Népújság, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-23 / 250. szám
Az anyós is megszerette Moszkvai esküvő — sok hóval, akadályokkal Beszélgetésrészletek, nem mindig anyanyelven Milyen lesz a ^árnegyed? Az idő, s az utókor közös ereje nagyobbnak bizonyult a török rontó erejénél; igencsak mindenkit megdöbbentett annak idején az egri vár Dobó-bástyájának leomlása. Az omlás miatt meglazult szomszédos falrészt pedig le kellett robbantani, hogy ne veszélyeztessen tovább embert, épületet a vár tövében. Nagy károk egyik napról a másikra. Az újra helyreállításhoz tucatjával kellenek majd a milliók. Emiátt is cinikusnak tűnhet a megállapítás, amit mindjárt, így elöljáróban megkockáztatunk: a várban folyó kutatómunkának, s az egész rekonstrukciónak határozottan „jól jött” ez a szerencsére csak anyagi áldozattal járó falomlás. Ettől kezdve ugyanis felgyorsult a végleges megoldáskeresés, a tervezés, az anyagi források Is bővebben buzognak azóta. A régészek is egy sor kérdésre kaptak választ a várfalnak ezzel a radikális, önkéntes feltárulkozásával. S ha már ilyen lendületet vett a munka, akkor érdemes átfogó, nagyobb programot is készíteni, végleg rendezni a vár ügyét, az idegenforgalom, a történelmi város számára. Ehhez pedig a falakon túli területek is hozzátartoznának — így született meg a várnegyed gondolata. Gárdonyi jobban tudta. Milyen lesz ez a várnegyed? Milyen elképzelések születtek már eddig a vár és környéke végleges rendezésére? Az ide látogatók joggal kérdezhetik ezeket, hiszen a leomlott falrész környékén hónapok óta dolgoznak az építők, s a Dobó utca várfal felőli oldalán is kiürítettek már egy sor lakást. Afi pontos válaszokat a legill&ékesebbek sem tudnak még mondani; a bástyaomláskor feltárult, azelőtt ismeretlen föld alatti termek ügye is azt bizonyítja, a munkák előre pontosan nem tervezhetők. Nagyon sokat változtathatnak a költségeken, a megvalósulás ütemén, a végleges megoldás lehetőségein az ilyen váratlan jelenségek. A legelső és legfontosabb nagy felkészültséggel elvégezni a vár környékén a mélyben húzódó ismeretlen üregek, föld alatti járatok kutatását. Dr. Hortobágyi István, a megyei tanács tervosztályának vezetője beszélgetésünkkor a rekonstrukció programjáról így tájékoztatott: — Szoros összhangban kell történnie a belváros és a vár rekonstrukciójának. A belváros munkái jobban megtervezhetők, hiszen tudjuk hol, mit kell csinálni. A vár dolgában pedig őszintén szólva ma már jobban hiszek Gárdonyi sokszor írói fantáziának tűnő leírásaiban, mint az eddigi kutatásokból levont következtetésekben. Kevés a hiteles dokumentum, marad tehát a kutatgatás tovább a föld alatt. A Földtani és Talajvizsgáló Vállalat, illetve a Középület Tervező Intézet kapott megbízást a feltárásokra, tervezői munkákra. A KÖZTI-nek a budai várral foglalkozó tervező részlege tesz javaslatokat a környék idegenforgalmi hasznosítására. Ami az idegenforgalmat szolgálja Az — egyelőre még nem végleges — elképzelések valóban szépek, mindenképpen a várkörnyék történelmi rangjához méltó rendezést ígérnek. Nézzünk ezekből néhányat. A legfontosabb mindjárt, hogy a várfalhoz épült öreg, többségükben roskadozó házakat egy védőövezettel elválasztják a vártól. Megváltozik tehát az egész környék eddigi jellege. Elsősorban a Dobó utca és a Május 1. utca egy részének vár felőli házsorát érintik ezek a munkák, az épületek mostani veszélyeztetett állapotuk, illetve a későbbi felújítások miatt lakások céljaira már