Népújság, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-23 / 250. szám
Minden szem az oltványon Nagy beruházás nagy hibákkal Gyenge kezdés, rossz folytatás Bélapátfalván A magyar népgazdaság 1970 és 1974 között nem kevesebb, mint 50 millió dollárért vásárolt cementet a tőkés országoktól, ötvenmillió dollár nagyon sok pénz, s aligha kell bárkinek bizonygatni, hogy másra is el tudtuk volna költeni. Hogy mégis cementet vásároltunk érte, annak az az egyszerű magyarázata, hogy a hazai ipar termelése mesz- sze elmarad az igényektől, márpedig e fontos alapanyag nélkül sehol a világon nem lehet új házakat, gyárakat, iskolákat építeni. Kerül amennyibe kerül, de a a cement nélkülözhetetlen tehát, és évről évre több kell belőle. Kormányunk ezért döntött úgy, hogy a jó természeti adottságokkal és a nagy szakmai hagyományokkal rendelkező Bélapátfalván új cementgyár épüljön. A magunk kárán sem tanú unk Az új gyár már épül. Csak nem úgy, nem olyan ütemben, ahogyan, kellene. Annak ellenére, hogy az építkezés kiemelt beruházás, gazdája az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, hogy a megye, a járás párt- és állami vezetői mindent elkövettek az ott dolgozókért, az új gyár határidőre történő megépítéséért. A szomorú tények mégis azt bizonyítják: még a magunk kárán sem tanulunk. A Bélapátfalván tapasztalható hibák, hiányosságok ugyanis kivétel nélkül régi ismerőseink. Beruházásaink tipikus és ragályos betegségei. Közismertebb „vírusai”: a későn s hiányosan készülő tervdokumentációk, az alacsony munkaszervezés, a rossz összhang, a laza munkafegyelem, a gondatlanság és természetesen a magyarázkodás. Leggyengébb a generálkiv te’ezö A megyei párt-végrehajtóbizottság a héten tartott ülésén — nem először tűzte már napirendjére — újból megvizsgálta és értékelte a beruházás eddigi munkálatait. Az építők, a szerelők, a tervezők és a bonyolítók munkáját ,. elemző jelentésből egyebek mellett a következők derültek ki: A 31. számú Állami Építőipari Vállalat sem tavaly, Megvallom őszintén, sok rossz címet adtam már, de ilyen rosszat még soha. Komplett állattenyésztés. Az újságíróiskolában a rossz címeket is megemlítik elrettentő példaként. Az olyat, amelyik unalmas és mesterkélt. Hogy mégis kitartottam mellette, azt azért tettem, mert az állattenyésztés jelenlegi helyzetét, a felmerülő gondok összefonódását, az elért sikereket így lehet legrövidebben, legtömörebben, ha nem is a legszerencsésebben összefogni. Kezdjük talán a sikernél. Siker, hogy annyi próbálkozás, ösztönzés után végre fellendülőben van a tejtermelés, emelkedett hazánkban a szarvasmarha-állomány és a tehénlétszám. Heves megyében is a sikeres előrelépés számadatait rögzíthették a statisztikák. Az elmúlt esztendő azonos időszakához viszonyítva 2,3 százalékkal emelkedett a szarvasmarhalétszám, egy- tized híján három százalékkal több tehén van, mint tavaly volt, s jelentősen, 12,5 százalékkal nőtt megyénkben a tejtermelés. Országos méretekben vizsgálva : a termelőszövetkezetben levő tehénállomány az év első hét hónapjában 21,6 százalékkal adott több tejet az 1976-os esztendő azonos Időszakához viszonyítva. sem az idén nem tudta vállalt feladatait teljesíteni. És ez annál is inkább szomorú, mert a cég az építkezés generálkivitelezője, és 1976-ban meg 1977-ben is soron kívüli segítséget kapott a