Népújság, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-18 / 245. szám

'Az első plakát Mindenki ért a futball­hoz. Legalábbis az emberek szívesen elhiszik önmaguk­ról, hogy ismerik a sportág valamennyi kérdését, így terjedhetett el a szólásmon­dás: — Nálunk tízmillió fut- ballkapitány van. Akárki össze tudja állítani a válo­gatott csapatot. Népszerű tehát a futball, rengeteg a szakértő, mindez hozzájárult ahhoz, hogy so­kan éreztek önmagukban képességet, ha úgy tetszik, tehetséget: megjósolják, elta­lál iák, mi lesz a mérkőzé­sek eredménye. Vagyis tp- tóznak. Ezzel el is érkez­tünk a harminc esztendővel ezelőtt,, 1947. október 19-én nálunk is meehonosodott já­ték nagy közönségsikeréhez. Amikor az első szelvénv el­készült — érdemes felidézni, hog" ezen a nyitó mérkőzés, nz Újpest—Ferencváros mér­kőzés volt —, talán senki sem gondolta, még az sem, akitől az ötlet származott, hoav milliók és milliók ked­velt időtöltése lesz a tippe- lés. Most pedig egy kis törté­neti előzmény. Hogyan is került a totó hozzánk? Nem titok, hogy Anglia a fogadások klasszikus hazá­ja. A szigetországban már 1932. óta lehet tippelni fut­ballmérkőzésekre. Méghozzá érdekes módon. Azt kell el­A Vöröskereszt keresőszolgálata o A nemzeti vöröskeresztes társaságok hagyományos te­vékenysége az eltűnt hozzá­tartozók felkutatása. A Ma­gyar Vöröskereszt kereső- szolgálata jelenleg 62 nemze­ti társasággal tart fenn kap­csolatot és szoros az együtt­működés a Genfben székelő Nemzetközi Vöröskeresztes Kutatószolgálattal is. Az Arany János utcai központ­ban 1957-ig visszamenőleg tartják nyilván — mintegy 70 ezer kartonon — a bel- és külföldről érkezett megkere­séseket. Évi postaforgalmuk meghaladja a hatezret. A szolgálathoz évente 1700— 1800 új kéréssel fordulnak, a legtöbbször levélben és so­kan személyesen. Egy-egy év­ben 400—450 ügyet zárnak le eredményesen: munkájuk nyomán régóta, vagy soha nem látott hozzátartozók ta­lálnak egymásra, vagy sike­rül egy-egy bizonyosságot, megnyugvást adó, nélkülöz­hetetlenül fontos igazolást, iratot megszerezniük. Levelek, kérések bizonyít­ják: sokak számára a máso­dik világháború ma sem „ért véget”. Rendszeres a magyar és a szovjet Vöröskereszt kereső- szolgálatának az együttmű­ködése. Az utóbbi években sokan fordultak a magyar szolgálathoz azzal a kéréssel, hogy próbálja felkutatni a felszabadító harcokban ele­sett szovjet hősök sírját. Eb­ben a munkában messzeme­nően segítséget nyújtanak a tanácsok, s gyakran fényké­pekkel is érzékeltetik, hogy ápolják a szovjet katonák sírjait, kegyelettel őrzik a hősök emlékét. A szovjet ka­tonasírokról pontos nyilván­tartást vezet a keresőszolgá­lat. S eddig mintegy 1200 te­lepülésről szolgáltatott ada­tokat. A milliók és cs totó-milliók De azért továbbra is totó­zott. Néhány hónap múlva újra minden mérkőzésre jól tippelt. Ekkor azonban óva­tosabban viselkedett. Nem rendezett vendégeskedést. Kiderült, hogy megint nem nyert jelentősebb összeget, mert nem töltötte ki jól a szelvényt. Harmadszorra na­gyobb szerencséje volt. For­tuna rámosolygott. Minden mérkőzés eredményét elta­lálta és csaknem 200 ezer forintot nyert. Nyilván mindenkit érde­kel, mennyi volt eddig az a legnagyobb összeg, amit — persze nehéz héten, amikor sok találkozó végződött meglepetéssel — nyeremény­ként kifizetett a totó. Pon­tosan: 2 080 379 forint! Harmincesztendős tehát a totó. A jubileum alkalmából beszélgettünk Szohár Fe­renccel, az OTP Sportfoga­dási és Lottó Igazgatóságá­nak vezetőjével. találni, hogy a labdarúgók 30 találkozója közül melyek végződnek döntetlenül, vagy­is az nyer, aki jó helyre ír­ja az X-eket. Az angol, pél­dát 1934-ben Svédország, 1938-ban Svájc, 1940-ben Finnország, 1946-ban Olasz­ország és Spanyolország kö­vette. 