Népújság, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-19 / 246. szám

Kedd esti külpolitikai kommentárunk: il mogadishui megoldás Az utolsó órákban a feszültség nemcsak a köz­vetlen érdekeltek számára, hanem a világ számára is elviselhetetlen volt. A megoldás — legalábbis ebben az esetben — jórészt megtörtént, öt konti­nensen százmilliók lélegeztek fel a hír hallatára. Nem nehéz megjósolni, hogy az esetet, a körülmé­nyeket, a részleteket és a tanulságokat még sokáig tag' ’iák-elemzik majd a megfigyelők. Néhány alapvető konzekvencia azonban talán már most le­vonható. Kezdjük a kevésbé fontos tanulsággal. Már ré­gebben várható volt, hogy a különböző országok kabinetjei 1. egyre kevésbé lesznek engedékenyek a terroristák követeléseivel szemben, és 2. a szak­emberek előbb-ut<j£>b megteremtik azokat az esz­közöket, amelyek segítségével legalábbis megnehe­zíthető a bűnözés e sajátos fajtájának további ter­jedése. Első pillantásra úgy tűnik, a Mogadishuban támadó különleges határőrkommandó úgynevezett vakí tógránát ja ilyen eszköz. De ismételjük: nem ez az igazán érdekes és nem is az, hogy például milyen körülmények között történt a négy terro­rista elképesztően időzített öngyilkossága az állí­tólag szuperbiztonságos cellákban. Az igazán fontos ezúttal is a tömény politikai tanulság. A nyugatnémet Baader-Meinhof bandára — nem egy más terrorszervezethez hasonlóan — az volt a jellemző, hogy közönséges bűncselekmények egész sorát hajtották végre, mindig és mindenkor politikai jelszavak kíséretében. Részletkérdés, ők maguk mennyire hittek ultrabaloldali frázisaik­ban, a lényeg az, kinek használt ez a tevékenysé­gük. A válasz egyértelmű és világos: egyedül és kizárólag a jobboldalnak! Miért? Egyrészt azért, mert a politikailag iskolázatlan emberek egy része valóban összekapcsolta az effajta bűnözést a bal­oldallal — másrészt azért, mert a terrorhullám egyenes következménye az „erős kéz” követelése. Hogy ez mit jelent az igazi, a valóban politikai baloldal számára német földön, azt megtanulhatta a világ. A marxizmus klasszikusai mindig is elítélték az anarchista egyéni terrort, a múlt századi Orosz­országban éppúgy, mint másutt. Jelképes megálla­pítássá vált az az igazság, hogy „II. Sándor cár megölése után III. Sándor következett”. Most hat­van esztendeje megtanulhatta a világ, hogy a zsar­nokság ellen mi a valóban célravezető módszer — a tömegeket mozgósító politikai küzdelem. Ebben a küzdelemben bizonyosodott be újra a terrorizmus tarthatatlansága. A mogadishui fejleményeket természetesen a nyugatnémet jobboldal is üdvözli — egyszerűen nem tehet mást. A CSU és egyéb ultrareakciós szervezetek vezetői azonban jól tudják, hogy a történtek a jelenlegi — szociáldemokrata—szabad- demokrata — kabinet esélyeit erősítik. Márpedig ez is a nem lebecsülendő tanulságok­hoz tartozik. Egy különleges akciócsoport kiszabadította az elrabolt Lufthansa-gép utasait Visszaérkeztek Frankfurtba a Lufthansa-gép kiszabadított utasai (Népújság - telefotó — AP—MTI—KS) A nyugatnémet határőrség antiterrorista akciócsoportja kedden hajnalban kiszabadí­totta az elrabolt Lufthansa- gép utasait. A mogadishui repülőtéren lezajlott — alig hétperces — villámakció nyomán valamennyi utas életben maradt, egy légikf- sérő megsebesült, egy idő­sebb férfit vérkeringési zava­rokkal kórházba szállítottak. A négy légikalóz közül há­rom tűzharcban halálos se­bet kapott, negyedik társuk — egy nő — a hatóságok őrizetébe került, ugyancsak sebesülten. Néhány perccel éjfél után a nyugatnémet határőrség GSG—9 nevű különlegesen kiképzett alakulatának har­minc embere megközelítette a Boeing 737-es gépét. A ka­tonák felrobbantották a gép ajtaját, majd vakító gráná­tokat dobtak be. Lövések hallatszottak, majd az első Utasok megjelentek