Népújság, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-18 / 245. szám
1 &1 KÉPERNYŐ ELŐTT Napóleon Győrben Aki történelmi dokumen- talitást várt Száraz Györgytől, — az bizonyára csalódott a „Császárlátogatás’’- bán. Aki a történelem té- nyeiböl építkező művészi valóságot, közelebbről, „akár meg is történhetett volna” történelmi anekdotát képzelt el magának — az nemcsak kellemesen szórakozott, jó színészi játékban gyönyörködhetett, de a kitalált történet hátán mélyebbre hatolhatott be a napóleoni kor hiteles világába is. Lám, ezért is csodálatos a művészet, mert kitalál, megteremt valamit, s ha igazán jól teszi: ez lesz a valóság. Történelmi tény, hogy volt a napóleoni kornak — Feleki László közelmúltban megjelent, lenyűgözően alapos. elegánsan sziporkázó, majd kétezer oldalas Napóleon-esszéje és a kis füzet- nvi Kosáry Domokos-könyv, „Napóleon és Magyarország", bőven szól erről a kérdésről —, amikor a franciák császára, pontosabban a forradalom császár megkülönböztetett figyelmet szentel Magyarországnak. A győri vereség. a szedett-vedett, ósdi fegyverzetű „inszurgen- sek” veresége elvileg megnyitotta a kaput Magyarország felé. Csakhogy Napóleonnak esze ágában sem volt úgy széttörni a Habsburg- monarchiát, hogy csapataival az oly fontos európai hadszíntér helyett a lényegesen kevésbé fontos magyarországi területeket válassza világhódító terveinek megvalósítása helyéül csatázni. Elegendőnek tartotta, hogy megnyerje Magyarországot, s e megnyeréshez volt parancsa Narbonne tábornoknak, aki ezt a parancsot igyekezett is a lehető leglelkesebben, a magyarokat rögvest a Rákos mezejére szólítan- dón, végrehajtani. Napóleon Győrbe érkezik Száraz György tragikomédiájában, sorra találkozunk történelmi és az írói fantázia alkotta, ám éppen a történelmi személyek hitelességfényében e fantáziahősök is önálló életre kelt alakjaival — így a vendéglátó Lehner családdal. Száraz György a történelem komikusabb — nem derűsebb! — pillanatait rajzolja fel, s mert történelem, mert a történelem egy nagyon is véres szakasza a tárgy, hát a komikum — tragikomédiává súlyosodik. Pergő, eleven rendezés — Hajdúfy Miklós érdeme — kitűnő színészi játék, a Napóleon figuráját a belső intellektus felől megközelítő Lukács Sándor, Darvas Iván feszes és ravasz Metternichje, hogy csak kettőt említsünk a jeles alakítások közül — méltán hozott sikert a Császárlátoga- tás-nak. Latabár ötször „Vidám szellemidézés’’ ezt a találó címet adta a Magyarországban Bános Tibor cikkének, mintegy beharangozván a televízió Latabár- sorozatát. Találó a cím, kétszeresen is. Megidézni Lata- bár szellemét, láthatóan és élvezhetőén, erre csak a mozgó kép képes. S hogy ezt megteszi a televízió, ezzel nemcsak egy nagy színésznek állít derűs emléket, mert milyen emlék lenne az, amely monumentális unalommá merevedne, hanem nevető, kacagó emléket a nagy nevettetőnek. De találó a cím azért is, mert Mint arról egy korábbi lapszámunkban hírt adtunk, a Hazafias Népfront városi bizottsága, a megyei és a városi könyvtár, a KISZ városi bizottsága, a 60. évforduló tiszteletére jubileumi olvasópályázatot hirdetett. A pályázaton a megyeszékhely lakói, valamint a szakmunkásképző intézet diákjai vehetnek részt. A meghirdető szervek illetékeseitől megtudtuk, hogy a pályázat beküldési határideje 1977. november 7-én lejár. Az olvasópályázatra — amelynek a válaszait a várómig Latabár ötször kerül a képernyőre, ötször idézhetjük meg egyúttal a manapság olyannyira hiányzó vígjátékok szellemét is, hátha ez a volt és megidézett szellem képes lesz megkísérteni a ma pozőrködő, elelméleti- eskedő és sznob, vígnek aligha nevezhető játék szellemét. És talán — sőt biztosan — azon is lesz módunk a képernyő előtt meditálni, vajh’ miért