1947-ben jutott el a totó hozzánk, méghozzá úgy, hogy előzőleg a magyar szakemberek a Svájcban ki­alakított szabályokat tanul­mányozták, de erről később még lesz szó. A játék további elterjedé­sének állomásai: 1948-Ban Nyugat-Németország, 1949- ben Dánia és Ausztria (ér­Tagja egyébként ennek a szervezetnek a magyar to­tózást lebonyolító Országos Takarékpénztár Sportfogadá­si és Lottó Igazgatósága is. Visszatérve 1947 őszére, amikor az első szelvényt árulni kezdték, az akkori labdarúgóélet hírességei, bi­zakodóan nyilatkoztak az új játék jövőjéről. A többi kö­zött megkérdezték Szusza Ferencet is. aki 1947-ben az egyik legjobb csatár volt. s mint az újpestiek fő erős­sége, sorozatban lőtte a gó­lokat az ellenfél hálójába.-*- Én nem vagyok „játé­kos” természetű, nem kár­tyázom, nem járok lóver­Fogas kérdés dekes, hogy nyugati szom­szédaink a magyar ' totó rendszerét vették át). 1951- ben a Saar-vidék, 1954-ben Románia, 1956-ban Lengyel- ország, 1957-ben Hollandia és 1959-ben Görögország. Nem árt tudni, hogy van to­tó a tengerentúli államok­ban, így például Brazíliá­ban, Algériában, Marokkó­ban és Szudánban is. Svájcban működik a lab­darúgó-mérkőzésekre köthe­tő fogadások, illetve a kü­lönféle szelvényeket kibo­csátó szervek működését ösz- szehangoló „Intertoto”. En­nek „Wochenbullatin”-ja hétről hétre közli, hogy az egyes országokban milyen a fogadási forma és mekkorák voltak a nyeremények. Az „Intertoto” időnként szervez labdarúgó-mérkőzéseket is, hogy ha éppen nincsenek bajnoki labdarúgó-mérkőzé­sek, ezeket lehessen beállíta­ni a szelvények műsorába. senyre — mondta —, de a sportfogadás érdekel. Meg­lepetéssel olvasom azonban, hogy játékosok számára megtiltották a tippelést. Ez nem helyes. Ha én pályára lépek, akkor arra gondolok, hogyan lehet mielőbb be­rúgni a labdát a csapatom­mal szemben álló együttes hálójába, nem pedig arra, hogy mit írtam a szelvény­re. Később ezt a kezdeti sza­bályt megváltoztatták; ma már a labdarúgók éppen úgy tippelhetnek, mint bár­ki más. Érdemes azonban megjegyezni, hogy a „szak­értelem”, a csápátok erejé­nek ismerete nem mindig a legjobb tanácsadó, már csak azért sem, mert ha az úgy­nevezett „papírforma” érvé­nyesül a mérkőzéseken, ak­kor a nyeremények viszony­lag kicsik. Nagy pénz akkor van, ha a találkozók meg­lepetésszerű eredménnyel végződ n§k. Talán egyetlen játékról sem kering annyi mende­monda, mint éppen a totó­ról. íme egy eset. A falusi bá­csi szénakazalba dugta a pénzét és a heti totó-igazo­lószelvényét is. Amikor va­sárnap meghallotta a rádió­ban az eredményeket, úgy emlékezett, hogy tippjei jók, tehát nyert. Rohant ki a földjére, hogy a kazalból előkeresse a szelvényt, de kel­lemetlen meglepetés érte. A tehene ér""“' ■'•mlnak ab­ból a részéből lakmározott, ahová a pénzt és a totó-iga­zolószelvényét eldugta. A bácsi gyorsan határozott, le­vágatta a helybeli mészá­rossal a tehenet és szeren­Ahol minden kiderül (Bozsán Péter felv. — KS) cséjére az állat gyomrából kiszedhette a sok ezer fo­rintot érő papírt. Más. Vasárnap este, ami­kor az eredményeket a rá­dió ismertette, valaki, meg­tudván, hogy minden mér­kőzésre jól