Népújság, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-23 / 250. szám
/ A hevesi dohány Nincs még egy növény, melynek annyi tiltó rendszabállyal, korlátozással és el- Jenpropagandával kellett volna megküzdenie, mint a dohány Ez azonban sem a termelésnek, sem a felhasználásnak nem ártott, sőt ennek ellenére állandóan terjedt. Heves megyében, különösen a Tárná1 menti községekben van nagy múltja a dohány- termelésnek. Ez a homokos terület a hazai termelési körzetek közül az északi tájhoz tartozik. Régi feljegyzések szerint, a Tárná mentén először Aldebrön, 1742-ben, Mária Terézia engedélyezte negyven családnak a dohánytermelés jógát Azóta az utódok folytatták ezt a hagyatékot és ma is a Tárná mentén az egyik fő növény a hevesi dohány. Kiss János, a feldebrői Rákóczi Termelőszövetkezet elnöke: — Nálunk 90 hektáron van dohány; hevesi és kerti. Főleg a hevesi fajtával foglalkozunk. Feldebrő és a szomszédos Tófalu földjei legalkalmasabbak a termelésre. Ezeken' a helyeken az idén minden idők legjobb termését takarítottuk be, hektá- ranként tíz mázsával többet, mint amennyit terveztünk. Így 78 mázsa lett az átlag. A kápolnai dohánybeváltónak 5200 mázsa hevesi zöld dohányt szállítottunk, ami az árbevételt 767 ezer forinttal növelte. Nagy munka volt a betakarítás. A tagság szor- szorgalma azonban meghozta az eredményt. Jöttek a fiatalok mellett az idős nyugdíjasok is, akik hajnaltól késő estig törték a dohányt. Kombájnnal nem tudtunk dolgozni, mert a július végi viharok miatt megdőlt a dohány. így csak kézi erővel, egyenként törtük le a leveleket — Minek köszönhetik a sikert? — Hosszú évek után sikerült a dohánytermelésre legalkalmasabb területeket megválasztani. Fólia alatt neveltük a palántákat, amivel lényegesen tökéletesedett ennek technikája. Aztán az időjárás is kedvezett, bár az augusztus 19-i jégverés a mi határunkat sem kerülte el, de nem volt olyan nagy pusztítás. A tagok lelkes, odaadó munkát végeztek, hiszen a szombatot, a vasárnapokat is feláldozva dolgoztak, így a szeptember végi, korai fagyok előtt sikerült betakarítani az egész termést. Somogyi Miklós, a verpe_ léti Dózsa Termelőszövetkezet főmezőgazdásza: — A hagyományok ellenére, a hetvenes évek elején nálunk is megtorpant a dohánytermelés. Vizsgáltuk az okát és rájöttünk, hogy a rossz palántanevelés, az agrotechnikai hiányosságok csak minimális jövedelmet biztosítottak a gazdaságnak. Elhatároztuk, hogy változtatunk ezen és a hagyományokat folytatva, nagyobb gondot fordítunk a dohánytermelésre. — Hány hektáron termelnek most hevesi dohányt? — Negyvenöt hektáron, melyet a korábbi tizenötről növeltünk ennyire. Javítottunk az agrotechnikán és a palántákat Tlszaföldvárról, valamint Cibakházáról vásároltuk. Így időben kiültettük a dohányt és nagy gon_ dót fordítottunk az ápolására is. Az idén sajnos két alkalommal jeget kaptunk, ami jelentős pusztítást végzett. Így nem lett meg a tervezett átlagtermés és a károk miatt 61 mázsát takarítottunk be Tavaly itt a hevesi dohány 72 mázsát adott hek- táranként. — Mikor ketáték a törést? — Miután kellő időben, május végéig kiültettük a palántákat, korán beérett a dohány és szeptember 17-re befejeztük a törést. Szövetkezetünk korábban vásárolt egy Baltes dohánytermelő gépsort, melyet a palántaüL tetősnél és a növényvédelmi munkáknál jól felhasználtunk. A kombájnt azonban nem tudtuk alkalmazni a törésnél, mert kézi erővel gyorsabban ment a munka. Az asszonyok többen voltak és gyorsabban haladtak. — Mennyi jövedelmet hozott a dohány? — Még nincsenek végleges adataink, de annyi már bizonyos, hogy megközelíti a hárommillió forintot. A jégkár miatt az Állami Biztosító hétszázezer forintot térített. Miután tavasszal száz hektár kajszibarack elfagyott itt, Verpeléten, helyette dohánnyal pótoltuk az árkiesést. Kiss István, az átányi Búzakalász Termelőszövetkezet elnöke: — A szeptember végi fagy csaknem száz mázsa dohányunkat elvitt. Ez félmillió forint kárt jelent szövetkezetünknek. Közvetlenül a betakarítás vége előtt ért bennünket ez a kár. Korábban biztató volt a kilátás a dohánytermésből, de az időjárás nem kedvezett. Az augusztus végi forróság hamar beérlelte a leveleket, így igyekeztünk meggyorsítani a törést. Az idén 44 hektáron termeltünk dohányt hagyományos technikával. Magunk neveltük hozzá a palántákat, az asszonyok ültették és művelték be- érésig a növényeket. A törést is kézi erővel végezték, csakhogy ez már fogyóban van. — Milyen a dohány minősége? — Arra nem lehet panasz. Jobb, mint a tavalyi, noha akkor több termett, mint most. A kiesések ellenére, másfél milliós árbevételt jelentett szövetkezetünknek. Mivel csökken a kézi munkaerő, kevés a női dolgozónk, így jövőre már csak 20 hektáron termelünk dohányt. Nem gondoltunk gépesítésre, megmaradunk a hagyományos agrotechnikánál. Persze itt a községben a háztájiban továbbra is komoly jelentősége marad ennek a növénynek, miután kedvező jövedelmet biztosít a tagoknak. Borbereki István, a kápolnai dohánybeváltó helyettes vezetője: — Hét gazdasággal vagyunk szerződéses kapcsolatban. A hevesi zöld dohány átvételét még július 10-én megkezdtük. A gazdaságok a Tárná mentén 450 hektárról takarították be ezt a fontos ipari nyersanyagot. Hevesi dohányból 29 ezer mázsát vettünk át, nyolcezerrel többet, mint tavaly. Munkában vannak a szárítótornyok, összesen 46; Kápolnán, Verpeléten, Erdőtelken és Kál- ban. A hevesi fő fajtákon kívül most az őszi és téli hetekben a jövő év februárjáig még 3300 mázsa szabolcsi, kerti, pálmonostori és káliói dohányt is átveszünk a szövetkezetektől. Kedvezőbb helyzetben vagyunk a beváltással és a feldolgozással, mint tavaly. A közös gazdaságokkal a kölcsönös előnyök alapján egy, illetve öt évre szóló szerződést kötöttünk, a dohánytermelésre és az átvételre. Különösen előnyös a középtávú szerződés, mert a száraz dohány után mázsánként 165 forint, zöld dohány esetén pedig mázsánként 30 forint felárat fizetünk. A termelést tehát a közgazdasági szabályozók kedvezően ösztönzik, érdemes vele foglalkozni. — Mennyire javult a termelés műszaki feltétele? — A dohánytermelés sok figyelmet, jártasságot és különleges szakismereteket igényel. Ennek alapján a termelők specialistákká váltak a Tárná mentén is. Mindez a legújabb időkig zömében nagyüzemi keretek között, de alapjában kisüzemi jelleggel valósult meg, sok kézi munkaerő bevonásával. A hevesi dohány gépesített nagyüzemi termelése most van kialakulóban. A hetvenes évek elejétől néhány gazdaságban, mint Erdőtelken, Verpeléten, Besenyőtelken, Feldebrön és Hevesen, kanadai gyártmányú Baltes gépsort vásárolták. jelentős állami