Népújság, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-27 / 253. szám
Szerda esti külpolitikai kommentárunk: Közösen a légikalózok ellen Korunk terrorhullámának egyik legveszélyesebb ága a légikalózkodás. A gépeltérítések rövid, ám annál véresebb történelme világszerte méltán vált ki felháborodást. Sajnálatos, s a legkeményebb szavak sem elegendőek elítélésére, hogy a légi terrort az esetek túlnyomó töl''■'igében politikai okok motiválják. Megengedhetetlen, hogy a polgári repülés továbbra is felelőtlen elemek kényének-kedvének legyen kiszolgáltatva, s csak üdvözölni lehet az ENSZ közgyűlésének azt a döntését, amelynek értelmében a 32. ülésszak napirendjére tűzi a légiforgalom biztonságának kérdését. Minden jóérzésű ember egyetértésével találkozik ez a gyors eljárás. Annál is inkább, mert a közelmúlt példái bizonyítják: a gépeltérítések sok ártatlan ember életét és biztonságát veszélyeztetik, s az utasok szigorú ellenőrzése ellenére a terrorakciók száma aggasztóan növekszik. A mintegy ötvenezer tagot számláló Nemzetközi Pilóta Szövetség, az IFALPA világméretű sztrájkot helyezett kilátásba, amennyiben az ENSZ nem tesz hathatós lépéseket a repülés biztonságának helyreállítására. A világ légiforgalmát 24 órára megbénító munkabeszüntetés Kurt Waldheimnek, az ENSZ főtitkárának közbenjárására maradt el, egyszersmind a világszervezet kötelezte magát, hogy a téma megvitatásának a 32. közgyűlés plénumán elsőbbséget biztosít. A szovjet polgári repülés dolgozói hétfőn felhívással fordultak a világ valamennyi országának légi közlekedési és szállítási alkalmazottjához, hogy minden eszközzel működjenek együtt a polgári repülés biztonságának fokozása, az utóbbi években veszélyesen elharapózott repülőgép-eltérítések leküzdése és elkövetőik méltó megbüntetése érdekében. Alighanem ez a kérdés nyitja: amig a világ valamennyi állama nem kötelezi magát a légikalózok kiadására, illetve példás megbüntetésére, addig a gépeltérítések szomorú, gyakran tragikus históriája újabb és újabb véres fejezetekkel bővül. Végre el kellene határozni, hogy tekintet nélkül a terrorakció motívumaira — amelyek között a szerelmi indokok éppúgy megtalálhatóak, mint a politikai zsarolás —, a légikalózokat sehol ne részesítsék politikai menedékjogban és mindenütt járjanak el velük szemben kellő eréllyel. A huszadik század végére a repülőgép világszerte általános és milliók által igénybe vett közlekedési eszközzé vált. Itt az ideje, hogy — akárcsak annakidején az óceánok kalózai ellen — világszerte egységesen értelmezzék és ítéljék el az ártatlan emberek eletét kockáztató légikalózkodást. Szovjet—indiai nyilatkozatot írtak alá Szerdán délelőtt Morardzsi Deszai indiai miniszterelnök, látogatásának befejezte alkalmából, a Kremlben aláírta a szovjet—indiai közös nyilatkozatot. A nyilatkozatot szovjet részről Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke, indiai részről Morardzsi Deszai miniszterelnök írta alá. Az aláírásnál jelen voltak az SZKP, a szovjet állam és a kormány vezetői, köztük Koszigin miniszterelnök és Gromiko külügyminiszter. Indiai részről ott volt Vadzs- paji külügyminiszter, továbbá a kormányfő kíséretének több más tagja is. A szovjet vezetőkkel folytatott moszkvai tárgyalásaink álláspontjaink további közeledését, egymás még jobb kölcsönös megértését eredményezték. Kölcsönös meggyőződésünk, hogy a népeink közötti tartós barátság független a kormányok változásától — jelentette