tippelt, örömé­ben meghívta a Rokonokat, barátokat, ismerősöket és is­meretleneket. Óriási dáridó volt, mindenki azt evett- ivott, amit akart. Folyt a bor reggelig. Akkor aztán kiderült, hogy a nyeremény összege nem egészen 200 fo­rint. A szelvénytulajdonos­nak sok mindenét el kellett adnia, hogy a nagy vendég­látás árát ki tudja fizetni. — Mindenki megáll, ha egy évforduló elérkezik. Mi is így teszünk — mondta az igazgató. — Hátranézünk egy kicsit. A magunk ré­széről azért csináljuk a to­tót szívesen, mert ezzel anyagilag hozzájárulunk a magyar sport támogatásához. Ilyenkor előret is nézünk, tervezgetünk, kiár a moszk­vai olimpiára is gondolunk, a totózásból az államkasszá­ba befolyó összeg jelentős részét arra lehet majd for­dítani, hogy a magyar ver­senyzők jól felkészülhesse­nek az 1980-as esztendő nagy sporteseményére. Molnár Károly Társadalmi munka Szombaton, munka végez­tével megkérdeztem Bobály- ka Elemértől, mit kezd a hét végével. Bobályka arca fel­ragyogott a boldogságtól. — Hogyhogy mit? Szokás szerint művelem a telkemet. Levegő, napfény, mozgás — öregem, tudod, mit jelent ez az embernek, egy dohos iro­dában eltöltött hét után? Persze, honnan tudnád, hi­szen nincs telked öregem — folytatta, váratlan fordulattal, kissé atyáskodó- an —, van egy tippem! Gye­re ki holnap a nejeddel, meg a gyerekkel együtt. Na?! A tíz ujjad megnyalod a bog­rácsos után. Meg a jó pince­hideg sör, barátom!... Kevés latolgatás után elfo­gadtam a meghívást. A Bobályka-család, de kü­lönösen Elemér — még nem is mondtam: együtt dolgo­zunk a számlázáson —■, ki­törői lelkesedéssel fogadott bennünket. — Nos, barátom, érzed ezt a levegőt?! Ezt a csöndet, amit a madárcsicsergés még andalítóbbá tesz? Harapd a levegőt, öregem, harapd! Ap­ropó! Reggeliztetek már? Eh, nem is fontos! Majd bősége­sen tízóraizunk. Előbb kell egy kis mozgás. Nesze, itt a kapa! Bobályka brigádvezetőként osztogatta a parancsot. — Te a mellettem levő sző­lősort fogd — ez nekem szólt —, Péterice — mármint a fiam —, haladsz szépen az apuka után. Sanyi, te pedig a te apád, vagyis én utánam jössz, és szépen felszeditek a kikapált gazt, egy kupacba. Tudod, öregem — mondta —, nagyon lényeges, hogy a gyö­kér tövéig vágd a kapát, így ni, látod? Ne sajnáld! Ügy, hát akkor mozgás! Ja, a két. asszony! Szivem — fordult a feleségéhez —, te Terikével fiam, — vigasztaltam a gye­reket —:, mindjárt ebédelünk, már annak van ideje. Ámde sanda gyanúm tá­madt. Semmiféle előkészüle­tét nem láttam az ebédnek. Na, ebből nem lesz bográ­csos ... Ügy két óra tájban jó han­gosan mondom az asszony­nak, adjon valamit a gyerek­nek. Erre Bobályka a homlo­kára csapott: Azannyát! Így eltelt az idő! Na nem baj, — szólíthatom így, ugye —, szedd össze a krumpliboga­rakat, aztán porozzátok be a leveleket. Mondanom sem kell, a har­madik sor után úgy fájt a derekam, hogy kiegyenesedni is alig tudtam. Déltájban meg a gyerek nyaggatott: — Apu-u, éh-es va-gyo-ók. Tényleg, gondoltam, mi van a bőséges tízóraival, mert hogy korán keltünk, valóban nem reggeliztünk. — Bírd ki, most harapjunk egy keveset, annál jobban esik az est­ebéd. Naplementekor a tűz is szebb ... Enni kezdtünk Bobálykáné erösködött, hogy kóstoljuk meg a fasírtjukat, ne csak. a magunkét együk. Jut ebből, bár a Sanyika úgy szereti, hogy képes volna egymaga felfalni az egészet. De azért csak kóstoljuk meg. A sör azonban, meg kell adni, való­ban pincehideg volt. Ebéd után újból csatasorba