Népújság, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-01 / 231. szám
Riass tó lövés Bacsó Péter új filmje Balzacról írta Marx, hogy regényeiből hitelesebb képet kapunk a korabeli Franciaország gazdasági és társadalmi viszonyairól, mint a kor történészeinek és közgazdászainak munkáiból. Jóllehet Bacsó Pétert nem mérhetjük balzaci magaslatokkal, ám legjobb filmjei elsősorban a Kitörés, a Jelenidő, vagy a Harmadik nekifutás sok mindent el- 'árul — mégpedig hitelesen — a hatvanas évek utolsó harmadának Magyarországáról. Bár új művét is az eddig bevált szociológiai elemzéssel filmújságírói módszerrel készítette, a Riasztólövés társadalmi analízise, művészi színvonala nem éri fel említett alkotásait. Igaz, a Riasztólövés többet vállal, s bonyolultabb is a két szálon futó cselekmény, amely mintegy riadót fújva figyelmeztet: ma már mások a gondjaink, minőségileg másként kell élnünk, mint eddig. De hogyan? E Szerencsére Bacsó nem törekszik arra, hogy egyértelműen választ adjon a kérdésre, hogy abszolút igazságokat kínáljon a nézőknek. Helyette elmond egy történetet, a megfáradt apáról — aki középszintű káder, bányaigazgató vidéken — a lányáról —, aki pedig egyetemista és keserűen lázad mindenféle apai segítség ellen. És az apa Finta János egy átdolgozott éjszaka után telefonüzentet kap: az ő szolgálati fegyverével lánya lelőtt valakit. Nyomoz a rendőrség, de a maga módján az apa is megpróbálja kideríteni: mi történt valójában. Bacsó remek filmes, érti a módját annak, hogy fogva tartsa, érdekeltté tegye a nézőt. A nyomozás persze nem témája, csupán kerete a történetnek, noha tagadhatatlan, hogy a helyszíni szemle rendezésben, ritmusban és színészi játékban egyaránt a film legjobb és legegységesebb része. Talán éppen azért, mert a fiatal ' főhadnagy nemcsak rendőri nyomozást végez, hanem szintúgy mint a film rendezője érdeklődik a szociológia iránt: a nemzedékekről ír disszertációt. Mint említettem, nyomoz az apa is, aki tulajdonképpen a címet adó lövés nyomán rádöbben arra, hogy nem ismeri a saját lányát és az évtizedek munkájában, lelkes hajrájában és újrakezdéseiben elhanyagolta a családját — felesége is kitört, elhagyta — vagyis elfelejtett élni. A vezető, a funkcionárius ilyen ábrázolása őszinte emberi vonulata a filmnek. Generációs témát is hordoz a történet, hiszen nyilvánvaló, hogy a nemzedékek mindig a maguk módján akarnak élni. Vagyis a fiatalok a saját életüket élik. Így igaz. Csakhogy a fiatalok mindig beleszületnek egy társadalmi szerkezetbe, lényegében készen kapják azt, s így nem mindent kell elölről kezdéniök, csupán változtatni, formálni, jobbítani a régit. A mait is, ha szükséges. Mint a filmben láttuk, ez sem könnyű, hiszen a változtatás igénye cseppet sem egységes. Jól, okosan ábrázolja a film ezt az ellentmondó nemzedéki törekvést. A már többször említett rí- asztólövés sem egy mai ötvenesre, hanem éppen egy mai fiatalemberre dördül el. Csipesznek becézik ezt a fiatalt, aki szellemi vezére volt a műegyetemisták egy közösségének, amelyet V- csoportnak neveznek. Az utópista gondolatokat megvalósítani készülő csoport tagjai, sok tekintetben ugyanolyan lelkesek és álmodozók, mint egykor a mai ötvenesek voltak. Csak az álmaik, a terveik m á- s o k, hiszen változtak a körülmények, nem beszélve arról, hogy tudásban biztosabban állnak a lábukon. A film lelkes fiataljai a szocialista közösségi életforma megteremtésén fáradoznak, s olyan új típusú lakóépületeket terveznek, amelyben másként, elszigeteltség nélkül is lehet élni. A 40 tagú csoport az egyetem elvégzése után egy vidéki városban készül letelepedni, hogy közreműködjék saját elképzelésű közös lakóépületeik felépítésében. Csipesz azonban egy évvel hamarabb végez, s amikor osztályvezetői állást kap, kilép a csoportból. S éppen .társai — nemzedéke! — tekintik árulásnak a döntést, és nem értik meg, hogy a hatalmi mechanizmushoz közel kerülve Csipesz már többet tehet értük, a közösségi életforma megvalósításáért. Mert reálisabbak a lehetőségei. A lány — Éva — lelkesen győzködi maradásra szerelmét Csipeszt, ám végül kétségbeesetten rásüti apja pisztolyát. Sok minden motiválja ugyan ezt a lövést — amely azért több mint „riasztó”, hiszen nem a levegőbe, hanem emberre lőnek —, de ugyanakkor KIRAKATRENDEZÉS, KISMAMÁK TALÁLKOZÓJA, SZAVALÖVERSENY KPVDSZ kulturális napok az élelmiszer kiskernél Október első és utolsó napja közti időben, a Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat egész területén gazdag program várja a dolgozókat a KPVDSZ-napok keretében. A kirakatrendezésben részt vevőknek a forradalom évfordulójának témakörében kell versenymunkájukat elkészíteniük. A Ki tud többet a Szovjetunióról? című vetélkedő első fordulója 18- án lesz a megye három városában, egyidőben, hogy a döntőben a legjobbak mérjék össze tudásukat október 25-én Gyöngyösön. A kismamák és a gyermekek találkozóját, valamint a nyugdíjasok összejövetelét Egerben és Gyöngyösön is megrendezik. A hobby-kiállítás székhelye Gyöngyös lesz, és ugyancsak itt találkozhatnak a vállalat dolgozói a szépirodalom egyik képviselőjével. Ady születésének századik évfordulóját szavalóversenynyel ünnepük meg október 31-én, a vállalat központjának nagytermében. egy cinikus mondat elriaszt ettől a lánytól, aki pedig érdekes, izgalmas egyéniség. „Vagy lefekszem vele, vagy lelövöm’’ — idézi a nyomozónak a szituációt. A fegyver eldördült, s csupán a véletlenen múlott, hogy nem okozott halálos áebet az effajta „riasztó- lövés”. Vagyis, ha jól meggondolom, Csipeszúek van igaza. A befejezés azonban mintha mást sugallna. A lány vállalja tettének következményeit, ily módon beteljesül az apja iránti lázadása, beül a rendőrautóba, csoporttársai kézfogással, visszaváróan búcsúznak «tőle, Csipesz pedig csak lézeng, egyedül marad, vele senki sem törődik. Nekem Csipesz a szimpa- tikusabb. Szívesen kísérném figyelemmel életútját. egy újabb, gondolatébresztő Bacsó-film tolmácsolásában. Igaz. kevesebb szöveggel, kevésbé direktbe kapcsolva a mondandót, tempósabb történettel, és látványosabb képsorokkal. Éva alakját Kútvölgyi Erzsébet formálta meg, Csipeszt Andorai Péter játszotta. Képességeiket, főleg a helyszíni szemle jeleneteiben csillogtatták. Iglódy István, a pszichologizáló főhadnagy szerepében igyekezett megteremteni a tapintatos nyomozás hangulatát. Az amatőr Simon Ágoston most kevésbé tetszett, mozgása, szövege túlságosan kimért, erőltetett- nek tűnt. Része van e megállapításban annak is, hogy néhány nappal ezelőtt isméi láttam a Jelenidőt, amelyben oly életszerűen mozgott, Bacsó felfedezettje. A Riasztólövés azonban más, bonyolultabb közeg, amelyben talán egy jó színészre lett volna szükség. Zsombolyai János egyszerűségre törekvő riportszerű képsorai korrektek voltak, ám nem okoztak különösebb izgalmat. Márkusz László Indul a táncház A mackós mozdultatoktól a kecses lépésekig Egy, kettő, és rajta! — mondja Janek József (Fotó: Tóth Gizella) A nagyterem levegőjét éktelenül rezegteti a csuj- gatás. Nem is csoda, hiszen legalább százhúsz farmer- nadrágos, vagy éppen keki szerelése« fiú és lány torkából harsog a csujjogató. Na, persze nem rögtön az elején ..., mert bizony a kezdéskor, este hétkor még ugyancsak bizonytalanul óvakodtak be a fiatalok az egri Megyei Művelődési Központba. Mi is lesz itt? Táncház. Az országban egyre jobban terjed a mozgalom. Beszélnek róla, dicsérik, ám a beavatottakon kívül kevesen tudják miről is van szó. A Pallas Klub vendégei, a népszerű Muzsikás együttes és a budapesti Bartók Béla Táncegyüttes két tagja. Vezetőjük Hamar