felejtettük el azt, amit a kezdetnek, ha nem is a kezdetén, de a filmművészkedésnek nem is a derekán már tudtak a filmesek: filmet írni és filmet csinálni egy jó színésznek és színésszel. Így aztán feledékenységünk (?) ára, hogy Latabár Kálmánnak — sajnos, így igaz — öt, teljes estét betöltő filmjénél többet nehezen lehetne átnyújtani az utókornak, s még színészi, színházi alakításainak is gyér a száma film- vagy telerekording- szalagon. De ne keseregjünk: nevessünk: Ha egy bolond százat csinál, egy jó nevettető ezer, sőt millió ka- cagót is képes! si népfrontbizottság címére kell továbbítani — még be lehet nevezni, hiszen a könyvtárakban rendelkezésre áll az irodalom, köztük több, sokak által ismert és forgatott szovjet és magyar regény. A sikeres pályázók döntőn mérik majd össze a tudásukat, erre 1978. január 26-án kerül sor. A zsűri addig kiválasztja az előzetes versengés során legjobban szerepelt pályázókat. A vetélkedő első három helyezettjére egyébként értékes könyv- és pénzjutalom vár. Gyurkó Géza November 7-én Lezárul az egri jubileumi olvasópályázat 18. Egyre jobban gyötörte a krónikus álmatlanság. Diósi- ék örülnek neki, de Léda sincs jól; manapság veszélyeztetett terhességnek neveznék állapotát. A férjétől várt gyermeket. Ügy döntött, hogy a nyár végén esedékes szülésre hazatér a nagyváradi otthonba. Ady tőle telhetőén gyengéd, figyelmes volt az asszonyhoz — közeli ismerői vallják, hogy szeszélyei és gőgössége ellenére meghatóan meleg szívű tudott lenni. Most a ragaszkodás, az alkalmazkodás, a segítőkészség jellemezte magatartását. Lédát ő és Diósi féltő gonddal bocsátották hazai útjára. Ady augusztus végéig Párizsban maradt, majd szeptember elején visszatért Budapestre, Olaszországon, Velencén át. JA7Z október 18„ kedd Amúgy is megviselte idegzetét erős próbára tette a Léda miatti aggodalom. Indokolt volt az aggódása. Diósi Ödönné halott gyermeket hozott a világra családja nagyváradi házában. A harmincnyolc éves asszonyt, aki reménykedéssel készült az anyaság örömére, lelkileg súlyosan megviselte az eset. Lelki szenvedésében mindkét férfi példás támasznak bizonyult. Diósi Ödön nyomban hozzá utazott Párizsból, Ady pedig tőle teljesen szokatlan önfegyelemmel, kétnaponként gyosvonatozott Budapestről Nagyvárada, miközben egyéb kötelességeiben is helytállt. Léda hamarosan rendbejött fizikailag és kedélyállapota is sokat javult. Az anyai reményeit ért csapás vigaszaként páratlan jóté-, teményt kapott a sorstól. Alig gyógyult fel, máris ünnepre készülődhetett: 1908. szeptember 17-én került sor első alkalommal a nagyváradi városháza dísztermében a Holnap irodalmi kör nyilvános rendezvényére. Zsúfol lásig megtelt a gyönyörű terem. Szem- és fültanúk emlékezése szerint soha nem tapasztalt emelkedettség, érzelmi feszültség lett úrrá a közönségen, amikor sorra megszólaltatták az előadók az Üj versek és a Vér és arany kötetéből való, már akkor klasszikusnak elismert költeményeket. Léda, az ihlető asszony ott ült a költő mellett az első sorban, egyszerű fekete ruhában. Egyetlen ékszere a mellére tűzött élő vörös rózsa volt. Mindkettőjüknek dicsőséget jelentett a közönség ovációja. A forró ünneplést boldogan, köszönettel, de szerény mértéktartással fogadták. Nem volt démon sem a költő, sem a múzsa. Egymáshoz tartozó, a halhatatlanságban is együtt maradó emberek voltak. Ady Endre azzal toldotta meg Léda boldogságát, hogy együtt látogattak el Érmind- szentre, ahol állt ugyan a költő szülőháza, de mellette már felépült az új, rangosabb otthon, amelyben Ady is kényelmes búvóhelyhez jutott: hajszoltságában mindaddig, amíg meg nem nősült, ez az érmindszenti legényszoba volt végső menedéke. De most Léda szállásául szolgált az új, városi ízléssel berendezett