Népújság, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-22 / 249. szám
KÖZLEMÉNY a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1977L október 20-i üléséről (Folytatás az 1. oldalról) b) A termelési szerkezet átalakítására vonatkozó döntéseknél a hazai adottságokból és lehetőségekből kell kiindulni, figyelembe véve a fejlődés nemzetközi irányait és törvény- szerűségeit. A népgazdaság fő ágazatait — az ipart, a mezőgazdaságot, az építési tevékenységet, a közlekedett, valamint a gazdaság más infrastrukturális szektorát — arányosan, összehangoltan kell fejleszteni. A népgazdaság fő ágazatai közül az iparnak változatlanul meghatározó szerepe van. Az iparfejlesztésben mindenekelőtt a szelekció nagyobb mértékű érvényesítése szükséges. A műszaki fejlesztés, a termelés és az értékesítés megalapozásában az eddigieknél átfogóbban kell figyelembe venni a nemzetközi együttműködés lehetőségeit. A mezőgazdaság dinamikus fejlesztése továbbra is nélkülözhetetlen feltétele céljaink elérésének. Ez összhangban van kedvező természeti adottságainkkal, a hazai szükségletekkel, valamint a várható nemzetközi kereslettel. A mezőgazdaság igényeinek kielégítését az eddigieknél jobban figyelembe kell venni az iparfejlesztésben, különösen a gépiparban és a vegyiparban, valamint a mezőgazdasághoz kapcsolódó infrastruktúra fejlesztésében. Az építési tevékenységet komplex fejlesztéssel alkalmassá kell tenni arra, hogy a beruházási feladatokat gyorsabban, nagyobb termelékenységgel oldja meg. Az infrastruktúrát a lehetőségekhez és a szükségletekhez igazítva tervszerűbben kell fejleszteni, különösen a termeléshez közvetlenül kapcsolódó területein fontos megszüntetni viszonylagos elmaradottságát. A lehetőségeinkkel összhangban, a társadalmi-gazdasági igények figyelembevételével kell fejleszteni a nem termelő infrastruktúrát, s javítani a meglevő létesítmények kihasználását. cl A külgazdasági kapcsolatok növekvő szerepe megköveteli a termelési szerkezet, valamint a nemzetközi gazdasági együttműködési és a külkereskedelmi tevékenység összehangolt fejlesztését. Mind több fejlesztési cél kialakításában meghatározóvá válnak a külgazdasági szempontok. A gazdaságos export erőteljes növelése megköveteli, hogy szelektív iparpolitikával elsősorban a kivitelben jelentős szerepet játszó, versenyképes termelőágakat fejlesszük, és számottevően növeljük a magas feldolgo- zottságú termékek arányát. Népgazdaságunk importigénye tovább nő. Behozatalunkban mind nagyobb részt kell képviselniük a korszerű technikának, berendezéseknek és szellemi termékeknek, a produktív alkatrészeknek, valamint egyes, a hatékonyság javítását szolgáló anyagoknak. Fokozott figyelmet szükséges fordítani az importtal való takarékosságra, a gazdaságos importhelyettesítésre. d) Az ipar szerkezetén belül az alapanyag- gyartó és a kitermelő iparágak, valamint a feldolgozó iparágak arányát az egyes gyártási ágak gazdaságosságának, versenyképességének es fejlesztési lehetőségeinek mérlegelése alapján kell kialakítani. Az energiagazdálkodásban távlatilag a leggazdaságosabb, s ugyanakkor reálisan megvalósítható energiastruktúra kialakítására kell törekedni. A fejlesztéseknél előnyben kell részesíteni a kevésbé energiaigényes területeket,, az energiát, megtakarító megoldásokat, és erőteljesebben kell folytatni , az energiafogyasztás racionalizálását. Fontos feladat szénvagyonunk és szénhidrogénkészleteink további kutatása, feltárása és jobb hasznosítása. A villamos energia nagyobb teret kap a szükségletek kielégítésében, termelésének növekményét a gazdaságosan kitermelhető' hazai szénre és az atomenergia-bázisra kell alapozni. Az alumíniumipart a folyamatban levő központi programoknak megfelelően kell fejleszteni. Alapvető feladat a hazai bauxitvagyon hatékony felhasználásával a népgazdaság alumíniumigényének