Dániel rövidre fogottan magyaráz: — Annak idején falun egyszerűen azokat a házakat nevezték így, ahol esténként játszott a zenekar, és a fiatalok odamentek táncolni. Ma, ilyen egyszerűen nem lehetne föleleveníteni a hagyományokat, hiszen szinte senki sem ismeri a hajdani mozdulatokat. Így hát, bár általában együtteseket szoktak meghívni a fiatalok „táncházat csinálni", a zenészek mindig visznek olyanokat is, akik be tudják mutatni, hogy a dallamok milyen lépéseket kívánnak. — Séta kettő, jobbra kirúg, balra kirúg, balra kirúg. Rajta! — Afféle láncláncként magyarázza a széki jtarikás- tánc egyszerű elemeit a nagyterem közepén egy pergőnyelvű fiú. Az egyszerűbbeket aztán nemsokára nehezebb figurák követik. Gyimesi lassú, gyimesi csárdás ... Szélen a tanulók, középen a tanítók forognak. — Hogyan lesz valakiből táncházvezető? A kérdésre Janek József felel. — A Bartók Béla együttesben n^m egyszerűen' csak koreográfiát tanulunk, ha-j nem autentikus táncokat, lépéselemeket, motívumokat, s főleg ezek összefüggésének módját is. Ez kióáló alap valamennyiünk számára, hogy önállóan is tudjunk dolgozni. A néhány esztendeje megszülető táncházmozgalom, hogy úgy mondjam, hátára kapta mindazokat, akik kilyen tudással rendelkeznek, s... és akik szívesen is átadják tudományukat. Egyre-másra kapjuk a meghívásokat, csató győzzük elfogadni. Szünet..., amelynek végén egyre több felől hal» latszik. Mikor kezdjük már?r Folytassuk már! Sokan nem is várnak az indító szóra. A kezdeti mackós mozdulatok már eltűntek.' Mind kecsesebbek a lépések és harsányan, vidá-> man rákezdik a csujjoga- tást... — Mi a táncház népszerűségének titka? Nagy Kornélia, a lányotó tánclépéseinek bemutatója nem sokáig gondolkodik tó feleleten. — Az egyik ok nyilván az, hogy a fiatalok egyre kíváncsibbak a régiek tárgyaira, szokásaira, szórakozásaira — s ebbe beletartozik a tánc is. S ez különösen fontos, hiszen manapság egyre kevesebben járnak tánciskolába, ahol a szép kifejező mozgást megtanulhatnák. Itt mód nyüiki erre. -A másik ok valószínű, hogy a beat elvesztette mindent kitöltő szerepét. A régi szórakozási formák kiüresedtek. A táncház ezeto helyett kínál tartalmas időtöltést. .. ezért gondolom, hogy rövidesen meghódítja az egri fiatalokat is. N. Zs. ^ CríRLA’CSÉR MIKLÓS .* e£eée Ady Endre élettörténete 4. Példa rá, hogy hajdani diákjai közül sokan váltak országos tényezővé. A kötelező leckék mellett — a rengeteg szórakozás dacára — Ady mohón olvasta végig az összes magyar klasszikust, költőket, prózaírókat egyaránt. Már az első zilahi tanévben vezéregyénisége lett az önképzőkörnek. Szellemes, mindamellett kíméletlen bírálataival fölényes tekintélyt szerzett, de persze ellenségeket is. Erre az időre esnek első költői megnyilatkozásai. Nemcsak .az önképzőkörben olvasta fel verseit, de kinyomtatásukat is igényelte. Költeményei — melyek Kölcsey Ferenc és Kisfaludy Sándor modorában íródtak — meg is jelentek a „Szilágyság” című vármegyei lapban. De annak ellenére, hogy önképzőköri társai között kiemelkedően a legjobbnak számított, szigorú kritikái miatt soha nem választották meg vezetőnek, pedig becsvágya szerint erősen áhított erre a rangra. Ám reá is érvényes volt Balzac híres mondása, mely szerint a kudarc csak a tehetségteleneket töri le, míg az igazi tehetségeket a vitathatatlan bizonyításra sarkallja. Hosszú poémát írt klasszikus, időmértékes verseléssel: Ballada Márkó szerb királyról. E munkájával végképp megalapozta vezérpoé- ta tekintélyét, és a hetedik gimnáziumi tanévet — diákéletében először és utoljára. — színjelesen végezte. Nagy ambícióval szépirodalmi diáklapöt indítottak „Ifjúság” elnevezéssel, ezt a lapot szinte teleírta, s a klasszikus költők hatására Muzsafynak nevezte magát. A lapot Jákó Sándor barátja lakásán