ki többek között Morardzsi Deszai indiai miniszterelnök szerdán, Moszkvában megtartott nemzetközi sajtóértekezletén. Az indiai közvélemény nagy figyelemmel kíséri a szovjet —indiai tárgyalásokat. A központi lapok kiemelik a moszkvai találkozó meleg, baráti légkörét, és nagyra értékelik azt a támogatást, amelyben a Szovjetunió Indiának a társadalmi haladást és a békét célzó erőfeszítéseit részesíti. Az indiai sajtó tövábbi kommentárokat közöl Leonyid Brezsnyev Kremlben elhangzott beszédének azzal a részével kapcsolatban, amelyben az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke nagyra értékelte a két ország közötti, kölcsönösen előnyös kapcsolatokat. India a maga részéről üdvözli a Szovjetunióval való együttműködést, a Szovjetuniónak azt a készségét, hogy elősegítse India erős, iparilag fejlett országgá válását — írta a Hav Bha- rat Times. A nyugati sajtó — mutatott rá a Szamacsar indiai hírügynökség — megpróbált változást „felfedezni” a két ország közötti kapcsolatokban, a Dzsanata párti kormány hatalomra jutása után. Morardzsi Deszai miniszterelnök és Atal Bihari Vadzspaji, indiai külügyminiszter beszédei azonban szétrombolták azokat a reményeket, hogy „a Szovjetunió és India közötti kapcsolatok kevésbé tartóssá válhatnak”. (MTI) Vendégünk Raymond Barre Belgrádban közös tervek kidolgozására van szükség A belgrádi európai biztonsági és együttműködési találkozó szerdán zárt plenáris ülést tartott, amelyen dr. Petrán János nagykövet, a magyar küldöttség vezetője elnökölt. Az ülésen Jurij Voroncov, a szovjet delegáció vezetője hivatalosan előterjesztette kormányának , a környezetvédelem, a szállítás és az energetika terén való összeurópai együttműködésre vonatkozó javaslatát. Indítványozta, hogy a belgrádi találkozó résztvevői fejezzék ki készségüket: elősegítik a fent említett témakörökben felmerülő komplex problémák vizsgálatával foglalkozó értekezletek összehívását és lefolytatását. Hivatalos jelentés a terroristák öngyilkosságáról Andreas Baader, Jan- Carl Raspee és Gudrun Ensslin halálát minden kétséget kizáróan öngyilkosság okozta, mint ahogy Irmgard Möller is saját kezével próbált véget vetni életének — állapítja meg az a 38 oldalas „előzetes hivatalos jelentés”, amelyet a badenOroszország mindent kimondott 7. Lenin nemet mond Július 3-án Petrográdon fegyveres harc kezdődött, amelynek során négyszáz ember halt meg, illetve sebesült meg súlyosan. A laktanyájából fegyveresen kivonult 1. géppuskás ezredhez más alakulatok, valamint munkások és Krons- tadtból érkezett tengerészek csatlakoztak, azzal a szándékkal, hogy megdöntik az Ideiglenes Kormányt. Ezekben az órákban olyasmi történt, amiről köteteket Írtak a történészek, és ami talán mindennél ékesebben cáfolja a Lenin elleni rágalmakat. Képzeljük el a helyzetet: Petrográd utcáin elszánt, félmilliós tömeg hömpölyög, jelentős számú katonai egységgel — csak a rettenthetetlen, állig felfegyverzett kronstadti matrózok húszezren voltak! — és a munkások közül is sok ezren rendelkeztek valamilyen fegyverrel. Aligha kell különös bizonyítás ahhoz a megállapításhoz, hogy ez a bolsevik jelszavakat kiáltozó, az Ideiglenes Kormányt megdönteni készülő tömeg katonailag nem találhatott volna komoly ellenállásra az akkori fővárosban. A FEJEKBEN, a SZÍVEKBEN IS... Ez a szó szoros értelmében legyőzhetetlen erő a bolsevik főhadiszállás elé Qkmüisäß 1977. október 27., csütörtök vonult. Lenin ott volt — ha akkor élükre