nem lesznek alkalmasak. Az udvarok a védőövezet miatt nagyobbrészt eltűnnek, a régi, de értékes műemlék-épületeket felújítják, a rossz házak helyett újakat építenek. Ezeket a munkákat anélkül, hogy az ott lakókat ne zavarnák, nem lehet elvégezni. Ebbe a környezetbe jobban is illenek az idegenforgalmat szolgáló üzletek, fogadók, itt kaphatna méltó helyet a műemlékvédelmi felügyelőség Egerben dolgozó részlege. Múzeumi kiállítóhelyeket lehetne kialakítani ugyancsak ezekben az épületekben. Ezek érdekében folytatják a már megkezdett kisajátításokat, s ehhez minden támogatást megkap a megye, a város. Több mint harminc új lakás áll már most rendelkezésre az északi lakótelepen, s ez a szám a szükségletek szerint nő a jövőben. A (alakon belül A feltárások előrehaladtával természetesen egyre több történelmi érdekességet is bemutatnak a várba látogatóknak. A Dobó-bástya alatt eddig Ismeretlen rendeltetésű boltíves terem került elő, a bástyában sírhelyre is bukkantak. Szolgálhatnak még más szenzációval is az itteni kutatások. Nem kevésbé érdekesnek ígérkeznek a vár túlsó oldalán, a vasút felől kezdődött feltárások. A pálya alatt húzódó úgynevezett vizes folyosó rendeltetését kutatják; még nem tudni honnan és hová vitte ez a csatorna a vizet. Lehet, hogy ez a vezeték táplálta a Dobó utca egyik udvarán levő, romjaiban is fenséges török fürdőt, amelynek felújítását ugyancsak érdemes lenne a várral közös programban elvégezni. A turisták biztosan szívesen látogatják majd a vár bejárata mellett újra megnyíló török kertet. A török bástyán és a kertben nem a régi kis sörözőt állítják helyre; háromszintes vendéglátóhely kialakítására készültek tervek. Egy gyorskiszolgálásra alkalmas étterem lesz itt. Harmath László, a Heves megyei Beruházási Vállalat műszaki-gazdasági tanácsadója, a rekonstrukció irányítója kalauzolt a munkák színhelyén. Elmondta, hogy jelenleg a várban az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség régészei mellett mások is dolgoznak; az udvar egyik kútjából az MHSZ egri könnyűbúvárai szedik a törmeléket 40 méternyi mélységből. A kérdés: honnan a víz ebben a kútban, ahol forrásra nemigen lehet számítani. A Dobó-bástya körül pedig a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat brigádjai dolgoznak. Ott, ahol nagyobb építőkapacitásra van szükség, az aprólékos régészkedést már elvégezték, oda kellenek az építőipar szakemberei. Természetesen kellő szakértőiemmel, nagy körültekintéssel, megmentve a munka közben előbukkanó régiségeket. A tanácsi építők kapják egyébként a rekonstrukció egész feladatát, a tervek szerint jövőre hatmillió forint körüli értéket már beépítenek. Szakmai megerősítés Pénz, kivitelező, építő vállalat is van már ezekre a munkálatokra, a tervezés is jó kezekbe került. Hogy mikor valósulnak meg ezek a szép tervek, az attól is függ, mennyire összefogott, szervezett, szakszerűen irányított a várnegyed rekonstrukciója. Nagyobb lendületet kell venniük a feltáró, régészeti kutatásoknak is, s ezzel nem azt mondjuk, hogy elnagyolt, ne alapos munkát végezzenek. Szükség van a szakmai megerősítésre, több régész kell, akár az Országos Műemlék- védelmi Felügyelőségtől, akár máshonnan. Ez már nemcsak a történelmi város ügye, hiszen itt több mint egymillió turista fordul meg évente; az ő kiszolgálásukra nekik is készül a sétánynak, pihenőhelynek egyaránt alkalmas, történelmi nevezetességnek, idegenforgalmi látványosságnak pedig felülmúlhatatlan egri várkörnyék. A várfalat