minisztériumtól, valamint a megyei szervektől is. Erejéből, tudásából, lelkesedéséből azonban még így is csak annyira tellett — és ez eddigi munkájának egyben bizonyítványa is —, hogy a korábbi mulasztásai az idén még nagyobb méreteket öltöttek. Pedig hát kinek, ha nem éppen az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium vállalatának kellett volna példát mutatnia? A tervszerű munkát lényegében az ünnepélyes alapkő- letételtől kezdve zavarta, hátráltatta továbbá a műszaki tervek késése, és a gyakori tervmódosítás. A külföldi partnerek többségétől is későn érkeztek, későn érkeznek a különböző gépek, berendezések, a munkahelyeken változatlanul alacsony az üzemszervezés, és nagyon gyakran éri jogos kifogás a munkafegyelmet is. Természetesen tisztelet a kivételnek: elsősorban a feladatát maradéktalanul teljesítő Űt- és Vasútépítő, valamint a mulasztásait időben pótló Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalatnak. Hiányzik egy erőskezű miniszteri biztos, aki a beruházásban részt vevő vállalatokra időben rácsengethetett volna. Igen kedvezőtlenül hatott a dolgozók hangulatára és természetesen munkájukra is, hogy az Építőipari Beruházási Vállalat az elmúlt télen még a szállások melegvíz-ellátását és fűtését sem tudta biztosítani. A gyár építésén dolgozó szocialista brigádok sem tudták igazás összemérni tudásukat, mert egyszer irreálisan sokat kértek tőlük, máskor meg a semmittevéssel tudták csak „elütni” a műszakokat. Hz új határidő: talán 1079. júniusa A beruházás programja szerint az új gyár első vonalán 1978 szeptemberében került volna sor a próbaüzem megkezdésére. Az elmondottakból nem nehéz megjósolni, hogy az említett időben már szó sem lehet az indító- gomb megnyomásáról. Az új határidő hivatalosan még nincs megjelölve — kormáVisszajáró gondok Ezek bizony szép számok, de a legnagyobb hiba az lenne, ha csak a számokat néznénk, s elfeledkeznénk arról, hogy az elért eredmények hátterében nyugtalanító és megoldatlan kérdések is sorakoznak. Drága lakóhely Az első és legfontosabb ilyen kérdés az évek óta visszatérő takarmánygond. Bár tejtermelésben előreléptünk, a növekedés elmarad az előirányzott tervhez képest, s ez az elmaradás az év első negyedében tapasztalható takarmányhiánynak tudható be. Ez annál is inkább érthetetlen, mert évek sőt, mondhatni évtizedek óta a legkülönbözőbb szakmai tanácskozások agyon játszott lemezei közé tartozik a takarmánytermesztés fontossága. Ennek ellenére csigalas- súságú fejlődés tapasztalható ezen a téren. Elég itt talán megemlíteni, hogy amíg a legjobb és leggyengébb termelőszövetkezetek között búzatermesztésben legfeljebb háromszoros különbség adódik, adáig a gyepek, rényunk dönt majd benne —, de az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztérium illetékes vezetői szerint 1979. júniusa előtt a próbaüzemre aligha kerülhet sor. Tessék számolni! A különbség nem kevesebb, mint kilenc hónap a két dátum között. S hogy mennyi lesz a kár, a veszteség? Ne tessék számolni! Mert szinte felbecsülhetetlen. Hogy végül is elég lesz-e a plusz kilenc hónap, azt ma még nehéz eldönteni. Figyelmükbe ajánljuk azonban az építőknek, a szerelőknek— ahogyan tette ezt a végrehajtó bizottság ülésén felszólaló miniszterhelyettes is —, hogy akkora lemaradást kell pótolniuk, hogy az új ütemterv egyetlen percnyi tartalékidőt