támogatással. Besenyőtelken pedig ma már nem hagyományosan, kézzel fűzik a dohányleveleket, hanem NDK gyártmányú géppel varrják, megkönnyítve ezt a munkát is. Tökéletesedett tehát a technika, de a műszaki fejlesztéstől komolyabb eredményeket csak a következő években várhatunk. Ez a jövő útja, ami pótolhatja az egyre csökkenő kézi erőt a dohánytermelésben is. . Mén túsz Károly A BUDAPESTI VEGYIPARI GÉPGYÁR törzsgyárában az idén 60 darab cementszállító és 18 darab műanyag-, valamint granulátumszállításra alkalmas tankautót készítenek. A cementszállító autók többségét az NDK-ba, a műanyag, illetve granulátumszállításra alkalmas kocsikat a TVK-nak és a BVK-nak készítik. (MTI fotó — Balaton József felv.) , Arak, adók, dotációk IV. Bevételek és kiadások Ha azt kérdezzük, mennyibe kerül az áru, a szolgáltatás, a fogyasztói árra gondolunk. Pedig az is jogos kérdés, hogy mennyibe kerül az áru, a szolgáltatás a népgazdaságnak. Az egyik többe kerül, mint amennyit a fogyasztó fizet érte. Erre az állam ráfizet. A másik viszont kevesebbe kerül és ezen az állam nyer. Ha a lakosság által tavaly vásárolt összes áruk és szolgáltatások értékét 100- nak vesszük, akkor állami támogatásban részesül 37 százaléka, forgalmi adó terhelte 33 százalékát, a további 30 százalék pedig a költségvetéssel nem került közvetlen kapcsolatba, nem csökkentette és nem is növelte az állami jövedelmeket. Az árpolitika általában tudatosan téríti el a fogyasztói árakat értéküktől, hogy ösztönözze, vagy visszafogja a fogyasztást. De ettől függetlenül is évről évre növekszik az ártámogatások összege, illetve csökken a forgalmi adóé. Azért, mivel az állam a növekvő termelési költségek, és import-áremelkedések egy részét magára vállalja és nem hárítja át a fogyasztókra. A legnagyobb összegű ártámogatást, 15 milliárd 281 millió forintot az élelmiszerek kapták 1976-ban. Ezt követte a személyszállítás (10 milliárd 211 millióval), majd a kommunális szolgáltatások (a távfűtés, a víz-, a csatorna, a gázellátás 2 milliárd 588 millióval), és a tüzelőanyagok (2 milliárd 41 millióval). A forgalmiadó-listán az élvezeti cikkek vezetnek, az ezen a címen elért állami bevételek összege csaknem annyi (15 milliárd 48 millió forint), mint az élelmiszerek dotációja. Majd a vegyes iparcikkek következnek (5523 millióval), illetve a ruházat (3 milliárd 875 millió forinttal). Jelentős állami bevételek származnak továbbá a személygépkocsi, illetve a benzin értékesítéséből. Érdemes azt is közelebbről szemügyre venni, hogy milyen az áreltérés mértéke, az ártámogatás, illetve a forgalmi adó termékcsoportonkénti százalékos aránya. Termékenként, szolgáltatásonként eltérő, a nagyobb ^szóródás” a dotációnál tapasztalható. A városi közlekedésre például igaz a mondás, hogy egyet fizet és hármat kap! A dotáció ugyanis csaknem 300 százalékos. Vagyis, az utasok által fizetett minden egyes forinthoz az állam még 3 forintot hozzáad. A vasúti személyszállítás dotációja „csak” 170 százalékos. Nálunk ez a helyzet... Gumicsizmában caplatok, kerti munkához öltözötten, a Szépasszony-völgy ünneplő ruhásán zsivalygó kirándulói között. Egyszerre elém toppan egy réglátott gyermekkori barát. Ö is gumicsizmában, munkaruhában esetlenkedik a vasárnapi forgatagban. Nagy az örömünk, összeölelkezünk, ropogtatjuk egymás derekát, döngetjük egymás hátát. — Honnan erről, testvér? — Van itt egy kis telkem... — Ahá, szóval, te is úri paraszt lettél! — Én úgy látom, hogy te is ugyanabban a gumicsizmában jársz! i Nevetve tértünk be az egyik pincébe, bort kértünk a beszélgetés asztalára. — Otthon mi újság? Jártál mostanában fatornyos falunkban? — A nagyapám járt nálam, ő mesélt egyet és mást. Tudod, hetvenben ballag már az öreg, de még mindig dolgozik. Ö a mezőőrök parancsnoka Négy-öt embernek parancsol, irányítja, ellenőrzi őket, jól végezzék a dolgukat. Van egy Komár kismotorja, amolyan libakergető, ő csak úgy nevezi, hogy zümmögő bicikli, azzal járja a határt. Kortyoltunk a borbóL — Van az öregnek puskája is, arra módfelett büszke. Ha kóbor kutya kerül eléje a határban, annak odagyújt mind a két csőből. Azt mondja: a vadra éppen olyan szükség van, mint a mezőőrökre. A fürj, fácán, fogoly égbekiáltó hasznot hajt... Egy emberére sokat panaszkodott. A Frecsora. Ismered, biztosan te is ismered. Apró, vézna ember. Olyan kis idétlen. Volt fogatos, jószággondozó is. A ló megrúgta, a tehén a lábára lépett. Kitették hát a mezőőrökhöz, mivel semmi erős munkát nem bír. Persze, puskát azt nem kapott a kezébe, isten mentsen attól. Egy rézfokos lett a címere. Nagyapó kiokította, mi a dolga, melyik körzetet vigyázza. De ahányszor csak kereste, Frecsot nem találta sehol. Az asszonyokat kérdezte a kukoricásban : Láttátok Frecsot? Nem?! Kereste öregapám mindenfelé, végül odahaza megtalálta. „Te, Frecso, voltál kint a területeden?” „Voltam hát, voltam. Csak ezek a francos külykök szétrontották a pacsitkerítést, gondoltam, csak meg kell csinálnom egyszer..Szúrta az öreg oldalát a dolog. Másnap a körtefa alatt akadt rá, olyan mélyen aludt, akár a mormota, még a motor hangjára se nyitotta fel a szemét. Akkor nagyon megszidta: „Hát ennyire korhely ember vagy te, Frecso?!” Keresi máskor is, hát látja, Frecso feredőzik a réti mocso- lyában, a kenderáztatóban. „Hogy vinne el az égede- lem. „ — kiáltott neki már messziről. Frecso bújt volna le a víz alá. „Belefulladsz, hé!!!” „Dehogy fulladok, vigyázok én arra...” — így Frecso. Odakötötte magát a fűzfához, el ne süllyedjen a vízben, le ne húzza a mély iszap. Nagyapám azzal a kötéllel cibálta ki a vízből. „Nem bírtam a nagy meleget — mondta — gondoltam, megmártózom kicsit...” Egyik vasárnap kos szaladt a dinnyetáblába. Két fiú is pattogtatta az ostort, de nem bírta kihajtani, a kos mindegyre ott forgolódott a dinnyék között. „Hé, ti, nyavalyások, mit műveltek azzal a kossal? Hagyjátok abba azonnal a pattogtatást!” Szaladt volna Frecso hozzájuk, ha el nem botlik a dinnyékben. Mire feltápászkodott, hült helye volt a kosnak. Kiderült, nem is kos táncolt a táblában, egy fiú volt kifordított nagykabátban, s amíg Frecso figyelmét magára vonta, a többiek szépen megdézsmálták a dinnyét. Frecso dörgedelmes figyelmeztetést kapott a vezetőségtől, hogy elbocsátják, ha még egy baklövést csinál. Azóta nincs vele baj. Üjabb üveg bort kértünk. —Nna. mondd el azt is, hogyan érezte magát öregapád a városban ... — Vártám rá az állomáson. Befut a vonat, lassan mindenki leszállt, az öreg pedig sehoL Bosszankodni kezdtem, de akkor egyszerre csak mit látok? Ott áll nagyapám az első osztályú, pár- nás kocsi lépcsőjén. Odasietek. Azt mondja nagy zsémbesen: „Nna, hát itt van ez a város? A fene essen belé, de jó messzire van!” Nocsak, mondom én, első osztályon, első osztályon? „Tudod, kisfiam, csakis a ruhám végett. Nem akartam összetörni magamon ezt a drága szövetet...” Jól van, mondom én, igyunk meg valami szívet vidámítót a szerencsés utazásra és megérkezésre. Erre ő: „Hát nem tudod, hogy én semmilyen vendéglői, vagy kocsmai kutyulékot nem iszom?! Kibírjuk otthonig, ott majd megkóstolgatjuk azt, amit én főzettem.” Gyalog akartam, hogy induljunk, hadd lásson valamit a városból, no, meg gondoltam, a taxiba úgyse ülne bele. „Hát nincs itt valami utaztatós hintó, valami lovasfogat? Gyalogoltam én már életemben eleget.” Hát akkor itt a taxi, azzal megyünk. „Azzal ám, hiszen azért csinálták ezeket a fránya autókat, hogy az embert odavigye, ahová kívánja.” Gavallérosan adott a sofőrnek borravalót is, nem engedte, hogy én fizessek. Felhajtottuk poharunkból a bort. — Hát, így van, testvér. Nálunk ez a helyzet... És elindultunk mindketten a város felé Faíaky Dezső A fogyasztói áremeléseket követően még mindig 20 százalékos ártámogatásra -szorul a hús és a cukor, 66 százalékos dotációban részesül a tej és a tejtermék. A kenyér 41, a péksütemény 18; a liszt és a tésztafélék 14 százalékos ártámogatást igényelnek. Az élelmiszerek ártámogatásának százalékos kulcsai ugyan nem meghökkentően magasak, de a tömeges és rendszeres fogyasztás révén a sok kicsi sokra megy; A különböző termékekre kirótt forgalmi adó mértéke minden esetben 100 százalék alatt marad. A szeszes italok értékesítése révén az állam átlagosan* 50 százalékos adóbevételhez jut. Az alkohol-í tartalmú italok megadóztatásával összesen csaknem 13 milliárd forint áramlik a költségvetésbe. A dohányjövedék adója több mint 2,5 milliárd fórint bevételt eredményez. Tavaly az állami költség-: vetés összes forgalmiadó-be- vétele 27,4 milliárd forint volt, a fogyasztói ártámogatásokra fordított összes kiadás pedig 36,1 milliárd. Tavalyi volt először a különböző dotációk és elvonások egyenlege passzív, vagyis, 1976-bars az áreltérések végeredményeként nem hövekedtek, hanem csökkentek az állami bevételek, méghozzá jelentős ösz- szeggel, 9,3 milliárd forinttal. _ Gazdasági fejlődésünk küIJ ső és belső feltételei szigorúbbak lettek. A cserearányromlásban kifejeződő fokozott külpiaci nyomás, az intenzív fejlesztés, a magas gazdasági fejlettség küszöbének átlépése, az eszközigényesség és a tőkehiány fokozódó ellentmondásának feloldása, mind-mind a gazdasági hatékonyság növelését igényli. A gazdaságirányítás teljes eszköztárát — így az árpolitikát is — jól kell alkalmazni, hogy korszerűsödjék a termelés szerkezete, hogy ésszerűbb legyen a termelés erőforrásainak (a munkaerő, a gépek, az anyagoknak) a hasznosítása, hogy javuljon a beruházások hatásfoka. Egy régi orosz közmondás szerint az árat az isten alakítja. Nálunk sokan úgy gondolják, hogy az állam azi ármindenható. Ez legfeljebb olyan értelemben igaz, ha hozzátesszük: az állam mi vagyunk! Mi: termelő és fogyasztó állampolgárok, akik munkánkkal, a műszaki-gazdasági színvonál és a törté-' nelem formálói vagyunk. Bár az árindexre külső tényezők is hatnak, a meghatározó mégis a hazai munka színvonala és hatékonysága. Kovács József | (Folyt, köv.) ' Hmmön a 1977. október 23., vasárnap
