Népújság, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-27 / 253. szám
Elköltetlen milliók Elképzelhető, hogy valakinek van egy csomó pénze és nem tud vele mit kezdeni? Egyszerűen — nem tudja elkölteni? Pedig így van ezzel a Gyöngyösi Ingatlankezelő Vállalat, amelynek kilencmillió forintja vár arra, hogy gazdára találjon. Ahogy múlnak a hónapok, egyre kevesebb a remény arra, hogy ezt a kilencmilliót ki tudják fizetni bárkinek is. Vajon hogyan fordulhat ilyen elő? ■ Elgondolkoztató szám: ebben az évben a gyöngyösi házak felújítására, javítására több mint tizenhétmillió forint áll rendelkezésre. Maga az összeg azt is kifejezi, hogy az épületek szépítése, rendben tartása nem valami aprócska munka, amit egykét emberre rá lehet bízni. Az ingatlankezelő ismeri a régi közmondást is, amelynek első része így hangzik: „Segíts magadon...” A másik részt szívesen módosítaná úgy: „...akkor az építőipar is megsegít’’. Ebben a reményben vállalkozott arra, hogy a munkák felét a saját embereivel végzi el. Kereken nyolcmillió értékben. Méghozzá azokat a munkákat szedik össze maguknak, amikre aligha találnának vállalkozót. A pepe- qselőbbet, a kevésbé haladósat, az aprólékosabbakat, és természetesen azokat is, amikre nem lehet még egy napot sem várni. Több mint kilencmillió értékű kiadó munkájuk van, illetve volt erre az évre, amiből az év végéig már semmi sem lesz, hiába szerepelt a tervben ennek a munkának az elvégzése. Ugyan mi lehet ennek az oka? ■ — Mi is létszámhiánnyal küzdünk — állapítja meg Marosán Lajos, a Gyöngyösi Ingatlankezelő Vállalat igazgatója. — A fejlesztésnél már évek óta nagyon szólítják vagyunk, de még az így meghatározott létszámot sem tudjuk biztosítani. Nem is a szakemberek hiányoznak nálunk, hanem a segédmunkások. Igaz, hogy az átlagbér nem valami magas a többi vállalathoz viszonyítva, de tudunk prémiumot adni, év végén olyan részesedést, ami a törzsgárda tagjait ide köti. i. Miért mondaná — az igazgató ilyet nem jelenthet ki —- hogy akár a vízvezeték-, akár a villanyszerelőt megmegkérik, a műszak után ugorjon már fel a csapot megbőrözni, vagy a kapcsolót kicserélni. És az ilyen szívességért nemcsak köszö- nömöt szokás adni. Az természetes, hogy a lakásába senki sem enged be idegent szívesen, tehát a mi dolgozóinknak olyanoknak kell lenniük, hogy kiérdemeljék a lakók bizalmát. Kár lenne tagadni, még így is előfordul, hogy a lakók elégedetlenek az ingatlankezelő munkásainak teljesítményével, vagy magatartásával. Ezért is az igazgató hallgatja a legtöbbet. B A tervezés. Bár a városi tanács végrehajtó bizottsága a javításra váró házak jegyzékét időben jóváhagyja, a tervek elkészítésére elmegy legalább egy fél év. Aztán jön az egyeztetés a tanácsi építőkkel, vagy a gyöngyösi szövetkezeti építőkkel. Ezt is kifogásolják, azt is, majd az időpontok megállapításánál mutatkoznak mereveknek, mert őket is szorítja a többi munka. Lakást kellene felhúzniuk, minden évben többet, mint előzőleg, de náluk sem tolonganak felvételt kérve a munkások. Sőt! A szándék pedig hiába volna meg, azzal még két téglát sem lehet egymásra rakni. Legalább egy fél év telik el a tervek körül folyó tárgyalásokkal. Ez már hosszú évek óta kialakult gyakorlat. Majd