sem engedélyez számukra. Nyugodtan, de szervezettebben Bármennyire is szomorú, de ma ez a valóság Bélapátfalván. Mármint az — ahogyan a végrehajtó bizottság ülésén is megfogalmazták —, hogy ezt a beruházást sem megfelelően készítették elő. De fogalmazzunk még pontosabban: ezt az építkezést sem a beruházásokkal kapcsolatos párt- és állami határozatok szellemében tervezték meg és dolgoztak eddig érte. Sok mindenre szükség van, illetve szükség lesz a lemaradások pótlásához, az új határidők tartásához. Mindenekelőtt higgadt, nyugodt, tervszerűbb, és az eddiginél jóval szervezettebb munkára. Mert az idegesség, a kapkodás, még tovább rontana a helyzetet. A megyei párt-végreh aj tóbizottság javaslata között' szerepel továbbá az is, hogy az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium következetesebben és szigorúbban kérje számon a beruházásban részt vevő vállalatok vezetőitől és dolgozóitól a határidők tartását, a tervszerű munka feltételeinek biztosítását. ' S mivel az új gyár mégiscsak megyénkben épül, ezért a megye, az egri járás párt- és állami szervei, a megyei KISZ-bizottság, és a Szak- szervezetek Heves megyei Tanácsa is adjon még hatékonyabb segítséget a gyár építőinek. Mert csak így kerülhet sor még 1979-ben is a próbaüzem megkezdésére. Koós József tek hozamában ez a különbség hétszeres. Gyakran úgy tűnik, mintha az állattenyésztés fejlesztése egyedül a létszám növelésében merülne ki, s mintha feledésbe merülne az az alapigazság, hogy megfelelő színvonalú takarmánytermelés nélkül nem is lehet beszélni állattenyésztésről. Rögtön a takarmánykérdés után következik a férőhely — tehát ahol a tehenek „laknak” — pénzügyi helyzetének gondja. Egy tehénférőhely beruházási költségét egy megyei jelentés 50 —60 ezer forintnak mondja, s ennek a beruházásnak 10, azaz tíz esztendő a megtérülési ideje, tehenenként évi ötezer liter körüli átlaggal számolva. Ha figyelembe vesszük a 2300 liter körüli megyei átlagot, könnyen ki lehet számítani a valódi megtérülési időt. A súlyos gondot még tetézi, hogy a férőhelyenkénti 50—60 ezer forintos beruházási költség csak úgy igaz, ha nem számítjuk a tehénférőhelyhez a hízó- és növendékférőhelyet, a kapcsolódó szociális beruházás Kijutott az abasáriaknak is az idén jégből is, fagyból is, még „ráadásként” is. Az ember azt hinné, hogy ezek után mindenki lógatja az orrát a Rákóczi Tsz-ben, és azt emlegeti sóhajtozva, hogy „ha nem lett volna, ami volt, akkor...” — Ügy látjuk, amit tavaly sikerült elérni, a napi százötven forintot, az idén is meglesz — közli Rudas Sándor, a tsz elnöke, némi meglepetésünkre. Az a százötven forint pedig egy tízórás munkanap értéke. Ebből mindjárt az is kiderül, hogy az abasá- riak nem ültek ölbe tett kézzel a fagy és a jég után sem. ■ A szüretnek már nagyon a végén jártak október közepén. Nemcsak a szorgalmuk miatt, hanem azért is, mert augusztus 20. után az akkori termésnek mintegy negyedét le kfellett szedniük, persze kényszerből, féléretten, ha nem akarták, hogy a jégverte fürtök ott menjenek tönkre a tőkéken. Senki sem örült annak a szüretnek. Mentették a menthetőt. Visonta és Márkáz is hasonló helyzetbe került, és akkor elhatározták, az így leszedett szőlőt eladják Aba- sárnak, többféle gyakorlatias okból is. Az abasáriak viszont azt mondták, hogy ők pedig eladják a pálinkájukat a