szoba. Ennek is meg kellett történnie. Léda, aki fölismerte és világra segítette Adyban a zsenit, a bölcsőhely meglátogatását el nem mulaszthatta. Talán ez volt az utolsó szép idill kettőjük furcsa, szélsőségek közt hányódó kapcsolatában. Vannak nevek, amelyek hozzátartoznak Ady Endre élettörténetéhez, de emlegetésükben senkinek nem telA dániai Ringsted város kórusa Gyöngyösön (Tudósítónktól): Gyöngyös testvérvárosi kapcsolata alapján a Vid- róczki Néptáncegyüttes múlt évi látogatását most viszonozza a dániai Ringsted 40 fős énekkara, amely szombaton a késő délutáni órákban érkezett meg Gyöngyösre. Este gálaműsort adott a kórus a városi művelődési központban, melynek keretében a Vidróczki-együttes is fellépett. A dán kórus igényes közösség, repertoárja rendkívül gazdag. A nagy érdeklődéssel várt előadáson a testvérváros kórusát Peter Weis vezényelte. Az együttes repertoárjában megtalálhatók a régi skandináv népdalok éppúgy: mint a XIX. és XX. századi zeneszerzők dalfeldolgozásai, közöttük a dánok híres komponistájának, Carl Nielsennek művei, valamint Bartók Négy szlovák népdala, továbbá Kodály Esti dal című műve is. A nagy kórusból verbuválódott Mas Matisen, a rings- tedi kórus vidám részlege: ahol vidámságot és jókedvei kell teremteni, ott vannak m Mas Matisen tagjai. A hétfői napjukon ismét fellépteki matinéelőadást tartottak »‘ művelődési központban, aí1 város középiskolásainak. Aa; egri főiskolai kórussal is lesa egyébként a megyeszékhelyen találkozójuk. BúcsúJ estjükre ugyancsak Gyöngyösön, szerdán kerül sor a művelődési központban, és más-í nap elutaznak Magyarországról a dán vendégek. Gajdóczky Zsuzsa A Dürer-dráma, Günter Kunért hangjátéka, az „Idővel tűz támad’’ különös világba, a XVI. századi német parasztháborúk világába vitte a hallgatót. Távoli ez a kor, amelyben szenvedélyes vallási harcok, társadalmi és politikai feszültségek olyan szövevénye béklyózta az embereket, ami korunkban szinte elképzelhetetlen. Az élet Nürnbergben, 1525-ben nem sokban különbözött az 1514. előtti magyar viszonyoktól, mégis egy nagy művész gondjain és félelmén át nézve más vetülete volt ott a történéseknek, mint nálunk. Erre utal a bevezetés néhány mondata: „Gyűlnek a seregek. A történelmi sötétből lassan és hallgatagon lépnek elő. Titokban. Magányos hegyormokon gyülekeznek, sűrű erdők gyér világosságban. Magukkal hurcolják még a hosszan tartó elnyomás terhét, de tovább nem hét öröme. Ilyen név a Szüts Dezső. Viselője bizarr, lehetetlen figura volt — nem ritka a századforduló körüli időben. Szüts Dezső újságíró kollégaként került még Nagyváradon a költő társaságába. Sziporkázó, éles eszű, tehetséges ember, bizonyos idegi terheltséggel, amorális jellemmel, kapható mindenre, ami meghökkentésre, botránykavarásra alkalmas. Ady félt a gátlástalanságától, de szívesen időzött társaságában, borospohár mellett, élvezve az egzotikus barát szokatlan és szellemes észjárását. Talán Szüts Dezső volt az egyetlen, akinek éles nyelvétől, érvelő tudományától még Ady is tartott. Ez a Szüts Dezső játszott fő- és dísztelen szerepet, hogy Ady belekeveredett a hírhedt duk-duk afférba. Zavaros, kínos ügy. S habár Szüts Dezsőt nem lehet eléggé kárhoztatni a részéről öncélú méregkeverésért, Adyról sem állítható, hogy a dologban teljesen véletlen lenne. Akarata ellenére semmilyen döntésbe nem tudták őt belecsábítani. Vázlatosan szólva az történt, hogy Ady Endre teljesen váratlanul megtámadta a Nyugatot az Új Időkben, tehát a liberálisokkal szembeni konzervatív szellemi irányzat lapjában. Közte és az Űj Időket szerkeztő Her- czeg Ferenc között Szüts Dezső közvetített. Az ominózus Ady-cikk 1908. november 15- én jelent meg, s többek között ezt tartalmazta: „Én nem vagyok semmiféle titkos társaságnak kiküldöttje, elnöke, sőt, tagja sem. (Folytatjuk) akarják már hordozni... Parasztok nyomorúságos tanyákról, isten háta mögötti falvakból, városszéli majorokból jönnek, és óvatos lépteik alatt mégis remeg a föld, hogy messze is érezzék a szűk girbe-görbe városi utcákban, a favázas házak alacsony szobáiban. Földrengés küld jelet..És ez a jel figyelmeztette a neves festőt és rézmetszőt, Dürert is. Amikor Nürnberg város tanácsa az eretnekség és hitetlenség vádját emelte tanítványai, a Beham testvérek és Pénz ellen, természetesnek tartotta, hogy szót emeljen megmentésük érdekében és kiszabadítsa őket fogságukból. A testvérpár bűne az volt, hogy olvasták Thomas Münzer könyveit és terjesztették eszméit. Ezért beszél Dürer arról, hogy „hitünk miatt vagyunk veszélyben és gyalázatban, mert gyaláznak bennünket és eretneknek mondanak”, pedig akkor ő is és egész Nürnberg már az új hiten volt. Szemére vetették, hogy az „Apokalipszis lovasai” nem parasztok, hanem fejedelmek, királyok, gazdag polgárok és mesterek testén taposnak keresztül. Hiába védi képei és tanítványai igazát, be kell látnia, hogy a nép egy része képromboló, a festményekben bálványokat lát. Pedig a művész feladata a valóság ábrázolása és az, hogy segítse az embereket. „A művészetek úgy szolgálnak, hogy segítik elválasztani a jót a rossztól. Nekünk mindent meg kell hát tapasztalnunk és mindent hűségesen tovább kell adnunk az utódoknak, mert ha én valamit meggyújtok, valami lángocskát és ti mindent, ami éleszti, a művészet javító szándékával hozzá adtok, akkor idővel olyan tűz támad belőHétfőn a Magyar Tudományos Akadémia várbeli kongresszusi termében Gosztonyi János oktatási államtitkár köszöntőjével megkezdődött hazánk és kilenc szocialista ország közoktatási minisztériumai, pedagógiai tudományos intézetei, valamint taneszközgyártó és -ellátó vállalatai képviselőinek tanácsié, mely az egész földet bevilágítja ..mondja Osian- dernek, a városi tanács egyik perzekutorának. A tanítványokat elűzték a városból,’ ami elpusztításukat jelentette, mert a művész csak városban tud megbízásokat szerezni, csak oft tudja képeit eladni. Egy kegyetlen kor jelenetei peregtek le a hallgató előtt. Kunért naplókra, Pir- kheimer feljegyzéseire, Luther levelére építi a drámát. Az éjszakai látogatások, a Biblia mondatainak párbeszédekbe illesztése, de min- denekfölött Dürer tisztessége és hite a művészet igazában emeli művét a szokásos történeti életképek fölé. A Pirkheimer-jelenet kissé bágyadt intermezzo ugyan, de mindenképpen alkalmas arra, hogy a csak maga és apró kedvteléseinek élő gazdag polgár életfelfogását, óvatosságát érzékeltesse. Megrázó a „Négy apostolnak” fogadtatása a városi tanács urai részéről: „igaz, nem igaz, hallatlan, szemtelen, rejtelmes, alattomos” — mondják. A mértéktartó rendezés — Uwe Haacke munkája, — és Básti Lajos szépen tormáit mondatai, a tanítványai sorsa fölött aggódó nagy reneszánsz festő alakját elevenítették meg. Mintha saját művészetének értelmét, a szavak világító erejébe vetett hitét mondta volna . el most utoljára. Jó választása volt a Rádiószínház dramaturgiájának a Kunert-dráma bemutatása nemcsak azért, mert ő a Brecht útját járó modem német dráma egyik kiváló képviselője, hanem azért is, mert szomszédaink rádiójátékai a műfaj járható útjait is közel hozták a barátok otthonába. Ebergényi Tibor kozása. A taneszközgyártás és alkalmazás szakemberei Moszkva, illetve Brnó után ezúttal harmadik alkalommal vitatják meg az iskolai oktató-nevelő munkában használt eszközök minősége és hatékonysága további növelésének lehetőségeit, illetve az ed-i digi munka tapasztalatai ; Nemzetközi tanácskozás az iskolai taneszközökről A 40 tagú dán kórus Kodály-művet énekel (Fotó: Szabó Sándor)'