kielégítése. Ezen a bázison kell a tartós es gazdaságos exportot megvalósítani, a műszaki és tudományos kapacitásokat továbbfejleszteni, és figyelmet kell fordítani a szellemi termékek exportjára is. A kohászat fejlesztésében fő követelmény a minőséget javító szerkezetváltozás, a magasabb értékű kohászati termékek arányának növelése. A hazai adottságoknak és lehetőségeknek hosszú távon is olyan iparszerkezet felel meg, amelyben meghatározó a feldolgozóipar. A gépiparnak döntő szerepe van a gazdasági. fejlődésben, a külgazdasági egyensúly távlati megalapozásában. Előnyben kell részesíteni és kiemelten fejleszteni azokat a gyártási ágakat, amelyek már ma is gazdaságos és versenyképes exportárualapot biztosítanak. termelésük, valamint tudományos és. műszaki fejlesztési hátterük eléri vagy megközelíti a nemzetközi színvonalat. A gépipar fejlesztésének kulcskérdése a kifogástalan minőségű és széles körben felhasználható előgyártmányok, alkatrészek és részegységek hazai gyártásának és külkéres kedelmi forgalmának növelése. A gépipa termelési szerkezetének átalakítása /erőtel jes szelekciót követel, és az erőforrások eh hez igazodó elosztását igényli. Az export fo kozása nagymértékben a külkereskedelm: tevékenységen, a korszerű piaci munkán és a jól szervezett szolgáltatásokon múlik. A vegyiparban olyan fejlesztési irányokat kell kialakítani, amelyek megfelelő arányt biztosítanak az ország anyagellátását megalapozó gyártási ágak és a nagy hatékonyságú. közbenső és kész vegyipari termékeket előállító gyártási ágak fejlesztése között. A vegyipart szelektíven, a szocialista nemzetközi munkamegosztásra alapozva kell fejleszteni. A könnyűipar rekonstrukcióját a megnövekedett strukturális és minőségi követelményeknek alárendelten kell folytatni. A textil- és ruházati iparban tovább kell növelni a korszerűbb, jó minőségű, jól értékesíthető termékek arányát. A tömegáruk és a textilipari félkész termékek ■ területén jobban kell támaszkodni az importlehetőségek feltárására és kihasználására. A könnyűipar többi ágának termékei iránti szükségletet nagyobbrészt hazai termelésből célszerű kielégíteni. Ennek érdekében a technológiai korszerűsítéseket és kapacitásbővítéseket — létszámnövekedés nélkül — a fogyasztási struktúra várható változásához kell igazítani. e) A mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek termelésére hazánkban kedvezőek a feltételek. Ezért a mezőgazdaságot és az élelmiszeripart a jövőben is összehangoltan, dinamikusan kell fejleszteni. A mezőgazdaság korszerű technikán alapuló nagyüzemi fejlesztésében már az elmúlt , években is kiemelkedő eredményeket értünk el. A búza és a kukorica termésátlagai, a baromfitenyésztés eredményei megfelelnek a nemzetközi élvonalnak. Ezeknek az eredményeknek tartóssá tétele és további növelése mellett más ágazatokban is megvannak az adottságaink a hozamok emelésére. A növénytermesztésben elért eredményekre alapozva hosszabb távon az állattenyésztés jelenleginél gyorsabb ütemű fejlesztése indokolt. Adottságaink kedvezőek ahhoz, hogy szemes terményt és növekvő mértékben húst, húsipari termékeket exportáljunk. A hazai fogyasztás és a külföldi piac igényeinek megfelelően a mezőgazdasági termékek magasabb fokú feldolgozására kell törekedni. Ezzel összhangban növelni kell a tároló- és hűtőteret, valamint a feldolgozóipari kapacitást. f) A műszaki fejlesztés a gazdasági előrehaladásnak, a világpiaci versenyképesség növelésének központi kérdése. A tudományos kutatási és műszaki fejlesztési tevékenységet jobban összhangba kell hozni a terinelési szerkezet fejlesztési céljaival, és a kutatóka- pacltasokat koncentráltan kell felhasználni. Növelni kell a kutatások eredményességét, s javítani a kutatási eredmények alkalmazásának feltételeit. A struktúrafejlesztés fontos követelménye, hogy szorosabbá tegyük a kutatás, a műszaki fejlesztés és a termelés kapcsolatát. Kiemelten keil fejleszteni a termelő vállalatok kutatóhelyeit. A hazai kutatási eredmények gyorsabb felhasználása mellett a külföldi kutatási eredmények átvétele — és ahol lehetséges —, továbbfejlesztése a feladat. Növelni kell a kutatási-fejlesztési tevékenység ráfordításain belül a licencek és gyártási eljárások vásárlására fordított összegek aranyát. 4, A Központi Bizottság megállapította, hogy a nemzetközi gazdasági kapcsolatok számos területen meghatározó szerepet töltenek be népgazdaságunk fejlődésében. a) Külgazdasági kapcsolataink jövőbeni fejlődésében is alapvető a KGST-országok- kai való együttműködés tervszerű, hosszabb távra szóló bővítése. A szocialista gazdasági integráció komplex programjának végrehajtásában, a célprogramok megvalósításában aktívan részt veszünk. A Szovjetunióval való együttműködésünk jelentősége tovább növekszik. Gazdasági kapcsolataink, az export es az import szerkezete, s megalapozottsága hosszú távú szerződésekkel nagyban elősegítik számos hazai termelőtevékenység gazdaságosabbá tételét, gazdaságunk stabilitását.. A Szovjetuniónak a magyar népgazdaság nyersanyag-ellátásában betöltött szerepe a jövőben is gazdasági növekedésünk meghatározó feltétele. A többi KGST-országgal fennálló gazdasági kapcsolataink bővítésében is fokozottabban kell törekedni a gazdasági adottságokból és a földrajzi' közelségből eredő kedvező kooperációs és szakosítási lehetőségek kihasználására. b) Növekvő világgazdasági szerepüket figyelembe véve, a gazdasági kapcsolatok további elmélyítésére törekszünk a fejlődő országokkal. Külkereskedelmi forgalmunkban jelentősen növelni kell a fejlődő országok részesedését. Ennek érdekében aktívabban törekedjünk a fejlesztési programjaikban való részvételre, a termelési együttműködés és közös vállalkozás különböző lehetőségeinek kiaknázására, hosszabb lejáratú megállapodások létrehozására. c) A fejlett tőkés országokkal is a gazdasági kapcsolatok bővítésére törekszünk. Súlyt helyezünk arra, hogy a kölcsönös áruforgalom bővítésében egyre nagyobb szerepet kap- őn a hosszabb távra szóló termelési és kooperációs együttműködés. E kapcsolatok fejlesztése az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján népgazdaságunknak is érdeke, hozzájárulhat a termelés hatékonyságának fokozásához, a nemzetközi munkamegosztásban rejlő előnyök kihasználásához; egyben elválaszthatatlan része a két társadalmi rendszer békés egymás mellett élését célzó politikánknak. 5. A Központi Bizottság hangsúlyozza, hogy feladataink eredményes megoldásához céltudatos, összehangolt tevékenység szükséges mind a központi és az ágazati irányításban, mind a vállalatok, szövetkezetek és intézmények munkájában. Ez megköveteli a központi irányítás hatékonyságának javítását, a vállalatok és a szövetkezetek önállóságának, kezdeményezőkészségének, felelősségének sokoldalú továbbfejlesztését. — A népgazdaság fő arányainak — ezen belül a termelési szerkezet alapvető fejlesztési irányainak — kialakítása, külgazdasági politikánk érvényesítése a központi irányítás, tervezés feladata. E munka nagy népgazdasági jelentősége szükségessé teszi, hogy javuljon a központi irányítás, tervezés hatékonysága a fejlesztési koncepciók kialakításában és összehangolásában, erősödjék ellenőrző tevékenysége. — A termelési szerkezet és külgazdasági kapcsolataink fejlesztésében növekednek a követelmények az ágazati minisztériumok irányító tevékenységével szemben. Javítsák munkájuk színvonalát a népgazdasági tervek megalapozásában, a gazdaságpolitikai döntések előkészítésében és végrehajtásában. Segítsék a népgazdasági és a vállalati tervezést az ágazat fejlesztésére vonatkozó koncepció kidolgozásával. Növekedjék szerepük a több vállalat tevékenységének összehangolását igénylő fejlesztési akciókban, a vállalati kezdeményezések koordinálásában, az ágazatközi együttműködést feltételező fejlesztések megvalósításában. — A központi döntések szükségképpen a legfontosabb, átfogó fejlesztési célokat ölelik fel. A termékszerkezet fejlesztésére vonatkozó döntések túlnyomó része vállalati hatáskörbe tartozik. A végrehajtás az irányító szervek növekvő felelősségének érvényesítése mellett a vállalati önállóságra és a szocialista vállalkozói szellemre épüljön. A vállalatok és a szövetkezetek vezetői kezdeményezően vegyenek részt a központi koncepciók alakításában, vezetői tevékenységükben megfelelően érvényesítsék a népgazdasági követelményeket. Az eddiginél is nagyobb lesz a szerepük és a felelősségük a munka hatékonyságának javításában, a termelési és a termékszerkezet korszerűsítésében, a versenyképes termékek arányának növelésében, az ezt megalapozó műszaki fejlesztésben, a gazdaságtalan termelés visszaszorításában és a munka szervezettségének fokozásában. — A tervekben foglalt célokat és á végrehajtás eszközrendszerét következetesebben kell összehangolni. A gazdasági szabályozás határozottabban ösztönözzön a hatékonyság növelésére, a termékszerkezet szelektív fejlesztésére. Árrendszerünk fejlesztésének fontos irányelve, hogy a termelői árarányokat a hazai termelők helyes orientálása érdekében közelebb hozzuk a világpiacon érvényesülő árarányokhoz. A pénzügyi és vállalati érdekeltségi rendszert úgy kell fejleszteni, hogy a nyereségben fokozottabban fejeződjenek ki a hatékonysági különbségek és szűnjenek meg az indokolatlan támogatások. A pénzügyi rendszer általános érvényű elemeinek a kibővítésével, a támogatások és az elvonások jelenlegi rendszerének egyszerűsítésével, áttekinthetőbbé és ellenőrizhetőbbé tételével is elő kell segíteni a hatékonyság javulását. — Gazdaságfejlesztési feladataink megoldása megköveteli a munkaerő-gazdálkodás lényeges javítását. A teljes foglalkoztatás biztosítása továbbra is alapvető célunk. Emellett elengedhetetlen, hogy népgazdasági és munkahelyi szinten egyaránt növekedjék a foglalkoztatás hatékonysága. Elsősorban központi feladat azoknak a fel- téleknek a megteremtése, amelyek lehetővé teszik, hogy a teljes foglalkoztatás a társadalom munkaerő-szükségletének és a lakosság munkavállalási igényének lehető legkedvezőbb összhangja mellett valósuljon meg. Meg kell akadályozni, hogy új kapacitásokat hozzanak létre azokon a helyeken, ahol munkaerőhiány miatt a már meglevő és hatékonyan működtethető termelőberendezések jelenleg sincsenek kellően kihasználva. A vállalatoknak, gazdálkodó szerveknek, intézményeknek az a feladatuk, hogy biztosítsák a rendelkezésükre álló munkaerő gazdaságosabb foglalkoztatásának feltételeit. A népgazdasági feladatok megoldása az eddiginél több, magasabb, általános műveltségű, szakmailag jól képzett dolgozót igényel. Az oktatás, a képzés és a továbbképzés a jelenleginél hatékonyabban segítse a dolgozók felkészülését a nagyobb feladatokra, hogy megfeleljenek a gyorsan változó igényeknek. A Központi Bizottság megállapította, hogy céltudatos és jelentős erőfeszítéseket kívánó népgazdasági feladataink megoldásához a feltételek adottak. Társadalmunk túlnyomó többsége saját tapasztalatai alapján győződött meg arról, hogy gazdaságpolitikai céljaink az egész nép javát szolgálják. Gazdasági feladataink magasabb követelményeket állítanak a politikai munkában is. Nagy felelősséget rónak a párt-, az állami és a társadalmi szervekre. Szükséges, hogy minden szinten következetesen képviseljék az irányelvekben foglaltakat, és aktívan támogassák a végrehajtásukra irányuló intézkedéseket. Segítsenek abban, hogy a feladatokat mindenütt megismerjék, helyesen értelmezzék és eszerint cselekedjenek. A Központi Bizottság mély meggyőződése. hogy gazdaságpolitikánk az ország, népünk érdekeit fejezi ki, az irányelvek helyesen jelölik meg azokat a tennivalókat, amelyek megoldásától függ az életkörülmények további javítása, a fejlett szocialista társadalom építése. iMTl) Arak, adók, dotációk III A világpiac nyomása A politika elsődlegességének megfelelően, a viszonylagos árstabilitásra Helyezzük a hangsúlyt, és csak igen visszafogottan éltünk és élünk az áremelés gazdasági fejlődést pezsditő lehetőségével. Mindezek ellenére szándékainktól függetlenül — de tervszerűen és nem spontán módon —, a fogyasztói árszínvonal növekedési üteme gyorsult az utóbbi években. Vegyük közelebbről szemügyre, hogyan alakult hazánk és a fejlett tőkés országok fogyasztói árszínvonala az utóbbi években. A hazai számsorhoz hozzávetjük az l!)77-es 3,8—4,0 százalékra előirányzott árszínvonal-növekedést, amely minden bizonnyal — a kedvező zöldségár-alakulás eredményeként — még a 3,8 százalékos minimumnál is kisebb lesz. A magyar áremelkedés mértéke hullámzó, érződik rajta az árszínvonal visszafogására irányuló törekvés, de a valamelyest felgyorsult növekedési ütemet ez csupán fékezni tudta, teljesen megállítani nem. Számaink így is kiállják a nemzetközi ösz- szehasonlítás problémáját. A tőkés országokban az infláció 1974-ben érte el csúcspontját az energiahordozók és a nyersanyagok árának robbanásszerű növekedése miatt. Hazánkban ugyanebben az évben volt a legkisebb mértékű az utolsó hat esztendő árnövekedése Tavaly a legtöbb tőkés országban az áremelkedés üteme valamelyest mérséklődött az előző időszakhoz képest. Az 1971—1973-as növekedési ütemet azonban többnyire még így is erősen meghaladja. Az USA és az NSZK tavalyi, viszonylag mérsékelt árnövekedése jórészt a választási előkészületek „eredménye”. A külföldi kalandozás után térjünk vissza a hazai vizekre. A fogyasztói árszínvonalnál lényegesen gyorsabban növekedtek nálunk a termelés és a forgalom költségei. A költségnövekedésben a világpiaci áremelkedés volt döntő hatású. Szocialista tervgazdálkodásunk e hatásokkal szemben nem tehetetlen és nem is tétlen. A tőkés világpiaci áremelkedések belföldi árszínvonalnövelő hatását többféle módszert kombinálva fékezzük le. — Módosítjuk pl. a valuta-árfolyamot, felértékeljük a forintot az inflálódó tőkés devizákhoz képest. Ez ellensúlyozza az általános inflációs hatásokat, ami nem csekélység, de érzéketlen a világpiaci árarány-módosulások iránt. — A belföldi árszínvonalra az gyakorolja a legnagyobb nyomást, hogy az import-áremelkedések hatását nem tudjuk teljes mértékben áthárítani az exportárak emelése révén külföldi vevőinkre. Egyértelműen jelzi ezt az a tény, hogy 1973 és 1975 között 15 százalékkal romlottak a külke- kereskedelmi cserearányok. fi975-töl szocialista piacokon is fokozatosan növekednek külkereskedelmi veszteségeink.) — A világpiaci árnyomást import-ártámogatással csillapítjuk. Az import-ártámogatások — költségvetési kiadások — mértékét az állam teherviselő képessége határozza meg. A világpiaci áremelkedések tehát — bár visszafogottan. de — emelik a belföldi árszínvonalat. Hasonló irányba hat a termelési költségek növekedése is. Mindenekelőtt növekszik a termelési költségek kétharmad részét kitevő anyagköltség. Az anyagköltségek növekedése részben az import-áremelkedések következménye. De hozzájárul ehhez az értékesebb. igényesebb anyagok, a szakosított kooperációs termékek növekvő felhasználási aránya is. A fejlesztések sem mindig csökkentik, nemegyszer növelik a termelés költségéit. A házgyári lakások. a könnyű- szerkezetes iskolák, üzletek drágábbak a hagyományosoknál. De a növekvő igények az ismert munkaerőhiány miatt csak ilyen korszerűbb és költségesebb módon elégíthetők ki. Az egészséges, biztonságos, kulturált munkafeltételek létrehozása többnyire ugyancsak növeli a termékek önköltségét. Kovács József (Folyt, kőv.)