vi- sontaiaknak, palackozzák és értékesítsék ők a piacon. A sor még nem zárult be ezzel. Márkáz hajlandó volt sokat. Mert, ha ezeket is hozzászámítjuk, akkor egyes becslések szerint a bekerülési költség eléri a 150 ezer forintot is. Az utóbbf esztendőkben olyan vasbeton erődítményeket emeltünk a szarvasmarháknak, amelyek nem csupán értelmetlenül drágák voltak,de funkciójukat sem töltötték be maradéktalanul. A közelmúltban épült 430 „modern” szarvasmarhatelep közül hivatalos statisztika szerint is csak húsz százalék mondható valóban korszerűnek. Láthatatlan vonal A fenti gondokat, problémákat nem azért említettük meg, hogy levonjunk az elért eredmények értékéből, vagy hogy így kisebbnek tüntessük fel azt a fejlődést, amely valóban örvendetes. Sokkal inkább azért, hogy jól érzékelhető legyen, meny- . nyíre összetett, átgondolt intézkedési és cselekvési program hozhat eredményt az állattenyésztésben. Mert szintén nem közvetlenül állattenyésztési ügy például a jó reklám. Azt is gépekkel segíteni az abasáriaknak, nemcsak a szüretben, hanem az oltvány kiszedésében is. Jogi kereteket nem keresett a három tsz, hanem a jószomszédság alapján lett gyakorlati lépéseket az együttműködésre. Ha valaki ennek a ténynek a jelentőségét nem érzékelné megfelelően, hadd mondjuk úgy: a korábbi évek kissé merev, se hideg, se meleg viszonyai lendültek ki az idén arról a holtpontról, ami ugyan senkinek sem szerzett örömet, de megváltoztatását sem kezdeményezte senki. Valami elindult, hogy a szomszédok gondját-baját könnyítse. ■ Az oltvány. Éppen hatmillió vár arra, hogy kiszedjék, és kiderüljön, mennyi belőlük az, ami értékesíthető. Az abasáriak az oltványhoz a földet a nagyfügedi határban bérelték. Ez a tény egyáltalán nem köny- nyí tette a munkájukat. Most a visontaiak azt is felajánlották, hogy adnak ők földet az oltványnak. Az együttműködés mintha kezdene tovább bővülni, szélesedni. Az egri borkombinát vörösborprogramjához az abasáriak több mint egymillió oltványt nevelgettek az idén. Bár ez nem is olyan „könnvű”, mivel a vörösfaitákból általában csak húsz-huszonöt százalék az értékesíthető, míg a fehérfajtáknak negyvenmondhatnánk, vajmi kevés köze van az állattenyésztéshez. Azzá válik azonban akkor, amikor kiderül, hogy a felfutó tejtermelést nem követi kellő mértékben a fogyasztás bővülése. Állattenyésztési üggyé válik az is, hogy van-e elég jól felszerelt hűtőkocsi, akadálytalan-e a többlettermelésből adódó többletmennyiség felvásárlása. Korszerűek, nagy áteresztőképességűek-e a tej- feldolgozók vagy éppen a vágóhidak. Megyénkben az idén az összes sertéslétszám az elmúlt év közepéhez viszonyítva 7,7 százalékkal magasabb. Ez nem a létszám növelését közvetlenül fokozó intézkedésnek köszönhető, hanem a felvásárlás biztonságát garantáló döntéseknek, a jobb és egyenleteseb takarmányellátásnak. Az állattenyésztés jó vagy elégtelen színvonala közvetlenül a lakosságot érintő kérdés. A szarvasmarha- és sertéstenyésztés fokozása érdekében hozott határozatok megtették a várt hatást, javult —* jelentősen javult — tejből és húsféleségekből az ellátás. S hogy ez a javulás ne átmeneti jellegű legyen, ahhoz az szükséges, hogy az állattenyésztést ne csak a legszűkebb szakgárda, hanem a kapcsolódó részek szakemberei is kompletten értelmezzék. iSz. A.) negyvenöt százaléka. A két adat sokat