Népújság, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-28 / 254. szám
Hatás—tudat—válásán Igen érdekes és főként roppant tanulságos felmérést végzett a Tömegkommunikációs Kutatóközpont. A közelmúltban folytatott vizsgálat arra keresett választ, hogy milyen mértékben érdeklődnek az olvasók, televíziónézők és rádióhallgatók az úgynevezett gazdasági műsorok után, s hogy milyen kép alakult ki a lakosságban gazdasági helyzetünkről éppen e műsorok, írások nyomán. Feltétlenül figyelemre méltó, hogy az 1976-ban végzett vizsgálatban megkérdezetteknek csak 39 százaléka utalt arra, hogy az éves gazdasági tervet csupán részben teljesítettük. Körülbelül egyharmada a megkérdezetteknek pedig túlbecsüli a népgazdasági ágak fejlődési ütemét. Mindezek, s az egyébként is tapasztalható hétköznapi jelek arra utalnak, hogy a közvélemény általában n -s tisztában az ország gazdasági nehézségeivel, pontatlanul ítéli meg hazánk nép- gazdasági helyzetét. Ebből adódóan két igen fontos kérdésre kísértünk meg választ adni az alábbiak folyamán. Az első kérdés —, amely korántsem szűk szakmai tömegkommunikációs berkekre tartozó probléma —, hogy miért, milyen okok láncolata miatt alakult ki a helytelen kép. A másik kérdés — mintegy folytatása az előbbinek — miért fontos a helyes, gazdasági közvélemény kialakítása. Az újság megírta, hogy... Az első kérdést vizsgálva rögtíjn ellentmondásos folyamatba ütközünk. A hamis gazdasági kép annak ellenére alakult ki a köztudatban hogy hosszú évek óta rendszeresen, pontosan és kendőzetlenül tájékoztatják a legkülönbözőbb tömegkommunikációs eszközök a lakosságot országunk helyzetéről. A televízió, a rádió, a napi- és hetilapok követik a legfontosabb eseményeket és az országgyűlésekről, a központi bizottsági ülésekről olyan részletes tájékoztatást adnak, amelyek számszerűen is ismertetik a gazdasági élettel kapcsolatos állásfoglalásokat. Az ötéves és éves tervek számszerű adatokkal szolgálnak — mindenki számára a legköny- nyebben hozzáférhető napilapokban közlésre kerülnek — a havi folyóiratok, a különböző statisztikai kiadványok pedig igen szakszerű elemzésekkel segítik az ösz- szefüggések megértését. Az érdekesség és az ellentmondás tehát az, hogy az ilyen tájékoztatás mellett alakult ki a jelenlegi helyzet. Mi lehet ennek az oka? A leghelyesebb talán az, ha vizsgálat alá vesszük a tájékoztatás módszerbeli kérdése mellett azt a jelenséget, hogy a gondokról, bajokról, nehézségekről általánosságban beszélünk, de a konkrétan bemutatott ipari vizem.- vállalat, gyár viszont mindig teljesíti, sőt túlteljesíti ilyen tervét, olyan mutatóját és exportkötelezettségének is eleget tesz. Mindezt tetézi, amikor kiváló vállalatok, üzemek, gyárak, brigádok nevei halmozódnak az újságok hasábjain. így aztán nehezen válik érthetővé az olvasó számára, hogy egy olyan ország, amelyben ennyi kiváló üzem és ennyi kiváló brigád tevékenykedik, hogyan rendelkezhet a külkereskedelmi egvenlegben 1957-ben 39 milliárd forint passzívummal. (Az adat bárki számára hozzáférhető a múlt havi Valóságban.) Az ugyan részben a hazai termelési viszonyoktól független, hogy a., külkereskedelmi cserearányok ebben az esztendőben rosszabbak a számítottnál, de arra már konkrétan kellene rávilágítani, hogy miért romlott tóvább 1977- ben a népgazdaság egyensúlyi helyzete a tervezett ja vulással szemben. , Két dolgot kell még megemlíteni — még mindig az első fő kérdésnél tartva. Nem számolunk eléggé komolyan az ötvenes évek annyiszor deklarált gazdaságpolitikai jelszavával, hogy holnapra utolérjük, holnaputánra pedig elhagyjuk a legfejlettebb kapitalista országokat. Sugárzó hiba!orrás Ez a leszerelő jelmondat megér egy kis kitérőt. Tanulságként a mának. Az utolérés jelszava Leninnek azt a teljesen logikus gondolatát torzította el, hogy a szocialista országoknak nincs más lehetőségük, mint gazdaságilag is utolérni és túlszárnyalni a tőkés államokat. A napi politikai gyakorlat rosszul és rossz időben használta fel ezt az alapvető igazságot. A mindennap embere látta, hogy tátongó szakadék van a meghirdetett elv és a mindennapi gyakorlati valóság között. Ennek a csalódási sokknak a hatását nagyon sokáig lehetett érezni, s bizonyos, hogy maradványai még ma is lappangva tovább élnek. Szorosan kapcsolódik ehhez, hogy a közvélemény bizonyos mértékig a mai gazdaságpolitikai törekvéseket nem tudja elválasztani az ötvenes évek sok esetben hibás gazdasági szemléletétől, s a mai intézkedéseket, terveket az ötvenes évek tömegkommunikációs módszerei miatt előítélettel szemléli. Lukács György oly híressé vált interjújában, amelyet a Nép- szabadság 1967. évi karácsonyi számában közölt, a következőket mondta : ..... nálunk és másutt is bizonyos tartózkodás van attól, hogy a nagy fordulatok fordulat- jellegét kimondjuk." Nem mondtuk ki kellően erőteljes hangsúllyal, hogy a hetvenes évek elején bekövetkezett világgazdasági árrobbanás döntő fordulatot hozott országunk életében. Megjelentek ugyan kellően alapos számadatokkal bizonyító elemzések, egymást követték a szakszerűbbnél szakszerűbb tájékoztatók, amelyek mind rávilágítottak arra, hogy alapvetően megváltozott az a nemzetközi környezet, amelytől igen erőteljesen függ a magyar gazdaság helyzete, hiszen nemzeti jövedelmünknek csaknem a fele külgazdasági kapcsolataink révén termelődik. Csupán a hangsúllyal volt baj. A lakosság jelentős része ma sincs tisztában azzal, hogy az államnak milyen óriási terhet kell viselnie ahhoz, hogy biztosítani tudja az életszínvonal további — habár mérsékeltebb ütemű emelkedését. Megint szorosan idetartozik, hogy a felszabadulást követő csaknem két évtizeden keresztül a harmonikus, kiegyensúlyozott, egyenletes gazdasági növekedés képletét táplálták a tömegtájékoztatási eszközök a lakosság gondolatvilágába. Kovács Géza, A Jövő kritikus elágazási pontjai című munkájában felteszi a kérdést: „...gyorsan változó világunknak megfelel-e egy ilyen szemlélet, vagy ehelyett esetleg jobban megfelel a korántsem kiegyensúlyozott, korántsem harmonikus, a jelentősebb feszültségeket gyorsan kialakító ... fejlődés." Nagyobb segítségre van szükség A fentiekben tehát — igen vázlatosan ugyan —, de érzékeltetni próbáltuk, hogy milyen motivációk alapján alakult ki helytelen összkép gazdaságunkról. Mai helyzetünk legdöntőbb kérdését talán úgy lehetne nagyon röviden összefoglalni, hogy alapvetően két lehetőség között választhat országunk: — a világpiaci és világ- gazdasági helyzethez való alkalmazkodás tudatában lassítani kell a gazdasági növekedés tempóját: — tovább kell növelni a gazdasági növekedés ütemét, de akkor ezzel vállalni kell az ezzel együtt járó megrázkódtatásokat is. Az ötödik ötéves terv a viszonylagosan gyors ütemű további gazdasági növekedést választotta. A gazdasági növekedés ugyanis nagyon szoros összefüggésben van a társadalmi haladással. A társadalmi haladás és gazdasági növekedés együttesen biztosítja további fejlődésünket. De nehézségek árán. Ezt nem szabad elfelejteni és főleg elhallgatni. Ha a lakosság széles körű támogatására számítunk, akkor az őszinte segítséget a maximális őszinteségért cserében várhatjuk el. Ebben az őszinteségben ugyan az utóbbi esztendőkben nincs hiány, de ismételten hangsúlyozni kell. hogy amíg a gyakorlati ember számára csak absztrakt nehézségekről beszélünk — fizétési mérleg, cserearányromlás — addig nem érhetünk el olyan hatást, mintha 'a szű- kebb környezet gondjairól is jól érzékelhető képet nyújtanánk. S mindemelett arról is gondoskodni kell, hogy a hibák ne arcnélküliek legyenek, hanem esetenként a szükséges felelősségre vonások is a nyilvánosság legszélesebb tájékoztatásával történjenek. És mindezt nem csupán azért, mert így követeli meg társadalmi életünk és tájékoztatásunk demokráciája, de azért is, hogy mindenki az