lerontotta az idő. Az utókornak kötelessége méltón és értőn megőrizni, újjáteremteni a múlt emlékeit Qekeli Sándor 1. Neked, Vegyenia Lídia, mondd meg őszintén, azonnal megtetszett ez a magyar ember, ez a Sztefán? — Megtetszett? . .. Még hogy azonnal...? Fenét! Csak ott voltam én is egy esküvőn, mert a menyasz- szony, Válja, volt barátnőm, és én a lányokkal voltam ott, nem vele, Sztefánnal, csak a lányokkal... és este volt esküvővacsora az egyetem étteremben, és mi éjfél körül mentünk haza a barátnőmmel, és akkor mondták, hogy itt van ez a magyar fiú, nem ismeri az utat, kísérjük haza. Csak nem ivott? — kérdeztem, és mondták, hogy nem, nem sokat, de hát még idegen itt, és ugye __ mégis esküvőn v agyunk. Kint meg nagy hó, csupa jég az egész út... el is indultunk, és egyszer csak — zsupsz! — nagyot estünk, és sok év azóta eltel, és én még mindig mondom, Pista rántott el minket, de ő, mondja: nem, csak az út csúszott, és mi a barátnőmmel úgy nevettünk, ahogv szegény fiú igyekezett felsegíteni minket ...! 2. És te, Pista? — te hogy emlékszel a Szovjetunióra? — Azt hiszem, nagyon egyszerűen. Lehetőségem nyílt rá .. . Azzal kezdődött, hogy jól sikerült az érettségim ... Akkor, 1961-ben, mi voltunk a Gárdonyi gimnáziumban az első érettségiző osztály. Meg kellett mutatni, hogy mit tudunk, és nekem azt mondta az osztály- főnököm — nagyon klassz fiú volt —, hogy fenékbe rúg, ha nem leszek kitűnő, így aztán kitűnő lettem. — Lídiával hog^ ismerkedtél meg? — Azon az esküvőn, Moszkvában. A vőlegény magyar fiú volt, a menyasz- szony orosz, kislány. A fiú tanúja én voltam, a lányé Lídia. Nekem azonnal megtetszett. 3. Lídia, te ismerted korábban a magyarokat? — Nem nagyon, és nem is csak a jóról. Többen csak arról voltak inkább híresek, hogy szerették á vodkát és orosz lányokat. Mikor Pistát én megismertem, akkor éppen egy magyar fiú nekem udvarolt, de az semmi sem ... ★ — Az egri fiú tehát, a kitűnően érettségizett Illyés István, messzire tekintett — megpályázta Moszkvát. — Nem mondanám, hogy ilyen szép vagy ennyire magasztos volt ez az egész. Egyszerűen csak az történt, hogy beadtam a jelentkezésemet a Budapesti Műszaki És (c hányást kaptál?... Egyetemre, és mert a Szovjetunióba is lehetett pályázni, azt is megpróbáltam ... Mindkét helyre felvettek, és én ezt választottam. — Arra gondoltál, hogy mégiscsak „más” egy szovjet diploma? — Arra nem. De arra, hogy a Szovjetunióban jó ösztöndí jat adnak, arra igen. Meg is kaptuk: 70 rubelt havonta, plusz évi ötvenet könyvre. — Szinte gyerekfejjel kerültél ki. — Igen. Augusztus 26-án, a tizennyolcadik születésnapomat már ott töltöttem. Nem volt valami jó érzés, egyedül csatangoltam a Vörös téren. Pedig biztosan lett volna társaság: 112-en kerültünk ki a Szovjetunió különböző egyetemeire. Nem azt mondom, Eger után kissé szokatlan volt a nyolcmilliós város .. Mi a Rosz- szija szálló mögött laktunk, nagyon jó helyen. Egy hétemeletes épület volt a ko- link. Mi, magyarok, idegen orosz fiúkhoz kerültünk. Négyen voltunk egy szobában, három orosz és egy magyar, hogy tanuljuk a nyelvet. — Még jó, hogy itthon tanultatok oroszt. — Még jó... alig értettünk ugyanis valamit. Hiába tudtuk kívülről Puskin és Lermontov verseit, az élet hétköznapi dolgaihoz nem tudtunk hozzászólni. Kritikus 2—3 hónap volt, még az is megfordult a fejünkben, hogy haza kellene menni. Szerencsére az akkori III—IV. évesek biztattak bennünket, hogy ők is megtanulták, pedig nekik sem volt könnyebb. — Hát a