szerkesztették, de hamar megszűnt, mert a szerkesztésre szánt időt kártyázással pazarolták el. Azonban a ..Szi- lágyság”-ba, az igazi újságba változatlan szorgalommal írta verseit, aminek köszönhetően elismert helyi költőként tartotta számon a közvélemény. A felnőtt társasági élet jó benyomást keltő érdekes alakja lett. Szombat esténként örömmel boroz- gattak vele a városka hivatalnokai, iparosai, a zenés vendéglőkben, annál is inkább, mert nemcsak az ivás- ban, társalgásban bizonyult vonzónak, hanem a muzsika melletti dalolásban is. Ekkor még szép baritonja volt, hangja később vált rekedté, suttogóvá. Zilahra kerülése után gyorsan erősödött tovább fizikuma, megférfiaso- dott, élénken érdeklődött a nők iránt, nem.éppen sikertelenül. Érzelmileg mély nyomot hagyott benne egy Zsóka nevű helybeli urilányhoz fűződő plátói szerelme, első erotikus élményeit pedig egy kötetlen felfogású szerb lánynál szerezte. Nem véletlen, hogy éppen Márkó szerb király balladája ihlette a hosz- szú önképzőköri poéma megírására. Mindent összevetve, cseppet sem állítható, hogy Ady Endre zilahi diákoskodásá- nak extrém vonásai példaképül szolgálhatnának a középiskolások számára. De igenis példát lehet venni akaraterejéről, szorgalmáról, a komoly kötelességek iránti felelősségtudatáról. Mert ha bohémül kocsmá- zott is, felnőtt módjára fogta fel az életet: diókoskodásával egyidőben tanulta meg a kenyérkereső munkát. Érdemjegyei alapján kiérdeme! te az ösztöndíjat, írásaival részben fedezte önfenntartó költségeit, amellett igen lelkiismeretesen korrepetálta a gondjaira bízott kisdiákokat. Egyike' volt ezeknek a szi- lágyszeéri körjegyző fia, a másodikos Kun Béla — a későbbi kommunista államférfi. Mivel pedig öccse, Lajos is a zilahi kollégium tanulója volt, ennek szellemi és dologi érdekeit példás testvérként viselte a szívén. Olyan ideális bátynak bizonyult, amilyen ritkán tapasztalható még a jó fivérek között is. Kész férfiként érettségizett 1896-ban, a Millennium évében, Magyarország fennállásának ezredik évfordulóján. Ez alkalomból iskolai kirándulás keretében járt először Budapesten, de az utazás úgyszólván semmi nyomot nem hagyott benne. Nyugia-- lan lelkű, nyugtalanító hatású, nem mindennapi egyénisége ekkor már egész környezete számára nyilvánvaló volt. Nehezen vált meg a felejthetetlen Zilahtól, s dönteni kellett a zsenik és átlagemberek számára egyaránt nagy kérdésben: hogyan tovább az igazi, felnőttkor felé. Botcsinálta jogász Kíméletlen választás elé került a jövőjére néző “ia- talember. Vágyai szt. int homlokegyenest más életre kívánkozott, mint aminőfc szülei akartak neki. Apa és anya jó előre megérlelt óhaja volt, hopr Bandi fiuk végezze el a jogot, s ebbéli fel- készültségével csináljon köz- hivatalnoki karriert. A fiú ezzel szemben mitől sem irtózott jobban, mint a nyárs- polgári kilátásoktól. Nem hi_ ába írta magáról: „Sohase elégített ki a remény, hogy mint jámbor törvényszéki bíró vagy főszolgabíró, békés, nyugodt életet éljek — nekem izgalom, hír dicsőség kellett.” De mit tegyen egy ifjú, aki akaratában hajlíthatat- lan, emberi • jósága szerint viszont nagyon is belátó, engedékeny, a gyávaságig szófogadó, holott a lényeget tekintve, akaratához való belső ragaszkodásában a kegyetlenségig bátor. Szót fogadni a szülőknek, de be nem váltani meggyőződéssé vált illúziójukat — olyan ütközőpont ez, amely hasonlít a botránykőhöz. Mindenképpen bele kell botlani, még^ akkor is, ha egyelőre puha álcázással- takarja a szülőszerető fiú belenyugvó engedékenysége. Egyetlen mondatban így fogalmazta meg Ady a keserű ellentétet: „jogásznak kellett mennem Debrecenbe, mert így leendett volna belőlem apám kedve szerint valamikor főszolgabíró, alispán, sőt mit tudom én, mi, ám igen gyönge jogászocska VOltn-n". [Folytatjuk)