otthonában és a munkahelyén is érezze, hogy egy olyan nagy folyamatnak nélkülözhetetlen része, amely az ország egészének boldogulásáért folyik. Még egyszer aláhúzva, hogy nehézségekkel, gondokkal terhelve, s éppen e gondok leküzdésében számítva minden hazáját szerető, érte felelősséget vállaló állampolgárra. Hogy végezetül elgondolkodtató és tényleges cselekvésre serkentő ügyeink közül csak egyet említsünk í a magyar termelékenységi mutató a szocialista országok között a harmadik helyet foglalja el. Sajnos, a végétől számítva. Szigeihy András (Fotó: Szabó Sándor) A csuvas tudományos, kulturális napok egri rendezvénysorozatára a megye- székhelyre érkezett Iván Va- sziljevics Zvonyilov kandidátus, a csebokszári Állami Jakovlev Pedagógiai Főiskola politikai gazdaságtan tanszékének vezetője. A neves tudós hazájában az egykori magyar internacionalisták emlékeit kutatta. Erről az érdekes és a közérdeklődésre is számot tartó témáról tartott előadást a tanácskozás résztvevőinek. Munkatársunk a kommunistává formálódott hősök áldozatvállalásáról, sorsuk alakulásáról kérdezte a messzi földről érkezett vendéget. — Mi volt az ösztönző erő? Miért éppen ezt a gondolatkört választotta? — Népeink már a távoli századokban kapcsolatba kerültek egymással. Ez később a történelmi körülmények miatt huzamos időre megszakadt. Ám az első világháború, majd a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ismét közel hozott bennünket egymáshoz. Körülbelül ötszázezer magyar közkatona és tiszt került fogTöbb rádió a Videotonból A Videoton rádiógyáregysége az idén, a tervek szerint 270 ezer rádiót gyárt, 20 ezer darabbal többet, mint az elmúlt évben. Termékeik a hazai igények kielégítése mellett Jugoszláviába, Csehszlovákiába, az NDK-ba és a Szovjetunióba is eljutnak. Csak kiváló minőségű készülékek hagyhatják el a szalagot. (MTI fotó — Hadas János) •• Üzemi iríínytű Üj útépílő anyag Az Útépítő Tröszt a francia Sereg-céggel know-hovv szerződést kötött úgynevezett kationaktiv bitumen- ragasztóanyag magyarországi gyártásának bevezetéséről. Ennek alapján a Zalaegerszegi Közúti Építő Vállalat és az Erdőkémia Vállalat közösen alakítja ki az első üzemet, ahol évente 15 ezer tonna ilyen értékes útépítő anyagot állítanak majd elő. A gyártás a jövő évben kezdődik. Az új anyag nagy előnye, hogy felmelegítés nélkül használható és még mínusz 2 fok hőmérsékleten is dolgozhatnak vele, tehát jelentősen meghosszabbíthatják az útépítési idényt. Nem szükséges a rossz utak felbontása, új alapok építése, az új útfelületet a bitumenemulzióval hozzáragaszthatják a régihez. Figyelmet érdemlő kis füzetet adott dolgozóinak kezébe a napokban a Csepel Autógyár 3. sz. Gyára, Egerben. A szerény megjelenésű, de vonzó külsejű üzemi tájékoztató a régebbi munkatársaknak és az új belépőknek egyaránt hasznos tudnivalókkal szolgál. Részletes betekintést enged az immár több mint negyed- százados gyár történetebe, fejlődésébe, jelenlegi életébe s a további fejlesztések ismertetésével utal a jövőre is. Elmondja a felvétel módját, közli a munkarendet, a bérezési formákat és pótlékokat, a fizetési időpontokat. Említést tesz az üzemi munka- és egészségvédelemről, a szakszervezeti jogsegélyszolgálatról, az igazgatói fogadónapokról. Ismerteti a szociális ellátásokat — más témákhoz hasonlóan — képekkel is illusztrálja a tanulási, művelődési, sportolási. üdülési lehetőségeket. Bemutatja a munka- verseny-mozgalmat s több más mellett — lévén a fiatalok gyáráról szó — a KISZ-munka jelesebb eredményeit. Csupa olyanról szól ez a kiadvány, amivel a gyári dolgozóknak feltétlenül tisztában kell lenniük. S mert mindezt mindenféle — fölösleges — cifrálko- dás nélkül, a lehető legegyszerűbben adja közre: jó példaként akár más gyáraknak, vállalatoknak is ajánlhatjuk! (— ni) Magyar internacionalisták Csuvasiában Beszélgetés Iván Vasziljevics Zvonyilov kandidátussal ságba. Egyik kisvárosunkban, Alatirban jól megerősített táborban kilencszáz- negyvenhat embert őriztek. Megismerkedtek a kegyetlen szigorral, s el kellett viselniük a mindennapi nélkülözést. A helybeliekkel nem találkozhattak és csak Ke- renszkij hatalomra jutása után mozoghattak szabadabban. Ekkor már munkát is vállaltak, s többségükre erőteljesen hatottak az új eszmék. Az értelmetlen harcból kiábrándultak, s a mieink csak továbbgondolkodásra késztették őket. Jó néhányan nemcsak szimpatizáltak Leninnel, hanem meggyőződé- ses bolsevikká is lettek. Amint alkalom adódott rá, beléptek a Vörös Hadseregbe, és legbátrabb fiainkhoz hasonlóan — ha kellett — életüket is adták a proletárállam védelméért. Ez az igazi találkozás kapott meg. Ezért gyűjtöttem, tanulmányoztam a különböző dokumentumokat. Emiatt írtam azt a vaskos tanulmányt, amelyet a mindennapi nevelőmunka során hasznosítunk, eszményképet adva a főiskolai hallgatóknak. — Sikerült-e felderíteni eddig ismeretlen adatokat, összefüggéseket ? — Az előbb említett tábor krónikája izgatott. Már október végén önkormányzati szervet hoztak létre. Röplapokat terjesztettek, majd 1918-ban megalakították a szocialisták és internacionalisták klubját. Felajánlották azt, hogy. küzdenek az ellenforradalmárok ellen. Először csak kisebb katonai feladatokat oldottak meg, mert a mi vidékünkön nem volt nagyobb összeütközés. Később Szimbirszk felszabadítóinak sorában meneteltek. 1918. augusztus negyedikén jött létre az a csapategység, amelynek különböző nemzetiségű tagjaiból, valamint a helyi lakosokból formálódott az első internacionalista ezred. Ennek előbb helyettes vezetője, aztán parancsnoka lett Varga Gyula. Alatirban ma is gondoznak egy közös sírt, ahová két kiemelkedő egyéniséget temettek. Mócz Péter Csapajev seregében csatázott Szibériában, s a Volga vidékén. Súlyosan megsebesült és halálának hírét a Forradalom útja című újság közli, külön cikkben adózva tisztelettel hősiességének. A munkásgyerekből forradalmárrá érett fiatalember haldokolva is társait buzdította a diadalra. Kozáli Cézár, ez a kiváló szervezőkészségű fodrászfiú Orszknál sérült meg. Egyébként Zalka Mátéval is szolgált egy ezredben. 1920-ban a Bolsevik Párt tagja lett. 1921-ben katonai iskolára küldték Moszkvába, s utána a győzelemig politikai tisztként tevékenykedett. A régi lágerhez közel fekvő városban telepedett meg családjával, s egy gyermekotthont igazgatott. Elvhűségének elismeréseként még a körzeti pártbizottság tagjává is megválasztották. — 1919. májusában a párt központi bizottságának keretében megalakult az internacionalisták csoportja. Élére Kun Béla került, és a helyettese Szamuely Tibor lelt'. Ők megfordultak-e csuvas földön? — Csak Szamuely látogatott el hozzánk komiszárként. Alatirban beszédei mondott a keleti frontra induló csapatok előtt. Csebok- száriban pedig egy egység anarchista főnökét fékezte meg. Nem fegyverrel, hanem határozott fellépésével. 1933-ban Zalka Máté volt nálunk azon az össz-szövet- ségi útépítési kongresszuson, amelyet a fővárosban rendeztek. Erről aztán Arany Bulgária csillaga címmel cikket is írt. 1934-ben Ma- tejka János és Nagy Lajos írók utaztak autonóm köztársaságunkba. 1Ö40 októberében érkezett Gergely Sándor, aki nagy költőnk, Kon- sztantin Ivanov születésének .fél évszázados évfordulóján vendégként fel is szólalt az ünnepségen, s nagyra értékelte nemzeti poétánk, Narszpi, szép leány című, azóta már Szovjetunió-szer- te ismert művét. Jó érzés önöket minderről tudósítani, hiszen a régi kapcsolatokat hazájuk fel- szabadulása után nemcsak felelevenítettük, hanem még szorosabbá, testvéribbé formáltuk. Ezek évről évre erősödnek. tartalmasabbá válnak. Tudományos téren rhég számos lehetőséget találhatunk, s ez az együttműködés, mint internacionalista harcosaik esete is igazolja, mindkét fél tájékozódását, javát szolgálja. Köszönjük a beszéigezcsf Pécsi Istvá»