mond. De segíteni akarnak a kombinátnak. Nem titkolják, viszonzást is várnak cserébe. Az andornaktályai vad- alanyból szeretnének kapni. Ez pedig a borkombináton múlik. A kapcsolatok szélesítését mutatja az is, hogy a Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdasággal pincecseréről tárgyalnak. Mindkét gazdaság a saját érdekei szerint járna jól ezzel a cserével, amire senki sem kötelezi egyiküket sem, csak a segíteni akarás mozgatja elhatározásukat. Ez is nagyon jó dolog. ■ Valamikor csak négymilJ lió oltványt készítettek az abasári tsz-ben. Aztán néhány évvel ezelőtt „rátettek” még kétmilliót, mert a népgazdasági érdek ezt kívánta meg. Hogyan lehet ezt a munkát győzni a Rákóczi Tsz- ben? A választ Rudas Sándor adja meg: az oltvány egyharmadát közös munkával, a többit pedig családi műveléssel teremtik elő. Különben erejük nem lenne ehhez a rengeteg munkához. Az oltványkészítésnek ez a gyakorlata már többször adott alkalmat bizonyos kérdőjeles megállapítások megfogalmazására. Vitatták többször és több fórumon is, féltve a minőséget elsősorban és közös érdekét is. — Bizalom kérdése, az kétségtelen — válaszolja az elnök a kérdésünkre. — Képtelenek lennénk min-, dennap minden családot felkeresni és ellenőrizni, hogyan végzik az oltás előkészítését és az oltást is. A telepen azonban sok mindenre lehet következtetni abból, hogy melyik családnak hogyan díszük az oltványa, milyen lesz a százaléka. Azonban ha azt akarjuk, hogy legalább hatmillió oltványt készítsünk, a családi műveléshez a bizalmat előlegeznünk kell, ■ Jelentős tényező Abasár életében az oltvány. Nemcsak a határainkon belül keresik ezt a szőlőt telepíteni szándékozók. De azt már kevesen tudják, hogy „egyéni” termelők is dói-, goznak Abasáron, engedéiy- lyel, cégtáblával. Mint bármely más kisiparos vagy kiskereskedő. Joguk van an- hoz is, hogy pénzért mások munkáját is igénybe vegyék. És ha egy tsz-tagot fogadnak fel néhány napra? Hogyan jelentsék be az SZTK-nál? Mondják, jó néhány száz forintot ér egy napra egy- egy férfi, és az asszony! kéz sem sokkal kevesebbet kap a munkájáért, ha felfogadják a „maszekok”. Bizonyosat azonban senki sem tud, de a különböző jelek sok mindenre engednek következtetni. Az egyéni oltványkészítés lehetőségét senki sem kérdőjelezi meg. A munkával szerzett „akármilyen” jövedelmüket sem irigyli senki. Ha azonban az „ügyeskedés” is hozzátársul ehhez, az már szabályokat, rendeleteket sért. Ez pedig megint más dolog. De hogy ezt a „bogot” nem Abasáron lehet és kell kioldozni, az biztos. Nem vagyunk meggyőződve arról, hogy Abasáron ennek az egyéni oltványkészítésnek nines-e sok áttételes következménye éppen az abasáriak közérzetének alakulására. ■ így van ez: az ember feltesz egyetlen kérdést: milyen munka folyik az abasári tsz-ben, aztán elindul a választ hordozó szavak sora, és kiderül, mennyi minden tartozik a felelethez, jó is, gondokat fakasztó is, de hát nincs mit tenni, amióta világ a világ, mindig így volt, így is lesz — még egy jó darabig. G. Molnár Ferenc U&mm 1977. október 23., vasárua]) | Komplett állattenyésztés 500 HOLSTEIN-FRIZ Átadták az építők az új szakosított tehenészeti telep első egységét a Devecseri Állami Gazdaságnak. A több mint 500 darabos Holstein-Friz állományt már be is telepítették az istállóba. (MTI fotó — Rózsás Sándor felv. — KS)