a gép ki­járatánál. A készenlétbe he­lyezett csúszdákon pillanatok alatt elhagyták a fedélzetet, a katonák a közelben vára­kozó autókhoz vezették őket. Az akció során a különleges kommandó egyik tagja meg­sebesült. Kedden reggel újabb és újabb részletek kerültek nyilvánosságra az éjszakai sikeres kiszabadítási akció­ról: mint kiderült, Hans- Jürgenn Wischnewski nyu­gatnémet államminiszter tár­saságában már hétfőn a Szomáliái fővárosba érke­zett a bűnügyi rendőrség ter­rorizmus elleni különleges osztályának vezetője, vala­mint a GSG—9 csoport pa-- rancsnoka. Az esti órákban — Kréta szigetéről — a Lufthansa különgépe vitte az Öngyilkosságot követett el a Baader- csoport négy tagja A stuttgarti tartományi igazságügy-minisztérium, Kurt Rebmann szövetségi fő- államügyésszel egyetértésben, kedden délben bejelentette, hogy az öngyilkosságot elkö­vetett Andreas Baader és Jan-Carl Raspee „az első vizsgálatok szerint” pisztol­lyal vetett véget életének. Gudrun Ensslin felakasztotta magát. A közvetlen életveszé­lyen Időközben túljutott Möller pedig felvágta nyaki ütőerét. Hivatalosan meg nem erő­sített hírek szerint Baader és Raspee egyaránt egy egy 7,65 milliméteres pisz­tollyal lőtte agyon magát. Az államügyészség azon­nal vizsgálatot indított annak kiderítésére, hogyan juthatott az NSZK legjobban őrzött börtönébe és különö­sen a két terrorista cellájá­ba a két fegyver. Annyi is­meretessé vált, hogy ez a fegyver nem tartozik a bör­tönben bevezetett szolgálati fegyverek közé, hanem ka­tonai. A kölcsönös bizalom értéke Széljegyzet a belgrádi tanácskozásokhoz A belgrádi Száva-palotá- ban, ahol a helsinki záródo­kumentumot aláíró 35 állam magas szintű diplomáciai képviselői tanácskoznak, me­gint gyakran esik szó az úgynevezett bizalomerősítő intézkedésekről. Ez éppen­séggel nem is lenne baj, ha valamennyi küldöttség — az „európai chartában” megfo­galmazott alapelveket egy­séges egésznek tekintve — valóságos jelentőségének megfelelően foglalkozna a témával. Senki sem tagad­hatja: a politikai klímavál­tozást kiegészítő katonai eny­hülésnek az európai földré­szen rendkívüli jelentősége lenne. A megközelítés mód­jában azonban az a fő kér­dés, vajon a részt az egész rangjára lehet-e emelni, já­rulékos intézkedéseket ele­gendőnek tarthatunk-e? Az út A bizalmi intézkedésekről szóló helsinki ajánlások sze­1977. október 19, szerda rint a fődokumentumot jó­váhagyó államok javasolták, hogy minden olyan hadgya­korlatot, amelyen legalább 25 ezer katona vesz részt, három héttel korábban előre jelezzék. Attól azonban, hogy mindkét fél egyaránt eleget tett az egyébként fa­kultatív ajánlásnak, nem csökkent a Nyugaton szított fegyverkezési verseny és a katonai konfrontáció. Hozzá kell tennünk: nem a Szovjet­unió, nem a szocialista or­szágok hibájából. Belgrád- ban is elhangzott az a javas­lat, amelyet a Varsói Szerző­dés Politikai Tanácskozó Testületének múlt évi ülésén fogalmaztak meg: ne bővít­sék tovább sem a szocialista védelmi szervezet, sem pe­dig a NATO tagállamainak számát, ezen felül az össz­európai tanácskozáson részt vett államok nemzetközi szerződésben vállaljanak kö­telezettséget arra, hogy egy­más ellen elsőként nem al­kalmaznak nukleáris fegyve­reket. A tömegpusztító eszkö­zök felhasználásának kölcsö­nösen elfogadott tilalma minden másnál jobban szol­gálná az államok közti biza­lom további erősítését. Becsületesen teljesíteni A belgrádi találkozó leg­fontosabb feladata, hogy a Helsinki óta eltelt több mint két esztendő tapaszta­latai alapján kijelölje a to­vábbhaladás útját. A jugosz­láv fővárosban tárgyaló de­legációknak erre kell össz­pontosítaniuk figyelmüket, annál is inkább, mert Euró­pában a politikai légkör összességében véve egészsé­gesebb lett. Ez pedig lehető­séget nyújt az