Népújság, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-28 / 254. szám

Csütörtök esti külpolitikai kommentárunk: Olaszország betegágyánál A súlyos politikai, gazdasági és társadalmi válság, s amelyben Olaszország évek óta vergődik, szerepel az $ Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának szer- f dán kezdődött - ülésének napirendjén. A tanácskozás célja a pillanatnyi helyzet megvitatása, illetve annak meghatározása, hogy — a bajok orvoslása céljából —, melyek az olasz kommunisták ezzel kapcsolatos leg­fontosabb feladatai. A vitaindító jelentést Giorgio Napolitano, az OKP titkára kiemelte a beruházások stagnálását, a rendkí­vül elmaradott olasz délvidék fejlesztésének egy hely­ben topogását, valamint azt, hogy a kormány még mindig nem fogott hozzá az ipari termelés szerkezeté­nek tervszerű átalakításához. Az általános gazdasági pangás legnyomasztóbb kísérő jelensége a munkanél­küliek másfél milliónyi serege, amelyhez még hozzá kell adni azt a 650 ezer fiatalt, aki már feliratkozott — s egyelőre reménytelenül —, az első munkaalkalmat keresők listájára. A jelentést tevő Napolitano és a KB vitájában felszólalók is bírálták a kereszténydemokrata kisebb­ségi kormányt amiatt, hogy nem hozott határozott intézkedéseket a gazdasági élet fellendítésére, s a vál­tozatlanul vágtázó infláció megfékezésére. Az az ál­láspont van kikristályosodóban, hogy az OKP-nek tömegmozgósítással kell rákényszerítenie a keresz­ténydemokratákat és kormányukat a júliusi hatpárti programmegállapodás gazdasági és szociális pontjai­nak végrehajtására. Ebben ugyanis a szilárd parla­menti többséget nélkülöző kereszténydemokrata kor­mány kénytelen-kelletlen, de haladó jellegű kötele­zettségeket vállalt az áldatlan helyzet felszámolására. Az OKP mostani számon kérése mindenképp jo­gos, bár nem változtat azon az ellentmondásos helyze­ten, hogy a programmegállapodást ugyan hat párt írta alá, de egynek, a kereszténydemokratáknak a ke­zében összpontosul annak végrehajtása. Ebből az olasz kommunisták azt a következtetést vonták le, hogy — őket is beleértve — valamennyi pártot be kell vonni a kormányzásba. Természetesen irreális dolog lenne azt várni, hogy a kereszténydemokraták egyből be­adják a derekukat. De a demokratikus koalició felé mutat az a tény, hogy a napokban az Olasz Szocialista Párt ismét elutasította a kereszténydemokratáknak az úgynevezett középbal kormányformula feltámasztásá­ra irányuló ajánlatát. A kereszténydemokraták tehát lényegében már csak utóvédharcot vívnak. Pál fi Viktor A veszteségmentes betakarításért A tiszaföldvári Lenin Ter­melőszövetkezet és a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójá­nak tiszteletére a közel­múltban versenyre szólította a mezőgazdasági nagyüze­mek, az ellátó- és a felvá­sárló vállalatok dolgozóit, szocialista brigádjait. A fő cél az őszi mezőgazdasági munkák sikeres elvégzése, a jövő évi kenyérgabona-ter­més megalapozása, s a ha­tékonyság növelése. A feladat óriási: nagyüze­meink dolgozóinak 1,3 mil­lió hektárról kell betakarí­taniuk a kukoricát, 1,6 mil­lió hektáron az őszi vetés ad nekik munkát, a külön­féle őszi gyümölcsökből hozzávetőlegesen