elkezdik a munkát, de úgy, hogy „átmegy” a következő évre is. Különben nem vállalják. Mert nem is tudják másként vállalni. Ez történt mnst Gyöngyösön a Petőfi u. 30., a Lenin u. 1., a Fő tér 2. és a Mátyás király u. 1—3. számú házak esetében. A lakókat már kiköltöztették a felújításra váró épületekből, mert ezt napra pontosan megjelölte az építőipar, de nem siettek elkezdeni a munkát. Az pedig jó néhány családnak egyáltalán nem mindegy, hogy mikor költözhet vissza az otthonába. Aki átélt ilyen felújítást, az tudja, mi áz. A déli városrészen 120 lakásba jut el a vezetékes gáz, ha Gyöngyöst bekapcsolják ebbe a rendszerbe. A fűtőtestek, a vízmelegítők felszerelését a TIGÁZ vállalta, méghozzá úgy, hogy ők hetenként egy lépcsőházat befejeznek. De ehhez az is kell, hogy munkahelyet- kapjanak. Milyen lenne az, ha a szobában és a fürdőszobában gázzal fűtenének és melegítenék a vizet, de a mosdókagylóhoz, vagy a konyhai mosogatóhoz már nem vezetnék el a meleg vizet? Erre a TIGÁZ viszont már nem vállalkozik. Ki végezze el a többi munkát? Falat vésni, csempét leszedni és visszarakni, a cserépkályhát lebontani, a helyén maradt üres térre a parkettát lerakni: senki sem lelkesedik ezért. Sem a tanácsi építők, sem a szövetkezetiek. Magyarázzák is, hogy nincs már rá szabad kapacitásuk. Akkor hát hogyan lesz? Félig felszerelt lakások mégsem maradhatnak a gázbekötés- után. Ezt mindenki tudja. A megoldást viszont még nem sikerült megtalálni, pedig ez lenne a lényeg. A TIGÁZ azt is vállalta, hogy a régi termoforkémé- nyeket alkalmassá teszi a gáztüzeléshez való használatra. Óriási kő esett le ezzel az ingatlankezelő igazgatójának szívéről. B Az idén kilencmillió, jövőre pedig még ennél is több forint elköltése látszik kemény diónak Gyöngyösön, mivel a lakóépületek felújítását nem tudják úgy elvégeztetni, hogy az év végére minden feladatot ki lehessen pipálni a jegyzékből. Ha egyszer nincs munkás... De honnan legyen? Azt mondják az ingatlankezelő vállalatnál, hogy gépekben nincs hiány náluk. De a maltert meg kell keverni, a téglát adogatni kell, és ezekre nincs elegendő munkás. Náluk sem, máshol sem. Mindezzel a magyarázattal pedig aligha érik be azok a családok, amelyek „átmenetileg” hónapokig járhatnak a csatatérré változtatott lakásuk romjain. Nekik minden nap számít, sőt! Mi a megoldás? Talán kevesebbet keilen«; markolnunk? G. Molnár Ferenc Tovább bővül a Tiszai Vegyi Gyors ütemben fejlődik a hazai petrolkémiai ipar egyik bázisa, a Tiszai Vegyi Kombinát. 1976-ba.n kezdődött meg a legújabb gyáregység,, a polip ropilén-üzem építése. A technológiai terveket az USA-beli Hercules Incorporated-cégtól vásárolták. A berendezések na- zai és NSZK-gyártmányúak. Az új gyárat a jövő év m.ásodik felében adják át, és tel. es felfutás után évi 40 ezer tonna polipropilént állít elő. amely a feldolgozás után karton- plast lemezek, fóliák, palackok, szőnyegszövetek stb. formájában kerül a vásárlókhoz. (MTI fotó — Bisztray Károly felv) „Hatvan és vidéke” Egyesülésről tanácskoztak három gazdaság vezetői A teremben feszült, várakozásteli a hangulat. Három termelőszövetkezet vezetői, szakemberei várják a szót; mit írt a miniszter. Megannyi okmány, hiteles bankpapír kellően bizonyította-e érettségüket? Okosan szerkesztett termelési tervük, s az egyesülési kérelem a legmagasabb fórumon milyen fogadtatásra lelt? Az okmányt Patkó Imre tanácselnök olvassa fel. „Zöld a szemafor, szabad a pálya.” Most már megkönnyebbült mindenki. Mosolyog a kö- kényesi Bóna Ferenc, összedörzsöli tenyerét Kiss János, a herédiek párttitkára, majd a boldogi elnök, Lukács Dezső bök oldalba: — Nem hiába rágódtunk annyit a dolgokon, itt az eredménye. Tudtam én ezt. Csak most már nyomon maradjunk! Ügy kapaszkodjon mindenki a szekérbe, hogy előre röpüljön... ★ Béke, Barátság, Lenin. Négy település, három közös gazdaság. Csaknem tízezer Heves megyei internacionalisták a Hagy Októberért i. A fiatal szovjet hatalom az intervenció kitörésekor a területén levő hadifoglyokhoz fordult: Segítsetek megvédeni a munkások és a parasztok hatalmát! Mintegy százezer magyar lépett be a Vörös Hadseregbe. Ezek között voltak Heves megyeiek is. Tevékenységükről tájékoztatjuk most a Népújság olvasóit. A Dobó István Vármúzeumnak tizenegy évvel ezelőtt kezdtem gyűjteni az intern aciorial istáink dokumentációs, tárgyi emlékeit és hangszalagon rögzített visszaemlékezéseit. Ezekből megállapítható, hogy szinte alig van a polgárháborúnak jelentősebb fegyveres eseménye. ahonnan megyénk internacionalistái hiányoztak volna. De ahogy kitűnik, túlnyomó részük az Ofenburg—Aktyubinszk— Kazalinszk—Taskent—N a- mangan—Fergana—Buhara —Csardzsou—Mari—Asha- bad—Krasznovodszk vonalon folyt harcokban vett részt. Ezt a jelentős létszámú magyar csapategységet a tur- kesztáni harcok lezárása után részben Vrangel és Mahnó ellen vetették harcba. Ezen a területen harcolt a III. Internacionálé nevét viselő ezred is, amelynek a parancsnoka Varga Gy. András, később a Magyar Néphadsereg altábornagya lett. Sok Heves megyei volt az ezredben, amelynek a politikai biztosa a Lenin- rendes Kiss Lajos volt. A nemrég elhunyt Mészáros János egri internacionalista 1918-ban Kazalinszkban lépett be a Vörös Hadsereg egyik egységébe, amelynek a parancsnoka Koluzajev, a front parancsnoka pedig Ti- mosenko — a későbbi marsall — volt. 1919. július 20- án egy kozákfalu megtámadásánál a zászlóaljjal ő is fogságba került, de a Vörös Hadsereg gyors előnyomulása miatt a kozákok háromnapos erőltetett menet- ' ben terelték a foglyokat hátrafelé. Egy falu mellett, ahol vasúti végállomás is volt., sok menekülő polgár és katona gyűlt össze. Itt Mészárost és társait arra használták fel, hogy lőszert és élelmiszert rakodjanak ki. Mészáros János erre így emlékezik: „... Itt már olyan fehér csapategységekkel találkoztunk, amelyek németekből, törökökből és egyéb helyeken fogságba jutott orosz katonákból tevődtek össze, akiket azért juttattak a fehérgárdisták területére, hogy a Vörös Hadsereggel szemben emberük legyen. Ezek a katonák szóba álltak velünk és érdeklődtek, hogy mi a helyzet a Vörös Hadseregben? Főként az érdekelte őket, hogy milyen a bánásmód és az élelmezés. Mi természetesen csak jót tudtunk mondani az ottani helyzetről, ami nagy hatással volt ezekre a katonákra. Meg is 'mondták, hogy ha őket kiviszik a frontra, nyomban átmennek a Vörös Hadseregbe.” Mészáros Jánost a polgári menekültek konyhájára osztották