államközi kapcsolatok további javításá­hoz, és a szavatolt biztonság sokoldalú intézményesítésé­hez. Anélkül, hogy a bizalom- erősítő intézkedések tényle­ges szerepét kisebbítenénk, sokkal célravezetőbbnek tartjuk becsületesen teljesíte­ni mindazt, amit már tervbe vettek. Nem helyes például arról vitatkozni, nem kelle- ne-e módosítani az értesítési kötelezettség alá eső hadgya­korlatok paramétereit. Mint ismeretes, ez a probléma az összeurópai tanácskozás elő­készítésének második genfi szakaszában felesleges ne­hézségeket okozott. Minden olyan kísérlet, amely a régi lemez újrajátszására irá­nyul, csak nehezíti a konst­ruktív véleménycseréket. Ezzel kapcsolatban figye­lemre méltó A. Valentyinov- nak, a Szovjetunió külügy­minisztériuma munkatársá­nak megjegyzése: „Ha ezek a hadgyakorlatok — mint mondani szokás — kihívóak, politikai demonstráció jelle­gűek, akkor nyilván nem lo­gikus az olyan államok kép­viselőit oda küldeni, ame­lyekkel szemben a kihívás történt.” Mellékvágányon Nyugaton, persze, voltak és vannak olyan erők, ame­lyektől távol áll a Helsinki­ben közösen szentesített el­vek tiszteletben tartása és érvényesítése a gyakorlati politikában. Ezek az erők bi­zonyára megpróbálják mel­lékvágányra terelni az euró­pai biztonság ügyét. A szo­cialista országok* diplomatái azonban — és ebben nincse­nek egyedül — arra töreked­nek, hogy becsületes szán­dékkal, összeegyeztetett aján­lásokkal egyengessék a bé­kés egymás mellett élés és különböző társadalmi rend­szerű országok együttműkö­désének járható útját. Serfőző László afrikai fővárosba az antiter­rorista kommandó tagjait. Röviddel éjfél előtt Wisch­newski államminiszter tele­fonon felhívta a kancellárt: „Tíz perc múlva kezdődik." „Életem legnehezebb tíz perce volt" — mondta a nagy válságcsoport egyik irányító­ja később. Negyed egy után három perccel ismét meg­csörrent a telefon a kor­mányfő asztalán: „A mun­kát elvégeztük, három terro­rista halott, egy GSG-katona megsebesült, a többiek már a jármüvekben vannak.” A bonni kormány reggel újabb felhívással fordult Hans Martin Schleyer elrab­lóihoz : • „Engedjék szabadon foglyukat, értsék meg végre, hogy a terrorizmus útja az önpusztításba vezet" — hang­zik a felhívás, amely meg­erősíti, hogy a hatóságok to­vábbra is mindent elkövet­nek a gazdasági vezető életé­nek megmentéséért. Kedden délután, néhány perccel két óra előtt megér­kezett Frankfurtba a Luft­hansa különgépe, fedélzetén a csütörtökön eltérített és kedd hajnalban kiszabadított utasokkal. A repülőtéren nagy tömeg várta a Mogadishuból érke­zett nyolcvan, sértetlenül megmenekült volt túszt. (A gép korábbi utasai közül ha­tot kórházi ápolásra Szomá­liában tartottak.) A takarók­ba burkolt, rendkívül kime­rült, de boldog utasokat Hoí- ger Börner, hesseni tartomá­nyi miniszterelnök és a szö­vetségi kormány öt tagja fo­gadta. (MTI) Gromiko Varsóban A Lengyel Egyesült Mun­káspárt KB Politikai Bizott­sága és a lengyel kormány meghívására egynapos hiva­talos látogatásra kedden Lengyelországba érkezett Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügy­minisztere. Andrej Gromiko kedden a délutáni órákban befejezte lengyelországi látogatását és hazautazott Varsóból. A PAP lengyel hírügynökség közle­ménye szerint Gromiko ta­lálkozott Edward Gierekkel, a LEMP KB első titkárával. (MTI) A földközi-tengeri együttműködésről tárgyal a belgrádi találkozó A belgrádi európai bizton­sági és együttműködési talál­kozó kedden délelőtt zárt aj­tók mögött, plenáris ülésen a földközi-tengeri térség együttműködési kérdéseiről tárgyalt. A 33 európai ország, az Egyesült Államok és Kana­da képviselői találkozójának munkájába ezúttal először kapcsolódtak be a meghí­vott földközi-tengeri államok küldöttei, akik közül a kedd délelőtti tanácskozáson