egymillió tonnát kell biztos fedél alá helyezniük, s ugyanakkor mintegy 2,3 millió hektár őszi mélyszántás is elvég­zésre vár. Mezőgazdasági üzemeink dolgozói a legfrissebb jelen­tések szerint megyénkben is sikerrel birkóznak a hatal­mas feladattal. Dél-Afrika a Biztonsági Tanács előtt NEW YORK: Az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa szerdán a dél-afrikai helyzetről szóló vitájában az afrikai államoknak azzal a követelésével foglalkozott, hogy tiltsák meg a nyugati országoknak az apartheid­rezsimmel való együttműkö­dését. Oleg Trojanovszkij a Szovjetunió állandó ENSZ- képviselője, felszólalásában hangsúlyozta: a Szovjetunió az összes haladó országok népeivel együtt minden tá­mogatást megad a szabad­ságukért és függetlenségü­kért harcoló afrikai népek­nek. Kifejtette, hogy a nyu­gati országoknak Dél-Afri- kával való együttműködési politikája a faiüldözéssel és az apartheid-politikával va­Halálos ítéletek DACCA (MTI) Űjabb ötvenöt halálos íté-« letet hozott a szeptember 30-i sikertelen puccskísérlet résztvevőinek ügyét tárgya­ló bangladesi statáriális bí­róság. Ezzel 92-re emelke­dett az összeesküvés vádja miatt halálra ítéltek száma. Többeket börtönbüntetésre ítéltek. Mint emlékezetes, szep­tember utolsó napján az or­szág északi részén fekvő Bogra városában egy kato­nai támaszponton lázadás tört ki. ló hallgatólagos egyetértését jelenti. Dinh Ba Thi, a VSZK ál­landó ENSZ-képviselője is határozottan elítélte ezekét az országokat amiatt, hogy halogató politikával akadá­lyozzák a dél-afrikai kérdés rendezését. A Biztonsági Tanács pén­tek délutánra napolta el a dél-afrikai kérdésről szóló vitát. A KISZ Központi Bizottságának felhívása \ Fiatalok, jelentkezzetek % a paksi építőbrigádba! 1760 megawatt villamos energia az ország mai erőműi kapacitásának több mint a fele. Ennyi áramot kell szol­gáltatnia 1980-tól hazánk el­ső atomerőművének ahhoz, hogy népgazdasági tervünk teljesítése, életszínvonalunk emelése biztos energiabázis­ra épüljön. A legkorszerűbb technikai berendezések szere­lése azonban csak akkor foly­hat zavartalanul, ha az épí­tők határidőre és jó minő­ségben teljesítik feladataikat. Ehhez hozzáértő, áldozatkész, öntudatos munkásokra van szükség, jóval többre, mint amennyi jelenleg Pakson dol­gozik. Az atomerőmű építését if­júsági szövetségünk IX. kong­resszusa KISZ-építkezéssé nyilvánította. Most építőbri­gádot szervezünk. Hozzátok fordulunk, fiatalokhoz, KISZ- tagokhoz, az építőiparban jár­tas ívhegesztőkhöz, acélszer­kezeti lakatosokhoz, vasbe­tonszerelőkhöz, ácsokhoz, kő­művesekhez, szerkezetépítő segédmunkásokhoz, műveze­tőkhöz és üzemmérnökökhöz,’ mindazokhoz, akik átérzik egy új, hatalmas mű létreho­zásának szépségét és országos jelentőségét: gyertek, építsük együtt a paksi atomerőmű­vet! ; Igaz, most nem Uszty-j Ilimszkbe, az embert próbáló; romantikus szibériai tajgába hívunk benneteket. De a Du­na partján is olyan emberek.. kellenek, akik nem ijednek-, meg a munka nehezétől, akik az ott dolgozó magyar és szovjet szakemberekkel együtt vállalják a kemény feltételeket, a felelős ko­moly szakértelmet igénylő munkát. Hívunk és várunk bennete­ket! A