be vizet hordani, ő felhasználta az alkalmat, hogy másfél zsák szárított kenyeret is gyűjtsön. Amikor a polgári menekülteket hátrább irányították, a zűrzavart kihasználva, Mucsányi Bélával és Ferenci Istvánnal egy este megszöktek. A kenyeret háromfelé osztották és nekivágtak a sivatagos területnek. Mucsányi indítványára Turgáj felé iparkodtak, aki itt mint vöröskntona huzamosabb ideig tartózkodót!., jól ismerte a környéket, ami az életet jelentette. Tudta, hogy hol lehet vizet találni. Tur- gájban még minidig kozákok tartózkodtak, ami veszélyessé tette a helyzetüket. Mucsányit az írnok fel is ismerte, de szerencséjükre nem árulta el. Innét is megszöktek, míg végül egy olyan vörös járőrrel találkoztak, akinek az egyik harcosával közös csapattestben voltak. A sok nélkülözés nagyon megviselte őket. Két hét múlva kérték, hogy küldjék őket Varga Gy. András ezredéhez, amely ekkor az ashabádi fronton harcolt. A frontparancsnok Timosenko volt. A Kaspi-tenger partján levő Krasznovodszk elérése után a front harcai le is zárultak. Itt találkozott másodszor Mészáros János mostohatestvérével, Miskolczi Sándorral, aki Popov lovasbrigádjának a harcosa volt. Kéthónapi pihenés után az ezredet július elején Ukrajnába irányították. Augusztus volt, amire Alekszand- rovkába értek és 20-án az egész ezredet bevetették Vrangel ellen. „... Ekkor én már az egyik géppuskás egységbe voltam beosztva és harc közben két vászonvödörrel elmentem vízért, mert a gépfegyverünk hűtővize fogytán volt. Ahogy a vízzel jöttem visszafelé, ekkor csapott a közelembe egy gránát és összeestem.” Harkovban a kórházban megállapították, hogy egy szilánk a medencecsontjába fúródott és ott megakadt. A harcból tehát kiesett és párttagsági könyvének a leadása után, 1921. áprilisában tért haza. Dancza János hektár földtulajdonnal, kétezernél több taggal, nyugdíjassal. S különböző termelési struktúrával. — Mindenre figyelemmel kell lennünk, mindenkinek a gondját magunkra kell vállalnunk — mondja Szűr- szabó Gusztáv, a hatvaniak elnöke az előkészítő bizottság nevében. — Gondolom. a termelési feladatoktól egyelőre nincs mit félnünk. Földben van háromezer hektárnyi kenyérgabona-vetés. Már közösen csináltuk. Csak így tovább! Ahogyan számolom, lesz huszonhat- millió forint fejlesztési alapunk. Ebből Nagykökényesen feltétlenül víztárolót kell építeni, hogy a kitűnő baromfitenyészet mellett a zöldségkultúrát is meghonosíthassuk. Heréd? Ott a szarvasmarhára lesz érdemes áldozni. Az idő dönt majd, melyik faitára. A Holstein-Friz jól tejel, de a magyar-tarka erényeit sem . szabad elhallgatnunk. Fő a gazdaságosság. Aztán a bol- dogiak, Lukácsék. Földjeiken, határukban biztosan továbbra is remekül hasznosítható a Lenin gazdag gépparkja. Persze szükséges a megfelelő forma, á legjobbnak tűnő termelési rendszer. Ügy érzem,, kombinálnunk kellene a területit, meg az ágazatit. Legalább átmenetileg. ★ Mindenki figyel, jegyzetel, hogy később véleményt nyilváníthasson. Juhász Ferenc, a városi pártbizottság titkára kap szót. örül Romány Pál engedélyokiratának, emlékeztet a szövetkezetekben korábban lezajlott gyűlésekre, amelyeken vezetők és tagok már az egyesülés mellett voksoltak, majd fölemeli a hangját: — Üjabb közgyűlések következnek mindenütt novemberben. Boldogon nyolcadikén, Heréden tizenegyedikén, Hatvanban tizenötödikén. S állást foglalnak a pártalapszervezetek is! Azt hiszem, nem kell különösebben magyaráznom, milyen fontosak számunkra ezek a hetek. Aki itt ül, tudnia kell, hogy személyében felelős a dolgok rendjéért. A tagság hű tájékoztatásáért éppen úgy, mint a közgyűlésekkel összefüggő szervező munkáért. S olyan ügyet szolgál, ami kétezernél több család boldogulását, gazdagabb jövendőjét jelenti. Természetesen a gyakorlati kérdések mibámar előbukkannak. Megegyezés születik különböző szakbizottságok alakítására, hogy decemberben az egyesülési közgyűlés előtt — már minden szempontból kiérlelt alapszabály és termelési terv szerepeljen. Hatoldalas beszámolóról döntenek, ami az előkészítő bizottság több hónapos munkáját tükrözi majd, s közgyűlésig időben eljut mindhárom szövetkezet tagjaihoz. Még ebben i hónapban közösen leltároznak, mert az állattartás, növénytermesztés és a géppark csak az adatok pontos ismeretében válhat az eddiginél hatékonyabbá, Elhatározzák, hogy öt esztendő alatt kártalanítandó a Sertéstenyésztő Közös Vállalkozásban részes apci gazdaság, mivel a telepet saját kézbe kívánják venni. S igen nagy tetszést arat az a gondolat, hogy a rengeteg hasznos mellékterméket, takarmányt biztosító hatvani konzervgyár és cukorüzem közelében ötezres marhahizlaldát kellene mielőbb létesíteni. ★ Pénzemberek is kifejtik nézetüket, Nagy Béla személyében pedig itt tanyázik a TESZÖV közgazdásza. Érdemes csokorba szedni gondolataikat. Kovács József főkönyvelő mondja: Tudtommal mindhárom gazdaság anyagi helyzete rendezett, de azért kérem a kollégákat, hogy mégegyszer tartsanak alapos revíziót, s január elsejéig oldják meg az esetleg kibukó pénzügyi problémákat. Rossz vért szülne, ha az új szövetkezetre testálnának bárminő adósságot. Petik Pál áruforgalmi és értékesítő osztály szervezése mellett van. A jó piac a gazdaságosság olyan fontos összetevője, mint a több búza, cukorrépa, kukorica, sertéshús. Egyik ágazat szakvezetői sem foglalkozhatnak ilyen kérdésekkel anélkül, hogy termelő- munkájuk rovására ne menjen. Nagy Béla figyelmeztet: Elodázhatatlan az 1978-as termelési és pénzügyi terv, amelynek úgy kell megszületnie, hogy tekintettel legyen a legújabb közgazda- sági szabályzókra. Ebben az esetben nem érheti meglepetés a gazdaságot, elmarad a későbbi fejvakarás. S ha szükséges, szívesen segítünk. Mármint a TESZÖV.. j Lassan kitisztul minden,’ kirajzolódnak egy csaknem tízezer hektáros gazdaság távlati körvonalai. Helyére kerül a gépesítés, a rendszerekhez tartozás. Tagokat jelölnek a különböző előkészítő bizottságokba, figyelemmel a munkaügyi és szociális gondokra. Tenyésztési kérdésekben döntenek, éspedig inkább a felújítás, mintsem a biztos ráfizetést jelentő új beruházás javára. S nagyon természetesen, a többi kérdéssel azonos mélységben, megvitatják az egyesülés után másfél száz főnyi párttagság, illetve az ifjú- kommunisták szervezeti felépítését. Hogy valamiről megfeledkezett a krónikás? Tévednek. A novemberi közgyűléseken már nevén nevezik a gyereket. Éspedig így: Lenin Termelőszövetkezet. Hatvan és vidéke! Moldvay Győző j