házasodásra, arra mikor gondoltál először? — Házasodásra?! — én meg a házasodás ... Csak hallottam róla, hogy ilyenek is vannak. Méghozzá nem is akárkitől, hanem egyenesen Kádár elvtárstól... Akkor volt a XXII. kongresszus, és mi a Lomo- noszovon találkoztunk vele. Érdeklődött, hogy vagyunk, megy-e a tanulás, meg ilyenek, aztán tréfásan megjegyezte, hogy csak azért kérdezi, mert azzal is törődni kellene, nemcsak a házaso- dással. Maguk itt megnősülnek az állam kontójára — mondta nagy derültség közepette, és akkor még nem tudtam, hogy én is ezek között az állam kontójára nősülök között lesznek. — Mielőtt erről szólnánk, áruljuk el: a későbbi nősülés nem ment a tanulás rovására: Illyés István a (Fotó: Szabó Sándor) moszkvai egyetemen megszerezte a villamosműszer- mérnöki képesítést, méghozzá az ösztöndíjas követelményeknek megfelelően, a 4-es átlagot teljesítve. — Igen, sikerült, pedig nagyon féltem az első félévtől ... De aztán vettem az akadályt, sportnyelven szólva, még csak a léc sem mozgott. És az első év végére már a nyelv sem volt gond, egyre többet tudtunk foglalkozni a szakmával, s kellemesen csalatkoztam a kinti emberekben is. Rájöttem, hogy nyíltak, segítőkészek az oroszok, és én inkább csak velük barátkoztam, kivéve a két évvel felettem járó Vass Gyuszit. ö szombathelyi fiú volt és máig barátom, jelenleg a KGST-palotában dolgozik. — És Lídia? — ő a feleségem. Mondom, már ott, az esküvőn megtetszett, első látásra ... — És te, Lidia... Neked Pista? — Mondom, nekem nem volt jó véleményem. Később anyukám is volt felháborodva, hogy én ilyet teszek, hát te nem tudsz, mit csinálsz, azt mondta, ott a nők ülnek egy várban, a férfiak meg mulatoznak ... Nem is tudom, kitől hallhatta...? De, hogy folytassam, mondom, volt az esküvő, és másnap folytatódott a buli, és délben jött értem a csapat, hogy megy az egész osztály, és akkor már csak egy hely volt nekem, mire odaértünk — — István mellett. Én odaültem, és később a többiek mondták, tudod-e, mennyire illetek egymáshoz? Én tiltakoztam, dehogy is akarok én külföldre férjhez menni. Innen kezdve azonban már minden a szerelem törvényei szerint alakult, ha nem is a legideálisabb körülmények között. Mert Lídia mamáját és a testvéreit sem volt könnyű meghódítani, a természeti viszontagságokról nem is beszélve: derékig ért a hó, amikor először hazamentek a Moszkvától 110 kilométerre levő patinás, nyolcszáz éves városkába, Kolomnába. — Végül 1966 októberben megmondtam szüleimnek, hogy akarunk esküvő. Mert Pista akkor már végzett, nekem meg még volt egy évem az egyetemen. Otthon azt mondták, ha úgy szeret, egy év múlva jöjjön érted... De Pista, ő mondta, hogy azt nem, most legyen esküvő. Így aztán november 7 -re hazamentünk, nagyon szép ünnepség volt, és mi december 22-én megesküdtünk. És innen már valóhan egyszerű volt az út Egerig. Itt kaptak lakást, és mindketten itt dolgoznak a VI- LATI-ban. A férj kétszeres kiváló dolgozó, és az „idegen”, nagyon kedves, közvetlen feleség — elektromos gyártásvezető — egy igazgatói dicséret tulajdonosa. És egy kislányé. Rita itt született 1971- ben és most elsőosztályos. Természetesen anyanyelvén is, magyarul is tökéletesen beszél, és mert az idegen bácsival kicsit hosszúra sikerült a szülők beszélgetése, noszogatni kezdi az anyukáját: — Anyuci, figyelj — I — MI IR... I—LI ÁLL.. J és figyelj, csak, még egy ilyen piros is kell ide, a füzetbe... és nézd, ide is piros kellett volna, mondta a tanár néni. B. Kun 'Jtbojt