álltunk. Égett a hátam a nap­tól, a tenyerem a kapa nye­létől. Nagy kínomba került, hogy észre ne vegye Bobály­ka, aki sandán figyelt. (Ne mondja, hogy n yim-nyám vagyok!) — Te, Elemér — mondtam, amikor már pukkadoztam belülről a dühtől, elátkozva Bobálykát meg a birtokát —, a gyerekek játszhatnának egy kicsit.... — Bobályka fel­csattant. — Még mit nem! Én a Sa­nyikét munkára nevelem. Sanyi csak dolgozzon, hadd tanulja meg, hogy az élet ér­telme a küzdelem. ... Napszálltáig dolgoz­tunk. Akkor megszólalt Bo­bályka — Sajnos, le kell monda­nunk a bográcsosról, késő van, s nem éritek el a buszt, a kocsinkba pedig nem fér­tek be. nézd, mennyi cuccot viszünk haza. Mert én, öre­gem, önellátó vagyok, én ha­gyom a piacot másoknak. Ja, szivem — szólt a feleségé­nek —, adjál egy kis zöldba­bot Terikének, nylonzacskót találsz a pincében. + A következő pénteken mondtam Bobálykának: — Elemér, holnap szabad szombat. Tudsz róla, hogy a számlázás megy társadalmi munkára? Az egyik óvoda udvarát parkosítjuk. Bobályka úgy nézett rám, mint egy marslakóra. — öregem, te meg vagy húzatva! Most, amikor a mezőgazdasági munkák dan­dárja van!? Csala László RADIO KOSSUTH 8.27: Az ember biológiai jö­vője. 8.57: Zenekari muzsika 10.05: Iskolarádió. 10.35: Raraeau: Pygmalion (opera) 11.23: Liszt: Velence és Nápoly. 11.40: A professzor vétke. 12.35: Melódiakok­tél. 14.10: Szatirikus dalok. 14.25: Kicsi kovács, nagy kovács... 14.50: Éneklő if­júság. 15.10: Mozart: d-moll zongoraverseny. 15.44: Ma­gyarán szólva... 16 05: Harsan a kürtszó! 16.35: Külföldről érkezett... 17 07: Plusz—mínusz. 17.32: Ko- dály-kórusok. 18.00: A Sza­bó család. 18.30: Esti ma­gazin. 19.15: Népdalok. 19.38: Sass Sylvia dalestje. 21.35: Könnyűzene. 22.20: Zenekari muzsika. PETŐFI 8.33: Rose Marie. 9.00: Szemforgatás nélkül. 9.10: Népi zene. 9.35: Derűre is derű... 10.00: A zene hul­lámhosszán. 11.55: Látó­szög. 12.00: Fúvószene. 12.33: Arcképek a szovjet irodalomból. 12.50: Zeneka­ri muzsika. 13.28: Szobanö- vényked velőknek. 13.33: Dörmögő Dömötör. 14.00: Kettőtől hatig... 18 00: Bartók-művek. 18.33: Be­szélni nehéz. 18.45: Köny- nyűzene. 19.15: Szabó Er­vin levelezése. 19.30: Csak fiataloknak! 20.36: Irodal­mi kirándulások. 21.11: Nó­ták. 21.57: Tánczene. 22.33: Tíz perc külpolitika. 22.43: Zenés játékokból. 23.20: Dzsesszfelvételekből. Szolnoki rádió 17.00-től 18.30-ig. Miskolci rádió 17.00: Hírek, időjárás. — Fiatalok zenés találkozója. Szerkeszti: Varsányi Zsu­zsa. — Az igazságügy fó­ruma. Fejezetek a módo­sított polgári törvény- könyvről. Ismerteti: dr. Tí­már László, a miskolci megyei bíróság elnökhe­lyettese. — 18.00: Észak­magyarországi krónika. — A könnyűipari miniszter látogatása Borsod megyé­ben. Szocialista brigádve­zetők klubja alakult. — A Kassai Állami Színház kör­társulatának miskolci be­mutatója. — Építésügyi filmnap kezdődik Miskol­con. — Részletek „Holnap­tól nem szeretlek” című zenés játékból. — Hírössze­foglaló, lap- és műsorelő­zetes. .. MAGYAR 8.00: Tévétorna. 8.05: Isko­latévé. 14.05: Iskolaiévé (Ism.). 16.35: Händel: Tüzi- játékzene. 16.55: Egészség­ünkért. 17.00: Telesport. 17.30: Mindenki iskolája. 18.35: Visszaszámlálás. 19.20: Tévétorna. 19.30: Tv- híradó. 20.00: Golgota. 21.15: Most mutasd meg! 21.45: Zene, zene, zene 7? 45: Tv-hiradó 3. 2. műsoi 20.01: A Hyde Park (dok.- film). 20.50: Tv-híradó 2. 21.20: Don Juan (spanyol— francia film).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents