belvíz. Vé- mosgyörkön, Viszneken és Nagy fügédén a kalászosok egyötödét pusztította el. A fagykár Domoszlón, Ecséden, Gyöngyöspatán és Zagyva- szántón dézsmálta meg a gyümölcsösöket. Mindezt betetőzte a május 20-i jég, amely csak három gazdaságot került el. Horton SOÖ hektáron téljesen elpusztította a paradicsompalántákat. Nagyrédén a málnásban és a szőlőben 25 milliós kárt okozott. Ugyanennyit írhatott le magának a Gyöngyös—do- moszlói Állami Gazdaság is. Csányban, az állami gazdaságban, Abasáron a tsz-ben „csak" tízmillióval csökkentette a bevételt. De ez még mind nem volt elég: július elején, majd augusztus közepén ismét végigverte a jég a járást, újabb 300 milliós kárt okozva. Mindennek ellenére is A nyári betakarítás' akár példamutatónak is minősíthető. Soha még ilyen szervezetten, ilyen rövid idő alatt nem sikerült a kalászosokat learatni, beszállítani, raktározni. De a másik szemünk sír. Majdnem kiléncszáz vagonnal hiányzik a kenyérgabonából és több mint ötszáz vagonnal a takarmánygabonából. Az átlag pedig alacsonyabb, mint a megyében általában. Jégverés nem volt Detken és Nagy fügédén, mégis tizenöt, illetve tíz százalékkal gyűjtöttek be kevesebb gabonát, rtiint egy évvel korábban. De az ecsédi, gyöngyöspatai és domoszlói harminc mázsa alatti átlagok sem magyarázhatók az időjárás viszontagságaival. Miért tudott Visznek több mint 44, Zagyvaszántó majdnem 40 és Vámosgyörk 39 mázsás átlagot elérni? Csány szomszédos Hatvannal. Tavaszi árpából mégis •»ak a felét tufcta betakarítani annak az átlagnak, amit a szomszédja ért el. Ekkora különbség aligha lehet a két gazdaság földjei és időjárási tényezői között. A „másik oldalon” viszont ott van az a segítőkészség, amivel támogatták egymást a gazdaságok a nyári betakarításkor. Az alkatrészek hiánya sem gátolta a munkát, ahogy a nagy teljesítményű kombájnok az idő ellen is dolgoztak. Még nem vagyunk túl a termés begyűjtésén. A szántóföldjeinken is, a szőlőinkben is ügyes gépeket és szorgos kezeket vár mindenki: Nem kevesebb, mint kereken tízezer vagonnak megfelelő • súlyú termést kell még leszedni, behordani, feldolgozni. Óriási mennyiség ez, és a felhasznált idő sem mellékes. A bőség is okoz gondot Miután a jég a szőlőkben nagy pusztítást vitt végbe, most minden fürtnek nagy becse van. De korábban sem az volt a baj, hogy nincs mit felvásárolni, hanem gyakrabban inkább a nagy kínálat miatt alakult ki feszültség és vita. Kevesen tudják, hogy eddig 85 százalékkal vettek át több termést a felvásárló szervek a megyénkben, mint tavaly az azonos időszak alatt. Ez zsúfoltságot is okozott, és a ládákból sem volt mindig annyi, mint kellett volna. Ha torzsalkodtak a termelők itt vagy ott, az mindig a ládák, a csomagoló eszközök miatt történt. Előfordult, hogy a közös gazdaság segítette ki a Háztáji kertek tulajdonosait ládával. Ez a váratlanul támadt feszültség gyors intézkedést követelt meg. Nem is volt ebben hiány, nagyon gyorsan vásároltunk csomagolóládákat külföldről. Kevés szó esett idáig az állattenyésztésről. Pedig ebben az évben ott is jelentős mértékű fejlődést irányoztak elő a gazdaságok. Az ev első felében meg is valósultak ezek az elképzelések, a tavalyinál majdnem nyolc százalékkal több szarvasmarha és nagyjából 12 százalékkal több sertés népesítette be az istállókat. A telepeken mostanában az okoz gondot, hogy nem elég szigorúan ügyelnek a közegészségügyi előírások megtartására. Sokan járnak ki es be a telepeken, a fertőtlenítő berendezések sem mindig kifogástalanul működnek. Pedig itt minden lazaság milliós károkat okozhat. A tejtermelés növelése régóta foglalkoztatja a szakembereket. Jó tudni, hogy a visznekiek 37, a vámosgyör- kiek 30 százalékkal fejnek több tejet az idén, mint korábban. A legnagyobb a növekedés Nagyrédén, ahol ezer literrel haladják meg a járási átlagot. A visznekiek azt is tudják, hogy a sörtörköly ízlik a teheneknek, az így készült táp növeli a tejhozamot. Érdemes lenne ezt a tapasztalatot a járásban elterjeszteni. Személyi felelősséggel Általában kedvezően alakul a járás gazdaságainak árbevétele. A múlt évhez képest 3—3,5 százalékos növekedéssel lehet számolni. A tervezett szinttől azonban húszmillióval elmarad a Nemzeti Bank felmérése szerint. «* Két szövetkezet küszködik pénzügyi gondokkal, a csányi és a nagyfügedi. Bár általában a munkafegyelem és a lelkesedés jó, az emberek szorgalmasak, mégis feltűnő, hogy a szocialista brigádok szervezése mennyire elmaradt az ipari üzemekhez képest a mezőgazdaságban. Ez a tény mindjárt kijelöli a feladatot is. A belső tartalékok feltárását itt lehet a legegyszerűbben és talán a leghatásosabban elkezdeni. Ahogy arra is szükség van, hogy a gazdaságokban már most értékeljék a jubileumi vállalások eddigi eredményeit, jelezzék, hol kell nagyobb ütemet diktálni. Nagyréde példát adhat a szocialista brigádok tevékenységének megszervezésére. Mellette Gyöngyöspata jelölhető még meg. Hadd emlékeztessünk ana, hogy a járási pártbizottság a napokban hívta össze a gazdaságok vezetőit, hogy szót értsen velük: értékeljék az eredményeket, kijelöljék a tennivalókat. Itt hangzott el az a kitétel, amely hangsúlyozta a szakemberek felelősséget. Rámutatva arra, hogy a tények pontosan jelzik, melyik gazdaságban milyen területen — például: növénytermesztés — nem lehet „megmagyarázni a bizonyítványt” az objektív okokra hivatkozva. Itt már a szubjektum, a személyiség felelőssége vetődik fel. Méghozzá nagyon határozottan, nagyon következetesen és élesen. Sem a kényelem, sem a felületesség nem menthető, ahogy nem menthető a szervezési készség, vagy az irányítói rátermettség hiánya sem. A következtetést érdemes mindenkinek maganak levonnia. Ügy tetszhet, hogy ez nagyon kemény, éles fogalmazás. Pedig nem az. Csupán a vezetői kötelességek ellátásának reális számbavétele. Tennivalóink sora ezt így kívánja meg. G. Molnár Ferenc baráti üdvözlettel Targovistéből A negyvenes évek hősei Irina, a partizánlány A búsongó dallamú ének Irináról szól, s szerelméről Mitkoról, aki a Szovjetunióba menekült. S míg Irina szívszakadva várja vissza szerelmesét, nem tudja, az régen itthon pihen már hazai földben, megölték, mint partizánt. Szívetfájdítóan száll a dal, a hajdanvolt partizánlány ajkáról, aki nevét épp e dalnak köszönheti. Irinának hívták a partizáncsapatban, mert este a tábortüzek szelíd melegénél, amikor gondolatban hazalátogatott a sanyargatott kis csapat, ezt a dalt énekelte mindig. Az egykori partizánlány — egyetlen nő volt a tar- govistei csoportban — ma a bolgár Hazafias Népfront városi bizottságának elnöke. Kinn Tapalova életének története részben az ő szavaiból, részben a beszélgető társak emlékezéseiből kerekedik egésszé. Elsős gimnázista volt a szegényparaszt sorból serdült kislány, amikor először találkozott Sztefan Ku- corovval, aki felfigyelt rá. Először kisebb, később nagyobb feladatokkal bízta meg. S Kina vitte az üzeneteket, a röpcédulákat, szervezte a mozgalmat az iskolában. Egy esztendő sem telt ?1, s mint a Munkások Ifjúsági Szövetségének szervezőjét kicsapták az ország összes középiskolájából. Ám aki tanulni akar, annak nemcsak az iskolapad jelenti az egyetlen lehetőséget. Irina iskolája az élet volt, a munkásmozgalom nehéz önmegtagadást is követelő tevékenysége. Nem volt több tizenhét évesnél, “"'amikor már jelentős feladatai voltak. Szervezte a munkásokat az egyik nagybirtokos földjén, ahol dolgozott. Akkor már az illegális városi bizottság tagjaként. Ö volt a felelős a gazdaságért, s később a pártsejtek megszervezésében is részt .kapott. Attól fogva nehéz évek vártak rá, és kemény megpróbáltatások. Megismerkedett a börtönnel, kitelepítették a városból. Az ország másik végébe került, de ott is rátalált társaira, s éppen úgy dolgozott, mint szülőföldjén. Amikor visszakerült Tar- govistébe, már dúlt a háború. A partizánok segítője lett, szervezte ellátásukat élelemmel, meleg ruhával. S amikor már végképp tarthatatlan lett a helyzete a városban, akkor ment csak a partizánok közé, fegyverrel a kezében harcolt tovább. A néhány .száz embert számláló, s e vidéken működő három partizáncsapat 12 ezer fős hadsereg erejét kötötte le. Ennyi vadászott a partizánokra, akiknek azonban menedéket adott minden fa és bokor, a hazai táj minden röge. Amiről már nem mesélt, azt a többiek mondták el. A harcban talált rá társáMunkaügyi vezetők a szakmunkásképzésről A demográfiai hullámvölgy mélypontián Megszokott dolog, hogy a megyei tanács munkaügyi és művelődési osztálya évenként ankétra hívja össze a vállalatok munkaügyi, személyzeti vezetőit, együtt a szakmunkásképzők igazgatóival. Közös gondjuk, a szakember-utánpótlás helyzetének megvitatására, az igények és lehetőségek egyeztetésére. Erre az ankétra került sor pénteken délelőtt Egerben, mintegy hatvan vállalati szakember részvételével. Az igények jelenleg is meghaladják a lehetőségeket. Heves megyében is az a helyzet állt elő, mint az országban szinte mindenütt: nem jut ember minden munkahelyre. A foglalkoztatottság szerkezete fejlődésünknek megfelelően* a mezőgazdaságban dolgozók létszám- csökkentésével, ugyanakkor a szolgáltató ágazatban foglalkoztatottak létszámának növekedésével változik. Ugyanakkor az aktív keresők aránya egyre csökken a nyugdíjas korúak, illetve a munkába még nem állt fiatalok arányához viszonyítva. Utánpótlásként csak az iskolákból kikerülőket vehetjük számba, ám innen is egyre kevesebben jönnek: az elmúlt tíz évben háromnegyedére csökkent az általános iskolai tanulók .száma. A demográfiai hullámvölgy mélypontján vagyunk, s jelentős változásra a következő évtizedben sem, számíthatunk. Nagy tehát a felelősségük a helyes pályairányításban az iskoláknak, a tanácsadó szakembereknek. A gazdaság szerkezetét torzíthatja el ugyanis, ha az utánpótlást nem megfelelően irányítják. Erről szólt előadásában Fehérvári Andor, a megyei tanács munkaügyi osztályának csoportvezetője és Jenái Ar- túrné, a Heves megyei Pálya- választási Tanácsadó Intézet igazgatója is. A szakmunkás-utánpótlás hiányát szervezettebb felnőttoktatással igyekeznek enyhíteni a vállalatok. Megyénkben tavaly igen sokan, 994-en kaptak szakmunkásbizonyítványt azok közül, akik a munka mellett vállalták a tanulást. Megyénkben az iskola- rendszer a gazdasági szerkezetnek megfelelően fejlődött. Az ipari szakközépiskolák profilját módosítják némiképp a jövőben, hogy ez a képzés is jobban megfeleljen a munkahelyek igényeinek. El akarják érni, hogy az érettségi bizonyítvány mellett szakmunkásoklevelet is szerezhessenek a tanulók. Korábban is szóvá tettük, s e tanácskozáson újra hallottuk: az Egri Gép- és Műszeripari Szakközépiskola nem vesz föl leánytanulókat. A tanácskozás résztvevői előtt a pályaválasztási tanácsadó legutóbbi felmérésének eredményeit is ismertette az intézet igazgatója. A tanév végén hetedik osztályosoktól kérdezték meg, hol szándékoznak továbbtanulni, milyen szakmát választanak. 3600-an hagyják el az általános iskolát a következő tanévben. Miként azt a gazdaság érdekei megkövetelik, közülük minden másodiknak szakmunkásképzőben kellene tanulnia. Ám az 1800-ból csupán 1500-an írták lapjukra ezt a szándékot, s igen aránytalan szakmai eloszlásban. Soroljunk néhány példát. A Thorez külfejtésre bá- nya-elektrolakatosokat Selypen képeznek, harminc tanulót várnak, egy sem ígérkezett. Központifűtés-szerelő 55 tanulhatna, 19 lelentke- zett. 63 lakatos tanuló helyre mindössze egy ajánlkozó akadt. Ugyanakkor kétszeres a túljelentkezés autószerelő, karosszérialakatos szakmákra. ' A pályára való irányítás sokkal szervezettebb tájékoztatást, a szakmák alapos bemutatását kívánja. A szülők, gyerekek sokszor nem is tudják, hol van lehetőség, nii- lyen szakmák között válogathatnak. S ezért többet kell tenniük az üzemeknek is. Igen jó kezdeményezés az üzemi szakkörök szervezése, széles körben elterjesztve jól szolgálhatná a helyes pálya- irányítást. Nem kell mindenkit mindenáron erőltetni a továbbtanulásra, nem ezzel szolgáljuk a legjobban gazdaságunk érdekeit. Ám az sem megengedhető, hogy a távolabbi falvak jóképességű diákjai a városiakkal szemben hátrányba kerüljenek. Helyes arányokra, magas szintű pályairányító munkára van szükség, hogy a demográfiai mélypont okozta gondokon enyhítsünk. " " thekeli) ra, Avram Tapalovra, akivel a háború után kötött házasságot, s három évtizedet élt boldogan. — Mikor tette le a fegyvert? — kérdeztem, arra gondolva, meddig volt a fegyveres csapat tagja. A háború 1944. május 9-en ért véget, de a fegyvert nem tettem le — mondja. S valóban nem. Azóta is megszakítás nélkül dolgozik, szervezi az emberek jobb életét. Azzal az energiával, amivel egykor a 15 éves kislány elindult ezen az úton. Borisz Taszevvel Kam- burovóban ismertettek ö6z- sze. Bogdanka Jelinova, a targovistei lap főszerkesztője mutatta be ezekkel a szavakkal: — Partizánokkal akartál beszélgetni. Taszev elvtárs egyike az omurtági partizáncsoport életben maradt három tagjának. Nehéz a régi időkre emlékezni, különösen akkor, ha azok a hónapok számos ba.itárs halálát jelentették. ö a háború idején eleinte egy omurtági asztalosműhelyben dolgozott. Főnöke, Sztancsov Vasziljev — később meghalt, mint partizán — maga szervezte be a mozgalomba. Először Szófiában dolgozott, aztán a párt Omurtagba küldte. Vasziljev asztalosműhelye ahol ablakok, ajtók készültek, tulajdonképpen partizántalálkozóhely volt. Áz erdőből betérő felderítők itt vették át az üzeneteket, a városban élők által szerzett adatokat, itt pihentek meg egv-egy napra, s innen indultak tovább. A találkozó- hely egyszer lelepleződött —, akkor csatlakozott Taszev a partizánokhoz. Számos fegyveres vállalkozásban vett részt később. A háború vége Magyar- országon érte, ahová az I. Bolgár Hadsereg számára vittek utánpótlásként ruhákat, élelmiszert. Amikor véget ért a harc bolgár földön, a Hazafias Népfront munkatársaként, az volt a feladata, hogy szervezze a bolgár csapat számára az utánpótlást. Borisz Taszev ma a bolgár partizánszövetség (ott antifasiszta szövetség) Tar- goviste megyei bizottságának elnöke. Jelenlegi munkájáról szívesen beszél, s csak akkor válik ismét szűkszavúvá, amikor a partizáncsoportban töltött hónapokról kellene beszélnie. Harminc esztendő távlatából is fáj a nagyszerű baj- társak emléke. A háborút nem lehet és nem is szabad elfelejteni. Éppen a békés élet érdekében. (Folytatjuk.) Deák Rózsi . NÉflÜiSÖS O 1977. október 1* szombat s Lenin vörösmárvány szobra Szófiában (Fotó: G. Molnár Ferenc)