áll, a hatalom kérdése a jelek szerint eldől. De csak katonai értelemben! És annak a Leninnek, aki nem is olyan régen szinte egyedül küzdött azért, hogy a hatalmat igenis át kell venni, annak a Leninnek, akit ellenfelei „a hatalom megszállottjának”, „fantasztának” neveztek, akkor és így — nem kellett a hatalom. Felkelést akart, de olyan felkelést, amely nemcsak stratégiai értelemben győz, hanem — a fejekben, a szívekben is! És ebben a Lenin szerint sorsdöntő értelemben a forradalom vezére még nem találta elérkezettnek az időt. Petrográd még nem Oroszország és az az ember, akinél jobban senki nem ismerte az orosz valóságot, még nem volt biztos a vidék- a hadsereg reagálásában. A „fantaszta”, a „türelmetlen”, a „hataloméhes” Lenin nem volt hajlandó a júliusi tömeg vállán átvenni a hatalmat, hanem — hazaküldte a tömeget. Újra neki lett igaza. Ha nem így van, az Ideiglenes Kormány tisztiiskolái, kozákjai és elitezredei nem lettek volna úrrá viszonylag gyorsan a helyzeten. De ők is csak katonai értelemben. Mert a politikai erjedés feltartóztathatatlanul folytatódott. Akkor is, sőt akkor gyorsult meg csak igazán, amikor a diadalittas miniszterek felfedték kártyáikat és megkezdték a leszámolást „a veszélyes elemekkel”. A HADÜGYMINISZTERHELYETTES JELENTI Július 5-én a fronton tartózkodó Kerenszkij közvetlen vonalon telefonbeszélgetést folytatott Jakubovics hadügyminiszter-helyettessel. „Jakubovics: — Elérkezett az ideje a petrográdi kelevény felfakasztásátiak. A fegyveres tüntetésben részt vevő egységeket, valamint a Vörös Gárdát nézetem szerint mindenképpen le kell fegyverezni, az ezredeket szét kell oszlatni és a petrográdi helyőfség többségét a frontra kell küldeni. Kerenszkij: — Teljes mértékben helyeslem a tervét és semmiféle engedményt nem tűrök ... A leg- messzebbmenően ki kell használni a kialakult helyzetet . ..” Bármi is volt Kerenszkij eredeti szándéka, mensevik és eszer kollégáival együtt elérkezett addig a pontig, hogy személye és kabinetje objektíve a reakció segédcsapatává vált az igazi, népi forradalom elleni harcban. A forradalom viharában részletkérdéssé vált hogy ez az ember eredetileg — a maga módján — nem volt becstelen és nem volt tehetségtelen. „A történelem egvik legnagyobb szónoka volt” — írja emlékirataiban Bruce Lockhardt moszkvai brit konzul. — „Szaggatottan, ugatva és fulladozva vetette a tömeg közé kurta mondatait — emlékszik Pausztovszki.i. — Szerette a hangzatos szavakat és hitt bennük, úgy képzelte, riadóként szállnak a felbolj»- dult ország fölé... Miután elugatta fellengzős szavait, Kerenszkij karosszékbe rogyott, egész testét zokogás rázta. Szárnysegédei idegcsillapítókkal itatták. Valeriánaszag lengte körül, mint egy hipochondriás hölgyet ...” „EL KELLETT BUKNIA...” Amikor azonban a világ legnagyobb országának népe új utat tör a történelemben, nem a szónoki tehetség dönt. Kerenszkij tragédiáját szinte maradéktalan teljességgel foglalja össze Lockhardt angol konzul: „Kezdettől fogva reménytelen küzdelmet folytatott. Vissza akart hajtani a lövészárokba egy nemzetet, amely a maga részéről a háborút már befejezte. Két oldalról került kereszttűz alá: balról a bolsevikok támadták, akik minden utcasarkon és minden frontszakaszon a békét hirdették, jobbról a mérsékeltek és a szövetségesek, akik azt követelték, hogy állítsa vissza a cári uralom régi fegyelmét. El kellett buknia...” Július 8-án az Ideiglenes Kormány programnyilatkozatának legfontosabb mondata így hangzott: „Az Ideiglenes Kormány legelső és legfőbb feladatának azt tekinti, hogy minden erejével harcoljon a külső ellenség ellen ...” Van ebben valami jelképes. Hiszen ez a kormány jórészt a belső ellenség segédcsapata volt. A belső ellenség minden szárnya félreérthetetlenül készülődött. Ugyancsak július 8-án Kornyilov tábornok nyílt táviratban követelte a frontokon a halálbüntetés visszaállítását. Kornyilov újra a színre lénett. Harmat Endre (Következik: A Vad Hadosztályt megállítják) württembergi igazságügyi mirjisztérium szerdán terjesztett a tartományi parlament elé. A jelentés nem tud választ adni arra a kérdésre, hogyan került a legszigorúbban őrzött fegyintézetként ismert stamm- heimi börtönbe fegyver, robbanóanyag és rádiókészülék. A minisztérium vizsgálatának eredménye szerint nem zárható ki, bár nem is bizonyítható, hogy a fegyvereket — esetleg alkatrészeikre bontva — a terroristák védőügyvédjei csempészték be látogatásaik alkalmával. Ezt látszik alátámasztani az a jelentés kapcsán felelevenített tény is, hogy a védőügyvédeknél a motozás alkalmával több ízben találtak különböző olyan tárgyakat, amelyeket be akartak juttatni a foglyokhoz és amelyeket természetesen elkoboztak tőlük. A jelentés egyetlen újnak tűnő mozzanata, hogy Raspee fegyveréről megállapították: ugyanabban a ba- seli fegyverkereskedésben vásárolták, amelynek készletéből más nyugatnémet terroristánál is találtak már fegyvert. (MTI) Raymond Barre 1924. április 12-én született Réunion szigetén. Jogi egyetemen és a párizsi Politikai Tanulmányok Intézetében szerzett diplomát. Pályafutását Caen városában egyetemi tanárként kezdte. 1958-ban a politikai tudományok országos alapítványa gazdasági tevékenységet kutató szolgálat igazgatója lett. 1959 és 1962 között az ipari és kereskedelmi, majd az iparügyi miniszter kabinetjének igazgatója. 1961-től a Politikai Tanulmányok Intézetének professzora, 1963- tól pedig a párizsi egyetem politikai gazdaságtan tanszékének tanára. 1966-tól a francia tervbizottság mellett működő, a jövedelmeket és költségeket tanulmányozó központ tanácsának tagja. 1967 és 1972 között az Európai Gazdasági Közösség francia alelnöke, a szervezeten belül a gazdasági és pénzügyek felelőse. 1973-tól a Francia Nemzeti Bank főtanácsának tagja. 1975-től a lakásépítés finanszírozásának) ,PfTt reformját tanulmányozó bi-. ilt!a zottság elnöke. Raymond Barre 1976. ja- nuár 12-én lett külkereske-. delmi miniszter. 1976. augusztus 25-től miniszterelnök, s egyidejűleg gazdasági és pénzügyminiszter. Számos magas francia kitüntetés tulajdonosa. (MTI) Dél-afrikai vita a Biztonsági Tanárban Az ENSZ Biztonsági Tanácsa kedden folytatta a délafrikai helyzetről szóló vitáját. A felszólalók határozott intézkedéseket követeltek a Vorster-rezsim folytatódó terrorpolitikája ellen. Josep Garba, Nigéria külügyminisztere kijelentette: nem elegendő csak elítélni a dél-afrikai fajüldözők terrorcselekményeit. A PÁSZTÓI ÉPÍTŐ-. SZERELŐ- ÉS SZOLGÁLTATÓ - IPARI SZÖVETKEZET pályázatot hirdet « főkönyvelői ollós betöltésére. A pályázat feltétele közgazdasági egyetem, vagy számviteli főiskolai végzettség, és legalább 5 éves ipari gyakorlat! ,, Pályázhatnak mérlegképes könyvelői képesítéssel rendelkező szakemberek is, ennek feltétele legalább tízéves szakmai gyakorlat! JELENTKEZNI LEHET: a szövetkezet személyzeti vezetőjénél írásban vagy személyesen. Jobbágyi, Felszabadó1'' 101. sz. alatt.