Egyiptom, Algéria, Izrael és Libanon képviselője szólalt fel. A találkozó délután mun- kapcsolatokban folytatta munkáját. (MTI) Kik voltak Baader és társai? Milyen is a különleges akciócsoport? Andreas Baader, Gudrun Ensslin és Jan-Carl Raspee keddi és Ulrike Meinhof ta­valyi öngyilkosságával a Baader-Meinhof csoport „ke­mény magva” önmagát szá­molta fel. Andreas Baader 1943-ban született, apja történészpro­fesszor. Neve 1968-ban vált ismertté, ekkor Ensslinnel t együtt részt vett frankfurti áruházak felgyújtásában. Ezért háromévi börtönbünte­tésre ítélték. Társai 1970-ben erőszakkal kiszabadították. Ezt követően alakította meg a „Vörös Hadsereg Frakciót”, amelynek vezetője lett. Ki­szabadítása után külföldön, feltehetőleg terrorista-kikép­ző táborokban tartózkodott. 1972-ben Frankfurtban a rendőrséggel vívott tűzharc után ismét őrizetbe vették. Közel két évig tartó tárgya­lássorozat után a stuttgarti tartományi bíróság Ensslin­nel és Raspeeval együtt — ötrendbeli gyilkosságért, 59 rendbeli gyilkossági kísérle­tért, bűncselekmények elkö­vetésére történt szövetkezé­sért és robbantásokért — életfogytiglani börtönbünte­tésre ítélte. (Az NSZK-ban nincs halálbüntetés). Baader a stuttgart-stammheimi bör­tönben töltötte büntetését. Közvetítéssel — feltehető­leg ügyvédei útján — cellá­jából igyekezett irányítani szervezete szabadlábon levő . tagjainak akcióit. Gudrun Ensslin 1940-ben született lelkészcsaládban. Germanisztikát és filozófiát tanult az egyetemen, tanári dimplomát szerzett. Neve egy atombomba-ellenes könyv szerzőjeként vált is­mertté. A hatvanas évek kö­zepén csatlakozott az anar­chistákhoz. Baaderrel együtt ítélték el áruházgyújtogatá­sért, ám 1969-ben feltétele­sen szabadlábra helyezték. Amikor az ellene hozott ítélet jogerőre emelkedett, Ensslin eltűnt a hatóságok szeme elől. 1972. júniusában egy hamburgi divatüzletben vették őrizetbe, fegyvert ta­láltak nála. Jan-Carl Raspee 1944-ben született. Szociológia sza­kon szerzett diplomát. Egy nyugat-berlini szfSSőbaloldali kommuna tagja, több filoző- fikus röplap szerzője. Neve 1970-ben vált ismertté. 1972- ben Baaderrel és egy másik terroristával, Holger Meins- sel együtt tűzharcban fogták el. Ö volt az egyetlen bün­tetlen előéletű a csoport tagjai közül. A különböző akciócsopor­tokhoz tartozó nyugatnémet terroristák számlájára az NSZK hatóságai az elmúlt hat esztendőben összesen 24> gyilkosságot írtak. Az őri­zetben levő terroristák az NSZK öt különböző börtöné­ben találhatók, ezek közül a legjobban őrzöttnek a stutt- gart-stammheimi számít. A mogadishui sikeres ki­szabadítási akciót végrehajtó különleges akciócsoport a nyugatnémet határőrség kö­telékébe tartozó „GSG—9 . Hans-Dietrich Genscher ak­kori belügyminiszter utasí­tására 1972-ben, a münche­ni olimpia idején lezajlott palesztin terrorakció után alakították. Létszáma 170— 180 között mozog. Tagjai öt­éves különleges kiképzést kaptak a terroristák elleni egyéni és csoportos harcra. A legkorszerűbb fegyverek­kel, járművekkel és hírköz­lő eszközökkel látták el őket, különleges lélektani kikép­zésen is részt vettek az em- berrablókkal való tárgyalá­Közvetlenül a belügymi­niszter irányítása alatt áll­nak, bevetésükről csak o dönthet. Első „éles lövéses ’ akciójukra most, Szomáliá­ban került sor. Eddig alkal­manként vezető nyugatnémet politikusok — legutóbb Wal­ter Scheel államfő — szemé­lyes őrizetét látták el A mogadishui bevetésre a „GSG—9” 60 tagját szállí­totta a Bundeswehr külön­gépe — krétai leszállással — Szomáliába. A csoportot több technikai szakember is elkí­sérte. Az utóbbi napokban a csoport több alkalommal gyakorolta az akciót a Luft­hansa által rendelkezésre bocsátott, az eltérítette' azo­nos típusú Boeing 737-es gépen. (MTQ , I

Next

/
Thumbnails
Contents