vállalati és szövetke­zeti KISZ-bizottságok rész­letes tájékoztatást adnak a munkafeltételekről, a szociá­lis körülményekről és abér rezésről. Jelentkezzetek a paksi épí­tőbrigádba ! A KISZ Központi Bizottsága Steve Biko utolsó nyilatkozata JOHANNESBURG iMTl): Steve Bikóval, a szeptem­berben, börtönében megölt dél-afrikai polgárjogi har­cossal készített, még letar­tóztatása előtt interjút John Platter, a UPI dél-afrikai iro­davezetője. Miután világmé­retű felháborodást keltett a hír, hogy Bikót halálra kí­nozták börtönében, a UPI most közli az interjú részle­teit. Biko a beszélgetés sorén kifejtette: számára ijesztő az erőszak jelenlegi kiterjedése, különösen, ha arra gondol, hogy ez, a pusztán faji okok­ból folyó harc milyen mé­reteket ölthet a későbbiek fo­lyamán. A fekete vezetés nem jól szervezett és koordinált, mert állandóan váltakoznak WAAAAAAVwáAAAAAAAAV\AAWAAAAAWAAAAAAAA/VWVWWVVWWWW>> Oroszország mindent kimondó!! 8. A Tad Hadosztályt megállítják Igen, Kornyilov már jú­lius elején színre lépett. Követelésére az Ideiglenes Kormány a frontokon visz- szaállltja a halálbüntetést, hat nappal később, július 18-án főparancsnokká ne­vezi ki a félreérthetetlen ambíciókkal fellépő Kornyi- lovot. A dolgok összefügg­nek. Nem véletlen, hogy ezekben a napokban jelenik meg az Ideiglenes Kormány határozata — „a háborús erőfeszítések érdekében” — a sajtószabadság korlátozá­sáról. Megkezdődött a bolsevi­kok elleni koncentrált haj­sza — és nemcsak az Ide­iglenes Kormány részéről. Ne feledjük: ekkor a bolse­vikok még minden hatalmi szervben kisebbségben van­nak, a Munkás- és Katona­küldöttek összoroszországi Szovjetjének Végrehajtó Bi­zottságában is. Július 13-án a két testület együttes ülé­sén határozatot fogadtak el, amely, szerint Leninnek és munkatársainak meg kell jelenniük a bíróság előtt, mert „felmerült az a vád, hogy lázadásra buzdítottak és... pénzt kaptak német forrásokból...” ..HÁT NEM SZÉGYEN EZ?.. Ami várható volt, bekö­vetkezett: a reakció csak GtNmüisU 487*. október 28., péntek ereje megnövekedésére — vagy vélt megnövekedésére — várt, hogy felhasználja Lenin ellen hazaérkezése kö­rülményeit. A hajsza azon­ban ellenkező előjellel is mozgósítónak bizonyult. Jú­lius 18-án a Szevernij Ra- bocsij című újság így írt: „A bolsevikokat a hadap- ródiskolások és egyéb pag- romloVagok bandái... le­fogják és agyba-főbe verik. A feketeszázasokhoz és el­lenforradalmárokhoz viszont egyelőre még senki sem nyúl, szabadon járnak-kel- nek. Hát nem szégyen ez.?” Nem sokkal később a Pro- letarij című lapban jelent meg D. Jakovenko gyalo­gos altiszt levele. „Soha nem tartoztam semmiféle párthoz... Szegényparaszt fia vagyok s így születé­sem óta mind a mai napig a nyakamon ül a rablók és fosztogatók falkája... Ezek az alakok, akik emberi könnyben és vérben füröd- ve elorozzák mások mun­káját, most azt látják, hogy útjukba állt egy ember ... Ez az ember nem kapható semmiféle engedményre ... Ennek a rettenthetetlen har­cosnak Lenin a neve...” J A TÁBORNOK TÁMAD Ez a munkás megértette a dolgok lényegét — azt, hogy a februári forrada­lom meghagyta az alapvető ellentétet, a kizsákmányoló­két és az elnyomottakét — Kerenszkij nem. Ö tovább­ra is „nemzeti egységről” szónokolt, ami sosem léte­zett kevésbé, mint éppen akkor. Augusztus 12-re e nemlétező „egység” jegyé­ben hívta össze Moszkvába (azt remélte, hogy az ősi város kevesebb gondot okoz, mint a forradalmi „Pityer”) az úgynevezett Állami Ta­nácskozást. Itt" aztán szót kapott Ple- hanovtól az eszereken és gyárosokon át a kozák ata- mánokig és Kornyilovig „mindenki”. Megint kitűnt, hogy ez a tehetséges szó­nok képtelenségekről be­szél: azt reméli, hogy a pa­raszt éppúgy követi őt, mint a földesúr, a munkás épp­úgy mint a gyáros, a baka éppúgy, mint a tábornok. A tanácskozás előtt a kor­mány újabb jegyzékben ígérte a szövetségeseknek, hogy országa „a végsőkig” folytatja a háborút. Kerenszkij elég értelmes volt ahhoz, hogy már ezen a tanácskozáson — abból, ahogy a reakció ünnepelte és abból, ahogy a tábornok reagált erre — megértse: Kornyilov számára is ve­szélyt jelent. De azt remél­te, a generálist és a mögöt­te álló erőt felhasználhatja a bolsevikok. a háborút el­lenző erők ellen. Mikor au­gusztus 26-án immár biztos forrásból értesült arról, hogy a tábornok át akarja venni a hatalmat, leváltot­ta Kornyilovot, aki viszont most már felfedte kártyáit: lovasait a forradalmi fővá­ros ellén küldte. „Oroszok, nagy hazánk haldoklik! — kezdődött Kor­nyilov ekkor kiadott kiált­ványa. — Arra kényszerül­tem, hogy nyíltan fellép­jek ...” Történelmi tény, hogy Kerenszkij még akkor is azon töprengett, hogyan lehetne kiegyezni Kornyi- lovval. A nép azonban, amelyben feltartóztathatatla­nul terjedt a Lenin-megjó- solta forradalmi erjedés, égy percig sem töprengett. SZÉTSZEDETT SÍNEK Szinte percek alatt 25 ezer munkás jelentkezett a Vö­rös Gárdába, a forradalmi katonabizottságok az áruló * parancsnok utasításai elle­nére megakadályozták, hogy más egységek Kornyilov se­gítségére siessenek, az Ide­iglenes Kormány börtöné­ből kiengedett vörös matró­zok Pétervár felé tódultak. Kornyilov számára egyet­len ütőképes erő maradt, a Krimov tábornok által ve­zetett, hegyilakókból, tudat­lan emberekből álló úgyne­vezett Vad Hadosztály. Ezt az önmagában is fé­lelmetes erőt azonban elin­tézték a vasutasok: a Vad Hadosztály Pétervár felé tartó szerelvényei előtt szét­szedték a síneket. Krimov tábornok levonta a konzek­venciát, főbe lőtte magát, Kornyilov vereséget szenve­dett. Kerenszkijt most még megmentette a nép, amely­nek elárulására pedig szí­vesen szövetkezett volna a kozák-generálissal. A puccs, leverése ellenére is, tovább mélyítette a vál­ságot. Újra bebizonyosodott, a bolsevikoknak van iga­zuk, akik demagógiának ne­vezték az egységről szóló papolást. A jobboldal azért támadta Kerenszkijt, mert leverte, a baloldal pedig azért, mert lehetővé tette a-ZO r» íi 7 Ac; f Harmat Endre (Következik: „Ősz tő vér csontvázak...”) az abban dolgozó személyek, hiszen tevékenységükért ül­dözi őket a rendőrség. Biko megállapította, hogy a fehér telepesek nacionalizmu­sa félelmen alapszik, viszont az afrikai őslakosságnak igen nehéz és talán nem is célra­vezető jelenleg lépéseket tennie ennek a félelemnek a csillapítására. Ugyanis rá kell döbbenteniük a fehéreket, hogy milyen választási lehe­tőségeik vannak. Biko a további kérdések­re adott válaszában igen za­varba ejtőnek minősítette az Egyesült Államok új, Dél- Afrikával kapcsolatos politi­káját. Amerika olyan régen és olyan intenzíven működik együtt a fehér kisebbséggel a kereskedelemben, beruházá­sokban, közös diplomáciai akciókban, hogy minden vál­tozásra utaló jel eleve gya­núsnak tűnik. Egyetlen, va­lóban hazafias csoportosulás sem fogadná el az amerikai közreműködést, tekintettel az Egyesült Államok eddigi dél­afrikai szereplésére. Arra a kérdésre, hogy a jövőbeni fekete vezetés ho­gyan bánna a fehér kisebb­séggel, Biko elmondotta, hogy kivétel nélkül minden­kit teljes jogúnak tekintené­nek, aki a változás után az országban maradna és igaz azaniainak (dél-afrikainak) vallaná magát,, A Dél-afrikai Köztársaság­ban zajló eseményeket nem lehet elválasztani Afrika dé­li részének más országaitól: Zimbabwétől és Namíbiától például, ahol a függetlenség ma már reális elképzelés. Es ezek a példák reményt ad­nak a dél-afrikai fekete bő­rű többségnek, és talán egy kicsit azt az érzést is,‘ hogy az idő sürget — mondotta be­fejezésül Steve Biko a UPI irodavezetőjének adott in­terjújában. (UPI) R©irld@sa— a Közel-Keletről WASHINGTON: Az amerikai külügymi­nisztérium szóvivője szer­dán közölte, hogy minden olyan állam, amelynek az Egyesült Államok eljuttatta az amerikai—izraeli mun­kaokmányt, már tájékoztat­ta az amerikai kormányt a dokumentummal kapcsola­tos álláspontjáról. A közlés szerint a Szovjetunió, Egyip­tom, Jordánia és Szíria kap­ta meg a munkaokmányt, de válaszukról az amerikai külügyminisztérium, tekin­tettel a dokumentum tit­kosságára, nem közölt rész­leteket. John Trattner külügyi szóvivő a korábbi amerikai megnyilatkozásokhoz hason­lóan ezúttal is fontosnak ta­lálta leszögezni, hogy a szóban forgó amerikai—iz­raeli munkaokmány nem tekinthető végleges tárgya­lási alapnak, s az érintett országok javaslataival bő­vülhet. Egyúttal elismerte, hogy a dokumentum nem ad választ az egyik legége­tőbb problémára, a paleszti­nok genfi képviseletének kérdésére. (AFP) AMMAN: Najed Ibn Abdul Aziz szaúd-arábiai belügyminisz­ter, aki szerdán érkezett öt­napos hivatalos látogatásra Ammanba, országa teljes és feltétel nélküli támogatásá­ról biztosítottá a közel-ke­leti arab frontállamokat, s nem zárta ki annak lehe­tőségét sem. hogy egy eset­leges újabb konfrontáció bekövetkeztekor Szaúd-Ará- bia ismét az ólai fegyverhez folyamodna. (UPI) WASHINGTON: Az izraeli- kormány új tervet dolgozott ki a Jor­dán folyó nyugati partjá­nak izraeliekkel történő be­telepítésére — adta hírül a Washington Post. A terv értelmében a megszállt területen több tízezer izraelit telepítenek le. (TASZSZ) PÁRIZS: Georges Buis francia tá­bornok, a francia vezérkar volt tagja, szerdán egy rá­dióinterjúban kijelentette, hogy Izrael rendelkezik vá­rosok ellen bevethető atom­bombával. Mint ismeretes, a napok­ban az amerikai sajtó olyan értesülést szellőztetett, hogy izraeli ügynökök ame­rikai és nyugat-európai tá­rolóhelyekről dúsított urá­niumot csempésztek ki és juttattak haza. (Reuter) /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents