Népújság, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-20 / 247. szám

Kamatozó milliók Látogatóban a hevesi körzeti általános iskolában Az ötlet tíz esztendeje született.., Akik kardoskodtak meg­valósításáért, hittek abban, hogy a pillanatnyi befekte­tés idővel sokszorosan meg­térül. Olyan körzeti általá­nos iskolát és kollégiumot akartak létesíteni, i ahol nemcsak felszámolják a hát­rányos helyzetet, hanem ki­bontakozhatnak a kis tele­pülésekről, a tanyákról ér­kezett gyerekek rejtett ké­pességei. A nemes szándékot sokan megértették, s a nagyköz­ség. a járás üzemei igazi mecénásként nem fukarkod­tak a támogatással: pénzt adtak, társadalmi munkát ajánlottak fel. A hajdani öreg épület he­lyén ma már a megye leg­korszerűbb alsófokú oktatá­si intézménye áll. Mindez harminckétmillióba került. Nagy összeg, ám ezt a jó­kora summát okosan sáfár­kodva használták fel, meg­teremtve a hatékony neve­lőmunka úgyszólván min­den tárgyi feltételét. mindenki továbbtanul, s ké­pességeihez mérten választ pályát. Én arra törekszem, hogy az életképes nevelői elképzelések zöld jelzést kapjanak. A csapatmunkán múlik a siker. Ennek szín­vonala az egyének teljesít­ményétől, alkotókedvétől függ. s Sárándi Istvánné tanítónő Kisköréről került ide. Egy­kori munkahelyére szívesen emlékszik, ám az újat kü­lönösképp nagyra értékeli. A magyarázattal sem marad adós. — Bevezettük a tantárgy­csoportos oktatást. Kitűnő alkalom ez a kísérletezésre. Az apróságokban felkeltjük az érdeklődést, s együtt iga­zodunk el az ismeretek labi­rintusában. Ügy válnak ön­állóvá, hogy észre sem ve­szik az irányítást. Bevezet az anyanyelvi, a matematikaterembe, s meg­látásait példák sorával iga­zolja. Mennyi ötletesebbnél meglehetősen nehezen sza­kadt «1 a családtól, az is­merősöktől, a régi barátok­tól. Az egyszobás lakásban heten szorongtak, s a szülők keresetéből nem futotta még rádióra és televízióra sem. Érthető, hogy itt minden­re rácsodálkozott. Csoda-e, ha nem fukarkodik az elis­merő szavakkal. — Szépek a szobák. Mi­lyen jó, hogy fürödhetek. S aztán a kaja is kitűnő: ál­landóan bőséges és ízletes. Hát erre nem számítottam. Ha tudtam volna, mi vár rám, dehogy húzódozom a jöveteltől. Bodon közepes voltam, itt négyes is lehe­tek. A nevelők segítenek, s megmagyarázzák azt, amit nem értek. Buborék Hilda talpraesett ötödikes. Az őszintén meg­nyilatkozó kislány egy ér­dekes mozzanatra hívja fel a figyelmet. — Vágytam ide, mert azt hallottam, hogy szórakozni is lehet. Van sportpálya, hetente filmet vetítenek, s a tornateremben is futkos­Torna a szabadban és élővilágóra a VII./B-ben (Fotó: Szántó György) A tantermek tágasak, az óriás ablakszemek a fényre tárulkoznak. A könyvtár ol­vasócsalogató. Nem hiányzik semmilyen szemléltetőeszköz. A látogatót szinte megbabo­názza az egyedi légkör: az otthonosság, a kényelem és az ésszerűség sajátos ötvö­zete. Aki ide betéved, abban ösztönösen felötlik a kérdés: hogyan aknázzák ki az itt tevékenykedő pedagógusok ezeket a nagyszerű lehető­ségeket? Más szóval: miként kama­toznak az építésre, a beren­dezésre fordított milliók? D Barcsik János igazgató nem kedveli a nagy szava­kat, szépen fogalmazott, de semmitmondó általánosságok helyett tényekkel érvel. — A diákok kilencven­nyolc százaléka munkás- és parasztfiatal. Szüleiktől sze- retetet kaphattak, de szelle­mi pallérozást aligha. A di­ákotthonban lakók — alsó- tagozatos is akad köztük — kisközségekből jöttek. Felfe­dezetlen adottságaikat a félsz csorbította. Kollégáim­mal együtt a személyiség sokoldalú formálására vál­lalkoztunk, s ma is hiszünk abban, hogy a jókora lema­radást is be lehet hozni, s mindenki versenyképessé alakítható. A bukást gya­korlatilag felszámoltuk. A tankötelezettségi törvényt maradéktalanul valóra vál­tottuk. A módszerek? Hadba vetjük — a testület zöme tizenöt-húsz éve itt tevé­kenykedik — a pedagógia úgyszólván teljes arzenálját. Differenciált korrepetáláso­kat szervezünk. Nemcsak a leggyengébbekkel foglalko­zunk, hanem a közepesek­ből négyest, a jókból jelest igyekszünk kihozni. A szü­lőkről sem feledkezünk meg. Nemcsak mi megyünk ki hozzájuk, s a falvakban értekezleteket tartunk szá­mukra, hanem meghívjuk őket. Nézzenek szét ná­lunk, üljenek be az órákra, hadd lássák, miként szerepel fiuk, lányuk. Vegyék észre, mit teszünk értük. Annak külön örülünk, hogy majd &MÍWSW 1977. október 20, csütörtök ötletesebb eszköz! A virgonc nebulók játszva tanulhatnak. A füzeteiket sem kell haza­vinniük, hiszen a tudniva­lókat nemcsak megértetik velük, hanem a napközis órákon rögzítik is bennük. A másik alsótagozatos, Ferencz Sándorné nem vé­letlenül jegyzi meg. — Álmodni se mertem volna ilyen ideális körülmé­nyekről. Az előkészítő helyi­ségben mindketten háborí­tatlanul dolgozhatunk. A ta­náriba csak olvasni, beszél­getni térünk be. Itt viszont nyugodtan készülhetünk, ja­víthatjuk az írásbeli felada­tokat. Ebben az iskolában mindenki bizonyíthat, meg­mutathatja, mire képes. 0. Befejeződött az oktatás, a vidéki fiatalok otthonukba, a kollégiumba sietnek. Ezt nemcsak mondják ér­zik is. Még azok sem ria- doznak, akik szeptember elején érkeztek. Közéjük tartozik a tarna- bodi Németh Béla is, aki hatunk a kimenő ideje alatt. Sosem unatkozom. A hetedikes Csintalan Mártát — szülei Zárónkon növénytermesztők — az ott­hontanács titkárává válasz­tották. A diákönkormányzat „főnöke” az önállóvá vájás. műhelytitkaiba avat be. — Nemcsak kötelessége­ink vannak, hanem javas­latokat is várnak tőlünk. Tanáraink ezeket elfogadják, Mi adtunk ötleteket a sza­bad idő eltöltésére, a külön­böző szakkörök témájára. Ezért aztán ki is rukkolunk elképzeléseinkkel. Társaink azért hallgatnak ránk. mert látják: a nevelők megbe­csülnek bennünket. A honfoglaló Béla még is­merkedik a légkörrel, de olyan határozott egyéniség­gé formálódhat mint Márti, s megannyi őshonos kollé­gista. Ezért megérte harminckét­milliót áldozni. Ez a nagy összeg jobb helyre nem is kerülhetett volna ... Pécsi István CrEREKCSÉ/? m/kiOs — Ady Endre 20. De a mulatságból még ez sem volt elég. 1909 első nap­jaiban Budapesten termett, elfoglalta negyedik emeleti emeleti szobáját a Meteor szállóban, és itt próbált aludni — nappal. Éjszakáit ugyanis a már többször em­lített törzshelyén, az And- rássy-úti Három Hollóban töltötte. Nem sokáig. Mielőtt teljesen kimerült volna anyagilag és fizikailag, Lé­dához utazott. Január végén már ismét Párizsban volt. Ady Endre életritmusa so­hasem volt kényelmes, noha a költő egyébként sokat adott fizikai kényelmére. Belülről annál lemondóbb tudott len­ni. A lelki, szellemi kényel­met egy pillanatra sem vi­selhette el. Innen van, hogy az évtizedek távolából visza- tekintve, oly zavarbaejtően eseménydúsnak látjuk min­dennapjait. A ritmus szinte mór az űzöttségig fokozódott és az 1909. évet a szokásos­nál is önpusztítóbb tempó­ban száguldottá végig. Próbáljuk nyomon követni. Januárban érkezett Párizsba, február elején már Nizzában, majd Monacóban időzött Lé­dával és Diósi Ödönnel. Az utóbbi kettő üdülni érkezett a Riviérára, ám Ady számá­ra az üdülés csak szándéká­ban maradt az, mert ő itt is do*«p®ett Leveleiből nem fogyna«. a panaszok. Fö­Tíxéves az MSZBT nyelviskolája „n közösen beszélt nyelv is segít abban, hogy igaz barátok legyünk...” Az ünnepség résztvevői dr. Sipos István ünnepi beszédét hallgatják (Fotó: Szabó Sándor)] Jubileumi ünnepségre ke­rült sor szerdán délelőtt Egerben: fennállásának egy évtizedes múltjára tekintett vissza a Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság Központi Gorkij Nyelviskolájának Heves me­gyei tagozata. Az első tan­folyamot 1967-ben indították 24 nyelvi csoportban, több mint háromszáz hallgató részvételével. Erre az idő­szakra emlékeztek most az egykori és a mai szervezők, hallgatók és tanárok a Há- mán Kató Megyei Űttörő- házban, ahol Páti Jenő, a Hazafias Népfront Heves megyei Bizottságának tit­kára köszöntötte a megje­lenteket, köztük Nagy Má­riát, az MSZBT főtitkárát, dr. Sipos Istvánt, a megyei pártbizottság titkárát, Kiss Sándort, a megyei KISZ-bi- zottság első titkárát, Pócs Ilonát, a Gorkij nyelviskola igazgatóját, G. I. Makaro- vát, a Puskin Intézet ma­gyarországi filiájának igaz- §atój4J. Ezután dr. Sipos István, a megyei pártbizottság tit­kára mondott ünnepi beszé­det Egyebek között hangsú­lyozta, hogy a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom magyar internacionalistái voltak azok, akik magukkal hozták az orosz nyelv is­meretét, s ők lettek annak első terjesztői is. Nyomdo­kukba lépve, azóta ezrek és ezrek sajátították el az orosz nyelv fordulatait, tanulták meg a mindennapi munká­val, a baráti eszmecserékkel kapcsolatos kifejezéseket. — Ma már egységes elvek alapján, központi és helyi szervezéssel folyik az orosz nyelv oktatása. Mindez an­nak is köszönhető, hogy az utóbbi tíz évben a nyelvis­kola és a különböző állami, illetve társadalmi szervek kapcsolatai megerősödtek. A további feladatunk, hogy szélesítsük az orosz nyelvet tanulók körét, mert ez az egyik alapköve annak, hogy tovább erősítsük a két nép barátságát — fejezte be ün­nepi beszédét dr. Sípos Ist­ván, aki után az MSZBT főtitkára, Nagy Mária kért szót. Többek között arról beszélt, hogy ma már a vi­lágon száz- és százezrek ta­nulják, beszélik az orosz nyelvet, hogy megismerked­jenek ennek a világrésznyi országnak a kultúrájával, tu­dományos és mindennapi életével. Ezt követően hang­súlyozta: — Ez a közösen beszélt nyelv is sokat segít abban, hogy tovább mélyüljön igaz barátságunk. Akik, ha ke­veset is, de tudnak valamit a szovjet nép nyelvén, meg­értik, hogy milyen közvet­len és segítő emberek él­nek e hatalmas országban. A jubileumát ünneplő nyelviskola vezetőinek, ta­nárainak, aktíváinak a ta­nácskozás további részében kitüntetéseket nyújtottak át. Az MSZBT Országos Elpök­A levéltárakban őrzött sok millió irat valóságos kin­csesbányája a kutatóknak. Tanulmányozásuk nemcsak a múlt teljesebb megismerésé­hez nyújt segítséget, hanem a gazdag anyagból váloga­tott dokumentumok kiállí­tása segíti közművelődési céljainak megvalósítását is. sége aranykoszorús plakettel tüntette ki a Heves megyei nyelviskolai tagozatot. A ki­tüntetést Uracs István, a nyelviskola vezetője vette át) Nagy Máriától, az MSZBT1 főtitkárától. Az iskolán ki-’ vüli nyelvoktatásban végzett) eredményes munkájáért, az MSZBT kitüntető jelvényéi) kapta meg Ács Józsefné, Blézer Jánosné, Dzvonár Sándor, Gerák Magdolna, Horváth Sándor, Molnár, Lászlóné, Nagy Imréné, Pá­vai József, Póti Jenő, Stol-i már Aladár és Uracs IstvánJ A megyei tagozat kiérde­melte a Szovjet Tudomány, és Kultúra Háza oklevelét,! ezt G. I. Makarova nyújtót-) ta át. Végezetül dr. Sipos István adott át jutalmakat st nyelviskola munkájában eredményesen tevékenykedő aktivistáknak. A tízéves múltra vissza-) tekintő Gorkij nyelviskola jubileuma Egerben előadá­sokkal folytatódott. Az oktaJ tók az általános és a középe iskolai, valamint a felnőt­teknek szervezett tanfolya­mok módszertanáról és ha-' tékonyságáról tartottak elő-] adásokat. Az ország különböző levélj tárainak vezetői és munka-’ társai közművelődési munka-) juk összegezésére tapaszta­latcserére gyűltek össze szer­dán Szegeden. A háromna­pos konferencia témája a levéltárak szerepe. a közmű-, velődésben. Levéltárosok tapasztalatcseréje ként Hatvány Lajosnak kül­dött soraiból árad a siránko­zás. A nyugalom örökös hi­ányát, ebből következő rossz idegállapotát, zaklatott kedé­lyét, munkára való hanyatló alkalmasságát, pénztelensé­gét adja hírül a minden hely­zetben jóindulatú mecénás­nak. Életrajzírói ritkán említik, de fontos emberi tulajdonsá­ga volt, hogy családtagjait az alázatosságig szerette. Apjá­nak még negyvenéves korá­ban is kezet csókolt. Részben ezzel magyarázható, hogy öccse budapesti tanári ki­nevezéséért minden követ megmozgatott. Dacára saját gondjainak, panaszainak, a kinevezést állandóan szorgal­mazta, pedig nyilván erőt kellett vennie büszkeségén, önérzetén, hiszen segítséget olyan emberektől remélhe­tett. akik az általa támadott konzervatív adminisztráció­hoz tartoztak. A Riviéráról Párizsba érve személyes ügyei intézése mellett Ady Lajos érdekében kapcsolatot keresett gróf Ap- ponyi Albert kultuszminisz­terrel és levélben kérte támo­gatását. Hamarosan választ kapott. „Budapest. 1909. máius 1. Tisztelt Uram! Legyen meggyőződve, hogy egy nagy­tehetségű írónak az az irá­nya, melyet én eltévelyedett- ségnek tartok, és amely ben­nem inkább sajnálkozást, mint ellenszenvet ébreszt magának az írónak a szemé­lye iránt is, semmiképp se állhatja útját azok boldogu­lásának, akik ehhez az író­hoz közel állnak, ha ők ma­guk megfelelnek annak a mértéknek, melyet ifjúsá­gunk nevelőire nézve felál­lítani és érvényesíteni köte­lességem. Utasítást adtam, hogy Ady Lajos, amennyiben ezeknek a kritériumoknak megfelel, a legközelebbi tan­év kezdetén a lehetőség sze­rint valamelyik állami kö­zépiskolánál alkalmazást nyerjen. Arra a nem éppen valószínűtlen esetre, ha én akkor már nem volnék mi­niszter, Molnár Viktor ál­lamtitkár figyelmébe aján­lom ezt az ügyet. Kiváló tisztelettel Apponyi Albert” örült Ady, hogy becsé­hez küldöttlevelében meg­erősíthette annak bizakodá­sát, ő viszont továbbra sem lelt békét, viszonylagos nyu­galmat, nagyrészt a lényé­ből fakadó örök zaklatottság miatt. Lédával állandósultak a civakodások, mivel a költő egyre kevésbé tartotta ma­gát a kapcsolatuk^' kező, elvárható kötelezettsé­gekhez. ö cselekedte, amit jónak látott, Léda pedig nem fogyott ki a szemrehányások­ból. E nyomasztó, idegeket rongáló helyzetben az jelen­tett kárpótlást, hogy Ady és a Nyugat között teljesen helyreállt a harmónia. 1909. június elején jelent meg a Nyugat híres Ady-száma, amelynek minden írása vagy a költő tollából szár­mazott, vagy a költőt mél­tatta. Nagy dicsőség volt ez, a versenytársak fölött ma­gasan álló, legnagyobbaknak kijáró gesztus. Gyakorlatilag pedig kiváló ürügy, hogy megszabadulhasson a párizsi civakodó légkörből, hiszen ünnepeltségét, kivételes elis­mertségét itthon élvezhette igazán. Volt is benne része bőven, amikor június közepén meg­érkezett Budapestre. Szemé­lyét tündöklő hírnév övezte. Nevezetes epizódja 1909 jú­niusának, hogy ekkor ismer­kedett meg Móricz Zsig- monddal, a Duna-korzón le­vő Hotel Bristol teraszán. Az első perctől szeplőtlen ro- konszenv jellemezte kapcso­latukat. A kölcsönös vonza­lom, a kölcsönös nagyrabe­csülés alapján kötöttek szö­vetséget ugyanazon művészi; (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents